Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-06 / 123. szám
e Dunántúlt napló 1989. május 6-, szombat ímtiamfáság o gazdálkodómra Szilvási falukép Házvásárlók Szilváson fi Cipóiläle idejét éljük Társadalomalkotó erő X a kisközösség Nem szükséges az árvalányhajas kalap a nemzethez tartozáshoz Beszélgetés ár. Csepeli György szociálpszichológussal A bűz a nyomunkba mint hívatlan kísérő szegődik, és betöltve a kocsit, mojdnem a falu határáig velünk tart. A szalántoi tsz sertéstelepe szikkasztógödrének szagát érezték, mondja Farkas Károly szilvási gazda, akinek portájára nemsökköl később betérünk. Erre a házra is alkudtak már pécsiek, pedig nem eladó. Itt a város szomszédságában lévő Szilváson, - Sza- lánta egyik társközségében -, oz utóbbi években sokan keresnek eladó épületet. A város közelsége, az olcsó ár, a gazdálkodásra kínálkozó melléképületek és nagy kert, egyeseket lehetőségként, másokat kényszerként vonzott. Farkas Kórolyék még az előbbiek közé tartoznak. Tizenöt évvel ezelőtt az uránbányát váltotta fel a magángazdálkodással. Most dohányt termel. Számolgat, és elégedetlenkedik. Egy mázsát tízezer forintért vesznek át. Szerinte 18-20 000 forint között lenne az az átvételi összeg, amelyben nemcsak a munkabére, hanem a műtrágya, a vegyszer, a fólia és a munkaeszköz költsége is benne lenne. Mindezt nem azért mondja, mert megbánta egykori döntését, hogy falura költözik, hanem mert annak idején mást remélt és most is tart a jövőtől. Aggasztja, hogy itt, ahol nem is oly rég, még száz szarvasmarhát számoltak, két- háröm fejőstehén akad, ihatatlan ez ivóvizük, s bár a közeli Basta most kapja a vezetékes vizet úgy tudják, hogy a költ-' ségek miatt nekik ez elérhetetlen. Nyugtalanítja, hogy a hírek szerint Szilváson át akarják vezetni azt az ipari utat, amely a garéi veszélyes hulladéktárolóhoz vezet. Az is hozzá tartozik az életükhöz, hogy az egyetlen telefon, amely a kapcsolatot, a segítséget jelentheti, a boltban van, s nem mindig elérhető. A bolt okozta talán a legnagyobb csalódást Schrempl Adótanénak is, ciki tavaly februárban költözött családjával Szilvásra. Szokatlan volt neki, hogy a kenyeret elő kell jegyeztetni, hogy tápért Szaián- tára, Pécsre .kell járni. A pécsi, Egri Gyula utcai, 3,5 szobás összkomfortot cserélték fel a háromszobás, konyhás, nyári konyhás, présházas, kertes családi házra. Négyszázezer forintért vették, kimondottan azzal a szándékkal, hogy amit csak lehet, megtermeljenek, mert a kényelmet és a „mindent o boltból, piacról" életet, nem tudták tovább tartani. Schrempféknek öt gyermekük van, közülük egy már férjnél. A két nagyobb dolgozik, egy kÖ7ép;skolába készül, a legkisebb pedig még általános iskolás Szalántán. A szülők Pécsre járnak. A férj a MÉH- nél, a feleség a Pannon Volánnál dolgozik. A két fizetésre nagy szükségük van, és a feleség szerint, ezt kiegészítve a megtermelt zöldségfélékkel, baromfival, sertéssel, könnyebben élnék. Már tavaly is vágtak disznót - igaz, akkor még úgy vették -, de 200 csirkét már eleve azért vásároltak, hogy legyen mihez nyúlni. Idén is ugyanennyit tartanak, disznót hizlalnak és a 800 négyRégi ház Szilváson srögölriyi kertben már fóliasátruk is van. A legnagyobb gondjuk, hogy élőbb-utóbb rendbe kell tenni a házat. Az egyik szoba mennyezete tavaly már q fejükre hullott, látszik, hogy saját kezűleg hozták helyre. Talán akad majd hozzá önkéntes, jószándékú és hozzáértő segítség is, mert Schrempf- né szerint, azért itt mások az emberek, könnyebben szót értenek egymással, jobban törődnek a másikkal. Annak ellenére ez a véleménye, hogy egy kutyájukat nemrég úgy mérgezték meg, hogy valamit bedobtak az udvarra, amit a kutya megevett. Azóta, ha itt a kisunoka, mielőtt kiengedné szabadon hancúrozni, előtte körbejárjo az udvart. . . Talán a legfiatalabb betelepülő Szilvásra a Gyurász házaspár. Lehet, hogy- „szakmai ártalom", lehet, hogy „csak” igényesség, de ami-most legjobban bántja a Bőrklinikán dolgozó 23 éves ápolónőt, az a rendezetlenség, a község központjában és az ő házuk közelében lévő szeméttelep. A csaknem a falu végén lévő házuk elé három irányból fut össze a csapadékvíz, keveredve a mosógépekből itt-ott az udvarra engedett lúgos vízzel. Az úttól - ahol a víz megáll -, két-hórom méterre, igaz magasabban, de ott a kútjuk, Gyurászék 1987 augusztusában házasodtak össze és abban az évben vették meg 300 000 forintért a két kezük munkája nyomán most megújuló kis családi házat. Hétvégeken idejárnak a férj szülei - a feleségé már nem élnek -, és az 506-os Szakmunkásképző Iskolában dolgozó férj barátai, munkatársai segítenek. Ahogy együtt járjuk oz 1490 négyzetméternyi, részben még gondozatlan területet, amely a házhoz tartozik, a fiatalasz- szony szemlátomást elkeseredik. Hiába bizonygatjuk neki, hogy igazán tiszteletreméltó, hogy volt és van energiájuk e ház egy részének teljes újjáépítéséhez, a saját kezű betonozáshoz, csempézéshez, az előttük ólló fűtésszereléshez, vakoláshoz, szőnyegpadlózáshoz, kibuggyan belőle,, hogy nem tudja, meddig bírják, mikor tudják befejezni. Most éppen egy fillérjük sincs a folytatásra, és jószerivel a férj szülei tartják őket a saját, pécsi családi házukban. Annak idején, amikor elhatározták, hogy önálló otthont teremtenek, nagyon sok lakást, házat megnéztek, de minden reményüknek határt szabott a pénz. Jobb kedvre derül a kertben, mutatva, mekkora területet hódítottak vissza ásóval a bozótosból. Városban élő fiataltól szokatlan szakértelemmel magyarázza, hogy kell palántát nevelni, hogy melyik; zöldségféléből, miért vetettek, ültettek annyit, amennyit. A gyümölcsfákra is büszke. Ők telepítették a 12 őszibarackfát, a két almafát, a két kajszifát és az egy-egy cseresznye- és meggyfát. A legkedvesebb fája azonban mégis az öreg ringló, amelynek szinte már csak kéregből van a törzse, mégis tele van gyümölccsel... Török Éva Dr. Csepeli György szociálpszichológus, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem docense gyakran visszatérő vendége Pécsnek. A közelmúltban az Oktatási Igazgatóságon tartott előadást a társadalmi kisközösségek szerveződésének imái, magyarországi sajátosságairól. Dr. Csepeli Györggyel beszélgetve óhatatlanul adódott az első kérdés:- Milyennek látja a szociálpszichológus a mai magyar társadalom lelkiállapotát?- Elsősorban az irracionalizmus és a bizonytalanság a jellemző kulcsszavai ennek a helyzetnek. S az egyik szüli a másikat. Az emberek úgy látják, ’hogy olyan helyzetnek lettek a foglyai, kiszolgáltatottjai, áldozatai, amelynek előidézésében nincs felelősségük. Történtek velük a dolgok, s most hogy ezek rosszra .fordulták, kiábrándultaik, csalódottak. Ehhez társult még, hogy őket hibáztatták: miért nem voltak szorgalmasabbak, hatékonyabbak. Ez negatív önértékelést is eredményezett. Az elbizonytalanodáshoz nagyfokú szorongás is járul, hogy miként fog ez a helyzet megváltozni? Sajnos, a kívánatos változások eddig nem olyan jellegűek, hogy a dolgok lényegét illetően beszélhetnénk változásokról. Nem változik a gazdasági struktúra, nem változik az „eredendően gonosz", a mindenható állami költség- vetés áttekinthetetlen, újraelosztó technikája, nem változott az ország lehetetlen gazdasági elkötelezettsége, amit KGST- nek nevezünk. Amíg ilyen dolgok nem változnak, addig azok az álváltozások, amik a politika szinte-' rén és a tömegkommunikáció szabadosságában mutatkoznak, nem ellensúlyozhatják a lényeges változások hiányát. Ilyen helyzetben a politika színtereinek felhőjátékai rettentően csóbitanak az irracionális megoldások irányába. Ez a demagógia igazi ideje, a Cipollák ideje. Mágikus hatású jelszavakkal, ködösítő frázisokkal lehet, az embereket elhódítani, figyelmüket elterelni a lényegi kérdések megoldhatatlanságának okairól.- Mi a jelentősége a kisközösségeknek társadalmunk jelenlegi állapotában?- A modern társadalmakban elkerülhetetlenül jelentkezik a társadalmi szövetek bomlása, a devianciák szaporodása, az egyén elidegenedésének növekedése. Mindazon feszültségeket, amelyeket a modern társadalom hoz magával, nemigen tudjuk értékes társadalmi cselékvéssé fordítani. Az egyik lehetséges mód erre, a társadalmi kisközösségek szerveződése. Az egyént felfaló tradicionális közösséggel szemben,, a modern társadalom közössége, az individuum önként vállalt közössége másokkal. A magá- nyossógérzet, az elidegenedés oldására, mások társaságát keressük, olyanokét, akikről biztosan feltételezhetjük, hogy bizalommal megértenek bennünket. Ennek hallatlan terápiás jelentősége is van. A közösség tagjai ismerik, megélik egymást ellentétben az olyan makrokö- zösségek tagjaival, mint a nemzet, az osztály, amelyekben erre nincs mód. A kisközösségek tagjai a bizalom hálóját feszítik ki maguk között, hogy fennmaradhassanak a bizonytalanságban. Erre a makroközösségek jellegük miatt nem alkalmasak. A kisközösségeket társada- lomalkotó erővé lehet tenni. A jelen magyor társadalmi, politikai helyzetben a közösség, a kisközösség, lehetne olyan kategória, amely bizonyos szempontból alkalmas egy ideologiioi konszenzus kiépítésére. Olyanéra, amely tartalmaz szocialista jelentéskört, de ugyanakkor mentes annak dogmatikus, leegyszerűsítő, visszaélésekre alkalmat adó gyakorlata asszociációitól, amik miatt sokak számára maga a szó is visszatetsző. Másrészt alkalmas lehet arra is, hogy megvesse egy olyan nemzetfogalom ágyát, amely ugyan nem békíti ki, de legalább világosan exponálja az állam- nemzet- és a kultúrnemzet-fel- íogás különbözőségét. Ebből a szempontból konkretizálja a közösség fogalmát, és lehetővé teszi a közösségek olyan koncentrikus elképzelését, omely- nek csők egy bizonyos pontján — s talán nem is a legfontosabbon -, helyezkedik el a nemzet, viszont ehhez képest vannak olyan áttekinthető, a mindennapi életet tartalmason átfedő közösségi kategóriák, amelyekben megélhetjük: ahhoz, hogy a nemzet tagjai lehessünk, nem 'kell állandóan árvalányhajat tűzni a kalapunk mellé.- Az utóbbi hónapokban lendületet vett a kisközösségek szerveződése. Kisközösségek milyen típusai formálódnak?- A két főtipus közül az egyik - amellyel kapcsolatban több kritikát lehet megfogalmazni -, a különféle politikai identitás köré szerveződő közösségek csoportja. Ezeknél az alapkérdés az, hogy nincsenek kikristályosodott politikai programok, s ennek következtében a jelszavak nem nélkülözik a demagógiát, a szómágiát. Csak célokat rögzítenek, oz eszközök számbavétele nélkül. Ezekkel szemben én gyanakvó vagyok bomlékonyságuk, állha- tatlanságuk, másrészt a szek- tásosedósra való hajlamuk miatt is. Lényegesebbnek Ítélem a másik közösségszervezödési irányt, amely konkrét ügyek megoldására jelentkezik. Itt feltétlenül az első helyen említendők a környezetvédők. Utánuk azok, amelyek egy-egy konkrét társadalmi funkciózavar megoldása tekintetében jól körülhatárolt eszközökkel, cselekvési javaslatokkal lépnek fel. ilyennek tartom a FIDESZ programját a felsőoktatás reformjáért, s az egészségügy, a szociálpolitika vonalán szerveződő klubokat, szövetségeket, társaságokat, egyesületeket. Harmadikként említem, de a jövő szempontjából különösen fontosnak tartóim a helyi közösségek különböző szintű szerveződései! pmikor egy falu, egy város, egy megye rájön arra, hogy van saját akarata, érdeke, stílusa. Az ilyen közösségek adnak az embereknek olyan társadalmi dimenziót, amit végre magukénak érezhetnek.- Csakhogy ezek az autonóm közösségek általában országos hálózatot építenek ki hierarchikus struktúrával. Ez az érdekek hatékonyabb érvényesítéséhez szinte elengedhetetlen, viszont óhatatlanul magával vonja a bürokratizáládás veszélyét.- Maga a tendencia Iciküszöbölhetetlen. A szociológia számára ez olyan törvényszerűség. mint a fizikában - a szabadesés. Ám a veszély csak addig igazán veszély, amig nem vagyunk tudatában. Az ember már attól, hogy tudatában vart a törvényszerűségeknek, nem puszta tárgya a természetnek: bizonyos ellensúlyokat tud beépíteni. A bürok- ratizólódós esetében ezt úgy hívják, hogy demokrácia- Az új szerveződésekre jel- lemző-e a demokratikus garanciák beépítése a működésükbe?- Pont ennek ellentéte, az anarchizálódás tapasztalható. Az anarchia bizonyos szempontból a leghatékonyabb ellenszere a bürokráciának, de olyan eszköz, amely a szervezetet működésképtelenné teszi. Hogy e két véglet között nincs demokratikus minta előttünk, abban az egész 20. századi történelmünk a ludas: nem volt alkalmunk megtanulni. Most kell behozni ezt a mulasztást, most kell kialakítani és begyakorolni a demokratikus viselkedés technikáját. Ezt Nyu- gat-Európában az iskolában tanítják.- Elképzelhető, hogy a közeljövőben nálunk is tanítani lógják?- Olyannyira, hogy éppen Pécsett tervezünk egy politológiai középiskolai programot, s ennek egyik alkotóeleme lesz az ilyen irányá képzés beindítása. Ha a kísérlet sikerül, remélhetőleg eredményei országosan is elterjednek.- Nem tudom elhallgatni gyanakvásomat és kételyemet azzal kapcsolatban, hogy történelmünk a közösségek szerveződésében és működésük technikájában ilyen szerény örökségei hagyott ránk. Nem túl sommás az ítélet?- Kétségkívül a kisközösségek hagyományaiban sokkal több a pozitívum, mint a negatívum, s ezekből jóval többet lehetne hasznosítani, mint eddig tettük. Igaz ez a református egyházközösségek szervezetére, a hajdani hegyközségekére, a gazdakörökre, a népfőiskolákra, a szociáldemokrata mun’káskörökre, a kaszinókra, az értelmiségi klubokra, a legkülönfélébb társadalmi szervezetekre egyaránt. Ezek a mai társadalomnak is mintaként üzenik az önszerveződésen alapuló önmeghatározásukat. Egy dolgot azonban figyelembe kelt venni, amiért a mintát nem .lehet automatikusan átplántálni: az említett közösségek nemcsak összekötöttek, de a kasztszellemből kö- vefkezően, el is választottak embereket egymástól. Ugyanakkor működésük technikáját nyílt, mindenki számára hozzáférhető közösségek szerveződési elveivé lehetne tenni. Dunai Imre
