Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-11 / 42. szám

. Premier előtt - felújítás után Vége a beszélőnek... Egymással szemben: Fazekas István (Si­mon) és Hullán Zsuzsa (Klára, a felesége). Színpadi kép a Varázsfuvolábál Színházi híradás két városból Adrigán Judit (Pamina), Gregor József (Sarastro) és Romhá- nyi Attila (Tamino) a Varázsfuvolában. Veszprém: A Szeged, majd Kaposvár után Veszprémre irányult a színházszerető emberek figyel­me: teljes rekonstrukciója után tavaly novemberben felavatták az eredeti századelős stílusá­ban megszépült Petőfi Színhá­zat. A tiszta szecesszió megannyi külső és belső vonásával föl­ékesített színházépületben az opálos lámpafüzérek, csillá­rok, lépcsőkorlátok sárgaréz díszítőelemeiben; a körpáholy- sor és a nézőtér mályvaszín üléseiben; a különleges mintá­jú, Zsolnay-falburkolatokban, s körben Szenes Zsuzsa textilmű­vészeti remekeiben azonban nem sokat gyönyörködhettünk, mert elkezdődött a délelőtti próba, ahová hivatalosan is meghívást kaptunk. Az első összpróba tanúi le­hettünk. A színház Drago Jancar A nagy brilliáns val- cer c. drámájának magyaror­szági bemutatójára készül, aminek több pécsi vonatkozása is van. Rendezője Paál István, aki a hetvenes évek második felében a Pécsi Nemzeti Szín­házban több emlékezetes ren­dezésével országos figyelmet keltett. A darabban, amely a Jelenkor főszerkesztője, Csor­dás Gábor ajánlására jutott el Veszprémbe, több Pécsről el­származott színművész játszik főszerepet; s nem utolsósorban a mű fordítója lapunk munka­társa, Gállos Orsolya. A szerző Drago Jancar most 40 év körüli szlovén író. Maribor­ban él. Jogász, majd újságíró és dramaturg, jelenleg kiadói szerkesztő. íróként 1971-től publikál: novellákat, regénye­ket, drámákat, esszéket. A nagy brilliáns vakért Ljublja­nában mutatták be 1985-ben. Azóta valóságos diadalutat járt be egész Jugoszláviában. Magyarul novellái, esszéi jelentek meg és A gályarab c. regénye, ugyancsak Gállos Or­solya fordításában (1985.). Drago Jancar nemzetközileg is jól ismert író, a Szlovén PEN Klub elnöke. A hetvenes évek elején emigráns irodalmat ta­láltak nála, emiatt börtönben ült. A nagy brilliáns valcer rész­ben ennek az élményéből is táplálkozik. Témájáról, tartal­máról egyelőre annyit, hogy olaphelyzete és cselekménye szimbolikus. A mű azt a folya­matot érzékelteti, amikor a kü­lönleges pszichiátriai intézetben játszódó dráma főhősét (tör­ténész, aki egy sebesült len­nagy brilliáns gyei emigráns fölkelő tiszt 1830-beli alakjáról, sorsáról naplót vezet), „rábeszélik", azo­nosuljon a múlt századbeli tiszt személyiségével ... A kivilágított színpadon a háttérben tolóajtós, fémvázas- dróthálós cellák sorakoznak. Itt gubbaszta/iak az intézet ápoltjai. A cselekmény az elő­térben indul. Ide hozzák be az új „pácienst", a történészt, Si­mont, aki meg van győződve arról, hogy valami végzetes fél­reértés történt... A Doktor és a két „Jelképszakértő" jelene­téből azonban kiderül, hogy a játék nem babra megy. Azután sorra megismerjük az ápoltakat is. A próba a darab egyik, a legdöbbenetesebb jelenetével zárul, amikor Klá­ra, a történész felesége meg­látogatja férjét. Kiderül: Si­mont az ő beleegyezésével, magas beosztású, funkcionárius apukája tanácsára hozták be ide... Az asszony semmit se sejt, és nem is hiszi, hogy fér­jének bármilyen baja esnék. Csak amikor a pár perces be­szélő végén elrángatják mellő­le, s rácsapódik a fémketrec ajtaja, kérdezi döbbenten: „Mi ez? Mi folyik itt!?"... A rendező, Paál István a nézőtér első sorában közé­pütt ül. Szövegkönyv nélkül dolgozik, úgy mondja, benne van a darab minden hangja, rezdülése. Mellette asszisztense, Horváth Irén, a Pécsi Balett egykori tagja jegyezget olykor. Időnként leállítják a próba me­netét. A rendező tüzetesen megbeszéli a szereplőkkel egy- egy mozzanat, mozdulat, szö- vegórnyalat lényegét.- Minden zörej, hang dra­maturgiai szerephez kell, hogy jusson a maga helyén! - hallom a rendezőt, kérve, is­mételjék meg a fölmenetelt. S a végszó elhangzásával a to­lóajtó csattanása visszhangot vet. Csak lassan csitul el a teljes csöndben ... Itt, a próba végén megér­deklődtem Paál Istvántól: mi az, ami megragadta ebben a drámában, amiért magyaror­szági bemutatására vállalkozik? — Számomra azért fontos ez a mű, mert a manipulálható­ságról szól. Tehát nem arról van szó itt, hogy valakit bör­tönbe vagy speciális intézetbe bezárnak, hanem arról, hogy ezt a helyzetet elfogadja; el­fogadtuk, elfogadjuk és sem­mit se teszünk ellene. S ezzel cinkossá válunk magunk is a babitsi-tétel szerint... Jancar­valcer nők azért nagy műve ez a darabja, mivel túllép az alap­szituáción. Főhőse - aki a darab végén cellájában to­vább gépeli naplóját -, azért bukik el, amikor Volodja, a főápoló, aki ideges lesz ettől, fölszól neki: hagyja abba!... És a történész gépe elhall­gat . .. Nem örülök annak, hogy elhallgat, mivel itt az értelmi­ség önfeladásának utolsó stá­diumáról van szó. Drago Jan­car erre figyelmeztet bennün­ket. . .- Egyébként Mrozek Tangó­ja óta ilyen nagyszerű szöveg nem volt a kezemben. Napja­inkban alapvető fontosságú műnek tartom ezt a darabot, és nagy öröm számomra, hogy nálunk én mutathatom be elő­ször. Hiszen Jancar személyé­ben európai rangú drámaírót ismerhetünk meg. Ugyanakkor soha eszünkbe se jut, hogy szlovén darabot próbálunk... Ezért köszönet a fordítónak: ez a dráma magyarul szól. Premier: február 17-én, es­te. Wallinger Endre Pécs: Varázsfuvola „Az éji homályt elűzi az égi napfény!" — visszhangzott bennünk még hosszan az em­ber jövőbe vetett hitét, az igazságnak a sötétség, a ma- radiság, a bűn hatalmain kiví­vott győzelmét sugárzó mo­zarti muzsika, a Varázsfuvola szombat esti megtekintése után. Nagy szükség volt erre a Varázsfuvola felújításra. Már csak a folyamatosság biztosí- tása/bizonyítása miatt 'is: él, létezik, működik, hat az opera- társulat, mely (a János vitéz, a Bécsi vér színvonalas tolmá­csolása mellett), változatlanul képes valódi operai feladat megoldására is. Alkalmas olyan sokszereplős mű előadására, mint Mozart remeke, amely 1970 novemberében került az operatársulat repertoárjára. Ez volt az akkor Pécsre érke­zett új zeneigazgató, Breitner Tamás első produkciója, mely­nek „operettszériát befutott" közönségsikere azt igazolta akkoriban, hogy az operatár­sulat túljutott a válságon. Ezt követően 1984 májusában újí­tották fel - „a prózai színház­tól jött" Szegvári Menyhért rendezésében. Ez az előadás sokáig élt, német nyelven kül­földre is eljutott. Szombaton es­te tulajdonképpen ez az elő­adássorozat folytatódott - ma­gyar nyelven, jól alkalmazkod­va a kamaraszínpad méretei­hez, ahol a jelmezeket is ter­vező Húros Annamáriának a képek nyíltszínű változását lehetővé tevő, akkoriban kifo­gásolt díszletei szerencséseb­ben funkcionálnak. A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának, e nehéz évek alatt is már a kibontako­zásra készülő törekvéseit tük­rözte az előadás, mely a ko- lábbi sorozatból ismert művé­szek mellett, néhány új, ígé­retes szereplővel egészült ki/ frissült fel. Azért is szeren­csés választásnak bizonyult a Varázsfuvola, mert alkalmat adott Gregor József - vendti,,' szereplésére. Kiváló művészünk ezúttal először lépett a pécsi színpadra, elénk állítva Sa­rastro alakjának méltóságtel­jességét, súlyát. Melegen zengő, tisztán intonáló basszus hangjában eddig is sokszor gyönyörködhettünk rádióból, te­levízióból, hanglemezről. Most a személyes találkozás szug- gesztív erejű hatása, a két sokszor hallott, de Gregor pu­ritánul fenséges tolmácsolásá­ban újból élményt gerjesztő ária besugározta a humánu­mot hirdető egész előadást, emberi közeibe hozta Mozart világát. Reméljük, más szere­pekben is alkalmunk lesz mű­vészetében gyönyörködnünk. Taminóként új szereplő lé­pett színre: Romhányi Attila, az operaház művésze (fél láb­bal már a pécsi társulat tag­ja). A vonzó megjelenésű fia­tal énekes bemutatkozása ígé­retes jövőt sejtet. Biztos tudást és ízlést árasztó művészete, kellemes vivőerejű tenorja el­ismerést érdemel. Zalay Lídiá­nak is ez első igazi, operai megmérettetése Pécsett. És mindjárt olyan szerepben, mint az Éj királynője - az opera- irodalom két legnehezebbnek tartott áriájával, összességé­ben sikerült megbirkóznia pá­ratlanul nehéz feladatával - különösen a második áriában. Kiművelt technikával énekelt, . drámai erőt sem nélkülöző ko­loratúrszopránja jól bírta a szerep magas fekvésű részeit. Hisszük, hogy alakítása a kö­vetkező előadások során to­vább csiszolódik. Adrigán Ju­dit rendkívül átélten, líraion telt hangon énekelte Paminát. Színpadi jelenléte mindig biz­tosította a magas színvonalat. Hálás szereppáros a Papa- geno—Papagena kettős. Egri Sándor mind hatásosabban ki­bontakozó művészete újabb szí­nekkel gazdagodott. Tempera­mentumos, bővérű játéka a prózai részekben is magával ragadta a közönséget, akár­csak a bájosan derűs Csáky Ágnesé, aki ezúttal is gyümöl- csöztette a sikerhez szükséges zenei és színészi készségét. El­mélyült muzikalitás, precizi­tás és finom megoldások jel­lemezték a három hölgyet alakító Sajdy Júlia, Németh Alice és Benei Katalin szerep­lését. Az összteljesítmény szín­vonalát hatásosan emelte Kuncz László (öreg pap és II. őrtálló), Szabó Csaba (fiatal pap). Érdemes felfigyelni Derecskéi Zsolt egyénien meg­oldott Monostatosára. Nóra y Eszter (m. v.), Kaufmann Mária, Bádis Zsuzsanna (a három fiú), valamint Nagy Csaba éne­kelt még kisebb szerepet. Az énekkar (Károly Róbert kar­igazgató igényes betanításá­val) kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Eck Imre koreográfiá­jával a Pécsi Balett működött közre. A Pécsi Szimfonikus Zenekart vezénylő Breitner Ta­más pedig, stílusos, jól for­mált előadást, alkalmazkodó zenekari hangzást teremtett. Dr. Nádor Tamás L Békés Pál Ta Iá I kozó C söndes szavú, félszeg fiatalasz- szony volt a könyvtáros. A fejét oldalvást hajtotta, mintha baj volna a nyakával. Elpirult minden szó­nál, merő bocsánatkérés minden moc­canása.- Azt hittem, idősebb, antul jobb, hogy nem - kávéval és torokszikkasz­tó szárazsüteménnyel kínált. - A megyei kollégák azt mondták, hogy a kötetében benne van a fényképe, de hozzánk nem érkezett egyetlen pél­dány sem. Annyira szégyellem, hogy nem olvastam a könyvét - rebegte, s míg én a linzerrel küszködtem, a könyvkiadó pultként szolgáló kiselejte­zett irodai íróasztal felé fordítgatta a székeket, összesen vagy tizet. Ajánl­koztam, hogy segítek, de elhárította.- Én kiplakátoltam, hogy jön - pironkodott, csakhogy, tudja ... - itt elakadt.- Tudom - segítettem ki krákogva -, szép az idő.- Igen - bólogatott hálásan -, most elég jól fizet a primőr. Két lány tűnt fel a könyvtárszoba júniusra nyitott ajtajában, megálltak a küszöbön, összesúgtak, vihogtak.- Már jönnek is - derült föl a fia­talasszony, nyaka egy pillanatra ki­egyenesedett. - Itt az íróbácsi, kislá­nyok! - Köhécselve igyekeztem az utolsó korty kávéval lemosni a linzer állott margarin ízét. - üljetek le. A lányok pusmogtak, a merészeb­bik, kékszoknyás, lófarkas elém állt: Mi nem is. . . szóval, anya kül­dött, hogy ő mostan a paprikát, és azt mondta ... — piros kötésű könyvét húzott elő a háta mögül - ebbe tes­sen valamit. .. A könyvtárosnő fülig pirult, feje visszanyaklott. — A kislányok édesanyja a brigád­ban ... — próbálkozott, de elharapta a 'mondatot. — A dologidő... —nem fejezte be ezt sem. A piros könyv lapjain bejegyzők sokasága kívánt további sikereket a konzervgyár Jurij Gagarin szocialista brigádjának. Találtam egy beragasz­tott színházjegyet is. Habozva néztem a következő üres oldalt. Felpillantot­tam a kékszoknyásra. — Csak úgy, valamit — bátorított. — Kívánjak én is jó munkát? — Tessen - egyezett bele. Elégedetten kiviháncoltak a tündök­lő júniusban. ültünk az asztalnál a félszeg könyv­tárosnővel. Most vettem észre az enyhe dohszagot: orreimpám megrez­zenhetett, mert nyomban belekapasz­kodott a kínálkozó lehetőségbe: — Salétromosak vagyunk. El is kel­lett tolni a polcokat a faltól. - Ki­csit később azt mondta: — A Marci biztosan eljön; megígérte. A Marci biztosan. — Még később pedig azt: — Milyen szívesen aláíratnám magá­val a könyvét, csak hát. . . A második kávé végén jártam. Szomszédom egyszerre fölugrott. — A Marci! - ragyogta. Tolókocsi tűnt föl az ajtóban, ben­ne girbe-gurba fiatalember, elveszett szinte a nagy, küllős kerekek között. Csenevész lábai fémtámlán nyugod­tak, keze kaszálva járt föl-alá, szája tátva, arcán állandósult fintor, de a szeme eleven, kíváncsi, okosbarna. Vi­rágmintás otthonkába öltözött, kontyos asszony ó1 gurította c Az assz elevenből- A í A kaszó a levegő1- Keze1 szony. Fölállta" megszorító met mono hörgés érl - Kozr®1 otthonkós özvegy Ko A két tapogató11 pillanatra rés éviek® Az assz1 a tolókoO; bál: - Vl vet is. A köny'l elő a vél Márton ®' évemet e\ filctollal só nagy c- túrna. A belehalt;- Maró' vasónk " míg vissz® Marci?- Vám® az assza®'- Toló® az ajtót? asszony, ®

Next

/
Thumbnails
Contents