Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-17 / 165. szám
1989. június 17., szombat Dunontoii napló 5 Mi lesz a bányászat visszafejlesztése után? Üj utakon Közép-Európa legnagyobb hőlégballon-gyártó üzeme az aknaméiyitőké Évtizedeken keresztül . ezer szállal kötődött a mecseki bányászkodáshoz — a szén- és uránbányászathoz — a Bányászati Aknamélyítö Vállalat Mecseki Körzete. A cég mindenkor függő viszonyban volt e két nagyvállalattól, hisz munkájukat, az aknák építését, [mélyítését a bányavállalatok határozták meg, árbevételük döntő többségét pedig ezen a területen szerezték. Fotó: Läufer László Munkavállalás külföldön Idén már a pályakezdők, a diákok és a munkanélküliek is jogosultak A szénbányászat 1968 utáni visszaszorítás'val kritikussá vált a BAV Mecseki Körzetének o léte. A bizonytalanságot, a megrendelések apadását, egyéb tevékenységek vállalásával igyekeztek ellensúlyozni; aktív résztvevői voltak a pécsi pincemunkálatoknak, olagútépítéseknek, bízva abban, hogy majd csak szükség lesz a feketeszénre ... A változás néhány év múlva bekövetkezett, sőt a liászprogram kapcsán soha nem látott lehetőségek nyíltak meg a cég előtt. Jöttek a megrendelések, roppant korszerű és jól felszerelt telephelyet építettek Pécsett, s úgy tűnt, hosszú ideig nem kell munka után rohangálniuk. Lévén azonban, hogy egyébirányú elkötelezettségeiknek sem akartak hátat fordítani, továbbra is vállalkoztak olyan munkákra, ahol szükség volt a speciális szakértelemre, berendezésekre. A mecseki körzetnél az í970-es évek kompén, végén több, mint 1200- Qn dolgoztak . . . A fellendülés azonban megtorpant. A bányavállalatok mind kevesebb megrendelést adtak, Qmi természetesen összefüggött otzal, hogy megkérdőjeleződött ° liászprogram létjogosultsága. Sőt az is, hogy egyáltalán megéri-e a Mecsekben uránt termelni. A változásra gyorsan igyekezett reagálni a cég — 'gaz, ilyen arányú leépítésre nem számítottak -, s a korábbi, periférikus tevékenységek e9yre inkább előtérbe kerültök. Sebő Istvántól, a mecseki körzet aknavezetőjétől tudom, bogy tavaly év végén válságstábot alakítottak, hogy megkeressék a talponmaradás lehetőségeit. Több variációt dolgoztak ki, de ők optimista módon még úgy gondolkodtak, hogyha a szénbányászatot fel is számolják, az ércbánya biztosít számukra munkát. Az élet azonban keresztülhúzta számításukat. . . Január elsején 300 dolgozó munkakönyvé ..lebegett", akik közül 155-en időközben elhagyták felmondással, kilépéssel, elbocsátással, nyugdíjazással a vállalatot. A többieknek sikerült munkát szerezni — Balinkára is elmentek -, s pályázatot nyújtottak be a foglalkoztatási alapra. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének négy üzeme von jelenleg. A egyetlen munkahelyen dolgo- szénbányaüzem mindössze zik, hogy mi lesz, ha ott végeznek, teljesen bizonytalan. Az ércbányaüzem sorsa megpecsételődni látszik, várhatóan a nem oly távoli jövőben sor kerül a felszámolására. A korábban „perifériának” számító városi üzemük a talponmara- dós bázisa. Bár a korábbi bányászati recessziónak „köszönhetően” bedolgozták magukat a különféle építési területekbe, nincs könnyű dolguk. Sebő István úgy fogalmazott, hogy minden megrendelésért küzdeni kell, mert óriási a konkurencia, s a kínálati piacon nagyon nehéz megélni. A legfőbb feladatuknak most azt tartja, hogy a minimálisra csökkentsék az általános költségeiket, mert csak így tudják felvenni a versenyt. Sok helyütt dolgoznak, például a tettyei víztározórendszeren, pincéket építenek Pécsett és Székszárdon, de elvállalnak csatornafektetési és egyéb mélyépítési munkálatokat is. A minap kereskedelmi tevékenységbe kezdtek, építőanyagoik forgalmazására — eladására és szállítására -, is vállalkoznak. Hogy milyen eredménnyel, ma még nehéz megmondani, az eddigi tapasztalatok mindenesetre biztatóak. Újdonság, hogy vállalkoztak NSZK-beli bérmunkára: több dolgozójuk Bad-Grundban részt vesz bónyaépítésben; s hogy nem eredménytelenül, bizonyítja, az év első négy hónapjában ez az „ágazatuk" 4,7 millió forintos nyereséget ért- el. Szó van arról, hogy az Aknamélyítő Vállalat közös céget alapít egy NSZK-beli társasággal. Amennyiben ez az üzlet létrejön, úgy a mecseki körzettől is 18—20 dolgozó kimehet alagutat építeni. Textilüzemüket néhány lelkes ember négy évvel ezelőtt alapította. A kezdetekben vízálló akna-munkaruhákat készítettek, majd tevékenységük fokozatosan bővült, s jelenleg már világszínvonalon álló hőlégballonokat, siklóernyőket, hegymászósátrakat, s különféle gyógyászatban használatos eszközöket gyártanak. Lévén, hogy a hazai igény véges, így termelésük nagy részét külföldön értékesítik. Tervezik, s tárgyalások folynak vegyesvállalat alapítására: Sebő István azonban hangsúlyozta, csak akkor fognak bele, ha ebből haszon származik. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének vezetése keresi azokat az utakat, melyek a baranyai bá- nyászkodás leépítése után is biztosítják a cég számára a megmaradást. Hogy ez sikerül-e, néhány éven belül eldől. Roszprim Nándor Amikor Sz. E. feleségét arról kérdeztem, változott-e házastársa a tizennégy hónapos külföldi munkavégzés után, határozott igent kaptam válaszul. — Most sokkal kritikusabb, mint amilyen régebben volt. S azt is megfigyeltem, hogy amikor a férjem szabadságra jött haza az NSZK-ból, nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt. Sz. E. több mint egyéves — 1988. februártól 1989. március végéig tartó — távol léte egyben családi erőpróbát is jelentett, mert a két nagyfiú erősen érezte bz apa hiányát. A családfő telefonon tartott állandó kapcsolatot, részt vett a családi döntésekben, s végül is zökkenőmentesen tért vissza a hazai mindennapokba. Kimenetelének két oka kézenfekvő: nyelvtanulás és anyagi gyarapodás. Míg az előbbi természetesen bejött, addig az utóbbi csak módjá- <val: egy használt autó (bár jó márkájú és nincs három éves), néhány műszaki cijtk, pár ruhadarab és némi pénztartalék lett a külföldi munka-, vállatás eredménye. — Igen 'jól hangzanok a kinti bérek — mondja Sz. E. —, de csak bruttóban. Mert a negyven százalék elment az odóra, plusz még fizettem haza a nettó keresetem húsz százalékát, meg a nyugdíjjó- rnlékot. S azt sem szabad feledni, hogy az NSZK-ban sokkal drágább a megélhetés, mint nálunk. Mégsem panaszkodhatok, hiszen a havonta hazautalt összeg, amit a feleségem forintban kézhez ika- rott, egymagában annyi volt, mint az itteni keresetem. Azért nehézségek persze akadtak. A kérdések: Miért nem tüntetik fel a devizaárfolyamot az átutalási értesítésen? (Ellenőrizhetetlen az átváltás, mert még időpont sem szerepel rajta!) Miért nem elég a tíz nyugatnémet márkás kezelési költség a magyar banknak, amikor az NSZK-beli ennyivel megelégszik? (Pótlólagosan havonta plusz harminc mankót kért a befizetett tíz mellé a magyar bank e címen.) — Mit ajánl azoknak a figyelmébe, okik külföldi munkára készülnek egyénileg? — Először is csak az menjen ki, Öleinek nemcsak a munkahelye biztos, hanem munkavállalási engedélyt is megkapta. Nekem ez három hónapba tellett. Később derült ki, hogy okkor is csak elvi engedélyt kaptam, az NSZK- beli cégemnek újabbat kellett volna kérnie. Ezt valamilyen adminisztrációs hiba folytán elmulasztották, így majdnem engem büntették meg, mint engedély nélkül dolgozó egyént. Ott ezt igen szigorúan veszik, néha hazaküldés a tét! Én is igen kemény bírságot úsztam meg a fellebbezés után. Aztán azt sem árt tudatosítani, hogy egy ilyen külföld' munkavégzés lelkileg erős embereknék való. Német származású vagyok, ennek ellenére idegenként kezeltek, a közvetlen kollegák majdhogynem akadályozták a munkámat, finomabban fogalmazva nem segítettek a feladatvégzésben. Egy kisüzem feltérképezése volt a munkám, javaslattétellel a hatékonyabb működtetésre. Szakmailag azzal a tapasztalattal lettem gazdagabb, hogy csakis azok az áruk piacképesek, nyugaton melyeket úgy gyártunk, hogy azt az úgynevezett nagykönyvben megírták. Az egyéni külföldi munkavól- alás ügyintézésével foglalkozik dr. Keresztes Péter, a Baranya Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályának főelőadója. Amikor tapasztalatai összegzésére kértem, azt hangsúlyozta, hogy az NSZK-iban munkát vállalni szándékozók először az illetékes tartományi hivatal engedélyét szerezzék meg! De tudni kell, hogy az NSZK-ban nehezen adnak munkavállalási vízumot, kivéve, ha valamelyik hozzátartozó német származású. A visszautasítás egyik formája, hogy a német fél kiköti, előbb a magyar hatóság nyilatkozzon az illető személy külföldi munka- vállalásáról. Ilyen esetekben a megyei tanács munkaügyi osztálya elvi engedélyt ad a külföldi munkavégzésre. E lehetőséggel idén január 1-jétől iehet élni. Szintén ez évi újdonság, hogy a lakóhely szerinti megyei tanácson történik az ügyintézés minden esetben. És a legfontosabb változás: azok is vállalhatnak külföldön munkát, akiknek nincs Magyarországon munkahelyük. Eddig javaslatot kellett hozni a munkáltatótól - de a Minisztertanács rendelete módosította a korábbi szabályozást. Ezáltal egyrészt megszűnt a magyar munkáltató sok esetben akadályozó magatartásának, külföldi munkavállalást meghiúsító hozzáállásának szerepe, másrészt nyári szünidős diákok és pályakezdők előtt is megnyílt a legális külföldi munkavégzés ' lehetősége.- Baranyából döntően az NSZK-ba utaznak munkavégzési céllal —, csupán az érintettek tíz-húsz százaléka maiad az összes többi országra. Pedig igen fogadókész Svédország, érdekes módon Törökország, és úgyszintén Ausztrália is, de oda az útiköltség tetemes össze. A szakképzett munkaerő a keresett, például a minősített hegesztő, az esztergályos, az autószerelő. Megjegyzendő, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal azzal az előterjesztéssel fordul a kormányhoz, hogy a mostaninál szabadabb legyen ar egyéni külföldi munkavállalás. Baranya megye munkaügyi szakemberei támogatják az ABMH azon elképzelését, hogy az engedélyeztetési eljárás helyébe mindössze egy bejelentési kötelezettség lépjen I L. Cs. K. Csúcstechnológia a mikroáramkörök gyártásában Egyenlő állampolgárok vagyunk? A mohácsi, 9-es számú or- szágyűlési választókerület képviselőjétől, dr. Balogh Gábortól még az év elején kérték a választói, járjon közben az alábbi gondjukban: a közműfejlesztési lakossági hozzájárulásokból - gáz-, szennyvízcsatorna-, út-, telefonhálózat, ivóvízvezeték- építése -, ne csak azok kapjanak visszatérítést, akik személyi jövedelemadót fizetnek, hanem mindenki, ak> önerős fejlesztést vállal. A I képviselő interpellációjára adott választ c május eieti országgyűlési ülésszakon sem a képviselők, sem pedig dr. Balogh Gábor nem fogadta el. Tehát még nem kelJ lemondanunk a kérés esetleges kedvező elbírálásáról. Ezúttal dr. Balogh Gábort arról kérdeztem, milyen indokok alapján fogja képviselni választói érdekeit? — Az adóvisszatérítésben nem részesülők köre igen nagy ahhoz, hogy ezt a kérdést az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága nemleges válaszával lezárjuk. Mint ahogy az interpellációmban is mondtam, öz aktiv keresők mintegy 40 százaléka, vagyis csaknem 2 millió dolgozo, és közel 2,5 millió nyugdíjas jelenleg nem részesülhet a közműfejlesztéssel kapcsolatos adóvisz- szatérítésben. Még egy számadat: tudjuk, hogy 1,4 millió nyugdíjasunk 4000 forint alatti havi jövedelemből kénytelen megélni. Tudott és ismert tény, hogy a kormány és a parlament is, sokat tesz annak érdekében, hogy a külföldi működő tőkét letelepítse az országban, mert a gazdaság fejlődését elsősorban ebben látja. Politikai. jogi és adókedvezmenye- ket adunk a külföldi tőkének, de kizárt, hogy az jelentős volumenben megtelepedne nálunk, mert az ■infrastruktúránk nagyon mélyen az európai színvonal alatt van. S milliárdokban mérhető csak az a kár, amelyet a belföldi termelőknek okozunk a jelenlegi telefon-, víz-, csatorna- és útállapotokkal. Ugyanakkor nehezítjük, sőt bizonyos esetekben büntetjük a lakosság ilyen irányú erőfeszítéseit. Érvelni kívánok azzal is, hogy az alacsonyabb adókulcsokkal dolgozó államok költségvetései ezeket a beruházásokat önmaguk finanszírozzák, és ezek előnyeit az ott élők állampolgári jogon élvezik, illetve ebben látjuk befizetett adójuk megtérülését. Nálunk az állampolgárok nemzeti vagyont gyarapító erőfeszítéseit — amit átvállaltak a költség- vetésből -, nehezítjük. A parlament támogatta a kormánynak a világkiállítással kapcsolatos koncepcióját, melyben hatalmas penzösz- szeg került szóba, elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére, ám ez csak az ország észak-nyugati sávját gazdagítja. Az itt élők a világkiállítás kapcsán ingyen jutnak mindahhoz, ami életfeltételeiket könnyíti, illetve európaivá teszi. Ha minden ijia- gyar állam polgár egyenlő, akkor ne nehezítsük, inkább támogassuk az egyébként rs szegényesebben ellátott országrészek állampolgárainak erőfeszítéseit. A helyi tanácsok növekvő költségei mellett, nem valószínű, hogy az egységes pénzalapból ilyen célra egy kisvárosi vagy községi tanács alapot tud képezni. A jelenlegi pénzalapjuk már jószerivel a tanácsi intézmények finanszírozására sem elegendő. Ha ezt a tényhelyzetet is figyelembevesszük, akkor be kell látni, hogy visszajutottunk a felvetett probléma kiindulási pontjára. Tehát az interpellációmban elmondottak alapos, körültekintő mérlegelését várom1 Berta Mária
