Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-03 / 151. szám

e Dunántúli napló 1989. június 3., szombat ( Utcán - fedél nélkül A hátrányos helyzetben élő fiatalok közül sokan kerül­nek utcára a nevelőotthonokból, vagy családi összezördü­lések után. Sokszor hónapokig nincs se munka- se háló­helyük. Pénztelenül kóborolnak az utcákon, csöveznek, alkalmi szállásokon húzzák meg magukat. Ezeken a fiata­lokon próbálnak segíteni az Ifjúságért Egyesület munka­társai. Poros Béla, az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda vezetője szinte napon­ta találkozik ilyen esetek­kel. Az első alkalommal ezzel a gonddal az elmúlt év novemberében találták szembe magukat. Ekkor je­lentkezett náluk égy fiú, aki okkor jött ki a börtön­ből, ahol hatvannapos el­zárását töltötte egy kisebb bűncselekmény miatt. Pénz nélkül szabadult. Egyetlen ruháját magán viselte. Pé­csett nem voltak rokonai, hozzátartozói, de még bará­tai sem, okik néhány napra befogadták volna. A szülei korán meghaltak, a pécsi Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézetben nevelkedett. Egy ideig ismerősöknél lakott, de előfordult, hogy hónapokig csövezett a városban. így többször került a rendőrség­gel összetűzésbe kisebb-na- gyobb bűncselekmények mi­att. Az iroda szolgálatában lé­vő munkatársa megpróbált szállást keresni a fiúnak. Sehol nem fogadták, ekkor úgy döntöttek, hogy az If­júságért Egyesület székházé­ban lévő klubban szállásol­ják el. Ott legalább meleg van, tud mosakodni és a székeken aludni. Később a Drogközpont családgondozó­ja segített. Felkeresték kö­zösen a tanács szociálpoli­tikai csoportját, ahol 2000 forint szociális segélyt ka­pott. Az információs iroda vállalta, hogy még néhány éjszakára szállást ad a fiú­nak és segít munkát keres­ni. — A fiú ügyében telefo­náltunk a városi tanács egészségügyi osztályára, hi­szen korábban ők mondták, esetleg lehetőség van arra, hogy az ilyen helyzetben lé­vő fiatalok néhány éjsza­kára a szociális otthonokban kapjanak szállást - mondja Poros Béla. - A szociálpoli­tikai csoportnál azonban azt válaszolták, hogy hívjuk fel az egyik szociális otthon ve­zetőjét. Ott elutasították ké­résünket azzal, hogy ez a tanács hatáskörébe tartozik. Majd egy másik szociális otthonnál próbálkoztunk, - eredménytelenül. A Vöröske­reszt és a gyermekotthon sem tudott segíteni. így kezdtük el vállalni ezeket a gyerekeket. Amíg megpró­báltunk segíteni ennek a fiú­nak, tapasztaltuk, mennyi megoldatlan probléma és bürokratikus akadály nehe­zíti a hátrányos helyzetben lévő fiatalok ügyeinek inté­zését. Sok a fehér folt a gyermek, és ifjúságvédelem­mel hivatásszerűen foglalko­zó intézmények munkájá­ban. Azt gondoltuk, hogy csak arra vállalkozhatunk, hogy közvetítjük a hozzánk forduló fiatalokat a megfe­lelő intézmények felé. A ta­pasztalatunk azonban az, hogy nincsenek ilyenek. * A Mecsek-oldal egyik el­dugott házában talált me­nedéket Andrea a három hónapos gyerekével. A Bala­ton mellől ikerült Pécsre. Egyedül él. A parányi szo­bában kinyitható ágy, asztal, fotelok és a babaógy. Rend és tisztaság. Andrea éppen pelenkákat vasal. Zolika csörgővel játszik az ágyon, gagyarászi'k. — Az érettségi után koz­metikusnak tanultam, Pécs­re jártam iskolába. Nem vettem észre, hogy terhes vagyok, és mire orvoshoz mentem, nem volt más vá­lasztásom, csak hogy meg­szülöm a gyereket - meséli Andrea. — A fiú nem vállal­ta a gyereket. Borzalmas je­lenetek voltak, kis faluban lakunk, eljöttem otthonról és megpróbáltam munkába áll­ni. Andrea egy kis ideig a Köztársaság téren lakott al­bérletben, amíg meg nem született a ‘baba. Munkát több helyen is keresett, de amikor megtudták, hogy ter­hes, nem alkalmazták. A Munkaközvetítőbe is elment, címeket is kapott, de jó szót nem. Végül is elment a népfronthoz a Geisler Eta utcába, így került a Mun­kácsy 'Utcai 'rendelőbe, ahol csak egy hetet dolgozott, mert rosszul lett és a szülé­sig kórházban feküdt. Ott állt munka és albérlet nél­kül. — Jó volt a kórháziban, mert meleg volt. De sokszor elviselhetetlen volt látni, hogy másokhoz naponta jön­nek, hozzám senki — mondta könnyeivel küszködve. — Az anyuval tartottam a kap­csolatot, de nem sokat lá­togatott meg. Sokszor már én könyörögtem neki, hogy jöljjön. A mostani lakást véletlenül találtam. A nő­vérem is itt lakik Pécsett, szintén albérletben, neki is van egy gyereke. Már több­ször próbáltunk közösen la­kást meaoályázni, de eddig még nem sikerült. Három- ezerhatszáz forintot kapok, mert a nővérem utánajárt, és kiderült, hogy az egy év szakmunkásképző miatt kaphatok gyedet. Most ren­dezem a családi pótlékot, talán az is lassan elintéző­dik. Az albérlet 2000 forint és kéthavonta én fizetem a rezsit. A múltkor ez 3780 forint volt. Az anyu, amikor tud, küld pénzt, abból élünfk. Ha ideje van, el is jön, de én nem megyek haza. Ab­ban a kis faluban megszól­nának. Végül 'is nem tudom, hogyan voltam képes ezt egyáltalán így végigcsinálni. Végül is most itt állok szak­ma nélkül egy gyerekkel. Egyáltalán lehetek-e kozme­tikus? Szeretném befejezni az iskolát, de az sok pénz­be kerül. Miközben beszélgetünk, Zolika kedvesen mosolyog ránk. Szépen fejlett, egész­séges kisgyerek. * Az ifjúsági irodát 1988 októbere óta húsz olyan fia­tal kereste fel, akik hosz- szabb-rövidébb ideig szállás nélkül maradt, családi kap­csolatok híján, pénz nélkül, magukra hagyatva. Becslé­sünk szerint azonban 10-30 fiatal kénytelen naponta al­kalmi szállásokon meghúzni magát. A GYIVI-t az elmúlt évben 113 nagykorúvá lett fiatal hagyta el. Közülük a negyedénék nincs megoldva a lakáshelyzete. A Droqköz- pontot felkereső fiatalok 30 -35 százalékának Is szük­sége lenne átmeneti szállás­lehetőségre, hogy a gond­jait megoldja. Az Ifjúságért 'Egyesület szeretne egy át­meneti szálláshelyet kialakí­tani. Lenne benne két háló­szoba, .egy társalgó, két fürdőszoba, konyha. Itt egy­szerre 8-10 fiatal kaphatna átmenetileg szállást. S leg­feljebb negyven napig lak­hatna ott valaki, ha folya­matos munkaviszonnyal ren­delkezik. Ha nem, akkor el 'kell fogadnia az egyesület által felajánlott állást. A beköltöző csak jelképes ösz- szeget fizet, de vállalnia kell, hogy a keresetéből ösz- szegyűjt annyit, hogy a ké­sőbbiekben saját maga tud. ja fizetni az albérletét. Ez járható út. Szalai Kornélia Egy ház a művészek és a közönség számára ízelítő a közelmúlt eseményeiből: iró-olvasó találkozó az emeleti kisteremben, iónás Judit mű­sora a tetőtéri galériában. Művészetek Háza, Pécs Zártkörű és nyitott - Kedvező feltételek között - Több egyetemistát várnak Másfél éve kezdte meg mű- megtalálta a helyét a város eredmény, nemcsak azért, mert ködösét a pécsi Művészetek és a megye művészeti életé- némi „ellenszélben" kezdett Háza, s e rövid idő alatt ben. Ez igen méltányolható dolgozni (voltak, akik fény­Mészárosék ezekben a napokban is építkeznek; Csankó Józsefék háza 1982-ben épült fel. Becefaf házépítők A vezetékes ivóvíznek ma már szinte mindenki örül. Csankó Józsefék biztosan, pe­dig annak idején ők is azok közé tartoztak, akik drágátot- tá-k, a 35 000 forint költséget. A kút, amelynek egykor jó vi­zét a srűlei és nagyszülei is 'itták, megmarad az udvarban, mint emlék. Egy darabka múlt, az istállóval együtt, amit még szintén az édesapjóék építet­ték. Az egykori szülői ház he­lyét azonban elfoglalta a két. szintes, új épület. Csankó József az udvaron figyelte a körülötte játszadozó kétéves unokáját. Látva, hogy idegen nézegeti az utca háza­it, kiballagott, hogy útbaiga­zítson. Nem kellett tovább mennem, hiszen ő is és a fiá- ék is azok közé tartoznak, akik soha nem akartak Bece- fáról elmenni, akik itt próbál­tak boldogulni, s örülnek an­nak, hogy az utóbbi években egyre többen így gondolkod­nak. Máshonnét is jönnek em­berek, Okik Becefán vásárol­nak, vagy építenek házat, ök 1982-ben fejezték be az épít­kezést.. Akkor -, a saját mun­kájukat nem számítva — 900 000 forintjukba került ez a szép családi ház. Csendes büszkeséggel vezet végig minden helyiségen. Vé­gigjárjuk a gazdaságot is. Nyultfkat, disznókat, baromfit tartanák, meg többféle ‘külön­leges háziállatot: fehér puly­kát, japán libát, néma ka­csát, gyöngytvúkot, 'krédlit és szelídített vadkacsát. Az álla­tokkal szívesen foglalkozó fia készítette a fűnyírógépet és félig már kész a fafűrészelő is, amit szintén egyedül csi­nál. Géplakatos a Szigetvári Kisipari Szövetkezetnél, a fe­lesége pedig a cipőgyárban dolgozik. A nagyobb gyerme­kük, Henrietta óvodás, az öccse, Tamás, pedig itthon van a nagyszülőkkel. Ilyen szép otthonból néze­getve még inkább feltűnő, milyen elhanyagolt a szom­szédságban lévő templom. Ti­zenöt éve nincs lelkészük, a botykapeterdi református lel­kész jár ide istentiszteletet tar­tani, de nem a templomban, hanem az egykori papiakban, amely ugyancsak alapos fel­újításra szorul.. Mészáros Ferencnek a há­zában három generáció él pgyütt. A Mészáros szülők ugyanis befogadták a két lá­nyukat családostul, köztük az egyik unokájukat, aki má- férjnél van, s pillanatnyilag gyeden. Most a szülők és egyik lányuk, Vári Andrásné, no és az ő lánya, Bedecs Lászlóné, Ildikó van itthon, a Rumi há­zaspár dolgozik. Váriné szívélyesen invitál a házba, ahol minden mennyi­ségben bútor-bútor hátán. Be­zsúfoltak mindent, amit tud­tak és így lesz ez addig, amíg a testvérek és a lányáék há­za el nem készül. Most má­jusban pont egy éve, hogy lígy élnek. Váriék innen indultak útnak 1967-ben. Patapoklosiba köl­töztök, aztán 1979-ben egy 53 négyzetméteres szigetvári szö­vetkezeti lakásba. Időközben meghalt a férj, a lányok meg­nőttek, és az édesanyjuk úgy döntött, hogy a szigetvári la­kás árával próbálja segíteni önálló életkezdésüket. A csa­ládi tanács egyetértett az el­képzeléssel. A szigetvári lakás árából 200 000 forintot adott a Debrecenben élő lányóék­űzésnék tartották a Delváros e műemlékére fordított milliókat), hanem azért is, mert éhhez hasoniló feladattal működő in­tézmény nincs az országban: magának kellett kialakítania ■működési rendjét, ismeretségét és tekintélyét. Különlegessége abban áll, hogy egyrészt a pécsi—'bara­nyai művészeti szövetségek székháza, a hivatásosnak szá­mító írók, képző-, építő- és zeneművészek, színház- és táncművészek zártkörű, szákmai klubja, továbbképző intézmé­nye, s a — képzőművészet te­rületén - zsűrizési, tehát ha­tósági feladatokat is ellát —, 'másrészt rendezvényei nagy ré­szével a város felé fordul: kiállításai, színházi, zenei elő­adásai nyitottak az érdeklő­dők számára. E másfél év alatt sikerült kialakítania ér­telmiségiekből, művészekből, más tisztviselőkből, diákokból, nyugdíjasakból olyan állandó közönséget, amelyre mindig számíthat; és ez a közönség is számíthat arra, hogy olyan rendezvényekre válthat jegyet, amely nem tesz engedményt a művészi értékből, a színvo­nalból. És a jövőben sem kell engedményt tennie: a megyei tanács által fenntar­tott intézmény' költségvetésé­nek csökkentése a szorító gazdasági nehézségek ellenére sem merült fel semmiféle fóru­mon. Igaz, maga a. ház is min­dent megtesz azért, hogy nö­velje 'bevételeit és Okosan gazdálkodjon anyagi lehető­ségeivel —, ahogyan ez ked­den elhangzott a Művészetek Házában tartott értekezleten G. Molnár Judit igazgató tá­jékoztatásában: a megyei ta­nács közművelődési albizott­sága itt tartotta soros ülését. A művészeti szövetségek tag­ijai tagdíjat fizetnek, a ren­dezvények nézői pedig belé­pődíjat; szponzorok segítik a ház működését, a zsűrizésért, a szolgáltatást igénybe vevő 'intézmények tartoznak fizetni. A művészek többsége minimá­lis tiszteletdíjért vagy ingyen (dolgozik a háznak — ponto­sabban magának, művésztár­sainak és a közönségnek. így lett számos színházi előadás balettest, koncert és kiállítás hasznos stúdiummá a művész számára, a .különlegességet, érdekességet kedvelő közönség számára pedig nézői—hallga­tói élménnyé - még, ha oly­nak, 300 000-ret pedig l'dikóék- nak. Mészáros -Ferencné félbe­hagyja az ebédkészítést, a kü­lönálló nagykonyhá'ban, elkísér bennünket a gazdasági ud­varba. A kilenc süldőt vágásra hizlalják, csakúgy, mint a 150 baromfit. Drága a hús, kevés a nyugdíj, ki kell valamivel egészíteni, meg a gyerekeknek is másra kell most a pénz, mint konyhára, magyarázza, hozzátéve, hogy a gyógyszerre is sok megy. A férje szívbeteg, ő cukros, és magas a vérnyo­mása. A házhoz tartozó nagy kert mellett van még 240 négyszögöl szőlő és még egV B00 négyszögölnyi kertjük. A három család együtt műveli és mindent megtermelnek, ami f'<ell mekik. Csak így lehet megélni s jutni is valamire, vallják, s ök boldogulni akar­nak. Méghozzá itt Becefán Most már elfogadhatónak tartják a közlekedést, de na­gyon szeretnék mihamarabb Inegérni, hogy a beteg kis­gyerekekkel ne kelljen Sziget­várra utazni és az idősek - akik már nehezen mozdulnak —, szintén helyben juthassanak orvoshoz. Abban is bíznak hogy belátható időn belül meqszépül a kultúrházuk. És ezt már nem csak a tőzsgyö'keres becefaiak nevé­ben óhajtják, hanem szóké­ban is, akik építkeznek, meg akik régi házat vesznek és fel­újítják. Hosszú éveken át nerr mozdult a falu, illetve inkább elmentek, mint jöttek embe­rek. Úgy 'tűnik, ha lassan is de most változik a helyzet Jelenleg négyen építkeznek, 1 az elmúlt években tizen vásá­roltak itt házat. Jó néhány pe­dig még új gazdára vár... Török Éva Ikor vitatható is volt a pro- dükció. Ezért válhatna a hál programja a tár9művészetel iránt érdeklődő alkotók és ai egyetemisták fontos informáci­ós forrásává is -, 'ha a mos­taninál jobban érdeklődőénél az itt lezajló események iránt Ez volt az egyetlen ténV amit eddigi működését értékel ve, a bizottság —, s maga c ház vezetősége is — fájó hí ányként említett meg, s nerr vigasz, hogy a művésztársa dalom egy részének és ai egyetemisták többségének tá­volmaradását más művészet intézmények is szomorúan re­gisztrálják. Ugyanakkor a Mű vészetek Háza elmondhatj1 azt, amit kevés közművelődé* intézmény mondhat el ma­napság: tartalmas, színvona­las működéséhez megvannak az anyagi és személyi feltéte­lek. Ámbár, néki is meg kell •küzdenie -irracionális jelensé­gekkel, a felavatása óta el­telt időben nem sikerült elér­nie, hogy a fűtést -megjavítsál1 }gy aztán télen - még az enf he -télen is —, az épület egl része használhatatlan. G. T. *

Next

/
Thumbnails
Contents