Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-17 / 165. szám

Dunántúli napló 1989. június 17., szombat s. KROMIKH Barokk művek egy cső­• a Olasz és német barokk versenyművek­Q ►* Q JS .bői. hallattunk válogatást június 5-én * * este a Pécsi Pius templomban rende­zett VII. orgona-zongora bérleti hangversenyen. A Károly Róbert vezette Pécsi Szimfonikus Zenekar különböző össze­állításban, más-más szólistákkal szerepelt. A continuo szó­lamot Krómy Judit játszotta. Ritkán hallható, gyönyörködtető zene Vivaldi: D-dúr gi- tárversenye. Eötvös József remek szólójátékával mindhárom tételt gondosan kidolgozott, élvezetes előadásban hallot­tuk. Bach: d-imoll orgonaversenyét (BWV 1052) Sebestyén János tolmácsolta. A zenekar egyenletes teljesítményéhez az orgonista stílushű játéka párosult. A 'koncert egyetlen énekes szólistája, Kuncz László Bach: Ich habe genung (BWV 82) című 'kantátáját adta elő. Ügy vélem, az egyszerű, fegyelmezett, romantikus szél- spségéktöl mentes előadásmód illik e stílusba. Kuncz László hangjában túlzott vfbrótók érvényesültek; a precíz ritmusú melizmák helyett pedig az összemosódott hangok csökkentették az előadás értékeit. A velencei mester, Alessandro Marcello talán mindmá­ig legnépszerűbb darabját, a c-moll oboaversenyt Kircsi László mutatta be. A rendkívül virtuóz mű nem kis fel­adat elé állítja a szólistát. Kircsi László játékában a tőle megszokott, ‘kifejező, mélységes muzikalitását a középső, Adogio-tételben élvezhettük igazán. A szélső - Allegro-té- teleknél az oda nem üllő hangok ákodályozták a hallgató­ság számára a versenyművel való igazi találkozást. A hangversenyt Händel: d-máll orgonaversenye (Op. 7. No. 4.) zárta. A zenekar szép hangzásra, kontrasztos di­namikára törekedett. Az előadásban azonban többször za­varó volt az a tény, hogy Sébes'tyén János a 'belépő orgo­naszólóval más tempót diktált. Károly Róbert határozott, intenzív irányításánok köszönhető, hogy a ritmikai zökke­nőkön sikerült felül'kerékedni, és az előadás összességé­ben élményt nyújtott a baróklk muzsikát kedvelő publi­kumnak. T. Zs. Absztrakció és szürrealiz­„Enyhébb-e a jel a szónál?... A szó lassan US ér cs<7k a tudatáig, először érthetetlen élőt- * te, megfoghatatlan, elkepzelhetetlen (...) A szó módot ad erre a halogató harcra a valóság ellen. De a jel felmutatása 'lehetetlenné teszi." — Legáltalánosabban ez a Thomas Mgnn regényéből, a József és testvéreiből ki­emelt idézet lehetne a kiinduló gondolata annák az 1947 óta ismét és a mai korosztályok számára először megje­lent műnek, amely a művészet lételméleti értelemben vett ősforrásait a két világháború közötti, illetve századelejl magyar festészet korszakos példáin mutatja fel. Hamvas Béla és Kemény Katalin „Absztrakció és szűrrea­lizmus Magyarországon” címmel írott, de már akkor kény- szerűségből „Forradalom a művészetben" címmel megjelent ma is reveláló hatású, további dialógusra ösztönző könyve nemcsdk a „jelenkortudatot képviselő festészet" értelme­zésével, a „kétdimenziójú yantra" Csontvóry, Vajda Lajos, Bálint Endre, Martyn Ferenc és mások művészetében tet- tenérhető elemzésével jelent szellemi élményt. De ha az egzisztencialistákra, Jaspers chiff re-írásóra, szabadságfel­fogására és Heidegerre gondolunk vagy a jelelméleti ku­tatásokra az ötvenes években - köztük a struktúralizmusra — érthetőbbé válik, miért is voltok „veszélyesek" ezék a gondolatok. « Az ontológiai megközelítés egyszerre jelentette a mű­vészet „szabadságharcát" önmagunk, a ‘bennünk rejlő és a „külső” hatalom ellen, egyúttal jelentette a jel „diktatú­ráját", ahogy Mannái s az autonóm szellem csak az igaz­ság előtt meghajló győzelmét is. S ez már olyan győzelem, amit Arnold Hauser, mint értelmiségi illúziót fogalmaz meg: „Az értelmiségnek a polgárságtól és ezzel együtt minden társadalmi kötöttségtől való látszólagos független­sége megfelel mind az értelmiség, mind a polgárság illú­ziójának a szellem osztályon kívüli jellegéről.” A vita még nem zárult le, de a művészet csak látszó-, tai szerit (tetsz)halott. A Pannónia Könyvkiadó missziót töltött be, hogy ezt a fontos könyvet 1947. után először megjelentette. B. R. Fegyvertörténet, fintor­■ Dr. Szabó László hadtörténész munkássága fő . ' ‘ területe az J. világháború történelmi hadműve­_____ létéi, nagy csatái váltak. Népszerű tudományos mű­vek Doberdo, Isonzo, Tirol; a K-ii front legnagyobb erődcsatá­járól; (Przemysl-i ostrom) A nagy temető s a Monarchia összeomlása előtti legnagyobb olaszországi ütközetről a Piave. 1918. Ezek a művek a mqguk tudományos pontosságával és történelmi áttekintésével mind a további háborúk, a to­vábbi pusztítások ellenében szóltak. A nemrég elhunyt tör­ténész tele volt további tervekkel hasonló művek alkotá­sára. Alig • egy éve, halála előtt a bécsi Kriegsarchivból kényszerült hazatérni betegsége miatt. A sors különös fintora, hogy posztumusz műve egy tömegpusztításra kita­lált sorozatlövő fegyver története, amely az Akadértjai Ki­adó gondozásában jélenlt meg A géppuska regénye cím­mel. Hozzá kell tennem, szemlélete, a fegyver történetét felvázoló ábrázolásmódja; a géppuska szerepe a törté­nelem formálásában — mind a fegyver aktív használata ellen intenek ezúttal is. Magyarán: történeti munkáról von szó, a szerző sajátos, korábban megismert alkotó mód­szere szerint. A géppusíka H. Maxim (1840—1916) amerikai feltaláló és vállalkozó nevéhez fűződik. Első alalmazása (1893) nyomón az angol gyarmatosítók Dél-Afrikában az őslakos törzsek hadseregének ezreit kaszabolták le az őserdei had­színtereken. A géppusíka sikerrel debütált... Ezt követően a szerző nyomon kíséri a sorozatlövő fegy­ver harcászati szerepét, Maxim tömeggyilkos találmányának további sorsát. A tömegtűzerő szerepét a háborúk rohamai­ban, századunk első felében. Mindeközben történelmet ír — mint mindig. Bizakodunk, eljön az idő, amikor dr. Sza­bó László könyve fontos szakirodalom, vizsgaanyag lesz a rendfenntartó erőik tisztjei részére. Kiegészítő a múzeumi tárgyakhoz ... W. E. ■AnnusJ6zsef Kosár és kocsi A befőttek utcáján balla­gok barna kosarammal az élelmiszerbolt neon­jai alatt, amikor a fiatalem­bert megpillantom. Mintha is­merős lenne. Vagy mégsem? Mire újólag megnézhetném, andalogva elvonul az utca vé­gén, már csak libbenő ballon- kabátját látom. Magam is az­tán elmélyülten tanulmányo­zom ingzsebből előkapart kis cédulámat (1 kg kenyér, 1 tej, 1 étolaj, 20 parizer, stb.), s nem is figyelek tovább a fér­fire. Elémbe villan azonban ismét. Ismerős, igen. De vajon honnan ismerem? Közelebbi kapcsolatban soha nem lehet­tünk, akkor nem kellene gon­dolkodnom rajta. Fodrász? Pin­cér? Autószerelő? Vagy egy más üzletben eladó? Nem csu pán a trolibuszról ismerem, annyi bizonyos, hiszen még a nevét is tudom: Lajos. Igen, de miféle Lajos? Most mintha ő is fölpillontana. Neki ugyan­így gondot okozhatok: isme­rem, de honnan? A leszállított árú konzervek piramisa előtt áll meg. Kiemel a hegy oldalából egy pléhdo- bozt. Forgatja, olvasgatja az oldalára nyomott szöveget. Jobb lesz talán elkerülni még­is. Hülye dolog, ha az ember ráköszön valakire, az meg bá­mul, mert nem tudja, kivel is futott össze. Kapcsolataink talán azért is olyan ziláltak, mert az ilyen félismeretségek­kel nem tudunk mit kezdeni. Bosszant mégis: ha a nevét is tudom, miért nem vagyok ké­pes elhelyezni valahol az agyamban? Nézem közben: ő nem kosárral, hanem keréken guruló kis kocsival járja a pul­tok utcáit. Bent a rácsok kö­zött papírosból kikandikáló ke­nyér, két zacskó tej, üveg sör, üdítőital, doboz mosópor, két üveg meggybefőtt hintázik. Hintázik, igen, mert a fickó — miközben böngészi a konzerv­doboz föliratát - észrevétlen ringatja o bevásárlókocsi szarvát. Billeg, himbálózik a két befőtt, a sör, a tej, moz­gás közben meg-meglibben a kenyérre fogott halványkék se- lyempapír. Valahonnan a pénz­tárak felől gyereknyöszörgés hallik, a fiatalember most gyorsabb ütemre vált, tenye­rével lökdösi a rácsos kocsi fogantyúját. Kocádnak, csilin­gelnek az üvegek. Döntött végre: megveszi a konzervet. Behelyezi a kenyér mellé, másik kezével még eközben is ringatja a bevá­sárló kis kocsit. Mellélépek, megkérdezem:- Fiú, vagy kislány? És mi­lyen idős?- Fiú, persze! - húzza ki magát. — Háromhónapos és egyhetes ... - mondja kissé visszafogottabban. - Honnan tudja, hogy...- Csak úgy gondoltam.- Igen . . .- Kicsit hasfájás, ugye?- Hát . . ., anyám szerint csak elkényeztettük. De tény, hogy olykor összetéveszti az éjszakát a nappallal.- Ezt ismerem - bólogatok. — No, majd megnő. . . — Ismé­telt bólintásom elköszönésfélét jelez, el is indulunk más-más irányba. Beszélgetőtársam lát­hatóan éppolyan tanácstalan, mint én. Fogalma sincs, ki le­het ez a pasas, aki mindent tud róla. Én pedig tovább töp­rengek: honnan ismerem La­jost, ho valójában nem is is­merem? Aki a legtöbb Kossuth-díjat kapta Apa és leánya 1934-ben A megcenzúrázott Jézus-regény „Pécsváradról indultam el . . . - összegezi utolsó ba­ranyai látogatása idején Ko- dolányi János, 1961-ben, a Vár utca ivéből tekintve vé­gig kora gyermekéveinek szín­helyein, a vár, a templom, a Zengő látványán, a helyen, ahol egykor otthonuk állt, ahol öt évvel ezelőtt emlék­táblát helyezett el a Pécsvá- radi Várbaráti Kör. Gyerme­kei úgy mondják, ez a leg­szebb valamennyi tábla közül, továbbá öt év óta elhelye­zésre vár a nógrádverőcei emléktábla is, melynek felra­kását Cservenka Ferencné akadályozta meg annak ide­jén. Idén talán felkerülhet a helyére. Az idei könyvhéten, lévén ismét kerek évfordulója Ko- dolányi János születésének és halálának, leányát hívta író- olvasó találkozóra a Pécs- váradi Várbaráti Kör és a Baranya Megyei Könyvtár. A meghívásnak a jubileum mel­lett különös alkalmat adott, hogy a múlt őszön jelent meg Kodolányi Júlia Apám című memoárja.- Tüskés Tibor író, apóm monográfusa biztatott még 1981-ben Sellyén, az ormán­sági napokon, hogy írjam meg apámról az emlékeimet. Nem vagyo'k író, mégis nekilóttöm, s így született meg ez a könyv a Magvető Kiadó Té­nyek és tanúk című sorozatá­ban. Azóta sok idegentŐHctrp- tam levelet, nagyon sok kér- , désre kellett válaszolnom, és l az is kiderült, rengeteg roko­nunk van, a Kodolányiék igen nagy család.- Mit jelentett Kodolányi János életében Pécsvárad, ahol 1903—1909 között élt kis­gyermekként. majd Vajszló, ahonnan végleg 1921-ben tá­vozik el?- A gyermekkor adja a legalapvetőbb élményeket mindenki számára. Pécsvárad mezőváros magyar-német lakossága, a kisvárosi társa­dalom, a történelem múlt él­ménye beleágyazódik művei­be, táplálja azokat: a Bol­dog békeidők, az Akik nem tudnak szeretni teljes egészé­ben pécsváradi színhelyű, és innen, az ősi monostorból in­dítja e1 a gyermek Julianus barátot. . . Vajszló a maga egynyelvű, egynemzetiségű magyar paraszti világával, a pusztuló Ormánság életével ismét más indíttatást jelen­tett. Itt határozta el tizenegy évesen, hogy író lesz. Tudato­san készült erre a pályára, és 16 éves volt, amikor első verseskötete megjelent Pé­csett, 1915-ben Hajnal cí­men. Ugyanebben az évben, s ugyancsak Pécsett egy cik­ket is publikált a francia em­lékművel kapcsolatban, amit antantellenességtől fűtve, le akartak rombolni. Nem hitték el, hogy ö a • szerző, annyira fiatal volt. írói pályáját 1922- től számította, Sötétség című novellájának a Nyugatban való megjelenésétől. Ebből ír­ta Földindulás című drámá­ját - mindkettő ormánsági élményekből táplálkozik.- Ezzel máris ott vagyunk a népi Írók mozgalmánál. Kodolányi János hogyan ke­rült velük kapcsolatba?- Hogy pontosan ki által és hogyan született meg ez a kapcsolat, nem tudom, de amikor szüleim 1921-ben Pest­re költöztek, mór olyan bará­tok várták, mint Erdélyi Jó­zsef, Szabó Lőrinc, Párizsból visszatérvén, Illyés Gyula. Az­tán egyre bővül ez a kör. Nagyon sok barát látogatta szüleim otthonát, amelyek igen számosak: összesen 15 helyen laktak, eleinte igen keserves körülmények között. A család anyagi helyzete 1935, a Vajszlón játszódó Feketeviz című regénye, majd A vas fiai, a Boldog Margit, a Julianus barát sikerével stabilizálódott.- Igen zaklatott a család élete a két háború között, Kodolányi János kommunista- gvanús, minden lakására kö­veti a rendőrségi házkutatás - majd megítélése egyszerre ellentétébe lordul: lefasisztáz­zák.- Közlési tilalom sújtotta valamelyik baloldali lapban közölt cikkéért, és a Vörös Segély utalt ki számára 5 Dengőt. A fordulat 1931-ben történt, amikor apám elisme­rő kritikát irt a csákvóri pa­rasztfiatalok budapesti Háry Jónos-előadásáról. Gergely Sáridor minősítette őt ekkor fasisztának, továbbá Móricz Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenöt, sőt Jókait és Mikszáthot is — ez az idő, amikor a kommunista mozgalom szo- ciólfasisztának bélyegzi Jó­zsef Attilát is. Ugyanakkor et­től az 1931-és évtől datáló­dik Bajcsy-Zsilinszky Endré­vel való kapcsolata is, aki feljegyzéseiben apómat a legjobb barátjának mondja. Az illegális kommunista párt aztán 1943-ban megkereste apámat, együttműködést kért tőle. Ö azonban azt mondta, még egyszer nem csatlako­zik, mert ő így is, úgy is ugyanazt csinálja.- Vagyis következetesen németellenes, löldosztást kö­vetel, az 1943-as szárszói ta­lálkozón a szavak inflációjá­ról beszél...- Kodolányi János részt vett az ellenállási mozgalom­ban: 1944-ben őt kérték fel a fegyverszüneti memoran­dum megfogalmazására, amellyel az első magyar de­legáció Moszkvába utazott. A memorandum 80 oldalas, aláírt kézirata két nap alatt született meg, aztán eljuttat­ták a kiugrási iroda vezetőjé­hez, ilj. Horthy Miklóshoz. Október 15-én, a kiugrási kí­sérlet kudarca idején ez' elég sok izgalmat okozott, de őt akkor már illegalitásba he­lyezték egy pesti barátjánál.- 1945 után mégsem szá­molnak Kodolányi Jánosssal. Mint Írja, azok a barátok loiditanak neki hátat, akik­kel együtt szövögette egy lüg- getlen Magyarország, a föld­osztás álmát. Az irói pályáról is kiszorul egy évtizedre. Mi történt ekkor? — Nem tudom, nem tud­juk. mi erre a magyarázat, írói féltékenység, irigység szo­rította háttérbe? Mi szította fel a vádat újra, hogy a kö­vetkezetesen németellenes Ko­dolányi fasiszta? Nem tudom. Elszigetelve, magányosan élt Akaratlyán, és a munkába temetkezett. Remekművek so­rát irta meg, a Vízöntőt, a Boldog békeidőket, Én va­gyok című Jézus-regényét és Az égő csipkebokor című Mó- zes-regényt - ez utóbbival indította meg 1957-ben a Magvető sok huzavona, szer­ződésbontások után az élet- ■ 'űsorozatot. Ennek köteteit mc is keresik, hetek alatt el­viszik a boltokból. A Jézus­regény, amelyből annak ide­jén 300 oldalt kicenzúróztak; S mely részekből szeptember­ben közölni fog a ' lenkor, rövidesen ismét "•<" vnik.- Szólnunk kell r .Julányi János leleségéröl, Csöszi Ma­liidról, akiről az ön vissza­emlékezéseiből tudunk meg a legtöbbet Lelki nagyságáról, kitartásáról és végtelen sze­relmiéről . . . — Apómnak nagyon nagy szerencséje volt, mert na­gyon nehezen tudta volna át­vészelni anyám nélkül a mel­lőzések, az anyagi nehézsé­gek, a betegség éveit. Anyán1 számára nem létezett más, csak apám. Akarattyai kertjét Veres Péter mrntagazdaság- nek nevezte, ebből éltek a háború után és baráti segít­ségből. Kossuth-dijos pálya­társai közül sokan küldtek Kodolányi Jánosnak a dijuk­ból, s ő tréfásan mindig azt emlegette, ő kapta Magyar- országon a legtöbb Kossuth- díjat, holott egyszer sem ér­demesítették erre. Baumgar- ten-díjat kapott 1937-ben. a finnektől a Finn Oroszlán- rend Aranycsillagát 1968-ban - hetvenéves korában pedig egy cigarettásdobozt a ma­gyar Művelődésügyi Miniszté­riumtól 1979 márciusában- Pár hónap múlva, augusztus­ban már fekete szalaggal kei ültek a kirakatokba a könyvei . . . Gállos Orsolya KniloSéiiyfi Jülia KodoSänifi lanosröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents