Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-20 / 137. szám

A Dunántúli napló 1989. május 20., szombat Üj technológiával, hazai alapanyaggal készülnek a műanyaggal bevont fém kerti bútorok a Szentlörinci Költségvetési Üzemben Fotó: Proksza László Negyvenhét új munkahely Induláskor Kerti bútorok - exportra Ketyeg « 9 HilliHH (3J Háromezer ember félelme Nem sdkat keseregtek a Szentlőrinci Költségvetési üzemnél amiatt, hogy a be­tontermékek — járdalap, út­szegély, támfalelemek — kere­sete jelentősen szűkült. A csök­kentett termeléshez luxus lett volna a háromszáz négyzetmé­ter alapterületű műhely továb­bi lefoglalása. Ugyanazon a telephelyen kínálkozott alkal: más építmény, így lett kis rá­fordítással műhely egy volt tá- rolóhelyiségból. A felszabaduló nagy épület hasznosítása pár hónap alatt megoldódott: itt kap helyet a költségvetési üzem öntödéje. Ez azt is jelenti, hogy félszáz új munkahely lesz Szentlőrin- cen már ezen a nyáron. A két műszakos munkarendű öntödé­ben 26 férfi! alkalmaznak, tíz­ezer forint bruttó bért ajánla­nak kezdéskor. A festőműhely­be 16 főt várnak hét-nyolcezer forintos bruttó bért kínálva. Az induláshoz öt bedolgozót ke­resnek, öntvénysorjázási fel­adatra. És a termékek? Kerti, stiand- presszóbútorok, asztalok, szé­kek, padok, virágtartók, kosa­rak. Kezdetben csak padokat öntenek és festenek Szentlő- rincen, idén kilencezret hu­szonötmillió forint árbevétellel. A megrendelő, a budapesti Villamosipari Gépjavító Válla­lat, évek óta szállít tőkés pi­acra szemet gyönyörködtető, fehérre festett, alumínium anyaga ellenére öntöttvas ki­nézetű bútorokat. A kereslet akkora, hogy a budapesti céq kéDtelen eleget tenni a vevők igényeinek, viszont piacot nem akar veszteni, ezért átenqedi az összmeqrendelés egy részét a szentlőrincieknek. A költség­vetési üzem dolgozói, bár ön­téssel még nem foglalkoztak eddig, de a festésben már ma­gas minőséget értek el. A je­lenlegi négy fős festőműhely­ben elektrosztatikus eljárással műanyag bevonatot kapnak kü­lönböző ipari és mezőgazda- sági termékek, például a Sza­badszentkirályi Fémipari Kis­szövetkezet kapálógépei. Tízfé­le színt tudnak produkálni és a festésre húsz év garanciát vállalnak! A fejlesztés által a festőműhelyben a kézi munka megszűnik, a hagyományos módszer helyett szórókabinban kapja meg az alumíniumönt­vény a műanyagbevonatot, s ezt követően kerül az égető- kabinba, ahol a festék ráég az öntvény felületére. Ennek köszönhető, hogy több évtize­den át megmarad a festés a terméken, így a szabadtéri bú­torokat nem kell átfesteni! Az öntöde kialakítása és a festőműhely felszerelése kilenc­millió forintba jcerül, az ösz- szeg kétharmadát a Szentlő­rinci Költségvetési üzem előte­remti. Két és fél millió forin­tot megpályázott a központi foglalkoztatási alapból. A be­ruházás tervezett befejezési ideje június 30. Addigra 47 új dolgozót vesz fel a költségve­tési üzem. Az elhelyezkedni vagy munkahelyet változtatni szándékozók figyelmébe aján­lom, hogy már most érdemes jelentkezni, mert a létszámfel- töltés folyamatos. Az öntöde létrejöttében a Szentlőrinci Költségvetési üzem építőipari szakemberei és lakatosai is közreműködnek. A kőművesek a szükséges átalakításokat vé­gezték el, a lakatosok készí­tették el az öntödei berende­zéseket. Mindezt -néhány hó­nap alatt. L. Cs. K. Szathmáry Magdolna, a Ba­ranya Megyei Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) osztályvezetője a tényekre szorítkozik válaszai­ban. Véleménye szerint a hús­ipari és a bőrgyári lerakó olyan értelemben rendben van, hogy a számukra 1990. de­cember 31-ig előírt feladato­kat eddig időarányosan telje­sítették. Hozzáteszi azonban: — A két tároló akkor lesz hibátlannak tekinthető, ha a határozatunkban kikötött mu­lasztásokat, azok következmé­nyeit is bepótolja, felszámol­ja az említett határidőkig a két cég. Ami valóban megnyugtató, de az is kikövetkeztethető: eddig ez a két vállalat sem vette túl komolyan, hogy ve­szélyes hulladékokkal dolgoz­nak, és ezek veszélyeztetik a környezetet. Ami pedig a Budapesti Ve­gyi Műveket illeti: a vizsgá­latok szerint lerakójából ki­jutottak már a mérgező anya­gok, s a cég köteles június 30-ig bemérni, meddig terjed­tek el. — De hogyan került ide, Garé-Bosta-Szalánta térségé­be a BVM 63 000, mérgező vegyszerekkel teli hordója? — Nincs erre válasz. Erről sehol sem találni dokumentá­ciót. Egyébként van megfelelő technológia a már rendkívüli módon korrodálódott hordók „veszélytelenítésére”: nagyob­bakba kell rakni, s vannak is ilyen hordók. De ezt a BVM nem csinálja, minden bi­zonnyal azért, mert több száz­millió forintba kerülne, per­sze a kijutott veszélyes anyag lokalizálásával együtt. Annak egyébként, hogy Garéba hoz­ták ezt a 63 000 hordót, le­het az is a magyarázata, hogy az aszódi, erre a célra megfelelően kiépített tárolóba 30 000 forint egy köbméter le­rakásának az ára . . . Min­denesetre igazgatóságunk a múlt év decemberének köze­pén megtiltotta a BVM-nek, hogy a továbbiakban Garéba vegyszert rakjon le. — Én már azt is hallottam, hogy esetleg szükség lesz a mérgezettség miatt Garé és Bosta kitelepítésére. — Felvetődhet, de én nem tartom ennyire súlyosnak a helyzetet. — Beszélhetünk még regio­nális luralö'öl? — bqvértelműen nem, csak megyeiről. — Mindenesetre az eddigi felelőtlen lerakás - 10 éve működik c gáréi tároló —, az elképesztően fegyelmezetlen üzemeltetés révén veszélyhely­zet állt ele. Meg tud ön je­lölni szerveket, személyeket, akik felelősek ezért? — Nem . . . Nem tudok. * Azt nem mondhatom: halott táj. De valami lebeg a leve­gőben - túl a vegyszer szú­rós szagán —, s ezt megérzi az erre jato. Ezek az ijesz­tően nagy teknők, elrettentő tartalmukkal . . A hulladé­kok között kotorászó, felettük sivítva repkedő bíbicek ... A hirek < a közelben elhullott vadállatokról ... A döbbene­tes tény, hogy nem csak a le­rakó kifolyt vegyszerektől el­laposodott talaját taposva lé:.'eget az ember veszélyes anyagban, hanem az már - egyelőre nem tudni, med­Holdbéli táj ... dig - kiszivárgott a lezárt te­rületről . . .- Először az tűnt fel, hogy nem isszák meg a lovaim a vizet... - mondja Malovecz Ferenc bostai elöljáró, akinek gazdasága — sok állatot tart — csaknem egy kilométerre van a hulladéktárolótól. — Aztán egymás után döglöttek meg a kecskéim . . . Persze, elküldtem vizsgálatra az el­hullott állatokat Nehézféme­ket találtak bennük, eddig többek között az ólom, a króm, a higany jelenléte bi­zonyított, s az is egyértelmű, hogy ezektől pusztultak el a kecskéim. Azt még nem mond­ták ki, hogy ezek a nehézfém­sók a lerakóból származnak. De honnan származhatnának? — Teljesen mindegy, hogy ez itt reqionális, vagy megyei lerakó - mondja Ságodi Ist­vánná, a Szalántai Községi Közös Tanács elnöke. - Az eddigi tapasztalatok alapján tiltakozni log a tanács és a lakosság is. Ne feledjük:, a BVM-hordók oly mértékben korrodálódtak már, hogy most várható a mérgezés tetőzé­se. Nem vitás előttünk: a me­gyei tanács jót *akar, csak azt nem értik meg, hogy itt 3000 'ember él - és nagyon Iplnekl — A szalántai tanács a bőr­gyári lerakóban a múlt év szeptemberében kikört tűz miatt 6 millió lorint környe­zetvédelmi birsággal sújtotta a bőrgyárat. Ők lellebbeztek.- A másodfok megsemmisí­tette a határozatunkat, arra hivatkozva, hogy nem tudtuk meghatározni az égő anyag mennyiségét . . . Ehhez sem kell kommentál! * A tűz után — a környéken élők egészségügyi panaszai alapján - vizsgálatot kért a megyei Köjáltól a szalántai körzeti orvos, dr. Szíjártó Zol­tán.- Nem kaptam választ a Köjáltól mondja most.- A tanács is hivatalosan kérte a vizsgálati eredményt — teszi hozzá a tanácselnök­asszony -, de válaszra sem méltattak bennünket ■ ■ . A garéi körzeti orvos, dr. Szabó György háborog:- Nem rakták le a vegy­szeres hordókat az előírt mély­ségig! Nem készítettek a le­rakóban elszivárgást akadá­lyozó betonágyat! Nem vízte­lenítik az ide hordott vegy­szert! Megkérdeztük a bőr­gyáriakat: miért nem? Tudja, mit mondtak Mert a víztelení­tés során a dolgozóik szem­gyulladást kapnak . . . Mi, itt, kaphatunk! Ugyanis vannak ilyen betegeim, a telepen dol­gozó egyik őr krónikusan eb­ben szenved, s a többiek lég­zési nehézségekre panaszkod­nak.- Nem tudok arról - mond­ja dr. Szíjártó Zoltán -, hogy a páréi, bostai emberek közül akái egyszer is valakiket próbaszerűén megvizsgáltak volna, beférkőztek-e már szer­vezetükbe a nehézfémek. Így még a lehetséges megelőzés­től is el vagyunk zárva.- Megkérdeztük mi is a BVM képviselőjét: miért nem Aszódra hordják a veszélyes hulladékot. Azt válaszolta: mert ott fizetni kell, s előírt tárolóedény a teflonozott acél­hordó. Itt meg, ezekben a va­cak pléhhordókban természe­tesen dolgozik a „bezárt” vegyszer, s a keletkező gőzök, maga az anyag eszi a va­sat. . Folyik szét minden! Ga- réban és Bostán pedig csak ásott kutakból isznak az em­berek . . .- Hallgat a Köjál — mondja Malovecz Ferenc. — Két évvel ezelőtt adtak egy szakvéleményt, hogy a telep­ről a nehézfémek kiszivárog­tak. Ezt a KÖVIZIG képviselője cáfolta. Erre a Köjál vissza­vonta a vizsgálati eredmé­nyeit, arra hivatkozva, hogy az edény, amibe a mintát vet­ték, az volt szennyezett . . . Ehhez sem kell semmit hoz­zátenni. Szabó György véleménye szerint a lakosság nem fo­gadja el a lerakó ittlétét — és elfogadtatni sem lehet ve­lük —, amíg azt, amit eddig ehontottak, helyre nem hoz­zák, illetve a jövőre nézve megnyugtató megoldást biz­tosítani nem tudnak. Egy nyílt levelet forgatok a kezemben: ,,Mi, ■szalántai, gátéi, bostai, szilvást lakosok, tiltakozunk . . .", alatta több száz aláírás, 1989. április 14- éu- Kérte a tanács - mond­ja Sagodi Istvánná -, a me­gyei főügyészségtől annak ki­vizsgálását, hogy nem áll-e fenn gondatlanságból eredő tömeges veszélyeztetés vétsé­ge? Válaszuk az volt: áttet­ték kérelmüket a siklósi ügyészségre . . .- Ezt a 63 000 hordót in­nen már nem tudják elvinni — véli Szabó doktor. — Jó, ha egy Csernobil-szerű betonbun­kerba temetik majd. Illetve: csak reméljük, hogy ez jó lesz . . . Mészáros Attila Müncheni biológus a szülészeti klinikán Uj élet születik Perceken belül indulnia kell, de fel sem néz a mikroszkóp­ról. Az öröm kiáltásával és széles mosollyal ő oldja a csendet, mintha most fejezett volna be egy kísérletet, mint­ha most győződött volna meg először az értelméről, az ered­ményéről. Pedig Edmund J. Kreuzer mór több száz alka­lommal láthatta ezt a csodát: a női és férfi ivarsejt össze­olvadását, a növekedés, fej­lődés stádiumait. Csők hát ez a megnyerő modorú, szerény fiatalember, aki Münchenben egy fertilizációs centrumban főbiológus, egyben családapa is, aki ebben a folyamatban jóval többet lát, mint egy tu­dományos kísérlet ma már sze­rencsére gyakran ismétlődő eredményét... Egyik«r volt azoknak, akiknek közreműkö­désével 1982‘ben az NSZK-ban is - az Egyesült Államok és Anglia után — megszületett az első lombikbébi, és ő az, aki­től a pécsi Szülészeti Klinika biológiai teamjének vezetője, dr. Bognár Zoltán adjunktus még Erlangenben átvette az ismereteket... Az NSZK-ban ugyanis már évek óta az a gyakorlat, hogy nem szülész- nőgyógyász orvosok, hanem biológusok irányítják és vég­zik a testen kívüli megtermé­kenyítést és a petesejttenyész- tés laboratóriumi munkáit. A kapcsolat azóta is tart, részben munka-, részben ba­ráti alapon. Edmund J. Kreu­zer a közelmúltban néhány napot Pécsett töltött, minden­nap bejárt a klinikára és ugyanúgy dolgozott, mint pé­csi kollégái. Találkozásunkkor is a labornak nevezett két író­asztal nyi helyiségben figyelte, ellenőrizte az összeolvadás utáni sejtosztódást, előre örül­ve a pillanatnak,, amikor meg­mondhatják a szülőknek a jó hirt. ; Több napos ittlétének indo­kát magyarázva elmondta, hogy jól ismeri a pécsiek eredményeit, sokra tartja a munkájukat, továbbra is sze­retne segiteni és ő is tanulni akar. Bár a végcél mindenütt azonos - lehetőleg minél eredményesebbé tenni azt a módszert, amelynek révén a gyermektelen házaspárok utód­nak örülhetnek - az eddig vezető folyamatban sok a kü­lönbözőség és pont ez hor­dozza az egymástól tanulás lehetőségét. Véleménye sze­rint á pécsi klinika lombikbébi­programját nem szabad szi­gorúan összehasonlítva mérni a világ más országaiéval, hi­szen Pécsett 1987-ben kezdő­dött ez a program, vagyis öt évvel az elsők után. Mégis, amit itt látott, az mindenképp az első harmadba sorolandó. Az NSZK-ban a Gift-módszer - melynek lényege, hogy a pe­tesejtet és a himivarsejtet együttesen visszajuttatva az anyai szervezetben zajlik a megtermékenyülés - jól is­mert, állandó és eredményes. A lombikbébiprogramjuk -’a fogamzás külső laboratóriumi körülmények között jön létre és a már osztódó embriót he­lyezik vissza - úgyszintén. Az utóbbi 2,5 év alatt 1300 alany­nál alkalmazták, s közülük 100 -130-nál sikeresen. Az NSZK-ban óriási az igény mindkét módszerre, évente 10 000—15 000 pár je­lentkezik ilyen kéréssel. A köz­vélemény még tart ezektől a beavatkozásoktól, illetve az esetleges manipulációktól an­nak ellenére, hogy az egész törvényileg rendezett. Ez év januárjától - az új egészség­ügyi törvénnyel - megváltoz- tottók az eddigi fizetési gya­korlatot, az ilyen kezeléseket januártól nem fizeti a bizto­sító. Bár egy-egy beavatko­zásnak sok mindentől füg­gően más és más ára van, átlag 3000—5000 márkát kér­nek érte. A zsebből fizetés ellen már megkezdődött a til­takozó aláírások gyűjtése. T. É, Zárt, steril körülmények között történik a mesterséges megterme- kenyités a pécsi Szülészeti Klinikán Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents