Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-25 / 56. szám

1989. február 25., szombat Dunántúli napló 5 Kiüli exi iiicüati ifit pici i'll tüüiiscilcci Felszabadított korlátok Bankközi devizapiac - Nem kell magyarázkodni, mire kell a pénz A tavaly életbe lépett im­portliberalizációra országosan 358 vállalat nyújtott be pá­lyázatot. Vállalták, hogy az 1987. évi tőkés exportjukat 8 százalékkal növelve javítják a devizaegyenlegüket. A Magyar Gazdasági Kamaro javaslatát figyelembe véve a kiemelt vállalatoknál - a normatív import automatikus rendsze­rének bevezetésével — az en­gedélyezések mérsékelt fokú liberalizálása következett be. Tavaly még csak a kiemelt vállalatok részesülhettek e könnyítésben. Idén már a tő­kés importból beszerezhető ' fogyasztási cikkek, anyagok és alkatrészek, valamint a beruházási javak 40 százalé­ka szerepel a könnyebben beszerezhető cikkek listáján. Ez a kör jövőre 20 és 1991- ben várhatóan további újabb 20 százalékkal bővül. Letűnőben tehát o kézi ve­zérlésű import időszaka? Kor­látlanul hozható-e be devi­záért minden szükséges onyag és termék?­A válasz: nem, illetve is-is. Agrokémia, SeSíye Számunkra az jelentős előnyt jelentett mór 1988-ban, hogy bekerültünk az úgyneve­zett szaldós vállalatok közé évi 3,4 millió dolláros érték­ben, tehát önálló export-im­port keretben gondolkodva dolgozhattunk - mondta dr. Soós Attila elnök. — Míg 1987-ben nem kaphattunk de­vizás kulcsgépeinkhez semmi­féle alkatrészt, tavaly mór nemigen volt ilyen gondunk. És az új rendszerben magya­rázkodnunk sem kell, hogy mire kérünk valutát, mire mi­ért van égetően szükségünk. Csak bejelentjük, ez és ez kell és máris megköthetjük c szerzőcést, ha a öeviza el­lenértekét ozonncl ki tudjuk forintban fizetni.- Az Agrokémiának tehát mindenképp előnyös az im­portliberalizálás? — Mivel tudjuk, hogy a pénzünkért a nyugati partner azonnal szállít, így versenyez­ni tudunk nyugaton és ideha­za is. Tavaly a tervezett 600 000 dollár helyett 900 000 dolláros tőkés exportot értünk el és ez a könnyített-gyorsí- tott importlehetőségnek is köszönhető. Ez ugyanakkor ésszerűbb takarékoskodásrc, helyesebben gazdálkodásra is ösztönöz, mivel csak azt és ennyit rendeltünk meg a nyu­gati szállítóktól, amire és cmennyire szükségünk van, tenát nem kell az egyes, sza­munkra létfontosságú anya­got készleteznünk. Jobban, biztonságosabban mennek így a dolgaink. S mennyivel könnyebb lenne a helyzetünk, ha még legalább félszáz más­fajta kötöttséget is felolda­nának . . . Pécs, Dohánygyár — összességében még nem érezzük semmiféle előnyét az importliberalizálásnak — mondja Gábor József gazda­sági igazgatóhelyettes. — Mi­vel az importgépek, berende­zések és alkatrészek kis szá­zalékára terjed ki a könnyí­tés, mi a listán nem is igen találjuk a helyünket. Úgy in­dult, hogy ehhez az egészhez semmiféle különleges enge­dély nem kell és nem is érin­ti majd a devizakeretünket. A deviza szaldógazdálkodásban ha növeljük az exportot, ak­kor minden dollárra 48 dol- lórcent importnövelés kapcso­lódik, viszont ami exportter­mékünk van, annak dolláron­ként legalább 70 cent az im­portvonzata. A füstszűrőbe való fehér acetátkóbelt csak tőkés exportból tudjuk besze­rezni, de minden évben csök­ken az importlehetőségünk. A korábbi készleteink meg mór erősen fogynak ... Magyar Gazdasági Kamara Dr. Siklói Tamás, a kama­ra dél-dunántúli bizottságának titkára, az eddigi tapasztala­tokról ; Növényvédőszerek kiszerelése a üiemében- A kamara úgy Ítéli meg, hogy a tavalyi pályázati rend­szer beváltotta o hozzá fű­zött reményeket, hisz a válla­latok 1,7 milliárd dollárnyi import mellett 3,2 milliárd dolláros exportot értek el. A kamaro álláspontja szerint sok még a nyitott kérdés.- Milyen változásokkal szá­molhatnak a gazdálkodó szer­vezetek?- Lényegében az elvek vál­tozatlanok, annyi a változás, hogy néhány termékcsoportnál belépett az importkorlátok fel­szabadítása. Kedvezőnek tű­nik, hogy a konvertibilis im­port devizafinanszírozási rend­szerében is változás követke­zik be; még az idei első fél­évben létre kívánják hozni az úgynevezett korlátozott bank­közi devizapiacot, hogy li­beralizált körben a megfele­lő forintfedezettel rendelkező vállalatoknak a kereskedelmi bankok biztosítsák a szüksé­ges devizafedezetet.- A minap a kamara dél­dunántúli ' bizottsága szervezé­sében eszmecserét folytattak Dohánytöltő gépsor a Pécsi Dohánygyárban sellyei Agrokémia Szövetkezet a kereskedelmi minisztérium képviselői és a régió könnyű­ipari, valamint bőripari válla­latainak vezetői. Az importli­beralizálás mellett és gondo­lom ellen is hangzottak el vé­lemények . . .- A konzultáció alapján a kereskedelmi minisztérium ága­zatokban és vertikumokban kí­ván gondolkodni e kérdéskör­ben is. Az érdekellentét az alapanyaggyártók és a fel­dolgozók között létezik a bőr­ipari vertikumban is. A bőr­gyártók joggal tartanok attól, » hogy c bőrfeldolgozók egyre inkább a hazainál olcsóbb import készbőrt részesítik előnyben. Legtöbb feldolgozó mint jelentős exportőr, hozzá- iuthat a szükséqes borimport­hoz. Jogos a bőrvertikum fé­lelme, hogy az. importlibera­lizáció árfelhajtó hatású, te­hát inflációs nyomást is ki­alakíthat. Mondjuk a cipő- gyártók már nem tudnak kor­látlanul árat emelni a megdrá­gult alopanyagárra hivatkoz­va, marosak azért sem, mert mind szűkebb a fizetőképes kereslet. A vállalatok vélemé­nye; ez importliberalizálást ez olapcnyagokkal kell kezdeni í és azt csak fokozatosan ie- j hét továbbvinni c késztermék- ) •e. de csakis úgy, hogy létre ’ kell hozni a hazai ipart védő megfelelő importkereteket.- Vállalatoktól azt is hal­lottam; jelentős ellentmondá­sok vonnak az importlibera­lizálás és a vámpolitika kö­zött.- Például a híradástechni­kában az alkatrészeken na­gyobb a vám, mint a készter­mékeken. A kereskedelmi mi­nisztérium kezdeményezi e visszás helyzet felülvizsgálatát. A gazdálkodók . joggal mond­ják; versenyeztetni kell és nem lehetetlenné tenni egyi­küket sem a különféle szabá­lyozásokkal. Azonos elbírálást mindig! A függetlenek Fotó: Kóródi Gábor Murányi László Dr. Medvetzky Antalné a Baranya „megyei országgyű­lési képviselők közül az egyetlen pártonkívüli, s mint ilyen, tagja lett az Ország- gyűlés pártonkívüli csoport­jának, amely nem régen alakult meg. Arról kérdez­tem. egyáltalán hogyan in­dult a szerveződés. — Valóban, ebben a me­gyei csoportban én vagyok az egyetlen párto'rtkivüli. Ezt sokan nem tudják. A Bős- Nagymarost tárgyaló Or­szággyűlés után kapott ren­geteg rosszindulatú, névte­len telefon és levél között voltak, akik párt-bérencnek tituláltak. Nos, épp a Bős- Nagymarost tárgyaló Or­szággyűlés előtt történt, hogy a párttag képviselők a párt­központba kaptak meghívást egy tájékoztatóra, mi pedig külön az Országházba. Más­kor is általában ez volt a gyakorlat, hogy a párttago­kat és pártonkivülieket kü- lön-külön tájékoztatták. Ezt a bizonyos információs ta­nácskozást az Országházban Stadinger István tartotta, ő említette meg, hogy éppen a pártközpontból érkezett, ahol o párttagok megalakí­tották a párttag képviselők frákcióját. Ekkor ójlt fel egyik képviselőtársunk és kérte - egyáltalán nem pro­vokatív módon —, hogy amennyiben c párttag képvi­selők frakcióba tömörültek, tehessék ugyanezt a DÓrton- kívüliek is. Ez az Orszóq- gyűlés elnökét - enyhén szólva - igencsak meglep­te. Közölte velünk, mivel er­re nem számított, nem tud érdemben válaszolni, annál is inkább, mert frakció álta­lában pártokon belül lehet­séges. A felvetésünk rendkí­vüli dolog, nincs felkészülve rá, hogy ott nekünk választ adjon. — Az Országgyűlés elnöke szimpatizált c kérésükkel? — Érezhető volt, - hogy tu­lajdonképpen ő személy sze­rint nem temogetoja ennek az ügynek, de nyíltan ellen­ző vagy sértő sem volt. Ab­ban maradtunk végül is, hogy a Bős-Nagymaros ülés után az Országayűlés veze­tőivel ezt megbeszélik, majd visszatérünk rá. November végén kaptuk a választ: nincs akadálya, annál is in­kább, mert készülőben volt az egyesülési törvény, amely az ilyen csoportosulásokat elismeri. Végül január 24-én megtartottuk alakuló ülésün­ket. — Hány pártonkivüli tag von a képviselők között? — Körülbelül 89, a képvi­selők összlétszáma 387. Te­hát még 25 százalékát sem éri el.- Megalakult tehát a csoport. .. — Igen. Az ülésen részt vett Szűrös Mátyás, aki a párttag képviselők frakciójá­nak a vezetője és üdvözölte kezdeményezésünket. Vita csak azon volt, mi legyen az elnevezésünk. Eredetileg, azt mondtuk magunkról: párton- ikívüiielk csoportja. Igen ám, de Magyarországon rövide­sen több pórt lesz, akkor melyik párton kívüliek le­szünk? Felvetődött a függet­len elnevezés. De ez sem megfelelő, mert mitől füg­getlen. Végül is abban egyeztünk meg, hogy egyelő­re független képviselők cso­portjának . hívjuk magunkat, mindaddig, amíg valaki nem talál ki ennél megfelelőb­bet.- Miért tartották lontos- nak e csoport megalakulá­sát és mi a célja? — Alakuló ülésünkön hang­súlyoztuk, hogy minden kép­viselő - legyen pártonkívüli vagy párttag - minőségé­ben és mennyiségében azo­nos és egyforma információt kapjon, olyant, ami a par­lamenti munkánkhoz feltétle­nül szükséges. Mindig, min­denkor azonos elbírálást kértünk, vagyis azt, hogy teljesen egyenrangúak le­gyünk.- Meglepő ez számomra: eddig ez nem Így volt? — Volt olyan érzésünk, ta­lán mert soha nem együtt és egyidőben tartották a tá­jékoztatásokat. Bár én kü­lönleges helyzetben voltam, mert Baranya megyében egyetlen pártonkívüli vagyok, így a párttagok csoporttájé­koztatóián én is részt vehet­tem. A legutóbbi személyi változásokról például előze­tesen csak a párttag képvi­selőket tájékoztatták, pár- tcnkivulieket nem. A parla­menti munkához ceaig egy- j re több információ keil, egy- i re több új dolgot kell meg­tanulni. Kezdeményezésünk­nek máris vonnek pozitív eredményei. Az egyik, hogy Schmidt Péter államjogász professzor számunkra is tar­tott egy szenzációs előadást az államjogiság fogalmáról. Rengeteget használjuk ezt a fogalmat, de sokan nem tudjuk tulajdonképpen, mit jeleni. A másik, hogy a leg­utóbbi tájékoztatóra, amit a pártközpontban a párttag képviselőknek tartottak a következő Országgyűléssel kapcsolatban, meghívták a Független Képviselők Cso­portjának vezetőjét is. Sarok Zs. Lakás nélküli fiatalok Egy majdnem megalakult szervezet Olykor bizony roppant sze­rencsétlenek vagyunk. Rossz lehet ránk nézni, ahogy idege­sen és tanácstalanul topor- gunk a hivatali íróasztalok előtt, ahogy sokadszorro sem értjük meg az ügyintézők szakszerű magyarázatát, ahogy a sapkánkkal meg a kesz­tyűnkkel matatunk, s ahogy egyre csak ’azt hajtogatjuk: lakás kellene. Kezdetben tü­relmesek, később megértőek vagyunk, ám mitagadás, ahogy múlik az idő, s ahogy „a fő­bérlő rigolyái is mind jobban felbosszantanak, egyre inge­rültebbek leszünk. Tudjuk, ért­jük, hogy hozzánk hasonlóan sokan mások is..., meg hogy a mai lakásviszonyok. . ., hogy tulajdonképpen ónnak is örül­nünk kell, ha..., a kiszolgál­tatottságot mégis mind nehe­zebben viseljük el. Amennyire nyilvánvaló, hogy az önálló lakáshoz jutás (csak­nem) minden fiatalnak egyfor­mán érdeke, annyira nehéz el­dönteni, hogy ezen érdek ér­vényesítése során segíthetik-e egymást a lakás nélküliek. A KISZ Pécs Városi Bizottságának munkatársai szerint igen. Ter­mészetesen csak akkor, ha az érintettek gondjaik megoldá­sát nem a különböző névsorok szőrszálhasogató átvizsgálásá­tól, átírásától, hanem a lakás­koncepciók megváltoztatásától, a tisztességes tájékoztatástól és a hivatal packázásainak le­törésétől várják. Egyebek mel­lett ez utóbbit is a zászlójára ír­ná az a szervezet, amely február elején a pécsi Ifjúsági Házban majdnem megalakult. Azért csak majdnem, mert a meg­hirdetett időpontban a kezde­ményező szerepet vállaló vá- ! rosi KISZ-titkárral együtt ösz- szesen csak nyolcán ültek az asztal körül. Mindez persze önmagában korántsem jelenti a kezdemé­nyezés kudarcát, hisz számta­lan magyarázat található. Kezdve onnan, hogy a lakás nélküli fiatalok azon a csü­törtöki délutánon is éppen la­kás után kajtattak a megye- székhely rengetegében, egészen odáig, hogy ismét nem műkö­dött megfelelően a KISZ infor­mációs rendszere. Az is elő­fordulhat persze, hogy minden, a KISZ általt patronált ötlet már eleve ellenszenvet vált ki” a mai huszonévesekből, s az is, hogy a lakásra várók több­sége sem így, sem a régi mód­szerekkel nem lát a helyzet javulására esélyt. Tennivaló, közös téma pedig jócskán okad. Ezt igazolta a szűk körű első beszélgetés is. Ahogy az egyik résztvevőről ki­derült, hogy munkahelyén, a tanácson éppen lakásgazdál­kodással foglalkozik, a többiek ellenálhatatlanul ostromolni kezdték kérdéseikkel. Tartott mindaddig, amíg szegény azt nem felelte, hogy erről már tényleg nem tud biztosat mon­dani, utána kell járni.- Nem összejárni, beszélget­ni, hanem tenni, harcolni kel­lene — mondta egy háromgye­rekes fiatalember, s a többiek bátortalan megjegyzései csak megerősítették szavait. Hiszen semmire nem elég az, ha a tisztségviselők fogadóóráján szépen szót fehet érteni a ko­rántsem irigylésre méltó hely­zetben lévő tanácsi vezetőkkel, és bizony az sem oldja meg senki lakásgondját, ha egymás között jól kidumálhatják ma­gukat a lakása váró család­apák és családanyák. Az el­képzelt szervezet, vagy egye­sület tehát nem ilyen hiány­pótló lelki szennyeslóda len­ne, hanem oz érdekek ér­vényesítéséért valóban har­coló csoport. Programját leen­dő tagjai alakítanák ki, s a megvalósításban is nekik kell vállalniuk a nehezét. Természe­tesen, ha a KISZ platformján szerveződnek, akkor a most min­den energiájával megújúlni kívánó szövetség is a segítsé­gükre lehet. Ehhez azonban mindenekelőtt oz érintetteknek kell egyeztetniük szándékaikat. Ferling József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents