Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-17 / 165. szám
1989. június 17., siombat Dunántúli napló 7 fi DM politikai vitafóruma Emlék 1956-ból Sajtószabadságot! Rómtörnek oi emlékek, amikor most közel 33 év múltán újraolvasom a Sajtószabadságot cimü cikket, amelynek annakidején minden mondatát külön-külön jóváhagytuk. Nagy volt a kockázat, nagy volt a felelősség. Lapunkat, a Dunántúli Naplót naponta kétszer cenzúrázták, mindent megtiltottak, mindent' kiirtottak, ami a legcsekélyebb mértékben is eltért a véleményüktől. Csordultig telt a pohár. 1956. október 28., vasárnap. Borús, szomorú reggel. A reggeli Dunántúli Naplót már kézbesítették. A szerkesztőségben a különkiadás volt a téma. A különkiadást két esemény is indokolta: ezen a napon tanácskoztak a munkástanácsok küldöttei és erre a napra jelezték Hajdú Gyulának, a Tanácsköztársaság baranyai vezető politikusának megérkezését Pécsre. Hajdú Gyulához, kapcsolódott a meg nem erősitett hír: a Központi Vezetőség őt küldte, hogp Farkas Lászlótól átvegye a megyei első titkári funkciót. Farkas Lászlótól mindenki rettegett. Az a hír járta róla, hogy ezredesi rangban Péter Gábor helyettese volt, tevékenyen részt vett emberek meg- kinzqsában. Mi is féltünk tőle. Reggeli lapinditó értekezleten, ha megszólalt a telefon és a felelős szerkesztő maga elé tette az aznapi Dunántúli Naplót, tudtuk, hogy Farkas László van a vonal túlsó végén. Aggódva figyeltük, hogy a szerkesztő hol nyitja ki a lapot. Azok, akik nem azon az oldalon szerepeltek írásukkal, fellélegeztek, örültek, hogy megúszták azt a nopot „report" nélkül és együttéreztek azokkal, akik aznap kénytelenek voltak felkeresni a megye korlátlan hatalmú emberét. 1956. október 22-én este diákparlament .volt Pécsett a Központi Egyetem udvarán. Ezen kénytelen-kelletlen megjelent Farkas László és a diákparlamentet vezető Kis Sándor, a Pécsi Rádió riportere kérdéseket tett fel neki.- Mennyibe kerül egy kiló cukor?- Nem tudom, én nem szoktam bevásárolni.- Mennyibe kerül egy szakaszjegy a pécsi villamoson?- Nem tudom, nem utaztam a pécsi villamoson. Hasonló kérdések után a riporter levonta a következtetést: „Ilyen ember vezet egy begyét I" Október 23-án este hiába követelte a megyei pártbizott- ságot körülvevő tömeg: „Farkas , ki az erkélyre!" Farkas László helyett hidegvizes zu- hany jött a megyei pártbizottság épületéből. Farkas László félt, a félős ember kiszámíthatatlan. Azt mérlegeltük mi is ezen a vasárnap reggelen: mit te- ^et majd ellenünk Farkas László, s hogyan juttathatjuk el szavunkat mégis az olvasóhoz? Megállapodtunk: mindent u9y csinálunk, mint azokban 0 napokban mindig. Elkészítjük Q lapot, a kefelevonatot elol- vastatjuk Farkas Lászlóval, Csakhogy nem várjuk meg a Jóváhagyását, hanem amíg ő olvassa, a rotációsról lekerült aPokot újságírók és mások f®rjesztik az utcán, a lap gépkocsijai pedig elindulnak a különkiadással vidékre. Négyen indultunk el a nyomából a különkiadás . kefele- vonatával a megyei pártbizott- SQgra: Ragoncsa János felelős szerkesztő, Garami László, ^oszlón Imre és jómagam, a Dunántúli Napló mun- ostanócsának az elnöke. Ha- zudnék, ha azt állítanám, hogy oem féltünk. Féltünk, de egy icsit megnyugtatott, legalább- ls engem az, amivel, illetve akivel a titkárságon találkoztunk. Egy alacsony, törékeny, őszhajú, csokornyakkendős úriember így mutatkozott be: „Hajdú Gyula". Ö volt az első csökornyakkendős kommunista, akivel életemben találkoztam. Nagyon szimpatikus, az első látásra bizalmat árasztott. Farkas László a vezércikkel kezdte. „Sajtószabadságot!" Ránézett a címre, flegma mosoly futott át az arcán, mintha csak ezt kérdezte volna: „Mit akarnak ezek a firkászok?" Az arcát figyeltem. Magába fojtotta dühét, hogy aztán egyszerre robbanjon ki belőle a tiltás: „Ez nem jelenhet meg! Mit képzelnek az elvtársak?! Amíg én megyei első titkár vagyok, addig ilyen uszító, ellenforradalmi cikk ebben az újságban nem jelenhet meg!” Ragoncsa János kissé bizonytalanul ellentámadásba lendült:- Tudtommal Farkas elvtórs, már nem te vagy az első titkár!- Ma éjfélig még én vagyok! Gyűlölet, düh, kegyetlenség izzott a tekintetéből. Azt vártam, felugrik, kikapja a szekrényből a géppisztolyt. Helyette Fessel Tibort, az ipari és közlekedési osztály vezetőjét rendelte mellénk: „Menj velük a nyomdába és akadályozzátok meg a lap megjelenését." örültünk ennek a megoldásnak. Ismertük Fessel Tibort. Tudtuk, a változások híve, a megyei pártbizottságot ő képviselte a munkástanácsok küldötteinek megyei értekezletén. A nyomdához érve közöltük vele: felesleges bemenni, az újságot már kinyomták, szétosztogatták. Megdöbbent, azt javasolta: „Most visszamegyünk és bejelentjük, hogy amíg ti a megyei pártbizottságon tárgyaltatok, addig kinyomták és széthordták a lapot!” A bejelentést Farkas szinte őrjöngve fogadta. Hajdú Gyula csitította, aki miután elolvasta a vezércikket, kijelentette: „Holnap én írok egy cikket a Dunántúli Naplónak!" A Dunántúli Napló rendkívüli kiadása megjelent: vezércikke kissé rövidítve a következő volt: Sajtószabadságot! Mi, pécsi újságírók, most nem követelni akarunk a kormánytól. Amit kértünk, ahhoz a jogalapot az új kormány megadta, s mi percnyi várakozás nélkül hozzáláttunk, hogy jogunkkal teljes mértékben éljünk. A Dunántúli Napló újságíróinak kollektívája megalakította munkástanácsát, amely október 27. óta teljes önállósággal, minden függőséget és cenzúrát felszámolva szerkeszti a lapot. A Dunántúli Napló szerkesztőségének kollektívája elsőrendű és legfontosabb feladatának tartja, hogy Pécs és Baranya megye lakosságát a lehetőségekhez mért legnagyobb alapossággal, pontosan és az igazságnak megfelelően tájékoztassa mindazokról a fontosabb eseményekről, amelyek hazánkban, a nemzetközi életben és a város és a megye területén zajlanak. E feladat lelkiismeretes és felelősségteljes ellátását mindennemű előzetes ellenőrzés és cenzúrázás csak gátolná. Újságíróink felnőtt és kellő ítélőképességű emberek, akik írásaikért az újság valamennyi olvasója előtt vállalják a teljes felelősséget. Határozottan elle'nzünk minden gyámkodást és a szerkesztőség munkáját gátló beavatkozást. Az ellenőrzést viszont nemcsak elfogadhatónak, hanem feltétlenül kívánatosnak is tartjuk. Hozzá kell tennünk azonban, hogy egyetlen szerv sem dolgozik olyan széleskörű nyilvánosság előtt, állandó társadalmi ellenőrzés alatt, mint a sajtó, amelynek munkáját (a Dunántúli Napló esetében) naponta 25 ezernél több ember bírálhatja el. Mi, újságírók úgy véljük, hogy ez a társadalmi ellenőrzés kielégítő. Minden olvasónak, minden társadalmi, gazdasági, állami, politikai szervezetnek módjában van munkánkat ellenőrizni, ahhoz észrevételeket, kifogásokat, javaslatokat fűzni. Ezeket meghallgatni, és ezek szellemében cselekedni kötelességünk. Mindezt azért tartjuk szükségesnek határozottan megállapítani, mert lapunk szerkesztését, az olvasóközönségnek nyújtott pontos és az igazsághoz hű, őszinte tájékoztatást egészen a legutóbbi * időkig durván gátolták egyes személyek beavatkozásai. Kénytelenek voltunk eltűrni gyakran az újságírók lebecsülését kifejező megnyilvánulásokat, hallgatnunk kellett olyan eseményekről, amelyekkel kapcsolatban az olvasók részletes tájékoztató st vártak, nem bírálhattunk olyan személyeket, akiknek a munkáját hibásnak láttuk, mert fölénk rendelt szervekhez tartoztak. A sajtószabadságnak mindezeket a korlátáit - élve az új kormány által biztosított demokratikus jogainkkal — felszámoltuk. A legutóbbi napokban, a budapesti események után különösen élesen nyilvánult meg a megyei pártbizottság néhány funkcionáriusa részéről a sajtószabadság semmibevétele, az újságírók lebecsülése. Szerdán, a fegyveres felkelés első napján Farkas László élesen tiltakozott az ellen, hogy a lapban akár egy szó is megjelenjék arról, hogy a felkelés ki- robbantásában szerepe van a szektás huzavonának. Kihúzatta az ezt megállapító kitételt a Pécsi írócsoport nyilatkozatából csakúgy, mint a szerkesztőségi cikkünkből. Az eseményekkel kapcsolatban nem nyújtott tájékoztatást, noha módjában lett volna, s a lap munkatársainak mondott véleménye teljesen elferdítette a tényeket. Mindez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy lapunknak a fegyveres felkelés napjain közleményei közül azok, amelyek a budapesti eseményekről szóltak, hézagosak és sok tekintetben tévesek voltak. Őszintén be kell azonban vallanunk, hogy bár az ilyen megnyilvánulások ellen mindig felléptünk, nem léptünk fel azonban elég bátran, és azt a helytelen álláspontot fogadtuk el, hogy az ilyen durva beavatkozások elviselésére is kötelez bennünket a pártfegyelem. A szerkesztőség kollextivájának kommunista tagjai továbbra is teljes mértékben kötelezőnek vallják magukra nézve a pártfegyelmet, de egyes személyek beavatkozását, önkényeskedését szigorúan elkülönítik a párt akaratától, a párt szerveinek határozataitól. Tudjuk, hogy a- megyei pártbizottság személyi összetételében előbb vagy utóbb változásnak kell beállnia, s meg kell változnia a sajtóval kapcsolatos magatartásnak is. Ezért kijelentjük, hogy a továbbiakban elfogadjuk a megyei pártbizottság észrevételeit, javaslatait, tanácsait és bírálatát, de fenntartjuk magunknak a jogot, hogyha szükségesnek látjuk, bármikor bírálhassuk a megyei pártbizottság és a megyei tanács bármely funkcionáriusát is és, hogy újságunkat legjobb meggyőződésünk szerint, minden előzetes cenzúrázás és durva beavatkozás nélkül, szabadon szerkeszthessük. Ismételnünk kell, hogy -fő célkitűzésünk a teljes sajtó- szabadság következetes megvalósítása. Ennek szellemében nem fogadunk el utasítást semmiféle szervtől arra nézve, hogy lapunkban mit közöljünk, s nem veszünk figyelembe semmiféle tilalmat, ha valamilyen fontos eseményről vagy tényről tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat. A sajtószabadsággal azonban nem tartjuk egyértelműnek azt, hogy újságunkban válogatás nélkül mindent megírjunk. Gyakran érkeznek olyan igények, hogy egészen jelentéktelen, az olvasók nagy többségét nem érdeklő eseményekről számoljunk be, illetve egyéni érdekeket, vagy csak szűk körök kívánságát kielégítő írásokat közöljünk. A Dunántúli Napló szerkesztőbizottsága és munkástanácsa feltétel nélkül fenntartja magának azt a jogot, hogy a lap közleményeit saját meggyőződése és tudása szerint, felelőssége teljes tudatában válogassa meg. Cikkünket azzal kezdtük, hogy mi nem követelünk a kormánytól. Valóban erre nincs szükségünk. Megvan minden képességünk és anyagi eszközünk arra, hogy a kormányunk határozataiban biztosított saj- * tószobadsággal teljes mértékben éljünk, csupán egy kérésünk van: a kormány a helyzet teljes konszolidálása után, ha a népünk érdekében teendő sokkal sürgősebb és fontosabb intézkedéseket már megtette, találjon lehetőséget arra, hogy a sajtószabadság széleskörű gyakorlásához a jelenleginél több papír álljon rendelkezésünkre. Attól függetlenül, hogy a kérésünk mikor teljesül, teljes odaadással segítünk pártunk új politikai bizottságának és új kormányunknak a munkáját, mivel ez a kormány az első, amely számunkra a teljes, korlátok nélküli sajtószabadságot biztosította. A Dunántúli Napló szerkesztőségének munkástanácsa Szalai János Megjegyzések egy nyugtalan lélek feljajdulásátioz Szenvedély, arányérzék, felelősségtudat Rendkívül meglepett az a határozott és szenvedélyes hang, amelyben egy alkalmi kritikai jegyzet - egyebek mellett —, a reformköröket részesítette. Talán nem lesz hiábavaló reflektálni, nem any- nyira a magunk igaza megvédésére, mint inkább a reform- körök természetrajza jobb megértésére. A Pécsi Rádió múlt heti műsorában a jegyzetíró többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy „A köpönyegforgatásban nagy szakértelemre szert tett pártbürokrácia, az eddigi mellőzöttsége miatt méltán sértődött reformszárny egyaránt, magának akarja kisajátítani az egyedül üdvözítő re- iformimodellt”. Ehelyütt nincs terünk az idézett rész egészével foglalkozni, csak annak második felét érintjük. Az elhangzott jegyzet szerzője számára ismert, hogy a reformkori mozgalomban azok az MSZMP- tagok tömörülnek, akik szerepet kérnek a párt megújításában, s hozzá kívánnak járulni a baranyai reformszárny megszer- veződéséhez. Azok, akik úgy látják: egy erős szocialista párt- és a hatalmi intézmények belső átalakítása nélkül nem lehetséges sem a válságból való kilábalás, sem a társadalom demokratizálása. Újra hangsúlyozzuk: szerepet kérünk és nem kizárólagosságot. A Pécs-Baranyai Reformkor, a pórt pozitív erőit kívánja magával ragadni. Platformját ezen lap május 26hí számlábon közzétette, s készen áll, hogy az alapszervezetekben értelmezze, s vitát folytasson róla. Az idézetben nekünk tulajdonított jellemvonások nem a mieink. Nem érezzük magunkat sem mellőzöttnek, sem sértődöttnek. Nem áhítozzak a hatalmat, a babért, s nem felejtjük el, hogy a hatalom nem öncél, s mi sem tekintjük a demokráciát jelszó-csúfságnak. Ellenben fellelhetők a reformkorok tagjaiban azok a tulajdonságok, amelyek elengedhetetlenek az események befolyásolásához. Először is sajátjuk a mély és őszinte szenvedély, az „ügy” iránt. Másodszor sajátjuk az ugyanezen ügy iránti lelelősségtudat, amely vezérli magatartásukat, cselekvésüket. Harmadszor az arányérzék, az a képesség, hogy belső lelkierővel és nyugalommal hagyják a valóságot hatni önmagukra, vagyis bizonyos távolságból veszik szemügyre a dolgokat és az embereket. A reform körök ezeknek a tulajdonságoknak a birtoklása folytán vájhatnak valóságos hatalmi tényezőkké. A hatalmat elkerülhetetlen eszköznek, a hatalmi harcot minden politika hajtóerejének tartják. Vallják, hogy a politikai erőnek nincs károsobb torzulása, mint a hatalom érzetében való hiú öntetszelgés és a hatalomnak csak a hatalomért való Imádata. De nem nélkülözhetik a „hatalmi ösztönt", ha az ügy melletti elkötelezettségből fakad, s kizárólag az ügyet szolgálja. Sz. Varga Lajos Várják a tagság véleményét Érdekvédelem - szövetségi alapon A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa már tavaly év vége óta foglalkozik a megyei szövetség megalakításának gondolatával. Több fórumon megvitatták a témát, nemrég a kibővített elnökségi ülésen, ■majd legutóbb az SZMT testületi ülésén. A Szakszervezetek Baranya Megyei Szövetségének létrehozásával kapcsolatos elképzelések most már alkalmasak orra, hogy a vitaanyagot a teljes tagság is ’megtárgyalja, véleményezze, módosítsa és megtegye javaslatait, jelezze csatlakozási illetve távol-maradási szándékát. Az anyagot minden alapszerve- zethez eljuttatják, s majd fél év áll a rendelkezésre, hogy a megyei szövetség jövőjéről döntsenek. A tervezett szövetség céljairól, feladatairól, működési formájáról Medvetzky Antal, az SZMT vezető titkára és Bödö László, az SZMT titkára nyilatkozott.- A szövetség autonóm szervezet lesz, a tagszervezetek beás kilépése önkéntes, ebből következik, hogy a tagszervezetek egy része is létrehozhatja. Fontos és új vonás, hogy a szövetség a tagszervezetekre érvényes határozatokat nem hoz, nem irányítja, nem ellenőrzi őket, sőt, fordítva: a tag- szervezetek határozzák majd meg, hogy a szövetség mivel foglalkozzék. Két fontos dolgot kell itt tisztázni: az alulról építkezés és a szolidaritás kérdését. Az alulról építkezés ez esetben azt jelenti, hogy a tagszervezeteken belül az alapszervezetek a legfontosabbak, itt születnek a döntések, s ezt az elvet követve már azt a kérdést is, hogy a megyei szövetség és a szakmai szövetségek létrejöjjenek-e, ezen a szinten döntik el. I- A siakszerveiet és a szolidaritás régóta elválaszthatatlanok. Miért kell ezt nekünk most külön hangsúlyozni?- A szolidaritás a szakszervezet alapvető értéke és magatartásformája, s ezt, sőt mi több, az erre va>ló készséget is most kehi kiajakítaaunk, hiszen korábban, a felülről diktált szakszervezeti munkában nálunk ez nem fejlődött ki, az erre való igény em jelent meg. A szakmáknak a fontos kérdésekben — mint például elbocsátás, bérrendezés —, szolidárisaknak kell lenniük egymással, még akkor is, ha tegyük fel az egyik szakmának valamilyen ügyben nem azonos az érdeke a másikéval. I — Mik lennének a szövetség legfőbb feladatai? — Legelsősorbon a dolgozók érdekképviselete. A cél az. hogy a szakszervezeti munka letisztuljon, elhagyjon minden felesleges sallangot, s csak és kizárólag az érdekvédelem köré, csoportosítható témákkal foglalkozzon. I- Óhatatlanul fölmerül itt az apparátus kérdése. Milyen lesz és hány fővel dolgozik? — Ha megalakul a szövetség, a jelenleg még meglévő SZMT megszűnik. Azonban meg kell mondani azt is, hogy az eddigi SZMT-ről is sokan azt hitték, legalább negyvehfős apparátussal dolgozik. Erről azért sosem volt szó, mert a legnagyobb létszámunk tizenhét fő voit, mára ez is jelentősen csökkent: a Szakőzervezetek Baranya Megyei Tanácsában mindössze nyolcán dolgoznak, a jövőben pedig mindössze három-négy főből áll majd a létszám. Ez a néhány ember a szövetségken szaktanácsadó munkát lát majd el, a szövetség igényeit kiszolgáló „személyzet" lesz, szolgáltatásokat biztosit. Meg kell még említeni, hogyan épül föl a szövetség: ágazatonként egy főt választanak, aki a szakmát képviseli a szövetségben. Fontos kérdés még az anyagi rész: az országos szövetség fogja biztosítani a költségek egy részét, másik részét a megyei szövetségnek kell kigazdálkodnia olyan módon, ahogy tudja. Mi például elmondhatjuk azt, hogy már tárgyalásokat folytatunk különböző vállalatokkal a székház hasznosítására. Dücsö Csilla
