Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-07 / 124. szám

Százhúsz éves a pécsi Nyomdászegylet Hagyományteremtő nyomdász- találkozó Pécsett Borsy Károly ünnepi meg emlékezését mondja 120 évvel ezelőtt történt. 1869. május 9-én, hogy a pécsi nyomdászok, műtársak, - akkoriban így szólították őket -, vasárnap tíz órára összejöttek ifjú Madarász Endre könyvnyomdájában, amely az Országút 5. (ma Rákóczi út 15.), szám alatt volt, ahol ma a Janus Pan­nonius Múzeum néprajzi osz­tálya működik és lelkes hangulatú gyűlésükön ki­mondották a Pécsi Nyom- dószegylet megalakítását. Ez az egylet, amely az első pécsi munkás szakegylet volt,. a fővárost követően, országosan is a legelső nyomdászegyletek között volt. Szomibaton délelőtt tíz órakor a pécsi nyugdíjas és dolgozó nyomdászok talál­koztak az SZMT székházának dísztermében, hogy megem­lékezzenek a Pécsi Nyom­dászegylet megalakulásáról.- A jövőt nem lehet épí­teni a múlt ismereteinek elemzése nélkül. Nem sza­bad, hogy feledésbe merül­jön, amit a nyomdász szak­ma mesterei megalkottak, mert alkotó munka ez a javából, hiszen ők nem bér­munkások, akik érzelem nélkül dolgoznak. A 120 éve élt nyomdászok emlékének felidézését, a jelen és a jö­vő nyomdászai számára te­gyük hagyománnyá - így köszöntötte a nyomdászokat dr. Caál Csaba, a Pannónia Innováció Rt. ügyvezető igaz­gatója. Majd felajánlotta, hogy a rendszeres nyomdász­találkozókhoz az Rt. klubot bocsát rendelkezésre, és anyagi támogatást is nyújt. Ezután a nyomdászdolgo­zók szakszervezetének kép­viseletében Gombkötő Sán­dor, a Gutenberg Szakszer­vezeti Szövetség központi küldötte, üdvözölte a nyom­dászokat, majd a 72 éves Borsy Károly, aki 40 évet töltött a nyomdász szakmá­ban, megemlékezett a Pécsi Nyomdászegylet 120 évéről:- A pécsi nyomdászok egylete alapítóinak hamva­it, a pécsi föld fogadta ma­gába, ám 120 év távlatából is értékeljük nagyszerű tettei­ket, és tisztelettel adózunk a mai pécsi nyomdászok nagy­szerű elődei emlékeinek - mondotta. Az ünnepély után a nyom­dászok a Pécsi Janus Panno­nius Múzeum falán elhelye­zett emléktáblát avatták fel. M. Gy. Romai kori leletek Lussoniumnak hívták azt a római erődítményt, amely a mai Paks-Dunakömlőd határá­ban épült Pannónia provincia védelmére. Az újkorból az első híradás Marsigli, olasz hadmérnök, 17. századi térké­péről való, majd Wosinszky Mór régész, a szekszárdi mú­zeum alapítója azonosította a települést a római Lussonium- mal. A mai Bottyánsánc, észa­ki végén 1969-ben kezdték meg az ásatásokat, és 1972-ben megtalálták a római erőd el­ső nyomait. Ez volt az előzménye annak a nemes kezdeményezésnek, ■pHaamBBeeMMeenm amely tavaly az erőd újabb részletét tárta fel, és az innen származó cserepek, fegyverek, edények, ékszerek, egy részét kiállításon mutatja be. A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Tanárképző Karának hallgatói az ókortör­téneti és régészeti szeminári­um keretében, tavaly folytatták az ásatásokat. A munkálatokat Paks város tanácsa anyagiak­kal támogatja. A hallgatók nemcsak a terepmunkát vállal­ták, hanem a feldolgozást is, a történelem szakos hallgatók mellett biológusok is bekap­csolódtak a munkába az állat­csontok felmérésével, értékelé­sével. Ennek a szakmailag és oktatási szempontból egyaránt fontos munkának az első ösz- szegzése az a kiállítás, amit most nyitottak meg a tanár­képző klubjában, Dr. Soproni Sándor, régész méltatta a vállalkozás tudományos jelen­tőségét és a paksi tanács anyagi segítségét - a megnyi­tóra eljött Vadász Pál, a mű­velődési osztály vezetője is. A kiállítás három hétig lesz nyitva az egyetemen, majd — némi átalakítás után -, város­történeti kiállítás részeként Paksra költözik. G. T. Csapda „Hogy törne ki a lába!" Akár dramatizálhatnánk is: megy a természetbe bolondult ember, az utat kísérő fák zöld falai között, elmélázva tekin­get az égre, a szél kergette felhőkre, zsongító illatokkal tölti meg tüdejét a tavasz, ko­rai erdei virágokért hajolgat le a törzsek közötti tisztáso­kon, aranymálinkó bugyboré­koló haragja csalja a tekinte­tét a magasan ringó ágak fe­lé - és egyszerre: csatt! ! ! Emberünk csapdával a lá­bán ugra-bugrál, fájdalomtól eltorzult arccal. Ha tud ug­rálni - mert Gondos Gyula, megyei fővadász azt mondja, fejét csóválva a szerkezet lát­tán: egy ilyen csapda, rend­kívül súlyos sérüléseket tud okozni . . . De ne dramatizáljunk! A csapda tényleg ott volt a fák között, mégpedig egy, a kirán­dulók által fölöttébb kedvelt, sűrűn járt területen, az Éger­völgyben. Szerencséjére nem lépett bele, idejekorán észre- véve a szerkezetet az a höl9y. aki révén végül is a megyei fővadász asztalára ke­rült a szarvasok, őzek fogásá­ra kitett csapda. Tudják, amilyen a filmeken szokott lenni: két, pecekkel vízszintesen rögzíthető, csaknem félkör alakú, fogakkal ellátott vasdarab, ami kis mozdításra Bajai kül- kapcsolatok, társadalmi alapon... j A jugoszláviai Zombor- ; ral, az olasz Jesi-vel, az NSZK-beli Waiblingennel ! és Hódmezővásárhellyel van eddig testvérvárosi ' kapcsolata Bajának. Mint j annyi minden másban, itt is változások történtek j 'a demokratizálódási folya- l matok eredményeképpen. ; Ugyanis önálló jogi sze­mélyiségként megalakult a Bajai Testvérvárosi Egyesület, amely társadal­mi alapokon irányítja a városi külkapcsolatokat. Túl a szervezési felada­tokon, május első napjai­ban már vizsgázott az egyesület, hiszen Waiblin- genből 104 tagú küldött­ség érkezett Bajára, s kö­zülük 48-an családoknál laktak egy héten keresztül. A látogatás után újra a dolgos hétköznapok követ­keznek, méghozzá tervek­kel, elképzelésekkel gaz- dagori. Mint Papp Zoltán" ügyvezető elnök elmond­ta, évente szeretnének minden májusban (össz)- testvérvárosi — találkozót megrendezni a Bajális rendezvényével egyidőben. A Petőfi-szigeten parkot fognak kialakítani, ahová az adott országokra jel­lemző virágokat, fákat és parkbútorokat helyeznek el. A Bajai Testvérvárosi Egyesület legfontosabb feladatának a családok közötti kapcsolatok kiala­kítását tartja. Ehhez sze­retnék a most még o ta­nács tulajdonában lévő, (Baranya megyei) Kárá­szon üzemelő üdülő átvé­telét, ahol akár egész éven át kölcsönös üdül­tetést szervezhet(né)nek. Szorosan idetartozik egy autóbusz vásárlása, amely utazások-utaztatások tech­nikai feltételét jelenti egy­ben. Ami pedig a helyi lehetőségeket illeti: kere­sik az állandó egyesületi székház helyszínét, itt mű­ködne rendszeres klubélet- könyvtárral, f.onotékával. Egyben megoldhatnák a nyelvi oktatást, valamint hagyományteremtő céllal a nemzetközi bálok is itt lennének. Mindezekhez a nemes célokhoz megkez­dődött a tagság szerve­zése, érdekességképpen ide - más-más díjtétellel — várják az állampolgá­rok, intézmények és gaz­dálkodó egységek kollek­tíváinak jelentkezését . . . Kovács Zoltán Á nemzetközi jog tiltja a felség­jelvényekkel való visszaélést Az Araráttól a hármas halomig Mennyire szuverén egy állam címerének megválasztösában? A világ államai közül me­lyiknek változott legtöbbször a címere? — erről a kérdésről tudomásunk szerint még nem készült felmérés. De ha lenne ilyen, Magyarország aligha­nem igen előkelő helyen sze­repelne a listán. Korábbra nem is tekintve, csak 1848 elejétől napjainkig mintegy másfél tucatszor módosult, vál­tozott át, vagy vissza a ma­gyar állam címere. Minden jel arra utal, hogy újabb cíimerváltás előtt állunk: a készülő új alkotmány szá­mára az államcímerünkkel fog­lalkozó szakértő testület újra az 1915-ben, törvényben meg­határozott és leírt ősi kiscímert javasolta állami felségjelvény­nek vagy koronás, vagy koro­nádon, úgynevezett Kossuth- círner formában. Vannak ér­vek és ellenérvek mindkettő mellett és ellen. A Kossuth- címer hívei anakronisztikusnak minősítik a koronás felségjel- vényt egy köztársaság számá­ra, s arra hivatkozhatnak, hogy valahányszor köztársasá­gi államforma volt nálunk - 1849-ben, 1918—1919-ben és .1946-tól — elődeink következe­tesen elhagyták a monarchiá­ra utaló elemet a címerből. A másik oldal viszont azzal ér­vel, hogy a korona évszázadok óta a magyar államiság jelké­pe, s nem pedig a királysá­gé. Ehhez még hozzátehetjük, hogy nem mutatkozik szigorú következetesség a világ álla­mai címerkatalógusában ab­ban a tekintetben, hogy a királyság mindig koronás cí­merrel bír, a köztársaság pe­dig óvakodik ettől az elemtől. Példaként említhetnénk Kana­dát és Ausztráliát: mindkettő a Brit Nemzetközösség tagja, s így mindenkori államfőjük Nagy-Britannia uralkodója, ám Kanada címerében van, Ausztráliáéban nincs korona. A különleges státusú Nyugat- Berlín, noha nem monarchia, mégis koronás elemet használ címerében, s ugyanígy Európa legősibb köztársasága, San Marino. , De vajon mennyire szuverén egy ország címere megválasz­tásában, megváltoztatásá­ban, Beleszólhat-e más állam abba, hogy Magyaror­szág milyen címert használ? Okozhatnak-e nemzetközi bo. nyodalmakat azok a több év­százados hagyományú, s a köztudatban máig élő címer­is, szinte szétszedhetetlenül csapódik egymáshoz, rendkívül erős rugóktól hajtva. Jaj annak, aki belelép [ Nem­csak az emberek miatt mon­dom. A csapdába került őzek, szarvasok, vaddisznók, más erdei állatok is kínok kínjával pusztulnak el, mert aki ezeket a rabsic-szerszámokat lerak­ja, az rendszerint nem járja végig naponta „vadászterüle- tét", hogy ellenőrizze, jó-e a fogás. A rabsickodás - magyarán: orvvadászat -, amúgy is terje­dőben. Magam részéről meg­kockáztatom: nem annyira a húsárak emelkedése, hanem a társadalmi morál süllyedése mi­att. Ez az eset azonban külön figyelmet érdemel: éppen a lerakás helye okán. Mintha tu­lajdonosa fütyült volna arra, hogy erre sokat járnak embe­rek (is). Nem vagyok ugyan híve a szemet-szemért elvnek, de jól ideigazíthatónak vélem az is­mert mondást: „Hogy törne ki a lóba!" Ha már nem esett a saját csapdájába. M. A. értelmezések, melyek szerint a címer jobb oldalán a négy ezüst pólya a Dunát, a Ti­szát, a Drávát és a Szávát jel­képezi, míg a bal oldalon a hármas halom a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát? Annak idején, amikor Szov- jet-örményorszóg megalakult, címerébe állította az örmé­nyek szent hegyét, az Arará- tot, amely Örményországból csak látszik, de Törökország területén található. A híres tör­ténet szerint Törökország -moszkvai nagykövete révén til­takozott az akkori szovjet kül­ügyminiszternél, Csicserinnél, aki igen szellemesen válaszolt: Csodálkozik, hogy éppen Tö­rökország kifogásolja ezt, amelyről tudvalevő, hogy olyan objektumot szerepeltet zászla­ján, amely nem található or­szága területén, csak onnan látszik. Tudniillik a félhold. Ezt a történetet azonban aligha hitelesíthető anekdotá­nak minősítette dr. Herczeg Géza, a JPTE nemzetközi jogi tanszékének professzora, akitől a felvetett kérdésekre eligazí­tást kértünk. Kifejtette, hogy a területi igény gyanúját nem le­het a régi címer hagyomá­nyos értelmezésére alapítani, mert az teljesen tudományta­lan: a cimerpajzs jobb olda­lán látható négy ezüst pólya a másik négy vörös mellett nem folyókat jelképeznek, ha­nem az Árpád-ház családi cí­merének elemei, a hármas halom sem hegyekre utal, hi­szen eredetileg görög ómega betűt formázó kereszttartó volt. A'lapelv, hoqy az állami szu­verenitásnak általános korlátja a másik állam szuverenitása. A címerválasztás elvileg akkor okorhat nemzetközi bonyodal­makat, ha egy állam olvan címert választ, vagy címerében olyan elemet szerepeltet, ame­lyet más állam a sajátjának tekint. Gvakorlatilan azonban ilvenre nem volt példa még. A nemzetközi ioa annyiban foglalkozik állami felséqjélvé- nveVkel, hogy tiszteletben tar­tásukat biztosiba. Más állam felségjelvényeinek meqgyalázá- sa, megrongálása, meqsemmi- sítése ellenséqes. illetve ba­rátságtalan cselekedetnek mi­nősül. amiért erkölcsi elégté­telt lehet kérni, követelni. A hodiioa tiltia az ellenfél zász­lóiéval, jelvényeivel való visz- szaélést, éooúav. mint o vé­dettnek nyilvánított jelekkel, a vörös kereszttel, a vörös fél­holddal és az ENSZ zászlajá­val való visszaélést. A címer és a zászló változásáról a többi állam úgy szerez tudo­mást, hogy a diplomáciai kép­viselet épületén az új felség- jelvényeket helyezik el. Szo­kás, de nem szokásjog, hogy az állam jegyzékben is tájé­koztatja a többi államot fel­ségjelvényeinek megváltozásá­ról. Dunai Imre vascirnapi 5 Svií&vSSKSvxSi'Siw Egyetemi kiállításból — várostörténeti bemutató

Next

/
Thumbnails
Contents