Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-22 / 200. szám
1989. július 22., szombat Dunántúli náció A leendő bevásárló központ alopjait tűzik ki Kertváros határában, a Bázis szakemberei. Fotó: Kóródi Gábor Tízezer négyzetméteres bevásárló központ épül Pécsett Feffbcvcfi Rt. Az ügyvezető igazgató támogatókat vár, az osztrák tőkés a jó befektetésben bízik Jelentős esemény helyszíne ''olt az elmúlt héten a baranyai megyeszékhely. A hat részvényes — a Mecsek-Fü- szért, a Barnyaker, és a Trítex Vállalat, Pécs Város Tanácsa, az ausztriai Gutbrod cég, valamint a Budapest Stabil Kisszövetkezet — képviselői oláírtók azt a hivatalos okmányt, amely kimondja, hogy HO milliós alaptőkével Pécsett létrejött egy új nemzetközi ''egyesvállalat. A Fellbach Kereskedelmi, és Szolgáltató Részvénytársaság jelenlegi legfontosabb feladata egy közel 10 000 négyzetméteres 'korszerű bevásárlóközpont felépítése. A részvényesek első közgyűlése után Kerner Ödönnel, a Pellbach Rt. ügyvezető igazgatójával és Gottlried Osterma- Verrel, — aki egyedüli külföldi részvényesként vesz részt ebben, az ily módon nemzetközinek tekinthető vállalkozásban — beszélgettünk.- A legfontosabb feladatok ismertek, de elegendő-e eh- ez a mostani alaptőke? — Várhatóan 300-350 milliós tőkére lesz szükségünk ohhoz, hogy a részvénytársaság jól működhessen - válaszolja Kerner Ödön, — de bizakodóak^ vagyunk, hiszen vaanak méq szabad részvények. Az új bevásárló központban jelentős alapterületű szolgáltató rész is lesz, ahol természetesen magántőkére is szükség lesz. Elképzeléseink szerint itt, egy önálló szolgáltató blokkban a maszekok is megjelenhetnek majd. Ezzel Együtt nagyon számítunk a kertvárosi vásárlók támogatására, hiszen ha valaki üzletet lót ebben a házban, saját kis pénzével ő maga is be tud lépni. A másik megoldás, amit szorgalmazunk, a szállítók bevonása a vállalkozásba, hiszen itt kettős a kötődés, amit szeretnénk tovább erősíteni. Szállítóinknak érdeke, hogy jobb ellátást, nagyobb áruválasztékot biztosítsanak, ha pedig ezt részvényesként teszik, még inkább igy igaz.- Mikorra tervezik a tőkeemelést?- A cégbejegyzés várhatóan egy hónapot vesz igénybe, utána valószinűleg megtesszük a felhívást az alaptőke emelésére. Erre vonatkozóan egyébként már több szándéknyilatkozattal rendelkezünk, de ha szabad ennek az új vállalkozásnak egy picit is reklámot csinálni — természetesen nem magunk, hanem sokkal inkább Pécs város miatt — szívesen fogadunk minden vállalkozót, segíteni szándékozót.- A vállalkozók egyike Ausztriából érkezett. Mi hozta önöket össze?- Először is az, hogy személyes barátság fűz Kerner Ödönhöz — mondja Gottfied Ostermoyer. — A második ok pedig az, hogy konkrét üzleti lehetőséget látok a részvény- társaságban. A harmadik, omit megemlíthetnék, hogy bennünket osztrákokat és önöket magyarokat történelmi és érzelmi kapcsolatok is egybefűznek, emiatt szívesen veszünk részt a magyar gazdaság fejlesztésében, fellendítésében.- Mint vállalkozó nem fél az itteni politikai változásoktól? Hisz Magyarországon napjainkban egy kicsit minden lel- gyorsult?- Bizonyos fokig minden üzlet kockázattal jár, ezzel mindig számolni kell! Ha viszont a mai világban valaki nem elég nyitott, nem mer vállalkozni, az ne legyen üzletember, válasszon inkább magának valami kényelmesebb, nyugodtabb foglalkozást. Manapság a világban annyit beszélnek a békéről, és én személy szerint is megvagyok győződve róla, hogy ebben a térségben semmiféle politikai konfliktussal nem kell számolni. Sőt, a két ország — az erősödő kapcsolatok révén, és ebbe term;észetesen beleértem az üzleti együttműködést is — híd lehet Kelet és Nyugat között.- Úgy tűnik, eldőlt, hogy ez a hid tovább erősödik, hiszen - magyarok és osztrákok - közösen egy világkiállítást rendezünk. Lát-e ebben valamiféle üzleti lehetőséget? — Nagyon remélem, hogy ez jó lehetőség lesz számunkra. Mi most úgy döntöttünk, hogy sok színes prospektust készítettünk cégünkről, hogy még inkább ismertekké váljunk.- Ostermayer úr, tulajdonképpen mivel foglalkozik? — Cégem, a Gutbrod Ausztria, egy hasonló nevű nyugat-németországi cég leányvállalata, amely a kerti gépek egyik legnagyobb forgalmazója. Pontosabban az NSZK-ban jelenleg a második legnagyobb, de én nagyon remelem, hogy három-négy éven belül Ausztriában a legelső lesz. Határozott elképh°gy a keleti exportot növeljem, hogy segítségemmel a magyar piacot is megnyerjük magunknak. Egyébként nemcsak eladni, de vásárolni is szándékozunk Magyarországról. Ikladról például már most is veszünk különféle villany- motorokat, merülőszivattyúkat, es keressük azokat a termékeket. amelyeket exportálni tudnánk. Ferenci Demeter Bodolyabérről Magyarhertelendre járnak az alsósok iskolába Nyugdíjba megy a tanító 32 évig oktatta, nevelte a falu lakóit Bodolyabér, Magyarszék és Oroszló között található kis település a Mecsekben. Jelenleg négyszázan élnek itt. Az iskola ad helyet a könyvtárnak, a közvetlen szomszédba/) van a tanítói lakás, vele szemben az orvosi rendelő. A három épület együtt egy nagy U betűre emlékeztet. Cserfai Sándor igazgató-tanító innen megy nyugdíjba szeptembertől- A régi stílusú parasztház évtizedeken át adott otthont az itt tanító nevelőknek.- Egész életemben két munkahelyem volt — mondja Cserfai Sándor. — 1948-ban végeztem a pécsi tanítóképzőben és abban az évben Kiskassára kerültem tanítani. Hatvan alsós gyerek járt iskolába akkoriban, közülük negyven elsős. Először megijedtem, hogy miként fogom őket megtanítani írni és olvasni. 1957-ig ott dolgoztam, onnan kerültem Bodolyabérre. Ebben a kisközségben már 1801 óta van iskola, és én dolgoztam itt a leghosszabb ideig. * A településről 1290-ből származnak a legrégibb adatok. Kisbodolya és Egyházbér egyesüléséből lett Bodolyabér 1957-ben.- A pedagógusi pályafutásom alatt feldolgoztam Várszegi Alajossal, a baráturi tanítóval közösen a környező községek - Magyarhertelend, Bodolyabér, Barátur — és iskoláinak történetét. Jelentős levéltári munkát is végeztünk, itt a latinul írt okmányokat én fordítottam, mert a középiskolában latinul tanultam. Nyolc évig Pécsett a ciszterekhez jártam gimnáziumba. Különbözeti vizsgát tettem, és így végeztem el a tanítóképző ötödik évfolyamát. Egy év alatt szereztem tanítói okleveletCserfai Sándor évtizedeken keresztül végzett honismereti kutató munkát. Részt vett mindegyik honismereti akadémián, utoljára Szekszárdon járt. Pedagógiai pályázatokol is indult. A „Hogyan tervezem és szervezem az összevont tanulócsoportok anyanyelvi óráit1' című munkájával pályázatot nyert. Erről a témáról több előadást is tartott. — Az összevont tanulócsoportoknak a hátrányokkal szemben előnyei is vannak. Az én tanítványaim között soha nem volt olyan gyerek, aki nem tudott írni, olvasni, számolni. Amit esetleg nem tanult meg az első évben, azt a következőkben pótolhatta, hiszen állandóan hallotta. Nálam a cigánygyerekek is jól olvastak. Érzelmileg az ilyen kis iskolákban erősen kötődtek a gyerekek a nevelőhöz. Jobban kialakul az egymás Válasz a képviselőnek Ói jogszabály készül a szociális otthoni térítési díjakra A közelmúltban megírtuk, ''agy dr. Balogh Gábor or- s*ággyűlési képviselő, a szo- C|ólis és egészségügyi minisz- *emek küldött levelében a s*ociális otthoni térítési díja,« ^elését, rendezését javasolta, •éleménye szerint ez két ok- “ól következően szükséges. £9yrészt azért, mert az otthonok a jelenlegi köítségve- *ésből nem tudják tartani a színvonalat, félő, hogy szegényházi szintre süllyednek. Másrészt a jelenlegi jogs*a- t>óly értelmében rendkívül alacsony a maximális térítési díj, ^070, ijletve 1470 forint. Az ütóbbi időben az a morális ófoblémo is erőteljesen tapasztalható, hogy a hozzátartozók elkérik, elviszik az otthonokban lakó idős emberek megtakarított pénzét. Javaslata szerint méltányosabb díjrendszert, a nyugdíjakhoz százalékos arányban kötődő térítést kellene bevezetni. Csehák Judit miniszter a közelmúltban válaszolt a képviselő javaslatára. Válaszának lényege, hogy a felvetett javaslattal - miszerint emelni kell a térítési díjakat -egyetért. A SZEM már elkészítette a szociális otthoni térítési dijakról szóló új jogszabály koncepcióját, amelyet a közeljövőben megvitatás céljából - minden megyének elküldenek. A koncepció több variációban tartalmazza a te r|1fs‘. dijak differenciált és méltányos rendezését. (A variációk egyike megegyezik a javaslattal) A válasz egyben az elodázna tatlannak tűnő díjemelés árnyoldalaira ¡s rámutat. Nevezetesen arra, hogy a díjemelést csökkenő életszínvonal mellett, olyan időpontban és olyan jövedelmeket alapul véve kell bevezetni, amelyek 30 százaléka nem éri el a lét* minimumot. Az emelés nem jár az intézmények által nyújtott gondozás, ellátás szín- vonalának növelésével, hiszen ce..J<] ° tanácsi ráfordítások csökkentése. . Ellenkezőleg, no a zsúfoltság, az, épületek alja go romlik, az élelmezés színvonala az árakkal lépést nem tartó élelmezési normójí miatt csökken. A bevétel növekedése, a díjemelés mértékénél jóval szerényebb lesz, mert egyrészt az új díjakat a lakók csak egy része tudja megfizetni, másrészt akkor emelni kell a jövedelemmel nem rendelkező lakók zsebpénzét is, amelyet az otthonok fizetnek. A tervezett díjemelés tehát csak az otthonok további működtetésének elemi feltételeit tudja biztosítani, ennek ellenére, a társadalmi fogadtatása — várhatóan — erősen negatív lesz. A minisztérium mindezeket mérlegelve dolgozta ki a jelzett korrekciós javaslatokatT. É. iránt érzett felelősség bennük, 'hiszen a nagyobb tud segíteni a kisebbeknek. Ebből az iskolából sok egyetemet, főiskolát végzett ember került ki. Van közöttük orvos, mérnök, jogász, közgazdász. Csak a Petőfi utcában hat tanítványom lett pedagógus- Tanítottam a saját gyerekeimet, de még a nagyobb unokáimat is. A faluban Cserfai Sándor népművelői munkát is végzett. Minden évben betanított a gyerekeknek, a fiataloknak, és felnőtteknek egy-egy színdarabot, amit először Bodolya- béren mutattak be, majd később szekéren körbejárták a többi falut. így vásároltak a bevételből televíziót, amikor még az ritkaság volt. A falubeliek az iskolába jártak a műsorokat megnézni. 1970-es évek közepétőt, a televízió egyre szélesebb körű elterjedésével mind nehezebb volt az embereket ilyen célokért mozgósítani.- A mai gyerekek szinte egész nap a televíziót nézik. Hiányzik belőlük oz akaraterő és a hangyaszorgalom. A modern környezet nem kíván tőlük erőfeszítéseket, szinte mindent megkaphatnak. Annak idején a cisztercita papoktól mi nagy erkölcsi és intellektuális tartást, érzelmi töltést kaptunk. A mai gyerekek nem mennek át nehézségeken, a lexiólis ismeretek mellett nem kapnak megfelelő gyakorlati képzettséget. A tankönyvek és tantervek is túl sűrűn változnak.- Az alsóban a legnagyobb gondot a módszerek jelentik. A globális olvasástanítás nem felel meg a magyar nyelv szabályainak- Az angol nyelven tanulókat könnyen meg lehet tanítani ezzel a módszerrel olvasni, de a magyar nyelvtan fontos része a szótagolás. A globális olvasóstanítás mellett a gyerekek nem tanulnak meg helyesen írni. Azt, aki a régit használja, a többiek kinevetik. A fonomimikai módszerrel a gyenge képességűek is megtanultak olvasni. Persze az is igaz, hogy’ a gyerekek nemcsak azért nem szeretnek olvasni, mert nem tudnak, hanem azért is, mert nincs ró idejük. Könnyebb a televízióban egy filmet megnézni, mint azt elolvasni és önállóan feldolgozni. Az 1800 kötetes könyvtárat 25—30-an látogatják, ők is csak időszakosan. , Bodolyabéren egyre kevesebb a gyerek, a jövő tanévet az alsósok már Magyarherte- lenden kezdik. Egy újabb iskola, amelyik bezárja kapuit. — Megértem azokat a kollégákat, akik az anyagi elismerésükért szót emelnek - fejezi be beszélgetésünket Cserfái Sándor. — A fiatalok a sok bürokrácia, kudarc miatt elmenekülnek a pályáról. Annak Idején 1948-ban én még négy hónapig ingyen tanítottam, kölcsönökből éltem. A tanácsok megalakulásáig még fizetési osztályok voltak, amiben automatikusan lépett mindenki előre, de ez országos szinten egységes volt- Minél lejjebb osztották szét a pénzt, annál nagyobb lett az egyenlőtlenség egyes peiJagóguso« között. ¿Hiszen most mór lassan attól függ a fizetés, hogy egyes iskolában hányon mennek gyes-re, nyugdíjba, menynyi pénzt tudnak ismét elosztani. Szalai Kornélia
