Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-22 / 110. szám

A Dunántúlt napló 1989. április 22., szombat A mentőhajó a bíróság? Zátonyra futott házasságok Egy „olcsó" szervezeti megoldás A bírónő készült. A szegfű­ket elrendezte a vázában, majd némi gondolkodás után elhelyezte oz apró dohányzó- osztalon. A cigarettásdobozt is kikészítette, s mellé az öngyúj­tót. Tekintete mégegyszer vé­gigfutott a szobán, a hófehér függönyökön, a kényelmes fo­telokon, majd- eltüntetett a szekrénybe egy iratcsomót. Csak semmi tárgyalótermi han­gulat - gondolta-, s még egy pillantást vetett a tükörbe. Megigazította szőke hajtincse­it. nyugtázta,' vonósai rendben, arca kipihent, semmi nyoma a „bírói szigornak", amely ab­ban a pillanatban kiült az ar­cára, amint tárgyalni kezdett. Várt. Aztán beléptek ők. A jól öl-- tözött harminc év körüli nő és a férfi, néhány évvel túl a negyvenen. Szakavatott szem­mel ezt állapította meg róluk, no meg a kétsoros kérelem­ből annyi kiderült, hogy válni készülnek. A férfi arcán meg­lepetés tükröződött. amikor hellyel és cigarettával kínálta őket. Itt? Itt fog lezajlani a „tárgyalás"? Aztán akadozva ugyan, de lassan megindult a „bizalmas" beszélgetés. Ami­kor a bírónő két és félóra múlva kikísérte őket az ajtón, elégedett volt magával. Úgy tűnt, sikerült. Erek ki fognok békülni - gondolta. És várt. Eltelt egy. aztán két hét, majd lejárt a harminc nap. Semmi. Se bontóperi kereseti kérelem,, se visszajelzés. Aztán jött a második be­szélgetés. Ez a házaspár már magabiztosabb, felkészültebb volt. Kereken elutasították a felajánlott bizalmat. Ök már döntöttek és kész! Nem igény­lik a békífést és c bírónő tá­jékoztatását. S ennek nyoma­tékosan hangot is adtak A harmadik esetre már ke­serű szájízzel gondolt vissza. A panaszáradatra, amit a sér­tett feleség zúdított rá. Az alig félóra alatt úgy tűnt, még jobban elmérgesedett a hely­zet a házastársak között. A következő meghallgatásra már csak egy személy, a fele- séq érkezett, a férj el sem jött. — Hát ennyi az elmúlt két év tapasztalata - mondja dr. Poronyi Gyttrgyi, a Pécsi Vá­rosi Bíróság elnökhelyettese, aki már akkor sem fűzött sok reményt a válóperi békítő el­járást felváltó új jogintézmény, a meghallgatás sikeréhez, amikor azt a módosított csa­ládjogi törvény 1987. július el­sején bevezette. Ennek a peren kívüli eljárás­nak, ahol csak a felek és a bíró vehetnek részt, és jegyző­könyv sem készül, az volt a célja, hogy egy intim beszél­getés lesz, ahol mindkét fél elmondhatja az álláspontját. A meghallgatáson a házastár- sok korrekt, reális jogi tájé­koztatást kapnak, hogy válás esetén mivel számolhatnak, mennyi jut majd a megélhe­tésre, milyen esélyeik lehetnek a gyermekkel kapcsolatos jo­gi kérdések rendezésére. — Nekem a törvény életbe­lépésekor is az volt a vélemé­nyem, hogy a siker előfeltéte­lét az anyagi és a szervezeti feltételek megteremtése képez­hetné. Ezek azonban hiányoz­tak, így a legolcsóbb megol­dást a bíróság jelentette, és ez a felemás megoldás ahe­lyett, hogy eredményt hozott volna, inkább zavart okozott. — De az ugyanilyen célt szolgáló előd, a békítő tár­gyalás is a bírósághoz tarto­zott. — Formalitása miatt ugyan­ilyen eredménytelen is volt. — Mi az ön elképzelése a zátonyra futott , házasságok megmentésére? — Egy bírósági eljárástól el­különülő, mentálhigiénés szol­gáltatás. A véleményem, hogy nem várható el egy hatósági eljárástól, bármilyen formában is jelentkezik az, hogy a vál­ni szándékozó felek álláspont­ját megváltoztassa néhány perc, vagy akár egy óra alatt. A mi diplománk nem erre szól. Ez más szakemberek, pszicho­lógusok feladata lenne. Egyéb, ként a mentálhigiénés eljárás is csak ott lehet hatékony, ahol még van esély a házas­ság rend be hozására. Ha már nincs értelme, ott erre sincs szükség. A Pécsi Városi Bíróság az új jogintézmény bevezetése után mindössze egy plusz bí­rói státust kapott. A meghall­gatások zömét egy nyugdíjas bíró végzi, a többit pedig csa­ládjogi ügyeket tárgyaló bírák. — A kolleganők kezdetben nagyon lelkesek voltok - mondja dr. Poronyi Györgyi —, de a sikertelenségek után ha­mar fehervadt arcukról a mo­soly. Azért csinálják. Dr. Poronyi Györgyi készí­tett egy felmérést is a törvény életbelépését követő egy év tapasztalatairól. Minden egyes ügyet kézbe vett. — Szembetűnő volt, hogy kezdetben mennyire megtor­pant a házasság felbontásá­nak kezdeményezése o bíró­ság előtt. A háttérben, való­színű, hogy az újtól való tar­tózkodás állhatott, mert a kez­deti visszaesés után- folyama­tosan emelkedett ezen ügyek száma, s napjainkban már el­éri a korábbi évek átlagát. Eredményes békités a vizsgá­latom időszakában: 759 ügy közül mindössze 6 esetben tör­tént! Úgy tűnik a meghallga­tás hatékonysága kedvezőtle­nebb a régi békítő eljárásnál. Hogy mi szükség volt a meghallgatás intézményének bevezetésére? Egy biztos, a szakemberek már az életbelé­pésekor is tudták: semmi! Marton Gy. Az utóbbi negyven év két leghatékonyabb importja Alig negyed éve őzt mondtam a rádióban, hogy a kormányzat piros pontot érdemel, mert nem ijedt meg a november 7-i nép- vándorlástól, és nem von­ta vissza a korábban szak­szerűtlen liberalizmussal megállapított lakossági vámfeltételeket. Most visz- szavonom a piros pontot és két fekete pontot adok. Kettőt, mert egyszerre két súlyos hibát is vétett: — Előre bejelentve erősen megszigorította o vómfeltétele- ket, vagyis körülbelül azt ve­zette be, amit eleve kellett volna. — Mivel mindenki, még az illetékes hivatalnokok is tud­ták, hogy az importáló turiz­mus fő tárgya a mélyhűtő, a vámkorlátozással egyidejűleg felemelték a mélyhűtők órát is. Áz illetékesek naivitása Az illetékesek naivságót mi sem jellemzi jobban: megle­petéssel tapasztalták, hogy a háromnapos ünnepen megin­dult az ország Bécs felé. Min­denki igyekezett kihasználni az utolsó alkalmat, hogy megta­karíthasson. Miért ostorozom mégis a kormányzatot, ha csak azt csi­nálta, amit magam csináltam volna eleve? Azért, mert alap­vető minőségi különbséget la­tok valamely eredeti intézke­dés és a módosítgatások kö­zött. Ne várjon tekintélyt az a kormányzat, amely intézkedé­seinek tartósságára nem lehet számítani. A lakosság tudja is ezt. Megtanulta az elmúlt negyven év alatt, hogy min­den lehetőséget azonnal és mohón ki kell használni, mert mindig várható a korlátozó módosítás. A vállalatokat és a költségvetési intézményeket mindig arra bíztattuk. hogy ta­karékoskodjanak, ne költsékel a folyó évben a pénzüket, ha­nem tartalékolják nehezebb időkre. Akik megfogadták e tanácsot, mindig ráfizettek, mert jött a rendelkezés, s a tartalékokat zároltuk. Aztán megbotránkoztunk azon, hogy o vállalatok és intézmények minden évben elköltik, ha kel! elpocsékolják a pénzüket, vi­gyáznak, hogy semmi ne ma­radjon. Az elmúlt negyven óv során a lakosságot sokszor becsap­tuk. Az áremelések előtt igye­keztünk megnyugtatni őket, hogy nem lesz áremelés. Tet­tük ezt attól a hamis társa­dalmi érdektől vezettetve, hogy elkerüljük a felvásárlási lázat. Az fel sem merült, hogy min­den felvásárlási láznál na­gyobb kár származik abból, ha a lakos'ság nem bízik a veze­tők szavában. Mire hivatkozva született a vámkorlátozás? Az ország de- vizohelyzete nem bírja el a Vámháberú lakosság jelentkező devizaigé­nyét. Ez az érvelés igaz lett volna akkor, amikor az előző laza feltételekkel megállapí­tották, de nem volt igaz most, amikor visszavonták. Az érve­lés most azért hamis. - mert nem azonos valaminek a sza­bályozósa és a kiadott ked­idejükben a szomszédos or­szágokban batyuznak, addig nálunk háztájiznak, házat épí­tenek, autót javitona'k . . . En­nél a viselkedési formánál nincs is a modern korbon na­gyobb záloga az optimizmus­nak. Bosszantott tehát, hogy a kormányzat gazdaságilag Híradástechnikai üzlet kínálata Koppenhágában Fotó: Läufer László vezmények megvonása. Akkor elegendő lett volna a deviza­helyzetre hivatkozni. Most azonban figyelembe kellett volna venni, hogy mit árt a társadalomnak, a hatalom te­kintélyének a visszavonás. Az tény, hogy az ország nehéz devizahelyzete nem teszi kívá­natossá a százmillió dollárok­ra rúgó devizaigényt, de az már nem, hogy ez nagyobb baj, mint az. hogy a lakosság becsapva érzi magát. Ha nem volt baj milliárdokat felvenni a hibás gazdaságpolitikai cé­lokra, ha ezért máig nincse­nek felelősök, akkor nincs er­kölcsi alapunk azt mondani, hogy elviselhetetlen a .nagy la­kossági deviza igénybevétel, ami évenként tizedét sem te­szi ki az állam korábbi, éven­kénti hitelfelvételének. Én nem is azt tartottam a legnagyobb hibának, hogy a lakosság fogyasztja a devizát. Mert évtizedekig nem volt rá módja, most jogos lehetett az igénye, hogy a nagy adósság­ból ő is kivegye a maga ré­szét, visszafizetnie úgyis neki kell. Sokkal nagyabb hiba, hogy egy nyugati bevásárlás több jövedelmet hoz, mint egyhavi munka. Ez aztán egy­re jobban deformálja a lakos­ság viselkedését. Eddig is az volt a legna­gyobb. bajunk, hogy munkával szinte sehol sem lehetett any- nyit keresni, mint üzleteléssel, ezt most kiterjesztettük egy újabb területre. Az elmúlt ti­zenöt év legnagyobb vívmá­nyának azt tartom, hogy a la­kosság a nehéz helyzetre, a csökkenő reálbérekre és reál­nyugdíjakra a munkaidejének meghosszabbításával reagál. Amíg a lengyelek a szabad­megalapozatlan vómliberaliz- must vezetett be. A gazdasá­gi megalapozottságnak csak egyik, szememben nem is a legelső oka volt a devizahely­zet. Sokkal inkább az, hogy az adott bérszínvonal és a bel­földi árarányok, árukínálat mellett a lakossági import igen jövedelmező. Márpedig nem jó az, ha a bécsi bevásárlás egyetlen napja jövedelmezőbb lehet, mint az egyhavi munka a gyórbon, az iskolában, az Íróasztal mellett. A nagyvonalú vámintézkedé­sek másik negatív következmé­nye az volt. hogy az osztrá­kok is láthatják, folyik a sze­metelés nálunk. Ausztria még nyugati mértékkel mérve is na­gyon tiszta ország, ott sem­mivel sem járathatjuk le job­ban magunkot, mint a szeme­teléssel. Tudom, hogy ez sem szempont azoknál, akik a vám- intézkedéseket hozták, de an­nak kellene lennie. Á leg­hatékonyabb import A kormányzat számára van ennél is jobb érvem: az utób­bi negyven esztendő két leg­hatékonyabb importját a la­kosságnak köszönhetjük: a mélyhűtő szekrények és az elektronikai berendezések be­hozatalára gondolok. Ha nincs módja a lakosságnak, hogy tettekkel ' szavazzon amellett, hogy a jelenlegi helyzetben a leggazdaságosabb lakossági beruházás a mélyhűtő, soha nem jutott volna hozzá. Van nekünk egy minisztériumi szin­tű hatóságunk, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Ez azonban már tíz éve nem hitte el, hogy a ház körüfi mezőgazdaság legjobb beru­házása a mélyhűtő. Az egy­szerű ember belátta ezt, sőt mások is. Erre abból következ­tetek, hogy felemelték az árát. Azt ugyan nem tudom elkép­zelni, hogy a vámkorlótozások- kal egyidejű áremelés tudatos szabotázs lenne. Ennyi lelemé­nyességet ki sem nézek az il­letékesekből. Még egy szabo­tázs szervezésében jártas szer­vezetnek is szegény a fantá­ziája ahhoz, hogy kitalálja, hogyan lehet botrányos hely­zetet teremteni az ország fel- szabadulásának ünnepén a nyugati határon: csak arra van szükség, hogy az utolsó lehetőség kihasználásán el- gondolkodókat egy áremelés­sel lehet még serkenteni, hogy utazzanak. Sajnos, nálunk az ilyenbe nem bukik bele senki. Hosszú távon talán még hasznosabb lakossági import volt az elektronikus berende­zéseké. A Isoróbbi években a kormányzat költötte a devizát a nagykapacitású számítógé­pek importjára, amelyek az­tán nem is fettek kellőképpen hasznosítva. Azt ebben a szak­mában mindenkinek tudnia il­lett volna, hogy a drága szá­mítógépek csak ott hoznak gazdasági és szellemi eredmé­nyeket, ahol elözőleq a széles rétegek olcsó, kisteljesítményű gépeken tanulják a használa­tukat. Szilárd meggyőződésem, hogy a behozott hűtőládák, és az a tény, hoay remélhetőleg a jövőben jobban lesz ha­zai kínálat ebből is. nagyobb gazdasági haszonnal jár, mint amennyibe a nagyvonalú vám- intézkedések kerültek. Sokkal kevesebb zöldséa. gyümölcs, hús megy veszendőbe. Sokkal javul a táplálkozási kultúra, aminek az eqészségüavi hatá­sa önmagában nagvobb lehet, mint a devizaráfordítás. o A falusi háztartásban a mélyhűtő jelentősen javít az asszonyok helyietén, csökken­ti munkájukat. Ennél sokkal többel tartozunk a nőknek, akiket aránytalan nagy mér­tékben munkavállalásra kény­szerítettünk azzal, hogy lehe­tetlenné vált egyetlen fizetés­ből eltartani a családot. Az ilyen sem jut soha az illeté­kes tisztviselőknek eszébe. A legnagyobb haszon azon­ban abból származna, ha az illetékes kormányhivatalokban megtanulnák, hogy sokkal megfontoltabban, megalapo zottabban kell határozni, ren deleteket hozni, mgrt a meg változtatások, a módositgatá sok nagy népgazdasáqi kárral számunkra pedig esetleg még állásvesztéssel is járhatnak. Kopátsy Sándor A fogyasztót nem védi senki? embereket, amit az áraiban is- rás előtt Pécsett, a Konzum mét a fogyasztóval fizettet ABC-ben több alkalommal is vissza. Ugyanez jelenik meg vásárolt nagy mennyiségben, abban az esetben is, amikor összesen 1600 kiló banánt, a tápok előállításánál a költ- Árdrágitási vétséget követtek Kézen - közön Az elmúlt évben 15 esetben indítottak büntető eljárást ár­felhajtást eredményező speku­láció miatt a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság népgaz­daság. és társadalmi tulajdon védelmi osztálya és a gazda sági rendészet.- A rendőri szervek kiemelt helyen kezelik a lánckereske­delmet — mondja Úti György főhadnagy. - Az indokolatlan beékelődések jelentősen meg­emelik az árat. Sok esetben mindössze a bizonylatok moz­gatásával realizálják a hasz­not, és az árú ténylegesen el sem hagyja a raktárakat. A burkolt árdrágítás egyik formája az is, hogy az építő­ipari kisiparos csúszópénzt fi­zet a jó megrendelésért, amit később beépít az építkezési költségekbe. A kisszövetkezet is megvesztegethet befolyásos ségekbe a szójaliszt árát kal­kulálják be, de helyette árpa- és napraforgódarát kevernek bele. K. F.-né pécsi lakos zöld­ség-gyümölcs boltot üzemeltet Mohácson. Az idei busójárá­son ellenőrzést végeztek nála az SZMT társadalmi ellenőrei és a gazdasági rendészet. Fel­tűnően magas áron, 57 Ft/kg helyett 65 forintért árusította a .banánt. Kiderült, hogy a zöld­ségbolt tulajdonosa a busójá­éi a harkányi Zöldkert szerző­déses üzemeltetésű vendéglő •vezetői is. Az elmúlt év au­gusztusában végzett ellenőrzés alkalmával a Kereskedelmi Felügyelőség megállapította, hogy a paradicsomsalátát 40 forintért, a káposztasalátát 19 forintért árusították szezonban, mintha még mindig primőrök lettek volna. Július közepén a salátákért egységesen 15 fo­rintot számoltak fel. A saláták árát szándékosan nem csök­kentették, ugyanis ebből fizet­ték ki az alkalmazottakat, va­lamint saját céljaikra használ­ták fel. A vendéglősök ellen eljárás indult, mely vádemelé­si javaslattal fejeződött be. Nagyértékű szórakoztató, elektronikai cikkek kerülnek az országba viszonylag elfogad­ható- áron. Ez több kézen ke­resztül futva jelentősen meg­emelkedik anélkül, hogy bármi változnék rajta. Baranyában fordult elő, hoqy az országba 28 000 Ft körüli áron bekerült videomagnót 39 600 Ft-ért kí­nálták az üzletekben. A visz- szaélésre fény derült. A vizs­gálat lezárása után a vállalat 80 vásárlót kártalanított, mig a jogtalanul szerzett haszonból o Piaci Intervenciós Alapba egy­millió forintot meghaladó ösz- szeget fizetett be. Sz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents