Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-11 / 70. szám
a Dunántúlt nonio 1989. március 11., szombat Felelősségteljes döntést K«liiez Laszlo Az utóbbi hetekben széles körű érdeklődés és véleménynyilvánítás kíséri a február 9-i pécsi tanácsülésen felmerült indítványt, miszerint csökkenteni kell a pécsi művészeti intézmények (színház, nyári színház, szimfonikus zenekor) költség- vetési támogatását, és az igy felszabaduló pénzt más égető szükségletekre kell fordítani. (Azóta kiderült, hogy a javasolt csökkentés esetén a színháznál tagozatokat, a másik két intézményt pedig talán teljes egészében meg kellene szüntetni.) Az azonnali elfogadás vagy elvetés elkerülésével a tanács ad hoc bizottságot hozott létre, amely már nemcsak a felvetett három intézmény, hanem valamennyi városi közművelődési intézmény működését vizsgálja, nyilvánvalóan nem azzal a céllal, hogy szükség esetén nagyobb költségvetési támogatásukra tegyen javaslatot. A szemlélet, amely a fenti lindítvónyban megnyilvánul, nem újkeletű. Évtizedeken keresztül megvolt egyes központi és helyi testületek, vezetők, apparátusok körében. E szemlélet leegyszerűsített lényege, hogy kultúrára csak annyit költhetünk, amennyi egyéb fontosabb szükséglet kielégítése után marad, továbbá, hogy előbb a gazdaságot kell fejlesztenünk, mert az fogja megteremteni azt a jövedelmet, amelyből majd több jut a kultúrára is. Évtizedekig ún. nem termelő ágazattá degradálódott a művelődés. Ez vezetett például oda, hogy ma a felsőoktatási intézményekben tanulók arányában csak Albánia áll nálunk hátrább Európában, és a kultúrában elfoglalt nemzetközi pozíciónk egyéb területeken is rohamosan romlik. A nemzetközi és a saját keserves tapasztalataink meggyőzték bennünket arról, hogy társadalmi és gazdasági baljaink egyik forrása éppen ebben a szemléletben keresendő. Ez volt az oka a tudás, a műveltség, a szellemi-értelmiségi tevékenység lebecsülésének. Történt ez pedig olyan korban, amikor világméretekben soha nem tapasztolt módon növekedett meg a műveltség, a tudás, a szellemi munka szerepe, amikor a fejlett, sőt egyes fejlődő országokban is már évtizedekkel ezelőtt a leghatékonyabb beruházásnak az emberi tudás és műveltséq fejlesztését tekintették. Ma már itthon is nyilvánvaló, hogy gazdasági kibontakozásunk két legfőbb problémája a tőke- és a tu- dáshiónv. Talán éppen mert ez a felismerés, valamint a kitörés útjának keresése egyre szélesebb körű, azért is nagy a helvi és az országos megdöbbenés a meghaladottnak hitt szemlélet visszatérése láttán. Mondhatjuk azonban, hoay o tanácsütési indítvány a közoktatási költségvetést nem kívánta csökkenteni, sőt a fel- szabadítfratónak vélt pénz eqy részét iskolafelújításra' javasolta átcsoportosítani. Nem újkeletű az a gondolkodás, amely a művelődés intézményeit szívesen szűkíti le a közoktatásra. A legutóbbi időkiq éveken keresztül érvényesült a költségvetési támogatásban a 'hátrányos megkülönböztetés az ún. alap- és nem alapintézmények között. Eszerint alap- intézmény volt az iskola, de már nem volt az a könyvtár, a múzeum, a színház vagy a művelődési ház. Az inflációt ellensúlyozó szinten tartó költségvetési növekmény a nem •alapintézményekre nem vonatkozhatott. Ezeknél évről évre csökkent az állami támogatás reálértéke, aminek következtében egyre jobban elszegényedtek. A fenti különbségtétel csak látszólag előnyös a közoktatás, nők, valójában a művelődés egészére, magára a közoktatásra is károsan hat. Az iskola a közművelődésnek is alapintézménye, ugyanakkor a művészeti és közművelődési intézmények a közoktatás és a felsőoktatás számára olyan nélkülözhetetlen környezeti hátteret, amolyan kulturális infrastruktúrát jelentenek, amelynek hiánya fékezi, szegényíti a közoktatás eredményességét is. (Az általános művelődési központokban a közoktatási és közművelődési funkciókat egy intézmény keretében látják el.) Ismeretes továbbá, hogy az iskola elvégzése ma már nem jelentheti a tanulás befejezését. A modem társadalom felgyorsult tempója megköveteli a folyamatos tanulást, a permanens művelődést, az esetleges többszöri átképzést, pályamódosítást. Azt is tudjuk, hogy az ember és a munkaerő értékét nemcsak a szűkén vett szakismeret adja, hanem hozzá tartozik általános műveltség, gondolkodó képesség, kreativitás, etikai magatartás, fogékonyság emberi érzelmek iránt, és sok más tényező. Az új érték megteremtésében a teljes ember vesz részt, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az életnek vannak a munkán túli szükségletei és tartalmai is. Mindez nyilvánvalóvá teszi az iskolán kívüli intézmények fontos szerepét. A közoktatás méreteit és fontosságát a költségvetés belső arányai jelenleq is kifejezésre juttatják. (Baranyában Péccsel eqyütt 1988-ban a tanácsok művelődési intézmények működtetésére 2,2 milliárd forintot fordítottak, és ebből 305 millió, 13,8 százalék jutott a kulturális intézményekre.) Ma még a szintentartáshoz is mindkét alágazat nagyobb támogatásra szorulna, erre azonban napjainkban nemigen lehet számítani. A belső arányok további módosítása azonban - mint az a lentiekből kiderül - egyes kulturális intézményeket már létükben fenyeget. A készítendő művelődési reformkoncepció keretében minden bizonnyal újra kell vizsgálni az állam „ellátási kötelezettségét". Valószínű, hogy a kulturális intézményeknek még jobban a saját bevételeik növelésére kell törekedni- ök. Ehhez azonban a feltételeknek is alakulniuk szükséges (pl. a közönséq fizetőképességének növekedése, a vállalatok támogatásra ösztönzése az odóalapból való leírás lehetőségeivel stb.). A pécsi kulturális intézmények mai költségvetésük 12 százalékát fedezik saját bevételből. A kultúra költségvetésből való támogatására tehát mindig szükség lesz. A nemzeti és a regionális művelődés letéteményes intézményeit különösképpen állami (tanácsi) költségvetésből kell a jövőben is fenntartanunk. A tanácsülésen felmerült indítvány azért is érte hidegzuhanyként a közvéleményt és a 'kulturális értelmiséget, mert Baranya és Pécs a XX. században és azt megelőzően is - legtöbbször nehéz feltételek közepette - arra törekedett, hogy Pécs egyike legyen az ország kulturális centrumainak és szerezze vissza mielőbb azt a rangját, amelyet a török előtti történelmi Magyarországon — például az első magyar egyetem alapításának idején - betöltött. Az alsó- és középfokú intézményeken túl egy város „kulturális központ”-jellegét a felsőoktatás, a tudomány és a művészet jelenléte, minősége dönti el. A felszabadulás utáni 40 év művelődéstörténeti érdeme Pécsett, hogy ezeket •az intézményeit sikerült megvédenie, sőt jelentősen fejlesztenie. Baranya és Pécs városa az 1960-as években megvédte tudományegyetemét, amelyet akkor egykarúsága miatt Minden adott ahhoz, hogy új, újabb zenei élményben részesítsen (csak jogi kara volt) meg akartak szüntetni. A tudomány- egyetem ma három karral működik, a város kulturális védőszentjének, Janus Panno- niusna'k nevét viseli és a legnagyobb a négy pécsi felsőfokú intézmény között, amelyek a tudományos kutatás műhelyéül is szolgálnak. Folyamatban lévő rekonstrukciója ma a művelődési kormányzat kiemelt törekvése. A város megvédte a megszüntetésre ítélt Dunántúli Tudományos Intézetet is, az ország egyetlen önálló vidéki akadémiai társadalomtudományi intézetét, amely ma jelentősen kibővítve az országos regionális kutatások központja. A művészeti intézmények közül mind nagyságával, mind •művészeti rangjával a 100 éves jubileumára készülő nemzeti színház emelkedik ki. Az elmúlt 40 év várostörténeti eseményeként tartjuk számon a színház keretén belül létrejött Pécsi Balettet, az operát, a hivatásos bábszínházát, valamint a hozzájuk sok szállal kapcsolódó önálló szimfonikus zenekart és nyári színházat. (Az utóbbiak létrehozásában több magyar város jóval megelőzött bennünket.) Mindezekhez sokéves szívós küzdelemre, központi döntésekre, a központ által o költségvetésbe épített anyagi fedezetre volt szükség. Ez történt a külön központi támogatóssal folyó színházi rekonst. rukciónál is, amely a XX. század második felének legnagyobb kulturális beruházása Pécsett. A kulturális decentralizáció tés a megyei városi státus eredményeként a fenti művészeti intézményeket pécs város tartja fenn. (A felsőoktatás a minisztériumok, a kutatóintézet az Akadémia; a múzeum, levéltár, Megyei Könyvtár, Jelenkor, Művészetek Háza, a megye fenntartásában működnek, és hasonló a helyzet a •nem megyei városokban működő színházakkal is.) Az elmúlt negyven év nagy mulasztásai közé tartozik *— amelyben személyes felelősségem is nagy -, hogy mind a város, mind a megye az országos mezőnyben nagyon lemaradt a közművelődési intézmények fejlesztésében. A sokat emlegetett múzeumi terület sem tartozik ma már a vidék élvonalába. Alig van megyeszékhely, sőt város az országban, ahol nem épült ebben az időben új művelődési központ, hangversenyterem, mozi, könyvtár. Pécsett is voltak erről viták az újságban és elvetélt törekvések a gyakorlatban. Gondoljunk a már soha meg nem épülő uránvárosi mozira, az Ifjúsági Ház mellé tervezett művelődési központra, a Pécshez méltatlanul szegényes hangverseny- teremre. A duplájára növekedett nagyvárost jórészt ma is az örökölt, leromlott, közművelődési intézmények, mozik szolgálják. Némileg javít a képen o belvárosi rekonstrukció során egy-két épület funkcióváltásra, a Megyei Könyvtár nemrég befejezett szerény rekonstrukciója, a kertvárosi Nevelési Központ, és a nagy nehézségek közepette méq csak most épülő Technika Háza. Pécs városnak a magyar kulturális életben nimbusza van, a város tanácsát is kultúraépítő tanácsnak tartják. Fébruór eléje óta azonban mintha valami megváltozott volna, azóta már nem olyan jó Budapesten vagy másutt a kulturális környezetben pécsinek, főként pedig a tanács képviselőjének lenni. A helyi 'művészértelmiség értetlenül tekint a tanács fefé, mert olyankor és olyantól éri a szűkkeblű meg nem értés, amelyre a legkevésbé számított. Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács . általános elnökhelyettese Kosztümben, sminkelve láttam csupán eddig. Legutóbb Farkas Ferenc A bűvös szekrénynek Mufti szerepében. Feltűnt kiváló humorérzéke, amely a megénekelt színpadi alakot átszőtte. Enyhe iróniával, egy kicsit kívülről nézve önmagát és darabbéli vetély- társát, akivel egymásra acsar- kodnak az imádott nő lakásán. „Mit keres itt ez a him- pellér?!..." -, recitálta maga elé akkor a kínos helyzet kacagtató daktilusait, tekintetében a póruljárt „vén kecske” eleven bosszúságával. Civilben, a minap kellemes, szelíd kerubarc nézett rám a színház társalgójában, amikor találkoztunk. Azután — szinte kérés nélkül — mesélni kezdett, amint leültünk egy sarokban. Arról, ami most foglalkoztatja: Schubert: Téli utazás ciklusáról, amelynek a teljes előadására készül. Valóságos kis miniesszé kerekedik gondolataiból erről a furcsa-szomorú külsőbelső utazásról; a romantikával átitatott, e filozofikusan megélt lehangoltság világáról, amely őbenne - fejtegeti - egy kicsit az egzisztencialistákat idézi. Halálvágy, búcsúzás, egyedüllét, elmúlás — a téli világ képeivel — ebben a zenében megjelenítve: befagyott folyó, dideregve hulló levelek, varjú stb. S amikor már minden kihűlt, semmi sem segít, úgy érezzük, akkor is menni kell tovább ... Az ember — bárki — is megéli mindazt, amit Schubert, élete utolsó két évében. Vagy az utolsóelőttiben, amikor a fagyos lehelle- tű, meditativ Téli utazás 24 dala megszületett. — Személyes ügyem ez a ciklus — folytatja önvallomását -, s nemcsak azért, mert részei a dalirodalöm, az egyetemes emberi kultúra egyik csúcsát jelentik. Nekem ez életfeladatom. Már öt éve is tervbe vettem, de mindig közbejött valami, ugyanakkor kb. érettségiző-koromtól foglalkoztat a ciklus. Tanulmányaim alatt is mindig a kezem ügyében volt ez a kötet. Éreztem a drámaiságát, de akkor még technikailag nem ment - ez évekre visszariasztott. Azért esténként magamban mindig elő-előjöttek ezek a dalok, mert személyes élményem valamennyi, mindig is átéreztem tragikumát, szépségét . . . Most mór a birtokomban van, és sokszor szeretném előadni — mondta. Annál is inkább, mivel igen ritka, hogy ezt a ritka nehéz ciklust, ezt a filozofikus mélységű dalfüzért — valamennyi dalát - előadja valaki. „Életfeladatként”, s mind szorosabb kötődés révén, amihez nyilván magával Schuberttel is mélyen össze kell fonódni a dalénekesnek. Mikor, hogyan alakult ki ez a mélyebb ismeretség?- Apám • mérnökember volt, de jól zongorázott. Gyerekként is sokszor hallottam tőle Schu- bert-dalokat, ez a kötet is megvolt otthon. Nagy lelkesedéssel beszélt róla, így elég korai élményem Schubert. Azután megmaradt bennem . . . Érettségi után műszerész szakmát tanultam, közben zeneiskolában, énekelni. Gyárban dolgoztam, bár mindig filozopter hajlamaim voltak. Az irodalom érdekelt, és a zene ... Sorsa kegyesnek bizonyult • hozzá: Bécsben, az Akademie für Musikon végezhette el az ének főtanszakot, majd a bécsi konzervatóriumban szerezte mge az operaénekesi diplomát. Az Operában kezdett, kis szerepekkel. Majd Szeged, utána Pécs: Bartolo, Zuniga hadnagy, Monterone, s három nagy főszerep: Sarastro, Don Pasquale a Gianni Schiccfi, Blind a Denevér ben, s a „Monon" Geront-ja, egyebek közt. S még ezeket sorolja, nem tűnik túl lelkesnek . . . A nagyszínházi rekonstrukció, a pécsi opera gondja az övé is. A kényszerű kamara- színpad (sőt kisebb is) korlátozza az operások lehetőségeit. Kis szerepok jönnek ismét, egy kicsit „másodhegedűsnek" érzi magát, noha több van benne. Jó lenne már ezt megmutatni. Egy igazi feladatban . . . Egyébként három kislánya van, a legidősebb 11 éves, felesége 3. éves egyetemi halI- • gató. A kényszerű feladatnélküliség is adott most egy lökést Schubert-estjéhez. Március 3- án 5z. Simonlai Mária zongorakíséretével elhangzott Kuncz László előadásában a 24 ,,Winterreise"-dal, eredeti nyelven. Első önálló dalestjén a szerepei nyomán ismert megej- tően szép basszus a dalcsokor hideg színeit, drámai mélységét, olykor líráját (A hársfa) a dalok dallammagasságaiban is könnyedén, hajlékonyon interpretálta. Póztalanul, telt szárnyalással; puha fájdalommal vagy kemény fortékkal. Élte, ahogyan csak másfélkét évtizedes érleléssel mögötte lehet megélni a dalirodalom egyik csúcsát. Megrendültén hallgattuk. A tragikus-önironikus cikluszáró, A kintornás utolsó akkordjai után a felcsattanó taps közepette egy kicsit körülnézve szétáradt bennem a félsz. Lehettünk vagy harmincon a teremben. Néhány közeli jóbarát és fiatalok, nyilván Schubert-kedvelők valamennyien. De énekes, pályatárs, színművész? Egy sem . . . Vajon tényleg ilyen méretű lenne közöttünk az elidegenedés? A gondolatot elhessentve jutott eszembe .Ozmin, Kuncz László régi álma. Reménykedik benne . .. Sikerüljön. Mindene adott ahhoz, hogy vele újabb nagy zenei élményben leszesítsen. W. E. Hírek a megye művészeti életéből Elkészült a Pécsi Nyári' Színház végleges programja. A hagyományokhoz híven a Pécsi Szimfonikus Zenekar adja a nyitókoncertet június 23-ón. A Baranya Táncegyüttes tettyei önálló estjének koreográfiáját Kricsko- vics Antal és Vidákovics Antal készítette. Ismét lesz Nemzetközi Felnőttbábfeszti- vól. Nyolc országból érkeznek művészek. - A Pécsi Nemzeti Színház és a Nyári Színház együttműködéséből jön létre a Galsai Pongrácz műveiből összeállított kamaraest, amelyet nyáron az Anna utcai színpadon, ősztől a nemzeti stúdiószínpadán játszanak. Az idei program egyik eseményének ígérkezik Szigligeti Liliomfijának tettyei bemutatója Jordán Tamás rendezésében, a Szabadtéri Táncszínen Bagossy László rendezi és Hevesi András dirigálja Strauss Cigánybáró című operettjét. Az Anna- udvarban nemzetközi diapo- ráma-show lesz. Nívódíjas lett a szigetvári Retina Amatőrfilm-stúdió eddigi munkásságáért; a múlt héten vette át a díjat a stúdió vezetője. Az Egyetemi Színpad február vége óta játssza Ivó Bresan Paraszt Hamlet című komédiáját. Az Egyetemi Színpad társulata és a produkció rendezője március 23- ra meghívta az Anna utcai színházba a Pécs Városi Tanács valamennyi tagját, hogy nézzék meg az előadást és ismerkedjenek meg a társulat tagjaival, munkájával. A Dunántúl Társastáncbajnokságon jól szerepeltek a szigetvári SZIGO társas- táncklub tagjai. A junior I- ben országos döntőbe került a Kertész Tamás-Fényes Henriett, a Garami András— Csirke Rita, a Lieb Róbert- Varga Andrea páros, a junior felnőttből a Czigány Jó- zsel-Kiss Emőke páros. Ezt a versenyt Tatabányán rendezték, a budapesti versenyen B-kategóriás minősítést ka-* pott a Forgács Sándor-Kap- ronczai Katalin páros. Művészarcok . .