Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-08 / 96. szám
1989. április 8., szombat Dunántúli napló 7 fi DM politikai vitafóruma Politikai pluralizmus Alkotmányos demokrácia i. 11.™ *___________________________ P olitikai rendszerünk demokratikus átalakitáso ma már elfogadott elvének tekinthető a pluralizmus és ennek gyakorlati érvényesítése. Általánosságban már polgárjogot nyert ez az elv, mégis a gyakorlati érvényesítése már a kezdet kezdetén megannyi értelmezési problémát vet fel mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban. Ez indít arra, Hogy a pluralizmussal kapcsolatban főleg az alkotmányos demokrácia aspektusából néhány gondolatot felvessek. Teszem ezt nem abból a célból, hogy vitapartneremmel, Várbíró Péterrel, mindenáron vitatkozzam, hanem hogy közös gondjainkról Véle konstruktívan együtt gondolkodjam. Szilárd meggyőződésem, ugyanezért ragad tollat Ö is. ■■ * ■ Minden eszmecserének mellőzhetetlen előfeltétele, hogy« itatott téma alapfogalmait, jelen esetben a pluralizmus fogalmát egyformán értsük “Ogy értelmezzük. E tekintetűn nekem nincs vitám Várbíró Péterrel, annál inkább tolón az olvasó állampolgárok egy részével. A pluralizmus ugyanis nem kizárólago- san politikai fogalom, ezt a kifejezést a társadalmi lét számos szférájában többé-ke- “ésbé eltérő jelentéssel és érvénnyel használják. Mást je- jent a filozófiában, teológia- bon, antológiában, a szociológiában, s végül a politika- tudományban. Legáltalánosabb megfogalmazásban a Pluralizmus tényszerűségként “a9y követelményként a dol- 9°k, tevékenységek, gondolatok sokféleségét, illetve énük lehetőségét jelenti. Én ezt elsősorban ontológiai-szocio- ógiai kategóriának tekintem e cikk szempontjából, olyan filozófiai.- társadalmi felismerésnek, miszerint a termékeiben és a társadalomban ° dolgok nem egyneműek, homogénok, hanem sokfélék. Most már a társadalomnál maradva jelenti az individu- mok, azok közösségeinek, csoportjainak érdek-, akarat-, gondolat-, érzés- és ízlésbeli tagoltságát. Ha ez utóbbiak Rímeiében a társadalmat ofkotó egyes embert az ösz- kes többivel minden tekintetűn homogénnek, monolit egy- Segnek tekintem, vagy ennek megvalósítására törekszem, ugy mindenekelőtt feláldozzuk az egyént és azok közös- sógeit. Reálpolitikai döntések Q társadalom monolit egységű®' azaz látszategységére ®P'tve nem eredményezik a ívánt hatásokat eredménnyel 0 politika csak a valóságos társadalmi különbségek, az e9yének és közösségek más- agának tudomásulvételével Járhat. Tudatosan vagy ösztönösen. P Polgári társadalom politikai erendezkedésének kezdetén u9y értelmezte - most már 0 Politikai jelzőt használom — a Politikai pluralizmust, mely szerint c társadalom politikai rendszerét úgy kell intézmé- nyesíteni. hogy abban az Páott társadalomban élő min- en csoport, osztály, réteg és ®9yén a maga érdekét, gon- °lotát, akaratát, ízlését ar- t' ku'ól hassa, kifejezhesse. A Politikai szervezetek, mozgal- ’űk megjelenése már csak további fejlődés eredménye v°ft Erre tekintettel megengedhetetlennek tartom a pluralizmusnak a politikai' pártok sokféleségére való leszűkíté- fit többről van szó, ér- ekzk megjelenítéséről, akaratok intézményesített érvényesítéséről, s ami nagyon lényeges, az egyén önmegvalósításának védelméről. Arróf, hogy az egyén megválaszthassa a képességeinek megfelelő életpályát, arra felkészülhessen, az író, a szobrász saját felfogása és értelmezése szerint alkosson, a pedagógus meggyőződéssel vallott pedagógiai módszerrel és szellemben oktasson stb., stb. Ez utóbbiak pluralizmusának biztosítósa az adott társadalom politikai rendszerében és alkotmányában még a többpártrendszernél is fontosabb dolog, hiszen e pártok az előbb felsorolt emberi, állampolgári önmegvalósításhoz képest eszköznek tekinthetők és az emberi önmegvalósítói szempontja mint érték nélkül az eszköz is elveszíti az értelmét. Ezért előrevivő megoldásnak, illetve törekvésnek tekintem az új alkotmánykoncepciónak egyebek mellett azt a részét is, amely kiemelt fontosságot tulajdonít az emberi, állampolgári jogok és kötelességek alkotmányban történő, kellő részletezésű szabályozásának. A politikai pluralizmus — mint már jeleztem - szélesebb, mint pártok pluralizmusa. Feltételezem mindenekelőtt össztársadalmi és partikuláris, szociális problémákról való, s az egyén autonómiájára épülő politikai gondolkodás sokrétűségét, ideszámítva a különféle politikai indíttatású érzelmeket, az ízlést, sőt hozzászámítanám a politikai erkölcsöt is. Azon nincs vitánk egymással, hogy a politikai pluralizmus intézményesítése hazánkban a politikai mozgalmak, pártok stb. számára egyenlő jogi esélyek biztosítása mellett mehet végbe. Ez azonban nemcsak a pártok jogi egyenrangúságának követelményét fejezi ki, hanem biztosítani kell a politizáló állampolgár, a „homo politicus" számára a mozgalmon, a politikai szervezeten belüli pluralizmust, azaz a belső platform-szabadságot is. Nehezen szüli meg társadalmunk a megfelelő politikai pluralizmust, ha a résztvevő pártok belső működésének játékszabályai lényegesen eltérnek egymástól. Itt a politizáló ember nevében szólok, hogy valamely politikai pártban vállalt közszereplése ne jelentsen számára státusvesztést, ne veszftse el gondolkodási és véleménynyilvánítási szabadságát. A XX. század diktatórikus peütikai rendszerei szomorú példák sorát mutatják a párton belüli politikai eretnekség ,,bűnére", rosszabb esetben „bűncselekményére", mely minősítésre az adott alapot, hogy a párttag a dolog természeténél fogva saját pártjának stratégiai célkitűzéseit, programját a hivatalos pártvezetéstől, önállóan, eltérően értelmezte. Ennek az igénynek itt és most hangot akartam adni, nem pedig ennek hiányát megállapítani, hiszen tényszerűen mind az MSZMP ebbe az irányba indult el, és remélhetően ezt az irányt tartják majd más demokratikus pártok is. Végül röviden szólok az alkotmányos demokrácia, vagy csak egyszerűen a demokrácia szükséges korlátjáról. A pluralizmus a fentebb elmon- dottek ellenére nem parttalan, mert a pluralizmus néven körvonalazott jogok, lehetőségek, stílus, nem érvényesíthetők az emberi, állam- polgári alapjogok és kötelességek, valamint az alkotmánnyal szemben. Az új alkotmánykoncepció szerint az új politikai rendszerben egyetlen állami vagy társadalmi szervezet és tagjának tevékenysége sem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére, ill. birtoklására. Őszintén kívánom, hogy ebben a fundamentális kérdésben valamennyi párt politikai, etikai konszenzusra jusson. Mi történjék azonban akkor, ha valamelyik politikai párt vagy koalíció hatalomra jutva mandátumainak birtokában megváltoztatja a politikai játékszabályokat, versengési és együttműködési rendet, amelynek szabályait a készülő alkotmány és az erre épülő demokratikus magyar jogrendszer a közeljövőben lefektet. Szotáczky Mihály Az alkotmányos demokrácia fogalmát nem azonosítom a politikai pluralizmus fogalmával. Igoz, nem vagyok jogi végzettségű. Belém a jól meghatározható, kézzelfogható, könnyen érthető, moteriális dolgokat plántálták. Persze, az emberek többsége sem jártas a jogi szakkifejezések gazdag tárházában. Hogy mit jelentő szocializmus, glasznoszty, vagy akár a politikai pluralizmus, azt az érdeklődő emberek többsége is csak sejti. Ezek a kifejezések csak a körülírást takarják, az- aktuális jelszót jelentik, amit aztán a gyakorlatban mindenki másként értelmez, értelmezhet. A pluralizmus mást jelent a marxizmus, a szociológia, vagy a polgári politikatudományterületén. A köztudatba átment fogolmi meghatározás az utóbbiból vezethető le. Egy olyan politikai kategória, polgári fogalom, mely elismeri a szerveződést o politikai hatalom megszerzésére. Tehát, nem többpártrendszert jelent, bár ráutaló hatásként közvetve levezethető belőle. Nem azonos a demokráciával, s távol van a jogállamiság fogalmától is. A pluralizmussal elvben hiába értünk egyet, ez nem elegendő. Ez kevés volt korábban is, kevés ma is a gyakorlati megvalósítás során. Többféle pluralizmus létezik, szinte országonként változó modellel. A nagy kérdés: milyen módon valósul meg a pluralizmus? Hogyan lehet magyar viszonyokra alkalmazni? Ki és mit tud, vagy akar tenni érdekében? Milyen garanciák vannak, vagy lesznek az érdemi megvalósítására? S itt lépek be én, s mondom, nem a politikai pluralizmusért; hanem az alkotmányos demokráciáért kell harcolni! Ez már többet, egyértelműen konkrétumot mond. Feloldja, megoldja az általánosság bizonytalanságát. Azt hiszem, itt még mindig egyetértünk: alkotmányos demokráciát kíván az ország! Milyen legyen ez, hogyan lehet bevezetni, mikor lesz működőképes, mi a garancia a visszarendeződés ellen? Stb. Még nem eldöntött, megválaszolatlan kérdések. Érről lehet, érdemes, kell beszélgetni most. A vélemények esetleges ütköztetését, a vitát is vállalva, hisz a társadalmi berendezkedést meghatározó okmánynak olyannak kell lennie, ami a társadalmi kiegyezés alapján kell, hogy álljon. Egyetértek ugyanis Petschnig Máriával, amikor azt mondja, hogy ma nincs társadalmi alapja a közmegegyezésnek. Ehhez ugyanis egyenrangú felek kellenek. Esély csak a- minőségileg más kiegyezésre van. Kiegyezésre, ami viszont a többpártrendszeren belül képzelheA Dunántúli Napló március számában Havasi lános 'ollóból megjelent „Ház az ^lékmű alatt” c. írás min^en tárgyilagosságot nélkülöz. L Visszautasítom azt a ténye- ^e' nélkülöző megállapítást, h°9y „Pécsett tucatjával sér- meg az építésügyi szabályit előírásait. Tudatosan, ide- °|ógiát gyártva hozzá”. A ha- 'ósági munka törvényességét r?ndszeresen ellenőrző és vizs- 9Qló szervek ilyen megállapí- *°sra, soha nem jutottak és n5m állapítottak meg alapve- és főként jellemző törvény- sértéseket. Azt nem állítjuk, ”°gy tévedések néha nem fordulnak elő, de szándékos tör- vénysértés nem történt. „A cikk állitósaival szemben ividen ismertetem az engedéséi menetét: A Dél-dunántúli Tervező Vál- 'Q|at készítette el a felszabadulási emlékmű környékének iszletes rendezési tervét, °["ely a Mikszáth Kálmán útiban a lakóterület határát a „Visszatérünkaz emlékmű alá" cikkíró által képviselt Z. B. telkének D-i határvonalán állapította meg. Az akkor meg beépítetlen 15 650 és 15 651 hrsz.-ú ingatlanokra 2 lakásos lakóház építését tette lehetővé, a tervi ábrázolás szerint, a közös telekhatáron elhelyezett ikerházas kialakítással. Ezzel szemben mindkét telekre különálló épület építését engedélyeztük az É-i telekhatárokon elhelyezve. A kifogásolt telek esetében ez a beépítési mód szükségszerű volt, mert a tervi javaslat tartása esetén, az épület elhelyezése az Országos Építésügyi Szabályzattal ellentétes lenne. Az épület főhomlokzata északi tájolású lett volna és a bena- pozásra vonatkozó előírásokat betartani nem lehetne. Az épület ilyen elhelyezése o részletes rendezési terv módosítását nem tette szükségessé, annak főbb paramétereit és kötelező szabályozási elemeit az engedély betartotta. Az államigazgatási és ügyészségi felülvizsgálatok megállapították, hogy Z. B. jogos érdekeit a kiadott építési engedély nem sérti. A vb.-titkári felülvizsgálatok is a törvényes eljárást dokumentálták. A tárgyilagosság kedvéért még kell említeni, hogy a telek engedélyezett beépítése meghaladja az előírt 25%-ot (29,8), az eltérés mértéke azonban azon az 5%*°n belül van, amit az építésügyi hatóság az Országos Építésügyi Szabályzat 31. § alapján engedélyezhet. (Ilyen mértékű beépítés mellett, nem kellett az épületet a „kis telekre ráerőszakolni.”) A cikk írója idézte az ÉVM állásfoglalását. Az állásfoglalással egyetérteni nem lehet, ezért kértük annak felülvizsgálatát. Ha a cikkíró az épületet É- ról is megnézte volna, bizonyára nem irja le, hogy a, „kilátást hatalmas háztömb zárja el”. (Az épület homlokzatmagassága az É-i telekhatáron 3,8 m.) Megértjük, hogy Z. B. érdekeit a rendezési terv övezeti szabályozása sérti, mert telke a lakóterületen kívül esik. Minr den fórumot megjárt panaszával. Azt nem értjük, hogy a cikkíró tárgyilagos tájékoztatás helyett, szakemberek által jogerősen lezárt ügyben, egyéni sérelem prókátoraként hitelrontó, és egyoldalú beállítottságú írással hangolja a közvéleményt. Dr. Somfai Csaba Pécs M. Város Tanácsa VB. építési és közlekedési osztály vezetője tő el. Éspedig úgy, hogy a nép által kiformált, érdekképviseletét ellátó pártok, illetve azok érdekszövetségei, alakítsanak ki kölcsönösen elfogadható kompromisszumot. A választópolgárok véleménykülönbözőségének arányait reálisan tükröző, pártokkal definiálható képviseleti rendszer lehet képes a társadalom számára elfogadható alapokmányt előkészíteni. így a fokozatosság elve alapján először ki kell alakulnia a profi pártoknak. Az erre hajlandó erőknek az objektív (helyiségek, propaganda, stb.) és szubjektív (amatőrizmust felpörgető vagy felváltó gyakorlott, hivatásszerűen dol- dozó szakemberek stb.) feltételeket mielőbb meg kell teremteniük. Az idővel valameny- nyien versenyben vagyunk, így A civilizált országok társadalmi berendezkedésének meghatározó jellemzője korunkban az alkotmányos demokrácia. A nem diktatórikus eszközökkel vezetett nemzetek egyedül a jogállamiság intézményét fogadják el. Vagyis, a többség által elismert alkotmány betűje, szelleme által szabályozott demokráciát. a jelenlegi hatalmi monopóliumnak önkorlátozó módon segítenie kellene az arra hajlandó erők mielőbbi szelekcióját. (gy a pártok, kialakítva tömegbázisukat, a lehető legkorábban tényleges politikai erőként jelenhetnének meg. Ezen pártok lehetnének a .jelenlegi választási metódus módosításának kulcsfigurái. Ezt követően ki kell alakulnia, hatékonyán kell funkcionálnia a. tényleges képviseleti rendszernek, a parlamentnek. Ez több lépcsőben történhet meg; elsőként a meglévő politikoi erők által kimunkált kompromisszumos választási rendszer, majd a beállt stabilitásban, az aktuális finomítás által. Ha pedig adott a reális érdek- képviselet, akkor ezen a módon egy alkotmányozó nemzetgyűlés hívható össze. A reálpolitikai kompromisszumok árán több lépcsőben kidolgozhatják azt a tervezetet, amiről már a nép dönthet. Az ott kidolgozott anyagot lehetne népszavazásra bocsátani. Ez lenne az az alapokmány, alkotmány, aminek keretei között kellő garanciák beépítésével, a demokratikus gyakorlat Magyarországon elindulhat. Gondolom, vitapartnereimmel abban is egyetértünk, hogy az Országgyűlés jelenlegi ösz- szetétele nem a I halmos egy olyan népszavazásra bocsátható alkotmánytervezetet előterjesztésére, ami hosszabb időtávlatban is érvényben maradhat. Végigvihető persze az anyag a jelenlegi stábbal is. de akkor sok-sok lépcsőzéssel •a végleges kialakítása nagyon elhúzódik. A tömegakarat mellett az MSZMP-nek is döntő hatása van a demokratizálódási folyamatra. Az utóbbinak fel kell ismernie, elő kell segítenie, hogy a pártok (nem formális), gyors kialakulása, s így a mindenki által elfogadható alkotmány mielőbbi törvénybe iktatása, saját érdeke is. Ezt megköveteli a nemzetgazdaság válságos helyzete. Ennek késleltetése, a történelmi pillanat lekésése, az elkerülhetetlen folyamat elhúzódásához vezetne. Ismerünk ilyen elhibázott nyugateurópai gyakorlatot. Csakhogy nálunk itt, és most olyan gazdasági gödörben vagyunk, ami nem engedi meg a tétovázást. Eszmei hovatartozástól, a bársonyszék meglététől függetlenül a közös túlélési cél érdekébén, mindenkinek nagyon gyorsan egy zászló alá kellene felsorakoznia. Nemcsak látszólagos presztízsokok miatt, március 15-én. Mindeddig finomon kerültem a nem hatalmon lévő pártok, pártszerü átmeneti képződmé.- nyek jelzős szerkezetű minősítését. Addig amíg a hatalmi monopólium sugallatára alternatívoknak hívják azokat, s nem nevezik nevén: ellenzéknek, addig ez jele lesz a hatalommegosztás tényleges szándéka hiányának. A pluralizmus és az alternatív kifejezések használatát nemcsak azért kell kerülni, mert idegen szavak, hanem döntően azért, mert vitára és a problémák megkerülésére adnak okot és alkalmat. Például, amikor az MSZMP elismerte a többpártrendszert, az is éppen olyan választható egy alternatív lett, mint bármely másik a sok közül. Az alternatívok kifejezést - Tóth Istvánnal együtt vallom —, nem értelmének megfelelően használják a köztudatban. Sőt, a szó lefordítása után (valami, ami vagylagosan két lehetőséget kínál), nyilvánvaló értelemzavarról van szó. Hiába, nyugatról sem szabad automatikusan másolni. Igaz, az ellenzék szó, ma még rosszalló hangvételt jelent hazánkban. Várbíró Péter M/ legyen az ország neve? Tisztelt Szerkesztőség! Van egy „világraszóló" ötletem. Mostanában sok probléma, gond van 'akörül, hogy mi legyen az ország hivatalos neve. Magyarország az elmúlt ezer év alatt volt már királyság, kormányzóság, köztársaság, sőt népköztársaság is. Ezzel az litóbbi államformával eljutottunk az abszurdumig. Ezért a zűrzavar most, a kábulatból váló ébredés idején. Mert mi az, hogy „népi demokrácia"? Értelmetlen fogalom. Hülyeség. „Népi népuralom": — ilyen kategória nem létezik. Nincs. Magyarországból ezer év óta mindig csak egy voit. Nincs tehát szükség arra, hogy valamilyen államformának a jelzőjével megkülönböztessük az egyiket a másiktól. S mivel a közigazgatási, társadalmi rendbeli változások a következő ezer esztendőben is be fognak következni, nem szükséges a jelenlegi állapotot örökérvényűvé rögzíteni. Javaslom tehát, hogy a baranyai képviselők terjesszék az Országgyűlés elé: legyen az-ország neve: Magyarország. Van erre példa: Spanyol- ország, Svédország, Írország, Svájc, Japán. Dr. Harcos Ottó
