Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-17 / 165. szám
e Dunántúli napló Az irracionalitás világa Mit hoz a múlt? A Magyar Tudomány márciusi száma ismertette az MTA orvosi osztályának 1988-ban készített elemző tanulmányát hazánk lakosságának egészségi állapotáról. Az eredmény siralmas: az elmúlt évtizedekben egyre romlanak a mutatók. Csökkent a születéskor várható ' élettartam, a 40—49 éves férfiak halálozási aránya 108 százalékkal, a 40 feletti nőké, csaknem 30 százalékkal nőtt. Halandóságunk mértéke a harmincas évek számadataihoz közelít, s ez több, mint aggasztó. Csökkenő tűrőképességünk szomorú bizonyítéka, hogy minden második házasság végződik válással, s ennek gyermekeink isszák meg a levét. Ijesztő mértékben nő az ifjúsági bűnözés, a gyógyszer- és drog- fogyasztás. Változatlanul az alkohol az első, amihez nyúlunk, ha öntudatunkat, legalábbis időlegesen, ki akarjuk oltani, mert nem bírjuk tovább a feszültséget. De az önmegtartóztatók is megérzik a létbizonytalanságot, a I folyvást változó kort, amely- I ben már fél éves interval- ; lumra előre sem mernek jósolni lassan, ám ők pszichoszomatikus betegségekkel: fekéllyel, infarktussal reagálnak. Ha éppen nem dugják homokba a fejüket, feladva mind az események nyomonkövetését, mind a kiútkeresést. Aki tud, védekezik Idegeink is válságba kerültek, nemcsak az ország. Dr. Kezdi Balázs pécsi pszichiáter, aki egyetlen óv elemzésére vállalkozott, úgy fogalmaz: az irracionalitások korát éljük. Hogy mikor ébredt ' erre rá? Praxisából szemléletes példát hoz fel elmélete bizonyítására. Még gyakorló szigetvári pszichiáterként tapasztalta meglepődve, hogy egyik krónikus skizofrén betege, aki azelőtt szóba sem állt vele, hirtelen megállította a folyosón. Kezében napilappal, amely a moszkvai Vörös téren landoló nyugatnémet fiatalember repülőgépének fotóját közölte, azt kérdezte tőlem, mi erről a véleménye. Márpedig a skizofrén számára az irracionális a valóság; ezt a beteget semmi más nem rázhatta volna föl. Kézdi doktor azóta gyűjti az ilyen sztorikat. Elmondása szerint elméletét támasztja alá az a tény is, hogy a közelmúltban a SZER tudósítója részt vehetett a pártközpont sajtótájékoztatóján, noha mindeddig egymás kölcsönös tagadása biztosította létüket. Valószínűtlen lett a világunk, már nem lehet racionális sémákban kezelni a dolgokat, s a prognosztizálásnak sincs többé értelme: ki tudja, mit hoz a jövő? Képessé kell válnunk gr- ra, hogy az irracionálisát megragadjuk, dívik a horoszkóp, az asztrológia, itt az evangélikus szocializmus - egyszóval feje tetejére állt a világ. Dühöng az értelmetlen agresszió, pusztít az öngyilkosság, s annak „lassú" változata, az alkohol; az értékvesztés és értékkeresés, az identitásválság korszakát éljük. Mindezt már képtelenek követni az emberek és védekeznek, ahogy tudnak. A védekezés e szétzilálódó világban természetesen pszichológiailag értendő. Mert ha a tudatos gondolkodásban több, egymást kizáró tartalom létezik egyszerre, az elviselhetetlen szorongást hoz létre. Ezért az ember, védekezésül, az egyiket törli. Tagadja, mert nem hisz saját szemének és agyának, és a jól bevált, biztonságot adó szokásokhoz, ideákhoz menekül. De előfordul, hogy az elviselhetetlen részt leválasztja az egészről, és külön kezdi kezelni. Ilyen volt az erdélyiek ügye is, amelyről eleinte az volt a vélemény: elhajlók kis csoportját érdekelheti csak. Pedig hogyan lehet megérteni a Ceauses- cu-jelenséget egy olyan korban, ahol az emberek még emlékeznek Hitlerre és Sztálinra? Elhárítási mód lehet még az is, hogy a bennünk meglévő, elviselhetetlen indulatokat és képzeteket másra vetítjük ki, például ellenségünk . képét csupa olyan elemből konstruáljuk meg, amely valójában bennünk létezik. Pozsgayjelenség E magyarázatot hallva, érthetőbbé válik az az országos felzúdulás is, ami azután támadt, hogy az 1956-os eseményeket Pozsga y Imre állom-miniszter népfölkelésként értelmezte. Kézdi doktor érdekesnek és félelmetesnek érezte e reakciót. 1956 ugyanis mindenki számára viszonyítási pont volt; nem a hozzáfűződő viszony, hanem maga ’56. Az 1956- hoz fűződő viszonyunk - vallja —, nem volt átgondolt, mindennapos, viselt valamiféle tabujelleget, a tabu pedig maga is rituálé. Amikor aztán elhangzott, hogy az egész hamis értékelésen alapult, a vehemens érzelmi reagálás valójában nemcsak ennek a ténynek szólt, hanem mindazon hasonló dolgoknak, gmiket ez az eset szimbolizál. Kiderült, hogy mindent a visszájára lehet fordítani, át kell írni a történelemkönyveket, átértékelni viszonyainkat, gondolkodásmódunkat, a kitüntetéseket. Még nagyobb lett az általános elbizonytalanodás, . és hiányzanak az orientációs \ pontok; az elméje épségét őrző, megzavarodott ember, jobb híján menekül a krimihez, a kiskerthez. A Pozsgay-jelenséget elemezve, Kézdi doktor elmondta : szerinte Pozsgay olyan, akár egy pap; mindenkivel szót ért, mindenkit megért, és mindent el tud mondani. A betegek gyógyításában alkalmazott pszichodrámában van egy ilyen szerep, a „hátsó hang": az ezt alakító mindig időben felbukkan és súg valamit, hogy előrevigye a cselekményt, ha elakadtak a szereplők. De azért az indulatok is érthetőek, hiszen nagyon sok ember .hitt szilárdan, csakhogy igazából a viszony volt megszilárdítva, nem pedig a hit. Most pedig csalódniuk kellett magukban, ‘elvégre be lehetett csapni őket. Hogy 1956 kérdése pszichológiai értelemben mennyire elhárított probléma volt, azt bizonyítják, az 1968-as események is, amelyek tévedéseit csak nagyon kevesen ismerték föl. Ezért tespedtünk, ezért gáncsolhatták el a korábbi reformtörekvéseket, amelyek tán megkímélhettek volna bennünket a jelenlegi nehéz helyzettől, amelyben mindenki kapkod. A hetvenes évek gazdasági szlogenje igy hangzott: lehetne ez rosszabb is, ne szóljunk egy szót se, ne a Nyugatot dicsőítsük, vessünk egy pillantást inkább a környező szocialista országokra. A valóság következetes elhárítása az oka, hogy most eljött az irracionalitás világa. Hunyady Judit 1989. június 17., szombat Bogdán Béláné Szörényben a háztáji földjén szénát forgat Fotó: Kóródi Gábor Zádoron és Szörényben ~\ Szörény és Zádor kö zött, a Drávamellék felső részén a terület sík, mint az asztallap. Az útról jobbra, balra erdöcskék, élénkzöld legelők váltogatják egymást és mindenfelé gulyák legelésznek. Idillikus kép. A város zaját csupán az aszfalt- útón elsuhanó teherautók, személygépkocsik hozzák el, egyébként csend és nyugalom. ban az időben, amikor volt pénz, megépült az út, a járda, van vezetékes ivóvizünk. Manapság erre nemigen volna lehetőség. Korábban sorra építkeztek az emberek, most ez is megtorpant. Úgy tűnik, elmúlt a jó világ. Az emberek . elítélik azokat, akik tönkretették az országot. Talán még a Németh Miklósnak, a Nyersnek meg a Pozsgaynak van hitele, a többség ezt eljátszotta. Nekem négy évvel ezelőtt lett elegem az . - Ne ott jöjjön át, hanem a hídon! - kiáltanak rárh a távolból, miközben a Folyós- árok mentén egy gulya felé közeledek. E+érem a jobb időket is látott fatákolmányt, két kutya hangos ugatással fogad, gazdájuk azonban lecsendesíti őket. A bemutatkozás után Szakállas István is megnyugszik.- Azt hittem, hogy nyomozó. Elloptok két tehenet a faluban, s most keresik, hogy ki a tettes. Micsoda világ?! Szakállas István szikár, jóhangú férfi, 86 tehénre, és üszőre vigyáz Toldival és Bali- A Szörényi gazdák fogadtak fel, van itt tehén bőven, akad olyan család, amelyiktől tizenötöt hajtok ki reggel.- Mit csinál napközben?- Figyelem az állatokat. Ha süt a Nap az jó, mert ilyenkor fekszenek, nyugton vannak, de ha beborul, csak mennének a jószágok, mint a világtalanok, akkor -mindig fordítani kell őket. De többnyire gondolkodok.- 'M i ről ? Mindig a jobbon. Mit kell csinálnom otthon, mit kell vennem a ház köré.- Politika?- Nekem öt osztályom van, az engem nem érdekel. Manapság azzal kell törődni, hogy az ember .megéljen. Odamegy a fém itatóvályúhoz, kinyitja a csapot, de észreveszi, hogy az egyik tehén elbitangolt; a kutyákat máris ugrasztja, -kiabál, fütyül. Toldinak és Balinak nem kell egy perc, hogy az elcsatangolt tehenet visszahajtsa az erdősávból.- Mondok magának valamit! Arra buzdítják a parasztot, hogy tartson állatokat, de a takarmányt, a tápot állandóan emelik. Mi sem vagyunk hülyék, hogy semmiért dolgozzunk! Meg aztán néha gépet bérelne az ember a tsz-től. Amikor kellene, akkor nem tudnak adni, amikor adnának, már késő. Hát ilyen rend van. Zádor. Szép falu, csinos portákkal. A templom szomszédságában lévő presszó kerthelyiségében hárman söröznek.- Nekünk szerencsénk volt mondja Csakona Erik kőműves- építésztechnikus még abSzőrény lés Zádor között legelészik a csorda egészből, a funkcionáriusok hatalmából, a korrupcióból. Erika újabb körrel érkezik és odaül közénk.- Milyen a forgalom?- Jól megy az üzlet, főleg tizediké körül, amikor fizetés van a tsz-ben. A hónap végén azonban meglehetősen gyatra.- Tudja, látjuk az ország leépülését, hogy szinte semmire sem futja - folytatja Csokona Erik -, ezt azonban a falusi nép később reagálja le. Mert mit csinálunk? Nem két hizót vágok le, hanem hármat, a 3553 négyzetméteres telkemen mindent megtermelek, s csak a legszükségesebb dolgokat vesszük. Igaz, reggeltől estig dolgozunk, ma is már hajnalban kaszáltam. Most azért ülök itt, mert ahova építeni mentem volna, kérték várjunk néhány napot. Azok is a háztájival vannak elfoglalva. Nincs -kedve megnézni a 'házunkat? Csokonáék portája igen takaros. Szépen berendezett lakás három szobával, fürdőszobával, konyhával, étkezővel. A kertben virágok, Erik mutatja a -nyulakot, a bízókat, a góbékét, a tyúkokat, hátul pedig a \eteményest. Miután visszatéZádoron 152 ház van, o lakosok száma 490.- Nem unalmas a falu?- Egyáltalán. Mindig történik valami. Most jönnek a lakodalmak, nem hiányzik nekünk a mozi, a szinhóz ... Nyáron főleg jó, mert hosszúak a nappalok. Szabó János, aki a kétúj- falui szövetkezet zádori tehenészeti telepén állatgondozó - bár eredeti szakmája víz- és gázszerelő' - hozzáteszi.- Minden hajnalban fél négykor megyek ki a telepre, nyolcig dolgozom, napközben szabad vagyok, s este ismét vissza. Nemigen szoktam unatkozni. Ha ráérek eljövök a presszóba.- Miért nem a szakmájában dolgozik?- Munka sem lenne, illetve csak távol, meg aztán így 8-10 000 forintot is megkeresek, s itthon vagyok a faluban, nem kell utazgatnom.- A társaság harmadik tagja cigány. De ez a tény szemmel láthatóan sem őt, sem a többieket .nem zavarja. Miért is zavarná? Német László -, az lenne furcsa, ha azért mert cigány vagyok, bármiből is kirekesztené- nek. Ilyet csak a tévében láttam . . .! A községben majd’ minden ház -körül serénykednek: gyomlálnak, szalmátraknak, öntözik a kertet. A kocsma mögötti „nadrágszíj-parcellábon” tömlővel a kezében egy fejkendős asszony locsolja a veteményest.- A fiam béreli a földet a Szigetvári Áfésztól. Ö itt a kocsmáros és nem akarja, hogy ez a terület a gaz martaléka legyen, én csak besegítek -, mondja Brezovics Rózsa, de beszéd közben egy pillanatra sem hagyja el a munkát. A szép kis kertben hagyma, káposzta, kelkáposzta, a fóliasátrak alatt paprika, paradicsom. A saláta lassan virágba szökik. rűnk az étkezőbe, egy kávé mellett mondja. — Nem azért hívtam el, hogy dicsekedjek, de így élünk. S mindezt a saját erőnkből teremtettük. De bármelyik házba megy el itt Zádorban, hasonlót láthat. Mi a munkánkkal politizálunk". Visszamegyünk a presszóba, amit a helyi fiatalok társadalmi munkában építettek. Nem kell hivatalos emberektől érdeklődnöm, hogy jelenleg hányán élnek a faluban. Az asztaltársaság tagjaitól tudom, hogy- Egyfélével nem érdemes foglalkozni, így talán a pénzénél marod az ember. Tudja, minden olyan drága. S ha az ember elmegy a szigetvári vagy a pécsi piacra, ott a vevők tőlünk kérdik, miért kerül ilven sokba a zöldségféle?- Mennyi a nyugdíja?- 1300 forinttal kezdtem, most már 3300 forintnál tartok, — mondja, s visszakérdez. Nem sok ugye? A mai árakhoz képest . . . Zádortól csupán egy ugrás Szörény. Aprócska, mindössze 120 lelket számláló falu. Amilyen kicsi, olyan szép. — Szeretek itt lakni - mondja Rippel Ferencné, akivel a házuk kocsibejárójánál beszélgetünk. - Jó a közlekedés, jár errefelé busz, vonat.- Milyen jószágokat tartanak? — Van három szarvasmarhánk, tizenhat hízónk, ötven baromfiak. Az ember szívesen foglalkozik állattartással, de egyre inkább a kedvünket szegik. Mást ne mondjak: egy zsák táp 370 forintba kerül, s négy nap alatt elfogy. S egyre kevésbé veszik át például a hízókat, mert azt mondják a városban nem úgy fogy a hús, mint régen, televannak a hűtőházak. Mi nem halunk éhen, mert vágunk, a húst beletesszük a hűtőládába, de a saját zsírunkba fulladunk bele . . . Ahhoz, hogy újból tudjunk állatokat tartani, pénz is kell.- De ha nem veszik át?- Most nem is kötnek újabb szerződéseket! - szólal meg Rippefné lánya, aki családjával Kétújfalun lakik. - Kinek és minek hizlaljunk?- A beszélgetéshez csatlakozik Tenc.linger Jánosné, a két falu postása.- S nem arról van szó, hogy az ember csak szüntelenül panaszkodik. Egyszerűen egyre kevésbé látjuk a munkánk értelmét. A postás fiatalasszonyt egy férfi keresi, intéznek valamit, majd Tenclingerné a kerítésnek támasztott szolgálati bicikli egyik dobozkájába teszi az átvett csomagot. A mosolygós arcú postás nemrég jött vissza gyesről.- Kevesebb az újságelőfizetés? •**- Jóval! 1985jben sokkal több volt. Képeslapokat csupán néhány házhoz viszek, de Dunántúli Naplóból is csupán hetvenhármat kézbesítek a két faluban. De ne csodálkozzon, annyira megnőtt az áruk!- Semmilyen megkülönböztetést nem érzek - mondja-A déli harangszó véget vet az eszmecserének, mindenki megy a dolgára. S Szörényben, csakúgy mint Zádoron, folytatódnak a bizonytalan hétköznapok, s az emberek reménykednek, jobb lesz a világ. Roszprim Nándor
