Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-08 / 96. szám
e Dunántúlt napló 1989. április 6-, szombat I ......................... ....................---------------------------------------——------------------------------------------— Am ú j magyet fSantas Beszélgetés dr. Rúzsa Csabával Autóbaleset áldozata lett dr. Kóbor József, Baranya megyei főorvos. Február 1-jével dr. Rúzsa Csabát, a POTE pártbizottságának titkárát, az I. sz. Belgyógyászati Klinika adjunktusát nevezték ki Baranya megye első számú egészségügyi vezetőjévé. önállósult és önfejlesztő civil társadalom (S.) n nemzetiségi jogokról- Meglepődtem, amikor meghallottam, hogy ön lett dr. Kóbor József utódja, hiszen előzetesen olyan információim voltak, hogy lelajánlották önnek ugyan, de visszautasította.- Valóban, először így történt. Hiszen én az életemet úgy képzeltem el, hogy az egyetemen maradok. Most érkeztem el oda, hogy megírtam a kandidátusi disszertációmat, szerettem a betegekkel foglalkozni, s az egyetem vezetésében is részt vehettem, mint pórtbi- zottsági titkár. Jól éreztem magam, nem gondoltam változtatásra. Aztán meggyőztek. Bár még sokáig gondolkodtam, hogy a jelenlegi gazdasági, társadalmi problémák között, szabad-e ilyent elvállalni.- A klinikán az ön' területe a diabetes okainak kutatása és gyógyítása volt. Ezt most az új feladat elvállalásával feladja?- Szerencsére nem kell ezt tennem. Hiszen évek óta foglalkozom a cukorbetegekkel - a disszertációm cime is A diabetes és táplálkozás -, s vafóban jó kapcsolatot sikerült kialakítani velük, és nekik egymással. Jól működött például a diabeteszesek klubja. A megyei tanácsülés után, ahol megyei főorvosnak megválasztottak, szinte szünet nélkül csengett otthon esténként a telefon, a betegek kérdezték: mi lesz velük, cserbenhagytam őket? Ezért örülök, hogy sikerült megállapodni a megyei tanáccsal, hogy a kórházban kapok egy osztályt, ahol lehetőségem lesz továbbra is foglalkozni ezekkel a betegekkel.- Mik a tervei, úgy is kérdezhetném, mi a programja az új megyei főorvosnak? A hazai sókészlet 80 százaléka jódozottan kerüljön a boltokba - javasolták az egészségügyi és az illetékes vállalatok képviselői. Tavaly 40 ezer tonna sót fogyasztottak Magyarországon, ebből 5200 tonna volt jódozott. A napokban egyre több üzletben kapható ismét a jódozott asztali só, amely — napi fogyasztással - a szervezetnek szükséges mennyiségű jódot tartalmazza. A pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen jód ugyanis hazánk megyéinek ivóvizében alig található meg. A felnőtt szervezetnek naponta 180 mikrogramm jód szükséges ahhoz, hogy o pajzsmirigy ellássa szabályozó funkcióját a zsírsavak elége- Jórészt mégcsak ismerkedem a területtel, de azért elképzeléseim már vannak. A szociálpolitika egyelőre számomra meglehetősen ismeretlen terület, eddig gondolatilag távol állt tőlem. Még nem tudom átlátni. Szerencsére olyan munkatársak dolgoznak itt az osztályon, akiknek több olyan kezdeményezés köszönhető, ami országos elismerést' vívott ki. Ami a jövő elképzeléseit illeti, azt már most világosan látom, hogy az alapellátás színvonalán, mind a tárgyi, mind a személyi feltételeket illetően, sürgősen javítani kell. Azt a megkezdett munkát, hogy bizonyos körzetekben - vidékre gondolok -, úgynevezett egészségügyi központokat hozzunk létre, feltétlen folytatni fogjuk. Ezeknek a vidéki központoknak rendelkezni kell azokkal a műszerekkel, amelyekkel például laboratóriumi alapvizsgálatokat tudnak elvégezni, és amelyek bizonyos egyéb alapdiagnózis felállításához szükségesek. A másik: a rendszeres és megfelelő színvonalú továbbképzés megszervezése az alapellátásban dolgozók részére. Magam is megdöbbentem, amikor Budapesten a miniszterasszony egy tájékoztatón feltette a kérdést: meg tudjuk-e mondani, melyik az az orvosi szaklap, amelyik minden orvoshoz eljut? Kiderült, nincs ilyen. Ezután itthon a megyében is megnéztük, mi a helyzet. Azt tapasztaltuk, hogy a körzeti orvosok nagy része, nem jut hozzá olyan, alapvetően fontos szaklapokhoz, amelyek pedig a naprakész szakmai informáltságot biztosítanák a számára. — Az elképzeléseim között szerepel a különböző felügye- letű egészségügyi intézmények tésében, a zsírok cukorrá alakításában, a kálium és a kalcium visszatartásában, a vérsavó megfelelő koleszterin- tartalmának megőrzésében. A jódegyensúly megbomlásának egyik legismertebb - egyben leggyakoribb - rendellenessége a strúma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodása. Jódhiányt jelezhet a magas vérnyomás, a vérkoleszterin-szint emelkedése. E hiány következtében előfordulhat az idegrendszer működésének lelassulása, növekedhet az infarktus bekövetkezésének esélye, s pajzsmirigyrák alakulhat ki. A gyerekeknél fejlődési zavart, elhízást idézhet elő a jódhióny. Az újszülöttek érdekében a szoptató anyáknak működését még jobban összehangolni. Gondolok itt az egyetemre a klinikákkal, a Megyei Kórházra, a Honvéd Kórházra és a városhoz tartozó rendelőintézetekre. Az természetes, hogy vannak egyéni érdekek is, de a betegellátás javítása érdekében, jobban egyeztetett, közös munkálkodásé a jövő. Hogy csak egy példát említsek: az olyan műszerfejlesztéseket — amire egyenként úgysem lenne pénz -, amelyek a korszerű diagnózishoz ma már nélkülözhetetlenek, közösen vásároljuk meg. Az alapellátás minőségének javítása, a diagnosztikai feltételek megteremtése azért is sürgető feladat, mert a közeljövőben másképpen működő társadalombiztosítás ezt számon fogja kérni.- Ehhez pénz kell.- Igen. Ismerem a szorító pénzgondokat, de az semmiképpen nem tartható tovább, hogy egy egész megye egészségügyi műszerfejlesztésére évente 20 millió forint álljon rendelkezésre — mint eddig. Ráadásul ebből az összegből kellene olyan gépeket is megvenni, mint például egyes intézmények mosógépei. Szerencsére úgy tapasztaltam, hogy a megyei vezetés nyitott, érzé-i kelik az egészségügy gondjait, és bízom benne, hogy a lehetőségekhez mérten segítőnek is.- Mi a véleménye önnek a gyógyszer-áremelésről?- Ha az egészségügyi felső vezetés oldaláról nézem, teljesen egyetértek azzal, hogy az addig 17 milliárdos gyógyszer- támogatást tovább nem lehetett tartani. Ezzel az áremeléssel sikerült ebből 2 milliár- dot lefaragni, most csak 15 milliárd a támogatás összege. Viszont ezt így nem lett volna szabad bevezetni. Az a baj, hogy nem készítették elő, nem mérték fel pontosan, nem dolgozták ki sem a gyógyszerárak terhelése, sem a szociálpolitika oldaláról. Ezért is elvem és ehhez ragaszkodni fogok, hogy a területemen, ha változtatni akarunk valamit, azt alaposan, minden oldalát megvizsgálva, széles körben vitassuk meg.- Kérem, szóljon / néhány ízót magáról is. Úgy tudom, a pécsi egyetemen végzett.- Igen, 1969-ben. Én tulajdonképpen sohasem akartam orvos lenni. Sümegen érettségiztem és közgazdásznak készültem. A bátyám járt ide az orvosegyetemre, őt többször meglátogattam és egyszer- kétszer bementem vele az előadásokra. Így hallottam Rom- hányi és Flerkó professzort előadni. Olyan hatással voltak rám, hogy errp az egyetemre jelentkezem- Pécset meg any- nyira megszerettem, annyira kötődöm ehhez a városhoz, hogy több fölajánlott kórházi főorvosi állást visszautasítottam, mert nem akartam innen elköltözni. naponta 220, a terhes asszonyoknak 200 mikrogramm jód „elfogyasztására” van szükség. Bár a sónak - ponto-' sabban a túlzott sófogyasztásnak köztudottak az ártalmai, a szakemberek mégis e táponyagot választották a jód úgynevezett „vivőanyagának". A magyarázat: mindenki ízesíti ételét sóval. A jód kálium- jodid formájában kerül a sóba. A jód közvetlenül a bőrrel érintkezve allergiát okozhat. Élelmiszerrel együtt elfogyasztva viszont veszélytelen, s a napi jódmennyiség-szükséglet három-négyszeres túllépése sem okoz károsodást a szervezetben. A nemzeti kisebbségeknek számos változatát ismerjük. Gondoljunk azokra a kisebbségekre, amelyek már a többségi nemzetállam megalakulása előtt éltek az adott területen vagy az olyan csoportokra, amelyek hódítás, területátcsatolós következtében jutottak kisebbségi helyzetbe, továbbá az olyan népcsoportokra, amelyek bevándorlás révén kerültek az állam fennhatósága alá. Léteznek kisebbségek, amelyeknek van államisággal bíró anyanemzetük, vannak kisebbségi népcsoportok — pl. a baszkok, katalánok, bretonok, lappok, az NDK-beli szorbok, a Szovjetunió számos kis népe - amelyeknek egyáltalán nincs anyanemzetük. Találunk olyanokat is, amelyek a történelem korábbi szakaszaiban telepes gyarmatokként keletkező államok - pl. Brazília, Kanada, Ausztrália - őslakos népcsoportjai, mint pl. az indiánok és az eszkimóik. A kisebbségi sors mindig hátrányt jelent, amelyet különös védelemmel és speciális jogokkal kell ellensúlyozni. Közép- és Kelet-Európa történetében jellegzetes és sok konfliktussal járó folyamat volt a nemzetek viszonylag megkésett öntudatra ébredése, az önállósulásért, az elszakadásért, a kiválásért folytatott küzdelem késői kibontakozása. Az osztrák birodalom, a történelmi Magyarország, az utódállamok lakosságának vegyes összetétele, az első és második világháborút követő határváltozások követkertében a nemzeti, nemzetiségi problémák jelentkezése e térség országai politikai, társadalmi életének hosszú idő óta állandó összetevője. Az itt élő nemzeti kisebbségek többnyire hasonló vonósaival magyarázható, hogy megjelölésükre széles körben alkalmazott kifejezéssé vált a „nemzetiség" elnevezés. A nemzetiségi státus objektiv elemeinek minősülnek: a sajátos nyelv, kultúra, hagyományok és származás közössége, az anyanemzettől államhatárral való elkülönítettség, valamint a megkülönböztető vonásoktól eltérő sajátosságokkal rendelkező többségi nemzettel azonos államban való együttélés. Szubjektív elemei pedig: a jelzett megkülönböztető jegyekre épülő összetartozás tudata és a nemzetiség, illetve a nemzetiségi vonások megőrzésére irányuló szándék és törekvés. A szubjektív elemek érvényesülésének színvonala ' természetesen országonként és nemzetiségekként nagy eltérést és belső szóródást mutat. M agyarország lakosainak többsége magyar nemzetiségű. A Magyar Népköztársaság ezért nemzeti államnak tekinthető. Országunkban azonban a magyarokkal együtt más - horvát, szerb, szlovén, német, román és szlovák - nemzetiségű állampolgárok is élnek. A mai magyarországi nemzetiségek eredetüket tekintve bevándorolt népcsoportok, a XIII. századtól, különösen pedig a török'kiűzését követően települtek be az országba. Az 1980. évi népszámlálás alkalmával 47 716-an vallották magukat nemzetiséginek és 84 478-an nemzetiségi anyanyelvűnek. Ez utóbbi szám az 1970. évi népszámláláskor még 103 ezer vált. A nemzetiségi szövetségek ezzel szemben az általuk képviselt lakosok számát reálisan 400—450" ezerre becsülik. Nemzetiségi politikánk jelenlegi jellemzői viszonylag hosszú fejlődési folyamatban alakultak ki. Az 1945 utáni gyakorlat torzulásokkal, hibákkal volt terhes. Ezek közé tartozott pl. a „kollektív bűnösség" tétele és gyakorlata, amely a német nemzetiséget sújtotta a háború után, valamint a Tájékoztató Iroda Jugoszláviát elítélő határozatát követő években a hazai horvátokat, szerbeket, szlovéneket ért diszkrimináció, illetve a nemzetiségi kérdés „automatikus megoldásáról" szóló megalapozatlan elv, amely az 1940-es évek végétől vált a politikában egyeduralkodóvá. A hazánkban végbemenő társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás keretében gazdagításra szorulnak a nemzetiségi jogok is. Előnyösnek ítélhetjük meg, hogy az új alkotmány kidolgozásával párhuzamosan megkezdődtek a nemzetiségi törvény előkészületei is. Ebben a vonatkozásban is reméljük a megtermékenyítő kölcsönhatás érvényesülését. Az új alkotmányi és törvényi szabályozásnak az a rendeltetése, hogy a korszerű nemzetiségi kollektiv és egyéni jogok meghatározásával, valamint a kapcsolódó állami, társadalmi és egyéni kötelességek, továbbá tilalmak és szankciók megállapításával megalapozza a hosszú távú, támogató jellegű nemzetiségi politika jogi kereteit. Elő kell mozdítania a nemzetiségek kettős kötődését, vagyis integrálódását a magyar társadalomét:, valamint a nemzetiségi sajátosságok megőrzését és fejlesztését. Világosan ki kell fejeznie, hogy a nemzetiségek a politikai hatalmat gyakorló társadalom szerves ószetevői, a népszuverenitás részesei. Elő kell segítenie a nemzetiségek és anyanemzeteik közötti tartalmas, baráti, együttműködési kapcsolatok mélyítését. Mindezekkel együtt az alkotmányban azt is ki kell nyilvánítani, hogy a Magyar Népköztársaság felelősséget érez és síkra száll a szomszédos országokban élő magyar nemzetiség nemzetiségi sajátoságainak megőrzéséért, kisebbségi jogainak érvényesítéséért, előmozdítja a más országokban élő magyar származású polgároknak hazánkhoz fűződő rokoni,, baráti, együttműködési kapcsolatait. Magyarország területén négy politikailag, társadalmilag elismert nemzetiség él. Indokolt, hogy ezeket az új alkotmány felsorolja. A hazai nemzetiségek alakzatait azonban nem tekinthetjük lezártnak. Országunk egyik dinamikusan szaporodó és a nemzetiségek összlétszámút jelenleg is meghaladó etnikuma a cigányság. A cigány lakosság társadalmi, kulturális, szociális, gazdasági felemelkedésével, a cigány értelmiségiek számának növekedésével párhuzamosan erősödik az az igény, hogy a cigányság hazánkban is nyerje el a nemzetiségi státust. Az eme igény megalapozottsága körüli viták ellenére remélem és valószínűsítem, hogy a cigányság saját kulturális értékeinek feltárásával és ápolásával, a cigánynyelv, illetve nyelvek fejlesztésével, a cigányság .igényességének, társadalmi hasznosságának fokozódásával megteremtődnek a feltételei a cigány etnikum, illetve etnikumok nemzetiségi státusa elismerésének. Kívánatos, hogy az alkotmány rendelkezzék a nemzetiséggé válás lehetőségéről és módozatáról. A nemzetiségi jogok közül kollektív és egyéni vonatkozásban igen jelentős és sok problémával terhelt a nemzetiségi nyelvhasználat tényleges lehetősége és gyakorlata. Pedig a nemzetiségi nyelv ismerete és használata szinte mindegyik nemzetiségi joggal szoros összefüggésben van. A büntető- a polgári és az államigazgatási eljárási kódexek az általuk szabályozott eljárásban biztosítják az anyanyelv használatának a jogát. Valamennyi közhatalmi szerv eljárásának hivatalos nyelve azonban a magyar. Az alkotmány az ország területén élő minden nemzetiség számára biztosítja „az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást". Az oktatásról szóló 1985. évi I. tv. az alkotmánnyal összhangban nyilvánítja ki, hogy az óvodai nevelés és az iskolai nevelés-oktatás nyelve a magyar, valamint a Magyar Népköztársaságban beszélt minden nemzetiségi nyelv. Az oktatási törvény végrehajtási szabályai részletesen meghatározzák a nemzetiségi nyelvű, illetve nemzetiségi nyelvi oktatás-nevelés formáit, feladatait és feltételeit. Témánk jelentős kérdése, hogyan lehetne előbbre haladni a nemzetiségi nyelvű népképviseleti tanácskozások és a települési hatósági ügyintézés területén. Az előbbre haladást szerintem egyrészt a nemzetiségi nyelvet vagy nyelveket beszélő ügyintézők képzése és alkalmazása révén érhetnénk” el. Másrészt pedig a nemzetiségi törvényben lehetővé kellene tenni, hogy a népképviseleti tanácskozások és az ügyintézés nemzetiségi nyelvű folytathatóságát a települési statútumok szabályozhassák. Tanulságos ösztönzést adhat e tekintetben is a Baranya Megyei Tanácsnak „A nemzetiségi jogok érvényesítésének előmozdításáról” szóló 1/1988. sz. tanácsrendelete. Az egyenjogúságot biztosító jogosultságok között garantálandó a nemzetiségek joga az arányos képviseletre és közreműködésre a választással és delegálással létrehozott állami testületekben és társadalmi szervezetekben. Megfogalmazandó 'továbbá a tagsággal rendelkező nemzetiségi politikai, érdekképviseleti, kulturális, sport stb. szervezetek, egyesületek, klubok, együiesek és alapítványok létrehozásához, fenntartásához és működéséhez való jog, a megfelelő mennyiségű és minőségű anyanyelvi tömegtájékoztatásra irányuló jog, valamint a saját (nemzetiségi) újságok, ismeretterjesztő, szép- irodalmi és tudományos művek kiadására és terjesztésére, elektronikus tömegközlési eszközök fenntartására, illetve igénybe vételére vonatkozó jog. A teljességre korántsem törekvő felsorolás is érzékelteti, hogy a nemzetiségi jogok többsége nem puszta lehetőséget jelent, hanem az állami szervek kötelességét is magába foglalja a jogok gyakorlásához szükséges feltételek megteremtésére. A nemzetiségi egyéni jogok gyakorolhatósága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy ki tekinthető nemzetiségi állampolgárnak. E kérdés megválaszolása önmagában is nehéz, jelentőségét pedig csak fokozza az a körülmény, hogy e probléma hivatalos kezeléséhez a hazai történelemben is oly sok visszaélés, súlyos tragédia kapcsolódott. A megoldás egyszerűsödne^ ha az alkotmány minden állampolgárt feljogosítana annak eldöntésére, hogy valamely nemzetiség tagjának tekinti-e magát és kiskorú gyermekét vagy sem. dr. Adóm Antal Sarok Zsuzsa « Szükséges a só jódozása
