Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-18 / 49. szám
1989. február 18., szombat Dunántúli napló A falu nem tudott többé falu maradni Modern sorházak és többemeletes panelépületek ölelik közre a települést A városölelte Malom Deus ex machinaként került a minap a kezembe egy régi levél. Évekkel ezelőtt íródott egy „A város bekebelezte Málomot" című írás kapcsán. Navreczki István, a helyi HNF helyettes titkára kesergett ezen a tényen. Idézek: „A málomiak a város terjeszkedésével szemben kb. olyan védtelenek, mint Ausztria volt annak idején... Derűlátásunk nem olyan felhőtlen, mint a cikkíróé... Az eddigi kisajátítások során a telkeket drasztikusan csökkentették .. . Falugyűlés keretében Gömöry János ismertette o település fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. De mit ér az olyan fórum, ahol az érdekeltek nem tudják befolyásolni a döntéseket? ... A várost jelző táblát valóban odább tették, mos! már elmondhatjuk, hogy igazi városiak vagyunk - a város előnyei nélkül, a lalu minden hátrányával." A levél óta évek teltek el, közben Málom számára igen nehéz évek is. Aztán pár hete az egykori levélíró most mór málomi tanácstagi minőségében hívott: néznék körül náluk, hadd lássam, mire jutottak. Megnéztem. • Se híre. se hamva nem volt itt közel, s távol semminek, amikor először jártam Mólomban. A 38-as buszon a laktanyától szántóföldek közt, o nevelési központ helyén volt mesterséges termékenyítő állomás mellett elhaladva értem ki a faluba ózzál a feladattal, hogy írjak az iskolásokról, akik a MÉH hulladékgyűjtő versenyében egy Skodát nyertek. írtam róluk . . . Aztán sűrűsödtek a látogatások azon egyszerű oknál fogva, hogy Siklósi városrész néven kezdett erre terjeszkedni Lvov-Kertváros, illetve annak képében Pécs. A Navreczki- említette tábla vándorolt mind távolabb, o város kezdte átölelni Málomot. Ekkor élte ót a nehéz éveket is a falu, amikor a ponelszállitó trélerek döngettek végig naponta sokszor a Felső utcán, amely o szemük láttára ment tönkre. Közben a Málom körüli látogatások alkalmával egyre többször kellett emlékeznem arra a maga idejében enyhe kétkedéssel fogadott elképzelésre, amelynek a szülője Dénesi Ödön Ybl-df- jas építész volt: körbe veszi majd az új városrész Málomot, a falu ennek hatására villanegyeddé fog átépülni . .. • A- málomiak is, akárcsak o többi város környéki falubeliek, a szomszédos városból éltek; terményeiket szorgalmasan hordták a piacra, ennek érdekében tartottak állatot, műveltek kertet, földet (azt, aminek a kisajátítása kemény, máig sem feledhető viharokot szült). Itt-ótt látni még eme múlt emlékeit: kukoricagórét, téglából épült, díszített istállót... Szomorú, de lassan mór hírmondó sem lesz belőlük. Mert az átépülés valóban megindult, évek óta folyik, a hajdani egyszerű parasztházak helyét egyre-másra veszik át újak, újdonságukban is egyszerűek, és újdonságukban is hivaíkodók. Az 1989-es Málom rég nem azonos a tíz év előttivel, még kevésbé a régebbivel, s o villanegyednek nincs szüksége a paraszti múlt emlékének a hordozóira. pi fogság után szabadjára engedi a gazdi, s a kutyával a láb körül nézzük meg a kertet, a szekfűtermelő fóliasátrat, vagyis azt a gazdaságot, amit meghagyott az építkezés. Gondolom, az idézett levélrészlet a saját keserű élményből is fakadt. Ez a dolog nem felejtődött el, Navreczki is újra, meg újra felemlegeti, de érzékelhető hangsúlyváltozással. Ebből úgy tűnik számomra: mégiscsak jó volt, hogy eljött Pécs egészen idáig. Rovom az utcákat - nem sok van belőlük: Alsó utca. Felső utca, Kis utca, Akácos sor (itt mindössze 3-4 akácot számolok, hová lett vajon a névadó „sor") -, bármerre Hamarosan rátérünk a meghívás céljára. A tanácstag — „valószínűleg azért választottak meg, mert nekem Szinte a családi házak kertjében épültek a paneltömbök nézzek is, a „falusi" házak között, fölött a „város" kukucskál be. Közelebbről a „Rózsadomb”, vogyis o Ivov- kertvórosi hetes szerkezeti egység, picit távolabbról a hatos, a Felső utca nyugati oldalán a régi házak, tövébe épült új házsor (vajon jó-e egyiknek is. másiknak is. hogy belelátnak 'egymás tányérjába . .. életébe?), a falu szélén épült impozáns szociális otthon, és a környék rangos műemléke, az Árpádkori kistemplom az őt körülvevő sirkerttel. És miközben ballagok az utcákon. hangverseny kísér az utamon: Málom összes kutyája felelget egymásnak, közeliek és távo- liak. s nem tudom, hogy nekem, oz idegennek szól-e a ribillió. vagy o maguk mulatósára mindig igy csinálnak .. . Navreczki István kutyójo is boldog csoholással száguldozik az udvaron, amikor a novolt a legnagyobb szám" - rögtön közli, hogy december 20-án adták át a felújított Alsó utcát, előtte meg augusztus végén az új közmüveket, a vizet, a csatornát, a gázt. Ez a tömör összegezés azt jelenti, az újságíró számára - és természetesen a málomiak számára is —• hogy ez o településrész — falunak mondanám, de nem tehetem, bár az itteniek szája még rájár erre o szóra - komfortossá lett. De hogy is vagyunk ezzel a „faluval"? Navreczki a dolgokat magyarázva mondta a beszélgetés közben: „Ha már itt vannak a leltételek - gondolkodtunk — és a falu nem tud többé már lalu lenni, prolitáljunk is valamit belőle..." A feltételek a várossal együtt Mólomhoz ért közműveket jelentették, a profitálás pedig? • • • Nos, megbocsáthatatlan vétek lett volna nem élni vele. Itt volt hozzá a teho, a tanács megajánlása a lakossági befizetés megduplázására és még egy ígéret: ahol a lakosság társulással vállalja a közműépítést, ott a tanács elvégzi az úthelyreállítást. Ez történt az Alsó utcában, ahol bizony az utóbbi években már kész életveszély volt közlekedni. Akárcsak most a Felső utcában. Csakhogy Navreczki most bajban van. Hiszen részese volt az ismételt tanácsi vitáknak az idei pénzügyi tervről, aminek az a „sajátossága", hogy mindenre. kevés a pénz. Még annál is kevesebb! „Nagyon szemtelen nem lehetek - állapítja meg be kell látnom, hogy ha az egész város útjaira 86 millió jut, nem sok az esélyünk ... De az az igazság, hogy a Felső utca legnagyobb részt a beruházás érdekében ment tönkre, miért ne lehetne akkor beruházási pénzből helyreállítani? . . Ennek is kevés az esélye. De talán lesz megoldás, nem maradhat Málom ilyen felemás állapotban. És akkor lássuk most dióhéjban a tanulságos sztorit. 570 000 forint volt az indulótőke — a teho és a tanácsi hozzájárulás -, ez összességében, mire minden megvalósult, a 8 milliós lakossági hozzájárulással együtt 23 millió lett. Amit mindenképpen növelni illenék azzal a pénzzel, ami a kerítéseken, a családi házakon belül költő- dött el a komfortosság érdekében, de hót ezeket a pénzeket soha és sehol nem szokták összeadni. Mindenesetre Navreczkiéknél 35 ezerbe került a belső gázszerelés . . . Szóval: 1986-ban kezdtek szervezkedni, volt közvéleménykutatás is, hogy kinek mi kell, ennek alapján jött az érdemi szervezés, 1987 májusában már kész tervek is voltak, ősszel pedig a szennyvízcsatornával indulhatott a munka. Közben konzultáltak a megyeri-kertvárosi tanácstagi csoporttal, a társulási utat ök taposták ki sok-sok tanulsággal, érdemes volt tanulni tőlük ... És ma az az elv. hogy öt évig nincs útfelbontás; a csonkok ott vannak a „hézagoknál" is. ahová most nem vezették be a közmüveket. Ja, és nemcsak vezetékes közművekről van szó: hetenként kétszer kijár a kukás-autó is (bár hiába a szervezett szemétszállítás, akadnak még, akik inkább a temetőhöz viszik a szemetüket). A levélben még rosszallóan említette Navreczki István a „bekebelezést"; most. évekkel utóbb o megváltozott Málom — ha már nem tudott falunak maradni a falu — maga lépett a város mellé. Csők a nevet, azt őrizze! Hársfai István Rügybefakadt olajág A katonai adatokat, információkat hosszú ideig a titokzatosság fátyla borította: az alakulatokat számmal jelölték, s nem hogy írni, de még beszélni sem lehetett arról, hogy X katona melyik városban, milyen nevű laktanyában szolgál, a harceszközöket nem volt szabad pontos nevükön nevezni, a hadosztályt, ezredet, Zászlóaljat magasabb egység, , egység, illetve alegységként közölhettük. Néhány évvel ezelőtt népes társasággal a Magyar Néphadsereg egyik dunántúli légibázisán - konkrétan a pápai katonai repülőtéren - jártunk. Nem felesleges megjegyezni, hogy valamennyien egyenruhában voltunk. Mint érdeklődő emberek - s.. mesterségünk folytán kiváncsiak -, a parancsnokkal való találkozáskor olyan kérdéseket tettünk fel, melyek hogy úgy mondjam, nem voltak „szalonképesek". Hány repülőgépük van, mennyibe kerülnek, hány gép zuhant le eddig, milyen gyakorisággal történik a típusváltás? A fiatal parancsnok ~ rezzenéstelen arccal jegyezte fel kérdéseinket, majd elmondta, hogy ő ezekre a kérdésekre nem válaszolhat. Azonban, hogy 'kiefégítse kíváncsiságunkat elmondta, hogy a londoni Stratégiai Intézet, a Der Spiegel, a Time szerint a magyar honi légierőnek . . . S külföldi forrásokra hivatkozva minden kérdésünket < frappánsan megválaszolta. A parancsnok osztatlan elismerést aratott, de felötlött >:' bennünk a kérdés, miért van erre szükség? Miért nem tudhatjuk meg oz adatokat mindenféle hivatkozás nélkül? Ki előtt titkolóznak, a vélhető ellenség vagy mi előlünk? A kérdések szerencsére ma már költőiek. A politikai' enyhülés jegyében a katonai konfrontáció - a Vorsói Szerződés és a NATO szerint is — lehetősége a mini-j málisra csökkent, s jó remény van arra, hogy Euró-: pában a két katonai tömb- erőegyensúlya a jelenleginél alacsonyabb szinten valósul-j jón meg. Köszönhető ez el - j sősorban annak, hogy a <^or- bacsovi politika átértékelte az erőviszonyokat, s oldódott a korábbi merevség. Ennek része, hogy nyilvános-: ságra kerültek a VSZ és aj NATO európai haderejének: adatai, s hogy a Magyar Néphadsereg katonai erejéről is hiteles és pontos információink lehetnek. Persze,; viták változatlanul vannak, kinek miből van több, mit kelt még csökkenteni, ezek a kérdések azonban a Bécs- ben kezdődő tárgyalás- sörozoton nyilván tisztázódnak. Aminek örülhetünk: a titok már nem titok többé! Persze, a kutatások, fejlesztések - gyanitom - továbbra is hét pecsét alatt őriztetnek. De örülhetünk annak is, hogy bár a „háború veszélye ma is fennáll, de lehetőség van az enyhülési folyamat katonai területre történő további kiterjesztésére”. Brecht mondatja Kurázsi mamával: „Általában elmondhatjuk, hogy nekünk közönséges embereknek a győzelem és a vereség is sókba kerül." Mi sem akarunk győzni, sem vereséget szenvedni, csupán a saját dolgainkkal törődni — van éppen elég feladatunk e hazában -, s élni! Ehhez a külső körülmények minden eddiginél kedvezőbbek. Szervezett bűnözés Az utóbbi években — főleg a betöréses lopásokhoz, részben a vám- és devizabűncselekményekhez és a prostitúcióhoz kapcsolódóan - kialakult a szervezett bűnözés a fővárosban; Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Pest, valamint Bács-Kis- kun megyében pedig kezdeti jelenségei tapasztalhatók — állapítja meg a Legfőbb ügyészség most nyilvánosságra hozott jelentése. A főügyészségnek az 1987 második, valamint 1988 első félévében befejezett büntető eljárásokat vizsgálták, hogy megállapítsák a szervezett bűnözés hazai jellemzőit. Hazánkban az ilyen jellegű bűnözésre specializálódott szervezetek hosszú ideig ismeretlenek voltak. A bűncselekmények számának egy évtizede tartó emelkedése, ösz- szetételének változása azonban arra utal, hogy ezekkel már jelenleg is, de főképp a jövőben számolni kelt. Az elemzések feltárták, hogy a vizsgált időszakban a fővárosban 169 bűnszövetkezet működött, közülük 122 lopásokat követett el, ebből is 72 betöréses lopásokra specializálódott. Szervezett csempészetért, illetve vámorgazdaságért "kilenc alkalommal folytattak eljárást. Huszonkét esetben volt szervezett az úgynevezett „fehérgalléros" bűnözés (ide sorolja a kriminológia például a minőségrontást, a hitel- és adómanipulációkat, a számítógépcsalásokat). Az ország más területein ugyancsak o lopásoknál mutatták ki a szervezettség jellemzőit. Tőkeerős, jól szervezett, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező bandák működésére derült fény, amikor o hazánkba érkező vasúti szerelvényekben elrejtve milliós értékű csempészárukat foglaltak le a hatóságok. Ezek a kurrens cikkek minden bizonnyal komoly hálózaton keresztül jutottak volna el az illegális piacokra. A tapasztalatok szerint családi, rokoni alapon jött létre a hazai bűnszervezetek nagy része, s ezeket általában alacsony technikai színvonal jellemzi. A vizsgált ügyekben a budapesti bűnszervezetekben 2 és 49, -vidéken 2 és 30 között váltakozott a tagok szórna. A fővárosban általában 4-8, a megyékben 3-5 résztvevővel működtek e csoportok. A bandák tagjainak többsége már korábban is összeütközésbe került a törvénnyel, nagy részük különös és többszörös visszaesőként követett el újabb bűncselekményt, s állt ismét a bíróság előtt. A Legfőbb ügyészség vizsgálata kiterjedt arra is, hogy létezik-e hivatásos bűnöző réteg Magyarországon. A felderített bűnszervezetekre, általában az volt a jellemző, hogy minden ötödik elkövető kizárólag bűnözésből származó pénzből élt. Feltűnően magas e szervezetekben azok aránya, akiknek volt ugyan legális foglalkozásuk, de keresetük elenyésző a tisztességtelen úton szerzett jövedelmükhöz képest.
