Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-19 / 352. szám

Dunántúli napló 1988. december 19., hétfő A Pécs Városi Pártbizottság ói vezetői Dr. Koltai Dénes első titkár 1947-ben született Pé­csett pedagóguscsaládból. Általános és középiskolai ta­nulmányait Pécsett végezte, a Zipernovszky Gépipari Techni­kumban képesítőzött. Gyakor­ló technikusként dolgozott a hirdi Kendergyárban, utána a POTE Vérellátó Állomás tech­nikusa. 1967-től a Pécsi Tanárkép­ző Főiskolán tanult földrajz- rajz szakon. Tagja volt a fő­iskolai KISZ VB-nek, a Főis­kolai Tanácsnak. Tanulmánya­it a Mecseki Szénbánya tár­sadalmi ösztöndi jósaként fe­jezte be és lett szakszervezeti népművelő. 1972-től a Mecseki Szénbá­nyák művelődési házainak igazgatója lett. 1973-ban az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottsága politikai munkatársa, az Oktatási Igazgatóság ta­nára, majd a pedagógiai­módszertani csoport vezetője lett. Elvégezte az ELTE Böl­csészettudományi Karán a pe­dagógiai szakot és 1978-ban doktorált a politikai felnőtt- oktatás pedagógiai vonatko­zásait elemző munkája alap­ján. 1981-ben lett aspiráns, kutatási témája a politikai fel­nőttoktatás. 1983 óta a JPTE Tanárkép­ző Karán egyetemi adjunktus, 1988 óta egyetemi docens. 1986- ban kandidátusi fokoza­tot szerzett. 1976-ban Arany- koroszorús KlSZ-jelvényt, 1982-ben Kiváló Propagandis­ta, 1986-ban Lenin Emlékpla­kett kitüntetést kapott. 1970 óta tagja az \MSZMP-nek, 1987- től az Országos Közmű­velődési Tanácsnak. Nős, felesége középiskolai tanár a Radnóti Miklós Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban, két kislánya van.- Egyéniségek, vagy inkább politikai irányzatok küzdelme volt, véleménye szerint, a sze­mélyi kérdéseik körüli huza­vona? — kérdeztük még az éjszaka folyamán dr. Koltai Dénestől. — Úgy érzem, hogy irány­zatok harcáról volt szó - fe­lelte az MSZMP Pécs Városi Bizottságának új első titkára. — Én magam eltökélten re­formpárti vágyóik, és félek a visszarendeződéstől. Most az a legfontosabb, hogy azzal a megtisztelő bizalommal, amellyel megválasztottak, jól sáfárkodjak. Vállalkozónak kell lenni! Ki kell próbálni mindazt az erőt, tapasztalatot, tudást, kapcsolatteremtési 'ké­pességet, toleranciát, ami az emberben van, illetve mind­azokat az értékeket, amelyek számomra is értékek, és me­lyek szerint eddig is éltem. Dr. Kisbán Gábor titkár 1945. április 13-án született Pécsett. Vegyipari techniku­mot, majd a Veszprémi Vegy­ipari Egyetemet végezte el, 1968-ban szerzett vegyészmér­nöki diplomát. 1968-1985. kö­zött, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán dolgozott tanárse­gédként, adjunktusként, majd docensként. 1985-től a Pécs Városi Párt- bizottság propaganda és mű­velődési osztályának vezető­helyettese, majd 1988. janu­ártól az osztály vezetője. 1974-ben A pécsi pernye ce­mentipari hasznosítása téma­körben benyújtott disszertáció­jával, műszaki doktori címet szerzett. E témát továbbfej­lesztve nyújtotta be disszertá­cióját a Magyar Tudományos Akadémiára a kandidátusi cim elnyerésére. Orosz és német nyelvből nyelvvizsgával rendelkezik. Tu­dományos tevékenységét 40 szakcikk és előadás, valamint 4 jegyzet fémjelzi. 1968 óta párttag. A PMMF első KISZ-bizottsági titkára volt, majd három ciklusban megválasztották a főiskolai pártvezetőség szervezőtitkárá­nak. Az MLEE mindhárom sza­kosítóját kitüntetéssel végezte el. Szakmai munkáját az EVM és MM Kiváló Munkáért ki­tüntetéssel ismerte el. Pártbizottsági munkája so­rán alakult ki az új informá­ciós rendszer, született meg az Alapszervezeti Tájékoztató, segítette a politikai vitakörök munkáját, az alapszervezeti po­litizálást a PMFF-en. Nős, felesége a PMMF gaz­dasági igazgató-helyettese, párttag. Két fiúgyermeke van, 10 és 4 évesek. * Dr. Kisbán Gábort arról kér­deztük: hogy most, közvetlenül titkárrá választása után, ho­gyan vélekedik a múlt és a jelen viszonyáról. — A múltat nem megtagad­ni, kiirtani kell, hanem - tisz­telve valós eredményeit'- meg­haladni szükséges. Most ta­nuljuk a nyílt érdek- és véle­ményütköztetést, az egymás iránti toleranciát, a nyilvános megmérettetést. Tudomásul kell vennünk ugyanakkor, hogy az útkeresés együttjár azzal, hogy az új jelenségek megközelíté­sében, a jelenségek új meg­közelítésében és értelmezésé­ben alternatív, egymástól el­térő, többféle válasz is szület­het. Dr. Szelestey György titkár 1946. június 23-án született Körmenden, vasutas család­ban. Általános és középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. 1964-ben érettségi­zett, majd eredményes felvé­teli vizsgát tett a Pécsi Tudo­mányegyetem Jogi Karán. 1970-ben summa c um laude minősítéssel végzett. Egyetemi évei alatt a kari KISZ VB szervező titkáraként tevékeny­kedett, 1968-ban lelvették az MSZMP tagjai sorába. Az egyetem elvégzése után a jogi kar Államigazgatási Tanszékének tanársegédje lett. 1974 januárjától a Baranya Megyei Tanács főelőadója, majd 1976-ban a városi ta­nács titkársági osztályvezetője lett. Szakmai feladatának el­látása mellett változatlanul részt vesz az egyetem oktató­nevelőmunkájában, jelenleg másodállásé egyetemi adjunk­tus is. Publikációi, tanulmányai a tonácsigazgatás, a testületi de­mokrácia témakörében készül­tek. 1978-ban az Államigaz­gatási Szervezési Intézet fel­kérte a Tanácsi testületek és a hivatali apparátus kapcso­lata megnevezésű témakör or­szágos kutatására és feldol­gozására. Szakmai munkájának elisme­réseként Kiváló Munkáért, 1987- ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben része­sült. Elvégezte az MLEE szakosító tagozatát, ezt követően a me­gyei pártbizottság oktatói fel­adatokkal bizta meg. Jelenleg a Politikai Főiskola III. évfolya­mos hallgatója. 1982-ben megválasztották az MSZMP Pécs Városi Tanácsa apparátusi bizottsága titkárá­nak. Nős, felesége a városi ta­nács dolgozója. Két gyermeke van. \ * — önbizalommal vagy fé­lelmekkel fogadta az új meg­bízatást? - kérdeztük dr. Sze- lestey Györgytől néhány perc­cel megválasztása után. — Ugyanazt a szellemet vi­szem tovább munkámban, mint eddig, nyilván más módszerek­kel. Rövid távon a párttagság bizalmának visszaszerzése len. ne a legnagyobb eredmény, mivel a gazdaságban gyors változás nem remélhető. A most elutasított rossz munka- módszereken azonban egy új stílussal induló, új csapat vál­toztathat. Dr. Varga Jenő titkár 1950-ben született a Bács- Kiskun megyei Páki községben, munkáscsaládból. A községi általános iskola elvégzése után, a bajai Türr István Közgazdasági Szakkö­zépiskolában folytatta tanulmá. nyait. Itt lett KISZ-tag 1965- ben, volt alapszervezeti és is­kolai KISZ-titkár. Felvették a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtud o- mányi Karára, itt az egyetemi KISZ-bizottság nemzetközi kap­csolatok felelőse volt, majd 1978-ban az egyetem KlSZ-bi- zottságának titkára lett. 1974 óta tagja az MSZMP- nek. Az egyetem elvégzése után tanársegédi beosztásban dol­gozott a Tudományegyetem Közgazdasági Karán. 1980-tól dolgozik az MSZMP Pécs Városi Bizottságán. Elvé­gezte a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem poli­tikai gazdaságtan-népgazda­sági tervezés szakát. Az egyetemen politikai mun­kája mellett is folyamatosan oktatott. Az ifjúsági mozga­lomban nyújtott kiemelkedő munkájáért Aranykoszorús KlSZ-jelvényt kapott. Nős, felesége a Pécs Vá­rosi Bíróság bírója, egy gyer­mekük van. * * — ön szerint növekedett-e egyéni, politikai felelőssége, változnak-e lehetőségei azál­tal, hogy a városi pártbizott­ság titkárává választották a pártértekezleten? — kérdeztük dr. Varga Jenőtől vasárnap délelőtt.- Úgy érzem, hogy az egyé­ni felelősségem a választás kö­vetkeztében jelentősen megnő —, válaszolta pz újonnan meg­választott városi titkár. — Az elégedetlen és bizalmatlan párttagság politikai bizalmát ugyanis csak az érdemli meg, aki a város fejlődésének, a polgárok életének, jövőjének kérdéseire reális válaszokat ad. A lehetőségek, a korlátok ma még ugyanazok, mint koráb­ban, és egyelőre a politikai struktúra sem változott. Ha azonban az új pártbizottság­ban mindenkinek reális esélye lesz a döntések befolyásolá­sára, akkor akár példaértékű változásokra is sor kerülhet majd. Emlékidéző beszélgetés Jelenkor-matiné a Művészetek Házában Karácsony, gyermekkori em­lékek. Izgalom, várakozás, sze. retet. Takáts Gyula költő volt vagy tizenegy—tizenkétéves, amikor, miután festő szeretett volna lenni, szülei meglepték olajfestékekkel. Az első kép, a kivilágított városról még az­nap este elkészült. A kará­csony a" szeretet ünnepe, de a szüneté is, amikor ráérősen azzal foglalkozhat mindenei, amihez kedve van, mosolyog a költő. Más időszakban volt gyermek Kalász Márton költő. A kis faluban a szomszéd- asszony öltözött be rendre Jé­zuskának és osztotta az intel­mekkel megtoldott ajándéko­kat. Előtte viszont az ördö- nök járták a házakat és a legtöbb helyen, a szülők bíz­tatására, is, elagyabugyálták a riadt, ágy alatt kuporgó gyerekeket. Az ő szülei hozzá­juk sosem engedték be a fé­lelmetes alakokat. Kalász Már­tonnak és testvérének nem kel­lett rettegnie. A szeretetnek, a védelemnek e nyilvánvaló momentuma legmeghatóbb emlékei közé tartozik. Az emlékek felidézésével kezdődött a negyedik Jelenkor­matiné a Pécsi Művészetek rój, Szántó Tiborról. S ahogy nem azonos Takáts Gyula és Kalász Márton költői. írói munkássága, úgy nem azonos munkamódszerük sem. Takáts Gyula, mint a természet tag­ja, azon gondolkodik, hogyan szólíthatná meg a körülötte lé­vő szerves és szervetlen vilá­got, vagy az hogyan fordul­hatna őhozzá. Az első szöve­get leginkább stencilezett, eayik oldalán valami hivatalos információt tartalmazó papírra szereti írni - ceruzával. A stencilezett papírra a grafit szinte rátapad, biztonságosan ülnek rajta a betűk. A vég­leges formába való öntés né­hány héttel később történik. Megint másként írja esszéit, prózáját. Este az ágyban, rajz. táblára erősített lapra veti mondandóját, gyakran hajnalig egyfolytában, s néhány nap alatt elkészül vele. Kalász Márton újra és újra átolvas­sa korábbi költeményeit. s egyik vers indukálja a követ­kezőnek az írását. Nem egy mindentől különálló verset, ha­nem folyamatot alkot. Regé­nye, a nagy sikerű Téli bá­rány egyes fejezeteihez is több változatot irt. Házában. A meghívott Pécsről indult vendégekkel Parti Nagy Lajos költő beszélgetett. Köz­vetlen, tartalmas társalgás ke­rekedett kérdései nyomón, mélyből Takáts Gyula és Ka­lász Márton költői műhelyébe való bepillantáson túl, érze­lem- és gondolatvilágukba is beengedték a hallgatóságot. Megemlékeztek tanáraikról, költő-, írótórsaikról, a pályá­jukon értő segítséget nyújtó szerkesztőkről, például Rónai Györgyről, Szederkényi Ervin­A beszélgetés végén föl- olvosták néhány költeményü­ket, Kalász Márton egy nem­sokára megjelenő kötetéből nyújtott ízelítőt. Szót kapott a hallgatóság is, és e „utóbe­szélgetésben” vetette föl Ka­lász Márton, a rendhagyó iro­dalomórák hiányát. Úgy tűnik, elmúlt a „divatjuk", pedig diákók és költők egyaránt kedvelték, egyénibbé vált se­gítségükkel az irodalommal való kapcsolat. Hiába hívogat az Angyal! „Forraltbor — borkóstoló —, olasz fagylalt" —, olva­som a nagybetűs reklámot a Művészetek Háza bejára­tánál, az Amfora-bolt mel­lett. De a másikat, a sokak számára fontosabbat csak akkor látom, ha tudom, mit és hol kell keresni. A ka­pualji lépcsőház ajtaján túl, az első lépcsőfordulóról bólint felém hatalmas sze­mével, s áldó kezével az Angyal. A csodaszép relief reprója alatt szerény szö­veg: „A Dóm múzeum bemu­tatkozik”. Hát ennyi. Az újság kétszeri híradá­sával mentem a helyzetet: aki elolvasta és akit érde­kel, az úgyis eljön. De sen­kit ne érdekelne ez a 16 gyönyörűen faragott kő — az Angyal is, meg az egy ágybanalvó Háromkirályok —, a 12. századi székesegy­ház restaurált faragványai­nak e néhány nagyszerű példánya? A város tömve emberek­kel a hétköznapi csúcsfor­galmon is túltesz a sokada- lom — Aranyavasárnap van. Vajon hányán „tévednének be" a kiállításra, ha az An­gyal már a bejáratnál hív­ná őket. onnan a forraltbor és a borkóstoló mellől, az­zal egyenrangú reklámként? De ez — és nem csak most, a Dóm múzeum esetében —, még mindig hiányzó láncsze­me a kitűnően működő in­tézménynek. A nyitás idején ugyanezt reklamáltam, ak­kor azzal mentegetőztek, hogy az illetékes városi ha­tóság városképi indokra hi­vatkozva tiltotta a Művésze­tek Háza önreklámját. A forraltbor reklámja nem za­varja a városképet? Csak a kultúráé? Mindegy. Ezért harmadjá­ra is leírom: a Dóm múzeum­kiállítás január 2-ig tekint­hető meg a Művészetek Há­za galériájában délelőtt 10- től este 6-ig a szünnapok — december 20. (kedd) 25. (karácsony), 27. (kedd) és január 1. (új év) —, kivételé­vel. A fentiek a látogatók meg nem ismert véleménye helyett íródtak le. H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents