Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-15 / 103. szám
u Dunántúlt napló 1989. április 15., szombat 24 ágyas kardiológiai osztály Szívbetegségek ellen Az infarktus a jéghegycsúcsa, amelynek száma egyre növekszik Magyarországon, s akkor még nem beszéltünk a jéghegy széles alapzatáról, a •szív koszorúerének betegségéről, a billentyűhibákról, a véráramlási problémákról és más szívbetegségekről. Amellett, hogy növekszik a szívbetegségben szenvedők száma, egyre fiatalabb korosztályok betegségévé vált. Dél-Dunán- túlon a kardiológiai műszerezettség foka nem megfelelő, a kardiológiai ellátás nem teljes körű. Dr. Mezey Béla, aki mindezt elmondta, a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája kardiológiai osztályának vezetője, arról is beszámol, hogy az utóbbi időben történt egy-két kedvező változás is. A kardiológiai osztály, amely 1987 őszétől fogadja a betegeket, huszonnégy ággyal rendelkezik. Nemrégiben kaptak egy igen preciz diagnosztikai műszert, egy kardiológiai ultrahang-készüléket. Monitorán számos eltérést lehet meglátni és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a beteg számára, szemben a szívkatéteres eljárásokkal, nem okoz kellemetlenséget, s még feltételesen sem jár szövődménnyel. A készülékkel húsz perc alatt elvégezhető egy l vizsgálat. — A kardiológia a belgyógyászat szerves része. Klinikánk igazgatójával, dr. jávor Tibor egyetemi tanárral, egyetértésben azt szeretnénk, ha osztályunk bővülne és kialakítható lenne az úgynevezett teljes kardiológiai vertikum, amely magába foglalja a megelőzést, a szűrést, a gyógyítást, az ellátást és a rehabilitációt. Ez utóbbi is roppant fontos. Nyugati országok gyakorlata igazolja, hogy szervezett rehabilitációval, az infarktuson túljutottak többsége Is visszaszerzi korábbi erejét, munkaképességét. Nemrégiben alakítottuk meg a Magyar Kardiológusok Társasága dél-dunántúli szekcióját és elképzeléseinkben szerepel, hogy a négy megye tanácsainak és a minisztériumnak a támogatásával kialakítsunk egy déldunántúli kardiológiai centrumot, amelyben helyet kapna a szívsebészet is, amely módfelett hiányzik ezekből a megyékből — mondja dr. Mezey Béla. Miközben megnézzük az osztályt. A kórtermekben utólag elhelyezett válaszfalakkal elérték, hogy egy helyiségben csak három ág,y legyen. Szeretnék felszerelni a kórtermeket, televízió készülékekkel, rádiókkal, hogy a betegek ottlétét megkönnyítsék. Az ágyak mellett kapcsolótáblák, melyek a majdani számitógépes vezérléssel ellátott monitorrendszer kiépítésére várnak.- A kardiológia költségigényes. Igen fontos, hogy ki tudjuk alakítani az infarktusos betegek ellátásában nélkülözhetetlen koronaria őrzőt, melyet most még sajnos, nélkülözünk. Néhány orvosra és ápolónőre is szükségünk van, de státusunk nincsen. Szeretnénk azt is elérni, hogy a kardiológiai szakvizsgára mi is felkészíthessük a jelentkező orvosokat, akiknek eddig budapesti kardiológiai osztályokon kellett fél évet tölteniük, hogy megszerezzék a gyakorlatot a szakvizsgához. Sürgető és alapvetően fontos elképzeléseikhez természetesen sok pénzre van szükség, de remélik, hogy különböző támogatásokkal, összefogásokkal sikerül előrejutniuk. A kövek nem könnyeznek A „birka-effektusról" beszél a műszaki igazgatóhelyettes. Jóllehet, ez már találkozásunk' vége felé volt — amikor a nagyharsányi kőbányának a Pannolit szemszögéből megítélt jövőjéről esett 'szó -, de úgy tűnt, Fekete László — ha nem is a komoly súlyú érvek rangján - mérlegelésre alkalmasnak véli ezt a „birka-effektust". Lényege: amikor évtizedekkel ezelőtt a falu elöljárói védettnek nyilvánították a Szársomlyó déli lejtőjét - kitiltották annak egy részéről a legelő birkákat —, ezzel veszélybe sodorták a magányos hegy egyik legféltettebb kincsét, a magyar kikericset. Ennek ugyanis szüksége lett volna arra, hogy tavaszi elnyíló- sát követően az állatok lelegeljék hagymái fölül a védett virágnak konkurenciát jelentő többi gyomot, cserjét . . .- Ki is pusztult onnan a kikerics ... - mondja. Kompromisszum lehetetlen Ebből persze nem lehet arra következtetni, hogy a birkák általi „zaklatás" azonos elbírálás alá esne a kőbányászatot kísérő robbantásokkal, porral, zajjal. Akárhogy nézzük: a hegy „mellehúsónak" fejtése, különböző iparágazatok szársomlyói mészkővel való ellátása drasztikus beavatkozás a környezetbe. Fekete László lendületes vonásokkal rajzolja egy papírra a Szársomlyót: négy, elnyújtott ellipszis egymásban. Bejelöli a bányaművelés, a bányatelek, a védett terület határait, a kőbányászot terjeszkedésének lehetséges irányait. S mond néhány adatot is: a hegy kőtömege 400 millió tonna, ebből a bányatelek 100 millió tonnát fed le, a Pannolit által művelt rész 40 milliót. S hogy eddig itt a kőfejtés története során több tízmillió tonnát termeltek ki.- Én a Szársomlyót egy hegynek tekintem — mondja a műszaki igazgatóhelyettes. — A bányatelekkel lefedett részét bányateleknek, az ezen belül művelhető részeket üzemi területnek. Már közel másfél évtizeddel ezelőtt kompromisszumot ajánlottunk, korlátoztuk a déli és keleti irányban a fejtés előrehaladását, s' észak.felé terjeszkedni a kőbányószattal. Ezt akkor nem fogadták el, a legutóbbi és jelenleg mérvadó megállapodás azonban erre alapul. Sajnos, azt kell mondjuk: csak akkor lehetséges kompromisszum, ha azt a másik fél is akarja . . . Ma a Pannolit nagyharsányi kőbányájának kapacitása — a néhány éve elkezdett és befejezett rekonstrukció eredményeként - évente 912 000 tonna kitermelése. A tényleges teljesítmény 1986-ban 643 000, 1987-ben 657 000, a múlt évben is nagyjából ennyi volt, az idén a tervünk 580 000 tonna. Ide tartozik, hogy 1989-ben a Pannolit összes kőbányájából mintegy 1,4 millió tonna követ fejtenek ki. így a nagyharsányi részesedés komoly arányú, de hozzá kell tenni: nem az utóbbi helyen emelkedett a termelés, hanem a másik bányák köve iránt csökkent tetemesen a kereslet. A Szársomlyó rendkívüli tisztaságú — és ezért ritka minőségű - mészkövének ára nem tér el a többiétől, nem hoz extrapro- iitot, mert - magyarázza Fekete László — annak ellenére, hogy a kőbányászatban valóban van piac, az ár feletti nyereség az ágazatban mindig is nagyon alacsony volt. Robbant a bomba A közel két és fél évtizeddel ezelőtti egyezkedés során - ekkor fektették le a ma is érvényes bónyatelekhatárt - a környezetvédelem szempontja az volt: maradjon sértetlen az északi oldalról a hegy kontúrja. Csakhogy néhány év alatt elfogyott a művelés alá vont területen a kővagyon.- Egy helyi környezetvédelmi szakemberrel kötöttünk megállapodást . . .- Ki volt *az?- Nem emlékszem a nevére .. . A megállapodás lényege az volt: mivel a déli oldalon elértük a magyar kikerics termőhelyét, e terület megkí- mélése érdekében észak leié folytatjuk a bányászatot. így azonban megsértettük a hegy kontúrját, másrészt hamarosan robbant egy bomba: az északi oldalon is rendkívül ritka és értékes növények vannak . . . Természetesen újabb egyezkedések kezdődtek, s ekkor vetődött fel a mélyművelés gondolata, amit egyébként helyesen lefele haladó művelésnek kell mondani. Ennek határa a karsztvíz szintje, pontosabban a felette védőpillérként meghagyandó kőréteg. Akkoriban a fejtéssel a karsztvíz felett 80 méterrel jártok, a megállapodás szerint 20 méteres pillérnék kell maradnia. Van azonban egy előírás: nyitott karszton egyáltalában nem szabad bányaművelést folytatni. De ha kell! — akkor teljesen mindegy — mondja a műszaki igazgatóhelyettes -, hogy hány méter vastagságú a védőpillér.- Majd közelítjük a karsztvíz szintjét, s meglátjuk, árt-e a köbányászat.- Mekkorát kockáztatnak?- Nem nagyot. Ez a hegy elég tömör, valószínűleg ezt követően sem lesznek benne üregek, barlangok. Ennek eldöntése azonban objektív kutatás eredményén kell alapuljon. Ebben az évben már mindenesetre az új, tehát a lefelé haladó szintről jön a kő zöme, a felsőbb részeken tájrendezés folyik. A 178 méteres szint felett 1992-ig lesznek bányászati események (évente 3-4 robbantás), tájrendezési tervben előírt rézsűk kialakítása érdekében. — Az az egyik alapvető gondunk - folytatja Fekete László —, hogy mi javaslatainkban hosszú távra előre gondolunk - 2020-ig —, ám ilyen hosszú időre a környezetvédelem nem hajlandó egyezséget kötni .. . És a falu? Az, hogy a Pannolit Nagy- harsányban átállt a lefelé haladó művelésre, 30 millió forintba került (ennek egyhar- madát a környezetvédelem adta.) Már a rekonstrukció során elkezdték a felsőbb szintekről berendezéseiket letelepíteni az alsóra, hamarosan az utolsók is lejutnak, s csak a szorosan vett kőfejtés marad fent. Itt van azonban a falu: porral, zajjal, a robbantások okozta rezgésártalommal terhelten. Ezt már Szűcs István igazgató mondja: — Ami a tájat, az élővilág védelmét illeti: a tájrendezési terv elkészültével megoldottnak mondható. Az e körbe eső kötelezettségeinket teljesítettük. Még adósok vagyunk a por- és zajártalom csökkentésével. Talán egy hónapos az a helyi tanácsi határozat, amely előírja, hogy novemberre rukkoljunk elő a mérési eredményekkel. A rövid határidő miatt azonban a határozatot megfellebbeztük. A Pannolit összesen 3 millió forintot fordított a legnagyobb porkibocsátó, a malom okozta környezetszennyezés mérséklésére. Fekete László úgy véli: a megengedett porterhelési szintet eddig sem lépték túl. Bár - teszi hozzá - nem tudni, mi a megengedett szint, s mit értsünk a legjobban szeny- nyezett közvetlen bányakörnyéken. — De tegyük fel — folytatja -, hogy nem kell a mészkő, se a cukoriparnak, se a mezőgazdaságnak, se a kohászatnak, se Beremendnek. Ha ezért le is zárnák - a bánya, ha újból szükség van a nagyharsányi kőre — bármikor újra nyitható. Azt nem mondja: ez esetben meg is lógják nyitni. Mészáros Attila Vendég voltam a komlói Békében Cigányzene, virágcsokrok Halk zene, halványzöld fények, piros abroszok, gyékényszőnyegek, virágcsokrok. Kattan az öngyújtó, tüzet ad a pincér. A pohár tiszta, a vízben jégkockák csillannak. Az elegáns borítású étlap pasz- tellsárga lapjain hotvanféle étel. Mit válasszak? Hátszint, bélszínt bakonyi vagy hollond módra, halat, pácolt, velőt, vagy rántott sertéslábat? — Segíthetek? — lép mellém egy kedves mosolyú hölgy, az üzlet vezetője, dr. Kovács Júlia. — Ha nem tud választani, kívánságára bármit elkészítünk. Február 13-án nyitott újra a komlói Béke étterem, szálloda és presszó. Üj gazdái - dr. Kovács Júlia és helyettese Koczka István —, szerződéses üzemeltetők. — Ezek az emberek bátrak, vagy őröltek? így fogadtak bennünket Komlón — mondja Koczka István. - Egyesek fejében még az is megfordult, netán szerencsevadászok vagyunk, és az elitnek éppen nem mondható vendégkörön szeretnénk meggazdagodni. A komlói Béke vendéglátó komplexumot a Baranya Megyei Vendéglátóipari Vállalattól vették át szerződéses üzemeltetéssel - három évre 5,4 millió forintért. A versenytárgyaláson nem volt nagy tolongás, dr. Kovács Júlián és üzlettársán kívül, mindössze egyetlen versenytárs jelentkezett. Nem csoda, a Béke óriási üzemeltetési költségével - 1987-ben például az összes ráfordítás 7,5 millió forint volt -, veszteséges működésével, valamint az odalátogató vendégek hírével nem volt éppen csábító.- A vendéglátásból még ma is meg lehet élni - állítja dr. Kovács Júlia, akinek a szak- képzettsége jogász. Koczka István azonban az üzletvezető- helyettesi feladatok mellett, mással is foglalkozik.- Kiváltottam a takarító kisipart. Ezzel egyrészt biztosítom, hogy az itteni bérkeretet ne lépjük át, mert szerződést kötöttem Kovács Júliával, hogy a takarítást az én embereim végzik. Ezenkívül másutt is vállalok munkát, most éppen a Baranya Megyei Tanács épületének ablakait tisztítjuk.- Hogyan spórolnak még az új házigazdák?- Elzárjuk a csöpögő vízcsapokat, oltogatjuk a villanyt, neonfény helyett helyi megvilágítást alkalmazunk, vacsora után gyertyafénynél szórakoznak a vendégek, a telefonköltséget pedig ráterheljük a telefont használókra. Az étterem, szálloda és eszpresszó azelőtt 40 fős személyzettel működött, ma 22 dolgozójuk van. Az egyik üzletvezető-helyettes és a szakács a pécsi Dóm étteremből, egy felszolgáló a Makári vendéglőből, két asszony az Ámorból jött ide dolgozni, s volt, aki a helyi Sörbárból. Az étteremben naponta háromszáz vendég veszi igénybe a közétkeztetést. A menü 4 hétre előre, a bejárattal szemben ki van függesztve. Aki pedig a la carte étkezik, 30- 80 forintig mindent megtalál az étlapon. Az egyik legdrágább étel a kétszemélyes Béke-tál — 400 forintért. Erre a tálra azonban bármit kérhet a vendég, és akár 15 szelet húst is a 400 forintért. A feltétel, meg is kell ennie!- A vendégkör?- Az első hetek a „kiszűréssel" teltek — mondja a bérlő. - A nemkívánatos személyeket másodszorra már nem szolgáltuk ki. S amit búcsúzóul mondtak:- Célunk az osztályba sorolásnak megfelelő kulturált vendéglátás azoknak, akik ezt igénylik. Ha ez nem megy, akkor inkább feladjuk! Marton Gy.
