Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-30 / 118. szám

A Tangentor helyszíne Harkány A kezdeményező szellem kibicsaklásai Rádiójátók-sorozcrt Kampis Péter műveiből A jábarót tiszteleg jó barát­ja előtt. Ebből a tisztelgésből azonlban most százezreik köz- fcirvcse lesz: háromrészes rádió­játék-sorozat. ■ Dr. Sződy Szi­lárd rádióra alkalmazta 1982- ben elhunyt újságíró kollé­gánk, Kampis Péter író Tqn- gentor című drámáját, s má­jus 8-án, 9-én és 10-én dél­előtt negyed 12-kor a Kossuth Rádió Varsányi Anikó rendezé­sében sugározza.- Sosem voltam olyan iro­dalmi szerkesztő, akitől füg­gött volna, hogy valdkit lehet-e támogatni vagy sem. De Kom- pis Péterrel kapcsolatban igaz­ságszolgáltatási kényszerem van — mondta dr. Sződy Szi­lárd, a Rádiószínház Igazgató- helyettese. - Sokkal jelentő­sebb író volt ugyanis, mint amilyen lehetett ebben az iro­dalmi közállapotban. Sajnos, nem igaz a mondás, hogy a tehetség majd eget követel magának, vagyis önmagától érvényesül. Lóm, Kampis Pé­ter is jókat írt, de azok nem jelentek meg olyan könnyen. A vidéken élők sorsát is érzem 'benne, s ez a sors mór-már tipikus, öt is hátrányosan érin­tette az a képtelen megfogal­mazás, hogy „fiatal író". Ez kultúrpolitikai mosakodás a su­ta vagy bátortalan támogatós miatt. Kampis Péter negyven­két évesen halt meg, és ad­dig csak eay kötetét adták ki. Pedig drámai magot hordozó, remek novellák, sőt dramati- kus művek sorakoztak éretten, készen a fiókióban.- Miért a Tangentgr alkal­mas rádióra?- Ez az írás a 70-es évek­ben beteljesületlen kísérletek­ről szól, melyekből a kezde­ményező szellem csak link vagy abszurd, vagy komikus irányba fejlődhetett. A hely­szín egyébként Harkány.- Az írott mű és a „fülre Írott" rádiójáték között nem volt nehéz az átmenet?- Könnyű volt! A párbeszé­deket szinte egyenesben át le­hetett venni. Egyáltalán, az írás szinte adta magát a rá­dióműfajnak. Máskülönben Elek-et a Kaposvárról ismert Vajda László színművész ala­kítja, Scbmutz-ot Márton And­rás, Eleonórát Takáts Katalin, s A nagy ember: Kézdy György. Kompis Péter gondolatai te­hát tovább élnek. Földessy D. önérzet? Szolidaritás? Visszautasították a SZOT-díjat Beszélgetes a Szombat-helyi Szimfonikus Zenekar igazgatójával SZOT-díjjal tüntették ki a Szombathelyi Szimfonikus Ze­nekart, az együttes azonban a kitüntetést visszautasította. Április 4-én többen tették ezt, így Kerényi Imre, a Bu­dapesti Nemzeti Színház rendezője, aki egyebek kö­zött a hatalmas nemzetközi sikerű Csiksomlyói passiót állította színpadra. Indoko­lásában ő arra utalt, hogy amíg a dijat méltán elnyert sak művész között annyi méltatlan is van, s amíg a díj odaítélésének rendszere olyan ellenőrizhetetlen, ami­lyen ma - ő nem tart Igényt művészeti kitüntetésre. Ideje tehát tisztáznunk: a vissza­utasításokban mennyi a po­litikai tényező, mennyi az ösztönös vagy tudatos kiva­gyiság, s mennyi a tisztes­séges önérzet Petró János­sal, a Szombathelyi Szimo- inikus Zenekar igazgató­karmesterével, a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségi tagjával beszél­tünk. Az elmúlt nyáron ő és zenekara teremtette meg a határ menti Kőszeg városá­ban a nagy nemzetközi si­kert és jelentős valutabevé­telt eredményezett opera­előadásokat, s idén is órá­juk épül a szombathelyi lseumban Mozart: Varázsfu- volájámak bemutatója.- A visszautasításnak két oka van - mondotta. — Egyik: még mindig tart a művészetek szerepének év­tizedekkel ezelőtt kialakult ieminősítése. Erre az — egyebek között jövedelmi - aránytalanságra az utóbbi időben egyes gazdasági ve­zetők visszaélésének leleple­zése is felhívta a figyelmet, s megmutatta, hogy a mű­vészeti értékteremtés helyett a tisztességtelen hatalmi visszaélés az előnyös élet­vitel. Itt, Szombathelyen is különböző jogcímeken nyert hárommilliós vagyonnal ment nyugdíjba egy vezető, aki­nek, cége viszont világmér- ccvel mérve veszteségesnek bizonyult. A visszautasítás­sal is fel akarjuk hívni a figyelmet az aránytalanság­ra.- Igaz-e, hogy ezt szoli­daritásból tették?- Igazi A Magyar Zene­művészek Szövetségének el­nöksége nemrég kénytelen volt tiltakozó levelet írni Kár­páti Ferenc honvédelmi mi­niszternek. A hadsereg 10 százalékos létszámcsökken­tése ugyanis százszázalék- bon érintheti a honvédség­nél lévő diplomás zenésze­ket, mert folyamatban van a Néphadsereg Művész- együttesének felszámolása. Pedig egy hegedű nem tank. A SZOT-díj elutasításával szolidaritást vállalunk a Pé­csi Szimfonikus Zenekarral is. A pécsi művészeti élet költségvetése csökkentésé­nek sajnos olyan híre kelt az országban, hogy több vá­rosban akadtak illetékesek, akik az ember legjellemzőbb értékét, a gondolati-érzelmi kultúrát semmibe veszik, és a kultúra ellen fordultak, éppen Pécsre hivatkozva. — A SZOT-díjjoí járó 50 000 forintból mennyi ju­tott volna egy-egy zenész­nek?- Mindössze 680 forint? Mi' viszont jutalomosztáskor a takarító néninek sem adunk 2500 forintnál keve­sebbet, mert azt megalázó­nak tartanánk a számára, inkább nem adunk semmit. De még valami: a SZOT az elmúlt évtizedekben szinte semmit sem tett az értelmi­ségért. Most majd néhány veretői srék tulajdonosa nem vághatja többé megalázó mó­don a szemünkbe, hogy ki­tüntettek bennünket! A dön­tést természetesen többségi szavazataránnyal hoztuk. Földessy Dénes Embernagyságú tornyot alkotnak a Révai-lexikon 1935-ben ki­adott kötőtől Fotó: Läufer László Hasonmás-kiadás szekszárdi közreműködéssel Mégiscsak kell nekünk Révai Nagy Lexikona Az első kötetet- az Editer-Babifs augusztusra ígéri - Hamarosan meg­kezdődik az előjegyzések fölvétele Óriási érdeklődést keltett a né­hány évvel ezelőtt fölröppent hír, újra kiadják a Révoi-lexikont ha­sonmás kiadásban. Jóllehet, már sok minden elavult, meghaladott benne, ám jócskán kínál időtálló ismereteket, adalékokat is, amel­lett, hogy a kor tudásszintjének és gondolkodásának fölöttébb ér­dekes tükre. Nem véletlen, a fel­hívásra hetvenezren (!) jelezték, készek megvásárolni az egyálta­lán nem olcsó - egyenként olyan ezer forint körüli összegbe kerülő — lexikon folyamatosan megjele­nő köteteit, bizonyságául annak, mennyien sóvárognak e könyvkü­lönlegesség és ritkaság után, ami körül már valóságos legenda ala­kult ki, s aminek eredetijéért ma már tízezreket is elkérnek. Már vették föl - a pécsi köny­vesboltokban is - az előjegyzé­seket, sőt az előleget is, amikor jött a hidegzuhany: a hatalom megtiltotta a Révai hasonmás- kiadását. A hivatalos magyarázat valahogy úgy szólt, a lexikon el­avult, tartalmával kapcsolatosan politikai-ideológiai ellenvetések merülnek fel, no és hogy figye­lemmel kell lenni a szomszédos országok érzékenységére is. En­nek az érthetetlen és elfogadha­tatlan döntésnek a kárvallottjai nemcsak mi, az érdeklődő olva­sók voltak, de a kiadó és a Zrí­nyi Nyomda is, ugyanis az első kötetből mór kinyomtattak tízezer példányt — ez 1986-ban történt—, a lexikonok azóta valamelyik rak­tárban porosodnak. A jó hírt, hogy mégiscsak en­gedélyezik Révai Nagy Lexikona hasonmás-kiadását, néhány hét­tel ezelőtt a Magyar Távirati Iro­da közölte, s mi most már rész­letekkel is szolgálhatunk, fölraj­zolva a kiadás egész menetrend­jét. Az ügy' egyik főszereplője a szekszárdi Editor Kisszövetkezet Babits Kiadója, mely a Szépiro­dalmi Könyvkiadóval közösen, ón­nak alvállalkozójaként készíti elő és viszi végig a megjelentetést. Földi Istvántól, az Editor elnök- helyettesétől tudjuk, hamarosan megjelenik a lapokban fölhívá­suk, s kezdődhet az előjegyzések fölvétele. A nyomást a Szekszárdi Nyomda vállalta. Ez így most már egyszerűen hangzik, az igazság azonban az, gyötrelmes tárgyalá­sok előzték meg a vállalkozás te­tő aló hozását. A legnagyobb „el­lenfél" a papír volt. Hogy milyen bődületes mennyiségű papírra van szükség, annak érzékelteté­sére álljon itt: ha egyszerre akar­nák megjelentetni a Révai 21 kö­tetét, az körülbelül kitenné Ma­gyarország egyévi könyvpapír-fel- használósát. S nem is szólva ar­ról, különleges minőségű papírra van szükség, hiszen a hasonmás­kiadásnak kivitelében mindenben meg kell közelítenie az eredetit. A tervek szerint évente 2-3 kötettel jönnek ki, így a sorozat kiadása legkevesebb hét évet venne igénybe. Révai Nagy Lexi­kona első kötetét - amit még az idén követne a második is — ez éy augusztusára ígérik, 917 forin­tos áron. Kötetenként 60-70 000 példányra és vásárlóra számíta­nak. Miklósvári Zoltán Sej-haj gyöngyvirág Emitt Brigitte Schrr^edt, köl­ni tóncdalénekesnő látható, egy gyöngyvirágszappon borí­tólapján. Stevie Wonder — pártkasszából Az Osztrák. Szocialista Párt június 10-én a salzburgi Resi- denzplatzon Stevie Wonder koncertjét rendezi az ifjúság­nak. Pártkasszából. Bizony! Apukám! Sütő András: Álomlkomman- dó című drámáját Sík Ferenc rendezésében bemutatják az NSZK-beli Aachenben is. Sik Ferenc kedvenc rendezői kötő­szavát — „Apukám!" — most tanulja eckt deutsch változa­tokban. Brrr! A bécsi Wochenpresse Hit­ler és az osztrák lélek cím­mel összeállítást közöl, mivel­hogy a Führer épp száz éve született. Hót!? További ötle­teink Mussolini és az olasz lé­lek, Al Capone és az omeri- kai lélek, Josip Sztálin és a grúz lélek, MatuSka Szilveszter és a magyar lélek ... Radíő melle««.., Hiába, ismét csak a klasz- szikus példa jut eszembe, mi­szerint néhány évtizede a brazil kávét a tengerbe ön­tötték, egy élelmesebb ötlet alapján pedig a hajókazá­nokat fűtötték vele, mert le­zuhant az ára és a termék a kutyának sem kellett. „Lám, ez a kapitalizmus!" — fűzte hozzá véleményét, hajdani politikai szemináriumveze­tőnk. Lám,... láml — tű­nődtünk mi is fontoskodva. Bizony. Nálunk nics kapi­talizmus és érdekes módon az utóbbi években nálunk is ha­jókazánba dobhatnánk hol a burgonyát (két éve például), aztán az almát, aztán az át nem vett gurulós málnát, az­tán a káposztát — ami ugye ott rohadt kint a földeken - és most, az idei tavaszon vagy öt-hatszáz vagon vöröshagy­mát. Ha lenne hajónk per­sze. De nincs, így aztán az egyik alföldi tsz elnöke azt mondta pénteken reggel a rádió riporterének, hogy a község közelében lévő szaka­dékba szállítják és beteme­tik. Mert nem kell senkinek. Ügy annyira nem, hogy már forintért is kínálták kilóját, csak vigye valaki. Senki nem jelentkezett. Most engedtek az „árból": ingyen felkínál­ták. Eddig nincs jelentkező. De közben a boltokban — a városi boltokban szerte az országban —, 12—14—16 fo­rint kilója a tavalyi vörös­hagymának. Az említett ter­melőszövetkezet kára eddig 1 millió 400 ezer forint. Az el­nök. panaszkodott, hogy a ke­reskedelem — amely tele van hagymával —, most minőségi kifogásokat emel és nem ve­szi át a szerződésben rögzí­tett mennyiséget. Szóval fo­lyik a hagyma-csata, és an­nak elemzése is: a hagyma­termesztő .,tsz-ek anyagilag mindig olyan rossz helyzet­ben voltak, hogy egy hagy­mafeldolgozó üzemet képte­lenek voltak összehozni, pe­dig az lett volna a nagy üz­let. Nincs hitel — nincs be­ruházás. Csak hagyma van — rengeteg. Meg busa is van. Ez egy olyan hal, amit a fogyasztó utál. Nem veszi — nem eszi. Hát a busával, - mint halétek­kel —, nem is nagyon le­hetett dicsekedni. Hanem az orvosok rájöttek, hogy a bu­sa, telítetlen zsírsavval ren­delkezik és gyógyító hatása meglepően érvényesül az In­farktusod betegeknél. Ezt hosszú kísérletek bebizonyí­tották, és a napokban a busa-konzervekből bemutatót tartott. Körülbelül húszféle ételt konzerválnak busóból és várják, hogy a fogyókúrá­zók is megbarátkoznak a gyár új termékével. Csak az a baj, hogy a kereskedők óvatosak. Nem nagyon tüle­kednek, hogy szert tegyenek egy jó kis szállítmányra. így aztán a fogyasztó — köztük jómagam, mint első infarktu­sos —, csak hírből értesül a busakonzervről, amelytől ugyan csodát nem vár, de mindenképpen hisz az orvosi tanácsnak, véleménynek. De hát, nálunk mire egy új ter­mék kellő mennyiségben eljut az ország valamennyi bolt­jába, addig a fogyasztó meg­öregszik és csak a fogát szívja. Most nem is panaszkodok tovább, inkább bejelentem ol­vasóinknak legújabb és fö­löttébb eredeti ötletemet. A siker annyira biztos, hogy akár fogadást is köt­nék ró. Tegyük fel, valame­lyik miniszter nem nyerte el tetszésemet. Velem ez már többször előfordult, például amikor egy-egy miniszteri ren­delet hátrányos következmé­nyét közvetve, vagy közvetle­nül, saját bőrömön éreztem. A megoldás kézenfekvő: fölutazok Pestre, egy ilyen erősítővel felszerelt szócsővel, megáltnék a főváros valame­lyik pontján, rögtönöznék egy rövidke okos beszédet és vé­gül megnevezve a számomra ellenszenves miniszter nevét, azt kiáltoznám, hogy „mond­jon le!" Fogadjunk, hogy perceken belül, legalább öt­ven, vagy százötven főnyi közönség fogna körül, és még tapsolnának is, már csak a jó hecc miatt is. Tuti, hogy sikerem lenne. Most hazamegyek, és gon­dolkozom, melyik miniszterbe kössek bele. Megtehetem, nem? Hagyma... vasamapi Panoráma

Next

/
Thumbnails
Contents