Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-24 / 357. szám
1988. december 24., szombat Dunántúli nanió 5 *Ém tttf ■ flB B 11« HHtk A fi Stf M ^ JL.rn.MJI*. MOT » JB«* iMI HM HWfe S«r WG9 sosGiti von iiy©n siKcrcs cvo ozi^jGTVCipnciK Húsz új létesítmény! évre szólóan 20 millió forinttal járulnak hozzá a gazdasági egységek és csaknem 10 millióval a lakosság. Hasonlóan fontos tényezőnek tartom, hogy a költségvetési üzem és a városgazdálkodási vállalat olyan erős és megbízható helyi középüzemmé fejlődött, amely gyorsan, reális áron dolgozik a városnak. Például az autóbusz pályaudvart 5,5 millió forintért öt hónap alatt építette fel a költségvetési üzem. Több megyei vállalattartom, hogy amit csak lehetett, azt rögtön a tervidőszak elején elkezdtük.- Akkor most már a következő tervidőszakban gondolkodnak? — Is, is. Van még néhány olyan elképzelésünk, amely nem szerepelt az 1990-ig szóló terveinkben, de ezek nagyon vonzóak és szeretnénk belevágni. Közülük egyet említek, a kábel tévét, a műholdas televíziózást. A postai fejlesztésekkel megépült itt Új társasház épült fel a városközpontban, melynek a földszintjén kapott helyet a kereskedelmi bank fiókja Mi várható jövőre a gazdaságban? A,,Liberoprogram”- Megfelelni a középfokú vonzáskörzeti funkciónak. Ezt fogalmaztuk meg célként, és ebből következtek a feladataink. - Mondja dr. Nagyváradi János, a városi tanács elnöke. A fejlesztésekkel nemcsak a városban, hanem a térségben lakók igényeit is igyekszünk szolgálni. A tervidőszakra ütemezett 34 létesítményünkből 16 ilyen. Köztük a crossbar telefonhálózat, amely 67 községet érint, a kórház, a kenyérgyár és nem utolsósorban az autóbuszpályaudvar. Példaként mondom, hogy a gimnáziumban tanuló fiatalok 40 százaléka szigetvári, a többi bejáró. Nem mindegy nekik, hogy nap mint nap a szabad ég alatt, vagy fedett fűtött teremben várakoznak. Ezek a létesítmények azonban legalább ennyire megfelelnek annak a másik fontos célunknak, hogy erősítsük Szigetvár városias jegyeit.- Akkor ezek a fejlesztések egyben pótlólagos lépések is?- így is lehet mondani. Az tény, Szigetvár attól, hogy város és a térség közigazgatási központja lett, még nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, adottságokkal, amelyek valóban várossá tesznek egy települést. Ezért kellett magunkat arra kényszeríte- nünk, hogy egy sor, ezt a célt szolgáló létesítményt megvalósítsunk. Igyekeztünk ezt úgy tenni, hogy a történelmi múltunkra is tekintettel legyünk. Uyen indíttatású többek között a 6-os műút belvárost elkerülő szakasza, a folyamatos belvárosi rekonstrukció, de ide sorolnám a kórház előtti Szigeti veszedelem elnevezésű szobrot is, amelyet Makrisz Agamemnon készített.- Mit építettek 1988-ban?- Húsz létesítményünk készült el, közülük csak a jelentősebbeket mondom: a 229 ágyas kórház, a kenyérgyár, a 6-os út tehermentesítő szakasza, nyolc új tanterem a gimnáziumban, a Sziget üzletház, két ABC, a víztisztító mű, 30 állami bérlakás, a kereskedelmi és hitelbank épülete, a szigetvár-hoboli törpevízmű és az autóbuszpályaudvar. További 14 beruházásunk folyamatban van. — Nem ünneprontás, ha ehhez hozzátesszük: nem minden alakult úgy, ahogy tervezték ... — Nem. Nem tudjuk megvalósítani a tervezett 100 személyes szociális otthont. S csak fél öröm számunkra a 6-os út terelő szakasza is. Nem ez az igazi megoldás. Egyértelmű, hogy gondjaink lesznek az egyik legfontosabb beruházásunkkal, a művelődési házzal: megnőttek a költségek, távolabb került a befejezés határideje. — Ezeket leszámítva is kérdés: honnét volt minderre pénzük?- Mint mondtam, fejlesztéseink egy része nemcsak a 12 600 lakosú várost, hanem a vonzáskörzet lakosságát is szolgálja. Az egyik legjelentősebb forrósunk pont a vállalatok, üzemek, szövetkezetek és a lakosság összefogása. Az ő támogatásuk egészítette ki a központi, megyei és a helyi pénzeket. A tervidőszak 34 beruházásából 12 ilyen együttműködés jegyében valósul meg. A művelődési ház építéséhez például öt tál is sikerült a jó cél érdekében összefogni. így épült meg a Lenin téri ABC és a Sziget üzletház. Az idei 20 beruházásunkból 13-at nem terveztünk, de vagy belekényszerültünk, vagy úgy jöttek össze a lehetőségek, hogy bűn lett volna kihagyni. Kényszer volt a víztisztítás, amely 20 millióba került. Nem lehetett kikerülni. Lehetőségként kínálkozott a sóház felújítása. Felújítására pályáztunk és kaptunk 3,5 millió forintot. Igaz, hogy 12 millióba került a teljes rendbetétele, vagyis 8,5 milliót még hozzá kellett tennünk, de most itt van ez a gyönyörű épület, amelyben honismereti állandó kiállítást szeretnénk nyitni. Ilyen célok eléréséért hitelt is vettünk fel, jelenleg 12 millió forinttal tartozunk. Végül, de nem utolsó sorban azt is lényegesnek egy erősítő, egy átjátszó állomás, ezt kór lenne nem kihasználni. Már megbíztuk a megyei vízmű vállalatot a szennyvíztelepünk bővítési tervének elkészítésével. A jelenlegi napi 2000 köbméter kapacitású kicsi, duplájára akarjuk növelni, és akkor folytathatjuk a városban a szennyvíz-csatornázást társulási alapon. A bővítést 1990-ben vagyis a következő tervidőszak első évében el akarjuk kezdeni. Ugyanilyen fontosnak tartjuk, újabb ivóvíznyerő területek feltárását és bekapcsolását. Meg akarjuk építeni az időskorúak szociális otthonát, folytatni kell a belvárosi rekonstrukciót és van egy alapépületünk egy városi sport csarn ókhoz. Török Éva Az 1988-as gazdasági év várhatóan a liberalizálás jegyében kezdődik, s ezzel kapcsolatban különféle aggályokat fogalmaznak meg egyes közgazdászok. A találékony szleng máris elkeresztelte „Libero-program- nak” az intézkedéscsomagot; hogy ez az elnevezés milyen képzettársításokra épít, talán nem kell különösebben , részletezni... A Pénzügykutató Részvénytársaság egyik vezető munkatársát, Petschnig Mária Zitát arra kértük, mondja el, ő miként látja az idei gazdasági évet és az 1989-es, liberalizációs program esélyeit. — A magyar gazdaság a sztálini modell logikájából következően a tőkék és jövedelmek központilag irányított újraelosztása szerint működik. Napjainkra ez a gazdaság kifulladt és egyidejűleg igen jelentős külső és belső adósságállománnyal kel szembenéznie. E vészhelyzetben született a kormány stabilizációs és kibontakozási programja, amely kétfrontos harcot vállalt fel: a gazdaság struktúrájának átalakítását, és a külső eladósodás megállítását. A program első évének végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kormány efképzelései nem tarthatók, a munkaprogramot meg kell változtatni. Nincs egyetértés az' idei eredmények megítélésében, magam azokkal értek egyet, akik szerint az egyetlen pozitív teljesítmény, a külkereskedelmi áruforgalom tervezett aktívumának teljesülése nem a magyar gazdaság megtáltosodásának, hanem a kedvező külső konjunktúrának és a cserearányok javulásának a következménye. Ugyanakkor a kormány- program egyik prioritását sem sikerült teljesíteni, eladósodásunk növekedési üteme nem csökken, és nincs érdemleges változás a gazdasági struktúrában sem. Ezek után megkockáztatható az az állítás, hogy a lakossági fogyasztás idei korlátozása nem hozta meg a tőle várt közgazdasági hatást. Nyilvánvaló, hogy a megváltozott körülmények között változtatni kell a kormány stabilizációs és kibontakozási programján, ezért készült az úgynevezett liberalizációs program, amely az A-variáns néven közismert. A porgram szerintem alapvetően jó elgondolás: céllul tűzi ki, hogy meg kell szüntetni a gazdálkodást gúzs- bakötő adminisztratív korlátokat (ár-, bér-, importszabályozás), ezáltal nagyobb mozgástere nyílik a vállalkozásnak, amit ezután csak egyetlen dolog, a pénz hiánya vagy megléte szabályozna. Ez az elméletileg tetszetős megoldás azonban jó néhány illuzórikus elemet tartalmaz, s így a megvalósíthatósága számomra kérdéses. Az elmúlt negyven év gyakorlatának ismeretében illúzió az a feltételezés, hogy a gazdaságba kiáramló pénz mennyiségének szabályozása - s ezen keresztül a keresletszabályozás -, vagyis egy olyan pénzügyi eszköz, amely igaziból sosem funkcionált, most egyszerre képes lesz az egész gazdaságot kéziben tartani. Annál inkább kétséges ennek realitása, mert a gazdaságba kiáramló pénznek csak mintegy harminc százaléka megy ót a kereskedelmi bankókon, a hetven százalék a költségvetés, illetve a nagyberuházások finanszírozását szolgálja, s itt a sok évtizedes tapasztalatok szerint a Kornai János által leírt puha pénzügyi korlát ma is fennáll. Azaz törvényszerű, s egyelőre elkerülheteten a túlköltekezés. A jövőre tervezett liberalizálás veszélye szerintem abban áll, hogy a valós magyar viszonyok között nem lesz teljesíthető és csak a nagyobb munkanélküliséget, a felpörgött inflációt, a növekvő társadalmi feszültségeket hagyja ránk. Ügy vélem, az A-változathoz sincsenek meg azok a közgazdasági eszközök, amelyek hiánya miatt nem teljesült a VII. ötéves terv és a stabilizációs program. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mindenekelőtt a tulajdonreformot kell megvalósítani, azaz olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a hosz- szú távú vagyonérdekeltség alapján álló, működőképes gazdálkodó szervezetek lépnek egymással kapcsolatba. Ennek feltételei: a magán- tulajdon erkölcsi, politikai és anyagi támogatása, a mű- ködőtőke-behozatal ösztönzése, és nem utolsósorban - Liska Tibor szavaival — a „mamutok elósása", vagyis a nagyvállalatok gyökeres átalakítása, működőképessé tétele. (MTI—Press) Kiváló minőségű sajtok kerülnek ki a vállalat pécsi sajtérlelőjéből Fotó: Läufer László Pro űrbe - a Baranyatejnek „A Baranyatej kiemelkedő szerepet tölt be Pécs város tejes tejtermék ellátásában. Az egészséges táplálkozás érdekében színvonalas választékbővítést és zavartalan ellátást biztosit..." Idézet a Baranya Megyei Tejipari Vállalatnak odaítélt „Pro űrbe Pécs" emlékérem indoklásából. Straub János igazgató és Celli József kereskedelmi és termelési osztályvezető méltán örülnek a vállalati kollektívát ért elismerésnek. Az elmúlt negyedszázad alatt jó' néhány miniszteri elismerő és dicsérő oklevelet kapott a Baranyatej és eddig 15 alkalommal lettek Kiváló Vállalat. „A Pro űrbe mégis más! Ez a közvetlen életterünk elismerése a hosszú távú színvonalas ellátásáért” - mondják. Az utóbbi években kínálati piac alakult ki a tej- és tejtermékeknél. Ezt a lehetőséget időben észrevéve dolgozták ki közép- és hosszú távú stratégiájukat. ösztönözni kezdték a mező- gazdaságot és a kereskedelmet. Közreműködésükkel 3000 üsző került ki eddig a tejet szállító nagyüzemekbe, és azokon keresztül a háztájikba, 316 fejőgéphez juttatták úgy a háztáji gazdaságokat, hogy a gépekhez darabonként 6000 forinttal járultak hozzá. Ennek is köszönhető, hogy a Baranyatej 1988-as felvásárlása 4 százalékkal több az elmúlt évinél és eléri a 122 millió litert. A kereskedelmen nagyon sok múlik, hogy hűtve tárolni tudja-e a kényes élelmiszereket, és a tárolókapacitás birtokában merjen rendelni választékot és mennyiséget. 1987-ben 160 mélyhűtőládát adtak át a kereskedelemnek több mint 3 millió forint értékben. Igaz, elsősorban a tejes Prím fagylalt kínálatának fellendítése érdekében. Az áfészek, az élelmiszerkereskedelmi és a megyei vendéglátóipari vállalat egymillió forinthoz jutott, hogy több hűtő- szekrényre teljék, és a zacskós tejet nyáron is 2 napig eltarthassák. A hazai átlagfogyasztás tejből és tejtermékekből lakosonként 200 kiló. Baranyában ez 220. A Baranyatej 55 féle terméket gyárt, de ellátási körzetében 150 félét kínál. A választékbővítésről ezután sem akarnak lemondani. Januártól már kapható lesz a félliteres zacskós Ivó-joghurt, valamint a tubusos, kenhető, rok. fort sajtból készült Rocky sajtoskrém. A csomagolásban is igyekeznek az eddigieknél is kedvezőbb és termékeiket vonzóbbá tevő megoldásokat bevezetni. Az elmúlt nyártól impregnált papír helyett kasírozott alufóliában kínálják a túrót. Rájöttek, ez sem tökéletes megoldás. Már folynak a kísérletek, hogy géppel polietilén tasakba csomagolják a túrót, így nem fog savót eresztve csurogni. Tárgyalnak laz ügyben is, hogy ne csak zacskós tejet kínáljanak. Alter, natív megoldást jelent majd a Tetra-pökba „kiszerelt" normál fogyasztói tej is. Az idei „tejfelesleget" gazdaságosan értékesítették: 450 tonna Goya, Márvány, és kis mennyiségben Gouda sajtot exportáltak nyugatra. A már beharangozott nagymérvű tej- és tejtermék áremeléssel úgy számolnák, hogy csökkenni fog a lakossági fogyasztás. Ugyanakkor a felvásárolt tej mennyisége eléri a 88-as mennyiséget vagy 1—2 százalékkal annál is több lesz. Hogy ezt az ellentmondást hogyan kívánják megoldani? Már most lehetőségük van az ideinél is jelentősebb mennyiségű tőkés exportra. Január- februárban 400 tonna tejport, egész évben 480 tonna Goya sajtot szállítanak külföldre. Szeptember táján megkezdik a sellyei sajtüzem rekonstrukcióját, 50—60 milliós ráfordítást 1987 elejétől már maga a Baranyatej szállít ellátási körzetébe. Az átvett, lerobbant tehergépkocsik helyébe eddig 40 újat állítottak be. M. L. I r Öt évre félmilliárd forintos fejlesztést tervezett Szigetvár. Ma úgy tűnik, hogy 1990-ig 1,3 milliárd forint értékű létesítménynyel gazdagodik a város. Ebben az évben túlszárnyalja az öt évre szóló pénzügyi tervszámot: 750 millió forintért épült itt egy sor létesítmény. Hosz- szú időre visszatekintve sem lehet ennyire sikeres esztendőt találni a város fejlődésében. Mindezt egy olyan tervidőszakban érték el, amelyről előre tudni lehetett, hogy nem a nagyszabású fejlesztések öt éve lesz.
