Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-06 / 123. szám
Két város, két kultúra A kiállitáscserck sorál ox elmúlt év őszén Zlatko Prica pécsi bemutatkozása nyitotta meg Zsolnay-kiállítás Zágrábban A művészeti együttműködés előbbre jár, mint a gazdasági Szép zöld színű eozinvóza néz ránk a plakátról a zágrábi utcákon: a pécsi Zsolnay gyár termékeiből rendezett kiállítást a Janus Pannonius Múzem, az anyag a gyár történetének mintegy hetven évét mutatja be. Ahogyan a pécsi Zsolnay-kiállítás is a leglátogatottabb múzeumok közé tartozik, úgy vonzott igen sok érdeklődőt már a megnyitó is Zágrábban a múlt hét közepén a a város Gradec nevű galériájában. Zágráb és Pécs ilyen értelmű együttműködése két évre nyúlik vissza, de persze, a gyökerek ennél sokkal régebbiek. Hiszen Zlatko Prica, ma Horvátországban élő festő Pécsett született, és egy itteni látogatása alkalmával merült fel az ötlet a két múzeum között kiállítások cseréjére. Ennek jegyében mutatkozott be Prica képeivel a pécsi közönségnek, majd megszületett A horvát írásbeliség kialakulása című tárlat, amely Pécs utón Budapestet is megjárta, majd a JPM Vasarely-anyagából nagy sikerű kiállításra került sor a Gradecben, most pedig a Zsolnayból. Hogy a művészeti jelentőségén túl politikai fontosságot is tulajdonítottak ennek az erősödő kapcsolatnak az illetékesek, mutatja: a belgrádi magyar nagykövet nyitotta meg a Zsolnay-bemuta- tót a zágrábi polgármester és a horvát parlament a lel- nőkének jelenlétében. A pécsi közéletet Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács általános elnökhelyettese, dr. Újvári lenő múzeumigazgató és Bosnyák lános, a Zsolnay gyár igazgatójának szentélye képviselte. Az ilyenkor szokásos udvariassági formulákat - amelyeknek természetesen megvon a maguk diplomáciai jelentősége - konkrét tervek kidolgozása és javaslatok előterjesztése is követte. így a megnyitó másnapján megbeszélés kezdődött Ante Soriénál, az MGC I igazgatójánál. (Az MGC három nagy kiállító objektumból álló szervezet, amely igen sak hazai és külföldi I klasszikus és élő művész al- I kotásainak ad otthont ál- I landóan vagy ideiglenesen, I és ide tartozik a híres Mi- mara-gyűjtemény Is: Ante I Topic Mimara művészettörténész-műkereskedő magán- gyűjteménye, amely ma már o horvát állam tulajdona — mintegy 3700 műtárgy a kopt művészet alkotásaitól az impresszionistákig bezárólag. Ante Soric üzletembernek vallja magát, és „üzletei" láthatólag jól is működnek. Most éppen nyugatnémet tőkével kétszintes parkolóházat készül építeni az egyik múzeum épülete alá.) A Zsolnay-kiállítás június 4-ig lesz nyitva Zágrábban, aztán továbbmegy Krk szigetére és Dubrovnikba, s lehet, hogy Sarajevoba is. Az Alpok-Adria eszme jegyében Triesztben a részt vevő országok életmódkiállítást rendeznek, erre.a pécsi múzeum a Zsolnay család helyreállított szobáját ajánlotta fel - a részletek tisztázása még hátravan. A szakmai együttműködés jó példájaként egyébként a Zsolnay-kiálli- tásról a két múzeum közösen adott ki katalógust: a pécsiek megírták a tanulmányokat, elkészítették a fényképeket, a nyomdai munkálatokat a zágrábiak vállalták. A pécsi vezetőket fogadta Tomislav Djordjevic, a horvát szábor (parlament) a Iel - nöke is. Elmondta, hogy a kulturális kapcsolatok előbbre tartanak a gazdasági kapcsolatoknál, holott ez utóbbi mindkét ország érdeke lenne. Sajnálkozott, hogy nem sikerült megoldani: a kiállítással egyidőben árusítsák a Zsolnay gyár termékeit Zágrábban, de már folynak a tárgyalások egy külkereskedelmi cég közvetítésével. Takács Gyula tanácselnökhelyettes megerősítve egyik üdvözlő beszédében elhangzott szemléletes képet — hogy tudniillik Pécs kopu lehet Zágráb számára a magyar- országi kapcsolatok erősítéséhez —, az együttműködés - újabb lehetőségeit említette fel a két kultúra közös alapjaira építve, művészeti értékeink cseréjére és az ott élő magyarok, az itt élő horvá- tok hétköznapi kultúrájára támaszkodva. Mindebbe a nemzetiségi iskolák segítése és amatőr művészeti csoportok cseréje is belefér. Új lendületet adhat majd a kapcsolatoknak a pécsi jugoszláv és a zágrábi magyar •konzulátus tervezett megnyitása. Takács Gyula pécsi látogatásra is meghívta Tomislav Djordjeviéet. A legközelebbi közös kiállítás Dobrovics Péter pécsi rajztanár, később jeles belgrádi festő tárlata lesz Zágrábban és Pécsett. G. T. Csapiár Vilmos s T űzkeresztség A Konsum Rt« és a Drog A kultúra mecénásait paragrafusok kessegetík Sorskép egy önfinanszírozó színházi produkcióról — Kazettából legalább harmincezer elfogyna Mányi észrevette, hogy az autóbuszból egy lányarc őt nézi. Félrefordult, ellenőrizte a visszapillantó tükörben a mögötte jövő forgalmat, aztán visszakapta a tekintetét a buszra. A lány kitartóan bámulta. Mi van ezzel? Talán valami nyomorék. A busz hátsó szélvédőjén át a lány vállig látszott. Nyomorék, túl alacsony. Az orca szép, annál gyanúsabb. A testi hibásak néha gyönyörű arccal születnek. Mányi megint belenézett a visszapillantó tükörbe, hátha mögötte jön az a valaki, akit a lány figyel. De nem. Már mosolygott is rá. Te, ez a lány át akar szállni a kocsidba, mondta magának Mányi. A megállónál besorolt a busz mögé- Erre a lány átfurakodott az útjában állók között, s leszállt. Mányi kipattintotta az ajtót. Nem volt a lány nyomorék, viszont ijesztően fiatalnak tűnt. Csak nehogy kiderüljön, hogy még tizennégy éves sincs! Nem, az nem lehet. Te állandóan rémisztgeted magad, mondta magának Mányi. De hát az én negyven évemhez képest! Na és! Azt se tudod még, mit akar. Ideje lenne már merned élni! — Na és most hová? — Ott ült a lány mellette félig takaróban combokkal, rövid szoknyában. — Nem tudom, ezt döntsd el te! Ilyen nincs! Ilyen nincs! De van. Ez tegez is rögtön! Minek néz engem? Biztos, hogy nem a kopott tragacsomon akadt meg a szeme. És micsoda szemek! Von ez huszonkettő is. Annyi nincs. Egyszerűen nem tudom, hova tegyem. Mányi tavasszal megszerzett egy üzlethelyiséget, egy volt trafikot, amelyben hamburger sütödét nyitott. Szerencséje volt, a városnak épp egy olyan pontján sütötte a hamburgert, ahol mindenki eljárt. Egyszerűen mindenki, aki a belvárosba jött vásárolni. Addig szolid pincér volt, kis megtakarított pénzzel. Maga se értette, dőlni kezdett hozzá a pénz. Csak akkor jött rá, micsoda főnyeremény a hely. Pór hete kitelepült. A sütödével szemben a járdaszélen elkezdett hamburgert termelni egy csinos faházikóban is. Most aztán már tényleg mindenki nála zabáit, akár jobbra nézett, akár balro. De hát mit tud erről a lány? Te, ez egy fanatikus, magyarázta magának Mányi, kipróbálod, elviszed abba a szállodába, amit az a vendéglős említett, hogy ott szoktak minden ilyesmit elintézni. Micsoda? Én elviszem? Kiszáguldottak a városból, a lány egy szót se szólt, csak nézelődött, teljesen rábízta magát Mányira, Hol szétnyitotta a combját, hol összezárta. Te, nehogy a portán derüljön ki, hogy még tizennégy sincs, figyelmeztette magát Mányi, mikor megálltak a szállodánál,- Legalább azt áruld el, hány éves vagy, és hogy hívnak!- Tizenhét múltam. Hívjál Pipinek.- Miért?- Azt szeretem a legjobban, ha így hívnak.- Tizenhét? Úristen! Úristen, te ezzel a csajjal lefeküdtél! Na és? Szűz az nem volt. Pipi Mányi mellett feküdt csukott szemmel, szinte boldogan. Minden jó volt neki, fenekét Mányi oldalának nyomta. Mi lesz most a feleségeddel, marcangolta magát Mányi. Mi lenne? És a gyerekek? Köszönöm, jól vannak. Boldogok, hogy semmire nem mondom nekik azt, hogy nincs pénz. Te, ez így megy? így. Beindul, aztán megy minden. Hol volt nekem csóró koromban ilyen tüneményes csajom! Ilyen popsival, ilyen mellekkel, csinos pofával! Mányi megtapogatta az inge zsebeit. Az egyik duzzadt az ezresektől, a másikban volt a cigaretta. Rágyújtott. Ez így fog menni? Ijesztő. Miért, nem ez a jó? Es mi vár még rám! Nincs mese, átestél a tűzkeresztségen. Ősbemutató volt, a maga nemében rendhagyó, tavaly november végén a pécsi Ifjúsági Házban a Papp Zoltán—Móra- vetz Levente pécsi szerzőpáros Drog című bűnügyi musicaljének premierje. A rendhagyó jelző helyett mondhatnánk azt is, hogy unikum: ismereteink szerint ebben a műfajban nem volt még Pécsett ősbemutató, pécsi szerzőké pedig országosan sem, s az is példa nélkül álló, hogy egy gazdasági cég finanszírozott és menedzselt volna itt a Dél-Dunántúlon egy színházi produkciót, mint ahogy a Drog esetében a Kon- zum Rt. teszi. Különlegessége ellenére a Drogról a bemutotó óta kevés hír szólt, bár játszották a pécsi Ifjúsági Ház mellett decemberben Hódmezővásárhelyen, a pécsi előadások viszont már a Helyőrségi Klubban folytatódtak több, mint egy hónapos szünet után.- Beváltotta-e a reményeket a produkció? - kérdeztük Mo- ravetz Leventétől, aki szerzője is, főszereplője is a Drognak. — Még nem. Nehéz egy olyan darab sorsa, apnelyet nem igazán színházi körülmények között játszanak. Haknit sejtenek mögötte, pedig nem az. Nem könnyű elfogadtatni, hogy tíz ember összeállt újfajta színházat játszani, közönséget szórakoztatni, szigorúan önfenntartó alapon, s hogy attól az még lehet életképes. A közönség egyébként szereti a darabot, s érdekes módon nemcsak a fiatalok, akiknek elsősorban szántuk. A gondok abból adódnak, hogy nem tudjuk folyamatosan játszani, problematikus a menedzselés, nem lehetett elég rugalmas a reklámja. Ezt részint magunknak kell végeznünk. Az eredeti elképzelés teljesüléséhez, hogy kazetta- vagy lemezfelvétel is készüljön a darabból, országos siker kell, be kellene törnünk Festre is. Az egyik előadásról az MTV Körzeti Stúdiója felvételeket készített, s ez**februór 20-án és 27-én képernyőre került. A legközelebbi pécsi délutáni előadásunkra minden jegy elkelt. Székesfehérvári és dombóvári előadásokról is folytak tárgyalások. Siófokról is kértek egy előadást, s talán lesz előadássorozat belőle a nyáron a Balaton mentén.- A mecénás szerepköréi a Konzum Rt. tölti be. Az első ilyen vállalkozás. Vajon megérte-e? - erről faggattuk Weber György üzletigazgatót, aki a legtöbbet bábáskodott a Drog bemutatójáért!- Eredeti szándék szerint a kazetta forgalmazására vállalkoztunk, később azonban az a megfontolás játszott szerepet a döntésünkben, hogy a gazdaságnak igenis támogatni kell a kultúrát. Rá kellett jönnünk, hogy ez nemcsak a szándékon múlik: nincsenek meg hozzá még a csatornák. Amikor engedélyt kértünk a Művelődési Minisztériumtól, hogy geszto- lai lehessünk a Drognak, ezt eoy régi jogszabályra hivatkoz- .va megtagadták: rendező szerv nem lehet gazdasági szervezet egy ősbemutatónál. így lépett ebbe a szerepkörbe az Ifjúsági Ház, amelynek van ilyen jogosítványa, noha a háttérből a pénzügyi menedzselést továbbra is a Konzum végezte.- Januártól a hétfői estékre, amelyek a színházi szünnap miatt egyedül alkalmasak a darabban fellépő színészek számára - az Ifjúsági Ház más programsorozatot tervezett. A Helyőrségi Klub lépett a helyébe, szívesen vállalva a pécsi előadásokat. Csak a bemutató előkészítésére 300 000 forintot fordítottunk, üzleti sikerre egyébként nem számítottunk a pécsi előadásokból, üzleti siker az lenne, ha a darab sikere nyomán kazettára kerülne a Drog, s abból legalább 30 000 darabot tudnánk eladni. Akkor érdemes lenne megfontolni, hogy hasonló vállalkozásojtba fogjunk, s erre szakember menedzsert alkalmazzunk. De ha nem is lesz üzleti siker számunkra a Drog, akkor is a kultúra mecénásai kívánunk maradni, ám csak támogatások révén, s nem vállalkozóként. D. I. KISS BENEDEK Vérednek volt igaza Ajándék ez az ősz, ezek a birsalma-sárga éjszakák, ajándék szemed rebbenése is, ha megfodrozza a világ mind északibbra forduló szele, mert úgy vagyunk már, mint akik nem sokat várnak, tenyerünk teli mégis mindújra simogatással, dióval. Álmodó vérednek volt igaza, mikor tisztulván, tavaszunk betetöztén , azt súgta: kezdjünk bátran a nyárba, s miattad, éretted, most, lám, az őszt is megszeretem. Oláh János: : A lordok háza Hosszú kórházi szobafogság, lábadozás után nagyobb boldogság a szemerkélő, hóporos, városi füsttől szürke télközépi napfénybe kilépni, mintha egészségben, gazdagon, unott egykedvűséggel baktatnál végig valamely délvidéki, mondjuk kanári- szigeteki, szállodasor virágillatos sétányán. Meglehetősen keveseknek adatik meg elszegényedett városunkban az efféle kiváltságokba belekóstolni, hát még beleunni, de hadd dicsekszem vele, azért előfordul, minél szegényebbek vagyunk, annál gyakrabban, némelyekkel. Azokban az években, amikor a lordok háza a fénykorát élte, a város éppenséggel ilyen lábadozó, s csaknem végzetes balesetet követő hosz- szú ápolásból alighogy, s csupán időlegesen szabadult, az életet ezért meggondolatlanul, elvetemült mohósággal habzsoló pácienshez hasonlított. A legkisebb javulásnak is úgy tudott örülni, mintha fogalma se volna róla, amit pedig nagyon is jól tudott, ámbár nem akart tudni: gyógyulása csak látszat. Ki merné az ilyen betegnek szemébe mondani az igazságot, ki venné a lelkére, hogy elrontsa a kedvét? Mert a kedve az jó, túltesz a legélvetegebb öreg urakén, a bevonulás előtt dorbézoló újoncokén. Az élet, mondja, az élet, és tele szájjal habzsolja az üzleti becsületre nagyot köpő utcai hurkaárusok macskahússal töltött portékáját, issza az ez idő tájt mindenütt vízből, cukorból kotyvasztott, falmellékinek becézett olcsó borokat, hajszolja az alkalmi szerelmet... Varasdi most érkezett a városba. Csak ámult-bámult, a fejét forgatta egész délelőtt, s úgy érezte, semed- dig se jutott az ismerkedésben. Déltájban az éhség a lordok háza mocskos üvegű csapóajtaja elé terelte. A kitett étlapról tájékozódott. Zsebében gondosan előszámlálta a pénzt, csak amikor ilyenformán megbizonyosodott róla, nem marad szégyenben, ki tudja majd fizetni a rendelést akkor merte átlépni a küszöböt. Az óriási teremben teljes volt a zűrzavar. Leginkább az ételosztó pult legelejére helyezett kenyereskosár fölött állt a bál. Karvalygörbe, kormos-fekete utcaseprő kezek lakkozott körmű hölgykacsókkal kaptak össze, puha, tintafoltos iskolás gyerek kezek reszketeg nyugdíjas kezeket löktek félre, és viszont. A város csaknem minden rétege itt tolongott még akkoriban, egészen kevesen tudták csak kivonni magukat hatalmuk, gazdagságuk révén a társadalmi elosztásnak eme cseppet sem kényelmes, de talán éppen ezért felettébb igazságosnak tetsző rendszeréből. Aki azonban, átitatódva a sűrűn gomolygó emberszaggal, ételkipárol- gással, feloldódott az ilyenkor dél - időtájt mindig tetőponton álló tolongásb1 hon éré kellett hosszrafogadod ráfogni. Tálca» rencsés* fölszerel állt az tetsző ( dületlefl pereltek élemede pies gV tók kife zónapör Az ev‘ a zsúfo| ned, m1 ban vei vei vég evés él’ jobb te A vend1 nem tő1 léstelen orrát tú hogy K szét f^ hozzáta1 Varas
