Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-25 / 56. szám

A Dunöntüit napló 1989. február 25., szombat Az MSZMP főtitkára Baranyában Látogatás az MSZMP Pécs Városi Bizottságán Pécs regionális központ jelle­gét markánsabban lehetne ka­matoztatni a gazdaság front­ján, akár a közeli szomszéd­viszonyokban — Jugoszláviára gondolt —, akár távolabbi te­rületeken is. Ehhez a két nem­zetiség - köztük a németaj- kúak - baráti-rokoni kapcso­latait is korrekt módon kama­toztatva. A Pécs városi pártbizottságon dr. Koltai Dénes első titkár tájé­koztatta Grósz Károlyt (Folytatás a 3. oldalról.) Grósz Károly a pártaktíva után dr. Dányi Pál és Piti Zol­tán kíséretében az MSZMP Pécs Városi Bizottságára láto­gatott, ahol dr. Koltai Dénes első titkár fogadta a vendé­get: ott voltak a bizottság tit­kárai, Molnár Zoltán, Pécs Város Tanácsának általános elnökhelyettese, Gergely Lász­ló, a HNF Pécs Városi Bizott­ságának titkára és Cselik László, a KISZ Pécs Városi Bi­zottságának első titkára. A kötetlen beszélgetésen többek között dr. Koltai Dé­nes tájékoztatta a főtitkárt a pártbizottság előtt álló felada­tokról, a nemrégiben megvá­lasztott vezetés törekvéseiről. A párt belső életét érintő kér­déseken túl megemlítette a város gazdasága megújításá­nak szükségességét, a korábbi úgynevezett saját bázison tör­ténő fejlesztés programmal szemben a célt; húzó ágazat letelepítését a városban. Mint említette, a lehetőségeket most térképezik föl; biztató, hogy ehhez a szellemi kapacitás Pécs városában adott. Grósz Károly, megköszönve a tájékoztatót, megjegyezte: Sajtókonferencia Grósz Károly pécsi látoga­tásának befejezéseként sajtó- tájékoztatón fogadta a helyi tömegkommunikációs eszközök képviselőit, a rádió, a tv, az MTI és természetesen a Du­nántúli Napló újságíróját is. Majdnem egy órán keresztül, meglehetős türelemmel vála­szolt a záporozó kérdésekre, melyek közül emeljük ki a legfontosabba kát.- ön a látogatása során - s ez különösen a Mecseki Szénbányák vezetőivel való találkozáskor tűnt fel - meg­lehetősen óvakodott, hogy konkrét gazdasági kérdésekkel foglalkozzon? — Már hónapokban mérhe­tem, hogy a miniszterelnöki beosztásomból felmentettek, mégis olykor-olykor a refle­xek működnek. Holott épp a pártértekezlet határozatának szellemében tudatosan mun­kálkodunk azon, hogy az ál­lami irányítás és a pártveze­tés az együttműködésnek egy újfajta stílusát honosítsa meg. Ez pedig az, hogy az ügyek konkrét intézésében a pártap­parátus sokkal mértéktartób- ban vegyen részt, mint eddig. Miért fogalmazok úgy, hogy mértéktartóbban? Mert egye­lőre még maga az intézmény- rendszer, a mechanizmus csá­bít arra, hogy operatívabb munkát vállaljunk föl — bár a szándék már kikristályoso­dott, a gyakorlat még nem mindenben követi ezt. Küz­dünk a beidegződésekkel, de meg kell honosítanunk azt a szervezeti formát, amely kizár­ja a régi gyakorlatot. — Milyen emóciókat ébresz­tett önben a bányászokkal való találkozó? — Elég szenvedélyes volt az eszmecsere. Kemény mondatok kopogtak a beszélgetés során. De nekem ebből a legna­gyobb élmény, hogy mind igaz volt, amit megfogalmaztak, nem találtam semmi mester­kéltséget bennük. Ugyanakkor - nem tudom jól érzem-e - de valamiféle nagyszerű erő is jelen volt; a gond, a baj, a keserűség mellett éreztem a tenniakarást, kicsengett a problémák megoldásának kö­zös szándéka.- A városi pártbizottságon fölmerült Pécs és Baranya re­gionális szerepköre, benne a nemzetiségi kapcsolatokra épülő, abban kamatoztatható gazdasági lehetőség.- Ebben értékes tartalékok rejlenek, amelynek kiaknázása a helyi vezetés és természe­tesen az országos vezetés kö­zös együttműködésének lehet csak az eredménye. Azért fo­galmazok közös feladatról, mert a pártmunkában megta­nultam, hogy ha az önálló­ságot úgy biztosítjuk, hogy mindkét kezét elengedjük a pártszervezeteknek, akkor eset­leg „eltévednek”. E vonatko­zásban is hiszem, hogy a köz­ponti akaratnak és a helyi, igen szimpatikus törekvésnek összhangban kell lenniük. Egészen rövidesen el jön az az idő, amikor sokkal kevés­bé kell az országos irányítás­nak ebben részt vállalnia. De úgy gondolom, hogy gazda­ságszerkezet átalakítása nem­csak országos, hanem - ugye? - helyi program is. Bátran kell gondolkodni azon, hogy milyen lehetőségeket hordoz ez a térség, fel kell mérni, megszervezve azt a mechaniz­must, amiben ezek a lehető­ségek valósággá válnak. Akár a nemzetközi kapcsolatok te­rén is. Amikor a Német Szö­vetségi Köztársaságban jár­tam, azt tapasztaltam, hogy Pécset és környékét ismerik, vannak kapcsolatok, ismerik az itteni szellemi lehetősége­ket, s talán jó szívvel lenné­nek partnerek ésszerű kezde­ményezésekben. Ami pedig Jugoszláviát illeti, a délszláv nemzetiség kapcsolatépítő munkája, ismeretei, a hagyo­mányok, — mind-mind az együttműködésnek sok apró kis hajszála lehet. A nemzeti­ségiekkel való beszélgetésen kértem is, bátorítottam is őket erre. Jártam Jugoszláviában - hétfőn ismét ott leszek - s tudom, részükről is felmerült a térségi együttműködések kiépítésének igénye.- ön többször járt Pécsett...- Nagyon nehezen tudnék elszámolni avval, hogy hány­szor, de legutóbb, talán két éve, mint budapesti párttitkár, s akkor is, máskor is sok kel­lemes élményt gyűjtöttem. De hadd menjek régebbre: ami­kor a Magyar Rádió munka­társa voltam — akkor még a tv-vel is közös intézmény volt - szerény lehetőségeim mel­lett egyik szenvedélyes harco­sa voltam a vidéki tv és rádió stúdiók kiépítésének. S ezeket a műhelyeket - és a helyi sajtót — nagyon nagyra ér­tékelem nemcsak a helyi tá­jékoztatás - bár ez sem le­becsülendő — hanem az or­szágos politika szempontjá­ból is. Tudósítottak: Dunai Imre, Kozma Ferenc, Lombosi Jenő, Mitzki Ervin, Sarok Zsuzsa. Fotó: Proksza László. Grósz Károly nyilatkozott a sajtó, a rádió, a televízió képvise­lőinek Hirohito búcsúztatása Pénteken az MSZMP Buda­pesti Bizottságának politikai, propaganda és művelődési központjában megkezdődött a termelőszövetkezetek kétnapos rendkívüli konferenciája. A ta­nácskozáson részt vesznek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a tsz területi szövet­ségek és a tsz-ek meghívott vezetői, elnökei. Ott volt Né­meth Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és hán­csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tanácskozást Eleki János, a TOT főtitkára nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy a ter­melőszövetkezeti közvélemény sürgetésére hívták össze a ta­nácskozást, amelyen megol­dást keresnek a mozgalomban és a gazdaságban mutatkozó gondokra, és tárgyalnak az ér­dekképviseleti munka megújí­tásáról. Vitaindító előadást Szabó István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a TOT el­nöke tartott. Szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél évtize­de folyamatosan romlik. Több száz gazdasági válsággal küsz­ködik, a bizonytalanság min­denütt fokozódik, és késnek a folyamat megállításához szük­séges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi, V. kongresszusa ha­tározatának zöme nem való­sult meg. Az okokat elemezve több évtizeddel korábbra te­kintett vissza, kifejtve: az 1968- as reformokig az MSZMP ag­rárpolitikája nagyrészt ideolo­gikus töltésű volt, és korsze­rűtlen kolhoz-mintát követett. A továbbiakban megállapí­totta: elvitathatatlan, hogy 1956-tól az agrárpolitikára mindvégig jelentős hatást gya­koroltak a reformeszmék és a pragmatikus gondolatok egy­aránt. A legutóbbi 30 év ag­rárpolitikájának története - az eszmék szintjén - egyfelelől a dogmatikus ideológia, másfe­lől a reformeszmékre támasz­kodó szakszerűség küzdelme­ként fogható föl. Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai leginkább 1966-1973 között, a gazdasági mechaniz­mus reformfolyamatának me­netében erősödtek meg. A TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is fölmutató agrár- politika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan megújított agrár- politikát kell kialakítani. Szabó István ezután a gaz­dálkodást fékező néhány hely­telen gyakorlatot tett szóvá: például azt, hogy túlhaladot­tak a földhasznosítás kötöttsé­gei. Egy más téma kapcsán vi­tába szállt azokkal, akik a kis­üzemet és az egyéni vállalko­zást tartják egyedül üdvözítő­nek, A gazdálkodó szervezeti formák közül a szövetkezetek őrizték meg a legtöbb vállal­kozói értéket, átmentve a tu­lajdonosi felelősségérzetet, és tálán legtovább tudták távol­tartani maguktól legsúlyosabb társadalmi betegségünket, a közönyt és az igénytelenséget. A vitában felszólalt Németh Miklós miniszterelnök. Magyarországon történelmi jelentőségű folyamat zajlik - így összegezte budapesti be­nyomásait Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke, az Országház gobelintermé­ben péntek délben tartott nemzetközi sajtóértekezletén. A Fabius vezette francia parlamenti küldöttség _ am ely csütörtökön érkezett ha­zánkba - pénteken kora dél­előtt a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetemen járt, és kötetlen beszélgetést folytatott a hallgatók egy cso­portjával. Ezután Németh Mik­lós miniszterelnök hivatalában fogadta a delegációt. A Fabius vezette küldöttség budapesti tárgyalásain a Nyu- gat-Európa és Magyarország közti kapcsolatfejlesztés témá­jában szóba került az is, hogy Budapest hajlandó vol­na csatlakozni az Európa Ta­nácshoz. A Laurent Fabius vezette francia nemzetgyűlési küldött­ség péntek este elutazott Ma­gyarországról. A vendégeket Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke búcsúztatta. szár vett búcsút apjától. Rö­vid beszédében köszönetét mondott a japán népnek, apja halála utáni részvétnyilvání­tásáért, valamint a jelenlévő külföldieknek együttérzésükért. Takesita Noboru miniszterelnök gyászbeszédében utalt arra, hogy a császár uralkodása „eseményekben és viharokban bővelkedett, beleértve a rend­kívül sajnálatos háború csa­pásait". Japán, amely vissza tudta nyerni függetlenségét és a romokból nemzetközi mére­tekben gazdaságilag rendkívül megerősödött. „A császár aka­ratának szellemében továbbra is azért küzd, hogy nyitott le­gyen a világra, és telve ener­giával, kulturális gazdagsággal elősegítse a világ békéjét és az emberiség boldogulását" — mondotta. Medvekaland Súlyosabban is végződhetett volna a pécsi állatkertben két barna­medve kiszabadulása szerdán. Gon­dozójuk véletlenül rosszul zárta be a bejárati részt, s igy jöttek ki az állatok az állatkert területére, ahol épp nem tartózkodtak vendégek, mert látogatási idő előtt történt a nem mindennapi eset. A medvék mindaddig békésen viselkedtek, amíg nem kezdődött meg a vissza­terelésük, amiben az összes gon­dozó, etető részt vett, sőt rendőrö­ket is segítségül hívtak. A rendőrök a terepet biztosították és a fegyve­rüket használták volna, ha veszélye­sebb helyzet alakul ki. A befogási akcióban résztvevők kábító lőszer al­kalmazására is gondoltak, de úgy döntöttek, hogy támadás esetén gyorsabbon hat, ha igazi fegyver- tűzzel ártalmatlanítják az -esetleg túlzottan megvaduló szökevényeket. Szerencsére súlyosabb baleset nem következett be. Komolyabb, de nem életveszélyes sérülés érte medvetá­madás révén Veszelics István állat­kerti dolgozót, akit mentő vitt el a Megyei Kórházba. Csaknem egyórás vesződés, hajsza után sikerült az állatokat visszaterelni ketreces há­zukba. A hanyag munkást, aki rosz- szul reteszelte el a bejárót, fele­lősségre vonják. Cs. J. A tsz-ek rendkívüli konferenciája Baranyai hozzászólás A termelőszövetkezeti konfe­rencián Baranya megyét 25 tagú küldöttség képviseli. Kö­zülük a konferencia első nap­ján Papp Zoltán, a Baranya Megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöke szólalt fel:- A konferencia egyik leg­fontosabb feladatának azt tartom, hogy egész társadal­munk figyelmét irányítsa egy­részt a mezőgazdasági szövet­kezetek helyzetére, másrészt a termelőszövetkezetek tagságát hozza olyan helyzetbe, hogy legyen hite a jövőben - kezd­te hozzászólását. Majd a falun élők ‘érdekében szólva így foly­tatta:- A költségvetési centraliz­mus elhanyagolja a termelő- szövetkezetek, a falu érdekeit. Részben emiatt van, hogy a mezőgazdasági munka társa­dalmi becsülete, rangja mind alacsonyabb szintű. Tovább pusztulnak a falvak, ami fő­képp a kisközségekre, társköz­ségekre jellemző. Ilyen közeg­ben pedig nagyon kicsi az esélye a szövetkezés fejlődésé­nek, a megfelelő kulturáltságé gazdálkodásnak, még ha több formátumú gazdaságban gon­dolkodunk is. Végül Papp Zoltán az ér­dekvédelem megújításáért ér­velt:- Baranyában azt mondjuk - az a többségi álláspontunk -, hogy érdekeink védelmére van szervezetünk. Ez a szövet­ség és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Ezen belül kell az új viszonyoknak meg­felelő, átalakitott, megújított, felelős, bátor érdekvédelmi, ér­dekképviseleti munkát végezni. Az első vonalban dolgozók joggal kérhetnek gyors, haté­kony cselekvést. Pénteken reggel 7.30 perc­kor kezdődött meg Tokióban Hirohito, a január 7-én el­hunyt japán császár 13 órás temetési szertartása. A csá­szári palotában, ahol kopor­sója 45 napig állt. Akihito császár és az uralkodó csa­lád jelenlétében a Sinto val­lás szertartása szerint a val­lás főpapja ételt és italt ajánlott fel az elhunytnak, majd Hanako, az özvegy csá­szárnő, aki betegsége miatt nem vesz részt a temetésen, búcsúzott férjétől. Két órával később a koporsót halottas­kocsira helyezték és a 60 au­tóból álló, 800 méteres me­netoszlop az esőben elindult a gyászszertartás színhelyére, a Sindzsuku Gjon nemzeti kertbe, ahol a japán cédrus­ból emelt temetési csarnok előtt felállított két hófehér sá­torban már előzetesen helyet foglaltak a japán és külföldi meghívottak. 163 ország és 27 nemzet­közi szervezet vezető szemé­lyiségei érkeztek az esemény­re az elmúlt napokban a ja­pán fővárosba, hogy a tör­ténelemben példa nélkül álló, nemzetközivé vált gyászese­mény részesei legyenek. 54 államfő - köztük hazánk kép­viseletében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke - 13 uralkodói ház tagja, 23 al- elnök, 12 miniszterelnök és több mint 50 miniszter, vala­mint a kíséretükben lévő fél­ezer személyiség és 1300 új­ságíró tartózkodik Tokióban. A koporsó elhelyezését kö­vetően déli 12 órakor 1 per­ces néma felállással adóztak a jelenlévők a néhai császár emlékének, majd Akihito csá­Laurent Fabiust fogadta Németh Miklós A FRANCIA KÜLDÖTTSÉG ELUTAZOTT MAGYARORSZÁGRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents