Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-18 / 49. szám

€5 Dunántúlt Tlaplo 1989. február 18., szombat Vita a politikai pluralizmusról „Öreiló” és „Kiscsikó” esélyei Nem udvariaskodás részemről, ha üdvözlöm a Dunántúli Napló lépését, miszerint vitát indít a politikai pluralizmus­ról. A napló február 11-i számában már közölte is vita­indítóként Várbíró Péter e tárgyú gondolatait, problémafel­vetéseit felölelő írását. A sokoldalú közös gondolkodáshoz a tisztázás, valamint a termékeny előrehaladás igényével a magam nézeteivel is csatlakozni kívánok. Mindenekelőtt arról szó­lok, mely vonatkozásban va­gyunk közös nevezőn, mert számomra ez a kiindulópont. Társadalmunk újjá- vagy át­alakításában a súlyponti fel­adatot - a szerző szavaival - ,,a gazdaság talpraállitá- sa”, „fennmaradásunk", „életünk színvonala" és „az alkotmányos demokrácia" biztosítása képezik. Attól, hogy ezeket a szakzsargon más-más kifejezéssel illeti, itt most eltekintettünk. Mély­ségesen egyetértek azzal is, miszerint „a politikai-gazda­sági zsákutcából kivezető utat, a megoldást az önma­gát megformáló vezetésnek és az eszmélődő országnak együtt kell megtalálnia”, „a pártérdektől, ha úgy tetszik pártállástól függetlenül". Ez nekem valóban tetszik, s ezt mindjárt kettőnk közös kiindulási pontjának is te­kinthetem a problémák to­vábbgondolásához. Várbíró Péter kifejezést ad abbéli aggályának, hogy a „derbi befejezése után a győztes nem szokta vályúhoz engedni a lemaradottakat”, bár — mint írja — a ver­seny kimenetele bizonytalan, de most nem ez a fontos, hanem talpraállásunk I Ha tényleg gazdasági, politikai, erkölcsi, kulturális, stb. talpraállásunk a tét, amely csak a szabad egyén és közössége fejlődésé­vel, egymás emberi mél­tóságának tiszteletben­tartásával együtt tekinthető talpraállósnak, úgy a ma­gyar társadalom jövőjéért felelősséget érző közösségek, szervezetek, politikai pártok programjában sok egymást átfedő feladót kell megfo­galmazódjék. A Magyar Demokrata Fórumhoz tarto­zó ismerőseimmel folytatott beszélgetéseim is ebben erő­sítenek meg. Politikai, szer­vezeti és egyúttal ideológiai pluralizmus természetesen nem a politikai palettán va­ló puszta jelenléttel, eset­leg egyenlőtlen jogi státus­szal, hanem jogi esélyegyen­lőség elve alapján, a pár­tok, szervezetek együttműkö­dése és versengése kereté­ben valósul meg. Természe- , tes, hogy a többpártrend­szeren belül az egyes pár­tok eredményessége szocio­lógiai tényezőktől, így poli­tikai felkészültségüktől, ta­pasztalataik és tömegkop- csolataik színvonaláról, va­lamint tömegbázisuk nagy­ságától függ, sok más té­nyező mellett. Most már, ha társadalmunk alapvető kér­déseiben egy lehetséges köz- megegyezés létrejön a fennmaradó egyéb kérdések tekintetében fennálló nézet- különbségek, sőt ellentétek ellenére is a fentebb hivat­kozott közös nevező alá so­rolt döntő feladatok megol­dása közös siker, más szó­val közös győzelem. Ebben ugyan erősebb pártnak na­gyobb szerepe, érdeme le­het, de a kisebb pártok, a „kiscsikók" érdeme, erkölcsi, politikai teljesítménye alig­ha vitatható, hisz ■ ők is hozzájárultak a közös ere­dőhöz. - Ha a politikai ha­talomért programjaik szerint ellentétes pártok küzdenének (természetesen jogilag egyen­lő eséllyel), a győztes ez esetben sem monopolizálhat­ja a hatalmat. A hatalmi derbi egy futama majd le­zárul, de kérdés, .hol tart majd a talpraállással maga a társadalom? A századfor­duló óta ismert a politikai kultúrában a „kisebbségvé­delmi demokrácia", amely a mindig változó kisebbségnek alkotmányban meghatározott közjogi védelmét és műkö­dését garantálja. Várbíró Péter sorai mögött sejlik az aggódás egy demokratikus választáson győztes párt (azt hiszem az MSZMP-re gondol) monopolisztikus, másokat kizáró hatalomgya­korlás kifejlődésétől, , mai szóhasználattal; egy ,,vrsz- szarendeződéstől". Vajon az MSZMP-nek minden alapot nélkülöző ag­gálya lenne csupán egy má­sik, jobboldali „visszarende­ződés" esélye és veszélye? Éspedig nem az alternatí­vok, hanem azok körében, akik az őket követő hullám­ban jönnek vagy érkezhet­nek? A politikai helyzet sze­mélyes diagnózisa alapján mindkét oldalnak kölcsönös garanciát kell nyújtania a visszarendeződés mindkét fajtájával szemben'. Az MSZMP 1989. február 10-i állásfoglalásával az első, döntő lépést megtette, s en­nek közjogi intézményesítése során politikai partnereit biztosítani kell. A „Don Car- los"-ból vett szépirodalmi nyelven szólva: „Herr Kardi­nal! Ich habe das meinige getan, tun Sie das Ihrige!", magyarul: „Kardinális Uram! Én a magamét megtettem, tegye meg ön is a magá­ét!". A cikkben felvetődik a kérdés, melyik az a hatalmi monopólium, amely felismer­ve a gazdasági kényszer ál­tal megkövetelt változást, „önként átadja a hatal­mat"? A politika eddigi tör­ténetében ismereteim sze­rint erre nincs példa. A ha­talmat mindig gazdasági, politikai, sőt katonai kény­szer hatása alatt adták át. Válsághelyzetre a hatalom - sikerrel vagy anélkül — szervezetének és működés­módjának változtatásával reagál. Ez utóbbi történik ma is az MSZMP részéről, amennyiben a már hivatko­zott határozat szerint a ha­talomgyakorlásnak fokozatos és kiszámítható keretek kö­zött történő megosztása mel­lett foglalt állást. A fokoza­tosság és kiszámíthatóság a lebonyolítás módjára vonat­kozik, éspedig a destabili­zálódás és az anarchia el­kerülése végett, ami senki­nek sem lehet érdeke. A szerző szerint „az al­ternatív mozgalmak, helye­sebben az „ellenzék" ma még nincs, nem is lehet fel­készülve a vezetői szerep­re". De hát ez a megálla­pítás érvényes az MSZMP-re is, hiszen arra kell felké­szülnie, hogy a jövőben többpártrendszer keretében versengjen és küzdjön meg­határozó szerepének nem bürokratikus, hanem politi­kai eszközökkel való kivívá­sáért. Itt a vezető szerep új megvalósításának módszeré­ről, stílusáról van szó. nem pedig a vezető (hegemén) szerep bürokratikus érvénye-- sítéséről; e szerep jogi deklarálásáról, amelyet a rendszer más pártjai elfo­gadni kötelesek. A politikai, pluralizmus keretei között valamennyi párt egyenlő jogállással kell működjék. Hegemon szerepet, azaz egy politikai pártnak azt a tö­rekvését, vállalkozását, hogy a politikai rendszer megha­tározó erejévé válhassék, bármely pártnak joga fel­vállalni. Ez azonban egy pártnak belső, saját ereje reális értékelésén nyugvó erkölcsi kötelesség- ill. fel­adatvállalása. A politikai pártok straté­giájukat saját programjaik­ban fogalmazzák meg. Ez feltétele annak, hogy az ál­lampolgár tájékozódhassék, valamelyik párthoz csatla­kozhassák, ill. attól távol maradjon. Itt az ideje an­nak, hogy valamennyi meg­alakult párt nyilvánosságra hozza programját, definiál­ja azt. Szerettem volna Várbíró Péter felvetéseivel a Hazafi­as Népfrontot illetően fog­lalkozni. Erre a hozzászólás terjedelme nem ad lehető­séget. Remélem, e tárgyú polémiára közvetlen találko­zás keretében lehetőség nyílik. Ugyanez vonatkozik a politikai pluralizmus nagy­számú más problémájára is. Végezetül az „öregló" és a „kiscsikó" verseny-esélyei­re térek ki. Az olvasó tud­ja, hogy itt nem, vagy nem feltétlenül idős, ill. fiatal ge­nerációk derbijéről van szó, hanem a régi, a lebontás folyamatában levő bürokra­tikus struktúra és az új szerveződések versenyéről (számos idősebb személyi­séggel az élükön). Őszintén örülök a megújhodás, vál­tozás folyamatában új, elő­rehúzó politikai erők jelent­kezésének. Az élettapaszta­lat mondatja velem, hogy nem minden kitaposott út rossz, vagy használhatatlan. Az „öregló" is képes meg­látni, merre rövidebb az út. Kétségtelen, az „öregló" sokszor botlott. Azonban láttam én mór „kiscsikót" is botlani, s mi több, nya­kát törni. Az „öreg pára ügetésre kényszerítése" fo­galmazás az Ízetlenséggel határos. Én nem örülnék a jövőben az ilyen vitastílus­nak. Ám, ha ilyen lesz, an­nak keservét, terméketlensé­gét minden résztvevő érezni fogja, még akkor is, ha az elkerülhetetlen politikai ver­sengésben bárki megfeled­kezne arról, hogy Ö nem fentről, a páholyból Néző, hanem maga is a porondon izzadó, szenvedő versenypa- ripo. Szotáczky Mihály Novimpex - magyar-NSZK kereskedőház A magyar-NSZK gazdasági kapcsolatok további élénkülé­sét jelzi, hogy müncheni szék­hellyel új, az eddigi együtt­működést meghaladó formá­ban működő közös vállalkozás alakult az elmúlt hetekben. A Novimpex Trading Haus GmbH elnevezésű vegyesvál­lalat alaptőkéje viszonylag csekély: 200 ezer nyugatnémet márka, azonban - mint a vál­lalkozás egyik fő szervezőjé­nek, -az Országos Piackutató Intézetnek a munkatársai az MTI-nek elmondták - a szé­les tevékenységi kör révén mór az alapítás évében 2,5 millió márkás, 1990-re pedig 3,4-4 millió márkás forgalom­ra számítanak. A vállalkozás alaptőkéjéből 16,75-16,75 százalékkal ré­szesedik a Novoplaszt Kisszö­vetkezet, valamint az Orszá-t gos Piackutató Intézet, 16,5 százalékkal a TRIÁSZ Számí­tástechnikai Kisszövetkezet, s egyaránt 10-10 százalékkal négy NSZK-beli és egy svájci cég. A vegyesvállalat kereskedő­ház-jelleggel működik, első­sorban a fa- és a textilipar­ban, s különleges számítógé­pes programok értékesítését, menedzselését is vállalja. Munkája a termeltetéstől a piackutatáson, a kiállításszer­vezésen át egészen a koope­rációk közvetítéséig, a műsza­ki fejlesztésig terjed. Tiszafelsövarsánytól Almamellékig Egy pedagógus emlékei U Nagy kincs .a jó pedagógus. Hajlamosak vagyunk, hogy csak patinás városi iskolákban keressük, noha egy-egy falusi „skála” ugyanúgy kitermeli a maga kitűnő mesterembereit. Ősszel köszöntötték Alma­melléken Nagy Gézáné Gál Rózsát abból az alkalomból, hogy aranydiplomát kapott. Az ünnepségről akkor lemarad­tunk, de itt tartom a 'kezem­ben Rózsi néni emlékgyűjte­ményét. Harminc oldalon egy tartalmas élet. „Éobogó fák­lyámmal jövök felétek, a tu­dás útját világítom néktek" — irta a kötet első lapjára, fény­képe alá. Zákányban kezdte iskoláit, Nagykanizsa mellett. A polgá­riban Kanizsára járt be. „A vonat reggel hat órakor in­dult, s délután négy óra táj­ban értem haza. Szüleim mór addigra fölmentek a szőlő­hegybe dolgozni. Ebéd után el kellett mosogatni. Az asztal egyik felét letöröltem a könyv­nek, a másik felén mosogat­tam. Közben egy-egy verssza­kot elolvastam.” Az állami iskolára nem volt pénzük, így az egyház segít­ségével kezdte el a tanító­képzőt Budapesten, s fejezte be 1938-ban Dombóváron. To­vábbi életútjának ismertetését bízzuk o memoárra: „A tanítói oklevél megszer­zése után sokan gratuláltak, s kérdezték, hová szeretnék el­helyezkedni. Közöltem, hogy bárhová szívesen mennék, de az Alföldre nem, mivel o Toldi c. vers szerint »Nincs tenyérnyi zöld hely . . .­Igen óm, de abban az idő­ben nehéz volt tanítói állást találni. így hát nekem is várni kellett. Ez alatt néhány kö­zépiskolást korrepetáltam, s javítóvizsgára készítettem. Nemsokára meghívást kaptam Budapestre, házitanítói állásra. Lovag Csajkovszki Emanuel al­ezredes kislányát kellett ke­zelésbe venni. A lányka 11 éves volt. Nem tudott beszél­ni, járni, ülve is fotelbe kel­lett kötözni. Minthogy pedagó­gus vagyok, elhatároztam, hogy a gondozás mellett ta­nítani is fogom a kislányt. Egy tükör segítségével tanítottam meg beszélni. A gyógypeda­gógiai intézetben mindenből a legjobb jegyet kapta." Egy fényes. fogadás külső­ségeit írja le, majd a lát­ványt, ami az erkélyre kilépve fogadta: villamossíneken gör­nyedő, jeget csákányozó em­berek .. . „Ez mór az élet iskolája volt. Sokkal szélesebb lett a látóköröm. Úgy véltem, nem célom, hogy még éveket tölt­sék itt. így kerestem a lehető­séget más álláshoz jutni. Be­iratkoztam gyors- és gépírást tanulni, majd lakást is kap­tam. Katolikus missziós nővé­rek tartottak fenn egy otthont, ahol vidékről feljött nők kap­hattak olcsón szállást és kosz- tot." Végül mégis az Alföldön kezdett tanítani. 1940. május 20-án. „Tiszafelsővarsány uradalmi nyilvános jogú elemi népisko­la tanítója lettem. A tanítói beosztás megnevezése akkor próbaszolgálatos segélydíjas tanító volt egy évig. A követ­kező évben lett valaki helyet­tes tanító, s csak azután nevezték ki rendes tanítónak. A díjlevél szerint havi illet­ményem 100 pengő. Ebből, la­kásra és kosztra levonás 60 pengő. Lakásom az iskola épületében lévő egyetlen pad­lás szoba volt, a legfontosabb néhány bútordarabbal. A kosz- tot a kastélyból hozták. Való­ban jó és bőséges volt. A kastélyból a takarítónő hoz­zám is bejárt: takarítást, mo­sást, ógyneműátbúzást, min­dent ellátott. Még a lámpát is megtöltötte petróleummal, a cilindert kitisztította. Ellá­tásom szempontjából ilyen jó dolgom még sosem volt. Az iskola 1—6. osztályos, teljesen osztatlan. Munka akadt bőven. A tudás utáni vágy nemcsak a gyerekekben, hanem a felnőttekben is élt. Részükre, hivatalos rendelke­zésre, analfobéta-tanfolyamot szerveztem. \7asórnop népmű­velési előadást tartottam. A járástól kértem gramofont le­mezekkel, vetítőgépeket meg filmeket." A nyár végén, a Muraköz Magyarországhoz csatolását követően Damásóra adja be pályázatát. Nem nagy meg­győződéssel, csuprán ismerősei unszolására, hiszen már na­gyon megszerette a pusztai iskolát. Pályázatát elfogad­ják .. . 1940. szeptember 1.: „Damósára érve háborús képek fogadtak. Ablakok ki­törve, asztalok, székek dara­bokban. Hét tanerős iskola, ebből öten voltunk lányok, csak magyarul tudtunk, egy férfi tanerő csak szlovénül, míg egy kartárs magyarul és^/ szlovákul beszélt. A tanítás megkezdésekor ott álltunk a tanulók előtt és nem értettük egymás nyelvét. Magyaráztam kézzel-lábbal, szívvel és lélek­kel, és csodálatos módon megértettük egymást. A gye­rekek szeretetén keresztül a szülők is megkedveltek ben­nünket és meghívtak kukorica- fosztás, disznóölés, lakodalom alkalmával. A tanév végére, az iskolában a gyerekek tel­jesen megtanultak magyarul. Sokkal több kitűnő tanuló volt, mint a többi magyar is­kolában.” A kis könyvben most hábo­rús tudósítássá válik az emlé­kezés. Partizánharcok, kiürítés, front. „Ahol mór helyreállt a rend, ott az oroszok kötelezték az elöljáróságot, hogy az iskolá­ban induljon meg a tanítás. Ekkor Surd római katolikus iskolaszék-vezetősége eljött hozzám s felkért, vállaljam el a tanítást Surdon. Velük men­tem mindjárt, mivel lovasko­csival voltak. Egytanerős 1 — 6. osztályos osztatlan iskola. A tanulók is várták már, hogy tanulhassanak, ne veszítsék el az évet." Egy vasárnap misére indul­nak a szomszéd faluba a gye­rekekkel. Egy orosz százados kocsit ajánl fel nekik, „öröm­mel köszöntük meg. Útköz­ben azonban gyalogosok lát­tak minket, s másoknak mesél­ték, ők látták, hogy orosz ko­csival vittek iskolásokat tanító­jukkal együtt a Drávába” . . . Rózsi nénit 1945. május 22- én a Zala megyei Kallósára helyezik át. Az igazoló bizott­ság igazoltnak tekinti. „Igyekeztem a tananyaggal, hogy befejezzük. Igen ara­nyos, lelkes csapat volt. Vas­szorgalommal tanultak. Taka­rító nem volt az iskolában, a hetesek takarítottak. Mi­kor végeztek, bejöttek hoz­zám, hogy kész a takarítás, menjek be megnézni. Bemen­tem. Hát csodaszépen ki volt díszítve az asztal virággal, a szék karja meg virágfüzérrel volt befonva, örültem velük.” Újabb áthelyezések: So­mogyudvarhely, Szentborbás. S egy „mellékes” megjegyzés a 21. lapon: „Közben férjhez mentem. Két gyermekem szü­letett, egy fiam és egy lá­nyom. Azóta már a fiam tv- műszerész, lányom matemati­ka—kémia szakos tanár." A barcsi járás határsáv volt, nem szívesen választot­ták az itteni községeket a ta­nítók. Rózsi nénit ezért gyak­ran helyezik át az ínséges helyekre, Kastélyosdombóra, Gézapusztára, Somogytarnócá- ra, 1956-ot Bélaváron éli át. Tanítással ... Az összes meg­jegyzése ennyi: „Az események zivatarában, ahogy sok em­ber, úgy a mi családunk is zaklatásnak volt kitéve. Ké­sőbb aztán rendbejött a hely­zet, ment minden-o maga útján." 1963. óta tanított Almamel­léken, földrajzot és biológiát. Dolgozott napköziben, élel­mezésvezetőként is. A minő- sitése példaszerű. 1974-ben ment nyugdíjba, de még 1987- ben is bejárt a napközibe ta­nítani. Most egyedül él az alma- melléki házban. Tavaly óta nem műveli a kis földet a ház mögött. Nincs már ereje hozzá. A téli hónapokat fiánál, vagy lányánál tölti Szigetvá­ron, Nagykanizsán. Mosolygós, kedves asszony. — Milyenek a mai gyere­kek, Rózsi néni? — Mások, mint régen. Ke­vesebb bennük a hazaszere­tet, a hit. Ezért is írtam napj lóm végére, kollégáimnak, omikor az aranydiplomámat ünnepeltük: „Fáklyám még világít, de már halvány a fé­nye. Vegyétek ót! Kezetekben lobogjon tovább! Hitet, haza­fiasságot, szeretetet sugároz­zon!" Havasi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents