Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-31 / 31. szám
punomon napló 1969. január 31., kedd A mai helyzet modell- és nem rendszerválság firósz Károly interjúja Svájcból' hazafelé, a MALÉV Zürich—Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott a Magyar Hírlap és a Népszabadság képviselőinek. Ebből közlünk részletet. Az interjú során hangzott el — egyebek között — a következő kérdés: A Varsói Szerződés nyilatkozata után (Folytatói az 1. oldalról) zedek alatt kialakult katonai szembenállás csökkenjen és remény, hogy megszűnjön. Ezt követően szólt arról, • hogy az adatokban a VSZ és a NATO fegyveres erőinek létszámában, fegyverzetének mennyiségében, arányában miből adódnak az eltérések. Példaként hozta fel, hogy a NATO a haditengerészeti erőiket nem tekinti szárazföldi célpontok elleni támadásra alkalmasnak, holott ezen a területen ők kétszeres fölényben vannak Európában. A NATO beleszámolja a VSZ valamennyi szállító repülőgépét, az övékét azonban nem, yagy pl. csak a 100 milliméter űrméret feletti tüzérségi eszközöket mutatják ki, így akarva fölényt bizonyítani a VSZ-nél. A VSZ szerint reális képet kell adni a világnak mindkét katonai szervezetről, ezért komplex módon a szárazföldi, a légierő, a légvédelmi és haditengerészeti erők együttes figyelembevételével lehet csak számolni. Kárpáti Ferenc a továbbiakban az újságírók kérdéseire válaszolt. Bővül-e a honi légvédelem MÍG—29-es vadászgépekkel? Egyelőre nem — mondta a honvédelmi miniszter, azt sem tudom megmondani, hogy ez mikor kerül napirendre. A hadiipari termelés csökkentése több vállalatot, gyárat veszélybe sodor — mondta az egyik kolléga. Ez valós veszély • jegyezte meg a miniszter, de óhatatlanul együttjór a‘ hadikiadások csökkentésével. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, 'hogy a többi VSZ-ország is mérsékli a honvédelemre fordított kiadásait, tehát azok, melyeknek mi is szállítunk, elsősorban híradástechnikai, elektronikai katonai berendezéséket . .. A Dunántúli Napló képviseletében megkérdeztem, tervezik-e a 18 hónapos sorkatonai szolgálat csökkentését? Nem, mert erre nincs lehetőségünk - válaszolt Kárpáti Ferenc. Egyrészt ismerjük a demográfiai helyzet alakulását — a bevonulásra alkalmas fiatalok száma a 90-es évek közepére a jelenleginek a felére csökken, másrészt tudjuk, hogy hány újoncra van szükségünk. Terveinkben szerepel viszont, hogy erősen csökkentjük a műszaki építő alakulatok létszámát. Mekkora szovjet katonai erőt vonnak ki az elkövetkezendő hónapokban hazánkból? — hangzott a. második kérdésem. Mint megtudtuk, ezt a napokban szovjet részről nyilvánosságra hozzák. Magyarország és Románia viszonyának romlása elvezethet-e katonai konfliktushoz? - kérdezték. Odáig nem fajulhatnak q dolgok - mondotta Kárpáti vezérezredes, hogy katonai lépésekre sor kerüljön. Ez teljesen kizárt! Roszprim Nándor A MUOSZ új tisztség- viselői A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlésén, a viták lezárása után, vasárnap a késő esti órákban került sor az új tisztségviselők megválasztására. .. Ennek során a küldöttek elnöknek Baló Györgyöt, főtitkárnak dr. Szegő Tamást választották. (Folytatói az 1. oldalról) két elismertessék az árban és még nyereségük is legyen. A mi piacunk még nem ilyen, és valószínűleg még több évig nem is fesz az. Ügy tűnik tehát, hogy egy tényleges antiinflációs gazdaságpolitika és eszközrendszer kialakítása igényli az eddigi gyakorlat alapos átgondolását, s a" korábbinál sokkal felelő- sebb együttműködést a folyamatok valamennyi szereplőjétől, a gazdálkodóktól, a kormánytól, az érdekképviseletektől egyaránt. A kormány megkezdte a támogatások széles körű leépítését. Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. A hadikiadások csökkentéséről szólva itt szeretném bejelenteni : Annak érdekében, hogy . a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány — a magyar katonai vezetés javaslatára - olyan döntést hozott, hogy 1989-90- ben mintegy 9 százalékkal csökkentjük a néphadsereg létszámát és ezzel egyidőben csökkentjük fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. Lépésünk^ egyrészt következménye a nemzetközi eseményeknek, másrészt hozzá kíván járulni a légkör további javulásához. Ugyanakkor megfelel annak a törekvésnek, hogy tovább csökkentsük a költségvetés kiadásait. Ezt hazai közvéleményünk is igényelte. Ez azonban egyidejűfeg másfajta gondokat okoz, ami máris tudatosult és már kritikát is kiváltott. A hadiipari kapacitások kihasználatlansága ugyanis felborítja néhány termelő üzem egyensúlyát és foglalkoztatási problémákat vált ki. Ez is jól mutatja, hogy nincs olyan lépés, amelynek csak pozitív hatásai vannak. Ezzel mindenkinek számolnia kell, a kormánynak és kritikusainak is. Nem a lakosság egyoldalú terheléséről van tehát szó, hanem olyan átfogó kiadás- és támogatáscsökkentésről, amelynek a fogyasztói árak emelése bár fájdalmas, szociális nehézségekkel járó, de elkerülhetetlen része. Ha maradna a jövedelemtermelő-képesség jelenlegi elégtelen szintje, akkor az áremelés ütemének növekedése elkerülhetetlen lenne, s akkor a helyzet valóban drámai irányt venne. Ennek elkerülése alapvető politikai és gazdasági érdekünk, és ez igényli a kormány, a vállalatvezetés, a szakszervezetek, minden dolgozó együttműködését. Olyan termelési közszellemet és mechanizmusokat kell kifejleszteni, amely a minőségi teljesítményt megfelelően honorálja, de egyúttal érzékelhető módon bünteti a hanyag munkát, a lógást. Az intenzív szakaszra való átmenet idején különösen fontos szerepet töltenek be brzo- nyps társadalompolitikai tényezők. Ezek olyan kapcsok, amelyeket most haladéktalanul létre kell hoznunk, mert a modern ipari világhoz köthetnek bennünket. Melyek ezek: Először: a gazdasági demokráciát, a gazdasági alkotmányosságot a politikai demokratizmussal, a modern jogállamisággal kell megtámogatni. Önmagában érvényesülő gazdasági alkotmányosság ugyanis nincs. Másodszor: emelni kell a szakértelem, a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatásfejlesztési stratégiával alapozható meg. A munkaerkölcsi és munkafegyelmi állapotok is csak az átfogó szellemi-erkölcsi megújulás részeként javíthatók. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg kell változtatni. ^Másrészt meg kell változtatnunk a vállalatok működésének módját. Itt jelenleg zavarodott, fonák a helyzet, ami a korábbi gyakorlat következménye. Az átmenet harmadik, döntő eleme a szociálpolitikai fordulat megvalósítása, aminek egyik oldala, hogy a termelési folyamatokban kemény teljesit- ményvilágot kell teremtenünk. Ez nem embertelen, antihumá- nus viszonyokat jelent, hanem a dolgozók belső motivációjának erősítését. Ehhez a tulajdoni reform bázisán olyan bérpolitikai gyakorlat szükséges, amely a meglévő munkajövedelmi alapokat célraorien- táltan és differenciáltan, a teljesítménykülönbségek figyelembevételével használja fel. A szociálpolitikai fordulat másik oldala, mondjuk ki végre magyarul: a szegénységet enyhítő program, a leszakadók, a hátramaradók, az önhibájukon kivül nehéz helyzetbe jutók segítése. Ehhez a helyi szociálpolitikai rendszerek szerepét kell növelni, mert csak ezek alkalmasak - megfelelő társadalmi ellenőrzés mellett - az egyéni rászorultság megállapítására. A társadalmi szolidaritás erősítésére és aktivizálására van szükség, örvendetes, hogy ezt több felelős társadalmi tényező felismerte, és szervezett erejét máris mozgósította. A kormány nagyra értékeli a tanácsok, az egyházak e téren tett erőfeszítéseit s még szélesebb körű társadalmi összefogásra szólít fel. A következő lépés az kell legyen, hogy az alku és a harc ne csak a bérekről, de az árakról is folyjék azok között, okik azokat ténylegesen alakítani képesek. A régi szocialista modell híveinek támadásai az utóbbi időben megélénkültek. Ezekre nem polémiákkal, hanem a reformpolitika következetes megvalósításával válaszolunk. A piacgazdálkodás, a modern jogállamiság, a politikai viszonyok demokratizmusa, a szellemi-erkölcsi megújulás ösvényein kell előre haladnunk. Az ösvények a szocializmus innovatív modellje felé vezetnek. Senki sem járt előttünk, nem másolhatunk sem nyugati, sem keleti mintákat. Sajátos magyar úton haladva ki kell építenünk a magyar szocializmus modelljét, amelyről nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen legyen. A mai helyzet, amiben vagyunk, modell- és nem rend- szerváiság. Ha a modellváltás nem sikerülne, akkor kerülne a rendszer válságba. Választott utunkon haladva mind a siettetés, mind pedig a fékezés veszélyes. A siettetés visz- szarendeződéshez, a fékezés bénultsághoz vezethet. Egészséges kockázatvállalás szükséges és el kell találni a folyamatnak — a körülmények alakulásával számoló — dinamikáját. A kormányzat reformtörekvéseinek egyik biztosítékát látja a politikai demokratizmusban. Intézményes garanciákat 'kell kiépítenünk a sztálinista restauráció megakadályozására. Ennek a politikai intézményrendszernek a legfőbb jellemzői már egyértelműen körvonalazódtak: — az érdekek pluralizmusát kifejező politikai szerveződések gazdag változatossága, — a stratégiai megújulást társadalmi vezető erőként orientáló Magyar Szocialista Munkáspárt, — a nemzeti felelősséget kifejező, politikai stratégiát megvalósitó kormány, — a teljes körű népképviselet megvalósulása az országgyűlésben és a helyi tanácsokban, — a párbeszédet és az együttműködést helyi szinteken és nemzeti méretekben egyaránt integráló, megújuló hazafias népfrontmozgalom, — a dolgozói érdekeket következetesen képviselő szak- szervezet. A kormányzati törekvéseket széles népi bázisra, a szocializmus megújításában egyetértő, partnerkereső erők valódi koalíciójára kívánom alapozni. A különböző szervezetek céljaiban, programjaiban fellelhető az a közös alap, amely lehetővé teszi a kormányzat politikai stratégiájának támogatását. Közös történelmi felelősségünk megakadályozni, hogy a 'különböző politikai szervezetekben a militáns agresszivitás kerüljön uralkodó pozícióba. Ez végzetes tragédiába fojtaná a szocializmus megújításának esélyeit. A korábbi, merev sajtóirá- nyítós béklyóiból kiszabadulva az újságírás is új helyet keres és alakít ki magának. A kormányzat abból indul ki, hogy csak egy autonóm sajtó tölthet be a társadalomban felelős szerepet, ezért a sajtó autonómiáját tiszteletben tartja. — Úgy gondolom, egyetértenek velem: pártállástól függetlenül közös érdekünk, hogy a párttagság körében és a közvéleményben zavart okozó, a holtpontról történő elmozdulást gátló ballasztoktól végérvényesen megszabaduljunk. — Szocialista múltunk értékeléséről van szó. Az MSZMP Központi Bizottsága által életre hívott munkabizottság egyik albizottsága, mely abból a célból végzi az elmúlt 40 év értékelését, hogy munkája eredményét a Központi Bizottság majd megvitassa, egy közbenső tanulmányban úgy fogalmazott, hogy 1956 októberében népfelkelés volt. Ha valamit a múltból meg kell tanulnunk, akkor az az, hogy naqy hiba és még nagyobbakhoz vezet, ha a történelem mindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük. A történelmi események soha sem eaynemüek! Ezért 1956 októberét iqazán csak a leq- ellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni. Az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Mert egész más volt az eleje, mint a vége. — Nem vitatható, hogy a párttagok és a pártonkivüliek létérdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megállapítása. Ehhez közös erőfeszítés kell, de úgy, hogy ne új sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. Ezt is úgy kell elvégeznünk, hogy a becsületes, dolgozó emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. — Ebben a helyzetben a kormány nevében arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkívülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistát, hogy a nemzet sorsáért érzett felelősségtől vezetve, minden erejével akadályozza meg, hogy környezetében a szélsőséges indulatok elszabaduljanak, a felelőtlen acsar- kodás és o pártütő torzsalkodás uralkodjon el. Mindenkinek meg kell érteni: most a cél egy új starthelyzet elfoglalása, aminek záloga 9 nemzeti összefogás __ fejezte be felszólalását Németh Miklós. „M i az ön véleménye arról az Igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint: „veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait." S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádió- nyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező" — Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban — mondotta Grósz Károly. — így tehát semmi közelebbit inem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint amennyit most olvastam 1 a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot — ez nem valamiféle albizottság, hanem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot, vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989- es esztendőben a koncepció dolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. iNem tudom, hogy milyen indíték, milyen motiváció vezette iPozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemző munkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza: Magát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Ám azt, hogy a tudománvos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciákat nem egy ember, nem egv bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. Ezt a Központi Bizottságnak kell megtárgyalnia, amely kiküldte a munkacsoportot. A munkacsoport nem a Politikai Bizottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy egy tudományos vitában sokféle politikai konzekvencia levonható, de ez a vita még hátra van. Úgy gondolom, hogy Pozsgay Imrének és a bizottságnak talán vannak dokumentumai, amelyekre építik ezt a megállapítást - én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Szeretném hangsúlyozni: elvileg nem zárom ki, hogy új ismeretek birtokában új tudományos, és ennek alapján új politikai minősítést fogalmazunk meg.- Ami a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munkabizottságot küldött ki, s a főtitkárt bízta meg, hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesszen egy jelentést a stratégiáról. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, oz MSZMP n^m teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom érdekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári Központi Bizottság-i ülésen harmadszor kell megpróbálni — most már egy bizottsági jelentéssel és nem 'Politikai Bizottság-i jelentéssel - meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. £ sikertelen szakaszok sajátos reform-retorikai versenyre adtak módot - állapította meg egy újabb kérdés, azt tudakolva : meddig terjed a platform szabadság? — Először is ez nem platformszabadság, ez az önfegyelem hiánya — hangzott a válasz. — A platformszabadság azt jelenti, hogy a testületen belüli nézetkülönbségek kép- viselhetők. Azok után is, hogy a testület elfogadta valamelyik álláspontot. ínnek értelmében a testületen belül lehet - ha indokolt — különböző meggyőző munkát végezni. De amíg a testület nem dönt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összevisszaságot és a káoszt jelenti( hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz, hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, míg a többségi álláspont van érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. Joga és lehetősége, hoay véleményét terjessze a testületen belül. — Ami a reform-retorikát illeti — azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is ielent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés, önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés - nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton bejüli közgondolkodás alakításában. A közvéleményt is szoktattuk, szoktatjuk a változó helyzethez. — Ami ennél fontosabb - önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a' jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk vpJfT5, s hogy ennek mi az' oka, ezt sem lehet megkerülni: a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom: nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Kü- i lönböző életútat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóélete, amikor is egy nagy egyéniség saját értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja saját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell! Ezt nem lehet körkívánatra, vagy határozattal elrendelni.
