Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-13 / 130. szám

1989. május 13., szombat Dunántúli napló 7 A DIM politikai vitafóruma Ne néhány vezető döntsön: a párttagságé legyen a végső szó Példaértékű szerkezeti reform Szigetvaron Gráf József, az MSZMP Szigetvár Városi Bizottságának első titkára: „Összehívjuk a pártértekezletet!” Rengeteg szó veszti el ér­telmét: igazi valóságtartalma ogyoncsépelt közhellyé válik. Sorsát o „megújulás” sem ke­rülheti el, ha a kivárással, idötologatással helyettesitődik vagy látszatintézkedések sorá­val. Sokan tudják ezt az MSZMP sorain belül, de azt is, hogy pusztán a kádercse­rék nyomón feltűnő új arcok és szándékok is beleszürkül­hetnek a mindennapokba, ha o váltásokat alapvető válto­zások nem követik. Minderről Gráf Józsefiéi, az MSZMP Szigetvár Városi Bi­zottságának első titkárával beszélgettem, előrebocsátva a gondolatot: való igaz,, hogy oz ominózus májusi pártérte- kozlet némi földindulással járt, de mintha mára túllépett vol­na rajta az idő.- Hogy gondolja ön ezt?- Voló igaz: a májusi párt­értekezlet mérföldkő volt az MSZMP életében; de sok kér­désre nem adott, nem adha­tott váloszt. Nem többpárt- tondszerben gondolkozott, s ezzel mára, igen sok, az e9ész párttagság cselekvését bénitó-akadályozá szituációt teremtett. Itt van például a más pártokhoz, politikai tö­mörülésekhez voló viszony. A botalom kérdése. Vagy éppen 0 választásokra való készülő­dés és maga a választás té­nye, mely hazánk politikai éle­tében merőben új szituációt nordoz. Nyilvánvalóan lehetne '°lytatni még a sort. A terve- *ett pártértekezlet maga után vonhatja, hogy például Szi­getvár és térségében is, má- SU,J is, mondjuk Baranya me- 9yében is pártértekezletet kel- ene összehívni. . . — Mi úgy ítéltük meg Szi­getváron, az elmúlt évben, hogy mivel relatíve új volt a vezetés, a pártbizottságot bi­zonyos cserékkel át tudtuk alakítani, nem tartunk párt­értekezletet csak azért, hogy legyen. Nem tudom megítélni, de valószínűleg a megyei ve­zetés is hasonlóképpen gon­dolkozott. Mára fordult a kocka: most ha tetszik, sze­mély szerint én kérem az ösz- szehívását, s tudom, érzem, ezt megyei szinten sem kerül­hetjük el. Hiszen az újonnan felvetődő kérdésekre az egész párttagságnak kell megtalál­nia a válaszokat, s igen furcsa lenne, ha most is néhány ve­zető döntene helyettük. Szi­getvár és térségében . 2100 párttagot érint mindez. Más-, részt meg kell teremteni azo­kat a szervezeti változásokat, módszerbeli változásokat, ame­lyek nélkül nincs igazi belső megújulás, nincs igozi váltás. Mindenki látja, tudjo: a régi keretek akadályozzák a kibon­takozást.- Milyen szervezeti változá­sokra gondol? Van-e a párt­bizottságnak megalapozott el­képzelésef — Ma még azt mondjuk: pártbizottságunk irányítja a térségben folyó pártmunkát. Holnap azt fogjuk mondani: segítjük ezt a pórtmunkát. Mit jelent ez konkrétan? A régi apparátusi szemlélet minden eresztékében recseg-ropog. Ne engedjük szétesni: szedjük szét magunk! A jobb szemlé­letesség kedvéért a saját hely­zetemből indulok ki. Engem a megye jelölt erre a posztra, itt megválasztottak, s vezeté­semmel a pártbizottság meg­kezdte a helyi politika alakí­tását, formálását. Hogy mit csináltam — csináltunk - jól vagy rosszul, azt az alá-fölé- rendeltségi viszonyból eredően a megyében döntötték el. A pártbizottságunk öt évig — erre az időtartamra választó­dik - minden, területünkön élő kommunista számára egy tévedhetetlen testületként je­lenik meg, s egy-egy ciklus végén kell csak számot adni munkájáról. Kvázi; ötévenként akadt egv-egy kontroli-lehető­ség, ami olyan volt, amilyen.- Nem tudom, jó! következ­tetek-e: ebből a hierarchiából fakadóan az is előfordulha­tott, hogy az önök pártbizott­sága esetenként nem a térség érdekeit szolgálta? Vagy: az érdekkel ellentétes döntési- határozatot hozott?- Hogyne. Mi akkor tartot­tunk „jó" pórtbizottsági ülést, ha az előterjesztett napiren­det vita nélkül - vagy kevés vitával - lehetőleg mindenki elfogadta. Az előterjesztő ap­parátusi tagunkat a felsőbb apparátus esetenként jelen lé­vő képviselője eszerint minő­sítette. Ez aztán hozta maga után a minél „körmönfontol- tabb" megfogalmazásokat, azokat az előterjesztéseket, melyek ködösen, nehezen ért­hetően -értelmezhetően, de minden „szempontot" és „kö­rülményt" értékelve fogalma­zódtak.- Ho jól értelmezem, ön úgy látja; a térség érdekeit legjobban kifejező pártbizott­sági struktúra csak melléren­deltségi viszonyban képzelhe­tő el?- A múlt napokban a párt- bizott'ági ülésünkön is meg­fogalmaztuk, aztán néhány páitszervezettel is megvitattuk álláspontunkat. A fogadtatás kedvező. Mi egyértelműen anullálni szeretnénk a párt­bizottságok közötti alá-fölé­rendeltségi viszonyt. Ez a me­gye és Szigetvár viszonyára éppen úgy értendő, mint a városi pártbizottságunkra és a területen működő 10 párt- bizottságra. Továbbá javasol­tuk, hogy hozzunk létre egy választmányt, melyben minden pártalapszervezet egy-egy kép­viselője ott van. Ez a választ­mány folyamatosan működne - a tagokat az alapszerveze­tek delegálnák -, s így kvázi pártértekezlet formáját öltené. Feladata lenne a stratégiai célok megfogalmazása, a párt­bizottsági munka ellenőrzése és elemzése, valamint a tiszt­ségviselők megválasztása. Fél­évenként üléseznének, de ha úgy adódik, a testület 48 órán belül bármikor összehívható lenne.- így e választmány, mint o legmagasabb szintű térségi pártlestület működne. Hogy néz ki ebben a lölálláfban az apparátus?- Mint előkészítő, segítő apparátus, másnéven pártiro­da. A konkrét politizálás a páltbiíottsági, illetve a vá- Icsztmányi tagok privilégiuma, közülük nőhetnének ki azok a politikus egyéniségek, akik mondiuk a többpártrendszer viszonyai között is meg tud­nák állni a helyüket.- És a pártbizottság, vég reh ojtó hi.ottság?- Mindkettő megszűnne; he­lyüket a 25 fős, a napi poli­tikát meghatározó és egyben végrehajtó testület venné át teljes mértékben a választ­mánynak alárendelve.- Feladatuk, munkakörük utalókul.- Természetesen. Az appa- látus tagja legyen egy-egy részterület elismert szakértője, segítse a testületi munka elő­készítését, c testületi tagok munkáját és tartsa a kapcso­latot a megyei pártbizottság­gal, illetve a területen műkö­dő pártbizottságokkal. Legyen az apporátus amolyan infor­mációs háttérbázis, a helyi politizálás segédeszköze.- ízek szerint az ön pozí­ciója is megremeg?- Ki tudja? A környezetem­ben mór elmondtam, s így a széles nyilvánosság előtt is vállalom: szeretnék visszatérni a szakmámba. Mezőgazdasági gépész vagyok, egy baranyai termelőszövetkezet főmérnöki posztját hagytam ott, amikor a pártmunkát elkezdtem. Vallom - s már akad sze­rencsére erre a napjainkban is néhány példa -, hogy az első titkáii poszt társadalmi megbízatásként is ellátható. Ha a tagságunk úgy dönt, hogy e reformlépéseket meg­tegyük. aluL'tsuk ót a struk­túrát, rém fordítható vissza az a folyamat, amit elkezd­tünk S hn úgy gondolják, hogy o munkámra szükség van, vállalom társadalmi funk- c óként a további pórtmunkát.- ön evvel a javaslattal - struktúraátalakítással - alighanem bombát robbant.- Vá'lalom.- ízek szerint sok munka vár önökre?- - Igen. Szeretnénk a ja­vaslatunkét - amit pártbizott­ságunk is megtárgyalt már - minél több fórumon megvitat-' ni, finomítani. Ezen túl hatá­rozottan szorgalmazni fogjuk a megyei pártértekezlet össze­hívását is. Masok nevében nem nyilatkozhatom, de sze­rintem a megye több városai­nál is esedékes egy-egy ilyen szintri megmérettetés. S nem­csak a politika formálása miatt. Vallom: csak hiteles, a széles tagság bizalmát élvező- elnyerő vezetőkkel vehet részt oz MSZMP siker reményében az elkövetkező választásokon.- Kozma Ferenc Alakuló ülés május 17-én, 1B órakor A Művészeti Fórum felhívása! Sajnálatoson tapasztaljuk, hogy beérett a hivatalos po­litikának az a négy évtize­des magatartása, amely alapjában véve értelmiségel­lenes volt. s amely félt az alkotó tevékenységet folytató állampolgároktól, amely a művészek egy részét megvá­sárolni, másokat kordában tartani igyekezett. Az alkotó tevékenység luxussá minősí­tése, sajnálatosan beivódott az emberek tudatába, a tár­sadalom minden rétegébe. Felsőoktatási gyakorlatunk­ból következően, jórészt diplomásokat gyártottunk ér­telmiségképzés helyett. így aitán a mind demokratiku- sabbá váló közéleti fóru­moktól, helyhatósági szervek­től sem várhatjuk, hogy az alkotó munkát, o legmaga­sabb rendű értelmiségi tevé­kenységet. mint társadalmi szükséget, ne a maradék­elv alapján rangsorolja. Féltjük azt a társadalmat, amely egy hazug takarékos­ság jegyében az egyik leg­nagyobb társadalmi érték, a művészet támogatásáról mond le. Hangsúlyozzuk, hogy az elmúlt évtizedeknek voltak kulturális vívmányai. Riad; tan látjuk, hogy a közélet új technokratái ezeket az ered­ményeket is le akarják rom­bolni. Szeretnénk megőrizni a közelmúlt művelődés- és művészetpolitikájából mind­azt, ami értékteremtő, érték­mentő, értékek létrehozását támogató voít, s szeretnénk megakadályozni, hogy egy új társadalmi helyzetben , mindez megszűnjön. Hisz- szük, hogy a gazdasági ki­bontakozás az értelmi-érzel­mi szféra felszabadulása nélkül nem születhet meg. Mindezért szeretnénk közös fórumba tömöríteni Pécs- Baranya művészeit műfajra, működési területre, pártállás­ra, világnézetre és művé­szeti rangra való tekintet nélkül. A képző- és ipar­művészeket, építőművészeket, írókat, költőket, zene-, tánc- és színházművészeket, film-, *v'„ ®s fotóművészeket és a művészetekkel foglalkozó el­méleti szakembereket egy­aránt várjuk. A Baranyai Művészeti Fó­rum 1989. május 17-én, 18 órakor Pécsett, a Művésze­tok gázában ^tartja alakuló gyűlését. Ide várjuk mind­azokat, akik a fentiekkel egyetértenek. A szervezők Jelszavak A DN április 24-i számában „Változatok május 1-jére" c. épületes írásához engedjék meg, hogy megjegyzést fűzzek. Őszintén meg kell írnom, hogy a felsorolt újabb jelsza­vak, melyek minden évben egyébként megjelennek - saj­nos - sehogy sem tekinthetők gyújtó hatásúaknak, ismét csak, miként korábbi évtize­dekben is, a napi politika szlogenjein alapulnak. Nézetem szerint ez a szép ünnep ezért vesztett fokról fokra népszerűségéből, mert egyrészt kvázi kötelezővé tet­ték a részvételt, másrészt ho­vatovább a hatalom saját tömjénezését szolgálta a zász- lós-lobogós, magasra emelő össznépi processzióval. E felvo­nulások gyújtópontjába a va­zallus tömegeknek a hűbér- urak előtti elvonulása került, akik integetésükkel áldásukat adták a felvonulókra abban a biztos tudatban, hogy őket „hódolat illeti csak, nem bí­rálat", mert ki más is vezet­hetné az istenadta népet a szocializmus útján a kommu­nizmus felé, mint ők? Mert bár sokféle jelszót su­gároztak a hangosbemondók, egy sohasem hiányzott, neve­zetesen a párt vezető szere­pének permanens hangozta­tása, a néphatalom összeté- vesztése a párt-állami hata­lommal, az alattvalók hűsé­gének vélt kinyilvánítása uraik előtt. A tribünön évtizedekig szinte ugyanazok integettek szentül híve azt, hogy hatal­muk megingathatatlan a fő­városban éppen úgy, akár az ország egész területén. Nem vették észre, hogy a jelszavak tartalma üres, elko- pottá, anakronisztikussá váltak, szertefoszlott a világforradal­mat hirdető nagy illúzió, mint ahogy a történelem hasonló nagy ábrándjai is már o múl­té. Frázissá vált a világ pro­letárjainak egyesülése is, ami természetes, mert a proletár fogalma mára mór nem az, sem nálunk még kevésbé más országokban, miként okkor volt, amikor ezt a jelszót meg­fogalmazták. Ha e jelmondat mégis szerepel a pártlapok mottójául, úgy ez nem egyéb beidegződésnél, melynek kü­lönösebb jelentősége nincs. így önként felvetődik a kér­dés: kell-e ennyi az íróasztal- szagú, jól-rosszul összeeszka- bált mondatokból? Vélemé­nyem szerint nincs szükség rá. Nem valamiféle rendszerelle- nesség ez, hanem annak ki­nyilvánítása, hogy az olyan jelszavak, melyek már hosszú évek óta csak május elsején hangzanak el, aztán jróasz- talfiókba kerülnek feledésre ítélve, nem egyebek egy avitt politikai mechanizmus termé­keinél, melyek megvalósulásá­ban azok sem hisznek túlsá­gosan, akik megfogalmazták, nos annak szükségessége erő­sen megkérdőjelezhető. A nagy francia forradalom által hirdetett Egyenlőség, Testvériség, Szabadság, vagy Petőfi Nemzeti dalának első négy sora, vagy akár az egész költemény máig is hatnak, mert nem efemer gondolato­kat fejeznek ki és hatásuk épp ebben rejlik. Ha majd az em­berek május elsején önként, spontán lelkesedésből vonul­nak ki, akkor majd ők maguk megfogalmazzák a jelszavai­kat nem várva arra, hogy he­lyettük ezt a hatalom diktálja. Talán már nem kell sokáig erre várni. Dr. Sebestyén Ferenc Pécs, Petőfi u. 47. Kedves Barátom! (Feri Elvtársnak) Azt, hogy mennyire egyetértek Veled és a felvetéseddel, csak azzal tudom bizonyítani, hogy folytatom a sort, még­pedig egy kedves régi emlékemmel, ló húsz évvel ezelőtt egy KISZ-kiildöttértekezleten az akkori Ped Főn, egy volt vb-lagunk a hozzászólásában idézni akarta az akkor párt- VB ifjúsági felelősének, Kovács József kiváló tanárnak a véleményét, és nagy közderültség közepette Így kezdte a hozzászólását: .......mint ahogyan azt a lózsi Bácsi íiv­tá rs is mondta...” » ígyszóvol ténylegesen sok olyan görcs és rárakódott üledék zavarja a politizálást, amit a lehető leggyorsabb módon le kéne vetkőzni. Nemcsak a megszólítási gátakról van szó, hanem a tegezés-magázás kettősségéről. Arról, ’ hogy szinte komikusnak tűnik, hogy a taggyűlések megszer­vezésében szinte teátrális az elnöki asztal, lehetőleg piros drapériával letakarva, két szélén egy-egy cserép kókadó • virággal. Egyik kedvenc emlékem az, amikor vendégként (meghívottként) jártam jó pár évvel ezelőtt egy alapszer­vezeti taggyűlésen, ahova az illető gyár igazgatója kissé megkésve érkezett és a széket magával hozva csak az elnökségben tudott helyet találni magának . . . Pedig egy hatalmas ebédlő egyik sarkában volt a taggyűlés „beren­dezve". Ugyanúgy érthetetlen számomra, hogy a testületi ülések mar a terem berendezésével is antidemokratikus ültetési rendben zajlanak. Az elnökség kissé a testületi tagok leje- lole helyezve, merev színházi széksorokba ültetve az elnök­séggel legalább ugyanolyan értékű testületi tagozat. Sze­rintem nagy kerékasztalok mellett demokratikus elhelye­zésben, a felszólaló vagy vitatkozó ÍLVTARSam arcát látva sokkal jobban érezném magamat. És ez nemcsak kényelmi szempont, ez annál sokkal több! Nos. kedves elvtárs-barótom! A 'párt belső demokratizá­lódásában ez az általad felvetett apró jelenség részjelen- seg, de nagyon fontos jelenség a testületi demokrácia és a nyílt politizálás leié vezető utunkon. Ahhoz, hogy ennek igazi nyilvánosságát megadjuk, Téged és a városban lakó párttag barátainkat, ÍLVTÁRSAINKAT a most már nyilvá­nossá tett bármely következő pártbizottsági ülésünkre szeretettel meghívlak. ÍLVTÁRSI-baráti üdvözlettel: Koltai Oenes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents