Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-18 / 49. szám

1989. február 18., szombat Dunántúli napló 7 H lAlomiel <s lengve* történelem silue Séta Krakkóban Magányos vadkacsa áll­dogál, behúzott nyakkal, a Visztulából kiálló kövön. Valami számkivetett lehet, mert - a kanyaron túl -, századmagukkal hangos­kodnak a folyó vizén, hattyúkkal, sirályokkal ve­gyülve, a parton pedig, a Wawel falai alatt galam­bok, varjak, csókák tucat­jai kapkodják a kenyér­darabokat, búzaszemeket. De ez az egy - ebben a ködös-kormos-szürke leve­gőben -, színes tollai el­lenére szinte felolvad .a Visztula évezredes, időt­álló locsogásába. ■ —— * '- Van, aki ebből él . . . — magyarázza barátunkká lett idős tolmácsunk, Tóvári József, (Uraim, mondta egyszer, ró­lam csak annyit: magyar lé­temre oroszt tanítottam lengyel földön . . .) —, búzát árulnak a Főpiac téren, legyen mivel etetni a madarakat. A Posztócsarnokot kettéosz­tó boltívek alól léptünk ki erre a hatalmas, 200X200 méteres térre — de itt, Krakkó óvárosá­ban, nem lehet csak úgy arrébb menni Min­dennek - épületeknek, kö­veknek, sarkoknak, . szob­roknak, templomoknak —, va­lóságos története van, a mesz- sze múlt hol homályába, hol lé­nyébe vesző regéje — ha nincs, hát legenda kötődik hozzá. Például ehhez a boltívhez is, melynek tér felőli oldalán egy kés lóg láncon a mennyezet­ről. Egy kés, amellyel - szól a mese -, a szembeni M ária­templom két, különböző alakú és magasságú tornyát építő testvérpár egyike leszúrta a másikat. Mert az ő tornya szebb lett. A tornyok persze még mindig állnak, öreg bará­tunknak azonban a kés erede­tiségét illetően fenntartásai vannok:- Mindig ellopják a turis­ták .. . A tornyok! A magasabbik 83 méteres - pontosan ennyi temploma van Krakkónak, je­lenleg, mert vagy öt épül most is, egyiket láttuk: akár kated- rálisnak is mondhatnánk -, minden órában mind a négy égtáj felé kinyílnak a csúcs alatti ablakok. A héjnál, ma­gyarul a kürtjei percei ezek, immár több, mint 700 éve. Az egyik közeli templom akkori tornyából fújt riadót a kürtös: közelednek a tatárok. Egy nyílvessző találta torkon, fél­beszakítva a kürt dallamát. Ma is pontosan ennél az ütemnél fejeződik be a héjnál,' s ma­rad utána furcsa, történelem­mel teli csend a Mária-temp- lom környékén. Persze, a jelen is szembe­szökő ezen a csodaszép, régi téren: a feketézők. Megvan a helyük - főleg az egyik valu­táért árusító bolt, a Pevex előtt: hátulról somfordáinak a turistákhoz, forint, dollár, mind­egy. Jelenné vált a múlt is: korábban kitiltották a Főpiac- térről a virágárusokat, zöldre festett pultjaik azonban ismét itt vannak - s február elle­nére tömöttek színes csokrok­kal -, történelmi hagyomá­nyaikhoz ragaszkodva, a kofák kivívták a helyi elöljáróságnál a határozat visszavonását.- Ha az elődeinknek jó volt 600 évig ... - érveltek, ered­ménnyel. A Posztócsarnok - külön fe­jezet. Emeleti szintjén, főleg a lengyel képzőművészek által készített festményeket bemuta­tó termek, közöttük hatalmas alkotások, történelmi tablók, németalföldi és orosz portré­festészet színvonalát idéző arc­képek. A földszinten - termé­szetesen -, ma is boltok soka­sága, mindben ajándéktárgyak. Egyébként hajdanában királyi rendelet volt: a kereskedők ad­dig nem mehettek tovább Krak­kóból portékájukkal, amíg be nem bizonyították: immár meg­szűnt az érdeklődés árujuk iránt. De ez nagyon régen volt, ma már inkább csak a keres­let iellemző, a kínálat kevés­bé: ha vodka érkezik — dél felé -, a boltba, rögtön hosz- szú sor áll a bejáratnál. Nem messze Főpiac tértől: a Flórián-kapu és a Barba- kán. Ami megmaradt a hajda­ni városfalból. A többit maguk a város lakói rombolták le, még a múlt században, mire a lokálpatrióták észbekaptak, csak ezt, a talán 150-180 méteres szakaszt sifcerült megmenteni. A Fiórián-kapunál van az Asztalos-bástya, az Ácsok bás­A Wawel a Visztula felől tyája, jobbra a Paszományve­rők bástyája. Amikor még 47 torony védelmezte Krakkót, minden céh kötelessége volt veszély esetén egy-egy kapura őrséget adni. A várárok kar­bantartása egyébként a vízi­malmok molnárjainak feladata volt. A Flórián-kapu mellett, a várfallal egy nyaktaggal össze­kötve: a Czartoryski Múzeum. Az egyik leggazdagabb len­gyel főúri család fegyver- és képzőművészeti gyűjteménye, a képek között Leonardo da Vinci alkotása: Hölgy herme­linnel - csak ha magadra pa­rancsolsz, tudsz elszakadni a képtől -, Rembrandt-mű, Lu­cas Cranach miniotúrái, kö­zöttük Zápolya János és Bá- thori- István feleségének kép­mása. Ha a Wawelhez, a királyi várhoz megyünk fel, a mellet­tünk magasodó vörös falban, szabályos elrendezésben fehér téglák, mindegyikbe nevek vés­ve. öreg barátunk most is neheztel az akkori európai nagyhatalmakra, akik felosz­tották Lengyelországot, s ez a terület osztrák kézbe került. A királyi vár kaszárnya lett. A város lakói azonban - élve a történelem adta lehetőséggel -, visszavásárolták a nagy­múltú épületegyüttest az oszt­rák kormánytól, a pénzt bizto­sító polgárok, egyesületek ne­vét őrzik a fehér téglák. A Wawel ma is olyan, hogy minden pillanatban egy pán­célos lovag megjelenésére le­het számítani, a palota termei­ben udvarhölgyek fecsegését hallani, a kemény hűbéri hie­rarchiában csak egy fokkal is feljebb állók, pökhendi, lené­ző mozdulatait-mondatait érez­ni. Fantasztikus kárpitok, fan­tasztikus mennyezetek, bámu­latos fafaragványok, _soha nem egyformára faragott kövekkel keretezett ajtók. Az egyik te­rem vörösmárvány-padozata, magyar kőbányából került ide.- Ez a legszebb! - mondja öreg barátunk. Itt maradt, ebben a hatal­mas, magas és öles falú vár­ban a történelem. A koronázó­templomban királyok — közöt­tük Báthori István -, síremlé­kével, az udvaron merengő ha­talmas ágyúcsövekkel, s felde­reng bennünk a magyar úti­könyv szerzőjének igaza: ,,A Wawelt bejárva értjük meg, mit jelent ez a Visztulára te­kintő magaslat a lengyeleknek, ahol ép állapotban kapják meg azt, amit számunkra a Budai Vár, az Esztergomi Vár­palota és a kilaragott király­sírokkal csak alapjaiban meg­maradt Székesfehérvári Bazili­ka szerény maradványai sejtet­nek."- így igaz! — mondja Tóvá­ri József. - A Wawel a lengyel történelem szíve. Vélhetőleg marad is. Leg­alábbis a koronázó-templom 700 éves kapuszárnyai mellett felerősített mammutcsontok nem látszanak porladni, a legenda szerint pedig, a templom ad­dig áll, amíg ezek a monu­mentális csontok a helyükön moradnak. Itt már a X. században püs­pökség volt. A mai püspöki pa­lota falán emléktábla: Karol Vojtyla itt volt püspök. Az épülettel szemben — ódon han­gulatú házban -, meghökken­tő kiállítás: hagyomány eb­ben a katolikus világban a bet­lehemek készítése. Színes sztaniolokkal burkolják az al­kotók gyakorta másfélszer- méteres székesegyházaikat, te­le apró és nagyobb tornyok­kal, boltíves bejáratokkal, né­melyikben karácsonyi ének csi­lingel, szintenként kapcsolódik fel a világítás, legalul purga- tóriumi figurák táncolnak las­sú mozdulatokkal, főhelyen pe­dig a jászol, a szent szülők­kel. Meghökkentő - mert plasz­tikusan igaz -, lecsapódásai ezek a gyakran művészi alko­tások a lengyel szellemnek. A Jagelló Egyetemen - több, mint 600 éve alapították —, a minap Walesa járt: az egyete­mi fiatalokkal találkozott Wa­lesa mindenütt felbukkan, nagy a respektje, óriási lehet a munkabírása. És a hatása. Most a sztrájkokat csendesíti, jut erre is ideje a kerékasztal- tárgyalások idején, melyek - mondják Krakkóban -, még hosszú hetekig tartanak majd. Mindenesetre oz egyetem be­járatánál a találkozóra kézzel írt plakát invitálta a diákokat. És "még egy benyomás: az utca emberén Krakkóban is látszik az államadósság. A le­gendás eleganciának csak nyo­mai fedezhetők fel, fáradtak az arcok, színtelenek a ruhák, na­gyokat köpnek oz aszfaltra. Nem is lehet másra gondolni, mint az elmúlt évek hercehur­cájának moterializálódására. A lengyelek azonban bizakodó­ak. Erkölcsi rendszerük szi­lárd. És ott van a Wawel: a megőrzött múlt, ami a jelen biztos pillére. Ennyivel minden­képpen megelőznek bennün­ket. Mésiáros Attila, Mitzki Ervin A királyi palota díszudvara Magyar nemzetiségi iskolák Szlovákiában Az elmúlt négy évtized­ben nem egy alkalommal úgy szervezték át a szlová­kiai magyar iskolákat, hogy az kedvezőtlen hatással volt a nemzetiségi oktatásra. Je­lenleg is vannak problémák a szaktárgyak anyanyelvi ta­nításával, a pedagógus­utánpótlással, és még min­dig érezhető az általános iskolák korábbi ,,körzetesíté­sének" negatív hatása - ál­lapította meg a Hét című csehszlovákiai magyar nyel­vű hetilap. A csehszlovákiai réagyar kulturális dolgozók szervezetének, a CSEMA- DOK-nak a folyóirata „Hely­zetképek, gondok, gondola­tok" címmel indított soroza­tot a szlovákiai magyar is­kolaügyről. A folyóirat, áttekintve a magyar nemzetiségi iskolák történetét, emlékeztetett ar­ra. hogy csak 1948 február­ját, a kommunista párt ve­zette haladó erők hatalomra kerülését követően nyerték vissza emberi és állampol­gári jogaikat a szlovákiai magyarok, és csak ekkor kezdődhetett meg a nemze­tiségi sajtó megindítása mel­lett az oktatásügy újjászer­vezése. A magyar iskolahá­lózat látványosan fejlődött: míg 1950 júniusáig mindosz^- sze másfélszáz magyar taní­tási nyelvű osztályba 5100 gyermek járt, ugyanez év októberében már 1260 osz­tályban több mint harminc­ezer tanult. A nemzetiségi iskolák létét törvények biz­tosítják, amelyeket 1968 ok­tóberében hagytak jóvá. Ezek kimondják a nemzeti­ségeknek a jogát arra, hogy a saját nyelvükön művelőd­jenek. A törvényes biztosíték te­hát adott, de a gyakorlat­ban nem kevés a gond. Az eltelt négy évtized alatt nem egy alkalommal úgy szervezték át a magyar is­kolákat, hogy az kedvezőt­len hatással volt a nemzeti­ségi oktatásra. Egyik legna­gyobb gond — erre nem­csak a Hét, hanem korábbi írásaiban az Új Szó című pozsonyi magyar nyelvű na­pilap is felhívta a figyelmet — az úgynevezett körzetesí­tés volt, omelynek során, főleg 1975-1980 között sok faluban megszüntették az alsótagozatos magyar, de szlovák iskolákat is. A gyer­mekeknek vagy naponta utazniuk kellett a faluköz­pontban, illetve a városban lévő iskolába, vagy pedig a szülők arra kényszerültek, hogy olyan tanítási nyelvű iskolába írassák gyermekü­ket, amilyen a lakhelyükön megmaradt. Ahol megszűnt az iskola, onnan rendszerint elköltözött a tanító is. Jórészt a körzetesítés kö­vetkezménye — írta a Szlo­vákiai KP KB lapja, a po­zsonyi Pravda -, hogy Szlo­vákiában mintegy ezer isko­la szűnt meg, és jelenleg nyolcszáz olyan kisiskola van, ahol az oktató-nevelő munka feltételei nem kielé- gítőek. A Hét a körzetesítés prob­lémájával foglalkozva meg-, szólaltatta a szlovák okta­tásügyi minisztérium nemze­tiségi osztályának a vezető­jét, dr. Fibi Sándort, aki el­mondta. hogy a sok tekin­tetben felemás tapasztala­tokkal járó körzetesítés el­lenére a nemzetiségi isko­lákban gyarapodott a tanu­lók létszáma. A statisztika szerint a hetvenes évek vé­gén 47-48 ezer gyermek végezte tanulmányait ma­gyar, nyelven, tavalyelőtt pedig már több mint ötven­ezer. Míg Kelet-, illetve Kö- zép-Szlovákiában a magyar nemzetiségű gyermekeknek csak mintegy tele tanul magyar nyelven, addig Nyu­gat-Szlovákiában ez az arány nyolcvan százalék fö­lött van. A minisztériumi osztályve­zető hangsúlyozta: a magyar, tanítási nyelvű iskolák jövő­je a szülők kezében van, mivel az előírások értelmé­ben tizenöt szülő igénye alapján kell létesíteni ma­gyar óvodai vagy iskolai osztályt. Azaz a szülők ké­résére mód van a körzete­sítés megszüntetésére. Dr. Fibi Sándor azt is el­mondotta, hogy Dél-Szlová- kiában jelenleg 336 önálló magyar óvoda működik, és ezenkívül még több mint 80 szlovák óvodában vannak magyar osztályok, ahova összesen közel tizenhatezer magyar gyermek jár. Az ál­talános iskolák száma 264, a kétezer osztályban több mint ötvenezren tanulnak. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi években nőtt az al­só tagozatosok száma. Szlo­vákiában tizennyolc olyan gimnázium van, ahol magyar nyelven tanulnak, ebből tíz önálló intézet, nyolc pedig közös, magyar-szlovák igaz­gatóság alatt működik. A diákok száma azonban meg­lehetősen alacsony, alig háromezer. A magyar taní­tási nyelvű szakközépiskolák közül öt az önálló és tizen­hét közös igazgatóságú, a százötven osztályban össze­sen 4800 diák tanul. Az osztályvezető hangsú­lyozta, hogy a magyar is­kolákban végzett diákok felkészültsége nem alacso­nyabb, mint a szlovák diá­koké, megállják a helyüket a főiskolákon és az egye­temeken, a lemorzsolódás, ha van, elsősorban szubjek­tív okokra vezethető vissza. A gond az - mondotta hogy a felsőfokú intézetek­be a magyar nemzetiségű fiataloknak csupán 5-6 szá­zaléka jelentkezik, illetve nyer felvételt. Az optimális az lenne, ha ez az arány elérné a 10-11 százalékot. A Hét cikkéből kitűnik, hogy a legsúlyosabb problé­ma a pedagógus utánpótlás. A felmérések szerint a ma­gyar iskolák alsó tagozatán tanító pedagógusok 45 szá­zaléka (hétszáz-nyolcszáz ember) 1995 és 2000 között nyugdíjba megy. A felső ta­gozatokon oktatóknak pedig 40 százaléka (ötszáz-hat- százan) éri el ebben az időszakban a nyugdíjkorha­tárt. Emiatt az elkövetkező évtizedben legalább ezerkét­száz pedagógust kellene ké­pezni - erre viszont az ezt végző két felsőoktatási in­tézmény — a pozsonyi Ko- mensky Egyetem és a nyit- roi Pedagógiai Főiskola - nincs felkészülve. (MTI-Pa- noráma) Láng Judit Kétezer éves Kétezer éves balzsamot ta­láltak egy tégelyben a Holt­tenger partján lévő Kumrán közelében — jelentették be szerdán a jeruzsólemi héber egyetem archeológiái fakultá­sán. Az öt—hat köbcentiméternyi folyadékot tartajmazó, szoro­san pálmalevelekbe zárt té­gelyt egy üreg mélyén talál­ták. A felfedezés bejelentését szándékosan késleltették, hogy megvárják a folyadék pontos kémiai vegyelemzését. - ­szépségolaj A feltárással foglalkozó Jo­seph Patrich régész úgy véli, hogy a ritka szépségolajat a judeai királyok felszentelése­kor használták. Az ókori tör­ténetek szerint Sába királynő­je is szépségolajat ajándéko­zott Salamon királynak. Patrich szerint ilyen folya­dékot — hétpecsétes titok olatt őrzött eljárással - Jerikó közelében, valamint a Holt­tenger mentén fekvő egyik oázisban állítottak elő.

Next

/
Thumbnails
Contents