Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-26 / 358. szám
A Hamletet játszó színész nevét nem lehetett leírni Antonius és Kleopátra Kolozsvárról Arcképvázlat- Sebők Kláráról és Héjjá Sándorról A Hamletiéi búcsúztak Kolozsvártól. Héjjá Sándor játszotta a főszerepet, Sebők Klára a Színészkirálynét és az egyik sírásót. Nevüket nem lehetett kiírni a színiapra, az újságiba, mivel már köztudott volt, hogy eljönnék. A kritikák „a Hamletet játszó színészt" méltatták — név nélkül. Nem felsőbb utasításra, csalk helyi túllbuzgóságiból és gyávaságból. Az egyik vezető román kritikus ezt képtelenségnek tartotta, írását azonban Héjjá .Sándor neve miatt kivették a Romania Literara című vezető bukaresti lapból. A közönség buszokkal jött a két vezető kolozsvári színész búcsújátékára. Soha annyi virágot s ajándé- got nem kaptak . . . Most a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. Öik Antonius és Kleopátra. Héjjá Sándor Géza fejedelem szerepében mutatkozott be. Nekünk legendás ez a színházi világ, ahonnan jötték. Legenda a magyar színjátszás bölcsője, Kolozsvár és az a Harag György rendező, akinek Sebők Klára és Héjjá Sándor sokat foglalkoztatott, kedves színésze volt. Eljövetelük okát — bár ma minden erdélyinek megvan a maga sarsa, - nem kell különösebben firtatni. Az okokat mind ismerjük. Döntésüket végül Harag György 1985-ben bekövetkezett halála pecsételte meg.- Nemcsak az erdélyi magyar színjátszás pótolhatatlan veszteége ő, — mondja Héjjá Sándor —, hanem az egész magyar színházi életé is. Kolozsvári, marosvásárhelyi, jugoszláviai rendezései az utóbbi fél évszázad legjelentősebb színházi eseményei közé tartoznak. Azon túl, hogy kiváló rendező volt, fantasztikus morális összetartó erőt jelentett. Megnyugtató rendet tudott teremteni az értékek között. Színészt és díszletmumkást egyaránt maga köré tudott gyűjteni. Kivételes szerencsénk, hogy tizenöt éven át dolgozhattunk vele .. . Sebők Klára a Székelyföldön született, édesapja ottani falvakban volt tanító. (— Első alakításom, Szép Heléna A trójai nőkben amolyan székely Heléna volt, mert még erősen a dialektust beszéltem, - meséli nevetve.) Hirtelen, egyik napról a másikra döntött úgy, hogy színész lesz; de a színpadot először még gimnazistaként a marosvásárhelyi Állami Székely Népiegyüttesben szerette meg. Héjjá Sándor marosvásárhelyi, a Székely Színház sok-sok előadása és egy nagyszerű irodalomtanárnő hatására fordult a színjátszás felé. Mindketten Marosvásárhelyen végeztek, majd Kolozsvárra szerződtek, ahol szerepek sokasága várta őket magyar és világirodalmi klasszikusok, modern szerzők, magyarok és románok, erdélyiek és magyar- országiak darabjaiban. A .legemlékezetesebbek, színésznek, közönségnek Sütő András művei voltak. Héjjá Sándor főszereplésével 1975-től 1987-ig, eljövetelükig játszották az Egy lócsiszár virágvasárnapját. — Úgy jött a közönség az előadásokra, akár a templomba, — mondja Sebők Klára. Együtt játszottak Az ember tragédiájában, a Csongor és Tündében, az Éjjeli menedékhelyben, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Kós Károly, Sütő András darabjaiban. Héjjá Sándor a Major Tamás rendezte Téli regében, Illyés Gyula Kegyencé- ben. Lehetetlen elsorolni két évtizedek összes szerepét. Sebők Klára sokat filmezett, nekünk azonban ő Dózsa kedvese Kása—Sára—Csoóri filmjében. Ezt a filmszerepet szerette a legjobban. Akkor találkozhattunk vele először Pécsett, egy vetítés alkalmával. A filmezésre azonban mindketten nemet intenek: — Nem szeretem az azzal járó futkosást, — mondja Héjjá Sándor. - Egy verset sem tudok elmondani, ha benne vagyok egy nagy színpadi szerepben. A pénz sem érdekel bennünket. Nem gyűjtünk házra, nyaralóra. A színház a legfontosabb. Egy vágyunk van, ami eddig nem te'jesü'hetei;: utazni szeretnénk.- És Pécs? Hogyan jöttek Pécsre, és miért éppen hozzánk?- A pécsi színház, Nógrádi Róbert adott hivatalos papírt az áttelepülőihez. Sok helyre hívtak bennünket, de ide jöttünk, mert Pécs tette meg értünk az első lépést, és mi ide ígérkeztünk — meséli Klára. — Mindennel vártak: kétszobás lakással, 1987 augusztusától szóló szerződéssel —, de mi csak évad végére, idén áprilisban értünk ide.- Jó itt - folytatja Héjjá Sándor. — Nóg rádi Róbert majd Lengyel György és a kollégák is nagy szeretettel fogadtak. Boldog pécsi karácsonyt kívánva búcsúzunk. Kertvárosi otthonukban kisfiákkal, hármasban ülik meg az ünnepet. Beszélgetésünk után Klára Kleopátra a Vásárcsarnokba készül káposztáért: — Olyan igazi otthoni töltötfkáposztót főzök majd, édesanyám-izek- kel, borsosán.- Boldog pécsi karácsonyt, kedves kolozsváriok! Gállos Orsolya Kerékpárral Járja körbe a világot Egyesült Államok, New York City 1988 május közepe. Egy vállalkozó kedvű, s sorsába bele nem törődött amerikai fiatalember elindul, hogy megvalósítsa nagy álmát, mintegy 60 000 kilométert kerékpározva körbejárni a világot, megismerni más nemzet- hnli sorstársait, azokat az embereket, kiknek gyomorműtétjeik után a bélszakaszuk a hasfalon át van kivezetve. Igen, Timothy O'Connel is „mozgássérült”. Ezzel a világraszóló vállalkozásával, melyet saját zsebe, s az államókbeli CONVATEC cég finanszíroz, éppen azt szeretné bebizonyítani, hogy a hasonló betegségekben szenvedők, akiket gyakran kivet magából a társadalom, képesek bármit elérni, s megvalósítani. Nagy- Britannia, a skandináv-ors/á- gok, a Benelux-államok, Svájc és Ausztriát bejárva érkezett hazánkba. — Sehol sem fogadtak olyan szeretettel s barátsággal, mint az önök országában. Már esteledett, mikor egy faluban „kerekezve", sátorral, hálózsákkal megállított, s behívott magához éjszakára egy idős paraszt bácsi. Nagyon jólesett. Pécsett a nemzetközi ILCO szövetség tagjai (hasonló sorsú emberek), s a város orvosai fogadták a „látogatót”.- Nagyon tetszik a város. Aki repülővel, vagy vonattal járja a világot, csak ritkán juthat el kisebb városokba, falvakba, s az emberekkel sem kerülhet olyan közvetlen kapcsolatba. Közép-Ázsia, Japán, Kína, Tajvan, Ausztrália, majd a 3 éves út végén Dél- és Észak- Amerika várja a „világcsavargót", aki napjában 60-70 kilométert tesz meg. — Élményeimet naplóban vezetem, s hazatértem után tervezem egy könyv kiadását, melyet már most ajánlok minden „sorstársamnak". S hogy Magyarország címszó aló mi kerül? Nos, a szívélyes vendégszeretet mellett az utánozhatatlan magyar ízek biztos, hogy helyet kapnak.- További jó utat! Tóth Tamás Radio mellett... Csupán azért, mert illő, tekintettel az ünnepekre, jómagam is csillagszórós fenyő- és vaníliaillatú szóvirágokkal kezdem soraimat: kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek. Ezzel kész. Egyébként jól megvagyok, ünnepi nyugalomban matatok a különböző fecnikre felfirkantott jegyzeteim után, soha nem találok semmit, pedig nálam nagy rend van. Egy újság szélére ezt írtam: „Harcsa..." Jha persze...! A rádiónak nyilatkozott egy — a halellátásban fölöttébb jártas - férfiú, nevezzük röviden Főhalnak, aki örömmel jelentette, hogy az idei ünnepekre rengeteg a halkészlet, eltérően a korábbi évek gyakorlatától, amikoris a halboltok előtt ölték egymást az emberek a nagy tülekedésben. Eszembe jutott, hogy a korábbi évek halhiányát azzal magyarázták „magasabb” halszinten, hogy az emberek az egy főre jutó átlagos évi fogyasztásnak megfelelő öt ki- lónyi halat egyszerre és éppen karácsonykor akarják megenni. Én meg igazán elítélendő hitetlenségemből fakadóan úgy véltem, azért eszünk kevés halat évközben mert -, nincs. Most viszont van bőven. A riporter azt is megkérdezte, hogy a pontyon kívül szerepel-e a kínálatban jobbféle hal is? Hogyne! Például harcsa, amelyből ugyan nincs korlátlan mennyiségben, de - amint megjegyezte - „.. . a harcsa egy kicsit luxus- kategóriába tartozik ... Egy bizonyos vásárlói kör igényének kielégítését szolgálja ..." Közölte az árat is: 1 kiló harcsa 340 forint. Nem sok. Én ugyan nem veszek, sajnálom fölváltani az utolsó ötszáz- forintosomat, így legalább több jut annak a bizonyos „vásárlói körnek", amelynek szociális összetételéről persze nincs ismeretem, de gondolom, jó gazdagok lehetnek. Bár ki tudja? A karácsony az ajándékozás ünnepe is és ha valaki kedveskedni akar a legkedvesebbnek, beállíthat a hóna alatt három kiló harcsával, ami nagyjából egy ezres és nem mondhatják rá hogy smucig alak. A Főhal egyébként - mint sok más hivatalos nyilatkozó szokásának megfelelően — mondanivalóját igyekezett kiglancolni: a harcsa „... kicsit a luxuskategóriába tartozik ..." Még hogy kicsit. A lakkozásról nehéz leszokni. Ne tegyék a fa alá... Ilyen ferde szövege volt az egyik kis község tanácselnökének is — ezúttal a tévében — aki hirtelen nem tudta, milyen százalékarányban képviseli magát az értelmiség, a helyi tanácstagság között. Ez a bizonytalanság akkor fogta el, amikor a választók szine- java előtt nyilatkoznia kellett: miért ebrudálta ki q községi tanács egy Kovács nevezetű fiatal tanácstagot a tanácstagok közül, amihez persze nem lett volna joguk, miután a tanácstagot csak választói hívhatják vissza funkciójából. Ugyanis ez a Kovács olyan ronda természettel megáldott férfiú, aki mindig kétkedik, gyanakszik, minden tanácsülésen többször is felszólalásra jelentkezik és faggat, kérdez, vitatkozik. Ki látott már ilyent?! Még azt is merészelte megkérdezni, miért kevés az értelmiségiek száma a község tanácstagjai között? „Miért, talán nem kevés?” — kérdezte a riporter és az elnök akkor mondta, hogy pillanatnyilag nem tudja a százalékarányt. Bizony nehéz is kiszámítani, amikor a 22 tanácstag között 4 fő az értelmiségi. Én boldog embernek tartom: nem tud számolni, éppen napjainkban, amikor az országos-népi adójátékbqn még az analfabéták is szétterpesztik ujjaikat és számolnak veszettül. Ami az ünnepeket illeti, a bevezetőben már köszöntöttem mindenkit, aztán a fene egye meg, valakiről megfeledkeztem: dr. Erőss Pálról, a tévéből jól ismert, rokonszenves jogtudorról. Hót neki különösen kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, ám boldog új évet már kevésbé mernék, mert még azt hinné, hogy cikizni akarom. Ugyanis az országgyűlés szünetében - mint a karzaton ülő egyszerű állampolgárt - nyilatkoztatta a tévé riportere, amikor is Erőss Pál - ha éppen valaki még nem ismerné - bemutatkozott, mondván hogy az Igazságügyi Minisztérium munkatársa —, még ebben az évben. Január egytől már nem. Na, gondoltam, bizonyára előléptették, magamban gratuláltam is neki, így ismeretlenül. De nem. Január egytől — ahogy mondja - nincs állása... És mosolygott. Nem olyan nagyon, de azért mosolygott. Nem tudom, miért hagyta el a minisztériumot, de remélem, a „Jogi esetek" című tévéműsorban viszontláthatom a jövőben is. Telefoninterjú Soros Györggyel Az alapítvány felhasználása Közgazdaságtudományi Egyetem: igen,Vezetőképző Intézet: nem! A budapesti származású amerikai milliárdos. Soros György neve már kitartóan benne él a magyar kultúrában, hiszen c Soros Alapítvány pénze számunkra annak egyik élesztő kovásza. New York-i irodáját hívtuk fel és karácsonyi telefoninterjúnkban az alapítvány gazdasági vonatkozásairól érdeklődtünk tőle: — Mekkora a már világszer. te mecénás pénzként használt Soros Alapítvány tőkéje? — Nincs tőkéje, mindig annyi a pénze amennyit ado'k. üzleti igény nélkül, mindenütt a meghatározott kulturális célra költhetik el, pénzügyi hasznot nem várunk el. Vagyis az alapítvány — ezt szeretném nagyon hangsúlyozni! — nem tőkés beruházás. Adomány! — A magyar kultúra elégedett lehet a támogatással. De vajon elégedett-e ön a fel- használásával? — Az alapítványnak minden országban van ellenőrző bizottsága is. Annak a dolga, hogy megállapítsa: a díjat a pályázott célra használják-e fel. — Magyarországon mit állapítottak meg ? — Ott a bizottságot még csak egy éve alapítottuk. Előbb nem lett volna célszerű, mert még nem használták fel teljesen a pályadíjakat. A részletes jelentés még nincs a kezemben, ezért hivatalosan nem mondhatok semmit. — És nem hivatalosan? — Hát... általában Magyar- országon jól gazdálkodtak az alapítványtól kapott pénzzel, s kudarcot alig tapasztaltunk. — Megemlítene mégis egy jó és egy rossz példát? — Sajnos, az Országos Vezetőképző Intézet számára kevés eredményt hozott a díj, pedig ók éppen azért kértek, hogy a gazdasági vezetők képzését modernizálják. Náluk a mi pénzünkkel nem sikerült Ugyanakkor a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen rendkívül okosan, hasznosan gazdálkodtak a pénzzel. Átszervezik az egyetemet, új felsőoktatási módszert alakítanak ki, s mindehhez szakembereket képeznek az alapítvány segítségével. Tankönyveket is szerkesztenek, szóval nagyszerűen modernizálják az egyetemet, s ez éppen a gazdasági reform idején nagyon fontos. Igen jól korszerűsítik a nyelvoktatást is, sok tanáruk járt már kint az alapítvány pénzéből nyelvi továbbképzésen, de kutatók is jöttek e célból. Természetesen az angol nyelvről van szó. — Mikor jön újra Magyar- országra? — Legkésőbb májusban, de az is lehet, hogy mór januárban átrepülök — haza! Földessy D. Panoráma Magyar Viktória Magyar leányt játszik legújabb filmjében Victoria Principal (képünkön). Az angol film címe: Ki szeret engem? — Hát. . . Szovjet-—NSZK diákcsere Jövő ősszel megszervezik az első szovjet-NSZK diáik- cserét. Két-két hétig Moszkvában, illetve Düsseldorfban 16—17 éves középiskolások 'lesznek a „cseregyerekek", hogy a segítségükkel megmérjék az orosz, illetve német nyelv- és irodalom tankönyvek színvonalát, hasznosságát. Örmény Alpok Ausztria oz osztrák Alpok építészeti stílusában, a legmodernebb gyorsépítési eljárással, egy egész falut épít fél ingyen a földrengés sújtotta Örményországban. Az örmény „osztrák falu” egy-egy házának értéke mai áron számítva mintegy félmillió schilling, vagyis két és fél millió forint lesz. mert elsőrendű építőanyagból készül. A halhatóHan Münchhausen báró A német nyelvterület mozijaiban idén karácsonykor is vetítik a régi Németország híres UFA filmgyárában 1942-ben készült meseifi Imet, a közel fél évszázada minden kor gyermekízlésének megfelelő „Münchhausen báró kálomjai"-t. vasárnapi
