Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-29 / 117. szám
1989. április 29., szombat Dunántúli napló 7 A DN politikai fóruma Történelmi utunk Landler Jenő Munkásőr Baráti Kör: Néhány hete az MSZMP Pécs Városi Bizottsága kezdeményezésére és szervezésében párttag és párton kívüli egyetemi oktatók, kutatók, társadalomtudományi szakemberek tudományos vita keretében véleményezték a Központi Bizottság által kiküldött és Berend T. Iván vezetésével működő 1. számú munkabizottság („Történelmi albizottság”) nyilvánosságra hozott dokumentumát. A pécsi társadalomtudományi szellemi műhelyek képviselői e vitával is hozzájárultak az elmúlt évtizedek történeti útjának elemzéséhez. A Társadalmi Szemle szerkesztőségéhez eljuttatott összegzésből ismertetünk a következőkben néhány fontos témakörben kialakuló — többnyire — többségi véleményt. A szakemberek a munkabizottság állásfoglalását az elmúlt évtizedek történeti útja - ttok felvázolásában 'komoly, tisztességes, tudományos teljesítménynek értékelték. Ugyanakkor rámutattak, hogy a téma kutatási előzményei rendkívül hiányosak. Ennek, valamint egy adott társadalmi, politikai szituáció által, tulajdonképpen idő előtti életrehivá- sának következtében az állás- foglalás ebben a formájában még ,,félkész-termék", a teljesség igénye semmilyen formában nem kérhető számon r°jta. Különösen fontosnak értékelték a nemzetközi összefüggések (például a Szovjetunióban kibontakozó folyamatok közvetlen hatásai a ma- 9yar eseményekre) mélyebb, Pontosabb feltárását, az ezek- re vonatkozó szovjet, jugoszláv, román források elemzését. Mindemellett az anyagot a Problémákkal őszintén szembe- nézőnek, következtetéseiben felszabadító hatásúnak, a to- v°bbi kutatásokhoz politikai 9°ranciát biztosítónak ítélték. Hárm as szempont A vitában elhangzott vélemények első fő témaköre az v?lt. hogy az 1944 decemberéből nopjainkig országunkban kibontakozó társadalmi, gaz- uosági és politikai folyamatok, történelmi utunk hogyan értékelhető a modernizációhoz, a st?cializmushoz és az európai- ioghoz való viszony szempont- jóból. Az állásfoglalásban fogaltokkal egyetértettek abban, ^?9y az elmúlt évtizedekben 'Qrsadalmunk átfogó moder- mzálása nem sikerült, a kialakult rendszer keretei között ft*m is sikerülhetett. Sikeres r6szmodernizációs folyamatok v°ltak, az átfogó modernizáció °lapvetó akadálya a negyve- !j®s évek végére kiépülő poll- kui intézményrendszer lénye- változotlanságo volt. Az 1944 végétől pár évig 'Pontakozó demokrácia folyo- 'Pptait - elsősorban az adott őPmzetközi helyzet hatására - ,e9'9 átszőtték a demokrácia .vámolására irányuló törek- i?*ek (pl. a szovjet vezetés ^ózvetett és közvetlen befolyó- koncepciós jellegű perek j^°r ebben az időszakban *“•)■ Ezek, valamint ezek *mzetközi vonatkozásainak 2®ly és részletes feltárása még lo‘tünk áll. ^ szocializmus ún. sztálini ^delijére történt irányvétel óntő okának a külső presz- ■ 'ót. aj ország geopolitikai ^fyzetéből adódó nemzetközi meghatározottságot ítélték a vitában résztvevők. További kutatás, elemzés tárgyának jelölték meg annak tisztázását, hogy az elmúlt évtizedek egyes politikai eseményeiben, fordulataiban pontosan mekkora volt a külső kényszer és a magyar vezetés hibás reagálásainak, „túlteljesitései”-nek szerepe, aránya. A szocializmus adott modelljében létező magyar társadalom végső soron — ami különösen az elmúlt 15 évben vált nyilvánvalóvá - a fő európai folyamatokról leszakadt, ezekhez nem tudott kielégítően alkalmazkodni. A felülről vezérelt, a tulajdonos állam és a munkavállaló ál- lampogár kettősségére épített, a nyugat-európai struktúrákat legfeljebb csak fáziskéséssel leképezni tudó társadalom végső soron csak bezárkózó gazdaságpolitikát, a politika által felemésztett, igazi érdek és tulajdonos nélküli, korszerűtlen szerkezetű gazdaságot képes működtetni. Ennek következtében a világgazdasági, s ezáltal az európai folyamatokba történő beágyazódás az adott politikai, gazdasági, társodalmi modellben nem lehetett és nem lehet sikeres. Belső modell? A vitában elhangzottak második fő témaköre a köré csoportosítható, hogy az elmúlt évtizedek magyarországi társadalmi modellje mennyiben belső modell, avagy netán egy általánosabb modell megvalósulási tormája. Az elmúlt évtizedek magyarországi társadalmi berendezkedése egy általánosabb, a Szovjetunióban kialakult modell magyarországi megvalósulási formája. Az 1956 utáni, Kádár János nevéhez kötődő magyarországi berendezkedés, ennek történeti folyamatai a szocializmus kompromisszumos, döntően a modell keretein belül maradó, de azt a lehetséges mértékben humanizáló, a modell logikájából nem következő értékeket is megvalósító megújításának tekinthető. Az ún. sztálini szocializmus- modell értékelésekor - az állásfoglalására is vonatkoztatva ezt - az egyes személyek, politikai döntések szerepe még mindig túlhangsúlyos. A létező szocializmusok modelljét, mint világtörténelmi és világgazdasági értelemben elmaradott, tőkehiányos térségek sojátos, végső soron zsákutcába vezető modernizációs útját’ kell mélyebben elemezni. Az Így felfogott szocializmus-modell jellemzőiként az elmaradott termelőerők, a bezárkózó, autark gazdaságpolitika, a fejlettebb térségek egy adott állapotához kötődő másolási törekvések, a világgazdasági folyamatokhoz kapcsolódó szerkezetváltás elmaradása, az európai gazdasági, munkamegosztási rendszerbe való integrálódás hiánya, vagy legfeljebb a világgazdasági perifériára jellemző megvalósulása, a gazdaságon kívüli kényszer tömeges alkalmazása, a politika gazdaságot, társadalmat „magába szippantó" szerepe, a közösségi létformákat szétbomlasztó, az egyéneket a hatalomtól egyoldalúan függővé tevő tendenciák jelölhetők meg. • Történt-e úttévesztés az 1944 utáni magyarországi történelemben, ha igen, mikor, milyen módon? A magyar társadalom és a politika 1940- es évek végi, illetve 1950-es évek eleji úttévesztéséről tulajdonképpen nem lehet beszélni. A magyar társadalom nagy esélyként élte meg az 1944 végétől néhány évig tartó koalíciós időszakot. Valójában az történt, hogy a társadalom akkor és ezután nem utat tévesztett, hanem egy adott világtörténelmi helyzetből, nemzetközi erőtérből fakadó hatások egy meghatározott útra, az ún. sztálini szocializmus-modell útjára terelték. Úttévesztésről inikább, mint a szocializmusnak a Szovjetunióban kialakult - és a többi szocialista országban leképeződő - modellje által megvalósult úttévesztésről lehet beszélni. Az úttévesztés, a szocializmus ún. sztálini modellje kialakulásának fő tartalma a nemzetközi, ezen beiül az európai gazdasági, munkamegosztási rendszerbe való integrálódás hiánya, s döntően ennek következményeként a szocializmus demokratikus fejlődési útjának elvetése, illetve ellehetetlenülése. Lenin 1917-es koncepciója a politikai hatalom megragadásával és ennek birtokában tételezte fel a Nyugat-Európá- hoz való felzárkózás megteremtését. A polgári vagy egy munkás-paraszt „plebejus" demokrácia politikai formáját abból a feltételezésből kiindulva tartotta átugorható szakasznak, hogy Nyugat-Európá- bon is múnkáshatalma'k jönnek létre. Mindemellett történtek kísérletek a nemzetközi gazdasági rendszerbe történő integrálódásra (pl. koncessziós politika, NEP-korszak), de ezek nem vezettek sikerre. Az 1920-as években, végül is a szocializmus ún. sztálini, tulajdonképpen jórészt Trockij akkori elképzeléseit megvalósító modellje szilárdult meg a Szovjetunióban. 1917 februárja még magában hordozta egy, a világgazdaságba történő integráció alapján álló munkás-paraszt demokrácia, peispektívában egy demokratikus szocializmus esélyét. Eltértek a vélemények arról, hogy ez az esély mikor tűnt el jó időre visszavonhatatlanul (1917 októbere, genovai konferencia, 1922: Lenin kikapcsolódása a politikai életből). A szocializmus ún. sztálini modelljéből való kitörési kísérletek (pl. SZKP XX. kongresszusa, magyar 1953., 1956.), bár helyenként a rendszer jelentős módosulását eredményezték, de — adott fejlettségbeli és nemzetközi tényezőktől is meghatározottan - a modell tényleges meghaladását nem jelentették. 1956 Széles körű vita bontakozott ki 1956 értékelése kapcsán, nem függetlenül attól, hogy 1956 októberének népfelkelésként való értékelése, illetve ennek nyilvánosságra hozatala a mai magyar társadalmat, a párttagságot is mélyen érintette, szenvedélyes, megosztó vitákat Is gerjesztett. A tudományos értékelés szemszögéből 1956 egyoldolú, csak ellenforradalomként való minősítése egyöntetű elutasításra talált. A néplelkelésként való értékelést a vitában résztvevők egy része elfogadta azért, mert véleményük szerint jól érzékelteti a döntően a szocializmus megújítására irányuló spontán társadalmi robbanást. A vitában résztvevők másik része a népfelkelésként való értékelést pontatlannak, egyoldalúnak tartotta a folyamot egészére vonatkoztatva, mivel véleményük szerint az eseményekben kezdettől keveredett a forradalmi és az ellenforradalmi vonulat, az utóbbi állandó erősödése mellett. Nagyon figyelemre méltónak és továbbgondolandónak ítélték viszont az állásfoglalásban a korrektiv forradalomként való értékelést. Ennek kapcsán két álláspont körvonalazódott. Az .egyik szerint, bár az események során az ellenforradalmi, restaurációs Álláspontunk cselekmények elszaporodtak, jobbratolódási tendencia is érzékelhető volt, a folyamat erőszakos külső megszokitá- sáig nem dőlt el végérvényesen, hogy saját belső logikája folytán korrektiv forradalomként vagy ellenforradalomként szilárdult volna-e meg. Az ellenforradalmi tendenciák felerősödése okaiként ez az álláspont a következőket jelölte meg: a Nagy Imre és Kádár János körül tömörülő pártellenzék azáltal, hogy egy tömegmozgalommal találta magát szembe, minden magabiztosságát elvesztette, az államhatalom összeomlott. Egy másik álláspont szerint a korrektiv foradolom, a Nagy Im- re-kormány november 3-án tulajdonképpen már bukott volt, az ellenforradalom külső beavatkozás hiányában akár már pár napon belül is nyilvánvalóvá lett volna a közvélemény számára is. Az események egyoldalúan forradalomként való minősítését a döntő többség nem tartotta adek- vátnak. Megfogalmazódott, hogy még mélyebben, gazdagabb összefüggésrendszerben kellene elemezni a nemzetközi tényezők szerepét (például a szovjet vezetésen belüli ellentétek a magyar válság megoldási módját illetően, az egyes döntések konkrét mozgató okai, a szuezi válság szerepe, a jugoszláv vezetés magatartása, ennek változásai, a Szovjetunió és a többi szocialista ország, valamint a szovjet—jugoszláv viszony alakulásának szerepe a Nagy Imre-perben stb.). A nemzetközi mozgástér Történelmi utunk elemzéséből milyen következtetéseket lehet és kell a politika számára levonni? A politikának - benne elsősorban az MSZMP-nek - a tudomány eredményeinek segítségével világos álláspontot kell kialakítania történelmi utunkkal, illetve saját múltjával kapcsolatban: mi vállalható, mi nem, milyen értékek mentén képzelhető el reálisan a válságból való kibontakozás. Kiemelt jelentőségű a nemzetközi mozgástér adta lehetőségek reális számbavétele. A politikának az európai politikai és világgazdasági folyamatokba történő integrációt, a reformpolitikához szükséges nemzetközi megegyezés fenntartását, erősítését alapvető prioritásként kell kezelnie. Történelmi utunkból is levonható tanulság, hogy a politikai rendszer dinamikusan ki- bomló reformja előfeltétele a gazdaság reformjának. A gazdaság a tulajdonreform, valódi tulajdonosok és ezáltal valódi érdekek megjelenése tekinthető döntő kérdésnek. A szocializmus felé vezető úton új társadalmi, politikai és gazdasági keretek kidolgozásával, mindennek világos ideológiai megfogalmazásával, a demokratikus szocializmus piacgazdaságon alapuló rendszerének útján kell keresnie az MSZMP-nek'és a többi politikai erőnek, a magyar társadalomnak a kibontakozás lehetőségét. Kisbán Gábor, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára A Landler Jenő Munkásőr Baráti Kör április 20-i ülésén állást foglalt az alábbi kérdésekben: (T) Egyetértünk ózzál, hogy a párt és állami vezetésben, amennyiben az illetékes testületek és szervek szükségesnek tartják, strukturális és személyi változásokra kerüljön sor. Ellenezzük viszont, hogy minden alternatív szerv, sőt a párton belüli csoportok is a saját szájuk íze szerint szeretnék átalakítani a pártvezetést, a kormányt, a KEB-et, az országgyűlést stb. Az állami és politikai vezetés nem tud felelősen dolgozni állandósult bizonytalan- sági hisztérikus légkörben. Ugyanakkor szükségesnek látjuk a kapkodás, megfontolatlan, előkészítés nélküli döntések megszüntetését. ® Egyetértünk azzal, hogy a pártnak jobbról is, balról is meg kell határoznia a lehetőségeken belül a politikailag elfogadható mozgásteret. Akik nem tudnak azonosulni a szocializmus, a párt, a nép érdekeivel, akik csak szónoklatokkal, politikai frázispufog- tatással, a múltban elkövetett - és általunk is elitéit — hibák és bűnök emlegetésével és fenyegetőzésekkel vannak elfoglalva, döntsenek politikai hovatartozásukról. Az illetékes szervek bátrabbon éljenek a fegyelmi jogosítványaikkal. Ugyanakkor, a párton belül és kívül továbbra is erősíteni kell a demokráciát a kritika, önkritika eszközét. A frakciózást elítéljük. A párton belüli ellenzékiség és a platformszabadság fetisi- zálása helyett fontosabbnak tartjuk az egységre, akcióegységre való törekvést. Lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy azokat, akik meg„E fiúkért valaki felelős!" — mondjö egy ma még az iskolákban nem tanított költőnk egy keserű társadalom- kritikai versében a harmincas években. Mit mondana máma? Az elmúlt hétvégén egy bohóckodó fiatal sereg vonult végig a városon elég nagy feltűnést keltve. Először éretlen suhancoknak gondoltam őket, de megdöbbenve hallottam, hogy egyetemi hallgatók. De ez az ő dolguk. Amin azonban nagyon sokan megdöbbentek, az a tény, hogy egy ilyen csoport szerzetesi ruhában vonult, és egy keresztet vittek maguk előtt. Magam csak már távolról láttam, amikor végtelenül felháborodott emberek felhívták erre a figyelmemet. Nem tudom, hogy kulturáltságuk milyen fokú, de mivel egyetemi hollgatók, annál megdöbbentőbb, hogy embermilliók legszentebb jelvényét egy állítólag európai műveltségre törekvő államban, a magyar kereszténység és a magyar kultúra - amely kettő azonos — végvárában ilyen bohóckodásra lehet felhasználni. Milyen műveltséget hordoznak azok, akik ezt megtették? Úgy gondoltam, ezt majd megfelelő helyen megfelelő személyeknek elmondom, mert talán - ahogy én is csak véletlenül láttam oz egészet — sokan ezt nem látták. Amiért most mégis szólnom kell, oz lapjuk április 24-i számában Balog Nándor cikke, amely már szó nélkül nem hagyható. Akkor, amikor Euró. pa minden részéről 10 000 fiatalt várunk városunkba egy ökumenikus szellemi találkofontolt, igazságos, előrelátó, indulatoktól, személyeskedésektől mentes munkamódszerre szavaznak, akik fellépnek a felelőtlen reformretorika ellen, akik a hatékonyabb, munka, és tevékenység mellett vannak, különféle címkézések áldozatai és visszahúzó erőként bélyegzik meg őket. © Az alkotmány előkészítése során felmerült, hogy a szocializmus, a nép és - az elmúlt 44 évre emlékeztető — jelkép és megfogalmazás maradjon ki a szövegből, mert azok hibákra, bűnökre emlékeztetnek. Azzal egyetértünk, hogy más, polgári államok alkotmányát figyelembe kell venni, továbbá a jelenlégi helyzetet is tükröz- tetni kell. Viszont nem értünk egyet a nép által elvégzett eddigi munka és eredmény lebecsülését tükröző megfogalmazásokkal, a magyar nép évszázados gyötrelmeinek, véráldozatainak, harcainak meghomisításávol, a volt uralkodó, elnyomó osztályok di-_ csőítésével, jelképeinek ma- gasztalásával. © Bős-Nagymaros ügyében az a javaslatunk és véleményünk, hogy ne legyen népszavazás és a vezetés ne engedje, hogy politikai ügyet csináljanak belőle. A szakembereknek kellene dönteni. A felelősséget nem volna szabad sem a népre, sem a parlamentre áthárítani. Miután o parlamenti döntés ebben az ügyben megvolt, csak új helyzet esetén tartjuk szükségesnek ezt a témát újra napirendre tűzni. zára, és erről a találkozóról G. O. nagyon szép ismertetést is ir ugyanebben ai szómban, akkor egy otromba, szellemtelenkedésnek szánt cikkel megsérteni az embereket - már sok. Jogállamiságot hangoztatnak sokan. Ennek azonban előfeltétele, hogy emberek ftemzeti és vallási érzését sérteni nem szabad. Szomorúan teszem fel a kérdést: ki a felelős, hogy ez megtörténhet? Tisztelt Szerkesztőség! Lehet, hogy erősen szubjektívnek találják hangvételemet, de higgyék el, igyekeztem magam nagyon mérsékelni, mert nagyon mérges vagyok. Nem a tett elkövetőire, nem a cikk írójára, mert hisz nem ők tehetnek róla, hogy a magyar kultúra ide jutott. Én csak azt kérném, hogy most, amikor Európa fiatalsága a kétezer éves keresztény emlékeket őrző, és az ezeréves magyar kultúrát sugárzó városunkba jön, a szerkesztőség határolja el magát ettől a - nagyon finoman kifejezve — szerencsétlen cikktől, és Ady példájára emelje meg kalapját mélyen a kereszt, és az annak jelében és annak nevében életüket embertársaikért áldozó szerzetesek előtt. Dr. Rajczi Péter nyug. gimn. tanár Szellemtelenkedés
