Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-26 / 358. szám

Kemping-mintabolt Kaposváron Értetlenül néz rám Torma Zsuzsanna, a bolt vezetője: — Hogy-hogy melyik sátrat? 'Bármelyiket! A Buda flax Tabi Kemping­cikk leányvállalatának kataló­gusát nézegetem, színes fotó­kon különféle színű, nagyságú sátrak. A Kaposváron a na­pokban megnyílt mintaboltjuk­ban viszont nehéz elképzelni — az üzlet meglehetősen kicsi -, bogy itt olyan készletet távol­ijának, amivel minden igény azonnali kielégíthető. — Nem is ez a célunk. A katalógus alapján a vevőmeg­kéri a neki tetsző sátrat, azt mi meghozatjuk Tokról, egy hét alatt itt az áru. — Nem nagyon kereshetik most ezeket. Szezon után va­gyunk, mintha késve nyitották volna ezt a boltot.- Augusztusra terveztük, de késett az átadás. Ennek elle­nére adtunk el már sátrat is, most pedig olyan készlettel várjuk a vásárlókat, ami nem kötött évszakhoz. De már eb­ből sem tudom a teljes vá­lasztékot bemutatni...- Mert elfogyott.- Napok alatt az összes farmeranyag-'maradvány, a végben árult is. Utánpótlás persze lesz, nem számítottunk ilyen nagy keresletre. Ez már a harmadik minta­boltja a Budaflaxnak. A ko­rábban nyitottak sikere nyo­mán hozták létre a kaposvá­rit. Az alapeikkek: a sátrak és a farmernadrágok. A rak­táruk valóban kicsi, s jóllehet, a sátorcövektől a törölközőig, a nyugágytól a napernyőig minden beszerezhető náluk, de csak a minta alapján. Azaz: 'ha valaki vásárolni akar, jó iha egy hetet bekalkulál, amíg a kórt cikkhez jut. Egyébként a tabi gyárban csaknem két­százféle sátrat varrnak, van tehát miből választani. (Vál­lalkoznak egyedi megrendelé­sek alapján is sátrak varrásá­ra.) És ami nagyon fon*os: nemcsak a kempingezéshez szükséges felszerelések, hanem a javításihoz szükséges dolgok is beszerezhetőek a mintabolt­ban. Szép hagyomány Kedves fenyőünnepély­re hívták pénteken dél­után a Magyar Lajos Gyermekotthon lakóit, a pécsi Szabó István Úttö­rőhöz vezetősége és dol­gozói. Rövid műsor kere­tében ajándékot, játéko­kat, édességet adtak át az állami gondozott gye­rekeknek. A megható ese­mény tulajdonképpen tár­sadalmi gyűjtési akció eredménye volt, ami ma­radandó élmény gyermek­nek, felnőttnek egyaránt. Ez az akció már hagyo­mány, nagyon szép ha­gyomány, amiért csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Még egyszer köszönet ér­te. L. R. Ünnepségek Siófokon J 20 éves a város A Balaton déli partjá­nak fővárosa ünnepel ezekben a napokban: 20. születésnapját kiállításók- kal, rendezvényekkel, ju­bileumi tanácsüléssel kö­szöntik a helybeliek s a város barátai. Hétfőn nyí­lott meg a Gyermek- könyvtárban a legifjabbak alkotásaiból rendezett ki­állítás: azt rajzolták-festet­ték meg, ahogy ők a vá­rosukat látják, no meg azt is, hogy milyennek szeretnék látni a jövőben. A Dél Jba laton i Kulturális Központ adott otthont az MSZMP Városi Bizottsága, a Siófoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Váro­si Bizottsága által közösen rendezett ünnepi üfésnék. Somogyi Gyula tanácsel­nök-helyettes nyitotta meg a kulturális központban Gerendássy Tamás fotó- kiállítását. A neves siófoki sajtófotós munkáival a Du­nántúli Napló olvasói is gyakran találkozhatnak - most a húszesztendős fej­lődés állomásait bemutató legszebb képeit gyűjtötte össze a kiállításra. Az ezt követő ünnepségen dr. Gá­ti István, Siófok tanácsel­nöke méltatta a város két évtizedének eredmé­nyeit, majd a Siófokért emlékéremmel kitüntetettek köszöntése következett: 1988-ban dr. Dabler Fe­renc, Riedl János és Vi- rovecz József több évtize­des munkájáért mondtak köszönetét. Az évfordulóra ünnepi számmal emlékezett a Sió­foki Városi Tanács színes tájékoztatója: több tucat szép, látványos fotóval mu­tatva be a január 1-jé- vel 21. életévébe lépő balatoni várost. A helyi lap, a Siófoki Hirek leg­újabb száma szintén több írással, képes összeállítás­sal tiszteleg az évforduló előtt: többek között az új S/őfokérf-kitüntetettek port­réját is megrajzolja. Szélesedő helyi tájékoztatás A TÉR-KÉP és új lap Nagyatádon llqgyqlad Hat vállalkozó kedvű — három szombathelyi, három győri — nem kis kockázatot vállaló fiatalember új lapot alapított ezzel a szellemes címmel: TÉR-KÉP. Az első próbaszám csütörtökön került az újságosokhoz Vas és Győr-Sopron megyében. Ma­gukat így hívják: Független nyugat-magyarországi heti­lap. Hogy- miért említettem a kockázatot? Mert mint aho­gyan Fodor Sándor, a lap 31 éves felelős szerkesztője el­mondta, ők a Vas Népének, illetve a Kisalföld című győri lapnak voltak a munkatár­sai, s távozásukat a munka­könyvbe csak Kilépés bejegy­zéssel fogadták el, ami azt jelenti, majdnem biztos, hogy balsiker esetén visszaút nincs. Hogyan jött létre a lap? Az elbeszélésből kide­rült, hogy tulajdonképpen már régóta érlelődött ben­nük, hogy valami mást és másképpen kellene csinálni. A Vas Népe keretein belül próbálkoztak elképzeléseik megvalósításában, s mint mondták, az új lap munka­társai, ha ez sikerül, eszük ágában nem lett volna el­jönni. Hogy mégis így lett, az a véletlen egybejátszásának köszönhető. Buzgott bennük az újnak az akarása, és talál­koztok egy vállalkozást fel­karoló emberrel, a Rádius nevű kisszövetkezet elnöké­vel. Tárgyalások, egyezteté­sek következtek, megszüle­tett a TÉR-KÉP. Szerkesztőség tagjai fiatalok — a legöre­gebb 35 éves —, hat újság­író, egy fotóriporter, egy tördelő és egy olvasószer­kesztő és egy gazdasági ügyeket intéző szakember. A lap terjesztését a Posta vál­lalta 31 százalékért, s a két magyar megyén kívül Bur­genland és Szlovénia ma­gyarlakta területeire is el kí­vánják jutatni. A próbaszóm MCTirM mtltfl UPJ« JlapUötxtfnlö Év új} Whú-' > I« fiatalok kuir'*k*'j Lesz-e sikerük? ára 19,50. A Sobaria Cipő­gyár nyomdája - ahol ké­szült - 9 forintot kér lapon­ként. A lap munkatársainak fizetése bruttó 20-25 ezer forint közötti. S hogy milyen az újság? Első ránézésre a címek figye- lemfelkeltőek: Közéleti Ki Mit Lop..., Közepesen kor­rupt magyar társadalom ..., Még nincs teljes vollássza- badság ..., Burgenlandiak az erdélyiekért... (az írások színvonalát nem szándékom minősíteni). Közöl határon túli híreket, hasznos tudni­valókat. Hogy siker lesz-e a TÉR-KÉP konkurenciája a jól bejáratott és népszerű megyei lapnak? — ezt majd a jövő bizonyítja. Mindenesetre a fiatalembe­rek törekvése dicséretre mél­tó, hogy próbálkoznak Nyu- gat-Magyarországon valami új hangú sajtóterméket lét­rehozni. Rojtuk áll, hogy si­kerül-e? Baja, Kaposvár, Siófok, Siklós és Komló után régi­ónk újabb városa indít he­lyi kiadású közéleti-politikai lapot, címében is a dinami­kusan fejlődő várost jelezve. Fejlécén ez áll: Nagyatád. A mutatványszám köszöntő írásában a szerkesztőbizott­ság nevében is hangsúlyozza Darcsi Sándor, a városi pártbizottság titkára, hogy a lap a nyíltság és a demok­rácia jegyében kívánja tá­jékoztatni Nagyatád lakossá­gát a várospolitika időszerű kérdéseiről, feladatairól. A mutatványszám év végi interjút közöl Hamvas János városi tanácselnökkel egy új strand építéséről, a terve­zett bevásárlóközpontról; a város ivóvíz-ellátottságának javításáról; az idegenforga­lomról s az épülő SOLAR gyógyszállóról. Ezenkívül az elmúlt időszak fontosabb közéleti és sporteseményeiről esik szó még a nemrég meg­jelent mutatványszómban. A Nagyatád c. lap febru­ártól havonta rendszeresen megjelenik. rBékesség földön az embernek..." Éjfélkor, Palotabozsokon Éjféli misére készülünk Bo- zsokra. Azért oda, mert vala­honnan fölrémlett bennem a helyi szokások színvilága. Meg gyerekkorom karácsonyestjei is, hol nálunk, hol a „tántik- nál”, akik hüvelykujjukkal for­máltak kis kereszteket homlo­kukon, ajkukon, mellükön az újaradi templomban. A sváb éjféli misén. Este 11. Fotós kollégám már a sarkon toporog. Indulunk is a 6-oson. A forgalom gyér, az idő enyhe, tavaszias, a motor halkan duruzsol. A rádióban a friss híreket hallgatom, köz­ben gondolataim elkalandoz­nak. Mit is tudok én erről?... Amire emlékszem, meg aminek utánanéztem. S milyen lehet most vajon Betlehemben? .. . Ott is készülnek éjféli misére? A választ a rádióból kapom: „A szokásosnál kevesebb tu­rista érkezik idén a Szentföld­re ... A látogatókat a palesz­tin lakosság sztrájkja is el­riaszthatta, amellyel 300 tár­suk halála miatt tiltakoz­tak .. Elzárom a rádiót. S vala­hogy nincs különösebben ka­rácsonyi hangulatom... A falvakban, ahol áthala­dunk, már szállingóznak a messzebb lakók a templom felé. Palotabozsokon, mire odaérünk, már 4—5 gépkocsi parkol az út szélén. Beköszö­nünk Bezedeki Márton plébá­nos úrhoz, aki mintegy fél év­százada lelkipásztora az egy­kor szín-sváb, ma nemzetiségi falu lakosságának. Megtudom: ma magyar, ünnep másnapján német mise lesz. A templom előtt kétoldalt fiatalok csoportjai csivitelnek, kacarásznak. Vakációzó diákok most és itt találkoznak bará­taikkal; közben egyre többen érkeznek. A szép vonalú, Má­ria Terézia-korabeli barokk templom lassan megtelik. Éjfélkor beharangoznak, s a templombelső elsötétedik. Csak az oltár előtt két oszlop­ban álló 7—7 „öreg” minist- ráns kezében világolnak a gyertyák. Régi hagyomány: ilyenkor nem gyerekek az „ol­társzolgák”, hanem tizen-hu- szonéves fiatalok. S az is, hogy a szertartás első harmadában még a „vá­rakozás", az Advent hangula­tát érzékelteti a világtalan templom, s a hívek orgonaszó nélküli éneke. A mise „Glória"-részenél vi­szont fölcsendül az egyik leg­régebbi magyar népének dal­lama — trombitán. Dicsőség..." Ezt követően fölgyulladnak a fények, csengők szólnak, s megkondulnak a harangok, megszólal az orgona. A nép egy emberként énekli: „Békes­ség földön az embernek ..." A fényben most előbbre to­lakszom, körülnézek. A padso­rok tele. Mintegy 250-300-an lehetnek itt, többségben asz- szonyok, lányok. A férfiak há­tul állnak s a kóruson. Az asz- szonyok fején mintás, ünnep- lős fejkendő, a fiatalabbak szép kucsmákban, prémes ka­bátokban. Szolid jólöltözött- séggel jöttek ide. A „kiöltö- zöttség” már a múlté, ez in­kább a népviselet idejében dívott... A jelenlevők mintegy fele rendszeres templomjáró. A másik fele csak nagy ünnepe­ken jön, jó részük pedig csak éjféli misére jár, évente egy­szer. Az élmény vonzza őket vagy talán az „önigazolás?”... A magyar szertartásba né­met motívumok vegyülnek. A keresztvetés német, az evan­géliumot németül is fölolvassa a miséző; s áldoztatás alatt németül csendül föl a „Csen­des éj ..." Stille Nacht, heilige Nacht... —, énekli mindenki, a férfiak sajátos „terc”-másodszólamá- val. Háromnegyed egy múlt, amikor elköszönünk. A temp­lom előtt csoportokban jó né­hányon, egy-egy kis „tratsch”- ban, maradnak még. Ez már az éjféli mise társadalmi ese­ményéhez tartozik. Hazafelé borús az ég. Vi­lágszerte az emberek most in­dulnak haza, szívükben a sze­retet érzésével. Vajon med­dig? .. . Wallinger Endre Fokozódó exportra számítanak Új marhavágóhíd Baján Elkészült és hét eleji sikeres próbaüzemével közvetlenül a befejezés, az utolsó simítások szakaszába került Baján a Bácshús új szarvasmarha vá­góhídja. Az új üzemrész — bi­zakodnak - tovább javítja majd piaci helyzetüket, gördü­lékenyebbé teszi a belföldi el­látást és gyarapíthatja export­jukat. A napokban a helyszí­nen Németh János osztályveze­tő tájékoztatott bennünket a részletekről. A vállalat termékeit, sajátos „bácskai" zaimatú, fűszerezésű felvágottéit országszerte isme­rik. Húsáruit külföldön is ked­velik. Nagyobbára félkész ser- téshústermékéket (darabolt ne­mes húsokat) exportálnak a közös piaci országokba. Vida János osztályvezető adatai sze­rint az idén mintegy 3500 ton­na nemesórut exportálnak 9,5 millió dollár értékben. Lég na­gyobb megrendelőjük a fran­cia Cl PA cég, ahová hetente két kamion szállítja a rendkí­vül igényesen megkövetelt (zsi­radéktól, inas részektől és bő­rétől teljesen megfosztott, ki­csontozott) sertéscombot. Az NSZK-bon ugyanezt más­képp igénylik. Ide egyébként, ipari célokra, bőrnélküli toka- szaloninót is küldenek. A své­deknek fehérpecsenyét, szűz- pecsenyét, s ún. „pléh"-olda- last; a spanyoloknak csontos­bőrös füstöletlen egész sonkát küldenek. Serranőbain ezt sa­ját ízlés szerint pácolják, füs­tölik. Ebből lesz az országszer­Sikeres voll- a próbaüzem te híres Serrano-sonka. Egyéb­ként a piaci viszonyok szerint oda is azt exportálnak, ahol, illetve „akik" többet adnak ér­te. És természetesen „ahogy a kedves vevő óhajtja" ... Az új marhavágóval arra számítanak, hogy az idén új piacokat sikerül meghódítaniok. Tervek szerint naponta 40, évente mintegy 10 000 marhát vágnak és dolgoznak fel itt. Beruházásuk mintegy 120 mil­lió Pt-ba került, ami az ún. „vágóvonal”, vagyis a teljes gépesítettség kialakításával ér­demel imég néhány szót. A Bácshús 1980-ban kezd­te meg üzemszerű termelését. Azóta belső fejlesztéssel ka­pacitása a napi 60 sertésről 90-re emelkedett. Néhány éve elkészült a 100 vagonos hűtő- tároló, a szárazáruérlelő üzem­rész meg a sertésvágóvonal rekonstrukciója. Ezeket a kor­szerűbb gépeket — amelyekkel szúrás, kivéreztetés után a ser­tésfeldolgozás már emberi kéz érintése nélkül folyik — a vál­lalat saját erőből, vagyis TMK- üzemük kivitelezésében állítot­ta elő. Ahogyan az új marha­vágó-vonal teljes géprendsze­rét is a TMK 40 tagú kollek­tívája készítette el, Németh János gépészmérnök és Tamás Jeromos művezető irányításá­val. Csak példaként, arra, mit nyernek ezzel: egy hidraulikus dobogó klb. 250 000 Ft-ba ke­rül. Itt „kihozták” alig több, ■mint egynegyedéből. Egy bőr- féjtő (import) gép negyed- és félmillió Ft közötti árban vá­sárolható meg, bizonytalan idejű várakozások után. A vál­lalat téemkásai (áfával együtt) ezt is a teljes ár Ikb. egyötö­déből teremtették elő és sze­relték be a társvállalatok em­bereivel. Januáriban elvégzik az utolsó igazításokat, ellenőrzéseket, s várhatóan februártól az új szarvasmarha-vógóhíd megkez­di üzemszerű termelését. W. E. vasárnapi 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents