Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-24 / 357. szám
1988. december 24., szombat Dunántúli napló 3 Tok— Jenő kitüntetése Portré szürke színekkel Varsó, óvárosi főtér Az ünnepek előtt Varsóban Glemp bíboros szóvivőjével is beszélgettem ünnepek előtti lázban élő Varsóba érkeztem december 13-ón a Magyar Újságíró Szövetség delegációjának egyik tagjaként. A két újságírószövetség közti megállapodás értelmében egészségügyi témával foglalkozó újságírók cserelátogatásaként került sor az utazásra. Az ünnepekre való készülődés a mai Varsóban, mindenesetre érdekes és számunkra ugyancsak tanulságos. A kirakatok és áruházak dekorációi látványosak, az esti Varsó a mindenhová felaggatott fénylő villanykörte-füzérektől szinte nyugati nagyvárosi képet mutat. Ám ha az ember belép valamelyik áruházba, ez a varázslat bizony kívül marad, és ugyancsak csalódik a tájékozatlan külföldi, ha netán vásárolni akar. Az üzletek némelyike szinte üres, s ahol van valami vásárolni való,, ott hosszú sorok kígyóznak. Sorbanálltak zokniért, harisnyáért, épp akkor érkezett csak kétféle színű és mintájú férfipulóverekért, játékokért. A kirakatokban magukat kellető szépségek, sok helyen csak dekorációk, s ezt nem is titkolják, árcédulák helyett azt teszik ki az árura: Dekoraei- ja. Csak a húst adják jegyre - persze sorban állás után jut hozzá a lengyel vásárló — csokoládé csak ritkán érkezik, s természetesen azonnal legalább százan állnak érte. így leírva mindez bizonyára lehangoló annak, aki ezt olvassa. Ám a lengyelek egyáltalán nem tartják annyira tragikusnak, kedélyesen tréfálkoznak magukon, és bár az üzletek üresek, a lengyel nők mégis roppant elegánsak. Ügy láttuk, hogy ez az időszak az utcai árusok ideje. Ilyenkor a Zakopane környéki falvakból feljönnek a fővárosba, és valódi házilag font finom gyapjúból készült bütykös kucsmákat, sapkákat, pulóvereket, egyujjas kesztyűket, házi cipőket árusítanak. Szép A piacközpontú műszaki fejlesztés, az emberi tényezőkkel való érdemi foglalkozás, az’ új jogi és gazdasági szabályozások következtében megváltozott környezet hatása a termelésre és a szolgáltatásokra — Íme, ezek a főbb kérdések állnak a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szervezetének jövő évi ténykedésének középpontjában. A munkaprogram már összeállt, abban számos figyelemreméltó országos nagy- rendezvény, sok-sok szakmai előadás, 'klubfoglalkozás, tapasztalatcsere, oktatás, továbbá tanulmánykötetek kiadása szerepel. A jövő évi nagyrendezvényék sorát - a márciusi tudományos hetek keretében - a vállalatgazdasági konferencia nyitja, mely fórumot kíván kivitelű, igazi folklór-termékek ezek, de ugyancsak borsos árat kérnek értük. A maszek zöldségesek is kivonultak az utcára, az áruházak elé. Standjukon minden kapható, tömött fejű friss salátától a gyönyörű paradicsomig, narancstól, piros almától a szárított vargányáig, mi szemszájnak ingere, csakhogy háromszor, ötször drágábban, mint az állami boltokban. A lengyel nép vallásossága ilyenkor karácsony előtt érzékelhető igazán. A háborúban porrá rombolt és gyönyörűen, eredeti formájában újjáépített templomaik szinte a nap minden szakában teltek, sok fiatalt láttam áldozni, s a nyitott gyóntató székekben gyónni. A lengyelek sokszor mondták, hogy sokat köszönhetnek az egyháznak. A szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumban is megerősítették ezt. Ugyanis náluk is az egészségügyben ugyanazok a gondok, mint nálunk, nincs elég pénz a kórházak kellő színvonalú fenntartására, és kevés a jól képzett ápolónő. Az egyházak több egészségügyi intézményt tartanak fennt, és az ápoló apácarendek ugyancsak nagy segítséget jelentenek az állami kórházakban is. Erről, vagyis a lengyel egyház karitatív tevékenységéről szerettük volna megkérdezni Glemp bíborost. Amikor újságíró kollégáinknak előadtuk óhajunkat, enyhén szólva elhűltek, s valami furcsa izgalomba jöttek ettől. Mégis, dicséretükre szólva mindent megpróbáltak, s ennek eredményeként egy este fogadott bennünket Ursulik atya, Glemp bíboros szóvivője. Az egyházi főtitkárság va- donat új épületében egy magas, széparcú, fiatal apáca várt minket, s ő kísért fel az egyházi szóvivőhöz. Ursulik atya rendkívül udvariasan fogadott bennünket. Mindjárt hivatkozott a lengyel-magyar barátságra, a közös történelbiztosítani a kormány reform- bizottsága és a vállalati, szövetkezeti szakemberek eszmecseréjéhez. Ugyancsak márciusban kerül sor az anyaggazdálkodási szervezési akadémiára, majd áprilisban a személyzeti egyetemre. Ez utóbbin áttekintik a szellemi tőke fejlesztését és hasznosítását szolgáló feladatokat és feltételeket, az élenjáró hazai és külföldi tapasztalatokat. Évről évre visszatérő rendezvényük- az időszerű gazdálkodási kérdésekkel foglalkozó országos konferencia, melyre június 8-9-én kerül sor Pécsett. Ennek keretében áttekintik a gazdaságirányítási rendszer egyes elemeiben 1989-ben bekövetkezett változásokat, értékelést adnak a gazdálkodási eredményekről és hiányosságokról, egyúttal mi múltra, megkérdezte mit tehet magyar testvéreiért. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud segíteni a Glemp bíborossal való találkozásban, mert ebben az időben az egyházi főméltóság éppen Zakopanéban tartózkodik. Ursulik atyával való beszélgetés a kezdeti tartózkodó udvariasság után közvetlenné vált, amikor budapesti kollégám megemlítette, hogy Magyarországon úgy ismerik őt, mint kiváló szervezőt és menedzsert. Ez a dicséret láthatóan jólesett neki. Elmesélte, hogy ő volt a főszervezője a pápa lengyelországi látogatásának is, forgatókönyvét is ő írta. Elmondta, hogy első alkalommal konfliktusba kerültek a televízióval. A pápa látogatásáról adott közvetítésen ugyanis a képernyőn csak a pápa látszott, és körülötte néhány öregasszony, az őt kisérő tömegekből semmi. Ursulik atya szerint szándékosan így manipulálták a közvetítést. Mint mondta, ennek az égvilágon semmi értelme nem volt, hiszen akik ott voltak, tudták mi volt a valóság, ráadásul a nyugati sajtó is ugyancsak élesítette a nyelvét ezen a tévéközvetítésen. Igya pápa legutóbbi látogatásakor már nem követték el még egyszer ezt a hibát. Egyébként Lengyelországban bárhová mentünk, bárhol fogadtak minket, mindenütt hangsúlyozták, hogy a lengyelek szeretik a magyarokat, s mindenütt a különböző fórumok együttműködését szorgalmazták. Sarok Zsuzsa ajánlásokat fogalmaznak meg. Szeptember közepén rendezik meg a hagyományos árkonferenciát, értékelést adva az árrendszer működéséről, megvitatva a korszerűsítés feladatait és feltételeit. Októberben újabb nagyrendezvény: a vállalkozásorientált vállalatvezetés és szervezés módszereiről és alkalmazásáról, bemutatva a hazai és küföldi sikeres példákat. Ugyancsak októberben rendezik meg, immár második alkalommal a minőségfejlesztés szervezési akadémiáját, melynek keretében a résztvevőket szintén megismertetik az élen járó hazai és külföldi gyakorlattal. A nagyrendezvények sorát a vezetőiképzés új útjait bemutató konferencia zárja, mely napirendjére tűzi a hazai menedzserképzés korszerűsítésének kérdéseit is. Tóka Jenő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést kapott. A magas elismerést tegnap az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának székházában Berecz Frigyes ipari miniszter adta át. Talán az elmúlt húsz év alatt most először beszélgetünk Tóka Jenővel, hogy mit sem törődünk az idővel. Most nem fog bejönni Bőhm Jancsi, a titkárság vezetője, hogy kit kell visszóhfvnia, hogy ki várja kinn, hogy gyorsítsuk a beszélgetést, mert rövidesen indulnia kell. Nincs itt a teleírt asztali naptár, amelyből amúgy is tudtam, hogy szűkre- szabott az időm. A Mecseki Ércbányászati Vállalat nyugdíjba vonuló vezérigazgatója ezúttal a lakásán fogad. Felesége néhány percig az asztalon tesz-vesz. Rendhagyó eset, most először bor is kerül az asztalra. Viszont nem látom a hamutartót, amelyből ott az irodában mindig tudtam, hogy milyen nap áll Tóka Jenő mögött: ha már délelőtt elfogyott az első doboz cigaretta, a szokásosnál is idegtépőbb órák álltak mögötte. — Márciusig napi két dobozzal is elszívtam - mondja. Mintha a szokásosnál is ha Ik abba n, megg o n d o I tabba n beszélne, mint korábban. — Abbahagytam . . . Szemüvege felett néz rám, nem szívesen vállalkozott erre a beszélgetésre, a lehető legnagyobb csendben szeretne nyugdíjba menni. — Pánikszerűnek érzem a visszavonulásod... A vállalattól, a politikai életből, a közéletből Így egyszerre . . .? — Tíz éve tudatosan készülök erre. Az emberek most megújulást akarnak, új arcokat kívánnak látni. A megyei párttisztségeim, a Bányász Szakszervezet KV-tagsága, a közéleti munkám túlságosan is kapcsolódtak munkakörömhöz. Vissza kell vonulnom, beleszürkülni a mindennapi életbe, a nyugdíjas életbe.- Nem hiszem, hogy a néhány mandulafád, a diszlák minden idődet, energiádat lekötik . . .- Valamit kell majd csinálni. Egyelőre azonban itt a hihetetlen mennyiségű elmaradt olvasnivaló, egy kissé meg kell állni, átgondolni mit is végeztem . . . Tóka Jenő Somogybányate- lepen született (ma Vasas) még a dédapja is bányász volt, nagyapja még a táróművelésnél is dolgozott, később aztán Rücker-akna adott neki munkát. Apja már az 1927- ben átadott István-aknán bá- nyászkodott.- Pécsett, a Széchenyiben érettségiztem, aztán a Magyar Állami Szénbányák (MASZ) ösztöndíjasaként Sopronban végeztem az egyetemet bánya- művelés szakon. További jö- vőmről az Akadémia utcában döntötték, ott volt akkor a párt székháza. Szó volt arról: a Szovjetunióban folytatom a tanulmányaimat, hogy tudományos fokozatot szerezzek a szakmában. Aztán váratlanul egy egész más szakma alapjait kellett tanulnom: több mint harminchat év után már elmondhatom, hogy a hírszerzést akikor szervezték fiatal, nyelvtudással rendelkező diplomásokból — oda irányítottak. A bánya azonban vonzóbb volt Tóka Jenő számára, s hát bizonyára a szerelem is közrejátszott, mert rövid kitérő után igazi szakmájában kezdett dolgozni: először a Tatabányai Szénbányáknál gyakorló mérnökként, majd az Aknamélyítőknél. 1'956-ban az esküvő után azonban ismét a párt döntött további sorsáról.- A Fehér hóiban - cikkor még a Nádor utcáiban volt a pártközpont - az ipari osztályon dolgoztam. Még ezután is felmerült a szovjetunióbeli aspirantúra, de ekkor már közgazdaságtudományból (a téma érdékes volt, bizonyos szempontból ma is élő: a KGST-országők energetikai együttműködése), a másik állás a pártközpont gazdaság- politikai osztályán adódott. Végül is nem én döntöttem: megkezdődött a nemegyszer napi 16 órás munka, az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése. Tóka Jenőt abban az időben is csalogatták magas beosztásokba: miként később is. Felmerült a KGST-ben egy rangos állás, később már Pécsett volt, amikor minisztériumi „bársonyszéket" ajánlottak fel - Tóka Jenő leghőbb kívánsága azonban az volt, hogy ne sokat beszéljenek róla Pesten. — 1967 márciusában kerültem ide, akkoriban még fénykorát élte a vállalat. Három régi üzeme működött, kész volt a IV-es légaknája, mélyítették a szállítóaknát. Fiatal, tehetséges vezetők egész sora dolgozott a vállalatnál, bányászaink erejük teljében voltak, önálló külkereskedelmi joggal, vállalatszerűén gazdálkodtunk, saját munkásaink életkörülményeinek színvonalas biztosítása egyben Pécs segítését, fejlesztését is szolgálta: városépítésben, a kulturális és sportéletben jelentősen tudtuk támogatni Pécset. — Nem beszélve arról, hogy a város politikai életében is lontos szerepet töltöttek be az uránbányászok. Te például éppen tizennyolc esztendeig voltál a megyei párt-végrehajtó- bizottság és természetesen a megyei pártbizottság tagja is. Nagyon sok sorsdöntő gazdasági, megyepolitikai, .személyi kérdés előkészítésében, a döntésben vettél részt. Az utolsó évektől eltekintve, különösen a hetvenes évek végéig ez sikeres korszaknak mondható Baranya életében, részese lehettél ennek . . . — Igen, minden bizonnyal az utóbbi időkben a legrégebbi vb-tag voltam . . . Várom a folytatást. Néhány esetben ott voltam, amikor emberek védelmére kelt, amikor a vitában a legjobb kompromisszumot találta, amikor indulatokat csillapított, amikor az előterjesztésnél jobb javaslattal állt elő. S emlékszem arra a húsz esztendő előtti beszélgetésünkre, amikor azt mondta: én most megismertetem önt részletesen a vállalat dolgaival. Józan belátására bízom, hogy ebből mi kerülhet a nyilvánosság elé, de szeretném, ha az uránbányászkodásról, az itt élő emberek gondjairól az eddiginél sokkal többet és nyíltabban írnának a Dunántúli Naplóban. Hol volt akkor még a glasznoszty, a nyilvánosság, vita . . .? — A nagy titkolózásban kiéleződött a vállalat helyzete. Pécsett amolyan urángőgnek tekintették a nagy elzárkózásunkat. Az uránipar a Szovjetunióban hadiiparnak számit, a magyar—szovjet uránegyezményben megfogalmazódott, hogy a vállalat mit köteles államtitokként kezelni, így aztán a vállalatnál felhalmozódott óriási szellemi kapacitás is megbénult, hiszen mérnökeink előadásaikban, a szakcikkekben is kénytelenek voltak dolgokat elhallgatni vagy elhomályosítani. Bányászaink joggal sérelmezték, hogy a szénbányászok minden öröméről, gondjáról beszámoltok, az itteni magasszintű technikáról, az emberek életéről, magúkról alig hallanak, családjaik mit sem tudnak munkájúkról. Hát ezért tartottam fontosnak már akkor a jóval nagyobb nyíltság megteremtését.- A sikeres évek után nehéz korszak következett. Kudarcnak érzed munkádban a 80-as éveket?- Bár önmagamat nem tudom hibáztatni, mégis személyi kudarcnak érzem. A sikeres vállalatra egyszerre zuhant annyi teher, amit kivédeni nem lehetett. Megváltozott a dollár— rúbel—forint átszámítási aránya a nyolcvanas évek elején, anélkül, hogy részletezném, ez önmagában is döntő csapás a vállalat eredményes gazdálkodásában, ugyanakkor csökkent az urán világpiaci ára is, miközben valamennyi költségünk óriási mértékben emelkedett. Teljesítményeinket 'már nem voltunk képesek a korábbi mértékben növelni, a megfelelő technikára nem volt, pénzünk. Ez egybeesett azzal, hogy a munkaintenzitás rohamosan csökkent, eqyszerre jelentkezett az első nemzedéknél a foglalkozási ártalmak egész sora, legjobb embereink dőltek ki a sorból . . . Törvény- szerű folyamat mostani nehéz helyzetünk, bár a magyar bányászat eqészét tekintve mostani működésünket sem szabad kudarcnak tekinteni.- Vezetésed idején a munkások, a fiatalok ea ész sora került vezető beosztásba , . .- Ez sem volt egyszerű. Amikor idekerültem, a tehet- séaes emberek egész sora volt vezető beosztásban és mind fiatalok voltak’. Itt a szamárlétraszerű előrelépés akkor nehéz volt. Az üzemek, a körletek, a kis csoportok ön- állósáaában, az alkotói vágy kiélésében lehetett akkor csak az eqyén sikerélményét biztosítani. Az utolsó években megváltozott" a helyzet, ha csak a mostani váltásra gondolok, ismét nagyon sok fiatal kapott lehetőséget. — Vannak barátaid? — Bizonyára sokan. Bár nem járunk össze, de a barátság kritériuma nem csupán ez. Sajnos nagyon sokan elmentek mellőlem. Ha kudarcról, beszélünk, erről is kell szólni. Balesetek, betegségek, a bánya nagyon sok jó barátot elvitt, vagy éppen súlyos károkat ökozott életükben, amelyeken már nem lehet segíteni. Az ő sorsuk jobban nyomaszt, mint a vállalat mostani működése, jövője: szorgalmas, tehetséges emberek, az urán- bányászatra szükség van, ők talpon maradnak. Az orvosi rendelőben azonban mindig nagyon szomorú vagyok. S azok miatt különösen, akik már nincsenek . . . ■ Ezt már olyan halkan mondja, hogy hangja szinte elvész ezen a december végi téli estén. Mit is mondott?: nem pánikszerűen hagytam abba mindent, tudatosan bele akarok szürkülni a mindennapi életbe. . . Lombosi Jenő SZVT-nagyrendezvények ’89 Á változásokra figyelve Tóka Jenő átveszi a kitüntetést Berecz Frigyes ipari ininisztertől
