Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-19 / 352. szám
Dunántúlt napló 1988. december 19., hétfő jBism Tarai Teri kiállításának egy részlete a Pécsi Galériában Az 1987-ben készült „Maci" szobor IMÉiiilfillilLmJLmmwrn.^L -: ;;.::RCT KmWmmmmWWmS IIP •:••• Pl P - PlÜ IP PPP . .: : - Pipi! ' ! :•: • •: ÍIPIPP •: • IP|||||P||PP P tv;;v;;v---.Y^y.y.y"-y^^ Mélykúti Ilona előadóestje Egy ország találgatta a '88-as könyvhét előestéjén, vajon ki az a Csokonai Lili, aki egy ízig- vérig mai történetet archaikus magyar nyelven írt meg. A maga élettörténetét. Az Esterházy-rajon- gók már az első oldalak alapján sejtették, ezt a stílusbravúrt kedvencük követte el. Azóta számtalan méltatást kapott a mű. Csokonai Lili Tizenhét haty- tyúk-ja, újabb híveket szerzett a magyar irodalom Ottlik, Esterházy, Nádas, Mészöly nevével fémjelzett áramlatának. Rendkívül igényes próza ez, még olvasás közben is figyelmet, összpontosítást kíván. Hallani, hallgatni pedig? . .. Nehéz feladatra vállalkozott Mélykúti Ilona előadóművész, a Magyar Rádió munkatársa, amikor Csokonai Lilit megszemélyesítve, magányosan egy dobogón a körmondatokkal zsúfolt, régies szöveget hol szenvtelen, hol érzelemtől fűtött hangon felmondva hidat építeni igyekszik a regény és a hallgatóság között. Az első percekben még úgy érezzük, nem sikerülhet. Túlságosan zavaró, hogy kevesen vagyunk, zavaró, hogy azt is találgatni kell (kell?), ki ez a Mélykúti Ilona. Aztán egyre jobban a szöveg hatása alá kerülünk. Csokonai Lili az elképzelt hősből egyre inkább konkrét formát ölt: fekete nadrágot és trikót visel, a haja szőke, az ajka egy kicsit szélés, kellemes alt hangja van. És itt ül egy széken, a fehér dobogón a pécsi Művészetek Háza nagytermében. Lehetetlen nem figyelni rá. A bonyolult szöveg egyszerre kisimul, természetessé válik, magától értetődővé: ezt nem is lehetett volna másként megírni. Negyven percbe sűrített magyar huszadik századvég. „Ennyi” - mondanák a végén a filmesek. Mélykúti Ilona találkozása Esterházyval, Csokonai Lilivel és a közönséggel jól sikerült. Rezonanciát keltett. H. J. SZILAGYI SZILÁRD KIÁLLÍTÁSA A KISGALÉRIÁBAN örvendetesen sok a vállalkozó kedvű autodidakta és amatőr képzőművész a fiatalok között. Végső ideje, hogy a fenti két fogalom megszabaduljon a pejoratív mellékízétől, a hozzónemértés megelőlegezett gyanújától. Szilágyi Szilárd például, autodidakta létére megtette az első, legfontosabb lépéseket: tájékozódott a művészettörténetben és egy kicsit önmaga lehetőségeit is felmérte műtörténeti barangolásai során. Mostani kiállításán jói láthatók \az általa kijelölt tájékozódási pontok: a kubisták, az orosz konstruktivisták és a szűrrealisták választott tanító- mesterei. Az új, posztavant- gard irányzatok természetes módon épülnek be munkájába, és áthatják minden elképzelését. így épül az „Erős vár", mitikus szörnyeivel, architektoni- kus szerkezetével, mechanikus és biomorf elemek sűrű egy- másrarétegződésével. Az „Erős vár” még nem kész konstrukció, legalábbis átvitt értelemben nem az. A képek komoly kitartással összehordott téglák csupán, amelyek elsősorban az elhatározás és a szorgalom erejét demonstrálják. A vár körvonalainak kibontakozásához hiányzik az a sajátos, csak a művészre jelelemző nyelv, amely az innen- onnan megtanult jelekből születhet. A hangversenyévad emlékezetünkben megőrzésre méltó estjével ajándékozta meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar hűséges közönségét hétfői koncertjén. Richard Straussnak koncertpódiumainkon ritkán megszólaló, Úrhatnám polgár-szvitje elsősorban az újdonság varázsára várókra hatott. A kezdő akkordok kissé még szokatlannak tűnő hanghatásai után, egyre sokszínűbben bontakozott ki a 9 tételen keresztül a komponista sajátos arculata, és az előadói apparátussal szembeni felfokozott igénye. A helyenként kamarazenei hangszercsoportosítás következtében a kislétszámú együttes tagjainak lehetősége nyílt művészete szólisztikus bemutatásáSzilágyi Szilárd érzi ennek fontosságát. Erre utal az az errrblémaszerűen, folytonosan visszatérő motívum, amelyet a meghívókártyára is kiválasztott. A Maci, ez a kihívóan gyermekded figura, többnyire sokadmagával, kifacsart tagokkal és némileg meggyötörtén tölti meg a rendelkezésre álló felületeket. A gyerekkornak vége. A felnőttkor küszöbén pedig ott a nagy kihívás. Reméljük, hogy ennyi elszánás- ból és akaratból nem légvár születik. TARAI TERI ÉS TARAINÉ CSUSNER MARGIT KIÁLLÍTÁSA A PÉCSI GALÉRIÁBAN Ez a kiállítás minden bizonnyal élményt jelent majd azoknak, akik az ünnepek táján családi elfoglaltságaik mellett, időt szakítanak rá. A mozaik ritka műfaj, különösen így, táblaképként, elszakadva eredeti funkciójától, amely az épületek, nagy mu- rális felületek díszítése. Anya és lánya mutatkozik be azonos műfajban, ez az azonosság nem terjed ki azonban a felfogásra. Csusner Margit, aki festőművészként, viszonylag későn kezdte el művelni a mozaik műfaját, érdekes módon épp abban leli örömét, ami legtávolabb esik eredeti hivatásától. Munkáin csekély szerepet szán a festői elemeknek, a színeknek. Témáit szinte emb- lématikus tömörséggel fogaira, sőt az első hegedű virtuóz, önálló szóját is kapott — ezt a koncertmesterként jeleskedő Vass Ágnes tolmácsolta. A Pécsett mindig felfokozott várakozással fogadott és ezúttal is szuggesztiv erővel vezénylő Erdélyi Miklós a moheréi vígjátékhoz készült zenét sajátos felfogással, a részletfinomságok aprólékos kiemelésével, ugyanakkor különös pasztellhangzást eredményező, visszafogott tónusban keltette életre. Reméljük, hogy e mű előadása a zenekar számára megnyitja az utat Richard Strauss, eddig oktalanul mellőzött műveihez, annál is inkább, hiszen Ariadne Naxos- ban c. operáját (mely keletkezését tekintve összefügg a most elhangzott szvittel), már sorozatban játszotta külföldi turnéján. A koncertlátogatók közül sokunknak nyújtotta az újrafelmazza meg, gyakran a szecesszióra jellemző kompozícióval. A csiszolatlan kövek, kavicsok, a faktúra különös gazdaságával hatnak, így a szinte monokróm felületek sohasem unalmasak. Némelyest még a felszín adta plasztikai vibrálással is eljátszik, miközben természeti tárgyakat, jelenségeket idéz fel. Témái sohasem elbeszélőek. A technika olyannyira leköti figyelmét, hogy nem érzi szükségét a „mesének”. Nem így Tarai Teri. Az ő munkái dekoratívak. Valóságos mesevilág bontakozik ki belőlük, amelybe a művészet- történeti utalások is bőven beleférnek. Királyfik és királylányok, táltos paripák, őzek és varjak ugyanazon a népmeséi hangon szólalnak meg. Tarai Teri nem fukarkodik a színes üvegdarabok, az aranyozott felületek, kerámiabetétek nyújtotta lehetőségekkel. Figyelme minden apró momentumra, a felület minden részletére kiterjed, így aztán bőven akad látnivaló. A hellenisztikus könnyedséget és bájt idéző, antikizáló figurák fátylaikkal, az áttűnő felületek finom megformálásával, elegendő bizonyítékul szolgálnak Tarai Teri technikai felkészültségére. Mégis, ami igazán széppé teszi ezeket a mozaikokat, az a technikai bravúron átsütő jókedv és fantázia, amely áthatja Tarai Teri munkásságát. fedezés örömét Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra című zongorára és zenekarra írt kompozíciója. Fokozta a művészi élvezetet, hogy a pécsiek büszkesége, Jandó lenő játszotta a darab nagyigényű koncertáló szólamát, megadva az egyes variációk sajátos karakterét, humorát. Schumann zongoradarabjának ráadásként való előadásával, csak fokozódott a közönség tetszésnyilvánítása. A klasszikus zeneirodalom kedvelői is megkapták a maguk csemegéjét a koncert második felében: Csajkovszkij Diótörő szvitjének tételei, Erdélyi kifejező vezénylésével, jól elkülönülve vetítették képzeletünk képernyőjére a balett egyes táncait, hogy aztán a nagyhatású Virágkeringővei fejeződjék be az est, melyet szívesen őrizünk meg emlékezetünkben. Dr. Nádor Tamás Kovács Orsolya A Pécsi Szimfonikusok hangversenye SARKADY SÁNDOR Pusztuló faluvég — Szalatnyay József képe alá — Pusztuló, öreg faluvég, Az ég felette hamukék. Az út előtte trágyabarna, Tél végi gizgaz ványad rajta. Vén házak ormos homloka Csónak alakú kopjafa, Jobbra meg balra dőlt tető: Tántorgó magyar temető. Árvult kemence hidege — Nem sült ki Dózsa kenyere. Ember sehol. A síri csöndben Fagyott akác csontváza zörren ... És mégis, hogyha jobban nézed, Fény melegíti át a képet. Halkan dereng a hamukék, Márciust vár a faluvég. Feltámadások örök rendje Lop reményt a reménytelenbe; Egy rezzenésnyi rózsaszín, És elviselhetőbb a kin; - Itt kelt fel minden hadinép, Innen indultak Adyék, Vakít a fehér vakolat, Kendőt lenget a Patyolat, S küldi a holt ház mosolyát: „A világ voltam. Vidd tovább." — Köszönet a hű képírónak, Ki ha csügged is, élni nógat, Kiben a remény és a hűség Keményebb, mint a keserűség. Onnan, hol más csak sir vagy átkoz, Ő még húsvéti híradást hoz. HAMARY DÉNES Hétköznapi darab Nézed, mint ivei a szája asszonyodnak, s hogy vékony bokája s teste rejtett titka érzelmeid hányszor kinyitja A szemét nézed, fogod a kezét Hallgatod, a pénz megint kevés S hogy az országgyűlés mit alkotott Rég volt, hogy talán meghatott Gyűjtenek azoknak, kik menekülnek S előnyük lett? hogy menekültek De Te hiába menekülsz A gond, a holnap elédkerül Csak mi tudjuk, hogy vagyunk a világban S élünk a biztonsági lánccal őrzött bizonytalanságban. VARSA ZOLTÁN Kisvárosi üdvözlet hiány valami úgy történik itt, hogy csak véletlenül s velem megöregszem a sínek között elmúlok, mint a szerelem apám és fiaim helyett integetek magam után átbámulok a vagonok föltépett, kifosztott hasán talán egy tekintet hiányzik talán egy elvesztett mosoly talán, mi nem történhetett véletlen velem valahol húznak a tehervonatok retteg a talpfák közt a fű lapulva gondjaim alatt tekintet, mosoly feketül és mégis: bár a történelem csattog, csikordul a sínen növök szigorúan, feketén s talpfák között törvénykezem KISS BENEDEK Aggódás Azt képzelem gyakran, hogy meghaltál. A magam-veszte annyit nem érdekel. Elgondolom, mi lenne, ha nem volnál, és megkönnyebbülök, hogy létezel. E titkot talán Freud fejtette meg. Bocsásd meg, hogy úgy szerettelek, s mégis annyit elvesztettelek. Már rég itthon kellene lenned, s nem vagy. Ha én nem vagyok, nem gondolok vele. Felajzott idegeim zsongnak, s elhagy istenem, a szabadok istene. Rosszat gyanítok mindjárt, tragédiát, hiszen Isten sem óvta meg egy-fiát.
