Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-11 / 42. szám

1989. feburár 11., szombat Dunántúli napló 7 Sportvölgy. Múltja — törté­nelem. Az 50-es években, Komló hőskorában Sportvölgy és a szemközti dombon lévő Szállásfalu barakkváros volt. Munkásemberek, a város épí­tői laktak a hófehérre meszelt falu épületekben. Egy-egy ba­rakkban 12—16 család. Aztán megkezdték a barakkok le­bontását, a lakókat komfortos lakásokba költöztették. Az el­múlt négy év alatt öt ba­rakkot eldózeroitak, ma már csak négy áll, s 46 lakása közül 40 lakott. Száz ember él itt, köztük 27 gyerek. Ha megszólítok egy járó­kelőt Komló utcáin és azt mondom, hogy Spdrtvölgy, el­rettenve néz rám: Oda még a rendőrök se mernek kimen­ni! Amikor az itt élők után érdeklődöm, a komlói rendőr- kapitányságon kapok neveket, s bűnügyi aktákat. De velük otthonukban úgysem tudnék szót váltani, legfeljebb vala­melyik büntetésvégrehajtási intézetben. Az állandó sport­völgyi lakosokról sem kap­hatok információt. Alig akad ilyen. A felnőttek börtönbe mennek, mások, újak, éppen onnan jöttek. Vannak, akiket most költöztettek be a vá­rosba, s vannak, akiket lakbér­hátralék, tönkretett lakás, ga­rázda életmód miatt éppen most költöztettek vissza. Gye­rekek? Vannak, akiket még nem vettek állami gondozás­ba. Ök is jönnek, mennek. Többnyire nagyszülők nevelik itt azokat, akiket apjuk, any­juk elhagyott. Csúszik és ragaszt a da- gadós sár. Beton- és cserép­törmelék között botladozunk. Szemét a kukában: mellette és mindenütt. Amott egy kiszá­radt fa tövében piros lángok csapnak fel a koronáig. A permetező köd égett rongy szagát tapasztja az orrunkba. Lábunk alatt, néha bokánk­hoz kapva, korcs kutyák su­hannak a sötétben, a tűz felé igyekeznek némi meleget re­mélve. A mélységes csendben körülöttünk ott lapulnak a hosszú, alacsony épületek. Egyforma mind, akár a tü­körkép, a hosszú betonfolyo- sékról nyíló tenyérnyi szoba Konyhával, a vakablakos, ürü­lékkupacokkal teli közös mo­sókonyhával és a még mocs­kosabb WC-vel. A vizeletszagú folyosókon fekete bogarak sur­rannak. A dróton lengő vil- Lanykörte derengő fényében piszkosszürke hálójuk mélyén óriási pókok lapulnak. Itt, en- mek a barakknak egyik te­nyérnyi szobájában, csonkí­totta és ölte meg Sallai Ká­roly —, akit a megyei bíróság halálra ítélt — az élettársát. Az ajtón most lakat. A mellet­te lévőn halkan kattan a zár, s az ajtóban széparcú fiatal- asszony, domborodó hasán piros ruha feszül. — Márciusra várom — kapja el pillantásom, s fél­reáll, hogy beléphessek. — Igen, itt mellettünk ölték meg Kupái Évát — mondja a fiatalasszony, Jónásné, aki 8 éve él itt férjével és 5 éves kisfiával. Most várja a ne­gyedik gyermeket. A négy­éves Vera hetes bölcsődés, a 7 éves Mihályt a nagyszülők nevelik, István a szoknyájába kapaszkodik, ránknevet, énekel A komlói Sportvölgyben ff Oda még a rendőrök sem mernek kimenni... ff és kering körbe-körbe, kony­hából a szobába és vissza. — Gyere nézd meg — húzza a kezem — van itt tele­vízió, meg szép terítő. De nem szeretek itt lenni, mert sokan veszekednek és sok a rendőr. De meglátod majd, el­megyünk messzire, Szilvásba, a negyedik emeletre, vagy talán Pécsre, ahol nem érnek el . . . Énekel és kering, a sok-sok gumijáték körül a patyolat­tiszta szobában. büszkén Erzsi, aki 31 éves. — A legkisebb tíz hónapos, a legnagyobb 13 éves. A két ki­csi itthon van velem, három pedig iskolába jár. A nagydarab férfi, a férj, Ref-es, öt és fél évet ült. Most alkalmi munkás. — Van olyan hónap, hogy 20—22 ezret is megkeresek, bontásból téglát árulok, va­sa ‘ gyűjtök — mondja. Erzsiék 1980 óta élnek itt, előtte Szállásfalun laktak. La­kás? Állítólag többször bead­Kopogtatásunkra feltárul a másik ajtó, pipafüst vág mell­be. Kövér, beteg szemű asz- szony ül az ágyon, ő szívja. Élettársa fejszenyelet farag a sparheld előtt térdelve. Má­ria nem dolgozik, a szeme miatt leszázalékolták, János kubikos. Bent a szobában macska búvik az ágyban, a falon Krisztus kép függ, mel­lette egy szál stifolder és egy temetői vaskereszt. Tárt ajtó a másik barakk félhomályos folyosóján. Csap­zott, ősz hajú asszony pók­hálókat csapkod a falon. — Takarítok — mondja Mari —, de minek? Néz vé­gig bánatosan az elmázolt pókhálóktól még szürkébb fa­lon. Megmondom én, kaptunk mi lakást, három szobásat az Eötvös utcában, de emiatt ni —, piszkálja oldalba élettár­sát —, emiatt kellett eljön­nünk, mert lakodalmazott, kocsmát nyitott. Körülnézek, három mocskos takaróval letakart ógyszerű tá­kolmány — ez az összes be­rendezés. Aztán előbukdácsol a lakodalmas. „Most már jó­zan leszek!" — 'billen felém vigyorogva. Ajtók nyílnak, izzásig heví­tett kályhák öntik a forrósó­got. Újabb tenyérnyi szobá­ba lépünk, félmeztelen, nya­kig tetovált férfi ül a kony­haasztalnál, a szoba telítve: öt gyerek meg az asszony. — Születésük óta én neve­lem mindegyiket — mondja ták a kérelmet. Amikor az it­teni , lakbérről érdeklődöm, csak a fejüket ingatják, nem, azt nem tudják, csak azt, hegy 1200 forint a hátralékuk. Búcsúzóul még egy pillan­tást vetek az asztalon a nagy tál túrós tésztára, fazékban leves. Körülötte a konyhaszek­rényen óriási vörös csótányok fuvaroznak föl alá. — Éjjel is ég a villany — mondja Erzsi, nehogy bele- másszonak a bogarak a lány fürtébe. Négyes barakk. A falon kibelezett villanyórák lógnak karmagasságban. Egy fázis­ceruza az egyikben, szikrák villannak, és koromsötétbe bo­rul a fglyosó. Néhány perc, amíg kicserélik a biztosítékot, s fiatal fekete nő terem előt­tünk, jókedvűen dudorászva. Ö a kukás Mari. Mögötte, a nyitott ajtón át macskát pillan­tok meg a fotelban, egy vé­res halfejen rágódik, az asz­talon egy tálban malacapró­lék. — Kukából szedtem — ne­vet rám Mari —, van ott min­den, hurka, kolbász, sonka, még tyúk is. A múltkor talál­tam egy döglött tyúkot, elás­tam egy hetre, hogy a föld kiszívja, ha valami baja vót tán. Mari egyetlen osztályt sem járt. Három gyereke van in­tézetben. Hogy miből él? — Kukából. — Valamiből meg kell élni, lopni nem mehetek! — mond­ja. Tegnap még volt pénze, el­adta a dunyháját 200 forint­ért, úgyis talál majd pap­lant a kukában. Ma? Az a baj — mondja, hogy elfo­gyott a négy liter bor... ­Bejönnek? — szólít egy halk hang a sötétben. — Itt is emberek laknak — indul előre az utolsó épület­iben az őszhajú, tisztaruhás asszony. Ugyanaz a tükörkép barakk, de káprázat űzne csúfot velünk? Hófehér falak, tiszta vacsoraillat száll a ra­gyogó villanykörték fényében. Az asszony kulcsot varázsol elő zsebéből, a mészillatú mellék- helyiségekét, majd nyitja az óriási közös, zöldséges kamrát. — 1952-ben jöttem ide Ba­járól, a várost építeni. — mondja Mária, üde, hófehér függönyös lakásában. Laktam én a Sallai utcában is, de itt olcsóbb, mindössze 40 forint a lakbér. Mária dolgozott a bányá­ban is erőgépkezelőként, itt a barakkvárosban hét épület házmestere volt, s az Anyag- ellátó özemtől ment nyugdíj­ba. Az utolsó barakkban 12 család él. Ezt a barakkot is ugyanakkor újította fel a Vá­rosgazdálkodási Vállalat, mint a többit. — Rendnek kell lennie — mondta Mária, mert emberek élnek itt is! A Komlói Városgazdálkodási Vállalat 1982—1985-ig 2 382 000 forintot fordított a sportvölgyi barakklakások felújítására. A lakásokban beton helyett mo­zaiklapokat raktak le, a folyo­sókat leaszfaltozták, kicserél­ték az ajtókat, ablakokat, az elektromos vezetékeket, festet­tek, mázoltak, az épületek kö­ré járdát építettek. A barakk­lakások lakbérbevételére évi tizennyolcezer forintot ter­veztek. Ma 64 ezer forint az ottla'kók lakbérhótraléka. De innen már nincs hova költöz­tetni. A Komlói Városi Tanács gyámügyi és szociálpolitikai csoportja minden támogatást megad az itt élőknek. Rend­kívüli és rendszeres nevelési segélyt kapnak az unokákat nevelő nagyszülők. Az óvodás és iskolás gyermekek ellátási költségeit biztosítja a tanács. Segítik azokat is — 1—3000 forintos segélyekkel —, akik nem tudják kifizetni a város­ban kiutalt lakások használat­bavételi díját. Főállású ci­gánygondozó és három tiszte­letdíjas gondozó jár ki rend­szeresen Sportvölgybe. Tél­apóünnepélyt szerveznek a gyerekeknek, ruhát gyűjtenek, bútort szereznek, segítenek a családoknak a költözködésben. Kapaszkodónak elég len­ne... Marton Gyöngyi lfifta A politikai pluralizmusról E ddig c versenypályán, a bürokratikuson fel- málházott, kiöregedett ló egyedül s ezért kényel­mesen rótta a köröket. Az azonos célért a kiscsikók is pályára kívánkoztak. Tapasz­talat, gyakorlat, rutin hiá­nyában még csak annyit ér­tek el, hogy a pályán van­nak. A fürge, rugalmas, mozgékony utódok a cél el­érésére a kitaposottnál rö- videbb utat, kevesebb aka­dályt, gátat, egyszerűbb megoldást is találhatnak. A verseny, a kontroll jelen nagy eredménye, hogy az öreg párát ügetésre kénysze­rítették. A verseny kimenetele bi­zonytalan, de most még nem az a fontos, hanem az abrak mielőbbi elérése, a gazdaság talpraállitása. A tét fennmaradásunk, életünk színvonala: a cél elérése mielőbb, bárki is a befutó. De a fárasztó, nehéz, le­mondással, izzadságszaggal együttjáró derbi befejezése után, a győztes nem szokta a vályúhoz engedni a le­maradóitokat. Pedig súlyoz­ni lehet, kell, hogy ki mit tesz a gyors eredményért. A mielőbbi győzelem va­lamennyiünk érdeke, ám a közös gazdasági célt szem előtt tartva, biztosítani kell a befutás, a győzelem le­hetőségét is mindegyik zso­ké számára. A politikai pluralizmus ki­fejezést szakzsargonnak te­kintem. Nem kell új fogal­mat megtanulni: alkotmá­nyos demokráciát kíván az ország. A Pireneusi-félsziget orszá­gaiban 5—10 évre volt szük­ség ahhoz, hogy a nép, s környezete is befogadja a köztársaság, illetve a király­ság új politikai berendezé­sét. Mi sem ússzuk meg ol­csóbban reformunk kitelje­sedését, a felzárkózást. Fel­tételezve persze, hogy nem érnek sokkoló külső hatások. A kötélhúzás most még természetes. Melyik az a hatalmi monopólium, mely felismerve a gazdasági kény. szer által megkövetelt válto­zást, önként átadja a hatal­mat?! Ez nem várható el, ezért nem is kívánható. Egyrészt, mert az MSZMP, mint az eddigi egyetlen, ve­zető párt vállalja csak, ugyanakkor tevékenyen te­gyen is a saját maga által korrigált stratégiájának meg­valósításában. Másrészt, mert a politikai­gazdasági zsákutcából kive­zető utat, a megoldást az önmagát megreformáló ve­zetésnek és az eszmélődő or. szágnak együtt kell megta­lálnia. S nem utolsósorban, mert az alternatív mozgal­mak, helyesebben, az „el­lenzék", ma még nincs, nem is lehet felkészülve a vezetői szerepre. (Majd egy emberöltő telt-el némaság­ban.) Felismerve ugyanakkor az igényként megfogalma­zódott, s megoldást jelentő demokrácia és piacgazdaság követelményét, (mint politi­kai és gazdasági kategóriá­kat), igenis minden jóakara­té embernek tennie kell azok mielőbbi zökkenőmen­tes megvalósításáért. A párt­érdekektől, ha úgy tetszik, pártállástól függetlenül. A szocialista munkáspárt tagjainak harcolniuk szük­séges még az MSZMP-n be­lüli megújulásért is. S eb­ben érdekelt mindenki ugyanúgy, mint ahogy abban is, hogy a nép kiformál­hassa az érdekképviseletét vállaló pártokat. Avagy min­den életképes ellenzéki erő kiformálhassa a maga tö­megbázisát, s hatásos kont­roll alakuljon ki a minden­kori vezetéssel szemben. A Hazafias Népfront és az ún. politikai plura­lizmus, pontosabban az alkotmányos demokrácia összefüggéséről különböző összetételű társaságban so­kan vitatkoznak. Elöljáró­ban: húsz évvel ezelőtt ezen mozgalomban ismerkedtem meg a közélettel. Jól, belül­ről ismerem a múltját, a jelenét. S hogyan tovább? Megoszlanak a vélemények. Az enyém: A közelmúltban csak ez a megnyilatkozási lehetőség létezett a pártonkivüliek részére. Nagyon szűk kere­tek között, de csak itt te­hetett meggyőződése szerint a különböző felfogású ma­gyar a vélt jövő megvaló­sításáért. És ez akkor egye­düli, ezért nagyon fontos lehetőség volt. Már akkor is véleményt lehetett volna mondani a választásokon például. Sajnálatos, hogy a kor félelme alapján, a tö­megakarat nem juthatott felszínre. Pedig, ha tompí­tott formában is, de nem lehetett volna figyelmen kí­vül hagyni már akkor sem azt. Virágkorát a Pozsgay idő­szakban élte a Népfront. A legtöbbet' ükkor tudott tenni, amikor reformszemlé­letű vezetője volt. Népsze­rűsége azóta rohamosan csökkent. Tömegbázisa a szó klasszikus értelmében sohasem volt, ám mozgósító ereje és mozgósítható hát­tere a jelenben megélt át­törés előtt érdemben is volt. Ma a tömegek teljesen el­fordultak a „mozgalom”- tól. Vezető testületéiben fi­noman fogalmazva túlnyomó többségben MSZMP-tagok vannak. A párttagokat és pártonkívülieket tömöríteni hivatott szervezet ilyen kö­rülmények között táptalaját vesztette. A korábbi vezetési struktúrából örökölt módon igen jelentős jogosítványok­kal rendelkezik ugyanakkor. Ilyen például a közjogi funkció. Az alkotmányos de­mokrácia játékszabályaiból adódóan, a választások rendezésében, bonyolításá­ban, a közjogi funkciókra, többoártrendszerben nem lesz szükség. Nagy kár, hogy az ilyen alapvető értel­mezési kérdésekben döntő eltéréseket lehet tapasztalni. Az alakuló pártok idősza­kában a korábbi vezető ha­talom által befolvásolt kon­zultatív, koordináló szerve­zetre nem lesz szükség, azt nem foaadhatia el az el­lenzék. Az idő túl kell, hogy halad ja. Túlélési lehetősége a Ha­zafias Népfrontnak, ha va­lamilyen oárttá alakulna, vagy felvállalná a nem pártszerű envesüietek koalí­ciós érdekkéDviseletét, me­lyek ezt elfogadiók. Igaz, ekkor politikai tartalma el­vész. Ha az MSZMP a válasz­tásokra való tekintettel, a régi törvényekben gondol­kodva fel akaria - tudja — támasztani a Népfrontot, (s ezt szuverén módon maga a Hazafias Népfront is kez­deményezheti), akkor vá­lasztásokra lesz előtte szük­ség. Ebben az esetben vi­szont az ellenzéki erőknek is részt kell venniük a lakó- területi népfrontválasztáso- 'kon. így a tényleges la­kossági vélemények figye­lembevételével alakulhat ki az a testület, amelyik a köz- igazgatási választásokon kulcsszerepbe jut. Ez egy változat, amire szükség lehet, de nem sze­rencsés megoldás. A válasz­tásokon ugyanis az egymás­sal rivalizáló pártok saját érdekükből is nagyon ió ellenőrei egymásnak az al­kotmányos demokráciákban. Várbíró Péter * A politikai pluralizmusról indí­tott vitában a hozzászólók saját, személyes véleményüket fejtik ki. Az, hogy nézeteiknek a vitafórum keretében teret adunk, szerkesz­tőségünk részéről nem jelenti a véleményükkel való azonosulást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents