Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-26 / 358. szám

Ünnepi turnén a pécsi társulat tagjai Pécsiek a nagyvilágban Ünnep a Föld túlsó felén Autóbuszon - karácsony este Echós szekér helyett emeletes busszal A karácsonyváró decem­ber 24-én mindenki szerettei körébe sietett, zárva tartott minden nyilvános hely, a vendéglőket és a színháza­kat is beleértve. Volt azon­ban egy csoport pécsi, aki úton, autóbuszon töltötte a karácsony estét: a Pécsi Nemzeti Színház tagjai közül a Bécsi vér társulata, éne­kesek, muzsikusok és műsza­kiak december 24-én reggel 6 órakor buszra ültek, hogy estére megérkezzenek Mün­chenbe, és 25-én Augsburg- ban (ami az ő számukra, bízunk benne, nem gyász­helyként fog felíródni a kró­nikába) megkezdjék német- országi turnéjukat Tegnap este tartották meg az első előadást. A pécsiek nem először tur­néznak német nyelvterületen, és nem ezek az első kará­csonyi, újévi ünnepek, melye­ket itthonról távol, fellépé­sekkel töltenek, a más ünne­pét vidítva fel, hiszen ugyan­így elvitték már külföldre a Varázsfuvola és a Denevér német nyelvű előadásait. Az is megszokott dolog színházi­ak számára, hogy szilvesz­ter estéjén a Denevéit játsz- szók, és a színész szilvesz­ter éjszakáján eleve másokat mulattat —, de hogy a ka­rácsony estét is úton töltsék, erre a pécsi társulat életében még nem volt példa. Erre, legyen bár szaloncukor, bájg- li, pezsgő az úti poggyász­ban, legyenek bármilyen szé­pek is az előtte való napok­ban átodott ajándékok, és bármilyen szép a honorárium, minderre nem lehet igazán felkészülni. Mikor a leszálló estében mi a karácsonyfát díszítettük, ők a színes lám­páktól ragyogó, karácsonyi dekorációban fürdő Ausztrián és NSZK-n robogtak keresz­tül. Impresszáriójuk egy eme­letes buszt küldött Pécsre, és az késő este érkezett meg az úticélba, München nem rég megnyílt Hungorhotels szál­lodájába. Augsburg után Döblingen, Garmisch-Parten­kirchen, Neu-Ulm, majd Ro­senheim lesz a Bécsi vér előadások színhelye. Szilvesz­ter estéjén Paberbornban, az Újév napján Hannoverben szerepelnek. Még két előadás Ingolstadtban, majd január 5-én indulnak vissza, jönnek haza Pécsre e mai vándor- színészek. G. O. A világon szinte mindenütt vannak magyarok. Van, aki vi­lágútlevéllel vágott neki a ha­tárnak, míg más munkát vál­lalt és így került távol család­tól, otthontól. Hegedűs Ká- rolyné, a Megyei Bíróság rro- dafőigazgatója például Auszt­ráliáiban tölti az ünnepeket: — Amikor november végén megérkeztem Sydneybe, mór ölekor teljes karácsonyi díszben voltak az üzletek és a bevá­sárlóközpontok — hal'orn a hongját a telefonból, mintha- csak innen a szomszéd szobá­ból szólna. — Az üzletsorok előtt 4—5 méteres feldíszített fenyőfáik, körülöttük izgő-moz­gó elektromos figurák, játék a gyerekeknek. Bent az üz­letekben trónon ül n Mikulás, aki megajándékozza a kicsiket, vagy ölébe veszi őket és a szülők fényképeket készítenek a Ritka mesterség, azaz in­kább hivatás művelője. Nem sokan lehetnek ma már a régi gárdából ... A hajdani pécsi Angster Or­gonagyár szakmunkásai közül talán máir csak egyedül ő mű­ködik aktívan az eredeti szak­máiban: Weich Péter orgona­építő. Lassan épp fél évszázada, hogy 1939 őszén elkezdte a mesterségét. Orgonaépítő di. nasztia sarjaként, hiszen apja, idős>b Weich Péter; fivére, László; nagybátyja, György, s annak fia, József, mindany- nyian az Angster gyár „orgo- násoi" voltak. Édesapja valószínűleg köny- nyebb életet szánt részére, mert tiltotta a szakmától . . . Érdeklődése aortái inkább fo­kozódott. S amikor az öreg Weich épp az egri székesegy­ház orgonáján dolgozott, gyor­san megkötötték a szerződést a gyárral. Aztán már apja is 'belenyugodott, aláírta. Sőt el is vitte magával a gyár leg­nagyobb művéhez, Szegedre. Akkor járt itt először. Most ugyancsak itt találko­zom vele, a szegedi Dóm kó­rusán. A hatalmas, impozáns játékasztal körül kábeldarabok, oldalt fémsípök, szépen sorba áflítva. Az orgona generális rekonstrukcióján dolgozik, har­madmagával, immár jó öt éve, miközben o hangszernek min­dig előadás-kész állapotban kell lennie a szertartásokhoz és koncertekhez. A munkálatokat Weidh Péter Irányítja. Itt beszélgetünk, né­hány percre megszakítva fog­lalatosságát. Megtudom: a szegedi Dóm orgonája 1930-ban készült el. öt manuálos (biillentyűsoros), 8800 sípja van, és 138 regisz­tert, azaz hangszínt lehet kap­csolni, illetve kombinálni rajta. jelenetről. Nagyon hangulatos az egész ünnepi előkészület, sok helyen a pénztárosnők fe­jén is kis Mikulás-sapka van és az üzletekben mindenütt zengnek az általunk is jó is­mert karácsonyi dalok. Még a hentesüzleték is ünnepi dísz­ben vannak ilyenkor. A húso­kat harmincszor-ötven centis tálcákra helyezik és fenyőfa- díszeikkel, karácsonyfaágakkal választják el egymástól. — Mi az ünnepi program odaát a Föld másik felén? — Most 26—28 fok meleg van, ezért sokan utaznak, a rókonók, ismerősök, barátok egymást látogatják. Karácsony előtt egy héttel az üzemek, gyárak nyolcvan százaléka már leállt, az emberek nem dol­goznak. Ausztráliában egyéb­ként két hétig tart az ünnep. Korában, néhány közt az egyik legmodernebb orgona­mű. Csak a passaui dóm hangszere múlta felül. Ma Passau, Barcelona, Hamburg után Szegeden található kon­tinensünk negyedik legnagyobb méretű orgonája. 1949-ben kisebb felújítást végeztek rajta, majd 1959-ben ismét. Már akkor is - egy fő­városi oég alkalmazottjaként — Weich Péter irányításával. Az­óta ő az orgona karbantartó- 'harvgoló mestere, s a néhány éve megkezdett nagyrékonstruk- cióra is ő kapott megbízást. A hatalmas mű teljes fel­újításában mindig egy-egy kis részt kerítenek sorra. Elvégzik o fúvócslkák bőrözésének cse­réjét; folyamatosan újrahan­golják a sípokat; „átkebele­zik", egyben korszerűsítik az elektromos részeket; a játék­asztal (pneumatikus) szerkeze­Mi már napokkal ezelőtt fel­díszítettük a fenyőt, szaloncu­kor és színes gömbök kerültek rá. így áll itt az ablak előtt, a színes égők egész éjjel vil­lognak rajta. Errefelé egyéb­ként kicsit mások a szokások mint odahaza. Karácsonykor például fő étel a pulyka és a sonka, de a háziasszonyok nem sütnek-főznek annyit mint nálunk. Lehetőleg mindent ké­szen vesznek, még a sütemé­nyéket is. Persze ilyenkor az is kénytelen valamennyi időt a konyhában tölteni, aki külön­ben szívesen kerüli ezt a he­lyiséget, hiszen a vendéglők karácsonykor zárva vannak. — Mit üzen a hazaiaknak? — Otthon este hat órakor szoktunk gyertyát gyújtani, ak­kor itt Ausztráliában .hajnali 4 óra van. Ügy gondoltam tét is elektronikára cserélik át. A templomhajóban elhelyezett sípsorok (az ún. karmű) áthe­lyezése egy szinttel lejjebb, a térbeli hangzást javítja majd. Ezeken kívül voltaképp fölso- rolbatatlan, mi mindent kell még elvégezniök a továbbiak­ban. így orra a kérdésre, hogy mikor fejeződik be a rekonst­rukció, nem kaphattam választ. Ezt ma még senki sem tudja. Weidh Péter hetente utazik Pécsről Szegedre és vissza, pe­dig túljutott már a hatodik X-en, 50 éve foglalkozik orgo­nák építésével, fölállításával (a helyszíneken); javításával és karbantartásával. Vajon med­dig? — Egyszer már megírta ró­lam valaki — mosolyodik el —, és így igaz: az orgonaépitők munka közben szoktak meg­Fotó: Nagy László Fel éuszazada a szakmában Megújuló szegedi orgona Pécsi Angster-teníteány vezeH a Dóm-orgona rekonstrukcióját­Házhoz tv isszuk u nyereményt Újév napján is megjele­nik a Vasárnapi Dunántú­li Napló, amelyben az ér­dekes írások mellett ezút­tal „Pályázat egy mala­cért" címmel egy szelvényt is közlünk. Aki ezt kivágja és január 7-ig visszaküldi szerkesztőségünknek, nem­csak meghúzhatja a sze­rencsemalac farkát, de az egész nyereményt is bir­tokba veheti. A somfbereki téesz fel­újított telepéről származó, és higiénikus körülmények között 20 kilósra hizlalt malacot a Baranya Megyei Húsipari Vállalattól kapjuk. A szerencsés nyertes, ja­nuár 9-én, a következő VDN-nel együtt kapja a nyereményt, mégpedig úgy, hogy mi magunk szállítjuk lakására. A nyeremény odaítélésé­ről zsűri dönt. Szándékunk szerint erre a feladatra dr. Búza Beátát, a Somogy Megyei Tanács szóvivőjét, Brunn Józsefet, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazga­tóját és Fejes Istvánt, a Tolnatourist igazgatóját kérjük fel, de jelen lesz a sorsoláson a Vosórnapi Dunántúli Naplóért felelős főszerkesztő-helyettes Lom­bos/ Jenő is. Az új esztendő első nap­ján megjelenő VDN a ha­gyományokhoz híven So­mogy, Tolna, Zala és ter­mészetesen Baranya lakói­hoz is szól. Baján és más városokban is megvásárol­ható, ahol eddig is kap­ható volt. Reméljük, hogy a sok érdekes olvasnivalót, melyekről a mai VDN-ben már előzetest közlünk, is­mét csak érdeklődéssel fo­gadják olvasóink. Az újévi laphoz tehát új­évi malacot is adunk. Sőt az 1989. esztendő további napjaiban is igyekszünk némi meglepetéssel szol­gálni. Hogy mi lesz egy- egy érdekes írásunk témá­ja, vagy akciónk nyeremé­nye, most még nem árul­juk el, de aki a jövőben is velünk tart, ezekről is időben értesül majd. Pályázat egy malacért mégis felkelek és egy pohár itallal kívánóik az otthoniak­nak nagyon boldog ünnepet. Kardos Kázmért, a hambur­gi IBUSZ iroda vezetőjét a legnagyobb munka közepette éri utol a telefon. Bár nyolc­éves kislánya idén is várja Pé­csett, a Kertvárosban, a jövő évi feladatok előkészítése úgy tűnik nemigen tűr halasztást. — Jó évet zártunk, messze az elvárások fölött alakult az idei forgalmunk. Ennek ellenére sem pihenhetünk babérjainkon, bővítjük ajánlatainkat, melyek között Baranya kiemelten sze­repel. Új katalógusunkban a horgász-turizmusnál megtalál­ható Orfű, a gyógyfürdőknél Harkány, a lovassportnál pe­dig Oszögpuszta. — Milyen a karácsonyi han­gulat Hamburgban? — Viszonylag korán kezdő­dött az értékesítési láz, az ut­cáik szépen fel vannak díszít­ve és az emberek az utolsó perceket is kihasználták, hogy költsék a pénzüket. Az idei év slágerei egyébként a külön- .féle háztartási eszközök. A legkelendőbbek a mikrohullá­mú sütők és a videók, a CD- lemezjátszók voltak. Én ma­gáim is sokat gondolkodtam mit vegyek a kislányomnak, végül egy gyermékkomputer mellett döntöttem. Ez egy ara­nyos kis beszélő játék, amely összead, kivon, szavakat kell a segítségével kitalálni, ter­mészetesen németül, ami egy­ben kitűnő lehetőség a nyefv- gyakorlásra is. Ketten a nagyvilágból, akik­nek szíve most is Pécs feie húz. Ferenci Demeter A jó kávé és a sok vendég titka A hangulatos éttermi rész Stanislav Sebalj felvétele Pecs éttéréin Eszéken ReprezentaHv üzIeh a belvárosban A hírre, hogy Eszéken Pécs­ről neveztek el egy éttermet, sietve testvérvárosunkba utaz­tam. Utánfutóval érkeztem-e, kérdezték ottani kollégáim, mivel most ez a módi. Nem­csak Bécsbe, hanem Eszékre is utánfutóval járunk — hűtő­ládáért, hűtőszekrényért, búto­rért. Ha egyszer idehaza nem kapunk, veszünk a szomszéd­ban. Ha hűtőszekrényt nem is, hát télikabátot, mint jóma­gam. Mert télikabátfronton is kedvezőbb a kínálat odaát. Mintegy százfélét kínál a re­mek jugoszláv konfekcióipar, ugyanazon vagy olcsóbb áron, mint nálunk. Hogy itthon hányféle és milyen télikabát­ból lehet idén választani, ar­ról bárki meggyőződhet. A két város barátságának elmélyítésére azonban nem­csak a bevásárlóutak hivatot­tak. Eszéken egy étterem névadásával most a korábbi pécsi gesztust viszonozták:- Adósok voltunk ezzel - mondja a fenntartó Turist munkaszervezet igazgatója, Ivan lukic. — A város kereste a megfelelő helyei a Pécs ét­teremnek, és végül ezt a Su­permarket mellett felújított éttermet választotta, amely most Eszék belvárosának rep­rezentatív üzlete. Központi he­lyen, a bevásárlóközpontban található, szomszédaink bizo­nyára felfigyelnek rá, és örül­nek neki. Szívesen látunk itt minden pécsi polgárt. Az új burkolattal, berende­zéssel ellátott étteremben a belépő önkiszolgáló bisztrót talál kis asztalokkal és bár­pulttal. Itt melegszendvicseket, süteményt, kávét, italokat le­het fogyasztani. Külön rész­ben, szép rögzített bútorokkal, kis boxokkal helyezkedik el az étterem, ahol egyszerre negy­venen tudnak étkezni. Mintegy 300-400 vendég fordul meg itt naponta. Pécsi képekkel, Zsol- nay kerámiával fogják majd dekorálni a falakat. A megnyitást, amelyen Pécs Város Tanácsa, a Mecsekvidé- ki Vendéglátó Vállalat, a pé­csi Eszék Étterem vezetői is részt vettek, a jugoszláv nem­zeti ünnep, a köztársaság napja előestéjére időzítettek. Ivan Jukic elmondta, hogy márciusban magyar heteket rendeznek pécsi szakácsokkal, zenészekkel. Ekkor szeretnék azokat a recepteket begyűj­teni, amelyek a legjobban íz­lenek az eszékieknek. Jövő ősszel ők jönnek Pécsre, hogy a szlavóniai konyha ízeit mu­tassák be az Eszék étterem­ben. Jelenleg a Pécs-szeletet kí­nálják, melynek receptjét Zdenko Petrijevcanin főszakács mondta el nekünk. Zdenko rangos szakács, 1982-ben Kla­genfurtban a fiatal szakácsok európai versenyéről arany­éremmel tért haza. Pécs sze­lete rostélyon sült borjúhús, melyre tojásszeleteket, házikol­bászt, reszelt sajtot tesz, mind­ezt még egyszer átsüti és erőspaprikával tálalja. E sorok írójának volt alkalma minősí­teni a szeletet, és jelentheti, hogy az méltó a két város nagy híréhez. Ivan Jukic olyan hírrel bú­csúzik, amely a magyar és a lengyel autósturistákat érde­kelheti: a Dráva-híd mellett, a várossal szemközti parton jövőre autóskempinget alakí­tanak ki, ahol a tengerpartról hazafelé tartó autósok kipi­henhetik a fáradalmakat. Ivan Jukic egy vendéglátós műhely­titokba is beavatott, amit siet­ve elmondok, mert ezt mintha nálunk nem ismernék. Azt mondta, a legtöbb vendéget a jó kávéval lehet becsalo­gatni. És ha valahol leromlik a kávé minősége, nagyon gyorsan megcsappan a ven­dégsereg. A vendégre pedig manapság vigyázni kell. Eszé­ken is ... G. O. vasamapiS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents