Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-24 / 172. szám

1989. június 24., siombut Dunántúli napló 7- a kódéi hatoskor megsiüntetésével személyi kérdé­sekben a pártpolitikai törekvések új módon törté­nő érvényesítését, jelöltállítást és menedzselést va­lamennyi fontos funkcióval kapcsolatban;- a társadalom szociális struktúrájában végbement változásokat tükröző új szemléletű rétegpolitikát;- valamennyi, a gazdasági-politikai megújulás és re­form iránt elkötelezett társadalmi csoport érdekei képviseletének vállalását;- az erőszak, az adminisztratív beavatkozások eluta­sítását; ** a céljaink elérését politikai eszközökkel biztosító mozgalmi gyakorlatot, kezdeményezéseket, ajánlá­sokat, állásfoglalásokat valamennyi, a lakosság széles rétegeit érintő, foglalkoztató kérdésben; ~ a kritikai álláspont nyílt képviseletét minden át­gondolatlan, hibás, a demokratikus előkészítést nélkülöző országos és helyi döntéssel szemben;- állandó önvizsgálatra é* önkorrekcióra képes pár­tot, kezdeményezéseket a társadalmi élet külön­böző területein a szükséges változások érdekében; “ a pártmunka nyilvánosságának biztosítását, a párt­tagság és közvélemény általi kontrollját. SZORGALMAZZUK ES TÁMOGATJUK, HOGY BARANYA MEGYEBEN:- a párt szervezeteinek meghatározó szint­jei fokozatosan az önálló közigazgatós,' egységekben működő, teljes körű autonó­miával rendelkező, egymással kapcsolatot alakító egyenjogú pártszervezetek legye­nek. A helyi pártszervezetek képviselőik (delegáltjaik) útján legyenek közvetlen részesei a megyei politika alakításának;- a párttagok politikai aktivitásukat - min­denekelőtt a választások, időszakában - döntően lakóhelyükön fejtsék ki. Ennek megfelelően:- támogatjuk az országgyűlési választási körzetekhez igazodó politikai központok létrehozását;- kialakítjuk a megyei pártbizottság szol­gáltatásainak körét (szakmai tanulmányok készítése, kózvéleménykutatás, káderkép­zés és továbbképzés, politikai elemzések készítése, nyilvántartás);- kezdeményezzük a párton belüli új gaz­dálkodási rend kialakítását;- egyetértünk azzal, hogy a párt tagjai jo­gaik és kötelességeik egy részét lakóhe­lyükön gyakorolják és ennek megfelelően a városi jogú pártbizottságok jogállása szűnjön meg ;- a megyei pártbizottság a pártszervezetek véleménye alapján, megyei pártértekezlet keretében újrafogalmazza szerepét és fel­építését, amelyben meghatározó elvnek a párttagság többségi véleményének megjelenítését és képviseletét tekinti. En­nek megfelelően:- a megyei pártbizottság a városi és a nagyközségi (illetve köréjük tömörült) párt­szervek szövetsége; vagy- a megyei pártbizottság az önálló köz- igazgatási egységekben (városi, nagyköz­ségi, községi) működő önálló helyi párt- szervezetek szövetsége; vagy- a városi és a nagyközségi (illetve a köré­jük tömörült) pártszervek az MSZMP prog­ramja és szabályzata alapján önállóan működnek, a megyei pártbizottság koor­dináló, egyeztető, szolgáltató feladatokat lát el;- a megyei pártbizottság egy testülettel, a he­lyi pártszervezetek delegáltjaiból álló pártválasztmány irányításával és ellenőr­zésével működik;- a megyei és a helyi pártszervezetek mó­dosuló szerepkörüknek és anyagi lehető­ségüknek megfelelően, önállóan döntenek apparátusok létrehozásáról. 2. Az MSZMP társadalmi helyének, működé­sének, külső kapcsolatrendszerének megújítá­sát, a politikai pluralizmus és a formálódóban levő jogállamiság viszonyaihoz való kezdemc- nyezökész alkalmazkodást! Szükségesnek tartjuk és támogatjuk:- az új szerepfelfogást, a módosuló szerepvállalást: a különböző politikai erők számára azonos jogi­politikai normák által meghatározott versengés és vita felvállalását;- a Baranyában működő valamennyi társodalmi politikai szervezettel a partneri viszonyon és új po­litikai értékrenden nyugvó kapcsolatrendszer kiala­kítását, az egymásra torlódott problémák közös — lehetőleg konfliktusmentes — megoldásának kere­sését ;- a ,,pártállam" megszüntetése érdekében az MSZMP, valamint az állami szervek szétválasztá­sát, a kölcsönös képviseletek rendszerének felszá­molását, az MSZMP törekvéseinek a képviseleti testületek tagjai kezdeményezéseinek útján való érvényesítését ;- a politikai kezdeményezések, a párbeszéd folyta­tását az új autonóm politikai szervezetekkel és pár­tokkal, valamint a többpártrendszerre történő de­mokratikus átmenet feltételeinek megyénkben tör­ténő biztosítása érdekében a megyei konzultációs tanács munkájában való részvételt;- a többpártrendszerhez szükséges infrastruktúra Ba­ranyában történő kiépítésének politikai eszközökkel történő elősegítését (a működési feltételek megte­remtésének, az információellótottság javításának, stb. segítését) ;- a Munkásőrség pártoktól független, állami irányí­tással történő működését;- a szakszervezetek, az ifjúsági és a népfrontmor- galom tartalmi és szervezeti megújítását;- az egyházakkal való párbeszéd fenntartását, az együttműködést a társadalmi béke és a politikai stabilitás megőrzésében, a szociális feszültségek és a társadalmi beilleszkedési zavarok enyhítésé­ben, a nemzeti és kulturális értékek megőrzésében és ápolásában. A politikai versengésben a demokráciát, or igazságosságot, a szolidaritást, a toleranciát. o felelősségérzetet, a személyiségi és állampol­gári jogok érvényesülését fontos értéknek te­kintjük. Fellépünk érvényesülésük érdekében! Fontos erőforrásnak tekintjük továbbá a szak­értelmet, a tudást, az általános és a politikai műveltséget, a kezdeményezőkészséget és az alkotóképességet is. A szükséges változásokhoz elengedhetetlennek tartjuk azok fokozatos be­kapcsolódását is a közéletbe, akiknek vélemé­nye, álláspontja ma még többnyire nem jele­nik meg a politikai küzdőtéren! Meggyőződésünk, hogy a jelenért és a jö­vőért valóban felelősséget érző erők összefo­gása Baranyában — a súlyos és igen szűk moz­gásteret biztosító helyzet ellenére - eredmé­nyeket is hozhat és megteremtheti egy bizto­sabb perspektíva előfeltételeit. Erre akkor van esélyünk, ha lesz türelmünk a tisztázó vitákhoz, felkészültségünk a jó megoldások megtaláló-' sóhoz, erőnk a végrehajtáshoz és politikai kul­túránk a válsághelyzet elmélyülésének elkerü­lését biztositó társadalmi kiegyezéshez. Az MSZMP Baranyában ehhez kíván kezdeménye­zéseivel és egész tevékenységével aktívan hoz­zájárulni ! Célunk, hogy a megyei programot a párttag­ság egésze formálja, alakítsa. Döntsünk tehát együtt! A véleményeket, észrevételeket, javaslatokat az alábbi címre várjuk: MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA szerkesztőbizottság Pécs, József Attila u. 10. 7 8 2 3 Ásó, kapa, nagy­harang... Amin vitatkoztunk az il lété - '‘es történészekkel a pécsi ba- r°kk cimerről megjelent í rá - sunk előkészítésekor, az „be­jött". A T. Olvasónak is sze­det szúrt — és emiatt többen ls telefonáltak szerkesztősé­günkbe -, hogy kapa iratik a szövegben, s ásó ábrázoltatik 0 címeren. Meg is róttak ben­őnket eme tévedés miatt. Pe­dig nem történt tévedés, elírás, a Nyomda ördögének sincs köze 0 dologhoz. Valóban úgy van, Qhogy irtuk. A királyi szaba­dalomlevélben kapát írtak — "tie az eredeti szövegrész °zoknak, akik még értenek va­lamelyest a latin nyelvből: „si- mstro Ligonem tenens", vagyis ■•baljában kapát tart" -, ám 0 cimerrajzoló már félreérthe- 'etlenül ásót szerkesztett, "iért? Ez is ama rejtélyek 'őzé tartozik, amire soha nem derül fény. Lehet, hogy a raj- 2°ló úgy vélte: jobban tudja ábrázolni az ásót, mint a ka­pót, mert - úgymond - egyéb­en! is mindegy, hiszen mind­ül szerszámot hasonló célra "Qsználják. De az is lehet, "°9y az ásó vonala szépen si­mulhat a pecsét körívéhez, °mit viszont a kapával sem­miképpen nem tudott volna e'prrri, sőt a kapa hegye ki 's mászott volna a pecsétből, "yenformán persze lehetett vol N persze n° módosítani a szövegen, em tették. Ök tudták, miért... ha már „tévedésről" esett ső, hadd utaljunk egy másik­'s. ami - úgy tűnik - elké­rő ölte o figyelmet. A szöveg a 10-bb oldali figurát illetően ha- Örozottan „ipart" - Indu stria mond, ám a kép egyértel­műen mezőgazdaságot - Agri- C°'° - mutat ásóval (kopá- méhkassal és méhekkel, ő meg a két ' szőlőheggyel. '* fűzhetünk ezekhez a té­vedésekhez? Csupán onnyit: e9yiink elnézőek . . H. I. Huadgazda Leszálllunk a fogatról, gya­log bandukolunk a szóró felé az erdő árnyas csendjében. Hosszan kísér a hang, ahogy a két ló suhogó farkcsapások­kal űzi az erőszakos rovaro­kat. Az út mind sárosabb, ahol a kukoricát kiszórták, már bokáig süllyed a csizmánk. — Mennyei hely! Lefojtott kiáltással minősíti így Lovas Béla a szórót. Fa­nyalogva toporgok, büdös a sárba rohadt kukorica, cuppog- va-csúszlkálva tudok csak lép­ni. — Ide megjön este a disznó —-. mondja a vajszlói erdészet kerületvezető vadásza —, ez száz százalék! * Különös ember ez a Lovas Béla. Úgy terelgeti az erdőben a vadakat — szarvasokat, disz­nókat mint a József Attila-i álomfigura. Ide megy, oda megy — persze, annak is óriá­si a jelentősége, hogy hova nem megy —, elszór itt-ott egy-két mázsa kukoricát, fülel a zajokra, figyel a szélirányra, ahol kell, suttog, más helyen vízmércével „szobrásszá" a fe­dett, kényelmes magasleseket — azután, ha eljön az ideje, halálos biztonsággal mondja: a besencei tölgyesben, az egy­mást derékszögben metsző, lé­niák közül ma este fél kilenc­kor a lestől nyugatra menőre, a szórónál ki kell lépnie egy vaddisznónak . . . S a szürkülő homályban fel is feketedik egy szép kan alakja. De ezen már nem csodál­koztam. Mert délben meg azt mondta: most oda megyünk, ahol világos nappal is lehet látni disznót. Az pedig fölöt­tébb ritka! Lám, tőlünk 40—50 méterre egy süvölvény malac túrja a sarat a kukoricaszemek utón, apró farka motollaként jár - az egész kis állatnak vi. dámsógot ad.- Nőj nagyra! — mondja Lo­vas Béla, s úgy megyünk el, hogy a malac azt sem tudja, ember járt a közelében . . . * Egyszer azt irta levelében: „Szeretem a beosztásomat, 32 év szolgálat után éppen úgy, mint az első nap, vagy talán még jobban. Ha belegondolok, Ihogy mit kellett és mit tud­tam produkálni ez idő alatt! Az ország vadállományának — minőségét illetően — a fény­korát éltem itt át. Elhivatottság kell ehhez a szakmához, de szerencsére nem voltam soha utcarovó és kocsmákat járó —. de nem is illik egy hivatásos vadászhoz, hogy a kocsma kö­zepén legénykedjen!" Elkerültünk az erdő széle fe­lé, ahol a tsz kukoricatábláját méter magasan kifeszített mű­anyag huzal választja el a szélső fáktól. — Vadvédelem! — kommen­tálja rezignálton Lovas Béla, miközben Zentai László, a fo- gatos „Laci gyerek", ügyesen átvezényli Fecskét és Babát — szekerestől - a huzal alatt. — És micsoda költség ez! — berzenkedik a kerületvezető va­dász. — Pedig én mondom, szinte pénz nélkül meg lehet oldani az erdővel szomszédos táblák, a cseperedő fák vé­delmét. Mindjárt mutatja i$: jókora, 5—6 méteres póznákon itt-ott — ahol fiatalos erdő fái tüle­kednek a fény felé — felül fe­hér, alul fekete, több négy­zetméteres fóliadarabokat moz­gat a szél.- Elretten a szarvas, a disz­íná .. . Közelébe se megy az olyan helyéknek, ahol ezeket felállítottuk. Erdész kollégám tudja bizonyítani, hogy milyen zavartalanul tudnak nőni újon­nan telepített fái. Addig hagy­juk ott ezeket a fóliazászló- kot, amíg a fák akkorák nem« lesznek, hogy a vezérhajtást a szarvasok mór nem érik el. Oldalt akkor már csipegethe­tik a friss ágakat, attól csak jobbon nő fölfelé. Májusban meg összeszedjük Nincs az a xiladekor, amelyik ennél hatá­sosabb vodriasztó lenne! A fó­lia pedig ezen a környéken beszerezhető a dinnyésektől, még örülnek is, ha elvisszük... Ezt mondja Lovas Béla benn az erdőben is. Hogy neki az­tán semmi vadkára nincsen. Mert ha olyan mezőgazdasági nagyüzemi tábla van a közél­tén, ahova szívesen jár a szarvas, a disznó, „megakaszt­ja" őket.- Képzeljük csak el, rásza­badul egy konda a frissen el­vetett kukoricára. Ahogy szór­ta sorban a magokat a gép, úgy kotorja ki a disznó. Addig megy, amíg jól nem lakik. Mondjuk megeszik 300 sze­met. Ha ebből csak egy-egy cső lett volna, mekkora kár az! Csinálok hát egy szórót. Egy dagonyánál. A száritóból •hozott hulladék kukorica erre nagyon jó. Amerre jár a disz­nó a föld felé, az útjába ra­kom a szórót. Dehogy van kedve tovább menni, s egyesé­vel keresni a szemet! Itt'ked­vére turkálhat, „egy tányérból” jó lakik . . . Milliókat lehet Így megtakarítani, elhiszi nekem? * Dél körül már jobban ló­gatja a fejét a fogat előtt a két ló. Pihenni kell, meleg is van. Kimegyünk az erdőből, hogy ehessünk valahol, serte- pertélésünk zaja ne zavarja a Yodakat. — Laci fiam! Valami enyhe- lyet nézzünk! Szekerek-pusztánál - elha­gyott tanya ez, ma már épület­romok sincsenek az elvadult kertben, hajdanvolt hasznot ho. zó idők pirosa színesíti o még mindig termő meggyfákat —, hatalmas jegenyék árnyékában titokzatos, ropogósán tiszta ab­rosszal burkolt véka kerül le — még a tűzhöz kell akáchasá­bokat is felpakolta a szekérre indulás előtt ez a Laci gyerek. — Az anyátokat! - rikkantja hirtelen o vadász, a puskájá­éi! nyúl. Semmi sem látok: se a mezőn, se az erdőszélen. Dörren a fegyver, vagy két­száz méterre tőlünk hullik le egy fáról, tolláit szette-széjjel szórva — egy szürkevarjú, ök- lömnyi cél. — Annyi van, mint a rossebb! Jaj o nyúlfiáknak - annak a nagyon kelésnek . .. * ,,Az az én jó tanácsom - irta a levelében —, hogy bár­milyen pontos is legyen annak a vadásznak a puskája, akkor se bravúroskodjon vele! Lopja 3e minél közelebb a vadat, és csak akkor lőjön. Igen nagy nemzetgazdasági értéke van a vadnak, kár lenne egyért is, ha elveszne. Ahány lövés eldörren, annyi legyen halálosan biztos! Lehet örülni az elejtett á I lat - nck is, de elsősorban a jó puska okoz örömet az igazi vadásznak!" Mélyen járunk már az erdő­ben, csendes bandukolássol, léniáról léniára fordulva, meg­annyi jelét mutatja Lovas Bé­la, hogy a jól „terelt”, kezelt, ellátott vad semmiféle kárt nem csinál. A sózok, a szórók, o tudatosan ki nem tisztított léniák — persze, már amelyik­nél hagyják, hogy a fák ágai majdnem sötéten árnyas alag- úttá nőjenek össze .-, mert ide már szürkület előtt is ki­lön a disznó. Aztán van olyan •énia, amelyet embermagassá­gú csalán borit . . . Törték magukat előre Fecs­ke és Baba, amikor az utóbbi teljesen „megbolondult". Ha­nyatt vágta magát, hörögve nyerített, belegabalyodott az istrángokba, magával rántotta a másik lovat is, tágult sze­mekkel-orrcimpávaJ, vadul -rúg- kapáltak, majd egyszerre csak — az egész egy perc volt — elcsendesedtek. Mint a villám, ugrott Laci gyerek, már a le­vegőben kezébe volt a bicska, reccsenve vágta el az istrán­got. Támolygott a két ló, mire lábra áNtak. — A mindenit ennek a csa­lánnak! Hát a Baba majd­nem megfulladt . . . Haza is mentek. Nem lett a lovaknak baia. „Ne féljetek, mindjárt pihenhettek” — biztat­ta őket a fogatos, csak azért használta most már az ostort, hogy a bögölyöket riassza a hátukról. > * Gyalog mentünk vissza a „mennyei hely" előtti magas­lesre. — Ilyenkor a szórón — ma­gyarázza Lovas Béla, mielőtt magamra hagyna, hogy kinéz­zen a szomszédos búzatáblá­hoz, jár-e ki vad —, a legrit­kább esetben lövünk. Szokjon csak ide a disznó, mert a vé­gén még mi kergetjük a kár­tevésbe. Alighogy elmegy fél ki­lenc van —, kilép a kan. Még látom a távolodó vadász hátát, de inteni se merek. A disznó körbenéz, azután megnyugod­va túrni kezdi a kukoricasze- inek után a dagonyát. Jó tiz percig figyelem a távcsővel, félek, lővilágnál már nem ér vissza a vadász. De jön! In­tek: egy van kinn. Gondolom, a les alatt állhatott meg, vá­rom a dörrenést — semmi. Pár perc múlva tőlem vagy har­minc méterre csattan a puska — ki a csuda vadászik még itt? — a kan tűzbe rogy. Lo­vas Béla lép ki az erdőből. Oly halkan ment el addig, hogy ez a rendkívül óvatos, ki­tűnő orrú-fülű vad sem vette észre. — Ezt magyarázom: mindig közeire kell lopakodni, mert a legfontosabb: ha mór meg­védtük tőlük az erdőt, a me­zőt, a vadban se tegyünk fe­lesleges kárt! Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents