Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-14 / 131. szám

Panoráma Ki volt az apáca? A képünkön látható Thekla Carola Wied (a múlt heti Pa­norámában apácoöltözetben szerepelt) játszotta Az öreg című tévéfilm María nővérét. Mozart sírja? A Bécs melletti St. Marx temetőjében két orgonabokor között egy tört oszlopos, ko­pott síremlékre leltek, mely oiatt a kétkedéssel fogadott sírfelirat szerint Wolfgang Amadeus Mozart nyugszik. Még mindig a Beatles Megjelent a „százas lista"; az Egyesült Államok legjobb zenekritikusainak szavazatai alapján összeállították a pop- zenetörtenct száz mesterművé­nek sorrendjét. Az első helyen John Lennon all (Instant Kar­ma), de a Beatles-dal került a 3. helyre (Help! - Segít­ség!, a 6-ra (Strawenberry Fields Forever —, Mindörökké á földiepresek), s a 13 ra is (Imagine! Képzeljétek el!). Meglepetés: -egyetlen Deep Purple nóta sem szerepel a száz között. Vámpir-biró Peter Szivatz: Kipfer című, a német nyelvterületen most megjelent regényében az egyik főhős, egy bíró vámpírként szerepel. Javaslatunk: börtö­nökben levő raboknak ne köl­csönözzek. Lidérces! Másenyka többé nem „igyot v skolje »f Mósenyka igyot v skolje! — Hát ez a sokszor kantáit nyelv­gyakorló mondat ezen a nyel­ven egyre kevésbé hangzik majd el, mert végre nem kö­telező többé az orosz nyelv oktatása. Lehullnak a vasme- rev szabályok a magyar isko­lákról! E bigott szabályokat még 1984-ben is jellemezte, hogy csupán az esztendő egyetlen hónapjában, decem­berben az ország 19 megyei lapjának tizenhat újsógiróját és szeikesztőjét figyelmeztet­ték, mert a lap oktatásról szóló írásában nem egyértelműen foglaltak állást az orosz nyelv tanításának fontossága mellett, sőt hárman közülük a fegyel­mező felsőbbség szerint „gú­nyosnak is vélhetően" fogal­maztak. így aztán legközelebb egy szovjet ifjúsági vezető nyilatkozatából is kihúzták ezt $ „veszélyes" mondatot: „A Szovjetunióban o legáltaláno­sabban tanított idegen nyelv az angol!" Pedig . . . Most hót négy évtized során lefoglalt sok százezer tanítási oro, pedagógus- és diákener­Legnagyobb kár: a szaktanári testület elsorvasztása Váltás csak az első osztályokban gio után visszaváltunk a nem­zetközileg jól alkalmazható nyelvek oktatására. Szülők, gyerekek, tanárok és miniszté­rium nagyot sóhajtanak, igye­keznek feledni a múltat, s megalapozni a jövőt. Csak hát nem lesz könnyű eltakarítani a pedagógiai romokat. Legfon­tosabb: a német és angol szoktonárok kényszerűen szűkre sorvasztott létszámának pótlá­sa. Helyesen fogalmaztak a minisztériumban: a nemzetkö­zileg jobban használható nyel­vek oktatása nem döntés, ha­nem feltétel kérdése. Szakta­nárhiány van! Ezért az ország 282 gimná­ziumából csak 46 számára ad­hattak engedélyt arra, hogy idén szeptembertől kezdve, egy-egy r kizárólag első - osztályban a kötelező két ide­gen nyelv közül egyik se le­gyen az orosz! Bár a minisz- te'ium szakemberei a megfele­lő politikai helyzetre várva 1980 óta csendben készültek, s a modern nyugati nyelvek tanárainak számát hat-hétszáz- zol növelték, ez is kevés a magyar pedagógustársadalmat ért szakmai vérveszteség pót­lására. Dél-Dunántúl e fellé­legző gimnáziumainak listája tehát csak így alakulhatott: mohácsi Kisfaludy, komlói Kun Béla, pécsi Nagy Lajos, Leő- wey, Janus Pannonius, Komo- rov és szerb-horvát gimnázium, továbbá a barcsi, a siklósi Táncsics, sárbogárdi Petőfi, kaposvári Munkácsy, nagykani­zsai Landler, majd a fonyódi Karikás Frigyes, s a zaloeger- szegi Zrínyi és Sógvári Gimná­ziumok. Többségükben az Euró- pa-szerte o használatos néme­tet és a világszerte alkalmaz­ható angolt tanítják majd, itt - ott franciát, olaszt, de néhol az idős latinszakos tanárok se­gítségével a modern nyelvek ogy részét megalapozó latint is. Első tehát a középiskola, hisz ott vethetik meg a nyelv- tanárképzés fundamentumát. Az általános iskolákban még nagyobb a szaktanárhióny, de lassan ott is újraalapozzák a nyelvoktatást. Az orosz szakos általános és középiskolai ta­nárok egy év alatt felsőfokú nyelvvizsgát tehetnek németből, angolból, más nyugati nyelv­ből, utána kétéves kiegészítő szakon szerezhetnek új tanári oklevelet. így elkerülhetik a későbbi állóstalanság veszé­lyét. Zárótörténetünk: Bóján, ohol a két kereskedelmi középisko­la mellett csupán a III. Béla Gimnáziumban még 1949-ben is négy idegen nyelvet oktat­tok, idén áprilisban egy ame­rikai üzletkötő egyetlen ango­lul beszélő embert sem talált a ruhagyárban. Földessy Dénes Göröngyös út Budapest és Marosvásárhely között Sinkovits Imre Sütő András leveléről A hétfői Magyar Nemzet kö­zölte Sütő András, Erdélyben élő magyar írónak Sinkovits Imre színművészhez intézett, hosszabb, lírai levelét. Sinko­vits Imrét a VDN kereste meg először, érdeklődve a levél hátteréről. A jeles művész, aki 1988 szeptemberében töltötte be hatvanadik életévét, erre az évfordulóra kapott levelet Sütő Andrástól. A Sinkovits Imrével folytatott telefonbe­szélgetésből idézünk:- A levél közvetlen előz­ménye, hogy másfél esztende­je, amikor Sütő András hat­vanéves lett, Írtam neki egy köszöntőt a Film, Színház, Muzsikában. Azért ott, mert Marosvásárhely és Budapest között ilyen üt volt akkor jár­ható. Ö is szeretett volna en­gem tavaly szeptemberben köszönteni, de erre nem volt mód, mert megszűnt a kolozs­vári konzulátus. Most viszont, hogy átutazott Magyarorszá­gon az NSZK-ba és Svájcba egy orvosi konzíliumra, szem- műtéte kapcsán, eljuttatta hozzám a Vasárnapi Újság című rádióműsorban elhang­zott és a Magyar Nemzetben megjelent levelet . . . Ilyen le­vél nem érkezik abból az or­szágból postán ... Én szok­tam neki küldeni nyitott lapo­kat, hol megkapja, hol nem . . . Bár ezek a lapok többnyire az időjárásról szól­tak, hébe-hóba az előadások­ról írtam . . . Mondanom se kell, az ember sokszor egy hazai magyar szerzőt is félt, nemhogy olyat, akinek léte, egészsége, szabad mozgása korlátozva van . . . Nem lehet tudni, hogy az a diktatórikus hatalom mikor, milyen eszkö­zöket vesz elő. A levélben az. a gyönyörű, és személyessége mellett azért is gondoltam, hogy másra is tartozik, mert arra int, hogy kinek-kinek a szülőföldjén kell léteznie és magyar létét folytatnio . .. A Magyar Nemzetben meg­jelent szöveg teljesen hite­les .. . „Maradok és magam­ban hozzáteszem: maradok, másként nem tehetek . . ." Ezt is irta a levélben Sütő And­rás. így van. Megérti termé­szetesen Sütő azokat is, akik menekülnek Romániából. Eh­hez személyes fájdalmai is vannak, hiszen gyermekei már nem abban az országban él­nek. Egyszer megkérdeztem tőle: annak tudatában, hogy több év óta is ölik egymást-az em­Fogyatkozoban van derék mogyar népünk. Szomorú, hogy évente húszezerrel csökken a lakosság szama, húszezer gyermekkel kevesebb születik és igazón sajnálhatjuk „őket", hogy nem jöttek a világra, amely - ha jól belegondolok - azért mégis csak szép. Fő­leg, ha nem lenne ennyi gon- dunk-bojunk. Pedig ezeket a meg-nem-született gyermeke­ket is jövendő szüleik be-csa- lad-tervezhették volna, ha lett volna mibe? Mondjuk egy iokásba. De mert lakás nincs, a jövendő apuka és anyuka eleve a házasságot sem kötőt - fe meg. Emlékszem a hatvanas évek­re, amikor Urónvóros építése mór erőteljesen zajlott. A fia­talok városrésze volt, napsütöt­te időben az utcák megteltek gyermekkocsis ifjú asszony­kákkal, szaladgáló, üvöltő gyerekekkel. Uránváros lakó­hölgy magg fújta le e fura össznépi játékot- csak akkor folytatja, ha a két ügyfél - akik már egymásra verték a milliókat - bemutatják a pénzt. Mind a tizenegymilliót. Én nem hiszem, hogy a két licitálónak volt külön-külön sóinak nagy részét a tanács építtette, akkoriban jóformán még „belépőt" sem kellett fi­zetniük az ifjú lakóknak. Az­tán a város elöregedett, a gye­rekek fölcseperedtek -, a ko: rabban zsúfolt bölcsődék és óvodák - létszáma később megcsappant. Úgy, mint a ta­nácsi lakások száma. A lakás­árak meglódultak olyan mér­tékben, hogy ma mór követni is képtelenség, kifizetni pedig egyszerűen lehetetlenség. Csü­törtök este a tévében bemu­tattak egy lakást, Budapest szivében, amelyet az ingatlan- kezelő cég árverésre bocsój- tott. A kamera végigpásztázta a kopott falakat, a leszakadt ablakokat, omladozó vakola­tot, fürdőszobának nevezett sufnit. Ez a hajlék egy na­gyobb méretű egyszobás lakás volt. Az árverés során 11 mil­lióig elmentek, végül a szer­tartást vezető ingotlankezelős' berek a pesti Nemzetiben, hogy bejussanak egy Sütő- darabra: András, nem gon­dolod, hogy bajod lehet? Erre visszafordította a kérdést: Im­re, ha te élnél ott, mit ten­nél? Nem tudtam válaszolni. Mcst sem tudok. Legfeljebb e zt, amit ő mondott. . . Igaza van . . . Visszatérve, megértem azt, aki puszta létét, életét mene­kítve át kell hogy jöjjön, de aki csak azért teszi ezt, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország ifjú lakossága első­sorban is a lakáshelyzettel kapcsolatoson. Ma már egy normális lakás ára valahol a milliónál kezdődik. Állami be ruházással szinte alig épül lakás szerte az országban, de ;•*, r . *3,- . ■ - ’>- * • T " i L-X ". r~ iüiil ennyi dohánya, azt pedig biz­ton állíthatom, hogy a bemu­tatott és lakásnak minősített kupleráj még százezer forintot sem ért meg, nemhogy millió­kat. Ez a rövid riport nem volt más, mint az ország la­káshelyzetének röhejes paró­diája. E „röpke" bevezetőt azért tartottam fontosnak, mert a májusi országgyűlés másnap­ján ifjúságunk helyzete került napirendre. A képviselők -, akik közül sokan még most is beszédet „mondanak" és nem hozzászólnak, de ez más kérdés - szóval a képvi­selők sorra észrevételezték, még ezeknek az óra is kifizet­hetetlen. Rádiót hallgatva, tévét néz­ve kísértem végig a napiren­det. Az ismert tényeket a fel­szólalók csak megerősítették. Nem mintha a kormány nem ismerné az említett bajokat, de az jutott eszembe, hogy nincs a világon kormány, amely ma hazánkban csak tíz éven belül is megoldaná a lakás­gondokat. Persze, hangzottak el javaslatok is, nagyjából ilyen megközelítésben: „A kor­mány dolgozzon ki tervet, ho­gyan, miképpen kívánja a fia­tal házasokat lakáshoz jut­tatni . . .?!" fridzsidert, meg tévét vásárol­jon. szóval . . . Ha egy népet mec.íosztanak ott élő értelmi­ségétől, az olyan lesz, mint a pásztor nélküli nyáj. A jelen­legi román politikai diktatúra erre törekszik a mogyar ki­sebbséggel kapcsolatban. Hallottam másrészt, hogy sokan irredentának minősítet­ték Sütő András levelét. Ne­kik azt üzenem, menjenek át oda, települjenek ót és élje­nek ott . . . Bozsik László Bármennyire is szüntelen derűlátással áldott meg az ég, ebben nem hiszek. Nem a kor­mány jó akaratű erőfeszítésé­ben nem hiszek, sőt, elvben velük vagyok, hanem az elkép­zelés vagy mondjuk a tervek és programok sikerében nem. Még egyszer: ma egy lakás ára 600-800 ezer, 1 millió, másfél millió forint. Egy melós Jegény vagy lány, vagy ifjú hivatalnok és más értelmiségi akkor sem tudná megfizetni a „belépőt", ha havi 30 ezret vinne haza, illetve a takarék­ba. A lakások ára nem csök­ken, hanem emelkedik. De ha féláron kerülne piacra, akkor is megfizethetetlen. Mindegy, hogy mennyi hitelt kap a há­zasságra és gyermeknevelésre készülő ifjú pár, a részletek fizetése is - esetenként talán élete végéig — annyira leter­heli őket, hogy belerokkannak. A gondokat, mindenki ismeri, a megoldást senki. Ezért vagyok szomorú és hitetlen. Szól a rádió, közvetítés megy az országgyűlésről, kép­viselők egymás után mondják véleményüket oz 1971 óta volt - törvényszabta - ifjúságpoli­tikáról, ami . . . hm . . . nem a legjobban sikerült. Mai ifjú­ságunkat ezernyi gond sújtja, a nehéz helyzetben is meg­fontolandó ötletek, javaslatok hangzanak el, amik javíthat­nák az ifjúság pozícióját. Mind, mind egyet mond más, más szavakkal: ifjúságunknak az élethez való jogát. Micsoda ellentmondás, hogy épp ezeket hallgatva böngé­szem a csütörtöki újságot, benne a 277 névből álló le­hangoló névsort, amit először átfutva arra figyeltem föl, hogy milyen sok a fiatal, akinek nem adatott meg az élethez való jog, hiszen ifjan kötél feszült a nyakukra, hóhér szakította meg gerincükben az élet folya­mát. Negyedórába sem telik, itt van előttem a grafikon, amit a gyors kigyűjtésből szerkesz­tettem. Roppant érdekes! 1887- es születésű a legöregebb ki­végzett, ama Francia Kiss Mi­hály, aki a fehérterror idején szerzett magának hirhedett ne­vet Orqoványban 19-es kom­munisták meggyilkolása által, s 1941-es a legfiatalabb Mansleld Péter mindössze 15 ■ esztendős volt az események idején, s ha nem hallottuk volna néhány hete a Vasárna­pi újságban a történetét, ak­kor is erősen kételkednénk a bűnösségében. Szóval e két évszám között „szóródnak" az elítéltek, kivég­zettek. A megdöbbentő ez, ahol a korosztályok a legtöbb áldozatot odták: az 1923-asok- tól kezdve növekszik a szám, a grafikon csúcsai kiszaladni lát­szanak a koordinátarendszer­ből. Egy-egy évszámhoz tíznél is több, némelyiknél majd húsz vonás tartozik, s a 18-29 éve­sek - a lista tötíb mint leiét ők teszik ki. 159-en vannak- Tizenketten lennének közülük, okik idén mennének nyugdíj­ba. 120-an csak ezután érnék el az ominózus életkori határt. Hu . . . Eme számos októberi ifjú előtt ott volt az élet; mi min­den lehetett volna belőlük. Fme számos októberi ifjúnak apja, anyja siratja tán ma <s az elveszettet, a megszégyem- tetten megholtat, a holtában ’5 megbélyegzetten eltemetette* Eme számos októberi ifjúról £ehezen hihető, hogy tudató' san ama rendszer megdönte- sére törekedett volna, amelye* egyesegyedül ismerhetett. Eme számos októberi ifju< kegyetlen bírák elé állították- akiknek dolguk lehetett volna- ha nem is megbocsátónak, de kíméletesnek lenni. Eme szómos októberi ifjUl ha bírái nem is megbocsátok­de kíméletesek, hamarost bof tönból szabadulton folytathat' ta volna békés életét, mérnök- orvos, tanár, jogász, jó mu"' kást stb. stb. lehetett volna- családot alapított volna, gyer' meket nemzett és nevelt na, unokáinak is örülhetett vol' nő, szülője pedig nem sirat*0 volna élete fogytáig megsz®' uyení'.etten megholtként. Miért nem voltak kímélet®' sek c bírák eme számps °k' tóbc-r- ifjúhoz? Miért csinálta'1 újfont oly sok mártírt e soka* szenvedett hazának? . . . b A gondolatok ott tolong®0 meg, amikor Deák Gábor, °l ifjúsági államtitkár mór a m0' ifjúság iránti felelősségről, fiatalok egzisztenciális prob'e máiról, élet- és munkakör^ menyeiről, szociális helyzetét0 és sok egyébről beszél. A010 159-nél minderről egy pilla00 tig sem volt szó. Requiescont in pacem . ■ H. vasamapi Orosz helyett nemet, angol nveluoktatas Radio mellett... Októberi ifjak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents