Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-11 / 159. szám

Világsiker a pécsi színház programion A Jézus-történet musicalszinpadon A most végzett ifj. Fillér István játssza Jézus szere­pét Egy világsiker énekespró­bái zajlottak ezen a héten a Pécsi Nemzeti Színház­ban. A Godspellt a Brood- wayn mutatták be, fergete­ges sikerrel játsszák London­ban, két és fél évadon ke­resztül volt a debreceni színház műsorán. Stephen Schwartz zenés játéka ma­ga a Jézus-történet, mint az alcím eligazít, maga a pas­sió Máté evangéliuma alap­ján. Zenés játékról lévén szó, valamennyiünknek a Hair, valamint a Jézus Krisz­tus Szupersztár jut eszünkbe, és joggal. Schwartz darab­jában, amelyben maga a szerző alakította Jézust, fia­talok verődnek össze, hogy felelevenítsék minden idők legnagyobb történetét, a ta­nítást, a csodákat és a ke­reszthalált. A próbák után a karmes­terrel, Papp ZoltánnáI be­szélgettünk a pécsi bemuta­tóról, amelyre októberben kerül majd sor. A pécsi szín­ház zenés darabot keresett a következő évadra, és hosz- szas mérlegelés után esett a választásuk a Godspellre. A rendezésre Korcsmáros Györgyöt hívták meg ven­dégként - ő volt Debrecen­ben A padlás rendezője, s ő állítja színpadra a követ­kező évadban Webbertöl Az operaház fantomját. Zenés darabok rendezőjeként isme­ri a színházi világ. Papp Zoltán igen lelkesen beszél a Godspell zenéjéről. A muzsika, az ének dominál az egész darabban, Jézus két szólóját kivéve mindenki énekli valamennyi dalt. Eb­ben különbözik az összes eddig ismert musicaltől. Na­gyon szép lírai dalok teszik majd emlékezetessé a pro­dukciót, amelyben igen fon­tos szerepet fog játszani a Pécsi Balett szólócsapata. Ennyiben hasonlít majd a produkció egy évekkel ez­előtti pécsi sikerre, a Chica- góra, amelyben a táncosok ugyancsak megszólaltak, sőt énekeltek is. — A Godspell zenjében is kicsit a Hair és a Szuper­sztár keveréke - mondja Papp Zoltán. — Nem talál­koztam eddig olyan zenés darabbal, amelyben minden szám sláger volna. Az ame­rikai beat-, rock- és soul- zene ad különleges több- szólamúságot ennek a zenei anyagnak. Akárcsak a Jé­zus-történetek, maga a ze­ne is rendkívül egyszerű, szinte a semmiből bontako­zik kJ egy-egy zenei motívum. Amennyiben egy erre a produkcióra szerveződött tár­sulat mutatta be a Godspellt a szerző fősze­replésével — Pécsett, a fő­iskolán most végző, fiatal színész, ilj. Fillár István alakítja Jézust. A többiek, Bartos Gyula, Besenczy Ár­pád, Matoricz József, Mora- vetz Levente, Nádházy Pé­ter felváltva játsszák a kü­lönböző bibliai szerepeket. A három női szereplő Füsti Molnár Éva, Uhrik Dóra és kettős szereposztásban Dé­vényi Ildikó, Jónás Judit mai amerikai nevekkel, az ős­bemutató szereplőinek nevé­vel lépnek fel.- A Godspell különös va­rázsát — mondja az első próbák után Papp Zoltán - az őszinte hang adja, a belőle áradó tisztaság, már- már gyermeki naivitás. Egy passiójátékot fog látni a közönség, mely játék mögé nem kell odagondolni sem­mit, amely azt adja, ami a színpadon megjelenik. G. O. Kiadják Horthy Miklós emlékiratait A könyvkiadók végre felnőttnek tarthatják az olvasókat Majdnem elhittem, hogy már ez a történet sem izgató. Hiszen Szász Béla most ki­adott Minden kényszer nélkül című könyve borítóján a nagy leleplezések évének, 1989-nek jellemző sorai állnak: ....... a nyomozó, mint az óraingát, két térde között lengette gu­mibotját és akárha nem hal­laná feleletemet, nyomatéko­san megismételte: ... Mikor szervezték be az amerikaiak? — Majd kórusban kiáltották: — Ki szervezte be? — Tilta­kozó válaszomra mindannyian megrohantak . . . leteperte'k, hogy a talpamat vegyék keze­lésbe . . . becsavartak a sző­nyegbe . . ." Ez a könyv azonban több a döbbenetes felismeréseket eredményező mostani emlék­iratoknál: az Európa és a História kiadók ezzel indítot­tak el egy sorozatot, melyben Nyugatra menekült politikusok emlékeznek. Szász Béla az emlékiratok szerzői közül már csak az egyetlen élő: egykori kommunista, aki a Horthy rendszer elől Franciaországba, majd Argentínába — tehát nem a kommunisták számára egye­dül üdvözítőnek kikiáltott Szovjetunióba — emigrált. Ezért bevonták a Rajk-perbe. Igaz, 1954-ben kiszabadult, de a felkínált művelődési minisz­terhelyettesi állást nem fogad­ta el — így nyílt meg a ka­pu e helyhez Aczél György előtt! —. Még 1956. utón is tiszta lélekkel idehaza maradt, csak 1957-ben ment el csalá­dostul Nyugatra. A történészek szerint ez a kötete a leghitelesebb kép a Rajk perről. Kiadási előkészü­leteinek egyik szenzációja: hitelességéről megkérdeztek több rákosista—sztálinista vezetőt is, köztük Péter Gá­bor volt altábornagyot, az Államvédelmi Hatóság egykori főnökét, akit — mivel túl so­kat tudott —, már Rákosi is börtönbe záratott. Majd 1957- ben a bíróság 12 évre ítélte, s jelenleg 84 éves nyugdíjas­ként él. Ó eddig nem nyilat­kozott most azonban megszó­lalt és azt mondta, hogy Szász Béla jól emlékezik, szin­te minden úgy történt az ÁVH akkori tevékenységében, ahogy leírja. A sorozatot ismertető saj­tótájékoztatón a két könyvki­adó sok érdekeset mondott, így azt, hogy jövőre kiadják Horthy Miklós emlékiratait, majd sorra Nag.y Ferenc — egyébként a baranyai Bis­sén született — volt kisgaz­dapárti miniszterelnök, aztán Lakatos Géza m. kir. vezérez­redes és' Kovács Imre, a Sza­bad Európa Rádió rovatveze­tője emlékező írását is. Eze­ket eddig legfeljebb csak be­csempészni lehetett az ország­ba. Az újságírók megkérdez­ték: a szerzők szemlélete nem kíván-e kiegészítő magyaráza­tot? A- kiadók válasza: fel­nőtteknek tekintik a magyar olvasókat és a sok helyütt korszerűtlen, elfogult gondol­kodású szerzők mindegyike egyéniség. Utóbbi vonásuk a tévedések ellenére emberi hi­telességet ad az emlékiratok­nak, s ezek sokféleségéből összeállhat a valóság. Ezzel szemben több hazai politikus — köztük Kállai Gyula volt miniszterelnök — emlékírását, vagy börtönnaplóját olvasták el a történészek, de csupán a prrttörténet maqánsorsra iqa- zítotl lenyomatát találták ben­nük. Földessy Oénes Radio mellett... A héten egy asszony hív fel telefonon, hangja fáradt és kétségbeesett, nevét nem köz- N, azt mondja fél, kérdem tő­le, kitől és mitől fél . . . „Tud­ja ,. . annyi mindent írnak a lapok . . . meg a rádió is .. . szóval nyugtatják a népet, de valahogy nem hiszek abban, hogy nem lesz valami baj..í Fölneveltem négy fiút és kis­lányt, vannak már unokáim is . . . hat évvel ezelőtt meg­özvegyültem . .. Tudja, azért hívtam, mondja meg mitévő legyek? A legkisebbik fiam augusztusban megy katoná­nak ... és most ahogy hallom mi megy Kínában, hogy a tö­meg közé lőttek .. . félek, ha egyszer az én fiam is kap egy parancsot, hogy Jöjjön .. . Nem is tudom . .. milyen anyai tanáccsal indítsam útnak .. . Nem tudnám elviselni, ha' a fiam is ilyen gyilkos utasítást kapna . . . Mit mondjak neki?” Biztos vagyok benne, hogy kételyeit nem csak velem osz­totta meg. Vigasztalnám, hogy a lapok és a rádió azért másról is ,,beszél”, pél­dául a nemzeti megbékélésről, hiszen a jelenidő pártjai és ellenzéki szervezetei között ugyan éles vita folyik immár hónapok óta és ez a vita gyakran gyűlölködésbe csap át, de egy valamiben közös az óhaj és kívánság: semmi erőszak, semmi áron, mert eb­ből mái' rég elege van a nép­nek. Mondom neki, ne féljen attól, hogy akár a hadsereg, akár más fegyveres testület bármikor is a fegyveres rend­Leporolt levlapok A mai vizuális kultúránk ál­lapotára jellemző az adat: 1900 és 1910 közötti időszak­ról pontosan 64 féle(!) külön­böző képeslap található csak Bajáról a szerencsi Országos Képeslap Gyűjteményben . . . Bezzeg ma! Mindenesetre Gyulavári Jó­zsef bajai fotográfus történel­mi (indíttatású) sétákat tett városában, s valamennyi isme­rőséhez bekopogtatott: csupán egynéhány régi képeslapért - retikül mélyéről, sublótból, ko- tonalódából, fotóalbumból ke­rültek elő a féltve őrzött „ereklyék". Szinte hihetetlen mennyiség, mintegy 1500 darab képeslap került elő: a legré­gebbi 1864-ben készült az egykori „Fő térről" (ma Béke tér), abból az alkalomból, hogy a városi présházból taka­rékpénztár lett. (Erről az ese­ményről külön megemlékezett a tűzoltóegylet házikönyve és a takarékpénztár kézikönyve is!) Ezután újra fotózta a képes­lapokat a gyűjtő, de azok nin­csenek retusálva, éppen a kor­hű állapot megőrzése miatt. Mint utólag kiderült, csak illú­zió volt az, hogy a hivatalos közművelődési csatornák segít­ségével ezeket a fotókincseket ki lehet ismét adni - az utó­kor okulására. Ezért Peller Pál bajai hanglemezgyűjtő „me­lyen belenyúlt zsebébe", s mintegy félszázezer forintot elő­legezett meg a társművészet támogatósára. így készült el a dombóvári Pátria Nyomdában - egy Bajáról elszármazott lo­kálpatrióta közbenjárásával — „Baja város képekben” — cím­mel 2 sorozat, 8-8 darab fel­újított képeslap, amelyeket an­nak idején hivatalosan is for­galmazott a posta. Ahogy a hazai bürokráciá­ban lenni szokott, az ízléses tasakokban kiadott gyűjtemé­nyek forgalmazását, árusítását sem vállalta-vállalhatta el pl. az Ofotért, a könyvesbolt, a posta .... hogy csak néhány olyan bajai illetőségű intéz­ményt említsek, amelyiknek „nem üzlet” a régi képeslap. Még szerencse, hogy egyné­hány helyi idegenforgalommal, turizmussal foglalkozó szakem­ber rájött arra, hogy „sajgt" kultúránkat, múltunkat jobban becsülik sokszor az országha­tárainkon kívülről idelátogatók, mint mi itthon. Persze ezek nem szegték kedvét Gyulavári Józsefnek, aki elmondta, hogy az 1500 darabos gyűjtemény­ből még legalább 2 újabb, 8-8 darabból álló sorozat megjelentetését tervezi — a vi­lágháború előtti és utáni idő­szakokból. Hisz’ olyan .kincsek lapulnak még fiókok mélyén, mint például az ötvenes évek bajai történelméből Mindszenty bíboros és Marosán György lá­togatásának fotói . . . Kovács Zoltán teremtés eszközéhez nyúl. Ha más nem, hát a kínai esemé­nyek is tanúsíthatják, hogy egy nép szabadságvágyát, a demokratizmusba vetett hitét nem lehet páncélosok beveté­sével letörni. „De mégis . .. mit mondjak a fiamnak, ha bevo­nul, és esetleg olyan paran­csot kap . .." Nem tudtam megnyugtatni, azzal sem, hogy bízni kell a jóban, az emberségben, tisz­tességben. Csak halkan elkö­szönt. De hát ez - kissé fel- lengős - vigasz, jómagámat megnyugtatja-e? A telefonbe­szélgetést követő napon kap­tam egy levelet. Piszkolódó írás és természetesen névtelen még akkor is, ha aláírás he­lyett a tizenkét gépírásos sor alatt ez szerepel: „Magyar Független Munkás Egyesü­let . . .” Nem hiszem, hogy ez egy egész egyesület vélemé­nye, mert ha ilyen útszéli mó­don közük véleményüket - ez­úttal velem és rám vonatkoztat­va — akkor kár is volt meg­alakulniuk. A levél — kihagyva a fenyegető és elképesztően piszkolódó jelzőit - ennyi: „Ahogy hétről-hétre olvassuk glosszáit a Vasárnapi Dunán­túli Naplóban, egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy ma­ga az orthodox, sztálinista visszarendeződés meggyőző- déses híve...! Persze érthető, hogy az ilyen párttagsági könyvüket lobogtató zugújság­írók mint maga, képzetlensé­güknél fogva csak az erősza­kos, népelnyomó, marxista diktatúrában reménykednek, hiszen csak ott lehet a zava­rosban halászni, illetve munka nélkül szívinfarktusig piálni...!" Sokféle bélyeget rámsütöttek már az elmúlt évtizedekben, voltam „nyugatos", voltam „kispolgár”, voltam „revizionis­ta” és a képbe most bejött a legújabb: „sztálinista". Ko­molytalan/ buta levél ez és nem is hoztam volna most föl, ha valami elgondolkodtatót mégis ne tartalmazna. A kép­let ismerős: a levél szerzője (esetleg társai) a demokratiz­mus mellett voksolnak, persze csak addig . . . amíg saját vé­leményükkel más vélemény egyezik. Addig tart az áhított szólás- és sajtószabadság. Ha ellenvélemény hangzik el —, azt el kell fojtani. És lapáttal hordani rá a mocskot. Ennyit a levélről —, egy kis kitérővel. A telefonáló asszony aggo­dalmára — miszerint lőjjön-e a fia, ha parancsot kap — most itt válaszolok: „Ne lőj - jön .. ." Semmi körülmények között. Még eltalálna valakit. Építők napi juniális Versenyek és vigasságok Az építők napi juniálison kitett magáért a természetié- lelős és megizzadtak a szer­vezők, hogy a közös ünnepiéi ne szenvedjen jókedvben és nemes versengésben hiányt- Ha nem is munkaverseny, de igazi, tétre menő megmérette­tés színhelye volt a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalói pécsi, Tüzér utcai sporttelepe. Mert az elkövetkező egyéveri át a lehető legjobb ugratási lehetőség a kispályás fociban elért siker vagy csúfos vere­ség. Hisz a pályán nem egy nagy mellény ment össze a kapott gólókkal arányban, avagy bebizonyította csodate­vő hatását az akarat, a „mindent a győzelemért" ösz- szefogás. Már csak azért is tétre mentek ezek a presztízs­meccsek, mert a magya^ em­bert és így az építőket is bármikor, lázba hozza a zöld fű, a pattogó labda és a két kapu. A halászléfőző-verseny külön tanulmányt érdemel. A tizen­hat csapat kondérjában for­tyogó tűzpiros lé íncsiklandó illatát még a lángoló fahasá­bok csípős füstje sem volt ké­pes elnyomni. S hányféle ti­tok és apró trükk, mennyi szór goskodó, tanácsokat adó ki- bic, mennyi „ipari kém" leng­te, illetve lopakodta körül az ellenlábas csapat készülő ver­senyművét. S a zsűri átérezve a történelmi pillanat nagysze­rűségét, milyen komótosan vizslatta a műremek-kostoló- kat színre, illatra, állag­ra és ízre. Nem volt könnyű dolguk, annyi szent. Azt ugye nem kell mondani, hogy a győztes csapat mesterszaká­csainak főztje éppúgy elfo­gyott a végén az utolsó csep­pig, mint a többi . . . Felnőttek és gyerekek élvez­ték a jó időt, a megszámlál­hatatlanul sok játékot és nye­reménytárgyat, a válogatott szórakoztató programokat, az üdítőket, és söröket, na meg a vislit. Fogyott is mindenből épp elég. A TANEP a Verseny utcai telepén hasonló vígasságok közepette tartotta építőnapi juniálisát, de ünnepeltek az építők Égervölgyben és Ma­lomvölgyben is. M. L. vasamapi I mm'tz-1 rIBi 1 & Tűi r~T m oipras fa - d ifi I £a Sív JL %" ~ r- wü $ 2 \ ‘ ' .. , , ; • W v *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents