Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-27 / 144. szám
A Dunántúli napló 1989. május 27., szombat A végcél: Országos Igazságügyi Tanács Az autonómia csírája Á miniszter saját hatáskörét korlátozta Út a független bíróságokhoz Mint rövid hírben korábban beszámoltunk róla: megalakult Budapesten az igazságügy-miniszter mellé rendelt, javaslqttevő, véleményező és bizonyos esetekben kifogásolási joggal rendelkező, 17 tagú Országos Bírói Tanács. Az egyelőre ideiglenes jelleggel létrehozott testület elnöke dr. Tamásly József, a Baranya Megyei Bíróság elnöke lett. Azzal a legtöbben tisztában vannak: ha jogállamról beszélünk - márpedig megteremtésének igénye mind gyakrabban és szélesebb körben kap hangot -, akkor ez egyebek mellett a hatalmi ágak szétválasztását jelenti. Pontosabban a jogállamiság a hatalmi ágak szétválasztásán, ezek kölcsönös egyensúlyán alapul. Ez többek között azt is jelenti, hogy a bíróságok függetlenségét biztosítani kell, konzekvensen elválasztani — mint önálló hatalmi ágat — az államigazgatástól, azaz: a kormányzattól, közelebbről az Igazságügyi Minisztériumtól. Az igény régi, egyoldalú dolog lenne arra gondolni, hogy a legutóbbi néhány évtized gyakorlata szülte. A bíróságok tényleges függetlenségéért tulajdonképpen már a kiegyezés óta hadakoznak a szakemberek. Az alapvető -cél — és ez ma is —: a bíróságok igazgatásfelügyelete tisztán bírói testület jogosítványa legyen - ■ ez jelentené ugyanis a bírói autonómiát. Ma ellentmondásos a kép: o Legfelsőbb Bíróság önálló testület — munkájáról a parlamentnek Számol be, hasonlóan az ügyészséghez -, óm a közép- és alsófokú bíróságok a kormányzatnak alá* rendelten dolgoznak. Ez utóbbi azt jelenti a gyakorlatban, hogy az illetékes minisztérium az ítélkezést is irányította. A cél tehát magától értetődő: visszahozni a Legfelsőbb Bíróságot a bírói szervezet élérc, így megteremteni az autonómiát. A folyamat végét jelertené a tervezett Országos Igazságügyi Tanács megalakítása, amelyben egyaránt képviseltetnék magukat az igazságügy-miniszter, a bíróság, az ügyészség, a jogtanácsosok, az igazságügyi szakértői testület, a jogtudomány - s fogadnák el ezek a testületek az ÓIT irányítását. Am minderről addig korai „félkész állapotként” is beszélni, amíg a tervezett szervezeti módosításokat az alkotmány nem teszi lehetővé, illetve mindezekről nem dönt az új bírósági törvény. Az autonómia csírája azonban már megvan, ez pedig a közelmúltban megalakult Országos Bírói Tanács. Hogy ideiglenes jelleggel hozták létre, éppen azt jelenti: megelőzve annak megalakulásáig az Országos Igazságügyi Tanácsot. Dr. Tamásfy József hozzáteszi : természetesen az OBT még nem élvezhet teljes autonómiát, ez igazságügy-miniszter mellé rendelt a testület, jcvaslcttevő, véleményező szerepe van, s csak a bírósági, szervezetet közvetlenül érintő kérdésekben emelhet kifogást, de ezekben az ügyekben is a miniszteré a döntés joga. A 17 tagú testületbe öt megyei bírósági elnököt választottak, az Országos Jogász Szövetség bírói tagozata hat taggal képviselteti magát, ugyanennyi tagot a miniszter kért fel a részvételre. Az elnököt, a helyettesét a tanács választotta, titkárát a miniszter nevezte ki.- Azzal - mondja dr. Tamásfy —, hogy a tanács feladata a bíróságokat érintő döntések előkészítése, az új bírósági szervezet és a bírósági önigazgatás kialakításában való részvétel, az ezzel kapcsolatos feladatoknak a bírósági szervezeten belüli koordinálása és irányítása, a miniszter tulajdonképpen a saját jogkörét korlátozta. Ez pedig azt jelenti, hogy az igazgságügyi kormányzat nemcsak híve de tevékeny szorgalmazója is a bíróságok autonómiája megteremtésének. Azzal egyébként, hogy dr. Tamásfy Józsefet választotta meg az Országos Bírói Tanács az elnökének — ami természetesen szakmai megtiszteltetés, a kar bizalmának jele —, nem Baranyát képviseli a testületben, hanem az egész bírái szervezetet. Ennek magyarázata: o bíróságok autonómiája nem alapulhat területi szervezésen, s a távolabbi tervek szerint önkormányzatuk sem ezen az elven tagozódik: a négyfokozatú bíróságok - az alsó-, n közép-, a felső- bíróságok, illetve a Legfelsőbb Bíróság — közül nem mindegyik alakítja ki saját önkormányzati szervét. M. A. Intézet helyett családi közösségben gyerekeivel A lothárdi Godó család Nevelőszülők és gyerekek Staub Józsefné, a nevelt Ha valakik, a gyermekek biztos nem kételkednek abban az ősi meghatározásban, miszerint örömre születtünk a világra. A gyermekek, akik tiszták és nyitottak, akik még szinte semmit sem tudnak a felnőttek világáról, akik boldogok, ha azok közelében lehetnek, akik szeretik őket. A legtöbbnek egyet jelent a szülőkkel, de vannak kivételek. Sajnos, egyre többen. Közülük azok a szerencsések, akik olyan felnőttekkel találkoznak, akik megőrizték a gyermekkorban gyökerező nyitottságot, szeretetre-képességet és hajhandók vállalni, hogy mások gyerekeivel is törődjenek. Hiszem, hogy a nevelőszülők többsége ilyen. Még akkor is, ha naivitás lenne feltételezni róluk, hogy a pénz, amit ezért kapnak, nem számít nekik. De éveken át - most májusig - nagyon alacsony volt a fizetségek. A legmagasabb gondozási díj 1050 és legalacsonyabb 630 forint volt havonta. A pécsi Staub Józsefné ennyi, illetve ennél is kevesebb pénzért 24, a lotháidi Godó Lászlóné pedig 10 éve nevelőszülő. Go- dóné két év óta hivatásos. Ó az egyik az összesen kettő baranyai közül. * (Mindkét nevelőszülő családi házban lakik. Staubék Pécsett a Tündér, Godóék Lothárdon a Petőfi utcában, Az elmúlt napok égi áldásától nekilódult kerti virágok, zöldségfélék gyönyörködésre késztetik a látogatót. A frissen kapált, rendezett veteményes sorait gyümölcsfák osztják, a háttérben disznóólak. Staubék három, Godóék tíz süldőt hizlalnak. A hatvanon túli Staub házaspárnak két, vér szerinti, gyermeke van és négy unokája. Az első fogadott gyermek 1965-ben jött ebbe a házba. Azóta 32-en nevelkedtek itt. Most hatan vannak. Godó László dolgozik, traktoros a belvárdgyulai tsz- ben. Apaként nevelte a felesége első házasságából származó lánytestvéreket' és az első unoka is többet van náluk, mint otthon. Ö a tizenegyedik és egyben a legkisebb gyerek a családban.) Ezek a gyerekek titkolják az emlékeiket. Amit tudok, azt Hideg Gyuláné és Szap- per Imréné családgondozótól és a nevelőszülőktől hallottam. De mit is tudna mesélni a sok testvér közé született Zsolti, akinek szülei ittak, velük nem törődtek és akinek már nem él az édesanyja .. . Vagy a nyolc- és kilencéves testvérpár, Krisztina és Attila, akiket napokra bezártak a lakásba és akiket egy napon végleg elhagyott az anyjuk. Ma sem tudják, hol van. A tízéves Miklós apja börtönben van. anyja meghalt. Alkohol, börtön, halál. Szinte mindegyikük sorsában főszerepet kapott a három közül valamelyik. Sokszor együtt. Nyomukban a nélkülözés, a gon- dozatlartság, a betegség jutott a gyerekeknek... Le- het-e, el tudják-e felejteni az éhezést, a rettegést, a fájdalmat? (Staubné a mai napig egy négyszemélyes, dupla ágyban alszik a két legkisebb gyermekkel. Godóné is, a még óvodáskorú Erzsikével, így tudják azonnal csitítani, nyugtatni, takargatni őket amikor felsírnak, kiabálnak, kiizzadva dobálják magukat, mintha menekülnének. Akik „új” gyerekek, nappal is félnek, ha a városba mennek. Ügy szorítják az anyu, a mama kezét, hogy bajeizzad, belefájdul a tenyerük, össze- tapodnak az ujjaik. Ha már elhiszik, hogy nem adják oda őket senkinek, hogy a látogató nem értük jött, készségesen megmutatják, hol élnek, mi mindenük van. Tárulnak a szekrények, bennük a glédába állított holmik. Külön az ünneplös és a hétköznapi, külön a téli és a nyári ruhák, cipők. Az egymás mellett méret szerint sorakozó fürdőköpenyeket és szabadidőruhákat külön meg kell csodálni, csakúgy, mint a rádiósmagnókat, a színes televíziót, a bicikliket, az ugrálóköteleket, a könyvekről, babákról, autókról nem is szólva.) A legelső, ami szembe- ötlik, David Attenborough két kötete: Az élő bolygó és az Élet a Földön. Aztán a tablók a védett madarakról, meg a Fürkész, a Búvár sorozata, és a három akvárium. Ezek a 13 éves Kati kincsei, aki megszállottan gyűjti, olvassa az élővilágról szóló könyveket, gondozza a halait, teknőceit. Amit olvas, lát, azt gyönyörűen lerajzolja. A 10 éves Klári a három kiscicához és ahhoz a bárányhoz ragaszkodik, amelyiket ő cumiztatott. A többiek osztozkodnak a tengeri malacokon, á nyula- kon, a galambokon, a macskákon, a kutyákon és az öt papagájon. Közülük most az kapja a legtöbb figyelmet, amelyik már két hete ül a tojásokon. Egyedül a tízéves Norbert rágja folyton az apu fülét, hogy vegyen már egy utánfutót a kistraktorhoz, mert ő akarja dobálni a szénát... Kedvtelés, munka és kötelesség összekapcsolódik a mindennapjaikban. Az iskola, a tanulás mellett mindenkinek van feladata, az óvodások sem kivételek. Ha másbön nem, a cipők napi rendezésében nekik is segíteniük kell. (A mélyhűtőládák, a még most is befőttel, lekvárral megpakolt éléskamrápolcok, a stifolderszálak, a szalonnatáblák már természetesek a gyerekeknek. Tudják, hogy a papáék azért nem bontották le a régi cserépkályhát, hogy ne kelljen az összes tölteléket a szomszédban tárolni, legalább a kolbásznak legyen helye. Az is megszokott, hogy a mama, az anyu sosem süt két tepsinél kevesebb süteményt és rögtön ho.záteszik, hogy a legutóbbi két gyümölcstorta közül jobban ízlett az epres, mint a cseresznyés. A Staub család „fogadott” gyermekei már nem kuncognak a papa háta mögött, amikora játszótéren, a Tettyén, vagy Harkányban megkérdezik tőle: tessék mondani, ők mind c.z unokái? A Godó gyerekek is legfeljebb azon vitatkoznak össze, hogy ki üljön a Trabantba és ki a Daciába, amikor kirándul a család. Bejárták már egész Eszak-Mcgyarorszógot, mindig az apu rokonainál megszállva. Furcsa hallani, de miért ne hinném el, hogy a vér szerinti gyerekek egy szóval sem tiltakoztak, amikor megtudták, hogy az egyik kisfiút örökbefogadják. Tavaly óta Godó Norbertnek hívják a gyermeket, s nem titok, hogy most K. Katival tervezik ugyanezt. Közben szorítanak, hogy a velük szemben lakó szomszéd bácsi - aki mindig szíves volt hozzájuk és a gyerekekhez — nekik adja el a házát, amit már a két örökbefogadottra akarnak íratni.) * Májustól januárig vissza- szamenő hatállyal - felemelték a nevelőszülői gondozási díjat. Mostantól a legalacsonyabb havi összeg 1800 forint. Ehhez jön a ru- hooénz és a családi pótlék. A változás remélhetőleg ösztönöz. Talán többen vállalkoznak erra, hogy magukhoz vegyenek számkivetett gyerekeket. Olyanokat, akiknek az otthoni vagy az intézeti napokhoz hasonlítva a jó nevelőszülői családban töltött minden nap gyereknap. Török Éva Wlajusí özek •Úgy tűnik, külföldről érkezett vadászok nehezen várják, hogy itt Magyarországon „beinduljon” az őzbakszezon. Ennek ideje május 1., s máraz előző hónap végén szép szám- mol voltak itt vendégek, hogy a tilalom feloldását követő első órákban őrbakokat figyeljenek. A baranyai, területtel rendelkező 28 vadásztársaság ebben az évben 300 bakot ajánlott fel külföldi vendégvadászoknak. Ez több, mint tavaly (akkor 260 volt). Magyarázata a növekménynek részint a jó keresleti piac, másrészt az, hogy nőtt a megyében az őz- törzsállomány - 1200-zal -, s javult a minőség is. A terítékre ajánlott 300 baknak java része golyóérett és erős selejt, azaz 300 gramm feletti súlyú zsákmányt ígérő trófeákról van szó. Gondos Gyula megyei fővadász szerint várhatóan több őzbak esik majd a felajánlott 300-nál, jóllehet, a szezon csúcsát jelentő párzási időszakig - június vége-július — az eddig lekötött mennyiség már terítékre kerül, a többletre - amikor ugyancsak erős lesz a külföldi őzvadászok érdeklődése - ezekben a nyári hónapokban számítanak a baranyai vadásztársaságoknál. Ezt a „tervtúlteljesítést" az is előrevetíti, hogy már eddig több mint 250-et ejettek el a 300-ból a főként NSZK-ból és Ausztriából érkezett vendégvadászok, annak ellenére, hogy vadászati szempontból a szezon első hetének időjárása kifejeztten riasztó volt, s a korai vegetáció miatt idén a kalászosok május elejére úqy megnőttek, hogy szinte nyoma veszett a keresett őzbakoknak. Rekordpéldány eddig nem akadt a trófeák között, a szebbek - 500 gramm feletti agancsok — elsősorban a Dráva mentén estek. A vendégek vadásztatása jó üzlet a társaságoknak. Átlag 20 000 forintot kapnak egy trófea után, ami azt jelenti, hogy - csak a felajánlott mennyiséget tekintve - 6 milliós bevételhez jutnak az őz- bakokból a megyei sportvadászok. Ennek nagy része náluk is marad - adómentesen 10 százalék ügynöki díjat kap a szervezésben közreműködő külkereskedelem. Egyébként nem csak őzre jönnek a külföldiek. A Pécsi Dózsa VT vezette be - és vette már azóta át a gyakorlatot több társaság is —, hogy selejt szorvasborjú, s lesről, szóróknál vaddisznó vadászatát is felajánlja, a lehetőséggel élnek is a vendégek. (Egyébként egy közepes vadkanagyar is ér annyit pénzben, mint egy bronzérmes őz- bak-trófea.) De nemcsak anyagi hasznot jelent: jól szolgálja ez a vadkár-megelőzést is, s a kétféle vadászatot szívesen egyeztetik ösz- sze a vendégek. Olyannyira, hogy legtöbbjük az eddigi vadászati tapasztalatok alapján már most bejelentette: vissza szeretnének jönni, az ellátással elégedettek, a környezetet nagyon szépnek találják. M. A.
