Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-22 / 200. szám
e Dunántúli napló 1989. július 22., szombat Kanadai élmények Komputer az egészségügyben Fantasztikusan magas a technikai színvonal Sok tekintetben szokatlan számunkra az amerikai mentalitás, és esetenként érthetetlen is. Dr. Szilán' Anna, az Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgató főorvosa nemrég tért haza négyhetes tanulmányútjóról. Elmesélte, hogy New Yorkban részt vett egy hajókiránduláson. A hajón rosszul lett egy utas, eszméletét is vesztette. Akik a közelében voltak, azonnal szóltak a hajó első tisztjének, ö az elsősegély szabályai szerint ellátta, de semmi egyebet nem tett vele.- Én mondtam, hogy orvos vagyok - meséli dr. Szilasi Anna - felajánlottam a segítségemet. A hajóstiszt közölte velem, csak akkor tegyem, ha tudom vállalni az ezzel járó anyagi következményeket is. Mivel először nem értettem, elmagyarázta, hogy az élesztés során bármi történik a beteggel, ennek minden anyagi vonzatát a hozzátartozók ' behajthatják azon, aki ezt okozta, mégha segítő szándékkal is. Persze, hogy azonnal elálltam. De meg kell mondanom, igen rossz érzés volt látni, hogy itt ‘ egy ember, akit éleszteni kellene, de hozzányúlni nem mert senki. Persze a hajó azonnal visszafordult, mire a kikötőbe értünk, a mentő már ott várta. Kanadában Viktóriában megrendezett nemzetközi egészségügyi informatikai kongresszuson vettem részt. Két előadásomat is elfogadták. Bemutattam, az itt Pécsett kifejlesztett és működő számítógépes információs rendszert és ennek alkalmazásához szükséges oktatási módszert. A második előadásom témája az interaktív orvosi számítógépes logikai rendszer volt. Harmincöt percet kaptam arra, hogy megmutassam a mi rendszerünk működését a gyakorlatban. Videofilmen vittem el az egészet és a szervezés színvonalát jellemzi, hogy az előadásomra Vancouverből hozattak olyan lejátszót, amivel az én kazettámat le lehetett játszani. Fantasztikusan magas a technikai színvonal. Például az előadásom alatt mindenki előtt ott volt egy számítógép, és belekapcsolódhattak menet közben a rendszerbe. Nagy sikert ért el ez a pécsi szisztéma, olyannyira, hogy a szervezők, visszatérítették a részvételi díjat a Neumann János Számítástechnikai Társaságnak, ugyanis ők finanszírozták ezt az utat. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak a minisztériumba egy szűk körű megbeszélésre. Ide csak azokat hívták meg, akik a legnagyobb érdeklődést kiváltó egészségügyi számító- gépes rendszert mutatták be. A mi szisztémánkat azért tartják jónak, mert segíti az orvos munkáját, de nem iktatja ki. A világban ugyanis sokfelé ellenzik a komputer alkalmazását az egészségügyben, mert attól félnek, hogy elveszik a beteg-orvos személyes kapcsolat. A kongresszusi programban szerepelt kórházlátogatás is. Fantasztikus a műszerezettségük. Ugyanezt tapasztaltam a NewYork-i Union Dalé 1600 ágyas területi kórházában. Hihetetlenül ésszerűen szervezik a betegellátást, számítógéppel dolgoznak mindenütt, írógép helyett is ezt használják. 4 diétás nővér a konyhán ezen keresztül rendeli meg a betegek különböző menüjét. Ott azonnal betáplálják egy olyan számítógépbe, ami megmutatja, hogy m! mennyibe kerül. Egyébként mindig mindennek azonnal számítják az árát. Ezt követően két hétre Angliába mentem. A; egészségmegőrzési és egészségnevelési módszerüket tanulmányoztam. A tv ott rendkívüli intenzitással vesz részt ebben. Egészségügyi felvilágosító műsorok sokaságát láttam, amelyek különböző rétegeknek szólnak. A reklámok pedig igen szuggesztív módon emelik ki, miért jobb az, ami egészséges. Különösen tetszett az egyik drogközpont. Ezt klubszerűén működtetik nar- komán fiatalok részére, akik akkor térnek be ide, amikor akarnak. Az AIDS elleni védekezés érdekében kapnak minden alkalommal steril fecskendőt és tűt, aminek az a feltétele, hogy a használtat adják le. Rábeszélik őket, hogyha mór nem tudnak leszokni a kábítószerről, azt legalább tablettában szedjék, ennek kevesebb a veszélye. A tablettát is ingyen adják. Persze, nem mondanak le arról, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, hogy vessék alá magukat az elvonókúrának. Mivel az AIDS-fertőzés szempontjából ők a legveszélyez- tetebbek, óvszert is ingyen adnak nekik. A statisztika a drogközpont munkáját igazolja, jelentősen csökkent ebben a rétegben az új fertőzöttek száma. Jelentős társadalmi gond, hogy rendkívül heterogén a lakosság, a világ szinte valamennyi tájáról érkezett népcsoportok élnek ott a maguk sajátos kultúrájával. Több millióan élnek a létminimum alatt, s Angliában is jellemző, hogy sok embernek van másodállása. S. Zs. Kedvezmény a gyümölcsfelvásárlóknak Kedvezményt kapnak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek az ez évre leszerződött mennyiségen felül vesznek át a termelőktől kajszit, őszibarackot és körtét. így határoztak a MÉM, a Pénzügyminisztérium, a Kereskedelmi Minisztérium és az Országos Tervhivatal illetékesei. Az általános piaci intervenciós alapból a termékek felvásárlását szolgáló hitel kamatát finanszírozzák. Arról is döntöttek, hogy a vissza nem térítendő kamattal az érintett cégeknek legkésőbb jövő év március 31-éig kell elszámolniuk. 1 sTni Az erdők voltak előbb Tudtom, hogy előbb-utóbb egy ilyen részre is bukkanunk. Hatalmas bükkök, már-már legendákat érlelő, egy-két ember által aligha körbe ölelhető, pompás törzzsel, fent az eget simogató, madárdallal telt lombkoronák. Ritkábban az ezüsthársak, a Zselicnek a természetvédelmet szülő fái, amelyek éppen ezekben a napokban borultak virágba, oly sűrűn ontva illatukat, hogy az erdőjáró úgy érezheti, puha falba ütközik a hársak közelében. Ez sétánk végén volt — s kerítés mögött. Előtte Bognár László, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kis- vaszari erdészete erdőművelesi műszaki vezetője már kilométereken át „járatott". Utunk közepe felé vettem észre: ha tenne a kezében néhány erdei fa magja, vagy ezekből éppen csak hogy kinőtt zsenge csemete, nyilván itt kezdi el magyarázatait. A szemléltető sétát. Az erdők sorsáról. Vagy inkább, mondják így: életéről és haláláról. Mert a szépen hangzó, tiszteletet tartalmazó mondat: „A fák állva halnak meg!”, már régen nem igaz. Legalábbis nálunk, Magyar- országon. Bár a fiatal szakember azt mondja: nagyon is európai színvonalú az erdőgazdálkodásunk. Nincs okom-jogom ezt vitatni, az erdőszeretet, s hogy a süvöltő fűrészfogaktól matuzsálemi korú faóriások recsegő fájdalommal dőlnek a földre - ez nem érv. Talán a szakemberek körében gyakorta emlegetett „angol példa" sem: a háború éveiben, amikor a szigetországnak a hadikiadások fedezésére annyira kellett a pénz — kímélet nélkül áldozták legszebb kdeiket a piacnak. Am ahogy elhallgat-»'’ tak az ágyúk, azonnal pótolták telepítéssel a kivágott fákat. Abban a pillanatban. De bőt ez sem érv, itt és most. Az erdőgazdálkodás nemcsak szakma. Művészet is. Ostobán nagyzolónak tűnik ez. de ha csak egyet végiggondolunk, könnyebben érthető. Azt ugyanis, hogy Magyarországon évszázados már a műszaki-természeti—biológiai ismeretekre alapozott erdőgazdálkodás. így tulajdonképpen a mai legöregebb - és ezért legszebb és legtekintélyesebb - ' erdeiek tudatos tervezés, telepítés, művelés eredményei. S ha egy 120 éves bükkösben hatalmasat sóhajtunk, kimondva érzésünk: a fák közötti csend békéje a természet csodája — csak részben igaz. Benne van az ember is. A tévedéseivel együtt.- Az erdészethez érzelem kell... - mondja Bognár László. Ne várja senki, hogy egy erdész megsimogatja a két- három éve telepített kis vöröstölgyeket. Nagyon is „szigorúan” bánik velük. Ezeknek a fáknak meg kell - és egészségesen - nőniük! Ez a szakember viszonya a cseperedő erdőhöz. Mint amikor egy apa olyan alapon és azért szigorú fiához, mert az életre akarja nevelni. Ne söpörje el az első vihar, ne ölje meg az értéktelen gyom, bozót.- Csakhogy - mondja kísérőm - nincsen olyan erdész, aki egy véghasználatba fogott erdőrészletben ne hagyna meg egy-egy - például — barkócaberkenyét . . .- Miért?- Miért-miért. . . Nincs ennek magyarázata. Legalább egy barkóca-berkenyének meg kell maradnia! Nem az értéke miatt, s nem is emlékül. Talán szokás ... Még inkább a terület szeretete okán. Félelmetes kockázatokat hordoz magában ez a szakma. Nemcsak azért, mert tagolt - ez utóbbi jelzőt magam használom, nem Így magyarázták az erdőrendezőség, az erdőgazdaság és az erdőfelügyelőség egyaránt felelőse a területnek — pontosabban az erdőgazdálkodás egy-egy részterületének -, így azok, akik a tulajdonképpeni gazdák, önállóan ritkán cselekedhetnek. Már ami a telepítéseket, vagy a fakitermelést illeti. Ám ha egy kézben összpontosulna is, a fákról csak évtizedekben lehet gondolkodni. Egy tölgyes, egy bükkös 100-120 éves korában lesz vágásérett. Hol lesz már az az erdőmérnök, aki azt mondta: ide bükköst kell telepíteni, oda tölgyeket, amoda fenyőt? Hol lesz az az erdőművelő, aki nem gondozta kellő lelkiismerettel a rábízott területet? Mekkora — és átgondolt? — kockázatot vállal az a szakember, aki úgy dönt: Jugoszláviából kell a bülkkcsemetéket beszerezni? Vagy mikor dől el a vita: hagyni -keli-e a Zselicben a mindenütt hatalmas iramban feltörő hársakat erdővé növekedni, avagy irtani kell fiataljait, legyen fény és erő a „favorizált" fajtáknak? Évtizedek mondanak ítéletet a döntés helyességéről - s volt is erre már példa. Csak egy közülük: az úgynevezett V-fók. Ma már ilyenek nincsenek. Sok-sok évvel ezelőtt az erdészek az erdőt járva megjelöltek egy-egy fát: hagyni kell ezeket felnőni, semmiféle erdőművelési munka során fűrész-fejsze nem érheti, mert szemmel láthatóan a legszebbek, maradjanak meg magnak. S 30-35 év múlva kiderült: szóba sem jöhetnek, relatív satnyaságuk miatt. . . „Mankó" természetesen van- jóllehet, papírból. Bognár László úgy mondja: minden erdőrészfet le van káderezve, káderlapja van. Vegyük például a kisvaszari erdészet hatezer hektárjából a 26/A jelű bükköst, a Komló felől a községbe vezető út mentéről, mindjárt a Blen-ika-nyar után, a Matyi-kerítés mögül. Valamivel több mint 27 hektáros az erdőrészlet - tudósit az ugyancsak vaskos kötet „illetékes káderlapja" -, 57 százalék bükk, ezek átlagos magassága 26 méter, 9 százalék gyertyán, 13 a tölgy, 16 a cser és 5 százalék a hars. •Ez egy 104 éves erdő, véghasználatra elő van írva. Két- három év múlva jönnek a fakitermelők. Addig is kerítés mögött - vadkároktól védendő —' várja, hogy még egy- szer-kétszer megszülhesse pompás lombszőnyegét. Ha kitermelték, helyette 60 százalék természetes bükk-felúju- lat lesz, 20 százalék ültetett tölgy, 10 srázalék az ugyancsak ültetett vöröstölgy és 10 százalék a gyertyánsarj. Ami tehát most, ezen a verőfényes júliusi délelőttön. a Matyi-kerítés mögötti bükkös — az legfeljebb egyszer-két- szer ismétlődik meg. Azután jön o fűrész. Mert-derült ki a káderlapból - az ezüsthársasok a jövőtervező erdő- mérnökök itt nem adtak életet. ez az illat többet nem vegyül a madárdallal a 26/A jelű erdőrészletben ... Ez az üzemterv 1983-ban készült. Akkor ebben az erdőrészletben csaknem 12 500 köbméter volt a bruttó fatömeg, s minthogy a fák évente - legalábbis itt - egy- nyolcad részükkel növelik tömegüket, ma már jóval több. Ez pénz. Fény és árnyék. Fel sem vetődhet - tulajdonképpen természetesen melyik a fontosabb. Ballagunk egy irtás szélén - vagy inkább a le nem termelt erdőrészlet pompásan hűvös árnyékából kilépve 0 gépek által porosra nyűtt útra, túl már a különböző korú erdőkön. Mutatott Bognár László páréves telepítést, amelynek ápolása irgalmatlanul kemény munkát követel az emberektől. Mutatott olyan tölgyest, ami éveken át kínlódott, mert a szarvasok, őzek persze elsősorban a fiatal hajtásaikat ették, s amíg - két éve - be nem kerítették, nern nőttek ezek a fák, most azonban már magasabbak az embernél. Mutatott olyan fiatalost, amit úgy tönkretettek 0 vadök, hogy most már halott erdőnek tekinthető, amennyiben haszonfa aligha lesz belőle. Láttuk a szépen-zöld Lapos-mezőt, amelynek a szélén a fák alját mintha borotvával vágták volna le bizonyos magasságban a földtől - ameddig a legelésző szarvas felér- Azon folyt a diskurzusunk, hogy az erdőművelésben, gazdálkodásban járatlanok miW gyorsan alkotnak ítéletet, ba látják, öreg erdő fái hullanak a porba a fakitermelőik mankója nyomán. S hogy legfeljebb csak a romantikus lelkületű emberek hihetik: 0* erdész a világ legszebb munkahelyén dolgozik. Mert eljönni a városból, a zajból, 0 füstből és a koromból - el az igazi kiszakadás ... Csakhogy ez megfordítható- És Bognár László meg is f°r" dítja:- Tény, az erdők előbb voltak ... Mészáros Attila
