Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-18 / 77. szám

Dunántúlt napló

1*89. március 18., szombat

s.

Min dolgoznak?

Szobor és textil

Ferk Anna és Trischler Ferenc műtermében

A művészházaspár a négy pécsi műteremlakás egyikében él és dolgozik. Trischler Ferenc szobrászművész munkahelye a lakáshoz délről csatlakozó műterem, Ferk Anna a ház halijában állította fel szövőszékét. Munkáikból a Művészetek Háza rendezett nemrég kiállítást, majd ezt követte a műteremlátogatás az érdeklődők számára.

Trischler Ferenc most elkészült munkái közül a Nap- lürdőzö életnagyságé bronzszobra áll most a műterem közepén, és kerül nemsokára az alsómocsoládi kastély parkjába. A korábban is oly sokszor megformált szép, fiatal nőalak nemrég érkezett a budaörsi bronzöntő műhelyből — a kisebb munkákat a pécsi Balogh Imre önti bronzba, akinek gondos, lelkiismeretes munkájáról nagy elismeréssel beszél a szobrász. Ilyen kisebb méretű alkotás a Bárczi Gusztáv emlékére készített dombormű, amely eav kaposvári Iskoláé lesz. Ez Trischler Ferenc portréinak sorát gyarapító.

A Nopfürdőzőt nézegetjük, és Trischler Ferenc elmondja, hogy sohasem modell utón mintázza nőalakjait. Illetve magát a mintázást soksok élő modellről készített rajz előzi meq. A szobor megformálásánál, amit sohasem szerszámmal, «hanem mlndiq kézzel végez, már csak a szoborra qondol, és orra az elképzelésre, amit ímea szeretne valósítani.

Műtermében idős parasztasszonyok kisebb-naqyobb szobrai ötlenek szemünkbe — ezek a bólvi gyermekkor emlékeiből születtek. Odahaza annak idején a déd- mama vigyázott a négy Trischler fiúra, amíg a szülők dolgoztak. Ezekről a gyermekévekről kérdezem, s ő elmondja, sokat figyelte odahaza a mesterek munkáját, asztalos-, bognár-, kádárműhelyekben. Még Krisztus-faragó ember Is dolgozott annak Idején a faluban. Maga nem szobrász- kodással, hanem rajzolással kezdte annak idején, kint a réten, a pincesoron, majd a munkásszállásokon, és tizenhat évesen mintázott először szobrot.

— Most érzem — mondja végül mennyit segít ez a sok rajzos előzmény. Elvégre a szobor is elsősorban körvonal, kontúr. És

azért szeretem különösen a domborműveket, mivel azok a kettő közötti állomást jelentik.

Felesége, Ferk Anna óriási szövőszékén, amely nemrég készült el, és 30 000 forintos beruházást jelentett a családnak, nagyméretű textil készül. Külföldi megrendelés, amely egy Ofek nevű izraeli festő képét „teszi ót" gobelinbe.

Ferk Anna Bizséné Kovács Diana és Fürtös Ilona tanítványa volt a pécsi Művészeti Szakközépiskolában, s ugyan nem végzett főiskolát, de kiállításaival, díjaival felvételt nyert a Művészeti Alapba. Éveken át tanított a szakközépiskolában, amelytől azonban, diploma hiján, meg kellett válnia.

— Az év vége felé Komlón lesz kiállításom - mond. ja terveiről —, s ha ezt a bérmunkát befejezem, nekiláthatok a saját terveimnek. Nagyobb méretű textileket szeretnék készíteni, itt most nagyobb a tér. Érdekes, amíg panellakásban éltünk, mindig kisméretű textilekben tudtam csak gondolkodni.

Érzelmi beállítottságúnak vallja magát, szereti, ha nem merev, hanem eleven az, ami végül elkészül szövőszékén. Fonalait maga festi, és nagyon szívesen használ természetes festékeket, mint zölddiót, hagymahéjat. Terveit is maga szövi legszívesebben, hiszen maga az anyag mutatja meg, miként lehet textilben megvalósítani egy elképzelést. És ez mindig más lesz, mint a rajz, a terv, melyékből szintén bemutat néhányat következő kiállításán. Természetből vett motívum, növény, virág jelenik meg képein finom átmenetekkel vagy éppen me. rész ellentétekkel.

Kettejük munkáit, szobrokat és textilképeket nézegetve, úgy érzem, a gyengéd, érzelmeket is vállaló, nemegyszer romantikus látásmód az, ami közös, a pécsi művészházaspár látásmódjában.

Gállos Orsolya

Színházak, koncertek

Pécsi Balett

Találó cím fogja össze a Pécsi Balett háromrészes estjét, amelyet a tavaly nyári gyulai ősbemutató utón, március 2-től a Pécsi Nemzeti Színház színpadon is láthat a közönség. Eck Imre mindhárom táncdarabja a szerelemről szól, különféle szerelmekről, ame- lypeknek közös vonása, hogy hiányzik belőlük a nagy érzés lobogáso, felemelő szépsége.

Az East együttes zenéjére készült, az egész estnek címet adó darab — A szerelem sivataga - kihűlt vagy fel sem izzott érzésekről szóló táncfüzér. A levegőben lógó karosszékektől kissé szürrealista hangulatú színpadon, dzsesz- szes hangvételű, fanyarul intellektuális szövegű zenei összeállításra sorolódnak egymás után a különböző szólók, kettősök, hármasok. Egyhangúságukat a néptáncospár „ellenállása" (Bognár Józset és Bálint Éva), az arctalan férfiak és nők között karakterrel is bíró asszony (Uhrik Dóra) tömör érzelmi számadása és a „legtáncosa'bb" trió (Paronai Magdolna, Hajzer Gábor, Sólymos Pál) világosabb színeket is megcsillantó évődése töri meg. Rájuk sem vár azonban más, mint a többiekre, visszavagy beleolvadnak a sivár érzelmek szomorú forgatagába.

Eck mozgáskompozíciója ezúttal nem simult gyűrődések nélkül a zenei anyag által meghatározott hangulathoz. A néptánc beépítésével (amely úiabbon szinte állandó elemévé válik műveinek), ezúttal csak körvonalaz egy másik világot, egy másfajta értékrendet, megmutatja, hogy ilyen is van, de nem viszi tovább az ellentétező dramaturgiai funkciót. Saját mozdulatnyelvének gondosan a színpadi térhez igazított elemei is „cseppfo- lyósábbak" a kamaradarabok koreográfiáihoz képest.

C. Orff híres műve, a Carmina Burana nem egy táncalkotót bírt már „szóra”. Ec< sem először nyúlt a középkori diákdalok gyűjteményéhez (először 1978-ban készített koreográfiát a műre). Újabb feldolgozásában a dalok vidám, pajzán hangulatához kapcsolódva, valóban Fortuna és Vénusz jegyében folynak o végeláthatatlan szerelmi játékok. A télies köpenyeik alól fürdőruhára vetkőzött csapat először meghökkent, a három helyszínre osztott színpadi tér eleinte pezsgővé és pergővé teszi a színpadi látványt, az előadók (különösen Uhrik Dóra) humora élvezetes perceket szerez. Sajnos azonban, a kezdeti lendület lassan elvész, az ötletek kifogynak és már csak ismétlődnek, maga a tánc is akrobatikus elemekre és menetelésekre szűkül. Ebben a darabban is megjelennek a néptáncosok, de szerepük itt már csak nem is jelkép erejű, teljesen beleolvadnak az est talán legeklektikusobb ko- reog rafiájába.

Az összeállítás kétségkívül legjelentősebb alkotása A csodálatos mandarin, amelyet 1987-ben mutattak be Gyulán, és amely apróbb módosításokkal tavaly is szerepelt a Várszínház nyári programjában. Eck ebben az újabb Mandarin-verzióban (1965-ben készítette az első változatát) arra a nehéz és dicsérendő olkotói feladatra vállalkozott, hogy részint hű maradjon a forráshoz, de ugyanakkor napjainkról, nopjainkboz szóló tartalommal frissítse fel a művet. A kor bűne is. hogy a vállalkozás sikerült, hiszen ebben az „olvasatban" már hiába keressük a halálán és a bűnön is győzedelmeskedő szerelmi katarzist nyújtó megjelenítését és egyáltalán, hiába keressük az érzelmeket is. Ebben a mai „Maridarin"-ban egy kicsit

minden szennyes, mint a színpadot elborító újsógpapírhul- ladék (a díszletet, akárcsak a többi darabét Bakó József tervezte vendégként), minden kisszerű és esendő, mint a lány, oki a mű végére nem magasztosul fel. De nem lesz hős a mandarinból sem, mert eb- •t;n a világban egyszerűen nincsenek hősök.

Eck művének cselekménye alapvető vonalaiban igazodik Lengyel Menyhért librettójához, de a karakterek megváltoztatásával egészen más hangsúlyokat kap. A csavargók majdhogynem elegáns, agresszív vagányok, a lány hétköznapi, formeros fruska, a mandarin pedig csak különcségével (magyaros viselet, magyar népi mozgósanyog) „csodálatos", különben tétova, félszeg figura. Szükségszerű, hogy áldozattá váljon, akit a lány sem méltót többre, mint hogy élettelen testére ródobja az egyesüléskor őket betakaró fehér 'leplet. Azután összekapkodja a holmiját és elfut a tett színhelyéről, mielőtt még felharsanna a fülsüketítő sziréna . . .

A nézőt pedig letaglózza a mű és szorító kényszert érez, hogy meneküljön az ilyen érzelmi sivatagból.

H. Major Rita

Filharmóniai

bérlet

Az oratóriumhangversenyek jellegüknél fogva mindig kiemelkedő eseményei az Országos Filharmónia pécsi hangversenysorozatának, a Székes- egyház pedig méltó otthona e konecrteknek. A március 6-i hangversenyen a már szinte megszokottan összevont kórus, a Pécsi Egyetemi Kórus és a Nevelők Háza Kamarakórusa, valamint a Pécsi Szimfonikus Zenekar énekelt és játszott Til- tai Aurél vezetésével, két ismert — Andor Éva, Kuncz László — és két, eleddig ismeretlen fiatal énekművész — Halmai Katalin, Marosvári Péter - közreműködésével. Bach; Magnificat-ja előtt Fauré: Re- quiem-jét hallottük.

Fauré a századforduló romantikus francia muzsikusa. Debussy árnyékában nálunk Magyarországon igen ritkán hangzik el egy-egy műve. A francia muzsikát előadóművészetünk különben sem műveli gazdagságának arányában, így e mű műsorra tűzésének külön örültem.

Fauré: Gyászmiséje nélkülözi azt a drámai törekvést, ami a legtöbb közismert requiem sajátja. A szelíd megnyugvás és vigasztalás békéje szól ki ebből a műből; a brácsa' és cselló puha hangzása, az elsősorban harmóniai történéseket preferáló kórus tömbszerű tételei és néhány, megkapóan egyszerű datlamú szólórész vál. tokozásaként. Tilloi Aurél nagyszerűen éreztette e mű liraisó- gát: nem akart látványosan dirigálni, hagyta, hogy o tételek saját szépségüket mutassák minden kívülről bevitt, erőszakos interpretációs monírtól mentesen.

Ugyanez a biztonságos előadás jellemezte Bach: Magni- ficat-jának megszólaltatását is. Bár ezt a művet oz Egyetemi Kórus már nem énekelte, a kórustételek aránya o fényes hangzású Bach-tromhitákkol kiegészített barokk zenekar mel. lett jól kiegyensúlyozottnak bizonyult. Andor Éva és Kuncz László, szépen, Halmai Katalin és Marosvári Péter igényesen, de a tenorista túlzottan kis hangon énekelt. Egykét

kiváló hangszeres teljesítménynek is szívből örültem: a cem. balo, a cselló, és az első trombita mindvégig magas színvonalon szólalt meg.

Kircsi László

Karmesteravató

Évek óta — hagyományosan tavasszal — lép közönség elé a pécsi Ifjúsági Ház zenekara. így történt ez az idén is, március 10-én este a Liszt Teremben. A zenekarnak már törzsközönsége van, akik évről évre figyelemmel kísérik a zenekar munkáját, fejlődését.

A város egyetlen amatőr zenekara négy művet mutatott be — két részben. A zenekar- vezetők — Mihályi István és Marosy László — mellett ezen az esten még egy karmestert avatott az együttes. A nagybőgő-szólamot játszó Győri Kornél ugyanis saját művét vezényelte nyitószámként. Zenekari szonáta című, barokk stílusra emlékeztető műve előadásán érződött a tartalmas műhelymunka. A vonóskar a közönségnek maradandó élményt, a szerző-karmesternek pedig bemutatkozási lehetősé, get jelentett.

Ha mérleget vonnánk a koncert két része között, úgy vélem, az első rész volt érettebb, kidolgozottabb. S ehhez oz érzéshez nem kis mértékben járult hozzá HaycJn: C-dúr hegedűversenyének bemutatása. A szólót Mihályi Éva, a Zeneakadémia végzős növendéke játszotta, a versenyművet Mihályi István vezényelte. Mindhárom tétel előadása arról győzte meg a hallgatót, hogy a darab mind a karmester, mind a szólista részéről értő kezekben van. Mihályi Éva az első pillanattól elbűvölte a közönséget azzal a mélyből fakadó, hajlékony, érzékeny hegedűhangjával, amely egész játékára jellemző volt. A zenekar egységes, telt hangzásával méltó partnere volt a szólistának.

A hangverseny második felében, Barber: Adagio című darabjában Mihályi István koncepciózus szándékkal, gondosan fölépítve irányította a zenekart, de a mű nem érett még meg kellőképpen a zene. kar számára, s emiatt nem éreztük kiforrottnak, önfeledtnek az előadást. Végezetül Stamitz: C-dúr szimfóniája - Marosy László vezényletével - frappánsan zárta a hangversenyt.

Törtely Zsuzsa

Egyetemi Színpad, Jurta Színház

Hogyan is mondta klasszikus költőnk? Ha a nép uralkodni fog a művészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. És ha már uralkodik a politikában, aztán átveszi a hatalmat a művészetben, akkor mi történik? S főleg mi történik, ha egyesek a nép nevében gyakorolják a hatalmat, s ennélfogva már a művészethez is értenek? Akkor a népre hivatkozva, amely tréfásan és praktikusan azt kérdezi, „lehet-e a kultúrával gabonát trágyázni", le kell húzni a sárba a klasszikusokat - habár az indokok nagyon rs égiek. Hamlet tehát legyen a munkások és parasztok képviselője, Ophélia pedig gyapjút fon, mert könyvet csak az eredeti reakciós verzióban olvas. S ha a helyzet komolyra fordul, az illetékes széttárja a kezét: „Nem mondom, nálunk, vezetőknél sincs minden rend.

ben. Nálunk is van hiba, hanyagság, lazaság... De minek erről beszélni? Hiszen mi olyan előadást szerveztünk, amilyet még nem látott Alsó Mrda."

Alsó Mrda egy istenhótamö- götti jugoszláv falu Ivó Bresan komédiájában a világháború után, a „kultúrfornadalom" kezdetén a falusi színjátszócsoport bemutatja a Hamletet, pontosabban a Hamletnak egy aktualizált, primitivizált, osztóly- harcosított változatát. De mert az osztólyharc valóban folyik, az élet és a színpad eseményei összefonódnak; a színpadi tragédia fenségessége kis- szerűségqé válik, a halál pedig az utcáról köszön be a kultúrházba.

A Pécsi Egyetemi Színpad remek színházi estén adja elénk ezt a történetet. Az előadás következetesen végiggondolt, részleteiben is jól kidolgozott, egyenletes színvonalú. Bagossy László rendező jól ismeri színjátszóit: nemcsak a szereposztásban, hanem az egyes figurák megformálósálban is megmutatkozik ez. Amatőrökről van ugyanis szó

— részben rutinos, sőt kiváló amatőrökről -, és itt szerep és személyiség egybeesésének, közelségének különös jelentősége van. S ha tudjuk, hogy hivatásos színész számára is egyik legnehezebb feladat színészt játszani, felértékelődik az amatőr színiátszóknak a falusi dilettánsokat nemcsak a külsőségek, hanem — helyenkint

— elmélvült színészi munka alapján megformáló teljesítménye.

A népes szereplőgárdából Besenczi Árpád, Lapicz Erika, Nagy Éva, Hang Gábor, Bar- tus Gyula, Tóth András nevét kell kiemelni, s külön a hatalom qőgjének, a butaságnak és a ravaszságnak saiátos keverékét felmutató Sfenczer Béla nevét a helybeli párttitkár szereDében. Juhász László alakításában a Hamletet átdolgozó falusi tanitó a mindiq és mindenkinek kisrolaáltatott értelmiségiként jelenik meq.

A nézők jót nevetnek a falusi közönségen, amely oly köny- nyen összekeveri a színpadot az élettel. Aztán az ajkunkra fagy a mosoly, mert eszünkbe jutnak személyes emlékeink: nincs még olyan messze ezt a Hamletet így aktualizáló kor, hogy olyan könnyen megfeledkezhetnénk róla.

A budapesti Jurta Színház együttese tartott Nagy Imre- emlékestet a múlt vasárnap a pécsi Ifjúsági Házban. Nem lévén sem tájékoztató plakát, sem műsorfüzet, csak az előadás előtt szóban közölt információkra hagyatkozhatunk: Méray Tibor Nagy Imre-köny- vének alopján szerkesztett-vá. lógatott összeállítást hallhattunk hat színész felolvasásában meglehetős monotóniával és sok szöveghibával.

A kissé hosszadalmas műsor Nagy Imre életét tekinti át az 1953-as júniusi párthatározattól ¡958-as kivégzéséig — de az 1956. október 24.-november 4. közti időszak kihagyásával. A nézőteret megtöltő közönség többsége számára a sok új történelmi, politikai információ jelenthette az igazi szellemi izgalmakat — csak most vannak kinyilófélben azok a dosz- sziék, amelyek hozzásegíthetnek ohhoz, hogy közelmúltunknak ezt a vitatott fejezetét tisztábban lássuk.

Gárdonyi Tamás