Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-11 / 42. szám
. Premier előtt - felújítás után Vége a beszélőnek... Egymással szemben: Fazekas István (Simon) és Hullán Zsuzsa (Klára, a felesége). Színpadi kép a Varázsfuvolábál Színházi híradás két városból Adrigán Judit (Pamina), Gregor József (Sarastro) és Romhá- nyi Attila (Tamino) a Varázsfuvolában. Veszprém: A Szeged, majd Kaposvár után Veszprémre irányult a színházszerető emberek figyelme: teljes rekonstrukciója után tavaly novemberben felavatták az eredeti századelős stílusában megszépült Petőfi Színházat. A tiszta szecesszió megannyi külső és belső vonásával fölékesített színházépületben az opálos lámpafüzérek, csillárok, lépcsőkorlátok sárgaréz díszítőelemeiben; a körpáholy- sor és a nézőtér mályvaszín üléseiben; a különleges mintájú, Zsolnay-falburkolatokban, s körben Szenes Zsuzsa textilművészeti remekeiben azonban nem sokat gyönyörködhettünk, mert elkezdődött a délelőtti próba, ahová hivatalosan is meghívást kaptunk. Az első összpróba tanúi lehettünk. A színház Drago Jancar A nagy brilliáns val- cer c. drámájának magyarországi bemutatójára készül, aminek több pécsi vonatkozása is van. Rendezője Paál István, aki a hetvenes évek második felében a Pécsi Nemzeti Színházban több emlékezetes rendezésével országos figyelmet keltett. A darabban, amely a Jelenkor főszerkesztője, Csordás Gábor ajánlására jutott el Veszprémbe, több Pécsről elszármazott színművész játszik főszerepet; s nem utolsósorban a mű fordítója lapunk munkatársa, Gállos Orsolya. A szerző Drago Jancar most 40 év körüli szlovén író. Mariborban él. Jogász, majd újságíró és dramaturg, jelenleg kiadói szerkesztő. íróként 1971-től publikál: novellákat, regényeket, drámákat, esszéket. A nagy brilliáns vakért Ljubljanában mutatták be 1985-ben. Azóta valóságos diadalutat járt be egész Jugoszláviában. Magyarul novellái, esszéi jelentek meg és A gályarab c. regénye, ugyancsak Gállos Orsolya fordításában (1985.). Drago Jancar nemzetközileg is jól ismert író, a Szlovén PEN Klub elnöke. A hetvenes évek elején emigráns irodalmat találtak nála, emiatt börtönben ült. A nagy brilliáns valcer részben ennek az élményéből is táplálkozik. Témájáról, tartalmáról egyelőre annyit, hogy olaphelyzete és cselekménye szimbolikus. A mű azt a folyamatot érzékelteti, amikor a különleges pszichiátriai intézetben játszódó dráma főhősét (történész, aki egy sebesült lennagy brilliáns gyei emigráns fölkelő tiszt 1830-beli alakjáról, sorsáról naplót vezet), „rábeszélik", azonosuljon a múlt századbeli tiszt személyiségével ... A kivilágított színpadon a háttérben tolóajtós, fémvázas- dróthálós cellák sorakoznak. Itt gubbaszta/iak az intézet ápoltjai. A cselekmény az előtérben indul. Ide hozzák be az új „pácienst", a történészt, Simont, aki meg van győződve arról, hogy valami végzetes félreértés történt... A Doktor és a két „Jelképszakértő" jelenetéből azonban kiderül, hogy a játék nem babra megy. Azután sorra megismerjük az ápoltakat is. A próba a darab egyik, a legdöbbenetesebb jelenetével zárul, amikor Klára, a történész felesége meglátogatja férjét. Kiderül: Simont az ő beleegyezésével, magas beosztású, funkcionárius apukája tanácsára hozták be ide... Az asszony semmit se sejt, és nem is hiszi, hogy férjének bármilyen baja esnék. Csak amikor a pár perces beszélő végén elrángatják mellőle, s rácsapódik a fémketrec ajtaja, kérdezi döbbenten: „Mi ez? Mi folyik itt!?"... A rendező, Paál István a nézőtér első sorában középütt ül. Szövegkönyv nélkül dolgozik, úgy mondja, benne van a darab minden hangja, rezdülése. Mellette asszisztense, Horváth Irén, a Pécsi Balett egykori tagja jegyezget olykor. Időnként leállítják a próba menetét. A rendező tüzetesen megbeszéli a szereplőkkel egy- egy mozzanat, mozdulat, szö- vegórnyalat lényegét.- Minden zörej, hang dramaturgiai szerephez kell, hogy jusson a maga helyén! - hallom a rendezőt, kérve, ismételjék meg a fölmenetelt. S a végszó elhangzásával a tolóajtó csattanása visszhangot vet. Csak lassan csitul el a teljes csöndben ... Itt, a próba végén megérdeklődtem Paál Istvántól: mi az, ami megragadta ebben a drámában, amiért magyarországi bemutatására vállalkozik? — Számomra azért fontos ez a mű, mert a manipulálhatóságról szól. Tehát nem arról van szó itt, hogy valakit börtönbe vagy speciális intézetbe bezárnak, hanem arról, hogy ezt a helyzetet elfogadja; elfogadtuk, elfogadjuk és semmit se teszünk ellene. S ezzel cinkossá válunk magunk is a babitsi-tétel szerint... Jancarvalcer nők azért nagy műve ez a darabja, mivel túllép az alapszituáción. Főhőse - aki a darab végén cellájában tovább gépeli naplóját -, azért bukik el, amikor Volodja, a főápoló, aki ideges lesz ettől, fölszól neki: hagyja abba!... És a történész gépe elhallgat . .. Nem örülök annak, hogy elhallgat, mivel itt az értelmiség önfeladásának utolsó stádiumáról van szó. Drago Jancar erre figyelmeztet bennünket. . .- Egyébként Mrozek Tangója óta ilyen nagyszerű szöveg nem volt a kezemben. Napjainkban alapvető fontosságú műnek tartom ezt a darabot, és nagy öröm számomra, hogy nálunk én mutathatom be először. Hiszen Jancar személyében európai rangú drámaírót ismerhetünk meg. Ugyanakkor soha eszünkbe se jut, hogy szlovén darabot próbálunk... Ezért köszönet a fordítónak: ez a dráma magyarul szól. Premier: február 17-én, este. Wallinger Endre Pécs: Varázsfuvola „Az éji homályt elűzi az égi napfény!" — visszhangzott bennünk még hosszan az ember jövőbe vetett hitét, az igazságnak a sötétség, a ma- radiság, a bűn hatalmain kivívott győzelmét sugárzó mozarti muzsika, a Varázsfuvola szombat esti megtekintése után. Nagy szükség volt erre a Varázsfuvola felújításra. Már csak a folyamatosság biztosí- tása/bizonyítása miatt 'is: él, létezik, működik, hat az opera- társulat, mely (a János vitéz, a Bécsi vér színvonalas tolmácsolása mellett), változatlanul képes valódi operai feladat megoldására is. Alkalmas olyan sokszereplős mű előadására, mint Mozart remeke, amely 1970 novemberében került az operatársulat repertoárjára. Ez volt az akkor Pécsre érkezett új zeneigazgató, Breitner Tamás első produkciója, melynek „operettszériát befutott" közönségsikere azt igazolta akkoriban, hogy az operatársulat túljutott a válságon. Ezt követően 1984 májusában újították fel - „a prózai színháztól jött" Szegvári Menyhért rendezésében. Ez az előadás sokáig élt, német nyelven külföldre is eljutott. Szombaton este tulajdonképpen ez az előadássorozat folytatódott - magyar nyelven, jól alkalmazkodva a kamaraszínpad méreteihez, ahol a jelmezeket is tervező Húros Annamáriának a képek nyíltszínű változását lehetővé tevő, akkoriban kifogásolt díszletei szerencsésebben funkcionálnak. A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának, e nehéz évek alatt is már a kibontakozásra készülő törekvéseit tükrözte az előadás, mely a ko- lábbi sorozatból ismert művészek mellett, néhány új, ígéretes szereplővel egészült ki/ frissült fel. Azért is szerencsés választásnak bizonyult a Varázsfuvola, mert alkalmat adott Gregor József - vendti,,' szereplésére. Kiváló művészünk ezúttal először lépett a pécsi színpadra, elénk állítva Sarastro alakjának méltóságteljességét, súlyát. Melegen zengő, tisztán intonáló basszus hangjában eddig is sokszor gyönyörködhettünk rádióból, televízióból, hanglemezről. Most a személyes találkozás szug- gesztív erejű hatása, a két sokszor hallott, de Gregor puritánul fenséges tolmácsolásában újból élményt gerjesztő ária besugározta a humánumot hirdető egész előadást, emberi közeibe hozta Mozart világát. Reméljük, más szerepekben is alkalmunk lesz művészetében gyönyörködnünk. Taminóként új szereplő lépett színre: Romhányi Attila, az operaház művésze (fél lábbal már a pécsi társulat tagja). A vonzó megjelenésű fiatal énekes bemutatkozása ígéretes jövőt sejtet. Biztos tudást és ízlést árasztó művészete, kellemes vivőerejű tenorja elismerést érdemel. Zalay Lídiának is ez első igazi, operai megmérettetése Pécsett. És mindjárt olyan szerepben, mint az Éj királynője - az opera- irodalom két legnehezebbnek tartott áriájával, összességében sikerült megbirkóznia páratlanul nehéz feladatával - különösen a második áriában. Kiművelt technikával énekelt, . drámai erőt sem nélkülöző koloratúrszopránja jól bírta a szerep magas fekvésű részeit. Hisszük, hogy alakítása a következő előadások során tovább csiszolódik. Adrigán Judit rendkívül átélten, líraion telt hangon énekelte Paminát. Színpadi jelenléte mindig biztosította a magas színvonalat. Hálás szereppáros a Papa- geno—Papagena kettős. Egri Sándor mind hatásosabban kibontakozó művészete újabb színekkel gazdagodott. Temperamentumos, bővérű játéka a prózai részekben is magával ragadta a közönséget, akárcsak a bájosan derűs Csáky Ágnesé, aki ezúttal is gyümöl- csöztette a sikerhez szükséges zenei és színészi készségét. Elmélyült muzikalitás, precizitás és finom megoldások jellemezték a három hölgyet alakító Sajdy Júlia, Németh Alice és Benei Katalin szereplését. Az összteljesítmény színvonalát hatásosan emelte Kuncz László (öreg pap és II. őrtálló), Szabó Csaba (fiatal pap). Érdemes felfigyelni Derecskéi Zsolt egyénien megoldott Monostatosára. Nóra y Eszter (m. v.), Kaufmann Mária, Bádis Zsuzsanna (a három fiú), valamint Nagy Csaba énekelt még kisebb szerepet. Az énekkar (Károly Róbert karigazgató igényes betanításával) kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Eck Imre koreográfiájával a Pécsi Balett működött közre. A Pécsi Szimfonikus Zenekart vezénylő Breitner Tamás pedig, stílusos, jól formált előadást, alkalmazkodó zenekari hangzást teremtett. Dr. Nádor Tamás L Békés Pál Ta Iá I kozó C söndes szavú, félszeg fiatalasz- szony volt a könyvtáros. A fejét oldalvást hajtotta, mintha baj volna a nyakával. Elpirult minden szónál, merő bocsánatkérés minden moccanása.- Azt hittem, idősebb, antul jobb, hogy nem - kávéval és torokszikkasztó szárazsüteménnyel kínált. - A megyei kollégák azt mondták, hogy a kötetében benne van a fényképe, de hozzánk nem érkezett egyetlen példány sem. Annyira szégyellem, hogy nem olvastam a könyvét - rebegte, s míg én a linzerrel küszködtem, a könyvkiadó pultként szolgáló kiselejtezett irodai íróasztal felé fordítgatta a székeket, összesen vagy tizet. Ajánlkoztam, hogy segítek, de elhárította.- Én kiplakátoltam, hogy jön - pironkodott, csakhogy, tudja ... - itt elakadt.- Tudom - segítettem ki krákogva -, szép az idő.- Igen - bólogatott hálásan -, most elég jól fizet a primőr. Két lány tűnt fel a könyvtárszoba júniusra nyitott ajtajában, megálltak a küszöbön, összesúgtak, vihogtak.- Már jönnek is - derült föl a fiatalasszony, nyaka egy pillanatra kiegyenesedett. - Itt az íróbácsi, kislányok! - Köhécselve igyekeztem az utolsó korty kávéval lemosni a linzer állott margarin ízét. - üljetek le. A lányok pusmogtak, a merészebbik, kékszoknyás, lófarkas elém állt: Mi nem is. . . szóval, anya küldött, hogy ő mostan a paprikát, és azt mondta ... — piros kötésű könyvét húzott elő a háta mögül - ebbe tessen valamit. .. A könyvtárosnő fülig pirult, feje visszanyaklott. — A kislányok édesanyja a brigádban ... — próbálkozott, de elharapta a 'mondatot. — A dologidő... —nem fejezte be ezt sem. A piros könyv lapjain bejegyzők sokasága kívánt további sikereket a konzervgyár Jurij Gagarin szocialista brigádjának. Találtam egy beragasztott színházjegyet is. Habozva néztem a következő üres oldalt. Felpillantottam a kékszoknyásra. — Csak úgy, valamit — bátorított. — Kívánjak én is jó munkát? — Tessen - egyezett bele. Elégedetten kiviháncoltak a tündöklő júniusban. ültünk az asztalnál a félszeg könyvtárosnővel. Most vettem észre az enyhe dohszagot: orreimpám megrezzenhetett, mert nyomban belekapaszkodott a kínálkozó lehetőségbe: — Salétromosak vagyunk. El is kellett tolni a polcokat a faltól. - Kicsit később azt mondta: — A Marci biztosan eljön; megígérte. A Marci biztosan. — Még később pedig azt: — Milyen szívesen aláíratnám magával a könyvét, csak hát. . . A második kávé végén jártam. Szomszédom egyszerre fölugrott. — A Marci! - ragyogta. Tolókocsi tűnt föl az ajtóban, benne girbe-gurba fiatalember, elveszett szinte a nagy, küllős kerekek között. Csenevész lábai fémtámlán nyugodtak, keze kaszálva járt föl-alá, szája tátva, arcán állandósult fintor, de a szeme eleven, kíváncsi, okosbarna. Virágmintás otthonkába öltözött, kontyos asszony ó1 gurította c Az assz elevenből- A í A kaszó a levegő1- Keze1 szony. Fölállta" megszorító met mono hörgés érl - Kozr®1 otthonkós özvegy Ko A két tapogató11 pillanatra rés éviek® Az assz1 a tolókoO; bál: - Vl vet is. A köny'l elő a vél Márton ®' évemet e\ filctollal só nagy c- túrna. A belehalt;- Maró' vasónk " míg vissz® Marci?- Vám® az assza®'- Toló® az ajtót? asszony, ®
