Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-13 / 316. szám
SIKER «-' t ■ A mai magyar színjátszás Beszélgetés Sík Ferenccel kitüntetés Pénteken este nemcsak a magyar művelődés, hanem a magyar sajtó történetében is emlékezetes ünnepség volt Budapesten, a Nemzeti Színházban. A KISZ KB lapja a Magyar Ifjúság ugyanis — főszerkesztőstől, újságírástól, teljes egységben - gépkocsiköltségéről mondott le, és maga takarítja a szerkesztőséget, hogy A Magyar Művészetért díjra pénzt teremtsen. Ahogy Dobos László felvidéki magyar író fogalmazta: „Az ország ma a hét krajcárját áldozza erre!" A tiszteletreméltó ünnepséget az ország látta a képernyőn. Mi pedig Sik Ferenccel beszélgettünk, aki a kortárs magyar dráma különösen Sütő András: Advent a Hargitán és Álomkommandó, valamint Csurka István: Megmaradni című alkotásának színpadra állításáért vette át Gubcsi Lajostól, a Magyar Ifjúság főszerkesztőjétől a megosztott díjat.- Tizenhat esztendőn keresztül voltam a Pécsi Színházban, az utolsó években főrendezőként — mondotta —, ez a korszak pályámnak nemcsak a legszebb, hanem meghatározó része. Pécsett érett meg bennem, hogy a sokszínű magyar színházművészetben az én dolgom, elsősorban a kortárs magyar irodalom színpadra segítése, drámaköltészet, és színházi költészet összhangjának megteremtése. Ügy gondolom, a népi-nemzeti színjátszás a magyar drámai hagyományokra és a jelenkori drámatermésre támaszkodva, szerves része lehet az európai színházművészetnek, egyáltalán az európai kultúrának. Egyébként nem sok értelme van. Természetesen szükség van idegen eredmények átültetésére is, de nem ez lehet a maayar színház- művészet meghatározója.- Árokban a társulatokban, ahol eddig dolgozott, egyúttal az élő, mai közéleti ufón színház megteremtésére is törekedett!? — Ezt a törekvésemet arra alapoztam, hogy ma a nem. zet és Közép-Európa sors- kérdéseivel mondhatjuk el a társulat és a magam véleményét. Köztudott, hogy a színház filozófiai műfaj, tehát nagy és mindig érvényes dolgokról érdemes beszélni, olyanokról, mint a születés, a halál, a szerelem, a for- radalorrl például. De mindezeket bele kell ágyazni a közéletiség napi izgató kérdéseibe. Akkor tudjuk kijelölni mindenkori helyünket feladata Európában, ha meghatározzuk a pillanatnyi saját magyar helyzetünket. — A pénteki Magyar Nem. zetben nyilatkozatot tett a pécsi színházi éveiről!?- Megmondtam, amit megmondtam, de nem haragszom. Tavaly Száraz György: Robespierre-jét szerettük volna Gyulán játszani, és éppen Nógrádi Róbert rendezésében, de Vass Zoltán Iván ezt akkor meghiúsította. Pénteken délután pedig Lengyel Györgynek, a színház új igazgatójának kérésére Eck Imre és én közös zenés produkció létrehozásáról tárgyaltunk. A Pécsi Nemzeti Színház állítaná színpadra Gyulán- a nyáron. Földessy Dénes n szerelemről es a kapcsolatokról Lélekközelben Bemutató előtt a pécsi menedzserszínház Drog a színpadon „A nagyfeshj állat-ok végleg kihalnak és bacilusoké lesz lassan a FölcT A badeni zsinagóga Az 1938-ban épült badeni zsinagóga évfordulóján Shlo-. mo Carlebach vezető amerikai előadóművész zongorakoncertet adott Badenben. A bevételt —, melyet a templom renoválására ajánlott fel — másfélszer annyi pénz volt, mint amennyire szükség van. Hegyibeszéd Londonban bemutatták Harold Pinter: Hegyibeszéd című új társadalmi drámáját, melyet Margaret Thatcher konzervatív politikájának bírálataképpen írt. Virna? Nem Virna? Az olasz televízióban új bemondónő jelentkezett: Maria Pozzo. Annyira szép, hogy nem akarták alkalmazni, mivel hasonlít Virna Lisa negyedszázaddal ezelőtti arcához. Végül: maradt! Lisi túlélte. A legöregebb könyves New Yorkban, nyolcvanegy éves korában meghalt Hans Peter Krauss könyvgyűjtő és könyvkereskedő, aki eddig a világ legöregebb könyvszakembere volt. Gyűjteményében összesen százhatvankilenc különböző könyvritkaság van. A szerelem, a férfi-nő kapcsolata az élet egyik középponti kérdése. Az életé, amelytől megválni nem könnyű dolog, amely oly gyorsan elröppen a mindennapok súrlódásában, hogy jószerint csak akkor kapjuk föl a fejünket meglepetten, amikor már-már a vé. gére is értünk. A menetköz- beni elmélkedés, meg-megál- lás legalább ahhoz segít, hogy átgondoljuk az addig történteket és igyekezzünk kicsit harmonikusáéban, szebben élni, megértőbben fordulni egymás felé. Piros Ildikó és Huszti Péter élő-lemezbemutatója a pécsi Ifjúsági Házban ehhez az élményhez iuttatta a nézőket. Szűk másfél órában sok mindent hallhattunk a férfiakról és a nőkről, a felkavaró érzelmekről, az életről, eqvszóval magunkról. A népszerű szi. nészházaspár tette ezt ismert költők, írók, zeneszerzők segítségével. Sanzonok, versek vezetgettek minket o kanyargós úton, melyet humoros írások, kupiék fűszereztek. Piros Ildikóról ismét bizonyossá vált, mennyire kellemes az énekhangja, Huszti Péterről, hogy a karakteres és finom humor is közel áll hozzá. Rohantak. A pécsi előadás után a harkányi közönség várta őket, úgyhogy megállapodtunk, másnap reggel telefonálok. A telefont Huszti Péter vet. te föl és mivel Piros Ildikó felhatalmazta, hogy kettejük nevében is válaszoljon a kérdésekre, vele beszélgettem.- A lemezgyárban már többször felvetették, csinálhatnánk egy sanzon lemezt. Két szempont szerint választottuk ki a lemez dalait, verseit. Az énekszámok olyanok legyenek, amelyek színészeknek valók, a versek között pedig szerepeljenek újabb idők magyar költeményei is. A kupiék a lemezen nem hallhatók, viszont az esten elő nem adott Radnóti— Tolcsvay: Két karodban című megzenésített verse igen, amely fontos az egész anyag mondanivalója, hangulata szempontjából is. Több dalt Szentirmai Ákos szerzett, aki a bemutatón is kísért bennünket. A lemez itt Pesten november húszadika táján jelenik meg a boltokban, gondolom, utána az országban másutt is hamarosan kapható lesz. (Pénteki információ: a pécsi Kossuth utcai hanglemez- boltba a kazetta már megérkezett. a lemezt későbbre váriak. B. A.) — A lemezen különböző csoportosításban váltakoznak a különböző típusú irodalmi, zenei előadás. Milyen típusú mondanivalójú alkotások állnak önökhöz a legközelebb? — Mindketten elsősorban azo. kát a verseket, prózai írásokat, dalokat kedveljük leginkább, amelyeknek komoly, értékes irodalmi töltetük van. Ahogy o színházban sem annyira a taps, mint a csend, az odafigyelés az izgató. Lehet érzékelni a színpadról, mikor kerülünk lé- lekközelbe a közönséggel, mikor érez ugyanúgy egy-egy gondolatot a szinész és néző egyaránt. Fantasztikusan izgalmas, felemelő pillanatok ezek, szavak nélküli, mégis valódi beszélgetés! — önök a színházban is gyakran játszanak együtt, úgy tudom, január végén egy kétszemélyes műben, a Válás Kaliforniában című Slade darabban is együtt szerepel majd Piros Ildikó és Huszti Péter. Remélem, nem haragszik a kérdésért, de nem szokták idegesíteni egymást? — Az, hogy valóban sokat játszunk együtt, nem annak kö. szönhető, hogy házastársak vagyunk. A közös munka egyáltalán nem teher, nem idege- sítiük egymást, minden apró dolgot megbeszélünk. Az említett kamaradarabon kívül is több produkcióban szerepelünk mindketten jelenleq is és a szezon néhány további darab- ióban is kaptunk szerepeket. El szeretném mondani, hogy a színházban fölmerült, esetleg turnéznánk, mint régebben szokás is volt, Pécsre, örülnénk, ha az elképzelés megvalósulna, mert szívesen játszunk az önök városában. B. A. Példaértékű vállalkozásba kezdett egy pécsi részvény- társaság. A Konzum, amely korábban csupán mint egy jól működő kereskedelmi vállalat volt ismert, most egy színházi produkció megvalósításához nyújt segédkezet. November 21-én bemutatkozik az ország első menedzserszínháza, amely pécsi szerzők zenés darabját viszi színre, pécsi színészekkel. — Eredetileg a Harmadik Színház szeretett volna bemutatni egy zenés darabot - mondja Morovetz Levente, aki nemcsak az egyik szerző, de játszik is a színpadon. — Mintegy két éve kezdtük a munkát Papp Zoltánnal, aki a zenét szerezte. A művet felajánlottuk Vas Zoltán Ivánnak, de végül is a bemutatóra a Ság- vóri Művelődési Ház anyagi gondjai miatt nem kerülhetett sor. Mikor ezt a Konzum megtudta, felvállalták az egész produkció menedzselését. Maga a darab egy nagyon is mai, és nagyon is aktuális témát dolgoz fel. Szereplői olyan mostani fiatalok, akik valószínűleg bármely magyar- országi városban megtalálhatók. Alakítanak egy zenekart, ám a közös munkát megzavarja a darab címét is adó „drog", a kábitószer-élvezet. Többet nem szívesen árulnék el, hiszen az ami történik a színpadon végül is krimi, bűnügyi történet dalban és zenében elbeszélve, nem kis tanulságokkal. — Azt hiszem, a színjátszásnak egy egészen új útját próbálgatjuk - mondja Mora- vetz Levente. - Itt mindenki kockázatot vállal a színészektől kezdve, a konzumosokon át, egészen az Ifjúsági Házig, amely vállalta, hogy helyet biztosít az előadásnak, a Dró- báknak. A színészek gázsija például teljesen a bevételtől függ majd, de nyilván a Konzum is szeretne valamit visz- szakapni a befektetett tőkéből, hiszen mint kereskedelmi és ipari részvénytársaság nem jótékonykodásból vállalta ezt az egészet. A szerepeket Bánki Gábor, Sipos László, N. Szabó Sándor, Moravetz Levente, Dévényi Ildikó, Jónás Judit és Ma- toricz Józsel alakítja. Mint megtudtuk az előadás megvalósítását a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója is lelkesen támogatja, és többen is drukkolnak, mi több, különféle feladatokat vállalnak mindenféle fizetség nélkül, hagy o bemutatón felhangozhassék a nyitószám: „A nagy testű állatok végleg kihalnak és bacilusoké lesz lassan a Föld.” F. D. Radio mellett, Igazságok... Nem éppen kedvenc riporterem, néha olyan kérdéseket tesz fel pacienseinek, amelyek nekem nem nagyon tetszenek, dehát istenem, mindenki azt és úgy kérdez, ahogy akar, ehhez joguk van, miképpen nekem is ahhoz, hogy véleményt mondjak. Módszerét azért nem kedvelem, mert olyanokra hívja fel az illetékesek figyelmét, amelyeknek realizálása esetén ugyancsak sokan feldühöd- nénék, mint ahogy annak idején az iskolában is megutáltuk a tanárok okos, de fölöttébb stréber, kedvenc tanítványait. A múltkorokban például egy pénzügyi fejessel beszélget a mikrofon előtt. Arról volt szó, hogy a hitelkamatok - egyi- ke-másika - ma is alacsony, s főként akkor van baj, amikor hosszúlejáratú hitelt kap valaki, s mire a visszafizetés derekán áll, a kamat értéke már jócskán lecsökkent a finoman emelkedő infláció következményeként. Ez bizony nagy gond, déhát a pénzügyiek majd megoldják valahogy — mint ahogy tőlük várom az infláció megszüntetését is. Szóval: nehéz dolguk lesz. Am a riporter ekkor előáll egy ötlettel: azt mondja, Svédországban (megint a svédek . . .) a bankok a biztonság kedvéért csak öt évre állapítják meg a kamatot és a következő öt esztendőre ismét, nyilván megemelve. A pénzvilág szempontjából bizonyára rokonszenves az ötlet, de nem tudom . . . mennyire örömmel fogadná maga a jónép, tia megint csavarnak rajta egyet, amikor — a szerintem páratlanul kemény adózás miatt — amúgy is izzad. Mert mindig a másik vállára állni, nehogy a „számat elérje” a szenny, hát ez bizony elképesztő. Eszemben van az ősz eleji - magas szinten elhangzó - másik ötlet, miszerint a mór korábban felvett lakossági hitelek kamatát most meg kéne emelni, sőt volt olyan közgazdász is, aki néhány évre visszamenőleg javasolta bekasszálni a különböze- tet. Hát ezt - szerencsénkre — mindjárt lehurrogták, méghozzá egyik parlamenti bizottsági ülés képviselőtagjai. De most gondoljanak bele: a javaslat meg- szülői, akik — diplomával a zsebükben — feltehetően okos fejek, visszamenőleg akarják megemeltetni a hitelek kamatát, a jóég tudja, hány százezer családnál, hiszen az OTP-nek tartozik imár maga az úristen is. Persze, jómagam is tudnék svéd példákért lelkesedni - mondjuk az életszínvonalat illetően. Az adó miatt sem fájna a fejem . . . Az erdélyi menekültekről esvén szó, a határ menti megye hatósági képviselője elmondja, milyen nehéz a menekülők fogadása, a velük. kapcsolatos adminisztráció, aztán az elhelyezésük, aztán az állampolgári jogok hozzávetőleges biztosítása olyanoknak, akik nem is magyar állampolgárok . . . Emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek . . . attól kezdve, hogy még tagjai sem lehetnek egyetlen szakszervezetnek, egészen addig, hogy adót viszont fizetnek, de nincs joguk ehhez meg ahhoz . . . stb. Nos, a riporter barátom felveti újabb kérdését: „Várható-e a határ megszigorítása . . .?" Úgy értve, magyar részről. Akárhogy is, de a kérdésben ott lappang a kívánság is. Ugyan miért kéne megszigorítani a menekülők - anyaország felé — vezető kétségbeesett útját? Hogyan jut ilyesmi az eszébe? Ugyanebben a műsorban hangzik el — nem tőle — egy elitélő vélemény, olyan menekültekkel kapcsolatosan, akik — ideiglenesen ugyan —, de elhagyták gyermekeiket, vagy feleségeiket és egyedül vágtak neki a bizonytalanságnak. „Képes volt otthagyni a gyermekét, feleségét?!" Nem kell hü- ledezni. Az emberiség történelme millió és millió példát hozhat hasonló esetekre. Maradjunk az elmúlt évtizedeknél. A múlt rendszerben hány baloldali ellenálló vonult illegalitásba, vagy menekült át akármilyen irányba a határon, hátrahagyva családját? Akikből aztán a színpadi, film és szépirodalom hőst faragott. Hozzáteszem: joggal. Pozitív figurák voltak. Emezeket pedig megszóljuk - az otthonunk biztonságos kényelmében - azért, mert .......elhagyták szerett eiket!" Hányféle igazság van. 4 vasárnapi
