Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-18 / 49. szám

1989. február 18., szombat Dunántúli napló Harcunkat önállóan kell megvívnunk Megmérettetés nemzetközi piacon A szövetkezet György-aknai telepének szalagsora Horváthné Schnetz Ibolya, a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet tüzödei meósa, a 168 órának akkor nyilatkozott, amikor a Tungsram pécsi, György-aknai üzeme megszűnt és ő - százharminc társával együtt —, új szakmába csöp­pent.- Bizakodva, reményekkel telten jöttünk át az Izzótól — emlékszik vissza a négy évvel ezelőtt történtekre. - Dr. Tassy Erzsébet, a szövetkezet elnöke Ígéretet tett arra, hogy min­denki az egyéniségének meg­felelő munkakört kapja. Az Izzóban csoportvezető voltam, a rádió-csőszerelésnél. Itt fel­ajánlották, tanuljam meg a tűzödei minősítést. Beiskoláz­tak a cipőfelsőrész-készítő szakma ra. Az átképzésben negyven em­berre számítottak, aztán hu­szonheten el is kezdték a ta­nulást és négyen befejezték. Horváthné is csak a munka­köre miatt végezte el az isko­lát, így lett újabb szakmunkás­levele a szövőnői mellé. Az Izzótól 5100 forintos átlaggal vették át, ezt egy éven át kap­ta. A bruttósított keresete most nem éri el az ötezret. — Amikor a szakmunkásvizsgát letettük, egy forint béremelést sem kaptunk. Pedig heten­te kétszer iskolába mentünk. A nappalisokkal együtt írás­beliztünk, ez volt a legborzasz­tóbb. Az Izzónál csipesszel és nagyítóval dolgoztunk, itt ra­gasztóval, festékkel és kala­páccsal. Megközelítőleg sem olyan tiszta munka! Tulajdon­képpen még nem váltam ci- pőssé, még idegen a termék. Az Izzás gyakorlatom több, mint tízéves, és ez túl nagy nyo­mot hogyott bennem. Ráadá­sul, most igen bizonytalan a hangulat a szövetkezetnél. Fog­lalkozom a gondolattal, hogy új munkahelyet keresek. Itt helyben, még egy váltóst nem akarok megérni. A tűzöde két szalagja közül, januártól már csak egy termel: a nagyszalag üres helyeit fel­töltöttek a kisszalag megma­radt embereivel. A nagyszalag­nál minden hely foglalt — egy műszakban. A huszonnyolc munkahelyes kisszalag műve­zetője Óbudai Jánosné volt. Ö tanította be a volt izzóso­kat tűzödei munkára. A szö­vetkezet vezetőségi tagja, ezért is kérdezem őt, hogy mit tud a szövetkezet jövőjéről.- Közös érdekünk az, hogy a szövetkezet sorsa jobb le­gyen. Én a magam részéről annyit mondok, hogy bármi is történik, én a cipőszakmában fogok elhelyezkedni, mert ezt a területet ismerem, ezt szere­tem. A Baranya Megyei Cipőipa­ri Szövetkezetnél most hozzá­vetőleg annyian dolgoznak, mint amennyien a Tungsram- egység átvétele előtt voltak: alig többen kétszáznál. Az 1985. januári indulólétszám 395 volt. A csökkenéshez nagy­ban hozzájárult, hogy a mun­kások bizonytalannak ítélik meg a helyzetet. Látják, az eladat­lan cipőket (jelenleg tizenöt­ezer pár hever raktáron), a hirek egymásra jönnek: ki tudja, mi o pletyka, és mi a valóság? Miért nem tájékoz­tatják őket? Tavaly vezetőcserék tették változatossá a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet életét: augusztustól Vass István sze­mélyében, új műszaki vezető állt munkába, majd az év vé­gén új főkönyvelője lett a szö­vetkezetnek. Bálint Tibor. »Ök ketten bizakodóbbak a dol­gozóknál.- önállóan kell megvív­nunk a harcot, bizonyítva az életképességünket - állítják. A főkönyvelő hozzáteszi, szeret­nék is megtartani az önálló: ságukat, bár helyzetük odáig romlott. hogy már az alap­anyagbeszerzések is korlátba ütköznek: csak készpénzért kap­nak alapanyagot.- Olyan ez, mint a tűhegyen táncolás — véli-a műszaki ve­zető - Ezért vállaljuk inkább a bérmunkát, mert a forgóesz­köz finanszírozásra már nincs lehetőségünk. Viszont a bér­munka nyereségtartalma ala­csony! Az eladatlan készletek csök­kentésére, a pénzhiány mérsék­lésére, erősítik a kooperációs kapcsolatot különböző cipőipa­ri szövetkezetekkel, a közös, il­letve a csereárusitásra. Ugyan­akkor az értékesítési kört szé­lesítik: szezon előtt, nyári női- lányka lábbelik kiárusítását tartják -, bizományosi szerző­dés alapján -, Pécsett a Szíi- ven Áruházban, több ezer pór cipőt, szandált visz el a Topán Nagykereskedelmi Vállalat, je­lentős a magánkereskedői há­lózati eladás, a saját javító- részlegek is megkezdték a ci­póértékesítést és február-már­ciusban üzemi börzéket tarta­nak szerte Baranyában. Hogy miért következett be ez az áldatlan helyzet? Vass István műszaki vezető, a követ­kezőket nyilatkozzd:- A jelentős létszámcsökke­nés megakadályozza a gazda­ságos termelést. Megszűnt ugyanis az előkészítési tevé­kenység, az egy párra jutó ön­költség igen magas lett, mert a napi hat-hétszáz pár cipő helyett, mi ötszázat csinálunk! Elvállaltunk egy hetvenezres szériát: hótaposó csizmára. Szerencsétlen szerződés volt ez o budapesti Fotoelektronik Kisszövetkezettel, de sikerült még idejében, huszonegyezer párnát kilépni az ügyletből. Mi saját javitógéppel varrtuk fel a talpat a fejre, negyedannyi termelékenységgel, mint egy nyugatnémet speciálgép. Per­sze, hogy gazdaságtalanná vált a gyártás. Ráadásul jött ez a hó nélküli tél . . . A géppark elavult, a mun­kaerő inkább megy, mint jön, o hazai piac beszűkült. E nem éppen jó hírek mellett, egy valóban kedvező is álljon: az angol RICHMOND-cég, tavaly a negyedik negyedévben tíz­ezer pár csizmát rendelt, ezt le is szállították a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet­től. Idén január végén, újabb megrendelés érkezett húsz mo­dellre (lányka-női szandál, Férficipő, fiú zárt cipő, férfi­csizma). Nyolc modell mór el­készült, ezeket a márciusi bir­minghami cipőkiállitóson be­mutatja az angoloknak.- Ha bejön az angol cég megrendelése, akkor ez hat­van-hetvenezer párat, jelent — állítja a műszaki vezető. - Amennyiben kiáltjuk a nemzet­közi piac próbáját, akkor át­hidalhatjuk a belpiaci nehéz­ségeket.- És ha nem jön be?- Kuvaitnak és Izraelnek is ajánlottunk modelleket a TAN- IMPEX-en keresztül. A BIVIN- PEX is próbálkozik felsőrész- bérmunkaszerzéssel, dón, jugo­szláv területről. A felsőrész­kapacitás kitöltéséhez viszont, elengedhetetlen a szabászat és a tűzöde ismételt fejleszté­se.- Pécsett egyre csökken a munkaerő-kínálat, máshol kere­sünk szabad munkáskezeket. A felszabadult gépsor kitelepít­hető, így eszközakadálya nincs a dolognak. Belföldre is mo- deleztünk: fiú- és férficipőket, női rövidszárú csizmákat. Az idei Pécsi Ipari Vásáron be­mutatjuk az új termékeinket. L. Cs. K. Ne az első tünet legyen az utolsó Az EKG-gép „pillanatfelvé­telt” készít, a szív állapotáról ad információt. De nem jelez oz előtte lévő és az utána jö­vő percekről semmit. Sokan pa­naszkodtak, hogy pont akkor vizsgálták, amikor nem volt rit­muszavaruk. Most ez már nem -lesz gond. A Holter-monitor 24 órán át, egyfolytában „veszi" a szív jel­zéseit. Erről beszélgettünk dr. Jánosi András, laborvezető fő­orvossal, az Országos Kardioló­giai Intézetben. A monitort a hetvenes évek­ben nyugaton már alkalmaz­ták. Hazánkban 1980-ban több helyen kezdődött meg a hasz­nálata. Még oz EKG száz szív­összehúzódást mér, addig ez 100 000-et. A készülék pici, olyan, akár egy sétáló magnó. Az elektródákat a mellkasra helyezzük, a készüléket pedig akár zsebben' is hordhatják. Van rajta egy jelzőgomb, melyet akkor nyomnak meg, ho Kijelzések 2 panaszaik vannak. De a rosz- szullétek időpontját jegyezhe­tik is, ily módon is regisztrál­hatjuk később, mi zajlott le a szívben a tünetek észlelése­kor. Ez azért is fontos, mert a hirtelen halálokok közül, min­den harmadik tünetmentes, vagyis a beteg a szív ritmus­zavarait és rossz vérellátását nem érezte. Ez a készülék áll legközelebb a beteg életmód­jához, mert mindennapi tevé­kenységét folytathatja, ehet, ihat, alhat, átélhet stressz­helyzeteket, a kis műszer eközben folyamatosan veszi a szív jelzéseit.- Évente kétezer beteget tu­dunk vizsgálni. A gép 80 000 dollárba kerül, természetesen komputerrel együtt, anélkül az értékelés nem is lenne lehetsé­ges - mondja dr. Jánosi \ órán át András. - A beteg ehhez úgy juthat hozzá, hogy ambuláns vizsgálatra küldik be őket a kollégák ide, és mi megálla­pítjuk, szükségük van-e a mo­nitorra, vagy sem. Sajnos, két- három hét a várakozási idő mostanában. Jelentősen fog ja­vulni a helyzet a közeljövőben, mivel a fővárosban hat regio­nális feladatokat ellátó kórház is kap ilyen készüléket. De nemcsak a fővárosban, hanem más városokban is dolgoznak Holter-monitorral. Nagyon lé­nyeges haszna eabban van, hogy sokkal kevesebben lesz­nek olyanok, akiknek az első tünet egyben az utolsó is. Te­hát, akik tünetmentesek, vagy panaszaik bizonytalan jellegű­ek, azokat időben föllelhetjük és gyógykezelhetjük. Bódi Ágnes Bizalmatlansági indítvány Drávasztárán Napközben* csendes a drávasztárai főutca A párttitkár visszahívta a tsz-elnököt * ■ A körmöstraktor úgy áll a tsz-központ mögötti udvaron, mintha csak most hagyta volna ott a vezetője. Orra kis­sé megdőlt, jobb első kereke pocsolyában. Drávasztára kis gazdaságában bombaként robbant: a tagság a vezetőség ellen bizalmatlansági indítványt fogal­mazott meg. Az aláírásokat tartalmazó géppapírt a gaz­daság párttitkára vitte körbe, majd tette a vezetőség asz­talára. ■■ ■ ■■ 1 ■ * ■ -----—————— „S zövetkezetünk jelenlegi ve­zetősége iránt bizalmunk meg­szűnt, alapvető életszükségle­tünket nem biztosítja a jelen­legi, közösben végzett mun­kánk után kapott jövedelem. Éppen ezért, indítványozzuk a vezetőség visszahívását és új vezetőség megválasztását...” Dudás Gyula, a termelő- szövetkezet elnöke 42 éves, köztiszteletnek örvendő ember. A falu szülötte. Közéletiségét társadalmi megbízatásai fém­jelzik. A bizalmatlansági in­dítvány megfogalmazása idején a Délszláv Szövetség Országos Választmányának tagja, a te­rületi csoport elnöke, továbbá tagja a siklósi NEB-nek, a TIT megyei és siklósi elnökségének és a Magyor Agrártudományi Egyesület vezetőségének. 1973-ban, amikor a sztárai szövetkezet elnökének megvá­lasztották - akkor a legfiata­labb megyei tsz-elnök volt —, lapunkban riport jelent meg ró­la. Kollégám föltette a kérdést: „Lehet-e valaki próféto a sa­ját hazájában? ..."- Tehát lehet? .. .- Végül is azt hiszem, hogy nem. Kesernyés szájízzel teszi hoz­zá ■- Valahogy nem így kép­zeltem el a búcsút. Amikor bejön Halász Tibor párttitkór az elnöki szobába, mindketten „zdravö”-val kö­szönnek. Halász Tibor szintén a falu szülötte. Alig fiatalabb Dudás­nál; kint dolgozik a műhely­ben. szerelő. Az elnök szemébe nézve mondja:- Apáink is ezen a földön éltek, s megéltek. Mi meg csak kinlódunk. Ez nem me­het tovább. Én nem haragszom, s aki bármi rosszat mondana rád, felelősséggel nem tehe­ti- De . . . elszakadtunk. Felém fordulva folytatja:- Itt a falu, a szövetkezet, oz elnök, a tagok - egy nagy család. Ami itt történik, az a mi ügyünk. Itt mindig szegény °ép élt. Ez az ország vége, ez a világ vége. Talán a bezárt­ság ... az hozza föl az indula­tokat. Dudás Gyula, egy szombati napon tudta meg, hogy elle­ne támadás indul. Véletlenül. Hétfőn aztán munkakezdés előtt beszélgetett a traktoro­sokkal, gépvezetőkkel. Megkér­dezte, mi a baj?- Kevés a pénz. Nehéz a megélhetés. összehívta a vezetőséget.- Kérdeztem Halászt, mi fo. lyik itt. Azt válaszolta, hogy a gazdaság embereinek közérze­tet vizsgálja, valamiféle közvé­leménykutatást végez. Vissza- kéideztem; milyen kérdésekre kéisz válaszokat? Erre mondott ect is, azt is. végül is meg­egyeztünk, hogy ebéd után be­hozza a fölmérést. Akkor derült« ki; a vezetőség visszahívása a cél. Az ominó­zus mondatokat akkor már hét vezetőségi tag is aláírta a ki­lencből . . . Szeretném látni. Lehet róla szó. A titkárnő behozza. Tavaly november 10-én köz­gyűlés elé terjesztették a bi­zalmatlansági indítványt. Föl­sorolva az okokat. Hogy pél­dául, a közös tevékenységből származó jövedelmek alacso­nyak, abból megélni egyre ne­hezebb. A termelőszövetkezet nem foglalkozik a szerkezet- váltással, a szövetkezeti fórum- rendszer kampányszerűen mű­ködik. Az elnökről pedig azt írták; igen sokat van távol oz üzemtől, nem él együtt a gondokkal, s több esetben a vezetőség tudta rrélkül dön­tött. Dudás Gyula Sellyén épített, elköltözött Drávasztáráról.- Ez is benne lehet a bizal­matlansági indítványban?- Valószínűleg. A közgyűlésen sem az elnök, sem a vezetőség nem bukott meg. Az indítvány a kéthar­mados többséget nem kapta meg. Igaz; a mennyekbe sem mentek. 115 szavazatot számoltak össze. 58:57 — az elnök ellen. 58:57 — a vezetőség mellett.- Ügy döntöttem - mondja Dudás Gyula —, hogy a zár­számadásig végigcsinálom, tisztességesen, aztán elköszö­nök. Gondolom érthető; ebben a közösségben vezető tovább nem maradhatok. Hogy dol­gozhatnék azokkal, akik ezt a dolgot támogatták? A „Dráva Gyöngye" terme­lőszövetkezet 1544 hektáron gazdálkodik, amelyből 1100 a szántó. A termelésük 37-40 millió forint körül váltakozik, a termelés hatékonysági mu­tatói az elmúlt években meg­haladták a területi átlagot. 1986-ban 100 forintra, 12,82 forintot, 1987-ben 9,60-at tud­tak nyereségként elkönyvelni. Termelési szerkezetükben meghatározó az alaptevékeny­ség; a növénytermesztés nye­reséges, az állattartás veszte­séges. A tagsági jövedelem az átlag alatti: 1988-ban 70 000 forint/fő. A közgyűlésen o bizalmat­lansági indítvány a termelőszö­vetkezet tagságát megosztott ta. Halász Tibor - mint mon­dotta -, a műszaki kollektíva nyomására vállalta föl a bizal­matlansági indítvány ügyének végigvitelét. A pártvizsgálat ­melyet az MSZMP Siklós Vá­rosi Bizottsága végzett - meg­állapította, hogy módszere,' mellyel az ügyet végigvitte, nem fogadható el. Továbbá le­szögezték, hogy a drávasztá­rai szövetkezetben kialakult helyzetért a gazdasági vezetés és a pártalapszervezet egye­temlegesen felelős. A kölcsö­nös bizalom hiánya maga után hozta, hogy a folyamatban rendezhető témákat kellően nem tárták föl, azok egyre gyarapodtak, a megoldásuk rendre elmaradt. Majdnem szó szerint idéztem. Halász Tibor párttitkár: — Most azt kérdezi, hogy mi­ért Így történt. Miért aláírás­gyűjtéssel és váratlanul? Nem volt ez váratlan, mondtam én sokszor, a nagyközségi párttit- kórnak is, másnak is, ez nem megy sokáig. Végül is nem volt bizalmunk sem a sellyei, sem a siklósi pártbizottság iránt! A pártvizsgálat kapcsán ezt is el­mondtam. Szóval, hogy ne tudjanak közbeszólni, hogy tör­ténjék már valami . .. — A helybeliek? — Akivel találkozom, megve­regeti a vállam. Azt mondja, jól tettem. * Dudás Gyula - hosszas be­szélgetés után, meggyőződtem róla —, feltehetően nem harag­szik senkire; inkább az ügybe belefáradt és megkeseredett ember látszatát kelti. Érti is, nem is: miért hányták a sze­mére, hogy a - szövetkezet ere­jén felül is segítette a falut. Bizonyítja; a vizgondok meg­oldásában, másban sem költe­keztek erőn felül. Suttogtak személye körül is, horvátul mondták neki: „Nem neked kellett volna a délszláv szövet­ségben a nemzetiségi ügyeket fölvállalni, neked itt kellett volna tenned!" A varrodát éppen a községi foglalkoztatási gondok meg­oldása végett hozta tető aló; ma 25-30 asszony dolgozik ott, szép nyereséggel. Elismeri hibáit is. Többet kellett volna együtt­lenni az emberekkel. — A vezetőség visszahívása nem egy pitiáner ügy; sokan azt mondták, intézzük el há­zon belül. De én ezek után úgy tartottam tisztességesnek, hogy­ha oz ügyet a szövetkezeti fó­rumon végigtárgyaljuk, hogy jelentem pártvonalon is, s tud­ják meg a TESZÖV-ben is. Megpróbáltak lebeszélni, de én kitartottam mellette. Nem akartam, hogy később oz or­rom alá dörgöljék: „Eltussol­tad . . ." Mondják a helybeliek, hogy új, vállalkozó szellemű elnököt akarnak. Főleg a fiatalok, az új nem­zedék hangja ez. Igaz, azt is hozzáteszik, o korábbi elnök, Gonda Ferenc, ilyen vállalkozó volt, s a * helybeli nép mégis elküldte. Ennyi. Nem több - nem ke­vesebb. Drávasztárán a párttitkár „visszahívta" 6 tsz-elnökót. Feltehetően nem önszántá­ból .. . Kozma Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents