Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-07 / 124. szám

Minden néző másként A fesfő, aki író is olvassa a képregényt A művésznő „Vándorállat a sivatagi homokozóban” című képe előtt (Proksza László felv.) El Kazovszkij kiállítása nyí­lik meg kedden délután Pé­csett, a Modern Magyar Képtárban. A művésznő ki­fogástalanul, szemléletesen beszél magyarul, de csöpp­nyi akcentussal.- Honnan származik ez a név: Kazovszkij?- Az apai név, lengyel családi név. A nagyapám Lengyelországból települt át Oroszországba. Apám Le- ningrádban él. — És az ,,EI"? Valami be­cenév?- Nem: csak egy név. Egy jel. — Hogy került Magyaror­szágra? — Édesanyám 1958-ban idejött férjhez. Én akkor a nagyanyámhoz kerültem Nyizsnyij Tagilba. 1966-ban jöttem Budapestre első gim­nazistának.- Hogy élte meg a vál­tozást?- Én teljesen fogalmi gon­dolkodású, teljesen szóbeli ember vagyok. Valóságos katasztrófát éltem át a nyelvi környezet elvesztésé­vel, pedig a tanév végére folyamatosan beszéltem ma­gyarul.- Más ember Író lesz, ha ilyen lontos számára a nyelv.- Talán én is író lettem volna, ha nem jövök el. De már azelőtt is festettem, az aktivitás második formája volt ez számomra. Míg meg­tanultam magyarul, a kép­zőművészet lett számomra a nyelv, a legfontosabb kife­jezési mód.- Kinél tanult? leheteH volna- Másodszorra vettek fel a főiskolára, festő szakon végeztem, Kádár György és Kokas Ignác voltak a taná­raim.- Színházi díszleteket is tervezett egy időben.- Igen, de nem szerettem igazán. A magyar színház nem elég sokszínű, csak egyetlen hagyománya van: egy 19. századi alapokon létrejött színház, kis szo­cialista szósszal leöntve. Igaz, ebben a keretben is jöttek létre kiváló előadá­sok.- Miből él egy sokat ki­állító szabadúszó művész ma Magyarországon?- Semmiféle kereskede­lemmel nem vagyok kapcso­latban sem itthon, sem kül­földön, pedig megkeresnek üzleti ajánlataikkal. Vannak viszont múzeumok és igen komoly magángyűjtők, aki­ket érdekel, amit csinálok. Azonkívül vannak ösztöndí­jak. Egyébként nincs laká­som - a szüleimnél lakom —, és nincs műtermem: mú­zeumok műhelyeiben, bar- kácsműhejyekben dolgozom. És sokat utazom itthon is, külföldön is.- Ezek az élmények lel­tűnnek a műveiben?- Nem: az utazás nekem csak a pihenés, a fürdőkád langyos vízében való meg-, mórtózás. Az igazi téma az élet egésze; nem a nyers élettények csak, hanem a gondolkodás mitológiája; nemcsak a létr hanem a lét­tel, a hittel való küszködés is. — Lehet, hogy a lestő, aki iró lehetett volna, képregé­nyeket ir?- Pontosan: műveim va­lóságos képregények, ame­lyeket a tárlatlátogató ol­vas el - és persze, minden néző másként olvassa őket. G. T. Ha valakinek mersz szólni... Két fiatalkorú megerőszakolt t és kirabolt egy asszonyt Panoráma A szép nővér A svájci tévé érdekes játékot kezdett: ki kell ta­lálni, hogy a képen lát­ható színésznőnek mi a neve, s melyik filmben játszott apácát. Mivel a filmet Magyarországon is vetítették, hasonló céllal közöljük a fotót, s a VDN következő számában a művésznő nevét és a film címét. Jegyárak, szfárszínvonalon A múlt héten Liza Mi- nelli lépett fel a mérsékelt helyárairól ismert bécsi Stadthalleben. De sajnos o belépőjegyek is sztár­színvonalon voltak: egyen­ként átlag 300 schillingért, vagyis 1800 forintért árusí­tották. Janicsák és Anita „Beatjancsik vagyunk, de van még időnk és ötletünk is elég", - mondta Janicsák Ist­ván, a Z'Zi Labor énekes-ve­zetője. „Szépnek tartom-e magam? Hm. Nagyon-nagyon sok hibát találok magamon. Külsőleg, szávai, a szépség külső do­log .. . Például nagyon vastag a szám, a orrcsontom is. Nem tartom magam szépnek ... Ez­zel egyébként nem szoktam fog­lalkozni ..." - kezdi Sárközi Anita. Két idézet egy hosszabb be­szélgetésből. (Sárközi) Anita és a Z'Zi Labor együttes a héten Pécsett járt. Sajnos, nagyon kevesen látták a Nevelési Köz­pontban koncertjüket. Anita, aki megnyerte a nyári Inter- pop fesztivált, jelenleg a Z'Z'r Labor énekese, a kísérő együt­tes pedig:- Nem sok újat tudok jelen­leg mondani a bandáról - kezdte - Janicsák István. - Abbahagytuk egy ideig, jött ez a politikai robbanás, vagy minek nevezzem, így a kultúra összes ága a lejtőre került.- Gondolom, nem erre lo­god a szüneteltetést. . .- A közönség tartotta fenn a kultúrát, figyelmük másfelé terelődött, nem minden csa,- lódnak von pénze arra, hogy ötszázasért menjen együtt kon­certekre. Janicsák István egyébként zeneesztétikai egyetemi végzett­séggel, kazánfűtőként dolgo­zott a Z'Zi előtt. Aztán jött az ötlet, azóta átalakult az együttes is. Maga gyerekver­ses kötetet kíván kiadni, az együttes - továbbra is segítve Anitát, a szerintük Európa- szintű adottságokkal megáldott énekest -, Aratás után című új, lemezükön dolgozik.- Mi is aratás után-vagyunk, az ország is. Tarlón járkálunk, - magyarázza Janicsák. - Néhány várható cím az új ko­rongról; Rendőr van a járdán, Reformpuszi. Szóval folytatjuk. Arról énekelünk, ami van, vagy lehetett volna, vagy nincs. Melózunk. Közben megérkezik Anita, aki számomra, így közelebbről, smink nélkül, jóval fiatalabb- nak tűnik, mint a tévében, vagy o plakátokon. 11 évve.l fiata- ’labb, mint Janicsák, 24 sincs még.- A szövegekben, amit éne­kelsz, állandóan visszatér a magány szó . . .- Igen. Kétféle magány van. Személyes dolog is lehet. Egy­részt mindenkinek szüksége van a magányra, másrészt ez­alatt én átgondolom a dolgo­kat, rendezem soraimat, van egy másik magány: mikor senkis^m kopogtat be az aj­tón, vagy együtt élnek az em­berek, mégis magányosak, ez is egyfajta magány.- Férjnél vagy?- Nem.- Te vezeted a Popkorongot a tévében . . .- Igen, itt van egy félreér­tés - vág közbe Anita. - Én nem az a típus vagyok, aki mű­sorvezetőként szeretett volna valamikor később énekelni. Nekem nem derogál más együt­teseket ugyanúgy bejelenteni. Szellemi szabadfoglalkozású vagyok, és énekelni szeretnék, sokat. Bozsik László Az eset ne'm mindennapi: két fiatalkorú fiú április 22-én este Pécsett megerőszakolta és kirabolta a 31 éves S. B.-t. A nő feljelentését követően a tetteseket, a 15 éves K. l.-t és a 14 éves K. A.-t 24 órán be­lül letartóztatta a rendőrség. K. I., ez a vékony, nyurga fiatalember nagyon nehezen beszél, no nem azért, mintha különösebben megrendült len­ne, egyszerűen képtelen össze­függő mondatokat megfogal­mazni. A történet az ő elbe­széléséből és a nyomozó ki­egészítéséből áll. K. t.-nek, a bakócai nevelő- intézetből szökött gyereknek az agyában fogant az ötlet, s er­re „vevő" volt a ' haverja. A Korvin Ottó utcai játszótéren lófráltak, s összeakadtak a nő élettársával. A borgőzös állapotban levő férfi megkér­te a fiúkat, hogy ugorjának el a „Fetterbe", a közeli kocs­mába italért. De .meggondol­ta magát, s végülis velük tar­tott. A két srác a kapott száz forintból sört vett, ezt a kocs­ma előtt a visszajáró pénzzel együtt átadták, s elindultak együtt a Korvin Ottó utca fe­lé. A férfi azonban nem sok­kal később visszafordult, a fiúk pedio elballagtak a ját­szótérre. K. I. eqv házban la­kott a férfi élettársával, látás­ból ismerte, tudta, hoqv a nő most egy ideig egyedül lesz otthon. Javasolta “haverjának, csaljak iki, s erőszakolják meg. A gondolatot tett követte, bekopogtak a nő lakásába ­zihálva, mintha futottak volna -, s ijedt hangon közölték, hogy „a férjét agyonverték a homokbányában, s azonnal jöjjön". Az asszony pillanatok alatt felöltözött, s mindhárman elindultak. A bánya közelében K. I. hátulról elgáncsolta a nőt, leteperték, mindketten rá­ugrottak, mivel kiabált, befog­ták a száját. A sokkos álla­potba^ levő asszony — az ide­geivel amúgy sem volt min­den rendben, korábban há­romszor kísérelt meg öngyil­kosságot, kezelés alatt állt — mindent megtett, amit köve­teltek tőle, sőt az erőszakos közösülés után is. Miután a fiúk „végeztek dolgukkal”, K. I. a feltápászkodó nő hátához szorította mutatóujját - mint­ha pisztolyt szegezne rá, s üvöltve kényszerítette, hogy ad­jon /nekik ékszert, magneto­font, pénzt. Az asszonynál ter­mészetesen semmi nem volt. Mondta, hogy ékszere nincs, de a lakásból lehozza a pénzt és a magnót. A megrettent nőt a lépcsőház ajtajáig visszakísérték, s megvárták, amíg lehozza a magnót és 2000 forintot. Azzal búcsúztak, hogy „ha valakinek is mersz szólni, mindkettőtöket kicsinál­juk!", azaz *őt és az élettársát is. Ezzel elmentek . . . K. I. mosolyogva mesélt, több szót nagyon nehezen ejtett ki. Az egészből tulajdonképpen csak az foglalkoztatja, hogy hova kerül börtönbe. Ugyanis fél a homoszexuálisoktól. * R. N. Radio mellett, Elhűlve hallgatom a tu­dós orvosprofesszor fejtege­tését derék népünk egészsé­gi állapotát illetően. Emlé­keztet arra, hogy 1960-ban hazánkban az átlagéletkor 69 esztendő volt és. ez már egy megemelkedett szintet jelzett a korábbi évtizedek adataihoz képest. E fenti szép eredményt a hazai sojtó lelkes cikkei hozták összefüggésbe a hatvanas években valóban kezdődő életszínvonal-növekedés té­nyével. Csakhogy akkor még tisztább volt a városok, nagyobb települések leve­gője, a folyók vizei nagy­jából még mentesek voltak a talajvíz-szállította vegy­szerektől, akkor még az zatosan emelkedik hazánk­ban a szív- és érrendszeri betegek száma -, mellesleg a mortalitás listáján is ez vezet -, aztán a dagana­tos betegségek következ­nek, és növekszik a mój­hány- és italáru árának emelése semmit sem oldott meg, legföljebb annyit, hogy több pénz gyűlt fel az ál­lamkasszába, de az osztás­nál az egészségügy utoljá­ra maradt. Ez a módszer egy főre jutó cigaretta-, il­letve Olkoholfogyasztás is jóval alacsonyabb volt a mainál, az emberek még nem szoktak rá a rendes munkaidő utáni pluszmun­kára, (mert nem volt rá al­kalom persze . ..) és a gaz­dasági-politikai élet elké­pesztő mutatványait még nem éreztük testközelben, vagy nem akartuk észreven­ni. Vagyis - mondhatjuk(?) - nyugodtabban éltünk. Most tudják-e, mennyi az átlagéletkor hazánkban? Hatvanöt év. Férfiaknál. Nőknél 73. A fejlett orszá­gokban az átlagéletkor - a rádióban elhangzottak Szerint - 80 esztendő. Nem csökkent, hanem foko­Nitromint betegségek okozta elhalálo­zások száma is. Okok? Al­kohol, cigaretta, egészség­telen táplálkozás, helytelen életmód. Az országraszóló nagy egészségvédelmi akci­ók, amelyek évtizedeken át mindig fellángoltak hivatali mesterkedések révén, soha nem jutottak tovább a hangzatos nagy szavaknál. Az egészséghez pénz is kell, közpénz, állami pénz és okos szervezettség. A do­ismerős: gondoljunk csak a felemelt üzemanyagárakra, amelyekből útépítésre egy árva peták sem jutott, meghazudtolva a korábbi ígéretet. Az orvosprofesszor azt mondja, évtizedeken át nem sikerült annyit sem el­érni, hogy - csak egy pél­dát mondjon az ápolónők képesítését szakmunkának nyilvánítsák, és ezért hát­rányos helyzetbe kerültek el­sősorban a bérbesorolás­nál, vagy mondjuk - an­nakidején — már a tanácsi lakáskiutalásoknál is. A műsor foglalkozott - a ma már „örökzöld" témá­nak számító - gyógyszer­árak robbanásszerű feleme­léséről. Kit érint legjobban? Magyarországon a nyugdí­jasok száma körülbelül két és fél .millió. Elképzelhető, hogy ők a legnagyobb fo­gyasztói a gyógyszertárak­nak. Éppen ők, éppen ez a nagy tömeg, amelynek fele még négyezer forintos nyug­díjjal sem dicsekedhet. Ha egyszer egy ember komo­lyabban lebetegszik, élete végéig kuncsaftja lesz a gyógyszertárnak. Jómagam havi kétszáz-kétszázötven forintot köttök patikára, de én még jobb, ha hallgatok. Kedvenc patikámban gyak­ran találkozom olyan nyug­díjasokkal, akik előbb ösz- szeáll itta t já k a számlát és annak alapján döntik el, beváltják-e a recept felét, vagy éppen csak negyedét. Tavaly a kormányzati szervek bejelentették, hogy ez év január 1-jétől kivétel nélkül minden nyugdíjas ha­vi nyugdíját megemelik 360 forinttal, illetve még 100 forinttal áprilistól kezdődő­en. Nos, a száz forint el­maradt. Mondván, hogy az árak most már folyamatos növekedése tükrében a 100 forint egyenlő a semmivel. Ez igaz. De akkor az a megoldás, hoay ezt a szá­zast sem adják meg? Elké­pesztő, hogy mi megy eb­ben az ocszágban gazdasá­gi-pénzügyi berkekben... Lassan odajutunk, hogy ajánlhatjuk minden ma­gyar állampolgárnak: hord­jon zsebében egy doboz Nitromint tablettát, amelyből kettőt a nyelve alá tesz, ha elkapja a szívbaj és talán nem dobja fel a talpát, amíg a mentő megérke­zik ... ftjLX. vasamapi &.j,j.j.;!jM*x*>l*:*'>^ Rengeteg fari* és a magány sr » a** ” v*** *****"*.********** V******* ***"***********.** ***.*l*t*>******** *"***‘*"*‘*"*"*****"*****"***"*********"*"***"*****"*****"*" Anita Janicsák Istvánnal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents