Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-29 / 117. szám
e Dunántúli napló 1989. április 29., szombat Több méteren át maga előtt tolta a Trabantot Krimi az országúton A kárbejelentésnél csalást elkövető társtettesekké váltak A főutca a református templommal Proksza László felvételei Zengővárkonyban gondolkodva Rockenbauer Pál sírja 1986. november 30-a. A koro esti órákban öt berkesdi fiú, egyikük édesapja Trabantjával szórakozni indult a pécs- vóraói Gesztenyés vendéglőbe. Ott a gépkocsivezető üditöt, barátai sört fogyasztottak, majd fél tízkor elindultak hazafelé. A 6-os útra kivezető út végén, az elágazásnál az Állj! Elsőbbségadás kötelező! közlekedési táblánál a gépkocsivezető megállt, körülnézett. Pécs felöl nem volt jármű. Az a Dacia személygépkocsi pedig, amely Budapest felől jött tompított fényszóróval, mintegy 300-400 méterre volt. A Trabant vezetője úgy ítélte meg, hogy még ki tud kanyarodni anélkül, hogy a Dociat akadályozná a közlekedésben. így is történt. Alig tettek meg azonban 300-400 métert a 6-os úton, amikor a Dacia meg- 'előzte őket és megállt előttük keresztben az úton. A Daciában G. J., a felesége és két nagykorú nevelt gyermeke ült. A család rokonlátogatáson volt Tolna megyében és hazafelé, Pécsre tartottak. A Dacia vezetője és a két gyerek kiszállt a kocsiból és elindul!- a Trabant felé, hogy vezetőjét kérdőre vonják, miért merészelt kikanyarodni. Ezt a Trabantban ülők nem várták meg, a vezető hátramenetbe kapcsolt, majd visszatért a pécs- váradi kereszteződéshez és a község irányába ment. A Dacia nem ment utánuk, hanem Pécs felé folytatta útját, de a szilágyi elágazás mellett lehúzódott az útpadkára és várt. Alig telt el két perc, kerülő úton a Trabant is megérkezett. Megállt a kereszteződésben, majd ráhajtott a Szilágy, illetve a Berkesd felé vezető útra. Ekkor a Dacia, a 6-os útról balra nagy- ivben a Trabant után kanyarodott. A Szilágy felé vezető úton, a homokbánya közelében utolérte a Trabantot, megközelítette, majd szándékosan, de nem nagy erővel nekiütközött a Trabantnak. A további négy kilométeren még 2-3 ütközés követte az elsőt. Az utolsó előtti olyan volt, hogy a Dacia több méteren át maga előtt tolta a Trabantot, amely ezalatt irányíthatatlanná vált. Egy balra ívelő kanyarhoz közeledtek, s itt történt az utolsó ütközés. Amint a Dacia meglökte a Trabant hátulját, az a jobb oldali útpadkára került, vezetője megijedt, mert a padkán túl nagy vizesárok volt és kocsiját erőteljesen balra kormányozta, a jármű átkerült á menetirány szerinti bal oldalra, majd a padka utáni partoldal előtt felborult, kerekei az égnek álltak. Az öt utas közül négyen A csontritkulást kúráló Már- kus-féle mészterápia hatásáról szóló első értékelés egy hónopon belül elkészülhet - közölte dr. Merétey Katalin, az Országos Reumatológia és Fizikoterápiás Intézet tudományos főigazgató-helyettese. Mint ismeretes, dr. Márkus József professzor, agrárszokem- bér a csontritkulás kezelésére nagymennyiségű kálciumpor terápiás alkalmazását javasolta. Módszerét nemrég megvitatta az egészségügyi intézmények vezető munkatársaival, akik fenntartásokkal fogadták a gyógymódot. Márkus profesz- szor viszont azt vetette a gyógyítás szakembereinek szemére, hogy nem értékelik kellően a mészterápia jelentőségét. Mivel o tanácskozáson megegyezés nem született a felek kirepültek o tetőn, és a szélvédőn. Az egyik utas 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett. A Trabant másik utasa ijedtében elmenekült. A Dacia utasai kiszálltak a kocsiból és a felborult járműhöz mentek. Ekkor mászott ki a Trabantból a bentszorult utas, és első ijedtségében cigaretta utón kotorászott a zsebében. A Dacia vezetőjének felesége elkiáltotta magát: „Vigyázzatok, kés van nála!" A férj és két fio ezután fogta a férfit és kés után kutattak a zsebében. Eredménytelenül: ekkor szólt a Trabant vezetője, hogy a gépkocsit ő vezette. A Daciát vezető férfi felelősségre vonta a sérelmezett kikanyarodás miatt, majd kérte a jogosítványát és egy betétlapot követelt, hogy a Daciában keletkezett kór megtérüljön. 'A betétlapot o Dacia vezetője töltötte ki a motorház tetején, mert a Trabantot vezető fiatalember, akinek idegességében remegett a keze, még Írni sem tudott. A történetet itt be is fejezhetnénk, de ezután egy furcsa, érthetetlen egyezségre került sor a két gépkocsivezető között. A Dacia vezetője azzal az ötlettel állt elő, hogy a kocsijában keletkezett kárt úgy tüntessék fel a betétlapon, mintha a károkozásra a pécs- váradi vendéglő parkolójában, tolatás közben került volna sor. A Trabant vezetője aláírta a betétlapot. Majd szóba került, hogy miként tudnák lerendezni a Trabantban keletkezett kórt is? A Trabant vezetője azt mondta* hogy otthon úgy állítja be édesapjának a történteket, hogy egy róka futott át előttük az úton, s emiatt borultak fel. A kárbejelentés o megbeszéltek szerint történt a Hungária Biztosítónál. A biztosító a Daciában keletkezett kárra 486 forintot, a Trabantban keletkezett kárra pedig 33 500 forintot fizetett ki. És mibe került mindez a két gépkocsivezetőnek? A Baranya Megyei Bíróság ítélete: G. J.-t, a Dacia vezetőjét, bűnösnek találta a bíróság közúti veszélyeztetés, rongálás és társ- tettesként elkövetett csalás bűntettében, valamint magán- okirathamisitás vétségében, és egy év börtönbüntetésre ifélte. A Trabant vezetőjét társtettesként elkövetett csalás bűntettében, valamint magán-okirat- hamisítás vétségében találták bűnösnek, és 5 hónap börtön- büntetésre ítélte.“ Végrehajtását két évre felfüggesztve. • Megérte? áthidaló megoldást fogadtak el: dr. Márkus József, az ORFI részére átadja betegei közül 150-nek a nevét, okikét a szakorvosok kérdőíves módszerrel tesztelnek. Az erről készült eredmény és a későbbi vizsgálat alapján döntenek arról, kezdjenek-e klinikai vizsgálatot a szerről. A főigazgató-helyettes el- modta azt is: a beteglistát április 6-án kapták meg, így az általuk készített és kiküldött kérdőívekre mostanáig mindössze 52 válasz érkezett. Az értékelés elkészítéséhez az ORFI vezetősége szívesen ventlé, ha olyonok is jelentkeznének, okik kérdőívet ugyan nem kaptak, viszont tartóson oltalmazzák o szert - mondotta végezetül a főigazgató-helyettes. Mint egy meg nem értett gondolat: a sír magányos és váratlan. Már a helye: Zengő- várkony felett, ebben a frissülő tavaszban, ahol az évszázados szelídgesztenyefák gör- nyedten igyekeznek, hogy ennek az évnek is dús lombkoronát szüljenek, ahol seregnyi madár dala szünet nélkül űzi a csendet, ahol már most látni a fák olatti rét majdani virágainak pompáját - az elmúlás hontja, esőáztatta szalagokkal, hervadó koszorúkkal. Itt nyugszik Rockenbauer Pál. * Innen nem látni a falut. De talán sehonnan sem: Zengő- várkony úgy elbújt ebben az apró patak vájta völgyben, hogy a 6-os útról lehajtók szinte beesnek a szélső házak elé, s ide', a gesztenyefás ligetbe is gyorsan emelkedő út bukdácsolt fel. így a falu is a magárahagyotottságot sugallja. Számos omladozó épület, gyommal felvert telkek, a patak - néhány porta előtti szakasztól eltekintve -, elhanyagolt árkában csörgedez. * Ma a faluban vasgyűjtés van, gondolom, iskolai szünettel egybekötve, mert mindenütt aggott talicskákat, kiskocsikat toló-húzó gyerekekkel találkozom, a református templom környékén, a kocsmánál, a falu szakadékos szélén, ahonnan elődeik megunt lomjait próbálják - legalábbis a nagyobb darabokat -, kötéllel felvonszolni. Van bőven hulladék, s ha e gyűjtés után a fémekből kevesebb is marad, még nagyon sok másféle éktelenkedik a jobb sorsra érdemes Zengővárkonyban, a falu közvetlen szomszédságában. Idős házigazdám nem adja a nevét ehhez az íráshoz, úgymond, nem akar haragosokat magának. Panaszai mögött állandósult szomszédvitát is sejtek, o mezsgyén leomlott épület, a romok között tanyát vert patkányok, siklók, menyétek, a düledező kerítésen makacsul át- nyomakodó csalánerdő, a patakmederben megült, s a folyást megállító hordalék - egyszóval a rendetlenség - miatt, ö azonban jó indulattal bizonygatja: higgyem el, ott nem ez a lényeg. Hogy az elhanyagoltság miatt, vita is lehet emberek között. Itt Zengővárkony, a járdák állapota, a porták képe, az átutazókban, a Fü- lep Lajos-emlékhózhoz, a Ro- ckenbauer-sirhoz tartókban kialakuló kedvezőtlen benyomás a lényeg. * „ Némelyik község lakói százezreket költenek járdákra, és ami nekünk megvan, lassan az is eltűnik..." — írta a levelében ...............célom nem a ro sszindulat, hanem az, hogy a falun átvonuló, sokszor elég tekintélyes beosztásúak előtt is ne kelljen szégyenkeznünk." Az „átvonulásra" magam ’is vállalkoztam. Ettől persze nem lett szebb Zengővárkony. Pontosabban tisztább, rendezettebb. Mert Zengővárkony - méltón pompás hangzású nevéhez - szépséges kis falu. Ki tudja, miféle elvek alapján telepítették - annak idején - portáikat a régi emberek. . . Mintha bizony az opró patakhoz képest komoly méretűvé vájt völgyek szélét keresték volna a goz- dók: így vonulnak most a házsorok, váratlan kanyarokkal, meghökkentő elágazásokkal. De ez a települési gyakorlat már súg valamit: a környezet, a Kelet-Mecsek, a természet termékenyíthette az elődök gondolatait. Lehet, akkor a patak is bő- vizűbb volt - néha még most is „felfújja magát" egy-egy kiadós eső után, néhány éve komoly gondot okozott hirtelen áradásával —, annyi pedig bizonyos: tisztább volt. Mert most nem válik a falu dicsőségére. A patak, lévén mindenkié - illetve a látvány alapján: senkié -, közügy. A porták - persze, most csak az elhanyagoltokról legyen szó -, ellenben már magánügy. Magánügy? Mint hollom, közegészség- ügyi kötelezvényekkel is próbáltak már néhgny ember portáján rendet csinálni - de aki fütyül a házára, a kertjére, a járdára, a gyümölcsfáira, a beomló pincéjére, szabadon kószáló kutyájára, az fütyül a hatóságra is. És persze az egész falura. Ez pedig nem magánügy. * Meg-megcsillan persze az új is, a teremtés a faluban: ízléses, szép családi házak, fris- senzöld fűvel, gondozott kerttel, inkább barátságos, semmint tulajdonhatárt szigorúan jelző kerítésekkel. At is fut rojtom a gondolot: vajon betelepültek? Zengő- vórkony itt van Pécstől alig húsz kilométerre. A 6-os úttól „egy köpésre". Lehet, a várostól szabadulni vágyók keletmecseki „rejtekévé" válik, úgy értem: a nyugodt, lombillatú életet kedvelőké. És persze itt vannak azok is, akik régóta otthonuknak mondják Zengö- várkonyt, s - portájuk keretében -, ennek megfelelően is bánnak vele: rendben tortják. De mondom: se a föútról. se a szelidgesztenyéstöl mindez nem látszik. A pillantás elszalad a völgyecskében meg* húzódó falu felett. Aki nem tudja, hogy ott, alant van Zengővárkony, annak jószerével észrevehetetlen. Mint egy elfelejtett gondolot. M. A. Ellentétek... Marton Gy. Á Márkus-féle mészterápia vizsgálata az ORFI-ban
