Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-03 / 151. szám

1989. június 3., szombat Dunántúli napló 5 A szénbányászatnak erősítenie kell a piacorientált szerkezetátalakítást Stratégiai A kormány mellett mű­ködő energiapolitikai ta­nács elnöke, Kapolyi László ebben a minőségben utol­jára adott interjút a Du­nántúli Naplónak. Rövide­sen Észak-Amerikába utazik, ahol több egyetemen okta­tói munkát végez az elkö­vetkezendő Időkben. Beszél­getésünk célja hazánk ener­giapolitikájának áttekintése, de nem térhetünk ki olyan témák elől, amelyek csak­nem két évtizedes munka- kapcsolatunk során mind­kettőnk munkájában meg­határozó jelentőségű volt. Mielőtt a parlamenti dol­gozószobájában felkerestem, átgondoltam, hogy mintegy két tucat alkalommal bányasze­rencsétlenségek alkalmával ta­lálkoztunk: éjszaka, hajnalban, késő este Zobák-bányán, Va­sason, Kossuth- és Béta-bá­nyán. Legutóbb 1988. augusz­tus 23-i éjszaka a Pécs Bá­nyaüzemben, a sztrájk idején. Voltak azonban olyan esemé­nyek, amelyek az ország ener­giapolitikájának sikerét, a jö­vőre nézve optimizmust sugá­roztak adott pillanatban: bá­nyaegészségügyi országos kon­ferencia, az országos földtani konferencia, az eocénprog­ram során a nagyegyházi, len­csehegyi bányák megnyitása, a liászprogram indítása. Ezek az események azt sugallták, hogy javul a bányászok egészség- védelme, biztonsága, hogy ha- zank nem is olyan szegény ásványkincsekben - csak ész­szerűen, gazdaságosan kell ki­termelni. S lám, csökken a hauxitkitermelés, az eocén- Program tulajdonképpen csőd­be került, a liászprogram mi­niatürizált, az uránbányászat lelett meghúzták a vészharan- got, a bányászok testileg-lel- kileg összetörtek . . .- Van-e erre magyarázat? Kapolyi László ok-okozati összefüggéseket keres, küszkö­dik a válasszal, de nem tér ki . . .- Az elmúlt másfél évtized során közöttünk valóban szo­ros kapcsolat alakult ki, amely találkozássorozatok, beszélge­tések, interjúk, események kap- csán jött létre. Ezeknek vol­tak szép, derűs és szomorú, nehéz eseményei egyaránt, bgy részük a jelenhez, egy ré­szük a jövőhöz kapcsolódott. Mindegyik találkozásnak közös vonása, hogy embercentrikus volt, mint maga a bányász szakma, emberek által létre­hozott maradandó értékek szü­lésénél találkoztunk. Te fel­soroltál néhány, a mostani ^ogítélés szerint kudarccal végződő eseményt, de itt van Például a Pálosi Atomerőmű, Pho| o maradandó érték töb­bek között azzal jellemezhető, hogy a 80-as években folya­matosan átadott 4 blokk az iTóO MW-os teljesítményével Ip88-ban 13,5 milliárd kWh vllamos energiát termelt és 6zzel aZ ország teljes villa- 'Posenergia-szükségletének az e9yharmadát, a hazai villa- m°senergia-termelésnek pedig °bb mint a felét adja. Azt hiszem, érdemes vissza- ernlékeznünk arra is, hogy e.9yütt tekintettük meg a Pak- Atomerőmű irányítástechni- *Qi rendszerét, amely magyar szakemberek alkotása és ez az ’rányítástechnika olyan techni- a' hardver-elemeket tartal- m.Qz, amely a szénbányászat a'szpécserközpontjaiban is jól halmozható. " Igaz, de az ólalui hul- ^^éktemetőröl is szólnunk kell. ~ A Paksi Atomerőmű mű­ködésével összefüggő problé- közismert ófalui hulladék- '6fPetővel, ahol magam is kez- öeményezője voltam, hogy hgfelelő tudományos testű­ig tekintse át az ezzel össze- -u9gö kérdéseket. A Magyar udományos Akadémia e cél - létrehozott ad-hoc bízott­ba a véleményt kialakította 1 ?s ez többek között a sajtó- Qr> is napvilágot látott. A vizsgálat részleteiről az MTA 6szprémi Akadémiai Bizottsá- és a Pécsi Akadémiai Bi- *°ttság 1989. májűs 24-én ülé­Takarékosabban az energiával! Interjú Kapolyi Lászlóval, az Energiapolitikai Tanács elnökével sezett, ahol a részletek is megtárgyalásra kerültek. A tudomány arra a meg­állapításra jutott, hogy a tér­ség ilyen kis aktivitású radio­aktiv hulladékok elhelyezésére alkalmas, Pakson az átmeneti tárolás több évre megoldott, tehát a mű megvalósítását il­letően nincs műszaki kény­szerhelyzet. Május közepén az előzetes programnak és a nemzetközi szerződéseknek megfelelően megtörtént az ed­digi működésből származó ki­égett fűtőelemeknek a vissza­szállítása a Szovjetunióba.- A magyar bányászat ta­lán soha nem volt ily kritikus helyzetben, mint most. Hogy jutott ide? — Mindenekelőtt a szénbá­nyászatban a mai napig nem sikerült rendezett körülmények közé juttatni az ágazatot több okból. Mindenekelőtt hiányzik a világpiaci árakat tükröző ho­zói termelő szénárrendszer, Így a szénbányászat egy év­tizede művi úton létrehozott közgazdasági környezetben dolgozik és ebből minden erő­feszítés ellenére sem sikerült kiszabadítani, tehát azt, hogy mi a gazdaságos vagy mi a gazdaságtalan, a ma érvé­nyes szénárak nem tükrözik megfelelő módon. Ebből a szempontból megnyugtató helyzetet csak az árreform fo­lyamatának a befejezése hoz­hat majd, amikor a szénárak versenyhelyzetben az alterna­tív forrásokat tükrözve kerül­nek levezetésre. Másrészt a szénbányászatban folytatni kell azt a szerkezetátalakítást, amely a 80-as évek közepe óta két fő fogyasztóra. a lakossági kommunális szén­ellátásra és a rekonstruált szénerőművek szénellátására koncentrálja a hazai szenek piacát. A szénerőművek re­konstrukciója szempontjából lényeges, hogy ez mintegy 200 MW teljesítménytöbblet-igényt jelent így az MVMT-nek hosz- szú távon, tehát még az ez­redfordulón is mintegy PJ a feketeszén, közel 70 PJ a barna szén és több mint 40 PJ a lignit igénye. Ha ezt a szénmennyiséget az MVMT nem kapja meg, akkor azt csak szénhidrogénnel vagy im­portszénnel tudja pótolni. Ezért a szénbányászat termelési programjában a mindenkori döntések feltételei hosszú tá­von a világpiaci árakból, a magyar határig történő szállí­tási költségekből és az árfo­lyamból, illetve a devizakiter­melési költségekből kerül meg­határozásra a használati egyenértéket figyelembe véve. Az importverseny alakulásánál figyelembe kell venni, hogy Európa szénben leggazdagabb országában, Lengyelországban csökken a szénvagyon-igénybe- vétel. Mindez tehát azt mu­tatja, hogy a szénbányászat­nak erősítenie kell a piac- orientált szerkezetátalakítást és a tulajdonosi reform adta lehetőséget kihasználva célsze­rű szorgalmazni a szénterme­lőknek, esetleg a szénimportot bonyolító Lignimpexnek, a fő szénfogyasztóknak (MVMT, TÖZÉP, DV) és az illetékes bankoknak az erőforrások min­denkori optimális allokációját lehetővé tevő részvénytársasá­gi társulását. Mind a .Paksi Atomerőművet, mind a szén- bányászatot illetőleg a bükk­ábrányi lignitvagyonra telepít­hető erőmű programját érinti, hogy a gazdaság mai hely­zetiben fokozni kell az ener­giatakarékosságot, 1,5 száza­lék alá kell szorítani a villa- mosenergia-igények növekedé­si ütemét a 90-es évek na­gyobbik részében. Az igények növekedését össze kell kap­csolni a kommunális energia­ellátás korszerűsítésével. A földgázt 45-50 százalékos ha­tásfokkal hasznosító, ún. kom­binált gáz-gőz turbinás fűtő­erőműveket kell létrehozni, amelyek a villamosenergia­termelés mellett ipari és lakossági hőellátást valósíta­nak meg. Az 1986-ban kidol­gozott program mintegy 600 MW ilyen beépíthető teljesít­ményt tárt fel a Duna menti Hőerőmű rekonstrukciójában Budapesten, az Óbudai, az Újpesti, a Kelenföldi Fűtőerő­művek létesítésével, illetve kor­szerűsítésével, továbbá Győr­ben és Debrecenben.- Mi a liászprogram, tá- gabban a mecseki szénbányá­szat sorsa ebben a helyzet­ben?- Ebben a programban a liászprogram a módosított cé­lokkal folytatható, minimálisan 1,8 Mt/év kapacitással. A mó­dosítás tulajdonképpen össze­függ a gazdasági szerkezet- átalakítással, hiszen az ÁTB 1974-ben, majd 1975-ben fog­lalt állást a vaskohászat fej­lesztési koncepciójáról és ak­kor úgy döntött, hogy 1990-ig 5-5,2 Mt acéltermelést irá­nyoz elő — az 1970-es 3,1 Mt- val szemben —, amelyből 2,4 Mt a Dunai Vasmű termelé­se és 1,4 Mt Ózd és 1—1,2Mt a Lenin Kohászati Üzemeké. Ez mindenképpen túlmérete­zett kohászati fejlesztési kon­cepciónak bizonyult, amely még azt a hibát is tartal­mazta, hogy a Dunai Vasmű­nél és az Ózdi Kohászati üze­meknél tömegacélgyártást irányzott elő a minőségi acél­gyártás helyett és gyengébb minőségű vasércből indult ki. Részben a vaskohászat, rész­ben a szénbányászat 1985-86- ban kialakított szerkezetátala­kítási programjánál a vasko­hászat váltott a világpiacon kapható, 60 százalék feletti ferrumtartalmú, jó minőségű vasércekre, pelletekre, rész­ben korszerűsítette az acél­gyártási technológiáját, rész­ben az anyagtakarékossági program eredményeképpen lé­nyegesen mérséklődtek a ko­rábbi acéltermelési előirány­zatok az 5—5,2 Mt-ról 3,5 Mt- ra és ez jelentős mértékben csökkentette a koksz-, illetve kokszolható szénigényeket. Ezért a liászprogram módosí­tott célja a szerkezetátalakítás keretében elsősorban a lakos­sági belkereskedelmi és villa­mosenergiaipari szénigények kielégítése lett.- Az eocénprogram ugyan­csak jelentősen módosult... — Hasonló módon kellett változtatni a szintén 1975 ja­nuárjában hozott ÁTB-döntés eocén-célkitűzésein, hiszerr en­nek része volt a 2000 MW- os Dunántúli (Bicskei) Gyűjtő­erőmű, amely elfogyasztotta volna a hozzá kapcsolódó eocénbányák termelésének 90 százalékát és csak a mara­dék jutott volna lakossági cé­lokra. Közismert, hogy az ek­kor 7-8 százalék között lévő éves villamosenergia-igények növekedési ütemét egy ered­ményes energiatakarékossági programmal összhangban a gazdaság szerkezetváltásával az, 1970-es évek végétől* 3 szá­zalék alá, majd napjainkban 1,5 százalék alá sikerült le­szorítani. Ennek megfelelően mérsékelni lehetett a villamos- energia-termelési kapacitások fejlesztésére fordítandó beru­házási pénzösszegeket és ezért volt törölhető az 1981-es ÁTB- döntéssel a Bicskei Hőerőmű véglegesen az erőműépítési programból. Ez természetesen szintén az eocénbányák ter­melési szerkezetének, termék- szerkezetének és termelési ka­pacitásának módosítását tette szükségessé és ez a módosí­tott program mára a terme­lés 70 százalékát megfelelő előkészítés — mosás, brikettá- lás - után lakossági kommu­nális célokra használja fel. így az eocénprogram elégíti ki a belkereskedelmi szén­igénynek 37 százalékát. Ezzel függnek össze a jelenleg üze­melő nagyegyházi, mányi, len­csehegyi, oroszlányi, dudari és balinkai bányák mezőkapcsolá­sai, termelési kapacitásmódo­sulásai, átmeneti szünetelteté­sei. Az eocénbányáknól — hasonlóan Nyirád térségéhez - módosítani kellett a környe­zetvédelmi előírásokat, egy­részt az utóbbi évtized me­zőgazdaságból jól ismert csa­padékhiányos időjárás miatti, mintegy 20—25 százalékkal ki­sebb víz beszivárgása miatt - ennyivel csökkent a Dunán­túli Középhegység természe­tes vízutónpótlódása -, más­részt kompenzálni kellett, il­letve kell a néhány évi túlvé- telezés negatív hatásait. Ezért a jövőben ebben a térségben mind a bauxitbányászatban, mind a szénbányászatban a termelési programokat első­sorban az ahhoz tartozó meg­engedhető vízmennyiség alá xell rendelni, ezért került sor a bauxitbányászatban a ter­melési program módosítására és a szénbányászatban mind­két helyen a kevésbé vízve­szélyes területekre csoportosít­va át a termelést. Mindez idő­igényes folyamat, ami érinti a termelési kapacitásokat is. Mindenesetre a Móri-ároktól keletre eső területen a víz­emelés mértéke a megenge­dni határ elé került és egy­idejűleg Nagy&gyháza és Mány is működik. — Az ipar, az életszínvonal növeléséhez elengedhetetlenül szükséges többletenergiát ho­gyan teremtjük elő? — Az energetika és az alap- anyagipar fejlődése összefügg a társadalmi-gazdasági mo­dernizáció folyamataival, a társadalom fejlődésével, az életminőség alakulásával. Az erőforrások átcsoportosítása szempontjából meghatározó az energetika rendszerszerű fej­lesztése, amelybe beletartozik a gazdaság energiaigényessé- gének csökkentésétől a nem­zetközi munkamegosztásba való illesztésen át az igé­nyekhez jól simuló, rugalmos rendszerelemeknek a meg­valósítása is. Az elektronizá- ció széles körű alkalmazásá­val, a programozott fogyasz­tással, a szezonális igények műszaki kezelésével, az ener­giatakarékos készülékek fej­lesztésének gyorsításával csök­kenteni kell a teljesítmény­igényeket. A felhasználók és termelők közös érdekeltségé­re építve kell belső és külső működő tőkét átcsoportosítani, melyhez hozzátartozik a sza­bad tőkemozgás. Az energetika rendszerszerű fejlesztését kelet-nyugati rend­szerekbe való nagyobb integ­rálódással kell biztosítani, amiből következik, hogy egy­részt ezekbe a fejlesztésekbe működő tőkét kell bevonni, másrészt az energiatakarékos­sággal felszabadítható telje­sítményeket exportra kell ér­tékesíteni. Ez a folyamat egyik hajtóereje lehet az alacso­nyabb energiaigényesség irá­nyába történő szerkezetváltás­nak. E folyamat célkitűzése ugyanakkor, hogy energiaigé­nyeinket hosszú távon a KGST-integrócióból a 90-es szinten elégítsük ki. Az erőműépítési program rugalmas stratégiai elemei gáz-gőz kombinált ciklusú fű­tőerőművek, amelyek a kap­csolt hő- és villamosenergia­termelést is tartalmazzák. Egy ilyen stratégiának kihasznál­ható az a fontos előnye, hogy a forrás és felhasználás közé rugalmasan tud illeszkedni, ezért a hosszú távú erőmű­építés! programban az alap­erőművekre vonatkozó döntést - beleértve a Paksi Atomerő­mű folytatását, illetve a Bükk­ábrányi Ligniterőmű megépí­tését - célszerű halasztani a 90-es évek végéig. Paks és Bükkábrány halasztása mel­lett a harmadik forrásterem­tés a nagymarosi vízlépcső felfüggesztése, átütemezése vagy végleges halasztása is meggondolandó.- Milyen ésszerű takarékos- sági lehetőségeink vannak?- Alapvető népgazdasági érdekű feladat az energiaigé­nyek mérséklését lehetővé te­vő műszaki és gazdasági in­tézkedések végrehajtása, be­leértve a korszerű gyártás- technológiákhoz kapcsolódó, korszerű energotechnológiák bevezetését, ezek létesítésére ösztönző hitelek biztosítását, mindaddig, amíg az energia­megtakarítás kisebb fajlagos ráfordítással eszközölhető, mint a nélküle jelentkező igények kielégítését biztosító forrás megteremtése, az energia- és teljesítményigényekkel való gazdálkodóst lehetővé tevő mérő- és szabályozórendszer létesítése, a racionális ener­giafelhasználásra ösztönző ta­rifarendszer bevezetését, stb. A lakossági energiaigények felhasználási célja között ki­sebb arányváltozások követ­keztek be. Az átlagosnál gyor­sabban növekedett a gépjár­művek üzemanyag-fogyasztása, a vízmelegítés, a hűtés és az egyéb háztartási, illetve ter­melési célú felhasználás. Csökkent a fűtés és főzés rész­aránya, de a lakossági ener­giafelhasználás legnagyobb részét azonban még mindig a fűtési célú fogyasztás képezi. Ezért, az energiagazdálkodás­nak „vezetnie kell" a lakos­ságot az energiatakarékosabb magatartás irányába. Fontos része az energiapo­litikának, hogy műszakilag is és gazdaságilag is adjon le­hetőséget a társadalom szá­mára egy energiatakarékosabb magatartásra az életminőség megőrzése mellett.- Köszönöm az interjút, sok sikert új munkádhoz. Lombosi Jenő ágazat-e a felső- oktatás ? Az egyetemeken és főisko­lákon dolgozók nevében szó­lunk a termelő ágazatok dol­gozóihoz pedagógusok nap­ján! Azokhoz szólunk, akiket az elmúlt negyven év vezetői uralkodó osztálynak neveztek, és bár nem mindig értük, de mindig rájuk hivatkozva gya­korolták a hatalmat. A közvetlen termelő munka kiemelése a jövedelmek elosz­tásában is megnyilvánult, és ezt mindenki jogosnak tartot­ta. Ennek ma az az eredmé­nye, hogy a felsőoktatásban dolgozók bére hihetetlenül és megalázóan alacsony. A pa­tinás nagy egyetemeken 1988. végén az összes ott dolgozó átlagbére 8600 forint volt, holott többségében magasan képzett, kiemelkedő tudású szakemberről, tudósról és ta­nárról van szó. A tanitóképzö főiskolákon pedig - ahol a jövő nemzedék kisiskolásainak tanítóit készítik fel hivatásuk­ra -, a besoroláshoz kapcso­lódó átlagbér csak 7600 fo­rint volt Ha a KSH által kö­zölt társadalmi minimum brut­tó kereseti összegét nézzük, pl. a JPTE Közgazdaságtudo­mányi Kara oktatóinak 70 szá­zaléka nem éri el a társadal­mi minimum színvonalát. A pedagógus napi jutalmakról pedig egyszerűen szégyen em­lítést is tenni, nem a milliós, de akár a több tízezer fo­rintos vállalati jutalmakhoz ké­pest is. A béreknél még szomorúbb a felsőoktatási intézmények tár­gyi, működési feltételeinek biztosítása. A nemzeti jöve­delem ilyen célokra fordított hányadát tekintve a világrang­sor végére jutottunk) Ez a folyamat ma is tart, annak el­lenére, hogy a felelős vezetők már két éve „stratégiai ága­zatnak” nevezik a felsőokta­tást. Hazánkban a felsőoktatás csak akkor lesz „stratégiai ágazat”, ha ezt a hazá pol­gárainak többsége, elsősorban az ipar és a föld munkásai kö­vetelik, saját érdekükben. Mi - a felsőoktatásban dolgozó néhány tízezer -, kevesek va­gyunk ahhoz, hogy nyomatéko­san léphessünk fel a társada­lom egésze, és nem csak a saját érdekünkben. Vegetálni még tudunk, de ez együttjár azzal) hogy nyelvek tanulása, külföldi- ta­nulmányutak, könyvek vétele és olvasása, vagyis a tudo­mány művelése és a jogos el­várásoknak megfelelő okta­tásra felkészülés helyett, időn­ket a mindennapi élet fenn­tartására pazaroljuk. Mindennek következménye az. egyre nagyobb elmaradás világunk egészében. Következ­ményei elsősorban nem ben­nünket, hanem hazánk több­ségét, az iparban és a föl­deken dolgozó munkásokat, a jelen, és a jövő generációt sújtják, a jövőben is. Azt kell belátni, hogyha nincs szín­vonalas felsőoktatás, akkor nincs színvonalas műszaki fej­lesztés és gazdálkodás sem. Hiábavaló lesz a mégoly be­csületesen és nagy fáradtság­gal végzett munka is, mert nem képes korszerű terméket jövedelmezően termelni, igy egyszerűen nem biztosítja a megélhetést! Ezt igazolják a veszteséges vállalatok, a kö­zelgő vállalatfelszámolások, lét­számleépítések is. Honfitársaink, munkából élők városban és falun! Mindenkit felhívunk, hogy támogassa maga és családja, gyerekei és unokái jobb jövőjének remé­nyében c felsőoktatás körül­ményeinek radikális megváltoz­tatását! Ez csak az egész ma­gyar társadalom közös fellépé­se eredményeként érhető el. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Janus Pannonius Tudományegyetem Bizalmi Testületé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents