Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-19 / 352. szám
1988. december 19., hétfő Dunántúli napló 5 Életében először Budapesten látott havat Tagore szakértője Pécsett — Amikor leszállt velünk a gép november végén Budapesten, mindjárt rendkívüli élményben volt részem: bármily hihetetlennek tűnik is az ön számára, de én eddig még sohasem láttam a valóságban havat, s Budapesten éppen havazott. Soha nem voltam még hóesésben, s így természetesen érinteni is most érintettem meg először, mert sejtheti, menyire kiváncsi voltam rá, milyen is a tapintása. Nekem, ez különleges élmény volt, hogy Budapesttől Pécsig az egész táj mindenütt hófehér. Mindezt, az élménytől utólag is fellelkesülten dr. Sitan- su Ray, a nyugat-bengáliai santiniketani Visva-Bharati Egyetem professzora mesélte, aki november 25-től volt a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem vendége, s akinek előadásait nagy érdeklődéssel hallgatták mind a jogi, mind a közgazdaságtudományi kar diákjai, valamint a tanárképző angol szakos hallgatói. — Hogyan került kapcsolatba a pécsi egyetemmel? — Tavaly szeptemberben egy filozófia-kongresszuson vettem részt Argentínában, s ott ismerkedtem meg az önök egyetemének adjunktusával, dr. Andrássy Györggyel. Őt nagyon érdekelte az én kutatási területem, s így később meghívást kaptam a JPTE-től, hogy tartsak néhány előadást.- ön meglehetősen sokmindennel foglalkozik, Így lilo- zóliával, irodalommal, de legelsősorban zeneesztétikával, ezen belül is Tagore zenéjével. önt a világ egyik legjobb, sőt a legeslegjobb Tagore- szakértőjének tartják. Előadásai is Tagore munkásságához kapcsolódtak?- Részben igen, de nemcsak erről beszélgettünk. Általában Indiáról, az indiai civilizációról, a vallásról, a Védákról, a zenéről, Tagore vallásképéről .és „én"-felfogásáról. Egyébként roppant jellemző, hogy szinte a világon mindenütt csak, mint költőt ismerik az emberek általában Rabindranath Tagorét, holott nagyon jelentősek zenei alkotásai is: zenét szerzett, zenedrámákat írt, sőt festett is. Indiában mondhatni fordított a helyzet: nálunk a legtöbb tartományban elsősorban a zenéjét ismerik, s ez még most is nagyon népszerű. — És a verseit? — Azokat főként Nyugat- Bengáliában olvassák, nemcsak tanárok, hanem diákok is. Másutt inkább, a magas műveltségű emberek, tudósok olvasmányai közé tartozik. — Azt hiszem, a legtöbb országban hasonló a helyzet: Tagore nevét mindenki ismeri, de csak egy szűk rétegről mondható el, hogy olvasott is tőle valamit. Egyébként néhány évvel ezelőtt megjelent nálunk is egy kötete, amely „A növekvő hold”-at és „A ker- tész"-t tartalmazza. — Igazán? Ezt nagy örömmel hallom, őszintén szólva nem is tudtam, hogy magyar fordításban is kiadták. Egyébként valamit még feltétlenül el szeretnék mondani, és igazán nem udvariasságból. Rendkívül jó véleménnyel vagyok az itteni egyetemistákról és a tanárokról. A diákokat nagyon érdeklődőnek találtam, oktatóik tudásszintjét pedig tiszteletre méltóan magasnak. Most jártam először itt, de bármikor nagyon szívesen visz- szatérnék, ha erre a jövőben is adódnia lehetőség. Diicső Csilla ü Kossuth Kiadd öjdonságaiből: A személyi kultuszról és következményeiről A történészek, politikusok ma is vitatják; vajon hány emberéletet követelt a „Gazda”, másnéven Sztálin országlása? Vajon hány emberi sorsot tört össze - nem kímélve vezetőtársakat, ve- zetetteket. Bugyonnij fogalmazta meg egyszer: „Olykor úgy van, hogy valaki elmegy Sztálinhoz, az ö hívására, mint barát. De amikor ott ül Sztálinnal szemben, nem tudja, hova kerül innen: haza, vagy a börtönbe." A szemérmesen személyi kultusznak nevezett időszak kevés jelzőt bír el, jellemezzem hát egyetlen fejezetcímmel, mely Hruscsov zárt beszédében hangzott el 1956 februárjában, a XX. kongresszuson: Népirtás és terror. Ez a zárt beszéd — néhány példányát hazahozták az ötvenes évek vezető magyar politikusai is -, óriási döbbenetét keltett világszerte. A szándék ellenére nem maradt a dokumentum az ülésen résztvevők „házi információja”, kiszivárogtatták, s a kor bestsellerje lett. Magyarországra „meteorológiai" léggömbök inváziójával érkezhetett- volna? -, de a léggömböket begyűjtötték, a kemény kritikát tartalmazó füzetecskékkel együtt. Bizonyos rádióadók magyar nyelvű adásaiban, célzatosan kiemelt fejezeteiből hosszasan citáltak; küldve az éter hullámain „bomlasztó" információkat. A Rákosi-veze- tés számára az 1953-ban meghirdetett „fél fordulat” nyonjpn, egy újabb fél fordulatot kellett tenni, amibe aztán a vezérünk is belebukott ... Ebben is nagy szerepe volt - többek között -, a hruscsovi zárt beszédnek. 1956. február 14—25. óta — ekkor ülésezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa —, 32 év telt el. A szocialista országokban Lengyelország után, nálunk jelent meg második- i ként a zárt beszéd, teljes terjedelmében, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A személyi kultuszról és következményeiről címmel elmondott hruscsovi áttöréskísérlet, ma is megrázó erővel hat az olvasóra. A történelmi jeíentőségű dokumentum most is élő, eleven citátum; fellépés az önkény, a törvénytelenségek ellen. Nem csemegézni való: összegészében hat. Kevés számadatot közöl - inkább a sztálini mechanizmus lélek- tanát-módszertanát boncolgatja —, s amit úgymond „véletlenszerűen" kiemel, az mind döbbenetes. Mint például az, hogy az SZKPXVII. kongresszusának küldöttei közül 1108 főt később, ellenforradalmi bűncselekmények vádjával letartóztatnak, s hogy az ott megválasztott 139 KB-tag közül, 98 főt letartóztatnak és kivégeznek. Mi lehetett akkor az egyéb szférákban? Kritika és önkritika együtt ez a XX. kongresszusi beszéd, amely utóéletéről és hatásáról mindannyian tudunk. A mindig fenyegető visszarendeződést, az önkényt csinálok és a hatalmat kiélők végrehajtották, s igyekezetük sikereként egy időre palackba tudták gyömöszölni az akkor kiszabadított szellemet. Mert Sztálin nem egyedül dolgozott, megannyi végrehajtó állt készenlétben, hogy szinte még ki sem mondott óhajait teljesítse; ott voltak a hatalom mfnden pontján, éberül. S éberségüket a hruscsovi beszéd még fokozta . . . A ma kötelessége égető igény; a kort politikailag és erkölcsileg tisztázza. Nemcsak ott, nálunk is. Ehhez adhat tartást a 32 éve megfogalmazott, és a ma közkinccsé tett üzenet. Kozma Ferenc S I smered a homok, a kő poklát? Tudod milyen az, amikor óraszám úgy érzed, nem feletted, hanem az agyadban lángol a Nap? Gyalog a Szaharában! Mögötted már 75, előtted újabb 75 kilométer.. . Tudod, milyen az: 40 fokos melegben vízzel oltani szörnyű szomjadat? Kibírnál 3600 kilométert, majd újabb 2200-ot motoron, ebben az irgalmatlan világban? Bucka bucka után, alattomosan felpuhuló homokfoltok, éles és ocsmány kövek százkilométereken át. Bukni, felkelni, bukni, felkelni, úgy érzed, leszakad a kormányt tartó kezed — és folytatni, folytatni... Ha ezt nem csináltad, nem tudod mi a szenvedés. Futottál már maratonit a nizzai országúton? Miután győztél 9000 kilométer szörfön, motoron, quad-on, kerékpáron, úsztál örvénylő tengerszorosban, vitorláztál magányosan, mindezt röpke három hét alatt? S most, mindennek a végén, futsz ezen a mindig — tavaszi tájon —, csak a maratoni van vissza. Melletted emberek, biztatnak, veled szaladnak, nyitott tenyerükben man- darinszeletek — tessék, vedd el. úgy szeretnék segíteni! —, érzed, az ő kedvükért is, magadért, a feleségedért, a gyerekeidért, már végig tudod csinálni. És akkor a célba érsz. Belezuhansz. Egy rémálomból riaszt fel az egekig törő üdvrivalgás: a hősök visz- szatértek! Ha ezt megcsináltad, megtudod, mi a boldogság. A mély, a tartalmas, a neked járó boldogság. * Júniusban lement a Balatonra szörfözni. Edzeni, edzeni, rengeteget, a feladatok között — majd később, valahol az, afrikai tengerparton — 90 kilométert kell a hullámokon lovagolni. A motorcsónak pillanatok alatt utolérte. A rendőr megbüntette: 1000 méternél messzebbre tilos eltávolodni a parttól, s a viharjelző lámpa a békés időnél sűrűbben villogott. „Meg ne lássam még egyszer - figyelmeztette a rend őre -, itt bent, ilyen időben!” Juhász István fizetett. Pénz, pénz, pénz ... Már régen megkapta a meghívó levelet „A hősök visszatérnek" versenyre. Ez egy őrült dolog. Abnormális ember találta ki. Nem lehet teljesíteni, pláne 21 nap alatt... Kilencezer kilométer. — Én úgy éreztem: részt kell vennem I A nevezési díjat befizette - barátja segítő közreműködésének köszönhetően -, az In- terag: csak az ő reklámjukat viselheti. — A verseny célja elsősorban különböző termékek lehetetlen körülmények közötti tesztelése volt. Ruháké, cipőké, motoroké, sisakoké, kerékpároké, szörföké, gyógyszereké, ahány cég szponzorálta ezt a világon eddig egyedülálló versenyt. Az egész 750 millió frankba került. . . Micsoda Yamahák voltak! Ott vártak a szörfről leszálló versenyzőkre, Szenegál tengerpartján, a Malika nevű halászfalu mellett. Pontosan 150 darab, tengerkék 600-as Ya- hama! Ahányon nekiindultak ennek a 9000 kilométeres versenynek, a „Lüktető menete- lés"-nek. Juhász István, a 33 éves tatabányai sportember, a neves crossversenyző, aki hobbiból szörfözik, búvárkodik és néhány évvel ezelőtt még a vietnami partok előtt kutatott a tengerfenéken elsüllyedt roncsok, fel nem robbant bombák után, akinek három remek kisgyereke és egy nagyszerű felesége van, szóval Juhász István a 8-as rajtszámot húzta. Ez a verseny első napján volt, mindjárt a 90 kilométeres szörfözés után, Dakar mellett, november elején. Csak 110-en ültek nyeregbe: a többiek már a szörfnél kiestek. Agadesig 3600 kilométer volt előttük. — Tudfcd — mondja most Juhász István —, ennek a távnak a tartalmát itthon nem lehet átérezni ... Tudsz te 3600 kilométerben gondolkodni, amikor nálunk 400 után kisza-' ladsz az országból? Át a Szaharán - szörnyű terep volt. Szavanna, homok, kő, meg nem tanulható, meg nem szokható, öt napon át rohantak a Yahamák, Fachi- ig. Nigerben városnak mondják, valójában néhány család él csak itt, a Szahara Teneré- nek nevezett, és legpokolibbnak tartott részének szélén. — Azt mondta egy tuareg: a sivatag nem bánt! Ott álltam ennek a döbbenetes homoktengernek a szélén, ahol a napnak csak tíz percében - reggel 6 órától hat óra tízig —, mondható elviselhetőnek a hőmérséklet, és akkor ez a tuareg . . . Bár igaza lett: ha van vized, a sivatag nem bánt. Nekem volt: 40 fokos. Másfél évtizeden át, csak tejet és gyümölcslevet ittam, vizet soha. De ez, nagyon jó volt! Két és fél nap alatt 150 kilométert gyalogoltak a Te- nere poklában, — Nem ismertem ezt azt érzést: gyűlölet. Ott, a dűnék között, óránként öt kilométert gyalogolva, meggyűlöltem a Napot. . . Ez a Juhász István ránézésre tulajdonképpen vékony termetű fiatalember. Bár a vállai valamit sejtetnek. Szökés-vöröses, rövid, göndör haj, nyílt és kicsit gunyoros tekintet. Egy pillanat alatt otthon van mindenhol, minden helyzetben, okos humorral szemvillanás alatt értékeli a látottakat, hallottakat. Jó vele beszélgetni. — A guad nevű jármű, amire Fachiban szálltunk, tulajdonképpen egy crossmotor, négy pufók kerékkel. Mindent kibír... < 2200 kilométert kellett ezzel a „járgánnyal" hajtaniuk. Mint mondjuk ide Moszkva. Csak még mindig a Szaharában, át a sivatagon, észak felé. — Egy bőrből készült motorosruha volt rajtam. Itt készült Pécsett, a Kesztyűgyárban, a szívük benne volt azoknak, akik csinálták. Csak nem tudták: mire kell, miféle igény- bevételre. A többi versenyző mellett, mögött, ott loholtak a felszerelésüket biztosító cégek, ha szakadt a ruhájuk - az enyém cafatokra ment —, már rajzoltak, írtak: hol, miért, mit kell jobban csinálni ... Mert mindenki bukott-esett. Én is, vagy huszonötször. De nem is az volt a kérdés, elesel-e, hanem az: mekkorát? Egy vízmosásban fejreálltam, ötödik fokozatban volt a Ya- hama, kilencvennel estem — semmi bajom nem lett, a motoromnak sem, sőt annyi erő volt még benne, hogy ki is ugrott egy gázra a gödörből . . . Négy nap alatt értek Tuniszba. Egy nap kényszerpihenő vihar miatt, majd katamaránra szálltak: irány a Földközi-tengeren át Szicília, Ag- rimento. Ez 300 kilométer. Egyedül a kéttörzsű kis vitorlásban. — A verseny nekem legélvezetesebb szakasza volt. Száguldott a hajó az egyik pengéjén, csak arra kellett vigyáznom, nehogy a tengerbe essék, mert akkor utolérhe- tetlenül elrepül a hajóm. Azután kerékpáron, egy nap alatt a 300 kilométerre lévő Messináig, az Etna alatt, „ami esztétikailag fantasztikusan szép volt, de a nehéz út miatti szenvedés szörnyű . . ." Akkor már tudta: végigcsinálja. Kikerült a hullámvölgyből, ahova esni érezte magát, mert teljesen egyedül volt — a szocialista országokból rajta kívül, más nem is indult a „Hősök visszatérnek” versenyen -, senki nem támogatta, mindene fájt, sajgott, s ha egy maszek szitanyomó nem készít neki ajándékba nemzeti színű matricákat, „Hungary" feliratokat, senki sem tudhatta volna, hogy magyar is van a világ eddigi legnagyobb viadalán, a „Lüktető menet”- en, nem hallhatta volna már Afrikában a visszhangot: Magyarországon jó irányba támogatja az állam a sportot, mert lám, ide is elküldte képviselőjét ... Ő, Juhász István, miközben magányosan űzte- hajtotta magát, tudta az igazat. Hideg volt a tenger, mindössze 14 fokos, tele alattomos örvényekkel, agresszív hullámokkal. Búvárruhában hallgatták meg a templomban a misét. Útnak engedték a mezőnyt, az olasz csizma hegye felé, át a veszélyes tengerszoroson, hogy alig a partra érve, ismét kerékpárra üljenek, Is 1300 kilométert pedálozza- nak. Ezt mi nem tudjuk elképzelni. Végig az olasz csizmán, a nehéz hegyi utakra, nem a fénylő tengerpart sztrádáira terelték a mezőnyt, s „ezek a hegyek hóviharban, jó ruha hiányában, iszonyúan fázva, elesettnek és halálosan fáradtnak érezve magam, gusztustalanok voltak . ..” Mentonba, az olasz-francia határra éjfélkor értek. Másnap délben rajtoltak a maratonira. — Boldog voltam! Tudod, ez a maratoni táv, a maga 42 195 méterével a teljesítménycsúcsot jelentő gyilkos táv — önmagában is. De 9000 kilométer után! Eredetileg csak az volt a célom: a rajttól a Földközi-tengerig jussak el, akkor már emelt fővel abbahagyhatom. Boldog voltam, pedig testem-lelkem húsz évvel lett öregebb ez alatt a három hét alatt. Az előbbit a csontjaimon mérték az orvosok, az utóbbit magam a tapasztal- tabbságomon. A tizedik lett. „A hősök visz- szatérnek". — Az és hőseim a Zrínyik, a Hunyadik között vannak. Nem férek közéjük. Bátorság? Egyszer láttam Tatabánya és Környe között két kerékpárost éjszaka: kivilógítatlan biciklivel kerekeztek. Ezt nevezem bátorságnak I A verseny „Fair play”-díjasa lett. Már az olasz csizmán egy társa kérésére kerékpárt cseréltek, s ez a gép rövid idő múlva felmondta alatta a szolgálatot. Pár száz kilométerre a céltól. Itthon „Pro űrbe Tatabánya” díjat kapott, és „Komárom megye sportjáért" kitüntetést. Néhány nappal azután, hogy Nizzában . .. — Nizzában volt a cél. Ott futottak mellettem a nyitott tenyerükön mandarint kínáló emberek. Francia földön, magyar srác, s a célbaérkezésem- kor amerikai hadihajó adott díszlövést. Látod, ez a béke! Mészáros Attila Meglepetések enciklopédiája Hol él a farkatlan macska? A térképen nem könnyű megtalálni Man-szigetét, félúton Anglia és Észak-lrország között. E sziget zoológiái érdekessége a Manx cat, amiről minden angol kisdiák tudja, hogy nincs farka — helyette egy kis mélyedés van —, s két hátsó lába, láthatóan hosszabb a két mellsőnél, ezért aztán bukdácsolva fut, akár a házinyúl. Mindezt — megannyi képtelen kérdéssel és különös válasszal —, Szuhai-Havas Ervin legújabb könyvében, a Meglepetések enciklopédiájában olvashatjuk, amely most, karácsony előtt jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Megtudhatjuk e kalauzból, hogy például a pilóta nem hallja a szuperszonikus gép hangrobbanását, s hogy a hang meglepően lassan halad a széndioxidban — mindössze 260 métert másodpercenként. Nem cikkcakkos a villám útja — bárha többnyire úgy rajzolják is. Úgy halad, mint a faágak görbületei, avagy a folyamdelták szeszélyes kanyarulatai. Kihaltak-e a mohikánok; nos, James F. Cooper tévedett, hiszen 1930- ban 813 mohikánt számlálták össze az Egyesült Államokban, ma pedig közel hatezren vannak! Melyik nyelvet beszélik legtöbben? Biztosan a kínait. Igen — de a kínai nyelv pekingi dialektusát, összesen 690 millióan. A világ legrövidebb nevű faluja Franciaországban van, a neve: Y. Egy japán község neve így hangzik: Ó. Hazánkban pedig a vasi Sé viszi el a pálmát. Igaz is: mekkora a Fertő-tó? Ugye nehezen hinnénk, de erős vízingadozása miatt a legmagasabb vízálláskor 337 négyzetkilométer, s egy igazi aszály idején csak Lüktető menet
