Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-22 / 110. szám

1989. április 22., szombat Dunántúlt naplö 3 Hogyan tovább? wmm 16. hét A 80-as évtizedben a te­rületi fejlődés megtorpant Magyarországon. A gazda­sági krizis szétterjedt az ország valamennyi pontjá­ra, hatásai azonban kü­lönbözőképpen nyilvánul­tak meg. A fővárosban és néhány vidéki városban a dinamikus iparágak mérsé­kelték a káros következ­ményeket, a gyenge struk­túrájú térségekben, a mo­nokultúrás településeken a gazdasági stagnálás új tí­pusú jelenségeket - mun­kanélküliség, elszegénye­dés, a szociális biztonság megrendülése - váltott ki. Európa szívében Regionális menedzservállalatok, kereskedőházak Közép-európai tudományos-oktatási centrum itt a legszembetűnőbbek. A tapasztalható ötletszegénység egyik öka minden bizonnyal az az évek óta tartó restrikciós politika, amely nem adott le­hetőséget az új üzleti vállal­kozások kibontakozásához. Ez persze nem ad magyarázatot arra, hogy a megye feldolgozó- ipara eddig miért tanúsított lanyha érdeklődést a világban­akciókkal lehet fejleszteni. A gyors tőkeátcsoportosítás, a kockázatviselés, a menedzse­lés társadalmi mechanizmusai másfajta szervezeteket igényel­nek. Ilyen szervezetek lehetné­nek a - pénzintézeti, gazdál­kodói és önkormányzati koope­rációban létrejövő — területi menedzservállalatok. Felada­tuk elsősorban az innovációk Ágazati fejlődési nehézsé­gek, vállalati gazdálkodási problémák miatt hagyományo­san fejlett területeken - Észak- kelet-Magyarországon, . Pécs- Komló térségében - megerő­södtek a depressziós vonások. A termelő ágazatok jövedelem- termelő' képessége csökkent, elvesztették korábbi terület- és településfejlesztő erejüket. Erő­források híján az elmaradott térségekre kidolgozott fejlesz­tési koncepciók elképzelt ütem szerinti megvalósításához sok reményt nem fűzhetünk. Újfajta rendező elvek Baranya megye területi fej­lődésének is egy modern gaz­daság megteremtése a kulcsa. A sokat emlegetett strukturá­lis átalakítás előfeltétele, hogy alaposan megvizsgáljuk és rendszerbe foglaljuk a megye adottságait, valamint a hosz- szú távú gazdaságpolitikai prioritásokat. A területi ténye­zők és a prognosztizálható népgazdasági folyamatok met­széspontjainak - a távlatosan fejlesztendő tevékenységi for­máknak — a meghatározásához újfajta rendező elveket kell választanunk. Ilyen rendező elvnek a me­gyei területfejlesztési straté­gia egyik, eleddig komplexitá­sában még kevésbé vizsgált elemének tartom a nemzetközi munkamegosztáshoz való kap­csolódást. A nemzetközi együtt­működést teljességében vizs­gáló, azt területfejlesztési erő­ként, gazdasági növekedést serkentő tényezőként kezelő részkoncepció kidolgozásához ma már kedvezőek a politikai leltételek. A magyar külpoli­tikai nyitás, egy körvonalazódó külgazdasági stratégia mahol­nap teljesen új megvilágítás­ba helyezi és fel is értékeli a nemzetközi területi integráció­ban való részvételt. Számításba kell venni azt is, hogy a nem­zetközi társadalmi-gazdasági kapcsolatok alakítása az ál­lamközi egyezmények szférájá­ból egyre inkább áttevődik majd a vállalatközi és a helyi­területi önkormányzatok kö­zötti együttműködések síkjára. Remélhető, hogy az új tanács- törvény is támogatja majd eze­ket a törekvéseket, a tanácsok gazdasági érdekeltsége pedig kifejezetten ösztönző erő lesz. Baranya megye helyzete egy nemzetközi orientációra építő gazdaságfejlesztési stratégia megalapozása szempontjából előnyösnek tekinthető. Minde­nekelőtt geopolitikai adottságai érdemelnek figyelmet, amelyek­re az évszázadok során nem­egyszer települtek modern tár­sadalmi funkciók. (A XIV. szá­zadban a pécsi egyetem meg­alapításában a balkáni és az adriai kapcsolatok is szerepet játszottak.) Közép-Európa egy olyan fejlett régiójának a pe­remvidékén vagyunk, amely az utóbbi időben a társadalmi­gazdasági együttműködés sa­játos módozatait dolgozta ki és teremtett ezekhez szervezeti kereteket. Emellett nem elha­nyagolható a megye, elsősor­ban Pécs meglévő termelési potenciálja s különösképpen regionális funkciókat ellátó in­tézményrendszere. ' Átgondolt, tudatos és a gaz­daság adottságainak megfelelő külgazdasági stratégiára van szükség a termelő ágazatok­ban. Kétségtelen viszont, hogy a gazdasági kurzusváltás bi­zonytalanságai, a piacgazda­ság kiépítésének a nehézségei A határ menti együttműködés keretében a mohácsi tsz földjein már évek óta jugoszláv szakemberek takarítják be a cukorrépát ki szerkezetátalakítási progra­mokhoz való csatlakozás iránt. Az export'dinamizmussal pá- tosuló növekedésorientált vál­lalati magatartás kialakulásá­hoz több feltételre van szük­ség. Alapvető követelmény a jól működő piacszervezet. Erő­sen költségérzékeny vagy tő­keszegény kisvállalatok nem gondolhatnak arra, hogy saját erejükből hatékony külpiaci szervezetet alakítsanak ki. A lővárosi külkereskedelmi mono­polvállalatok sem képesek a területi érdekeket érvényesíte­ni. Ezért meg kellene vizsgál­ni a tőketársitás valamilyen formájában működő regionális külkereskedelmi szervezet ala­kításának lehetőségeit. A hagyományos vállalati ex­portorientációhoz képest erő­teljesebb településfejlesztő ha­tásai vannak a nemzetközi te­rületi integrációban való rész­vételnek. Ennek egyik kezdeti kézenfekvő formája a magyar- jugoszláv határmenti együtt­működés lehet. A ma igen kedvező politikai kapcsolatok talaján, figyelembe véve a gazdasági-kereskedelmi kap­csolatok eddigi tapasztalatait, újabb kezdeményezéseket kel­lene tenni a szomszédos tér­ségek gazdaságainak vagy legalább egyes, kiemelkedően fontos fejlesztési akcióinak fo­kozatos összehangolására. Hosszab távon a területi-terme­lési kooperáció és a piacpoliti­ka jelenthetné a gazdasági együttműködés lényeges terü­leteit. A két Baranya jelenlegi ala­csony színvonalú gazdasági érintkezései mögött többfajta okot kell keresnünk. A vállala­ti teljesítőképesség, a fejlődési nehézségek mellett a termelési együttműködéseket ösztönzési­szabályozási hiányosságok is akadályozzák. Területfejlesztési politikai eszközökkel kombinált megkülönböztetett kedvezmé­nyek jelentősen lendíthetnének a kölcsönös gazdasági előnyö­kön nyugvó együttműködésen, amely kedvező gazdaság - pszichológiai légkörben közös beruházások, vegyesvállalatok formáját ölthetné — az elma­radott határ menti térségek gazdasági megerősítése érde­kében. Más struktúrákkal A külgazdasági kapcsolatok dinamizálására tett kísérletek a politikai deklarációk és az óhajok világába tartoznak mindaddig, amíg azokat a mai mere'v intézményi struktúrában próbáljuk megvalósítani. A versenyképességet csak a szolgáltatásszerűen rendelke­zésre álló szaktanácsadással, marketinggel, pénzügyi tranz­terjesztése, nagy munkaigé- nyességű szolgáltatások nyújtá­sa lenne. A kereskedelmi tőke regionális akkumulálódósát szolgálhatnák a regionális ke­reskedőházak, amelyek tevé­kenysége a külpiaci szolgálta­tásoktól, beruhózásfinonsziro- zástól kezdve a K+F támoga­táson át a vállcfkozási- engi­neering szervezésig terjedhet­ne. A termelés területi élénkí­tését segíthetnék elő a helyi gazdasági környezetbe integ­rálódó regionális üzleti banki szervezetek és a már említett külkereskedelmi vállalótok is, valamint sokkal tudatosabban kellene ilyen célokra haszno­sítani a Pécsi Ipari Vásár ren­dezvényeit. A külgazdasági kapcsolatok fejlesztése szempontjából is markáns területfejlesztési stra­tégiai elemnek kell a jövőben tekintenünk az ún. szolgáltató szektort. Minden sikeres euró­pai kis ország példája azt mutatja, hogy az elmúlt egy­másfél évtizedben e monder- nizációs húzóágazatok, elsősor­ban az oktatás és az idegen­forgalom ugrásszerű lendületet vettek. Jövedelemtermelő ké­pességük meghaladja a terme­lő ágazatokét, a nemzetközi munkamegosztásba való be­kapcsolódásnak éppoly lehető­ségeit teremtik meg, mint az ipari termelési kooperációk. Pécs szellemi műhelyeiben, kulturális intézményeiben van igény a nemzetközi kulturális­tudományos áramlatokba való bekapcsolódásra. Az esélyek realitását sokféleképpen iga­zolhatnánk, és azt is hossza­san bizonyíthatnánk, milyen vá­rosfejlesztő, jövedelmeket nö­velő és tőkét vonzó, munkaal­kalmakat teremtő hatásai von­nák - külföldön - az in- ternacionális kulturális-okta- tási-tudományos kapcsolatokat programszerűen vállaló város- politikáknak. Itt csupán két, perspektivikusan figyelmet ér­demlő vállalkozásra utalok: a minőségi idegenforgalom leg­dinamikusabb ágazatára, a tu­dományos-szakmai turizmusra és egy közép-európai tudomá­nyos-oktatási centrum alapítá­sának a lehetőségére. Ez utób­biról azért érdemes gondolkod­ni, mert napjaikban egyre erő­sebb a nemzetközi politikai, gazdasági és tudományos ér­deklődés a közép-európai ré­gió fejlődésének sajátosságai iránt. A mi vidékünk nemzeti­ségi jellege, egy majdani pé­csi „diplomáciai alcentrum", a kutatóhelyek ilyen irányú tu­dományos elkötelezettsége biz­tos bázisai lehetnének a kon­cepció kidolgozásának. Ebben a kérdéskörben látom egyéb­ként a világkiállításhoz való pécsi csatlakozás tematikai vá­zát is. Zsíros kenyér zöldhagymával... Alpok-Adria A nemzetközi társadalmi­gazdasági kapcsolatok haté­konyságában és intenzitásában a fizikai távolságok is szere­pet játszanak. Ezért a nemzet­közi stratégia akcióterületévé Közép-Európa hozzánk közel eső vidékeit célszerű tenni. Azt az Európa szívében elhelyez­kedő gazdasági alrégiót, amely egyébként kellő fogékonyságot mutat a nemzetközi kapcsola­tok intenzív fejlesztésére. Hisz ebben a térségben alakult meg egy évtizede az Alpok- Adria Munkaközösség, az a közép-európai központúságot valló gazdasági tömörülés, omely - alapszabályának szel­lemében - egyenrangú part­neri viszony alapján a részt vevő tartományok és szövetsé­gi köztársaságok felzárkózási esélyeit igyekszik javítani. A munkaközösséghez való csatla­kozással Baranya megye nem­zetközi kapcsolatépítési törek véseit új dimenziókba lehetne helyezni. Tárgyalási pozícióin kát egy komplex fejlesztési stratégia mielőbbi kidolgozásá­val tehetnénk előnyössé. Dr. Horváth Gyula Ilyenkor áprilisban, mikor minden valamirevaló családi ház kertje már a tiszta szoba rendjével vetekedett, a falu­béliek - mint első termést —, az ősszel ültetett zöldhagy­mát szedegették a földből. Mi csak akkor tudtuk értékelni a zsenge, mégis ropogós, a gyerekszájnak csöppet csípős, fényes fejű hagymákat, ami­kor valaki kiszólt az udvarra: számoljátok össze, hányán vagytok! Perceken belül beso­rolhattunk a konyhába és a nagy karéj zsíros kenyér mel­lé ki-ki annyi zöldhagymát foghatott, amennyit akart. Volt, hogy csak négyen-öten, de megesett, hogy tizenketten uzsonnáztunk együtt. . . Városi felnőttként is sokunk dédelgetett gyermekkori emlé­ke a falusi hétvége, a nyara­lás, a szülők szigorát oldó nagyszülői szeretet, a végelát­hatatlan zöld határ, a renge­teg pajtás. A kora délelőttbe hajló reggeleken, amikor nem az ébresztés, hanem a kipi- hentség oszlatta az álmot, a gyors készülődés után vala­melyikünk útnak indult. Ház­ról házra járva összegyűlt a gyerekcsapat, hogy azután va­lamelyik udvaron, szérűn, szé­naillatú pajtában, vagy éppen a közeli réten együtt játsszuk át a napot. íratlan törvény szerinti, rövid szétválásra csak délidőben búcsúztunk. A tíz­órai. de méginkább az uzson­naidő nem ilyen volt. Mindig ott kaptunk valami inni-, en­nivalót, ahol épp voltunk, vagy ahhoz tértünk be, aki a legközelebb lakott. Zsíros ke­nyér zöldhagymával, nyáron paprikával, paradicsommal, lekváros kenyér, néhány szem pogácsa, vagy szelet kelt-y kalács mindenkinek jutott. S ki tudja, hogyan - hiszen a felnőttek nem voltak mellet­tünk, nem zavarták a játé­kunkat -, de mindig pont akkor léptek közénk, akkor kiabáltak ránk, amikor vala- . melyikünk épp le akart ugra­ni a szénapadlásról az alatta lévő, szénával teli szekérre, amikor valamelyikünk épp vi­zet akart húzni a 25 méter mély kútból, amikor husángot emelve, épp elégtételt akar­tunk venni valamiért a má­sikon ... És aki szólt, nem biz­tos, hogy szülőnk, nagyszülőnk, „csak" felnőtt, „csak" falu­béli volt. . . Azt nem tudom, hogy milye­nek ma a falusi hétvégék, a nyaralások. Remélem, hogy azok a városi gyerekek, akik ma utaznak falura, hasonlót élnek át és felnőttként majd úgy emlékeznek, hogy szeren­csések voltak, mert mehet­tek . . . Azt sem tudom, hogy miért nem próbálunk valami­vel többet megőrizni, felele­veníteni a múltból, vagy át­menteni a mai faluból a vá­rosba mindabból, ami ha csak adalékként is, de hozzájárult ahhoz, hogy mi, mai felnőt­tek, nosztalgiával emlegessük a gyermekkori élményeinket. Arra a mentalitásra gondolok, amellyel a felnőttek a gyere­kekhez kötődtek. Lehet, hogy nagyon alkalmatlan időben nosztalgiázok. Ma sok család hétről hétre, lehet, hogy na­ponta számolgatja, mire futja a fizetésből, hol és hogyan lehetne tovább faragni a ki adásokat. De attól tartok, nem ez a magyarázat arra hogy miért nem lehet társai­nak cukorkát osztogató gyer­meket látni a játszótereken, miért van az, hogy a csoko­ládét, gyümölcsöt „majd ha megetted, mehetsz játszani felkiáltással a lakásban eszik meg a gyerekek, és ha uzson nára hívják valamelyiket a vele szaladó társai előtt be­csukódik a lakásajtó. . . Sir­hat a játszótéren kisgyerek csak addig kandikálnak ki az ablakokból a felnőttek, amíg megnyugodva konstatálják nem az enyém . ! . S bevillan a legutóbbi tragikus gyermek­halál, az elkószált 3 éves kis­fiú esete, akit állítólag több szemtanú látott a mezőn buk­dácsolni . .. Felnőttek! Olcsóbban, mint terveztek Alig tíz perce indultunk a városból és itt vagyunk a te­tőn. A köves út mellett, fris­sen szántott föld nyújtózik, le­szaladva abba a völgybe, amely elnyeli a várost. Innét úgy tűnik, hogy a szőlőhegy és a Misina között nincs semmi . .. Hátat fordítva a tv-toronynak^ legtávolabb a Tenkes vonulata zárja a látó­határt, de előttünk minden irányból lágy ívű dombok ta­lálkoznak a völgyben. Bebo­rítják őket a hófehér virágú meggy-, cseresznye-, alma- és körtefák. Mint lila pöttyök a fehér fátylat, úgy színezik ezt a virágzást az orgona- és tulipánfák. Harapni lehet a frissen ka­szált fű illatával keveredő le­vegőt és nem lehet betelni a látvánnyal. A takaros hétvégi házakat ölelő kertekben, kor­donra kapaszkodik a szőlő, sorol a zöldség, sárgarépa, cukorborsó, zöldhagyma, fok­hagyma, saláta. A virágosker­tekben szemet fogó a tuli­pán, jácint és a nárcisz. Re- isz Jánosék házától indulunk a völgybe vezető köves úton, s majd minden második ház­nál megállunk. Hétköznap van ugyan, de mór késő délután­ba hajlik az idő, s egyre töb­ben hajladoznak a kertben. Van, ahol salátát ültetnek szét, másutt a szőlőt kötözik, amott krumplit vetnek. Félre­húzódunk egy sárga Trabant elöl, de a kocsi megáll. Molnár Pál, a PÉTAV dol­Átlag 300 négyszögöles terü­leteket vásároltak, s a több­ség már építkezett is. Sztanics János, a pogányi tanács el­nökének szintén itt van telke. Beszélgetünk, de a szeme a 3,5 éves unokát, Dórit követi, aki az egészből a füvesített előkertet értékeli legtöbbre. Ö zokszó nélkül megteheti, hogy a látogatóknak tetsző egyik papagájtulipánt letörje és közelről is megmutassa . . . Szőlőhegyi fények gozója a fiával együtt jött dolgozni. „Szeretünk itt boga­rászni — mutat a kertjére, amelynek felső végén áll a hétvégi házuk. — Most már a villanybevezetésre készülünk, ahhoz hoztunk anyagot. Az öcsém villanyszerelő, ő fogja bevezetni.” Jó tíz évvel ezelőtt más ké­pet mutatott a táj. Akkor még másként értékelték ezt a vidéket. A rendszeres gondo­zást nélkülöző területek itt-ott akácossá vadultak. Pécs a nyolcvanas évek elején kezdte felfedezni a pogányi hegyet. Az itt lévő csaknem 350 te­lek tulajdonosa jórészt városi. Peőcz Sándorék kertjében szinte minden növénynek tör­ténete van. A kúszófenyőt Túr- kevéről hozták, az édesapa sírjáról, a gyöngyvirág makói, ahol szintén laktak egy ide­ig, a dália, a rózsa és a kardvirág pedig azért van nagy becsben, mert ezek vol­tak Peőczné édesanyjának kedvenc virágai, Ő adta a gumókat, töveket. Húzzák az időt, hogy minél később kell­jen hazaindulni, de lassan sötétedik, nincs mire tovább várni . . . Ruzsics Vincéék is azt szá­molgatják, mikor lesz villa- nvuk. mikor lesz kénvelmesebb és jobb esténként is kint ma­radni. A csillárnak való kocsi­kerék már megvan, de egye­lőre még szükség van a vi­harlámpákra is. A három lám­pa szerepe azonban hama­rosan megváltozik, díszek lesz­nek a ház hangulatos elő­terében. A pogányi szőlőhegyen be­fejeződött a villanyvezeték építése, hamarosan kigyúlnak a fények. Tavaly októberben kezdődött a munka. A villa­mosítási társulatba 198-an léptek be, telkenként 16 000 forinttal. A terveztetést és a kivitelezést Reisz János pécsi tanácstag, mint a társulás megbízott ügyvezetője intézte. A tényleges költségük viszont 10 000 forint körül van. A csökkenés részben g szakaszos megvalósítás, részben az áfa­visszatérítés, illetve annak az eredménye, hogy infrastruktu­rális fejlesztéseket szolgáló kiadásoknál, az aktív korú lakosság személyi jövedelem- adójából 4000 forint jóváír­ható. Hogy mi fesz az így megmaradt pénzből, az a kö­zeli közgyűlésen dől el. A tagság egy részének véle­ménye szerint ugyanis nem kellene visszaosztani, hanem az utakat kellene rendbe ten­ni .. . T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents