Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-04 / 337. szám
Panoráma Te jó ég! A varsói televízió szenzációja: Barbara Witkows- ka bemondónő (képünkön) egy sajátos műsorbon harminchat és fél percig szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül, egyfolytában beszélt. Hót. . Ki veszi öt el feleségül? Hercegnő a jégen A világ legszebb és leg- bájosabb jéghercegnöjének tartják az NDK-beli Katerina Vittet, aki január 11- től 19-ig a bécsi Stadt- halleban vendégszerepei. Férfiaknak üdítő program bevásárlóturizmus közben. Űrből jön a Miki egér Az amerikai Walt Disney játékország megegyezett a nyugat-európai televízió- társaságokkal, hogy ösz- szesen évi ezer órán ót műholdról sugároznak műsort Disneylandből. Gyerekszínházak számára kínos hír! A portugál apáca levelei Mariana Alcoforado közel háromszáz éves leveleiből a szózhuszonhete- dik változatban rendeztek monodrámát, ezúttal a párizsi Theatre Renaud- Barrault-ban. Mariana: Therese Liotard, a Come- die Francaise tagja. Igazi apócaszerep: a férfiakról csak beszélni lehet benne. £ SIKER i A Magyar Népművelők Egyesülete nemrég lezajlott harmadik közgyűlésén dr. Balipap Ferencet, a Dombóvári Művelődési Központ' és Könyvtár igazgatóját al- elnökévé választotta. Ez a választás a több mint kétezer tagú egyesület előtt az úgynevezett dombóvári modell elismerése volt. A modellt dr. Balipap Ferencnek a Múzsák Könyvkiadó Vállalatnál októberben megjelent s a közművelődés innovációjáról szóló könyve alapozza meg.- A közművelődésben mi az innováció? — Manapság egész társadalmunkban és a gazdaságban általában a végtermék fejlesztését értik inSzociális érzékenység a közművelődésben A dombóvári modell — Beszélgetés dr. Balipap Ferenccel a kulturális innovációról nováció kifejezés alatt. Pedig ebbe a fogalomkörbe beletartozik maga az embed tevékenység. A köz- művelődés pedig kizárólag az emberre vonatkoztatja: a kultúra, a magatartás fejlesztését, megújulását tartja innovációnak.- Eljutottunk tehát odáig, hogy megújulásra kell biztatni. az embereket?- Igen, mégpedig az élet minden területére vonatkozóan.- A közművelődés a központi irányítás helyett a helyi önállóság leié tort. A mai pénzhiányban hogyan képes önálló lenni? — ötféle változatot látok. Egyik: főleg a kis falvakban a művelődési házak nem nélkülözhetik a szakmai és pénzügyi támogatást, nem képesek önállóvá válni, ezért megszűnnek. Inkább néhány megyei központra jellemző a másik jelenség: nem veszik észre, hogy mi történik körülöttük és nem képesek megválni az állami támogatástól. Ez is végzetes! A hormadik változat: a művelődési otthonok elébe mennek a követelményeknek és jó érzékkel veszik az új lehetőségeket, főképp a népfőiskolákat, egyesületeket, ezeket szervezik, s ez már kulturális innováció. A negyedik típus? — Ennek hivei egyoldalúan értelmezik a piacgazdaságot, rohannak a jövedelem után, ha kell mosodát alakítanak ki a kultúrházban, vagyis elvétik a mértéket. Magam az ötödik féle utat járom: a szociális érzékenység vezet. Mivel az emberek nagy csoportjai elmagányosod- nak, társadalmi, gazdasági szerkezetekből rekednek kívül, őket nemcsak a család- segítő központoknak, hanem a művelődési házaknak is segíteniük kell, emberileg támogatni, erősíteni, biztatni a megújulásra. Szerintem ez a legfontosabb innováció. Ezt már nemcsak a munkaidejük után, hanem az egész életvitelükhöz alkalmazkodva kell figyelnünk, segítenünk. Ez tehát a dombóvári közművelődési modell. Életképes, tisztességes és főképp: igazodik a gazdasági élethez, mert a szakmaváltozásokhoz kellő átképzést is magába foglalja. Földessy Dénes Svájci diplomata a magyar zenéről r Éneklő nagykövet Az Alpok virágai A diplomatákat sötét ruhás, komoly, hűvös eleganciájú uraknak képzeljük el általában, de ha nem, arra a szóra, hogy „nagykövet", akkor sem egy könnyed, mosolygós férfi jelenik meg előttünk, amikor hangversenypódiumon éppen azt énekli, hogy „halihó". Mindenesetre szerdán este Pécsett, a Zeneiskola Sorház utcai épületében Paul Wiplli, Svájc magyarországi nagykövete, feleségével együtt svájci népdalokat énekelt.- A diplomáciai szolgálat szelleme és kötöttsége jócskán megváltozott az utóbbi időben - mondta kérdésünkre Paul Wipfli. — Kevésbé merev, sokkol lazább, oldottabb, mint korábban. Egy diplomata hazájo kultúráját sokféleképpen népszerűsítheti a vendéglátó országban: adminisztratív munkával, a public relations eszközeivel vagy akár személyes élmény segítségével, mint én most - s nemcsak hivatalos helyeken, hanem szűkebb közösségekben is. Szerettem volna megosztani Liszt és O svájci népdalok találkozásával kapcsolatos ismereteimet a magyar közönséggel. Liszt Ferenc három évig élt Svájcban, ott megismert nép. dalmotivumokat dolgozott fel Az Alpok virágai című művében. Paul Wipfli fellelte ezeket a leirt, de már alig énekelt népdalokat egy gyűjteményben, ismeretterjesztő előadást szerkesztett, amelyben rövid ismertető után felesége, Irma Wiplli - ha a dal úgy kívánta, a nagykövettel kettes- •ben - elénekelte az eredeti dalt, majd Sebestyén lános zongoraművész eljátszotta a Liszt-mű megfelelő részét. Sajátos nézőpontból ismerte meg így o közönség (a Liszt Ferenc Társaság pécsi csoportja) Liszt egyik alkotását.- Svájcban az iskola közvetíti a zene alapjait - mondja Irma Wipfli ezeket az ismereteket a minden laluban működő amatőr kórusok mélyítik el, közöttük sok kiváló van. Magam is énekeltem kórusban - abban is, amely megfordult Pécsett, az Europa Can- lat fesztiválon. Paul Wipfli eredeti foglalkozása jogász: jogi, pénzügyi tevékenység után lépett külügyi szolgálatba. Európa, Ázsia. Dél-Amerika számos országában dolgozott diplomata, ként, Magyarországon három és fél éve képviseli Svájcot. Énekelt kórusban, négy hangszeren tanult játszani. Ma már csak a hangversenylátogatásra és ilyen kedves ismeretterjesztő előadásra enged időt a nagyköveti munka. „Szórakozás, a szabadidő eltöltése és zeneórák egy budapesti tanárnál", mondja a feleség a zenéről, a férj azonban hosszan beszél Liszt, Bartók, Kodály és Brahms műveivel való találkozásról, a „fantasztikusan modern" Haláltáncról. Elmondja, hogy kiváló magyar modern zenei együttesekkel ismerkedett meg Budapesten, és a beszélgetést így zárja: „Liszt és Bartók a legnagyobb magyarok közé tartozik szó. momra." G. T. Odaítélték az 1989. évi Martyn Klára-díjat Martyn Ferencné. szül. Wiesenberg Klára, aki 1982. január 26-án hunyt el Pécsett, a művészettörténet! munka elismerésére díjat alapított. Hátrahagyott végrendelete szerint minden második évben művészettörténész kapja, igényes, jó munkájáért. Az alapítvány szabályzata megállapítja, hogy a díj teljes életműre vagy egy adott pólyaszakasz, illetve mű teljesítményére adható. A díjazott személyére olyan intézmények tesznek javaslatot, ahol művészettörténészek dolgoznak. Az alapítvány kuratóriumának 1988. november 29-i döntése olapján az ezúttal har- madizben kiadott Martyn Klá- ra-dijat dr. Kovács Eva, a művészettörténet tudományok kandidátusa kapja. Dr. Kovács Éva a középkori ötvösség, jelvénytörténet, művelődéstörténet nemzetközi rangú kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia Művészet- történeti Intézetének tudományos főmunkatársa. A koronázási jelvényekkel elmélyültem nagy lelkiismeretességgel foglalkozik. Az 1988-as Szent István- emlékév alkalmából különösen nagy és megérdemelt tudományos sikert aratott a koronázási palást sokoldalú értelmezésével foglalkozó előadásaival. A díjat Pécs Megyei Város Tanácsának elnöke adja át a bizottság elnökének és titkárának jelenlétében, emlékérem és okirat kíséretében 1989. január 26-ón, Martyn Klára halálának évfordulóján Pécsett. Az emlékérmet Mortyn Ferenc rajza alapján Török János szobrászművész készítette. Népművelőből képkeretező Irányi Dániel téri hangulatok Esztergályos, rajztanár, népművelő, főiskolai docens és képkeretező-antikvárius. Rövi. den így jellemezhető Kosáry Aurél eddigi életútja. Ügy tűnik, most a legboldogabb. Ebben a csöndes pécsi. Kossuth utcai alagsori kis műhelyben, ahol kellemesen duruzsol az ódon vaskályha. a Radio mellett. Mit mondjak, nagyon fel- felkesedtem, amikor népi államunk vezetőinek döntéséről értesültem a rádióból: felszedetik a műszaki zárat a nyugati országhatáron. Már csak azért is, mert katonaidőm alkalmából jómagam is részt vettem a gyalogsági érintőaknák lerakásánál és most szomorúan emlékezem egy Hári nevű zalai fiúra, aki a „nagy művelet" során éte- tét vesztette, egy másik pedig — nevét már nem tudom — a lábfejét hagyta ott, örök nyomorúságra ítéltetve. Hogy mi volt a véleményünk (halkan) erről az ostoba ak- násitásról, azt sejthetik... Szóval, most megszűnik a ha- tórzár, jó néhány ezer hektárnyi kultúrterület felszabadul a mezőgazdaság számára, aknák helyett talán majd búza terem a „határsávon" . . . Azért tettem idézőjelbe, mert még mindig határsáv a vidék, a maga szigorúságával: egy hölgy meséli a rádió riporterének: .......Itt dolgozok Pesten évek ó ta, havonta egyszer, de néha kétszer is hazajárok Szombathelyre, szüléimhez. Már Győr után minduntalan igazoltatnak a vonaton, kikérdeznek, hova megyek, miért megyek, mikor jövök vissza és egyebek. Kérem, ez nagyon megalázó . . ." Bizony, az. A tortúra - amelyet át kell élnie - saját hazájában az állampolgárnak. Igaz, vannak országok, ahol gyakran még a megyét sem hagyhatja el engedély nélkül a haza fia és lánya, ám ez ránk nézve nem vigasztaló. Az ő dolguk. Maradjunk a dolgainknál. Most, már ha nyitom a rádiót, talán csak a zene az, ami megnyugtat... A napi események áradota szinte kitölti szűk kis otthonomat. Bankok, bankügyletek, pénzügyi tanácskozások, gazdasági - súlyos, vagy ígéretes - kérdések, egyesületi alakulóülések, adóügyek, panaszok, új határozatok és jogszabályok, ipari és mezőgazdasági' gondok . . ., mind-mind közvetve, vagy közvetlenül, de érintenek bennünket. Az elmúlt hetekben hallom, nem tudják eladni az almát, beszántják a paprikát, a répát, A csirkék. Már tavaly és előtte évben is hallottuk, hogy a kis és nagy tenyésztők túl sok csirkét dobtak piacra, a kereskedelem eltelt a portékával, az export is lefulladt. a külföldi partnerek olcsóbb csirkét vásárolnak másutt. Ez a piac törvénye. Az árak kúsznak fölfele, az átvételi ár nem fedi már a rezsit sem. A csirkehúst laCsirke vészesen visszaesik az állattartás, a héten meg vagy százhúsz gazda panaszát tolmácsolják a riporternek: ezer mázsa mogyoró — amit ők termesztettek - a nyakukon marad, nem kell a kutyának sem, benne van a pénzük, munkaerejük, álmaik. Valahol leállt az export - lehet, csak a rossz szervezés miatt (?) -, de még a hazai édesipar sem jelentkezik mogyoróért. És mit mond a 120 gazda? Abbahagyják a termesztést. Aztán majd lesz, ami lesz. pókban, rádióban, tévében reklámozzák: együnk sok csirkét. Persze. Vonatkozik ránk is. Ismerősöm egyik pécsi boltban grillcsirkét vásárol. Lehet, hogy a propaganda hatására, de lehet, anélkül is megenged magának néha-néha (!) egy szép. barnára sült grillcsirkét potom százhúsz- száznegyven-százhatvan forintért, súlyától függően. Csakhogy, amikor otthon kibontja és feldarabolja a sült csirkét, belül olyan belső szerveket talál, amit ugye, nem szokás megenni. Amikor telefonon panaszolja a boltvezetőnek, azt a választ kapja, hogy sajnos nincs biztosíték arra, hogy ilyesmi a jövőben többé nem fordul elő. Mert így kapják a tyúkgyártól és ők mindjárt a sütőre rakják és mór sütik is. Meglepődöm, mert a kopasztott csirke gyári tisztítása - sajnos! — sohasem tökéletes, mindig alaposan át kell mosni, és lecsupálni a rajta található rövidebb-hosz- szabb tollakat. És ha gondosan tisztogatjuk a csirkét, nyilván észrevesszük, ha — mondjuk egy hosszabb vagy rövi- debb béldarab — benne marad. Ezt a gondosságot viszont - az említett tapasztalat szerint - a csirkét sütő eladó mellőzi. Ez már nem is gondatlanság, hanem gonoszság. Én például visszakérném tőle a kereskedelmi szakképesítését. Meg a boltvezetőét is. És mindenekelőtt a KÖJÁL-ért üvöltenék... Ebben a csóró világban, ha már ennyi pénzt kiad a vásárló, hát akkor elvárhatja pénzéért cserébe a kifogástalan portékát. IjU. rádióból délelőtti muzsika szól. s a falon a magyar képzőművészet jeles képviselőinek festményei, grafikái sorakoznak. Népművelés ez is. A képek nem drágák, összehasonlíthatatlanul olcsóbbak a galériák kínálatánál. Ez persze csak egy szempont. De amikor egy néni egyszerű fakeretben látná szívesen szép gobelinjét, s ó megpróbálja rábeszélni egy szebbre, stílusosabbra - ez akár missziónak is tekinthető. No persze, ez a keret drágább, s Így kilóg a lóláb, mondhatnánk kajánul. Csakhogy a „mester" nem erősza- kos, ő csupán a lehetőségeket sorolja fel. Kérésre megcsinálja egyszerűbben, stílustalanabbal is. Mit kínál az Antikart, amelynek már a portálja is antiqui- 'tás? Mindenekelőtt egy csöpp derűt, nyugalmat a forgalmas Irányi Dániel téren. Aztán korabeli acélmetszeteket - közte 18. századiakat -, festményeket hires és kevésbé híres fes. tőktől, Rudnay, Forbáth Alfréd, Bortnyik Sándor, Barcsay Jenő és mások grafikáit, népi tárgyakat, porcelánokat, órákat, kisbútorokat, száz forinttól húszezerig. Kosáry Aurél mindig is extravagáns figurája volt Pécsnek. Sokan ismerik, jól és rosszul. Most sem tagadta meg magát. Kis üzlete egy érdekes színfolt, akár leszünk vásárlói, akár nem. Sok-sok ilyen kis kapaszkodóra van szükségük a magyar városoknak, hogy patinájukat, hangulatukat ne veszítsék el, illetve visszanyerjék. H. J. 4 vasárnapi
