Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-12 / 100. szám
Másodszor a világűrbe Mary L. Cleave amerikai ürhajósnö, aki az Atlantis űrrepülőgép fedélzetén 1989. április 28-án indul másodszor a világűrbe. A Challenger űrrepülőgép 1986. évi katasztrófája után ő az első női űrhajós. (MTI Telefoto) DQ P(u4* Csodamasinára várva? Az elmúlt év utolsó harmadának szomorú szenzációja, a Skócia fölött lezuhant Boeing 747-es gép ügye nemigen hagyja nyugodni a kedélyeket. Igaz, a következtetések, a kihatások jócskán átnyúlnak a mába - sőt, a jövőbe. Az írott és az elektronikus sajtó népszerű nyilatkozóivá léptek elő nemzetközi repülésügyi szakemberek, az egyes nemzeti légitársaságok vezető képviselői, ám nem kisebb az érdeklődés a bűnüldöző szervek munkája, vagy még inkább lehetőségei iránt sem. S ugyanígy, az események minden kétséget kizáróan felgyorsították azoknak a kutotómun. káját, akik az alig-alig kimutatható robbanó-, vegyianyagok „lefülelésére" alkalmas készülékek létrehozásán fáradoznak. A mai tudás szerint száz- százalékos megoldás nincs — a wiesbadeni (NSZK) Szövetségi Bűnügyi Hivatal robbanóanyag szakértője nyilatkozott így. A kérdés arra vonatkozott, vajon van-e mód a gép poggyószterébe kerülő valamennyi csomag megbízható és hiánytalan átvizsgálására. Majdnem bizonyos, hogy nemeseik a mi televíziónk invitált meg a stúdióba robbanóanyag-szakértőt, aki azután a nézők milliói előtt mutatta be, hogy o porformájú robbanóanyag némi kenőanyaggal vegyítve milyen észrevehetetlenné tehető, hogyan olvad bele egy-egy bőrönd, kézitáska anyagába, már csak azért is mert igen kis mennyiség szükségeltetik belőle. Egyelőre még nem azonosították pontosan, milyen összetételű is az a bizonyos anyag, amely 44 utas halálát és a 82 túlélő közül sokaknak súlyos sebesülést okozott. A legvalószínűbb, hogy a merénylők a csehszlovák gyártmányú Semtex nevű anyagot használták. Ez a maAz angol légierő tagjai megtalálták a Skóciában lezuhant PANAM-repü- lögép több, eddig hiányzó alkatrészét. A tragédia helyszínétől 24 km-re. (MTI Telefoto) Százéves az Eiffel-torony A Benetton a Szovjetunióban Az olasz Benetton Spa di- vatár,ucég vegyesvállalat felépítését tervezi a Szovjetunióban - nyilatkozott a cégalapító, Luciano Benetton. A kapcsolatok kiépítését az ame- fikai Armand Hammer, a Szovjetunióval már több évtizedes kapcsolatban álló Occidental Petroleum Corporation elnöke segítette. A tervek sze- fint a Benetton-modelleket szovjet konfekcióüzemekben állítják elő. MUMUS Minden jel szerint közeleg a tavasz, s az optimizmust erősíti az a tény, hogy megsokasodott a vasárnapi autók száma. Márpedig a vasárnapi autó .mindig bátrabb, mint a poros, hétköznapi torsa. Mintha nem is a bezárt lóerő, hanem az elszabaduló szenvedély diktálná az úti tempót. Kanada egyik kisvárosának közelében, az egyik kirándulóhely felé vezető úton jsajátos nevelőszöveg fogadja őket, mint ahogy megirta az Inquirer. „Gépkocsivezetők! Ne kacérkodjatok a halállal! Merthogy sem orvosunk, sem temetőnk nincs. Ezzel Szemben Mr. Hunter a Church Street 22-ben éjjel-nappal várja Önöket biztosítás céljából." Száz éve, 1889. március 31-én nyílt meg a párizsi világkiállítás. Bár akkor már több mint százéves hagyománya volt a világkiállításoknak, addig egyetlen egy sem keltett akkora szenzációt, mint éppen a párizsi. És ez volt az első olyan kiállitás, amelynek kézzel fogható emléke máig fennmaradt az Eiffel-torony formájában. Már évtizedek óta foglalkoztatta abban az időben az angol és amerikai tervezőket az ezer láb (= 333 méter) magas torony építésének a gondolata, amikor Gustave Eiffel, a világhirű francia mérnök, számos európai híd, viadukt, vasszerkezetes épület (közte a budapesti Nyugati pályaudvar, az állatkerti pálmaház) tervezője benyújtotta javaslatát a francia kormányhoz a kiállítás területén emelendő 300 méter magas vas- szerkezetű torony építésére. Eiffel ekkor 54 éves volt. A kereskedelmi miniszter számos ellenvetés ellenére megbízta a mérnököt a tervek elkészítésén kívül a torony építésének a kivitelezésével is. 1887 januárjában kezdett hozzá Eiffel a résztervek készítéséhez. A torony elemeiről 5300 részrajz készült, 15 000 alkatrészt gyártottak az összeszerelés előtt. Még ugyanabban az évben megkezdték az alapozást. A négy pillérláb egymástól való tengelytávolsága 100 100 méter. Két láb közötti ív fesztávolsóga 80 méter, magassága 50 méter; ebben a magasságban találkoznak a pillérek ívei. 1888 márciusára elkészült az első szint 58 méter magasban, augusztusban készen állt 116 méter magasan a második szint. Innen kezdve a négy pillér két pillérben folytatódik, s a föld színén vaskosan terpeszkedő torony a magasban nyúlánkká és könnyeddé válik. 1889 februárjára elkészült a 276 méter magas harmadik szint, ennek üvegezett erkélyeiről 120 kilométeres körzetben szabod szemmel látható Párizs környéke. A harmadik szintről indul ki az úgynevezett campanile, amelynek 300,5 méter magas tetején helyezték el a kiállítás területét bevilágító fényszórót. Eiffel toronytervét még elfogadása után is támadták; sokan műszaki, de még többen esztétikai szempontból. Nem volt kevés azok száma sem, akik kidobott, soha visz- sza nem térülő pénzpocséko- lásnak nyilvánították azt a 6 millió aranyfrankot, amennyibe az építés került. Eiffel megvédte tervét. Rámutatott, hogy nincs igazuk azoknak, akik a hagyományos tégla- és betonépítést követelték. Ha a kiállítás után úgy látja a város, hogy eltávolítja a tornyot, az acélszerkezetnek bárhol a környéken való összeállítása a szétszedéssel és szállítással' együtt nem kerül többe 700 000 aranyfranknál. A költségek pedig — mondta — hamarabb megtérülnek, mint sokan gondolnák. Arra azonban ő maga sem számított, hogy már a kiállitás alatt 28 millió látogatót fog vonzani a torony, úgyhogy a teljes építési költsége egy év alatt visszatérült! Ami pedig az esztétikai szempont miatt aggályos- kodókat illeti, az Eiffel-tomny hamarosan nemcsak a kiállítás, hanem egész Párizs jelképévé vált (hasonlóan, mint annyi év utón Brüsszelben az Atomium). Merész vonalával az ég felé törve máig hirdeti tervezőjének és alkotójának b dicsőségét. •De jó lenne a Bécs—Budapest világkiállításra is valami hosonlóan jó ötlet! R J. gyarázata annak, hogy a csehszlovák szervek is bekapcsolódtak annakidején a vizsgálatokba. Bármennyire is igyekeznek „diszkréten eljárni" az érintettek — főként a légitársaságok és a repülőterek illetékesei, akik nem szeretnék, ha a félelem és a pánik miatt csökkenne a légiforgalom —, egy dolgot nemigen tagadhatnak: akár Semtexből, akár kevésbé hatásos vegyi anyagból készült a plasztik bomba, ezt a fajta anyagot igen nehéz kimutatni. A Semtex például az átvilágításnál valamiféle sűrű anyagnak látszik, semmi gyanút nem kelt, s miért is tűnne fel, ha például csiksze- rűen tapad a bőrönd belső széléhez. A mai légiforgalom mellett még a nem annyira forgalmas repülőtereken is szigte kivihetetlennek tűnik minden egyes csomag átvizsgálása. A nagy nyugat-európai repülőterek illetékesei aligha felejtik az idei nyári csúcs lidérces jeleneteit, a késve érkező-induló járatokra várakozók ezreit. Egybehangzó vélemény szerint, csakis valamiféle új technikai csoda segíthet. Nincs is már messze: az Egyesült Állomokban már kifejlesztettek egy olyan, neutron-érzékelésen alapuló szerkezetet, amely 95 százalékos biztonsággal mutatja ki a robbanóanyagot. Még mindig marad öt százalék bizonytalanság — nem beszélve arról, hogy az új csodamasina, amelyből az amerikaiak hamarosan ötöt állítanak munkába arra kijelölt repülőtereken, eddig egy millió dollár költséget emésztett fel. Hintán viszik a menyasszonyt Egy napig bizonyára, mert az ukrajnai Lvovban megalakult egy olyan kisszövetkezet, amely két deres közreműködésével nem közönséges taxin, hanem hintán fuvarozza az ifjú párt az esküvőre, onnan a lakodalmi ebédre, az esti díszvacsorára, attól függően, hogy ezt az örömszülők házában vagy valamelyik étteremben rendezik. A kisszövetkezet neve FAETON, és nem csak esküvői szertartások rendezésével foglalkozik. Legyen az születésnap, házassági évforduló, keresztelő, érettségi és különböző találkozó — a tavaly alakult kisszövetkezet minden családi avagy vállalati rendezvényt körültekintően megszervez^ Az alapító tagokról csak annyit, hogy ..főfoglalkozásban” valamennyien a lovassport kiváló mesterei. a Kritika áprilisi számából „A humán kultúra az emberi értékek őrzője” állapítja meg Király István irodalom- történész, egyetemi tanár abban az interjúban, amelyet Bán Magda készített vele napjaink kulturális életéről. Ez a beszélgetés azért is rendkívül tanulságos, mert a neves tudós felvázolja azt a folyamatot, ahogy ő maga megérteni és befogadni törekszik irodalmunknak azokat az új vonósait és jelenségeit, amelyeket nem kevés fenntartással és idegenkedéssel fogadott. A beszélgetés kitér a humán kultúra helyére és szerepére mai társadalmunkban, Király István rámutat azokra a kulturális életet veszélyeztető tényezőkre, is, amelyek a piacgazdálkodás mellékhatásaként máris jelentkeznek. Az áprilisi szám központi témája: a színművészet, a színház világa. Merre tart a magyar színház? címmel Földes Anna áttekintést ad színművészetünk időszerű kérdéseiről. Megállapítja, hogy „jellemző jegye az elmúlt évad műsorpolitikájának és a közelmúlt színházi repertoárjának, a kortársi magyar drámák folyamatos és végleges színpadi birtokbavétele". Foglalkozik a fővárosi és vidéki színházak műsorpolitikájával, a tematika alakulásával, különféle rendezői koncepciókkal, a színpadi látvány megítélésével. A színházi képzésről folytatott dialógussorozatban ez alkalommal Bó- ta János Kazimir Károllyal készített interjút. A főiskola rektora a képzés alapelveként azt fogalmazta meg, hogy „nem a saját képünkre kell formálni a növendékeket". A beszélgetés betekintést nyújt a főiskola sajátos képzési műhelytitkaiba is. Hagyomány és újítás egysége az Operaház balettszínpadán címmel Körtvélyes Géza irt jegyzeteket Seregi László koreográfus pályaképéhez, felvázolva az utóbbi évtizedek hazai balettművészetének sajátosságait és fejlődését. A Kritikai rovat is tartalmaz több érdekes színházi ismertetést. Néhány példa: Kornis Mihály: Körmagyar (Csáki Judit írása), Eörsi István: A kihallgatás (Kovács Dezső), Shaw: Johanna (Almássy Miklós). A komolyzene kedvelőinek szól elsősorban az a beszélgetés, amelyben Schill András az évek óta külföldön élő kitűnő művész bevallja, hogy „hiányzott a magyar közönség". Breuer János Utazás o hanglemez körül címmel, a magyar hanglemezgyártás történetéről, mai problémáiról, a további lehetőségekről, tervekről ad összefoglalást. Hagyományok feltámasztása és tagadása cimmel Forgács Iván a szovjet li Immüvészet jelenlegi helyzetét ismerteti. Rövid történeti visszapillantás után, rátér a peresztrojka hatására és azokra a hatalmas változásokra, amelyek az utóbbi években a szovjet film stílusában és szemléletében megfigyelhetők. Waldorl-óvódák - Waldorl- iskolák a Német Szövetségi Köztársaságban címmel Ve- kerdy Tamás számol be egy évtizedek óta folyó oktatásmódszertani kísérletről, amelynek jelentős eredményei Oán- nak és az NSZK-ban egyre szélesebb körben alkalmazzák és terjesztik. A szocializmus (- kép -) zavarai cimmel S. Horváth Jenő irt tanulmányt a gazdaságpolitika és szocializmuskép összefüggéseiről. Elemzéseiben a jelenlegi magyarországi állapotokból indul ki, ezek lényege — szerinte, a politikai hatalom birtokosainak és a reform prakticista, technokrata híveinek átmeneti szövetsége. Több szempontból újszerű megközelítésben vázolja fel a szovjetunióbeli évtizedes tapasztalatokat és ezek tanulságait. Következtetése egyértelműen az, hogy a klasszikus források felhasználásával feltétlenül korszerűsíteni kell a sok ellentmondással terhelt szocializmusképünket.
