Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-27 / 144. szám

Romantikus műsor. Az idei . évad utolsó zenekari hangversenyét hallhattuk hétfőn este, a POTE aulájában. Ismét nagy, romantikus műsort játszott a Pécsi Szimfonikus Zenekar: Rossini: Olasz nő Algírban című nyitányát két Brahms re­mekmű követte: a Hegedűverseny és az I. szimfónia. Az est szólistája Szenthelyi Miklós hegedűművész volt, vezé­nyelt Gál Tamás. Rossini derűs, szellemes muzsikája jó tempóban, a rit­mikus karakterek pontos, lendületes megvalósításával hang­zott fel. A mély vonósok precíz hanginditásai, a virtuóz részek tiszta kijátszása egyaránt hozzájárult a sikeres elő­adáshoz. Gál Tamás előző koncertjeihez képest határozottabban, szimpatikus magabiztonsággal dirigált annak ellenére, hogy mozdulatai sok, feleslegesen zavaró elemet' tartal­maznak. Ennek eredményeként Brahms végletes mélységű és szárnyalású, csodálatos szimfóniáját meggyőző erővel tolmácsolta, biztos irányítása inspirálta a zenekart, a mű bonyolult ritmikai-metrikai világának pontos megvalósí­tására. A lendület jellemezte jobban az előadást, hiányol- tarr\ belőle a lélek belső megbékéltségének, sőt derűjének máshol fel nem lelhető, csak Brahms által megfogalma­zott pillanatait. A hegedűirodaiam egyik legnehezebb darabja Brahms Hegedűversenye. Élő előadásban csak kevesen tudják ilyen magabiztosan, technikai nehézséget nem ismerve tolmá­csolni, mint ezen a hangversenyen, ezt Szenthelyi Miklós tette. Szép hangon, tisztán, klasszikus kiegyensúlyozott­sággal játszott. Minden esélye megvan rá, hogy a mű ilyen szintű tudásának birtokában, a virtuóz csillogás bur­kát feltörve, a darab belső, rejtett szépségeihez is utat találjon. K. L. Hete­Nemzetközi kórosversenyen. . d’ik a l ­kólómmal jári az NSZK-ban a Pécsi Nevelők Háza Ka- marakórusa május 5. és 16. között. A freiburgi Magyarok Baráti Köre másodszor’ látott vendégül bennünket, szinte mindenkit volt honfitársaink szállásoltak el. Körülbelül fél­ezer magyar él a Pécs nagyságú baden-würtenbergi vá­rosban. Hangversenyeink védnöke, a főpolgármester, a ré-t gi városházán adott fogadást együttesünknek. Ezen is, az esti hangversenyen is részt vett hazánk bonni nagykövet­ségének titkára, Vörös Endre. Tillai Aurél vezényletével 38 művet vittünk a közönség elé. A freiburgi, breisachi dómban, majd később a franciaországi Colmar ivaros székesegyházában, illetve a Freiburgi Zeneakadémia nagytermében adtunk koncer­tet. Az utóbbiban kizárólag magyar művekből. Vala­mennyi hangverseny orgonistája dr. Kopjár Gábor, szóló­énekese Komáromi Alice volt. Élő hangverseny hanglemezen való megjelentetésének szándékával minden szereplésünket hangszalagra rögzítette a német rádió. Meghívásunk a marktoberdorfi nemzetközi komarakórus- versenyre is szólt. Erre csak nemzetközi versenyeken, első helyezést elért együttesek jelentkezését fogadták el. A Dél-Bajor kisvárosban 3 földrész 11 országának 17 kórusa lépett dobogóra. Magyarországról méq a JPTE női kara, akik „világklasszis" minősítést és második he- lyezét értek el Várdai István vezényletével. A kitűnően szervezett verseny fővédnökséqét Richardt von Weiszacker szövetséqi elnök vállalta. Az Europa Cantathoz hasonlóan, a templomi koncertekre a környék kisvárosai­ban került sor, s szerveződtek npgyegyüttesek is stúdió­munkára. Mi az innsbruckiakkal és a Fülöp-szígetek együt­tesével, a három nemzet egy-egy kórusművét tanultuk a helyszínen, majd adtuk elő a gálaesten. A zsűri három színvonal-kategóriát jelölt: I. nemzetközi: II. kiemelt nemzetközi; III. világklasszis. Műsorunkat az utóbbi kategóriába sorolták, ahol az első helyezett a Fülöp-szigetek, második az NSZK, a megosztott harmadik a leningrádiakkal, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa. Beneveztünk a folklórversenyre is, itt 13 együttes szere­pelt, a hat díjazott közé kerültünk. T. J. Századunk egyik legnagyobb magyar néprajztudósa, Bálint Sándor pro­fesszor emlékének ajánlja Sárember címmel, saját kiadá­sában, (Szeqed, 1989.) megjelent legújabb gyűjtéseinek kötetbe rendezését Polner Zoltán, a Szegeden működő költő és újságíró, a Csongrád Megyei Hírlap főmunka­társa. Munkásságát, amelyet egy-egy kötete alkalmából lapunkban is többször méltattunk, egy immár jó három évtizedes néprajzi kutatómunka jellemzi. Igen körülhatá­rolt témakörben: a népi hiedelemvilág, népi imádságok, babonákon alapuló szokások, varázsló szövegek stb. még föllelhető emlékeinek gyűjtéséről, rendszerezéséről van szó. Kötetei (Tenyőkaparó, Föld szülte fáját, Éganyám, löld- anyám s jó néhány más műve), nemcsak a néprajztudo­mány körében keltettek figyelmet. Több, a gyűjtőmunka közben készített néprajzi témájú tv-dokumentumfilmje dijat is nyert a miskolci tv-feszliválon. Új kötetét, mint bevezetőjében is írja, a ,világ és az ember teremtésének a nép által értelmezett történetei­ből és természetismeretéből állította össze. Eredetmondák, népi természetmagyarázó hiedetmék, ráolvasok, népi imád­ságok követik egymást sziqorú tematikai rendben. Mintegy 30 Szeged-környéki településen gyűjtötte ezeket, „a sze­gedi nagytáj" népének sok száz adatközlőjét megkeresve kutató évtizedei sorá" Közülük e helyütt 88 vallomását ad ja közre. Szövegközléseinek különösen érdekes, megkapó példái — az eredetmondákon túi —, a kötet második felé ben talólhotó természetmagyarázó hiedelmek, a ráolvasó sok és elhárító jellegű népi imádságok szövegkörnyezeté feen. A ráolvasok tudományos értéke főképp az elhárítás •pogóny-keresztény motívumú szövegeiben bukkan felszín re. (Újhold, égiháború, jégverés, villámlás stb.) Adatközlő azonosulnak a természettel: ígf például kilépve a ház 'bál, köszöntik a Napot; s köszöntik az újholdat, a tér mészet fennséges alkotásainak kijáró mélységes tisztelettel r W. E. Bálint Sándor iskola - Tápén A kiváló néprajztudós baranyai kapcsolatai Bálint Sándor Tápén, előadás közben (1977) Fotó: d*. Noqy Adóm „Tápé a szegedi nagytáj hagyományokban leggazda­gabb néprajzi szigete.” A ha­gyomány szolgálatában című művének kezdő sorai immáron . klasszikussá váltak, melyben Bólint Sándor a legmagaszto- sabb szavakkal fejezi ki a Szeged melletti kis gyékényes- agrárfaluról alkotott örökérvé­nyű gondolatát. A faluba 1933-ban jutott ki legelőször Bálint Sándor, ta­nítóképzős növendékeivel: Lé­ié Józseffel, ördög Antallal és Török Antallal. Azon az ősz eleji napon - Tömörkény Ist­ván, Móra Ferenc, Juhász Gyula, a „Szegedi Fiatalok", illetőleg számos remek festő után — egyszeriben fölfedezi a néprajztudomány számára (is) Tápét. Nem csoda, hogy attól fogva - egészen tragi­kus haláláig - szinte hetente járt ki a gyékényfeldolgozás­ról, a színes viseletéről, a sze­gedivel majdnem azonos be­szédű, hagyományaiban - ki­váltképp vallási hagyományai­ban - élő évszázadok óta endogóm- faluba. Elsősorban tápai diákjai ré­vén ismerkedik Tápéval, s azok családja körében gyűjt. Szinte pár éven belül hatalmas anya­got jegyzetel, közben újabb helyi diákjai is lesznek Mol­nár Imre, Török József és ké­sőbb Hja Mihály gazdafiak személyében. Bálint Sándor tópai kap­csolatai meghitté, családiassá váltak. Valamennyi művében kézzelfogható ez a hűséges, kitartó kapcsolat. Mindben külön jelzi az itt gyűjtött, ma már a felszínen nem lelhető forrásokat, amelyeket eleink még akkor is éltek, amikor ugyanazokat Bálint Sándor a bölcsőhelyén, Szeged-Alsóvá­roson nem talál. 1965-ben írja meg Tápé címmel az első tu­dományos igényű összefoglalót a faluról. Szorgdimazására egy 28 tagú munkaközösség kezdi meg a falumonográfia anya­gának gyűjtését, amely anyag­együttes 1971-ben jelenik meg (szerk.: Juhász Antal). A kö­tet szerzői- szinte kivétel nél­kül mind felhasználják Meste­rük korábbi forrásértékű anya­gát. Ö maga a Hitélet-feje­zetet írta meg. Buzdításának eredménye az egyik tanítvá­nyának vezetésével életre hí­vott tápai honismereti gyűjte­mény, s ugyancsak az ő szor­galmazására hoztam létre ma­gam is néprajzi magángyűjte­ményemet, amely pár év óta hivatalos múzeumként tekint­hető meg Tápén, a Vártó ut­cában. Bálint Sándor tápai mun­kássága nélkül aligha tartana ott, ahol tarthat ma a helyi hagyományőrzés. Az említette­ken kívül a hajdani tápai „Bokréta-mozgalomnak” is tu­dott igazán örülni, csakúgy, mint ahogyan figyelemmel kí­sérte egy másik tanítványának, Török Józsefnek a keze alatt kiválóan működő tápai hagyo­mányőrző népi együttes or­szágos hírű munkáját. Hittel állíthatjuk, hogy Sze­ged utón éppen Tápét tekin­tette második, fogadott és na­gyon szeretett hazájának, hi­szen fajtájának hagyományá­val éppen a tápai nép tisztes hagyománya rokonzott a leg­jobban. Ráadásul Tápé ha­gyománytisztelő népe száza­dunk derekáig töretlenül őriz­te o múltból hozott jusst, ha­gyatékot. Ennek a mélyről fakadó ra­gaszkodásnak állított emléket Tápé, amikor ez május 8-án a központi általános iskola Bálint Sándor nevét vette föl. Az újságok, a tv hírt adott az eseményről, miként arról is, hogy leplezték le Szatmári Gyöngyi szobrászművész Bálint Sándorról készített mellszob­rát, a mellé helyezett már­ványtáblával, melyen ez áll: „Bálint Sándor néprajztu­dós 1904-1980. Tápé örökös Fogadott Fia Emlékére." Bálint Sándor professzor számos vonatkozásban kötő­dött Pécshez, Baranyához is. A hatvanas évek elejétől éven­te néprajzi előadásokat tartott a pécsi Pedagógiai Főiskola tudományos diákkörében. Előadásait általában össze­kötötte néprajzi gyűjtőúttal is Baranya számos községében. Szakrális témájú kutatásait' nyaranként is folytatta pécsi barátai, Lantos Miklós és Im­re Mária vendégeiként. Ez idő­ben, a még életében megje­lent két kötetéhez, az ünnepi Kalendárium és a Karácsony, húsvét, pünkösd című tudomá­nyos munkákhoz gyűjtötte az anyagot. Barátai segítségével megfordult a Dunántúl más tá­jain is, különös tekintettel az itteni nemzetiségi szokásanyag tanulmányozására. Akik ismerték, megismerték, szeretettel ápolják emlékét Pécsett és Baranyában is. Ifj. Lele József GALAMBOSI LÁSZLÓ Fölfénylő kav Pirkko Pesolának Mikor a vonat vizközel® zengett a nyirfás ég ®k nem tudtam» hogy Piftt elé röpít pár pillanat. „Isten hozott hazánkba' s arcom arcuktól kipi®1)1 a sugárzás nagy bíbort1 kedvem kedvüktől siárnl1 Játszott a tenger, öble Helsinki kékben ragyog A katedrális kupolája bongva emelte a Nap®1 Ladik ladikkal csókoló!'1 egymáshoz bújt, a hob® sirály halászott. Gyöngéd csokrot, kínált a piacon­Izzott paprikák vörös ®f* körte körtére ráhasalt- Csörömpölt, csalt a kW a vendégváró Balti-po'1, Mentünk madaras kas0<f tollak suhogtak. Muzsik® fészkelt ölmeleg alkony®1 csillagzott hajók homlok1 Az éjszakában ének le"* a tajték tajtékra hajolt- Pikkelyhullató tündöklés® aranydobján dobolt a t* Szunnyadt a tenger, őW Helsinki rőten ragyog011 Békén alszom e honba® A szellő lomhán ballag5] barna lejtökön baktató11 Helsinki, 1984. szept­MIHALIK ZSOLT Rigmusok az Harminc után, harmi®® az ember nem károm® (Isten arca szilánkokba® Az ég lágyan ráomol Harminc után, harmi®1 az ember nem vicsoro4 A szemenként szerzett a markából kicsorog­Harminc után, harmi®® az ember nem ordib5' Kertek alatt araszol®5 csak magának komp’ Harminc után, harmi®® az ember gyomra se®1 Szemével a partot bhl5 szájában már jó h°r<^ Ordas Iván Csizmadia ügyésznél* fújnak, köb5^ szol: v,- Jób0V- Ne"" L Pista bácsi tréfája. Orvos, valamelyik pesti kórház sebésze az új jövevény, a „Zu­wachs". Heteket töltött, a rendőr­ségen, most árad belőle a szó. Kicsoda, hol született, nős, mi­lyen házaséletet él, miért akart átmenni a határon-, merre indult, mennyit adott az embercsempész­nek, ki buktatta le, mit vallott, mit hallgatott el...? Mindez sza­kadatlan folyamban ömlik min­denki fülébe. Láthatóan jobban érzi magát. Emberek között van, meghallgatják, biztatják, foglal­koznak vele. A rabtársakkal száz és egy olyan részletről beszél, amiről ügyész és bíró sosem hall majd. Pista bácsi szótlanul ül mel­lette egész nap. Ismerkedik az üggyel. Minden komiszságra kész agya a legkisebb apróságot is megjegyzi. Estére jobban ismeri az orvost, mint most az zilált ön­magát. Vacsoraosztásnál percekig sugdos, pusmog a főházimunkás- sal. Vágó, az egykori halászle­gény minden tréfán nevet. A sza­kaszvezetőnek jó napja van, az sem ellenzi. (•) Részlet a szerző „ör az udva­ron" című börtönregényéböl. Lómpaoltós. Kinn a folyosón még járnak a házimunkások. Pista bácsi suttyomban felemeli az öreg Oster csizmáját és beleszagol.- Büdös! - fintorog. A fél zárkát fojtott röhögés rázza. Mert ha büdös is, a csiz­ma csodálatos szerszám. Kellő tá­volságra tartva, ha a szárába kiólt valaki, épp úgy hangzik, mintha a folyosóról szólna. Az or­vos első nyugodt álmát alussza. Adott jelre kívülről félrevonja va­laki a vigyázónyílás, a cirkli fedő­lemezét. Odakinn ég a lámpa, a beszűrődő fényben rémlik egy arc árnyvonala. Sztentori hang süvölt végig a zárkán:- Bartos Dezső? Az orvos riadtan - ugrik fel. Agyában feltolulnak a félelemben eltöltött megelőző hetek, a soha nem nyugodt éjszakák emlékei.^ Szinte még fel se ébred, amikor" már új, félreérthetetlen parancs hangzik:- Hol van az a Bartos? Csiz­madia ügyész úrhoz, azonnal! És hogy még nyomatékosabb legyen, a hang hozzáteszi:- Nyomás! Riadtan kapkodja magára azt a keveset, amit levetett, és a bör­tönt soha nem látott emberek fé­lelmével áll meg a nyílás előtt. Falfehér, bizsereg benne a féle­lem, hiszen — te Úristen! — itt is éjszaka vallatnak . . . Pista bácsi négy lépésnyire az orvostól beleszuszog a csizmába, elfojtja felbuggyanó nevetését, aztán más hangon újra kezdi. A csizma csodálatos akusztikája a folyosó felől jövőre torzítja a han­got :- Neve?- Bartos Dezső!- Foglalkozása?- Sebészorvos . . . Szabályosan felveszi az adatait.- Helyes! Egy pillanatnyi gúnyos csend, aztán a hang tovább kérdez:- Mondja, kedves doktor úr! Hová akart menni? Tétova válasz:- Olaszországba . . .- Hazudik! - csattan ró az „ügyész". - Mit gondol, itt is azt hazudik, amit akar? Amerikába akart menni, és onnan küldött volna iratokat a feleségének! Bartos két lépést tántorodik vissza. Homlokán kiüt a verejték. Ezt soha, semmilyen ' kihallgatá­son nem mondta el.- Mióta nős ember?- Kilenc éve.- Milyen viszonyban él a fele­ségével? De őszintén, hisz láthat­ja, hogy itt hiába halandzsázik! A zárka vonaglik. Itt-ott orrot- ■«- Ze is olyan ^ rontsa 0 j csalta me? Megkapj5 jj lgy PS< ember, |e .ú tán foly‘5T(i, a meggY5'.,,­kitentve jj te meg .' J tompultság^ ,,ügyész , pí tasi stlS®5t ve zu Hőn .j majd Fáradt, ta volna. q lehallg0*5 és minőé® leges al l,é:*£, fi takarodik­hogy ezer féljen! .. Ba/t0Ä kezet Akr szalmazs®^ , Fergell> Hosszú P J moiyogvo ^ nek rne^ué^d _ „ L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents