Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-11 / 159. szám

Tölgyfából székely kapu - a szülőföld emlékére Egy szőlővidéken megta­lálni a jelzett présházat - ezúttal Kispostavölgyben - eleve reménytelen kísérlet­nek tűnik. De aztán vala­hogy mégis csak célhoz ér a vendég, már csak azért is, mert egy várhatóan derűs, jókedvű összejövetelről még soha, senki, semmikor sem maradt le. Igaz, az ember érdeklődik - az irányról három különféle magyará­zatot is hall - kezdetben el is téved, mert sehol utca­tábla, amely jelezné, hol van az a bizonyos „Kispos- tavölgy-tető szőlő 18. szám". Az utak elkeskenyednek úgyannyira, hogy fönt szinte összeérnek a hétvégi, illet­ve présházak kertjeinek gyö­nyörű gyümölcsfái. Az üde­zöld lombok közül piroslik a cseresznye, a meggy, sőt már világosodik az első idei őszibarack pihés bőre is. A levegő remeg a napfény­ben, a kertek zöldje mö­gött messzebb pedig a Me­csek kéklik, szinte valószí­nűtlen szépségben. A 18. szám alatt fehér fa­lú, barna tetős és ablakos, tekintélyes présház áll, bel­jebb az útról, közte zöld pá­zsit egészen a kapuig. A kapu! Hát ezért jöttünk. Székelykapu, faragott tölgy­fából, székely népi motívu­mokkal ékítve, a homklokza- ton rovásírásra emlékeztető betűkkel lélekemelő szöveg: „Béke a bejövőnek, áldás a kimenőnek". A belső hom­lokzaton pedig ez áll: „Is­ten segedelmével állíttatta Bocsárdy Albert anno 1989. Készítette Barics József”. És e szép remekmű létrejötté­hez még több név is sorol­ható, amint dr. Bocsárdy Albert - műszaki főiskolai docens — szavaiból kive­szem, aki mint házigazda üdvözli a meghívott baráto­kat, köztük több erdélyi származásút. Majdnem min­denkinek van valami köze e remekműhöz: mint már mondtam, Barics Józsi bácsi­nak, aztán Szemák Ferenc­nek, Kovács Józsefnek, Ko­vács Tibornak, Bíró István­nak, hogy csak néhányat említsek. Ez egy baráti kör, amelynek tagjai többnyire szomszédos kert- és szőlő- tulajdonosok, vagy éppen munkahelyi barátok. Van itt tanár, aztán ifjú sebész­orvos - aki éppen a friss pogácsát kínálja körbe egy tálból -, aztán gépgyári munkás, a szomszéd pedig az épület mögött a megte­rített asztalok mentén fi­gyeli a bográcsban gőzölgő pincepörköltet. Közben per­sze zajlik a kis ünnepség, Bocsárdy Albert emlékezik erdélyi gyermekkorára, szülő­falujára, Nagyenyedre és is­kolai évei színhelyére, a szépséges és felejthetetlen Kolozsvárra. „Erdély, egész életemre meghatározó volt... Az az Erdély, ahol ma magyarnak lenni tra­gikusan nehéz magatartás, ahol a magyar gondolatnak és anyanyelvnek sincs sza­badsága . . Egyik barát — középkorú férfi — Goethe- verset szaval, a Zengő együttes két tagja - most éppen Hamburgból hazaté­rőben —, Bergics Lajos és Freppán Csilla székely da­lokat ad elő vonós hang­szereken. Aztán két asszony — felkérésre - elvágja a nemzetiszínű szalagot és most már mindenki együtt, áhítattal énekli a székely himnuszt. Mellesleg meg kell jegyeznem: a székely him­nusz évekkel ezelőtt még rajta volt a tiltó listán, el­énekelni - főként nyilváno­san - nem volt ildomos. Enyhén szólva. Kedves emberek között töltöttünk el egy röpke órát, megcsodálva a nyersszínű székelykaput, amelynek meg­építése jóval több, mint egyszerű nosztalgia. Ami en­nek a kis tudósításnak szer­zőjét elgondolkoztatta: új­ságíró lévén eddig minden esetben hivatalos állami, párt- vagy egyéb aíatási ünnepségekről adott hírt. Ezt nem a „Hivatal” szer­vezte. Magánrendezvény volt — közösségi szellemmel át­szőve. Ezért volt kedves, me­leg és emlékezetes. Rab Ferenc kát. Szerdán este eldőlt, hogy mi tizenkilencen is felférünk a Swissair gépére, svájci, oszt­rák, NSZK-állampolgárOk, kint dolgozók családtagjai mellett. _ Zürichben nagyon jólesett, hogy várt bennünket a Malév 'képviselője, egy szállodai szo­bában lepihenhettünk, megmo­sakodhattunk, majd felszáll- hattunk egy budapesti járatra. — Mit adott önnek Kína? — Nagyon sokat kaptam ettől a négy évtől. Most ér­tem el nyelvtudásban arra a szintre, hogy őszinte, bensősé­ges kapcsolatot tudtam te­remteni az ott élő emberekkel, akik nagyszerűek. Nagyon ro­konszenves a nyugalmuk, a végtelen optimizmusuk, élet- szeretetü'k. Az ő mosolyuk va­lóban őszinte, valóban mosoly. Úgy érzem, ez az igazán mély kultúra, a civilizáció nem pedig az anyagi javak haj­szolása. Remélem, szeptem­berben folytathatjuk, illetve befejezhetjük utolsó évünket. Nagy szükség van ránk, hi­szen nálunk kevesen beszél­nek kínaiul, és az üzleti kap­csolatok nagyon fellendültek az utóbbi időkben. Gállos Orsolya Ünnepélyes tudományos ülés Kobrák Magyar- országon Halálos hobbi, ha szérumra már nem félik Megütközéssel olvastam sa­ját lapunkban, hogy egy 16 éves ifjú, terrorista már nem is elégszik meg eddigi vesze­delmes kígyóival: kobrára vá­gyik. Hasonlattal élve: olyan ez, mintha éles 'kézigránát helyett taposóaknát szeretne tartani a vitrinjében. Sajnos alig két hete tragikusan iga­zolódott ellenérzésem: nem is amatőr, hanem szakembei szenvedett pécsi lakásán halá­los kígyómarást. Dr. Környeí Miklóst, a Győr Állatkórház klinikai szakorvo sát kérdeztem, mennyire reáIi: veszély Magyarországon < mérgeskigyó marása, s a; abból származó halálos kö vetkezmény: — Magyarországon legalóbl 1970 óta nem volt halálos ki gyómarós, illetve még súlyo sabb eset sem fordult elő. / nálunk honos két mérgeslkígys faj, a parfagi vipera, és < keresztes vipera gyenge mér gű, félénk, az emberek elő rejtőzködő életmódú, s má nagyon hosszú ideje igencsa1 behatárolható, szűk területei fordul elő, s a populációja i csekély. A parlagi vipera < Hanság és a Kiskunság védet természeti területein találha tó. a keresztesvipera So mogyban a Balatontól dél r< Karópuszta és Böhönye kör nyékén, illetőleg fenn < Zempléni-hegységben és < magyar-szovjet határ kesken sávjában. Abban azonbar hogy a kígyómarás halóit oko; nem is annyira a mére ereje, mennyisége meghatóra zó, hanem, hogy hova hara pott a kígyó. Ha a bőr al< a zsírszövetbe harap, még a erős méreg is kisebb problé mát okoz, viszont a gyeng méreg is halálhoz vezethe ha közvetlenül a vérrendszerb kerül. A hatás és a követkéz mény függ még a meqmai testsúlyától, egyéni érzékeny ségtől, egészségi állapotát«: is. — El vagyunk látva szerűm mai a mérgeskígyók marást ellen? — Azokon a terű leteker ahol előfordulnak nálunk méi geskígyók, a körzeti orvosak i rendelkeznek szérummá egyébként a kijelölt gyógyszei tárak, az orvostudományi egy« temek klinikai gyógyszertárc tartanak a Pasteur Intézet ói taf gyártott szérumot, amel hármas hatású: a keresztesvl per a, a szarvasvipera és a óspisvipera mérge eller kombinált hatóanyag. Egyéb ként minden kígyófaj mérg ellen más-más szérum kel A 'kígyóméregnek 25—28 ősz szetevójét, zömükben enzime két lehetett ez idáig megkülön­böztetni. Egy-egy főj mérgében 5—15 komponens található ezekből. A méreg hatása te­kintetében két nagy csoportra oszthatók a kígyók: vannak, amelyéknek a mérge a -.érre, a véredényekre hat, szövelol- dó — ehhez tartozik a vipera félék túlnyomó többsége -, a másik csoportba az ideg- mérgűek sorolhatók: a kobra­félék, a tengeri kígyók, a mér­ges siklók. Ezéknék a mérge az ideg és az izmók közötti kapcsolatot oldja. De vannak kíqyók, amelyeknek a mér­ge egyaránt hat a vér­re és az idegekre. A legnagyobb gond jz, hogy az amatőrök mérgeskígyó tar­tásának divatja teliesen el­lenőrizhetetlen. Tulajdonkép­pen illegálisan hoznak be az országba veszedelmes, egzoti­kus mérqeskíavákat, de arra rendszerint már nem telik a vevőnek, hoav megfelelő széru­mot is vásároljon velük. Bizo­nyosra veszem, hoa« kobrák is vannak széo számmal ma- aánszemélvek terrénumában. — Miiven veszélvesséai sor­rendet lehetne felállítani a mérea erősséae tekir'etében a k'avók káröt? — .Az első helv a tenaeri kíovókat. mindenekelőtt a cső­rös tenaeri kíavót illeti ebben. Eav ezredqrammnvi rtnérqe is az ember halálát okozza. Utána az ausztráliai tiariski- ovó és a taiDÓn következhet. Ma'd a kobraf-»1“1« élükön a k;,á|vköbra. amelv eav elefán­tot is kéces halálra marni. — Felkészültek áha'ában a maqvqr orvosok a kíavómará- sok kezelésére? Mennyi idő után hatásos méa a szérum? — Olvan saeciális eset. hoav nem is lehetnek felké­szültek ró. Eavébként 4-5 óra a méraes harorós után méa kiváló esélvt ad a szérumke­zeléshez, de 24 óra múlva is jó hatást tudnak elérni. Felté­ve, ha nem közvetlenül a vér­rendszerbe került a méreg. A szérumkezelést azonban más kezeléseknek kell kiegészíteni, s a szérumból sem elég egy ampulla: olykor 15-20 is kell. Erről is meg szoktak feledkezni az amatőr kígyótartók, meg ar ról is, hogy ha már be is sze­rezték a szükséges szérumot, az idegen nyelvű használati 'utasítást lefordtíttassák, hogy kéznél legyen az orvosnak, akinek aligha van prakszisa ilyen esetekre. D. I. Véres kés a konyhaasztalon Mellbe szúrta felebarátját Azt tervezték, hogy az egyik a földet műveli, a másik az állatokkal foglalkozik hiszen társa, Tóth tudomása szerint is - vezetett a rend­szeres szeszelésben. Egy al­kalommal például ittas veze­tésért is elítélték. Kugli Jánosnak egyébként is voltak már összetűzései a ha­tóságokkal. 1976-ban hivata­los személy elleni erőszakért vonták felelősségre, de szere­pel a bűnlajstromán könnyű és súlyos testi sértés, garáz­daság, sőt zártörés is, amiért pénzbírsággal sújtották. A két férfi tehát elindult, hogy megvitassa a jövő le­hetőségeit, ám nemigen jut­hattak dűlőre, hiszen este fél kilenckor a mentők jelentei­re* a renaorsegne*. nogy lotn Tibor egy 15 centis szúrt seb­bel felvételét kérte a Megyei Kórházba, ahonnan tovább­szállították a sebészetre. A gyilkos szerszám a fia­talember tüdejéig hatolt, a seb gyengén és inkább be­felé vérzett, amikor Tóth fel­szállt a 39-es buszra. Ezzel tulajdonképpen megmentette sajá életét, hiszen az orvosi szakvélemény szerint, ha nem cselekszik időben és marad a helyszínen, nyugodtan elvérez­hetett volna. Azt, hogy valójában mi is történt, hogyan történt, a bí­róságnak kell majd tisztáznia. Tény, viszont, hogy Kugli és Tóth szóváltásba keveredett, és az idősebbik férfi mellbe­szúrta fiatalabb társát. Az eset után lefolytatott vizsgá­lat alapján Kugli sem volt színjázan. Köves-dűlői laká­sán nemcsak a kést találták meg, de azt a papírdarabot is, amibe beletörölte a gyil­kos szerszámot, Tóth Tibor vé­rét. A két jóbarát mindössze fél órát töltött együtt három üveg almabor társaságában. Mind­ketten életerős, fiatal embé- rek, állás, foglalkozás nél­kül .. . F. D. vasárnapi 5 tességre törekedett. Működése alatt elsősorban a gyomor­bélrendszer, a máj és epe- utak, a hasnyálmirigy, az en­dokrinszervek és az onkológia sebészetét művelte. Sok egyé­ni vonással kialakított műtéti technikája több sebészgenerá­ció számára szolgált például. A kallu.sz-képződésről (törött csontok öszeforradását bizto­sító új csontszövet) írt tanul­mánya ma is alapját képezi minden csontgyógyulással fog­lalkozó tudományos munká­nak. A tegnapi ünnepi tudomá­nyos ülésen az idős professzor tiszteletére az ország minden részéből Pécsre érkeztek az egykori tanítványok, munka­társak. ünnepélyes tudományos ülést tartottak tegnap délelőtt a POTE központi épületében, amelyen dr. Kariinger Gy. 77- hamért, az orvosegyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának nyugal­mazott igazgatóját, a pécsi egyetem egykori meghatározó iskolateremtő egyéniségét kö­szöntötték 80. születésnapja alkalmából. Dr. Kariinger Gy. Tihamér 1933-ban nyert orvosi diplomát a pécsi egyetemen. 1956-tól a II. sz. Sebészeti Klinikának, majd később 1969-től 10 éven át volt az I. sz. Sebészeti Kli­nika igazgatója. Munkásságá­ra jellemző volt, hogy diag­nosztikában a pontosságra, a műtéti technikában a tökéle­Rádióhír: Heg kezdődött a tömeges megtorlás a Mennyei Béke téren Hazajöttek Pekingből a pécsi diákok á knvífcpoiink a helvzet maoaslatán állt lenne közös vállalkozásba fogni. Tóth tavaly augusztus óta ismeri Kuglit, akiről nemcsak azt tudja, hoay nem veti meg az ilyen-olyan toroköblögetőt, de azt is, hogv barátja ko­rábban kertész volt. Kettőjük között tehát arról folyt a be­szélgetés, hogy vesznek vala­milyen üres tanyát, ahol az egyik majd a földet műveli, a másik pedig az állatokkal foglalkozik. Ezt a hirtelen tá­madt ötletet kívánták megvi­tatni, némi kis bemelegitő után, hiszen előzőleg már mindketten megöntözték gé­géjüket. Tóth egy üveg bort és négy üveg sört ivott aznap. Részé­ről ez volt az induló tőke a vállalkozáshoz. Kuglival még­sem vehette fel a versenyt — Amikor a rendőrök bejutot­tak a lakásba, a véres kony­hakés még mindig ott volt az asztalon. Az elhanyagolt he­lyiségben elemi rendetlenség, áporodott penészszag és a negyvenhat éves Kugli lános fogadta a belépőket. Azt per­sze nem állíthatjuk, hogy kü­lönösebb lelkesedéssel tette ezt, de a hatóság felszólítá­sának kénytelen volt eleget tenni, és ajtót nyitni. A történet eay közönséges pénteki napon kezdődött a pécsi főpályaudvaron, ahol Kugli összetalálkozott a nála tizenkét évvel fiatalabb Tóth Tiborral: A két jóbarát el­határozta, hogy némi kis inni­valóval és elemózsiával fel­szerelkezve üzleti tárgyaláso­kat kezdenek, arról, hogy jó (Folytatás az 1. oldalról) Kassai Balázstól, a Kínai Népi Egyetem hallgatójától, érdeklődtünk az utolsó napok, hetek hírei után: — Amit én láttam, ami tör­tént, azt mindenki látta a te­levízióban. Értékelni nem aka­rom a történteket, mert ez ma még lehetetlen. A Kínai Népi Egyetemen Hu Yao Bang ha­lála, vagyis április utolsó nap­jai óta nincs oktatás. A diá­kok. aztán a tanárok sztrájkba léptek. Az utcák, a falak, a fák megteltek tacepoókkal, fel­iratokkal, amelyek fantasztikus színvonalon, igen jól megírva, szinte már irodalmi szinten, szabályos kínai verseléssel, nagy erővel hirdették a jel­szavakat: követelték a korrup­ció megszüntetését, éltették a kommunista pártot, a szoci­alizmust és. felhívtak Kína megmentésére. Az emberek odamentek, olvasták, megbe­szélték ezeket a jelszavakat — így politizáltak. A menza működött tovább, az életünk nem borult fel. Ha a diákok valami akcióba kezdtek, azt fantasztikusan megszervezték, vigyáztak a rendre, leszerelték a kilengé­seket, irányították a forgalmat — nagyon tudatosan és hig­gadtan követelték a dialógust a hatalommal. — Mi történt a vasárnap, június 4-én, hajnalban lezaj­lott lövöldözés utón? — Az emberek rendkívül zaklatottak, nyugtalanok vol­tak, de aztán megnyugodtak. Csak annyit lehetett tudni, hogy lövöldözés volt, hogy ha­lottak vannak, és hogy a ka­' tonaság ott maradt a téren. A városban azonban lehetett mozogni. Délután 2 órakor el­jöttek hozzánk a követségről, megkérdezték, mi a szándé­kunk. Mi tétováztunk, és ek­kor jött két kínai osztálytár­sam, aki nyomatékosan aján­lotta, hogy menjünk be a követségre. Négy órakor ott voltunk a legszükségesebb holmival, majd két nap múl­va elhoztuk további csomag­jainkat. A nagy szalon kana­péin és a földön aludtunk, a magyar diplomaták, keres­kedők is fogadtak be diáko-

Next

/
Thumbnails
Contents